Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-06 / 55. szám
NÉPÚJSÁG 1990. március 6., kedd „II politikát szolgálatnak tekintem” Beszélgetés dr. Antall Józseffel, az MDF országos elnökével (Folytatás az 1. oldalról) — A közvélemény-kutatások szerint a választások alkalmával egyetlen párt sem kerülhet abszolút többségbe, így az MDF sem. Felvetődik a nagy koalíció kérdése. Erről Tölgyesi Péter is nyilatkozott. ön hogyan látja, van-e reális lehetősége egy SZDSZ—MDF-koaliciónak? — Korai lenne még bármilyen következtetést levonni. Szerintem a választó- polgárok jelentős része még nem döntött. Az elkövetkező hetek történései fogják azt megmondani, hogy a pártok között milyen lesz a végső helyezési sorrend. Mégis úgy gondolom, a Magyar Demokrata Fórum a legjelentősebb politikai szervezet és párt lehet Magyar- országon. Hogy mire van szükség egy erős kormány alakításához, azt meglátjuk. Mindenesetre stabil, erős és homogén kormányra van szükség. A koalícióval szemben előtérbe helyezem azt a típusú kormányt, amelyik programjában egységes. Erre helyezzük a fő hangsúlyt. Az SZDSZ—MDF-koalíció- ra azt mondhatom, amit már korábban is kifejtettünk. Nem lehetséges MSZP— MDF-koalíció. amire a sajtó állandóan rá akart bennünket beszélni. Mi csak egy széles értelemben vett koalíciót tudunk elképzelni. Ugyanígy nem tudunk elképzelni kétpárti koalíciót ebben az értelemben sem. Elképzelhetetlennek érzem, hogy Magyarországot egy SZDSZ—MDF-koalíció irányítsa. Van több olyan politikai párt hazánkban, melyek figyelembe vehetők lennének. Ám erről előre nincs értelme szólni. Semmit nem zárhatunk ki. — NSZK-beli körútja alkalmával azt nyilatkozta, hogy a demokrata fórum a középtől jobbra, míg az SZDSZ attól balra van. Mit értett ez alatt? — Ezt nem csak mi mondtuk, ezt Tölgyesi Pétertől Kiss Jánosig mások is kijelentették. Elhatárolódunk minden olyan ötlettől, vádaskodástól, hogy nekünk bármilyen közünk lenne bármilyen szélső jobbhoz. Hagyományos értelemben mélyen elítélünk minden szélső jobboldaliságot vagy szélső baloldaliságot. Tehát, csak az európai értékrend- szerben fogadjuk el a balközépet vagy a jobbközépet. Szeretném hangsúlyozni, hogy az a politikai eszme, amelyet az MDF képvisel, együttesen olyan politikai eszmét és örökséget jelent, amely szemben áll a hitle- rizmussal és a sztálinizmussal egyaránt. Ezt kell tudomásul venni. — Az úgynevezett híd- csoport (Pénzügykutató Rt.), amelynek tagjai jószerivel a demokrata fórumból és az SZDSZ-ből tevődnek össze, egy válságkezelő program kidolgozásán dolgoznak. Miben enged majd a Magyar Demokrata Fórum gazdasági programjából? — Kezdettől fogva támogattuk azt, hogy a válság kezelésére többféle program szülessen. Fontosnak tartottuk független szakértők szerepét a különböző csoportokban, mert tni elsősorban nem a pártok programjaiban gondolkodunk. Egyik ilyen a híd-csoport, amelynek programja közel áll hozzánk. Sőt. az MDF programja dominál ebben a változatban. A híd-csoportban az SZDSZ és az MDF szakértői körülbelül fele-fele arányban vesznek részt. Az elképzelések közelednek egymáshoz. Számunkra hízelgő, hogy az idő múlásával ami programunk bizonyult helytállónak több témában. Például a spontán privatizálás hívei ma már ellenőrzött privatizálásról beszélnek. A piacgazdaság kérdésében ugyanez a helyzet. Mi kezdettől fogva szociális, sőt ökoszociális megoldás hívei voltunk. Jelenleg politikai ellenfeleink is közelednek ehhez. Viták a világkiállítás kérdésében vannak, ha valahol engedünk, akkor valószínűleg ezen a területen. Valóban feltételekhez kell kötni, most már mi is így látjuk. Nem túl kedvező feltételek esetén elállunk attól az elképzeléstől, amely egyébként nem elkötelezett álláspontunk volt. Egyik kritériumunk az volt, hogy nem lehet Budapest-centrikus, és nem lehet csak Nyugat-Ma- gyarország érdekelt, hanem az ország keleti, északkeleti részeiről is megrendeléseket kell eszközölni. Tehát a megnevezett területeket is be kell vonni. Csak ebben az esetben támogatjuk a világ- kiállítást. — Gazdaságunk válságban van. Ha a Magyar Demokrata Fórum kormányzópártként kerül a Parlamentbe, milyen intézkedéseket lát elsődlegesen szükségesnek? — Gazdasági vonatkozásban elsősorban az infláció növekedési ütemének a megfékezését tartjuk nagyon fontosnak. Mindenképpen olyan inflációt szabad csak megengedni, amely ellenőrizhető. és a 20 százalék fölötti inflációs ráta ezt már megkérdőjelezi. Tehát a növekedést kell megszüntetni, illetve csökkenteni árukínálattal, a megtakarítás ösztönzésével, méginkább a beruházások • támogatásával. Olyan gazdasági szabályozókat kell kialakítani, amelyek ebbe az irányba hatnak. Nagyon fontos, hogy a jog és a törvénykezés szempontjából biztonságot teremtsünk. A vállalkozók tudják: nem fél évre tervezhetnek, hanem évtizedekre. Adópolitikában is azonnali változást kell teremtenünk. Vállalkozásbarát adórendszert kívánunk létrehozni. A jelenlegi magyar adózási gyakorlat a világon máshol szinte elképzelhetetlen. Váílalkozásellenes adórendszer képtelenség a gazdaság visszaesésének a szakaszában. Beruházni, fejleszteni csak adózott jövedelemből? Ez példátlan! így nem tud erős középréteg kialakulni, amire később alapozni lehet. Fontos még az ország fizetőképességének a fenntartása. Elsősorban nyugati új beruházások segítségével. — Az MDF választmánya és elnöksége, illetve külön- külön a testületekben teljes-e az egység? — A Magyar Demokrata Fórum olyan európai értelemben vett szabad politikai szervezet, amelyre nfem jeTlemzőek a bolsevik párt szabályai. Tehát, miként mi a szabad véleménynyilvánítás hívei vagyunk, általában nem tudjuk, és nem is kívánjuk megakadályozni, hogy egyes személyiségeknek önálló véleménye legyen. Az a reagálás, miszerint bárki, akár a választmány tagjai, akár az elnökség tagjai közül mond valamilyen kérdésben véleményt, azt nem kell feltétlenül az MDF hivatalos álláspontjának tekinteni. Az MDF határozata tükrözi szervezetünk egységes állásfoglalását. Részlet- kérdésekben lehetnek különbségek. Meg kell szoknunk azt a politikai pártszerkezetet, ahol vannak nézetkülönbségek. Ez is hozzátartozik egy demokratikus párthoz. Nem tudunk olyan politikai párt lenni, amely minden részletkérdésben hetente egyszer hoz határozatot, s utána biztosítja, hogy Sarkadtól Nagykanizsáig minden egyes funkcionáriusa ugyanazt nyilatkozza. A Magyar Demokrata fórum erre nem képes. Ügy gondolom, pártunk egy parlamentáris politikai pártként és egy szellemi politikai mozgalomként annyira egységes, amennyire egységesnek kell lennie. Az MDF-ből még egyetlen csoport nem vált ki, nem osztódtunk többféle párttá, hanem különbőz, de egymással összefüggő, egyre közelebb . kerülő politikai irányzatokkal, érintetlen, egységes szervezetként működünk. — ön személy szerint milyen pozícióra számít az új kormányban? — Én soha, semmilyen körülmények között nem jelentettem ki, hogy bármilyen pozícióra számítok a kormányban. És azt sem, hogy bármilyen tisztséget kérnék, vagy kívánnék. A külföldi és a belföldi sajtóban természetesen megjelentek olyan cikkek, amelyek erre utalnak. Ha Magyarországon, mint a demokrata fórum elnökére vár valamilyen feladat, és a Magyar Demokrata Fórum részt vállal a kormányban, és felkérnek engem valamilyen tisztségre, abban az esetben meg kell fontolnom, hogy magamat arra a szerepre elszántam-e, képesnek tartom-e. De pozícióra nem számítok. Az egészet szolgálatnak tekintem. Sokszor elmondtam már, bárki, aki az első kormányban elvállal valamilyen tisztséget, az vagy fanatikus, vagy misszionárius, vagy őrült, vagy mind a három. Papp János Fotó: Fazekas Ferenc * -■- I * • ** * *• .. * ■ . • I ' í . *-7f%*#* #**»*.« . MMMi „Ilyen légkörben dolgozni nem lehet” Bizalmatlansági indítvány a csabai vontatási főnök ellen (Folytatás az 1. oldalról) Február 27-én délután megérkezésünk hírére kisebb munkásgyűlés jött ösz- sze. Az emberekből kérdés nélkül özönlött a panaszáradat. Bogár Péter részlegvezető így fogalmazott: — A főnök nem partnernek tekint bennünket, úgy beszél hozzánk, mintha szolgái lennénk. Az igazságtalanságok sorát hosszan lehetne sorolni. Például a pénzelosztás rendszere erős visszatetszést kelt a dolgozókban. A műhelyben elosztjuk a mozgóbért, de előfordul, hogy ő önhatalmúlag változtat rajta. Müller Károly lakatos: — Naponta többször lejön hozzánk, és ha véletlenül valakinek a zsebében van a keze, akkor ráordít. Ha problémával fordulunk hozzá, akkor meg sem áll, úgy kell szaladni utána, végül meg csak leint bennünket. Az irodaépülettől 100 méterre van a műhely, de ha valamiért át kell ugrani, akkor kilépőt kell kérjünk. Vagy itt van a telefon, hosz- szú ideig lezáratta, így nem tudtunk telefonon kapcsolatot teremteni a várossal. Haránt Péter műszerész: — Nagy nehezen végül kaptunk városi vonalat, de nem volt hajlandó átvenni a készüléket ... Lehet telefonálni, de a kívülállók el sem hiszik, mekkora harccal, tortúrával értük el ezt a „fantasztikus sikert”**. . Ugrott — pöccint ujjával Müller Károly visszaveszi a szót: — Lemerült a gépkocsi-akkumulátorom, megkértem az egyik kollégámat, hogy mérje be. A főn"’. „elkapott” bennünket, azonnal ugrott a mozgóbérem. Az ugrott szóra váratlan nevetés tört ki a harminc jelenlévőből. Valaki felvilágosított a miértről: — Az a szokása, hogy ilyenkor csak pöccint az ujjával és megjegyzi, „ugrott”. Már értjük, miről van szó. Persze neki sok mindent lehet, hiszen ő a főnök. A munkások szerint egyik szavajárása így hangzik: „Én fizetek, azt csináltok, amit mondok!” — Félünk is tőle rendesen — szólal meg a kórus, majd többen folytatják —, ha leindul fentről a műhelybe, menekülünk, mert senki sem szeret vele találkozni. Legszívesebben lecsapnánk. Azt is megtudjuk, hogy néhány perccel előttünk volt itt Lovász Lázár, a MÁV Szegedi Igazgatóságának igazgatója. — öt embert hívtak valla- tóra közülünk. Ez nem elintézési mód, elvártuk volna, hogy minimum munkásgyűlést tartsanak — mpndják, majd Sarkadi Mihály kért szót: — Az igazgató sem vesz emberszámba bennünket... Nemrégiben az irodában voltam és bejött a főnökünk. Rám szólt, hogy mars ki! Alig kaptam levegőt a döbbenettől, de aztán felocsúdtam, mert megismételte. Nem érti, hogy mars ki! Hát így vagyunk mi egymással. Más munkahelyeken elképzelni sem tudják, milyen légkör alakult ki nálunk. Van telefonunk, de üzenetet még mindig nem lehet átadni. Vecsernyés Jánost a felesége azért hívta fel, mert megbetegedett a két gyerekük, de még egy ilyen hírre sem akarták a telefonhoz hívni. A főnök emberfeletti lénynek tartja magát, és ilyen rendszabályokat vezet be. Gerstenmáyer Antal: — Mint a rabszolgáit, úgy kezel bennünket. A műhely bizalmi testületi ülése módosította a munkakezdést, de ő a határozatot önkényesen megváltoztatta. Neki az ember nem számít. Seprüt se kapjon Burján Jenő mozdonyvezető: — Mi is csatlakoztunk a műhelyesek kezdeményezéséhez, mert mindezek ránk is vonatkoznak. Kijelentette, hogy a mozdonyvezetők az ő segédmunkásai, hiszen ő fizet bennünket — nem a vasút! —, ehhez tartsuk magunkat. Arról beszél, hogy az idős mozdonyvezetők csak terhet jelentenek számára, mert a bérükből két fiatalt tudna tartani. Jó négy évvel ezelőtt egy szakszervezeti bizalmi testület úgy foglalt állást, hogy Műhelyi István alkalmatlan vezetőnek. Aztán Szegedről jött a kivizsgálás és olyanokat hallgattak meg, akik nem mertek őszintén beszélni. Varga József mozdonyvezető: — Eljutottunk odáig, hogy ebben a hangulatban már nem lehet tovább dolgozni. Nem a munkára koncentrálunk, mert általánossá vált a rettegés. Pedig sok ember ül egy mozdonyvezető mögött...! Miért adnak korlátlan hatalmat egy ilyen ember kezébe — jó lenne, ha valaki válaszolni tudna erre a kérdésemre. Nálunk érvényben van a főnök mondása: akinek nem tetszik, az mehet. Burján Jenő: — Az országos figyelmeztető sztrájk miatt kidolgozták az elfogadható bértáblázatot. A mi főnökünk persze, hogy nem ért vele egyet. Egyedül az érdekli, hpgy a beígért 13. havi bért miként lehetne megvonni tőlünk. Egy elal- vás mínusz 30 százalékot jelent. Mézes Péter: — A tavalyi béremeléskor egyöntetű volt a vélemény, hogy alapbére- sítsék a pénzt. Erre föl ő a mozgó bér mellett döntött. Viczián Mihály nem akart belépni a szakszervezetbe, erre a főnök megfenyegette, ha nem, akkor veheti a munkakönyvét. Vagy ott van az ebédjegyünk. Csak hetijegyet vehetünk, pedig előre nem lehet kiszámítani, hogy merre teljesítünk szolgálatot néhány nap múlva. Sokszor 26 forintunk ugrik így hetente. Molnár Gábor diszpécser: — Nálunk a kávéivásnak is kötelező időpontjai vannak, 7 óra 30 perctől 9 óráig és 12—14 óráig! Nem untatjuk tovább az olvasókat a panaszokkal. A vasutasok jó másfél órán keresztül mondták a magukét. Végül a kérdésre, hogy az aláírásgyűjtés után mi következik, így válaszoltak (Szőke Dániel tolmácsolta mondandójukat): — Megvárjuk, hogy Szegedről milyen választ kapunk, és ha ez számunkra kedvezőtlen, akkor jönnek a keményebb lépések. Elhatározásunk megmásíthatatlan. Műhelyi István a területen nem maradhat. Segédmunkásnak sem kell nekünk, seprűt a kezébe nem adunk. Ügy" érezzük, hogy a többség így gondolkozik, és nemcsak a 3115 embernél telt be a bili. A (önök nem érti Természetesen Műhelyi Istvánt is megkerestük, aki nem várt nyugalommal, magabiztossággal fogadta a bizalmatlansági indítványt. A következőket mondta: . — Egyszerűen nem értem, hogy a' dolgozóim miért használnak velem szemben ilyen jelzőket és miért állítanak be rossz színben. Meggyőződései^, hogy az indítvány nem a munkásokban fogalmazódott meg, hanem egyes középvezetők fejében. Tudniillik elterveztem egy változtatást, amit ők elleneznek. Ennek kapcsán robbant ki az „elégedetlenség”. Egyébként az összetartásukban én több pozitív dolgot látok. Először is azt, hogy a fizikai munkások, mozdonyvezetők ragaszkodnak munkahelyi irányítóikhoz. Nekem az a célom, hogy a mainál is eredményesebben dolgozzunk, és erre az összetartásra építeni lehet. A tervezett változtatásokat visszavonom. Egyébként a kollektívának jogában van a rendelkezésükre álló eszközöket arra használni, hogy vélt igazukat kiharcolják. — Ezek szerint meg sem fordul az ön fejében, hogy lemondjon? — Nem. Nincs semmi olyan ok, ami miatt a dolgozóknak sérelmei lehetnek. Mindig lehet keríteni 850 emberből néhány elégedetlenkedőt. — A beosztottjai sorra mondták el konkrét sérelmeiket. Ezekről mi a véleménye? — Amit ön nekem tolmácsolt, közülük egy sem felel meg a valóságnak. Egyébként, ahogy befejezzük a beszélgetést, tanácskozást hívok össze a középvezetőkkel, hogy megtárgyaljuk a dolgot. Ha valakit önérzetében netán megsértettem, akkor bocsánatot fogok kérni. De, ha a dolgozók követnek el hibát, akkor szeretném, ha ugyanígy belátnák tévedésüket. A mi munkánk különleges fegyelmet követel meg a munkavédelmi szabályok, a rend betartásában. 1975 óta két munkahelyi halálos baleset volt a nem kellő odafigyelés miatt. A fegyelemből a középvezetőknek sem szabadna engedniük — a népszerűség érdekében — mert ez a fajtat felelőtlenség végeredményben a dolgozókat sújthatja. — JVÍirőí tárgyaltak Lovász Lázárral, a petíció kapcsán? — Igazgatóm a legnagyobb problémát abban látja, hogy jobban meg kellene értetni munkatársaimmal az elképzeléseimet. Javasolta, hogy gyakoroljak önkritikát ebben a vonatkozásban és javítsak vezetési stílusomon. A középvezetőket be kell vonjam az elképzeléseim kialakításába, és az eredményesebb végrehajtásba. Ügy látom, hogy mindezekkel, a meglévő feszültségek feloldhatók. Még- egyszer hangsúlyozom, engem csak az érdekel, hogy a munkánk minősége javuljon és balesetmentesen végezzük el feladatainkat. Emellett a dolgozóknak normális közérzete legyen. * * * Beszélgetésünk végén Műhelyi István behívatta négy kollégáját és a mozgóbér- elosztásról kezdtek vitázni. Csűri János, Tokai Mihály, Mészáros László és Bognár Péter sorra mondták érveiket, és természetesen jöttek a válaszok is. Egyszer- csak a főnök megkérdezte: — De hát miért nem jöttek hozzám, ha ilyen gondjuk van? Mészáros László így válaszolt: — Tavaly jöttünk főnök, de akkor azt mondta, hogy ez nem vitaalap. Már ne is haragudjon, de kijelentette, „én fizetek és kész”. A rögtönzött tárgyalásról ezen a ponton mi kivonultunk. Az anyag megírásával azonban vártunk néhány napot, mert több munkahelyi megbeszélést helyeztek kilátásba az érdekeltek. Végül pénteken telefonon beszéltünk Műhelyi Istvánnal és a dolgozók képviselőjével. Megtudtuk, hogy néhány konkrét kérdésben (munkakezdés időpontja, a mozgóbér, stb.) már megállapodtak a vontatási főnökségen, a párbeszéd folytatódik, de a bizalmatlansági indítványt változatlanul a lehető legkomolyabban gondolják a vontatási főnökség dolgozói. Lovász Sándor
