Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-28 / 73. szám
1990. március 28., szerda 1 k M UUKjlYCj-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------u Afrikai piacokon — Fogröntgenezöszék és orvosi munkahely — Húsvásár a telepen Kórháztechnikai Rt. a búzamezőkön Fiatalok. Egyelőre keresik a helyűket a világban. Pályakezdők, mint oly sokan mások ebben a magyar gazdaságban. Es ezzel már el is árultuk, hogy nem 18 éves, nagykorúvá vált ifjú titánokról, hanem egy vállalkozásról és annak megvalósítóiról kívánunk írni. Miközben keressük Orosházán a Kórháztechnikai Rt.-t. szemet szúr. hogy az üzem nem az északi, de nem is a déli ipartelepen, hanem a Gádorosi út mentén, a Béke Tsz zöldellő gabonatáblái között húzódik meg. Egy vállalkozásnak nem a legideálisabb ez a terület... — Aggodalomra semmi ok. Igaz. egy kicsit mostoha gyereknek érzi magát az itt dolgozó, de majd idővel mindent megoldunk: a munkások szállítását, a kapcsolattartást stb. — vág a dolgok közepébe Ilovszky Zoltán elnök, majd feleleveníti az 1988-as esztendőt, az alapítás évét. — A Röntgen- és Kórház- technikai Vállalattól örököltük ezt a gyáregységet és rövid időn belül megalakítottuk a részvénytársaságot négy részvényessel. Elődünk elavult gyártmánystruktúrát hagyott ránk. munka alig akadt. Komoly piackutatást végeztünk, melynek eredménye, hogy 1989 első fél évére megkötöttük a szerződéseket, viszont számolnunk kellett azzal, hogy átmenetilég kevésbé jövedelmező munkát is el kell vállalnunk. A cég közel száz megrendelővel lépett kapcsolatba az elmúlt évben. A legnagyobb forgalmat munkahelyi táblákból; LT-trafókból. röntgenberendezésekből bonyolítottak. Az rt. szakemberei — a korábbi gyakorlattól eltérően — bátran vállalkoztak profilidegen termékek gyártására is. mint például az autóbusz és gépkocsi üveghajlitó szerszámok, precíziós öntödei berendezések, kazánburkolatok stb. — Szegeden a TESCO és az UNIDO szervezésében Önök is részt vettek az ..Africa Workshop” szimpóziumon. ahol 22 afrikai ország képviselőinek mutatták be termékeiket. Milyen sikerrel? — A piaci kapcsolatainkban a szándéknyilatkozat szintjéig jutottunk néhány külföldi vállalkozással. Ilyen a nigeri, az ugandai és a lesotai piac. Az idei évre azonban így is akad tennivalónk bőven. A már említett termékeken túl, újdonsággal is megjelenünk: a fogröntgenezőszékkel. Ugyancsak piacra kerül a korszerű adatráfényképező. Jelenleg fejlesztés alatt áll az orvosi és nővérszék, amelyből a prototípusok néhány héten belül elkészülnek. A hatósági vizsgálat után nagyobb mennyiség gyártására van igény. Egyelőre még csak prospektusokból szemléltette az elnök az úgynevezett orvosi munkahelyet, amelynek kialakításán és piaci értékesítésén fáradoznak mostanában. Ugyanis tervbe vették egy korszerű fogorvosi munkahely kifejlesztését, és gyártását. — A megalakuláskor a dolgozók aggodalomjnal és várakozással néztek a jövőbe. Vajon maradhatnak-e? Ha igen, lesz-e munka? — Mindenki maradt. Sőt, a 92 fő kevésnek is bizonyult. A teljesítményösztönzés mellett 1989-ben két alkalommal 11-11 százalékos bérfejlesztést is végrehajtottunk. Ez az alapbérre vonatkozik. és a teljesítménybérrel együtt eléri a 25 százalékot. Ez év áprilistól a dolgozók szociális helyzetének javítására kedvezményes húsvásárlást szervezünk. Mindenkinek, aki három hónapos munkaviszonnyal rendelkezik, havonta egv alkalommal 4 kilogramm hús vásárlására adunk lehetőséget 50 forintos térítés ellenében. Az ötlet a nők körében osztatlan sikert aratott, reméljük, a megvalósításnak sem lesz akadálya. — Csete — Munkahelyi elektromos csatlakozók szerelése. Tizenhét fajta változatban készült, kórházi laboratóriumok számára Fotó: Szűcs Lászlóné emberi láb nyoma, nem erdei vadé. Az ilyet az ember csekély fáradozással „leolvashatja”. Szarvasnak, vaddisznónak. rókának a nyoma sajátságos ábrát mutat, ez viszont olyan — mit mondjak? — mintha magányos kerék gurult volna végig a kaszálón s tűnt el a fenyves sűrűjében. Az ábrát — nem nyáron, hanem viharos télj éjszakán —, mint valakinek a titokzatos látogatását — már megidéztem egyik írásomban. Fájdalmas emlékezés volt az László unokám vízimalmos játékára; veszteségeinkre, családunk szétszóródására. A titokban hazajáró lelkek hó- rajzolatú nyomára. Ám, azt a sajogó vágy és a képzelet teremtette. Ezt pedig valami más hagyta hátra. Ez nem irodalom'. Szigorú való. A felvágott talaj mutatja. A fű tövében matatva ujjaim- mal kitapinthattam valamilyen földvágó szerszámnak a nyomát. Körfűrész, mely kissé dőlten hatolt a fűgyökerek alá s valaminő ten- ’ gelykapcsolásos megoldással le is rakta a huzalt, amely tehát június 10-én már a markunkban volt, de nem mertük fölszedni. Ha két nappal később jövünk, a törött fűszálak már összeszedték volna magukat, a nyom eltűntével soha észre nem vesszük a belügyieknek ezt az újabb mesterkedését. Munkára fel tehát! S úgy valahogyafv. hogy ne. keltsünk föltűnést. Helybeli ismerőst ne avassunk az ügybe, a szekusok ugyanis menten rájuk vetik magukat. „Mi volt? Hogy volt?” Ezt a veszedelmet jól ismerik a sikaszóiak. Egyikük így szólt egyszer: — „Ezek, ha tudják, hogy magunk is tudunk valamiről, úgy elvernek, mint a lovat. Megnyomorítanak.” — Sajnos, igazuk van. Ám ez nem a gyávaság jele volt részükről. Csupán az óvatos meggondolásé. Mert. ha keltett, így is figyelmeztettek a fülesek jelenlétére. Valamelyikük mindig fejszét kapott fel a hóna alá s mint kinek az erdőben van dolga, nagy sietve elhúzott mellettünk, miközben halkan közölte: „Vigyázzanak, mert itt vannak 1” S úgy volt. Kerülgettek bennünket, akár a hiénák. * * * Míg el nem félejtem, ezt is fel kell jegyeznem ide. Indulásunk előtt még otthon hívott telefonon — a fiam Veszprémből! — „Hogy vagytok, édesapám?” — „Jól vagyunk, fiam.” — „Nincs semmi baj?” — „Nincssemmi baj.” — Már hogy lenne. Hogy aztán gyanút keltsünk vele? Kettős lehet a következménye. Egyik, hogy a hazalátogató gyermeket, unokát a határállomásról visszazavarják, pedig még látnunk kell egymást. Egyszer bár egy esztendőben, látnunk kell egymást. Gyenge vigasz ez is. Éva szüntelen könnyhultatását el nem apasztja. De mégis... A másik meggondolás pedig: ha kifecsegjük az újabb si- kaszói fölfedezést, mire kiérkezünk a helyszínre, mindent el is tüntethetnek. Már megfigyeltem; mindig pontosan tudják, mikor indulunk, merre megyünk stb. Az ország polgárainak jö- vés-möTTését számon tartani ma már nem ördöngösség. Ám ez csak a megfigyelés volt eddig. Talán ezután jön a vastagja. Akik halálunkat ígérték: nemes hivatásukat megpróbálják betölteni. — „Menjünk el innen!” — mondta Éva elcsukló hangon. Megpróbáltam vigasztalni. „Tudod jól, hogy maradnunk kell.” „Tudom, tudom.” Ujjai reszkettek, ahogy a könnyét törölte. (Megjelent a romániai Magyar Szóban) (Folytatjuk) Helyszín: Meusiedel am See Karrierprogram — programozott karrier ? A több ezer négyzetméteres parkolóban alig találunk helyet. Rengeteg autó — mind magyar rendszámmal. Meg autóbusz is. Ezen persze nem lenne mit csodálkozni, ha belföldön landolnánk. Csakhogy a helyszín: a burgenlandi Neusiedel am See, egy verőfényes márciusi hétköznapon. Gyanítom, az utóbbi két hónapban nem volt magára valamit is adó magyar lap, amelyik ne foglalkozott volna, vagy ne foglalkozna egy osztrák cég: az - M und T Marketing Group vállalkozásával, a karrierprogrammal. Bevallom, jót erről a kezdeményezésről még nem olvastam. Szóval, ezen a verőfényes márciusi hétköznapon kolléganőmmel a Fertő-tó partjára, festői környezetbe érkeztünk. Kerestük azt a „kis kocsmát”, amit. az egyik lap toliforgatója ír le meggyőző erővel. A „kiskocsma” lehet vagy ezer négyzetméteres étterem. Vadonatúj, kívülről még nem is készült el teljesen. A teremben Molnár G. András, a cégtulajdonos tart előadást kétszázfőnyi hallgatóságának. A többség figyel, páran beszélgetnek, isznak, cigarettáznak, jegyzetelnek, kisétálnak. Egyszóval lehetne egv akárhol tartott előadás élőképe. Igaz, erre nem a vállalat fizette be a részvételi díjat, itt zsebre megy a játék. Több, mint húszezer forintról van szó, amit nagyobbrészt valutában szurkoltak le a résztvevők. Lapunkban is több hirdetés látott már napvilágot, amelyben megcsillogtatták a gyors meggazdagodás lehetőségét, persze schillingben. Ennek a tanfolyamnak elvégzésére 7 ezer forintot és 2300 schillinget kellett befizetnie a jelentkezőknek. — Persze, hogy befizettem — felel érdeklődésemre túl magabiztosan egy jóképű, és felettébb jól öltözött úriember Szombathelyről. — Csak nem azt akarja mondani, hogy ez egy nagy befektetés? — kérdez vissza. — Mihez képest nem nagy? — kíváncsiskodom. — Na, ne vicceljen! Ha bármilyen tanfolyamot akar elvégezni, azt már 20 ezren alul nem ússza meg, és akkor nem is- ígérik, hogy visz- szaszerezheti a tízszeresét, hússzorosát is a befizetett összegnek. — Mi a foglalkozása? — Egy kft. vezetője vagyok. És hiszek abban, hogy nem vész el a pénz, amit a menedzserképzőre befizettem ... . „... A szemináriumsorozat sikeres elvégzése esetén menedzsereink 50 ezer schilling jutalomban részesülnek ...” — hallom Molnár úr mondatait. Nem, ez lehetetlen! Ha jól tudom, ezt a karrierprogramot 10 ezer embernek tartják. Ne végezze el csak háromezer; ennyien kapnak 50 ezer schillinget? Annyi pénz a világon nincs vitatkozom — jobb híján — magammal. Itt valami sántít ... Molnár úr szünetet tart. Szoros gyűrűbe fogják, kérdésekkel ostromolják. Közben honfitársaim egy asztal előtt állnak sorba, hogy azt a bizonyos 2300 schillinget befizessék. Előttem egy kifejezetten csinos, jólöltözött, fiatal nő. Megszólítom. — Mondja csak, nem sajnálja itthagyni ezt a rengeteg pénzt? — Nézze, valamibe bele kell vágni. Ostobaság lenne arra várni, hogy az ölünkbe hull az égi áldás. Két gyerekem van, Debrecenben egy kis üzletben dolgozom. Külkereskedelmi főiskolát végeztem. Azt beszéltük a férjemmel, ha csak azt kamatoztatom a mindennapjaimban, amit itt tanulok, akkor is megéri... — És ha csak „humbug” az egész? Elkacagja magát. — Nincs nyereség kockázat nélkül..., és már számolja is ki a 335 márkát, „Ötvenezer schilling jutalóm!...” — mondja Molnár úr merthogy mindenféle-fajta pénznemet elfogadnak Molnár úrék. Jólöltözött, elegáns férfi Molnár G. András. Végre kiszabadul az embergyűrűből. — Mit. szól az újságcikkekhez, tv-adáshoz, amelyek Magyarországon az Önök vállalkozásával foglalkoznak? — A hozzá nem értők kevésbé okoznak kárt. Inkább azok, akik azért jönnek, mert gyorsan akarnak meggazdagodni. Aztán látják, hogy nem olyan egyszerű ez, és erre felbujtják az újságírókat ... — Önök munkával is ellátják a tanfolyamot végzőket? — Természetesen. Termékkel látjuk el őket — tudásuknak megfelelően —, hogy bizonyíthassák rátermettségüket a gyakorlatban is. Hamar kiderül, hogy az illető ügynök-, vagy mene- dzsertípus-e? Nekünk az az érdekünk, hogy nálunk maradjanak, nekünk dolgozzanak. Mellesleg impozáns is, ha elmondhatjuk, hogy Magyarországon működik egy direkt marketing-hálózat. — Mind a tízezer embert tudják foglalkoztatni majd? — Azért szervezzük a tanfolyamot tízezer emberre, mert számításaink szerint ebből 3-4 ezer résztvevő felel meg a feladatainak elvégzésére. Véleményem szerint 'sokan lesznek olyanok, akik a tanfolyamon kapott ötletekből saját maguk profitálnak egy önálló üzletben ... — Mi a kockázatuk azoknak, akik az Önök tanfolyamára jelentkeztek? — Az, hogy jól képzett marketingszakemberektől sok okos dotgot tanulnak meg. Komolyra fordítva a szót: olyat mi nem ígérhetünk, hogy jelentkezik nálunk valaki és mindjárt 50- 100 ezer schillinget keres rövid időn belül. Ez irreális lenne, nem? — Hányán jelentkeztek eddig? . — Megközelítően négyezren. — Nem túl sok az a pénz, amit önök kérnek erre a kurzusra? — Éppen ki van számolva. Nem kell hozzá csak papír és ceruza. Huszonkét szeminárium előadói, a terembér huszonkétszer. Amerikai előadó, aki .ötezer dollár alatt nem referál... — Az emberekben kétségeket ébresztett a felajánlott 50 ezer schilling. — Jogosan. Fel is hívjuk rá a figyelmet. Véleményem szerint ezt a pénzt körülbelül százan keresik meg. Ha hiszi, ha nem nekünk az lenne a hasznunk, ha mindenki megkaphatná az 50 ezer schillinget. Mert mi ezt úgy kalkuláltuk, hogy aki eléri azt a bizonyos szintet, hogy kifizethessük az 50 ezer schillinget, az nekünk a munkájával 30 ezret hozott a konyhánkra. De hát talán az is természetes, hogy nyereségre dolgozunk ... — Ha nem igaz, amit Önökről a különböző lapok írtak, miért nem indít sajtópert? Molnár urat egy cseppet sem lepi meg az utolsó kérdésem. — Tudja, van egy üzleti körökben bevált mondás: a negatív reklám majdnem annyit ér, mint a pozitív. S lám, Molnár úrnak igaza van. Látom befizetni a sorban álló embereket, hónuk alatt a negatív reklámú cikkekkel... A nap lebukóban a Fertőtó partján. Az utolsó tízperces szünetet tartják. A tóparton két fiatal nő az ebédre kapott zsemlét morzsolgatja két gyönyörű hattyúnak. Búcsúzóul őket kérdezem, mi a benyomásuk a bemutatkozó előadás után? És tudnak-e arról, hogy sokan kételkednek a tanfolyam létjogosultságában? — Á — legyint a fiatalabbik —, ez jellemző ránk, magyarokra! Kételkedünk valamiben, amiről fogalmunk sincs. Hiszen alig kezdődött még el ez a program. Mi a csodában kételkednek? Az idősebbik sem több 28 évesnél. Reklámszakmában dolgozik Siófokon. — Tudja, az én fejemben is megfordult, hogy ámítás az egész. Majd kiderül. Vállalni kell a kockázatot... Béla Vali Itt zsebre megy a játék, itt a résztvevő fizet Fotó: Veress Erzsi
