Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

1990. március 26., hétfő Szarvason életükben először szavaztak Szabó Zoltán. Bagi Szabolcs és Nemcsényl János et képviselte. Szemmel lát­ható megnyugvással mondta: — Népszavazáskor szinte ugyanez a csapat volt együtt, akkor sem voltak zökkenők. A választópolgárok 'közül többel beszélgettünk. Nagy László így fogalmazott: — Csak az utolsó pillanat­ban döntöttem el, hogy kire adom a voksomat. Több párt programjával is egyetértek, azt remélem, hogy az új ha­talom valóban javít az or­szág gazdasági helyzetén. Szabó Zoltán, Bagi Sza­bolcs és Nemcsényi János együtt érkeztek, mindhár­man először szavaznak. Hogy kire, arról nem beszéltek, megtartották maguknak a titkot. A kérdésre, hogy sze­mély szerint mit remélnek e sorsfordító naptól, a kö­vetkezőket mondták: — A 40 éves kommunista uralom végét. Normális nyugati, polgári demokrá­ciában szeretnénk élni. Ha a következő választásokig Magyarországon rendeződnek a dolgok, akkor már elége­dették leszünk. Szarvason a választók többsége Deme Zoltán és Fekete János képviselőjelölt párharcára számít. Szinte egyöntetű vélemény, hogy szoros küzdelem várható, de a végeredmény előre megjó­solhatatlan. Nem tévedhetünk nagyot, ha kijelentjük, hogy Vida Jánosné szarvasi választó- polgár nemcsak a Körös- parti városban élőkre jel­lemző gondolatokat fogal­mazott meg, miután bedobta az urnába voksát: — A legtöbb párt prog­ramjában jót akar, ezért ne­héz választani közülük. Saj­nos nem tudhatjuk, hogy az ígéretekből mi valósul meg. Az első szabad választás után egyetlen dologban re­ménykedem, mégpedig ab­ban, hogy belátható időn be­lül a mostaninál, munkánk révén, sokkal jobban élhe­tünk. Szeghalom és vidéke Azért mindenki eligazodott Melyik az a párt, amelyik több pénzt ad? Töprengenek a szeghalmi választók . Körösladányban, a Bat­thyány utcai általános isko­lában berendezett 5. számú szavazókörben nemzeti szí­nű lobogókkal feldíszített fülke fogadta a választókat. A szavazóhelyiségből kilép­ve Szabó Andrást arról kérdeztük, hogyan tudott el­igazodni a megyei listán in­duló 11 párt és a választási körzet 12 képviselőjelöltje között: — Egyszerű — felelte in­dulatosan —, az embernek tudnia kell. hogy hová tar­tozik. Én, aki pártonkívüli vagyok, úgy látom, dolgoz­ni senki sem akar, minden­ki a hatalomra törekszik, és abból akar megélni — hang­zott a kurta válasz, majd tudósítónkat faképnél hagy­ta. Szeghalmon, a 11-es szá­mú szavazókörben, az újte­lepi általános iskolában 10 óra 50 percig a 644 szava­zásra jogosultból csak szá­zan jelentek meg. — Itt kell szavazni? — nyitott be a helyiségbe a 101. ‘állampolgár, Gyöngyösi Gyula. A fiatalember elmagya­rázza, hogy ő se írni, se ol­vasni nem tud, majd Csordás Károlynak, a sza­vazatszámláló bizottság el­nökének kérdésére elmond­ta azt is, hogy kire szavaz. A szavazatszámláló bizott­ság egyetértésével, és a ta­gok jelenlétében, Csordás Károly segédkezett a fiatal­embernek, hogy állampolgá­ri jogát gyakorolja. Egy idős házaspár — míg a szabad fülkére várakozott — a listákat tanulmányoz­ta: — Arra szavazunk. aki több pénzt ad — válaszolt kérdésünkre a bácsi. Füzesgyarmaton csendesen telt el a választás délelőttje. Déli háromnegyed 1-ig a 4800 szavazó 40 százaléka voksolt Az otthon maradó idősek, betegek közül vi­szonylag sokan — kb. 30-an. 40-en — igényelték a moz­góurnát. Őket a délutáni órákban gépkocsival keres­ték fel. Bucsán a kellemes tava­szi idő sokakat a kertekbe csábított. így a falu 2050 szavazójából déli egy óráig csak 900-an keresték fel a három szavazókor urnáját. Viszonylag kevesen, a ta­nács épületében levő szava­zókörben például csak ket­ten igényelték addig a moz­góurnát. Körösladányban Szabó András és neje csendesen meditál­nak a választási lista felett Méhkerék Szabadok-e, akiket a félelem kísért? Méhkeréken. — ahol ala­kosság csaknem kivétel nél­kül román nemzetiségű — tegnap éppúgy szikrázott a nap, mint a szomszédos fal­vak bármelyikében. A lel­kikre mégis árnyék vető­dött, ha nem is a fellegek­ből való, hanem- a félelem hideglelős lenyomata. Mond­ják a helybeliek: igaz, hogy az állampárt uralma idején nem teljesedtek ki nemze­tiségi jogaik, ám a naciona­lizmus szélsőségeitől sem kellett rettegniük. S most, Marosvásárhely után, nem megy este egyedül még a szomszédba sem a méhkeré­ki ember... A választás azért itt is választás volt. Tanplomba menet, vagy onnan kijőve, a fóliában végzett munkát egy pillanatra abbahagyva a többség — délután ötig a választok mintegy 60 száza­léka — útba ejtette a két szavazókörök egyikét. Dr. Rúzsa Őyörgy, bizottsági el­nök meghívására, mi a 2. számúba néztünk be. Meg­súgták. hogy az a bőrkabá­tos, kalapos férfi, aki ép­pen határozott mozdulattal pöccintette be szavazólap­jait a keze ügyébe eső ur­nába. nem más. mint Rok- szin Györgynek, a választó- kerület egyik független je­löltjének az édesapja. — Ha megengedi, kitalá­lom, hogy kire szavazott — fordultam hozzá —, de a családi okon túl volt-e más indítéka erre? — Mi nemzetiségként is csak azt kérnénk, ami jár — válaszolta az idősebb Rokszin György. — Nem kellemetlenkedésből mon­dom, de akik a közös asz­talra tesznek, azoknak kap­niuk is kell onnan. A fiam­nak itt élő nemzetiségiként kötelessége is volt vállalnia a feladatot, hiszen megkér­ték rá. — Büszke, a fiára? — Én . mind a négy gyer­mekemre büszke vagyok. Nem annak örülök, hogy képviselőjelölt lett. hanem annak, hogy bizalmat ka­pott. S ezért nem is az a legfontosabb, hogy képvise­lő lesz, vagy sem — bár az sem mindegy. hogy ki képviseli az ittenieket. Néz­ze, akárhogy is volt. egy tény: az eddigi társadalom megadta a lehetőséget a gyermekeimnek, hogy tanul­janak. Ezért hálás vagyok. Istennek pedig köszönöm. pon. Mint az újságírók leg­többje. járjuk a számunkra ki jelölt választói kerület sza­vazóhelyiségeit. Már ki tud­ja, hányadik településen va­gyunk, amikor előttünk vagy utánunk fel-fel tűnik egy sárga Dacia. Ugyan ki lehet a kísérőnk? Meglepetésünk­re egy országgyűlési képvi­selőjelölt rója a köröket sze­mélygépkocsijával azért, hogy meggyőződjön a párt­ját népszerűsítő feliratok, plakátok előírás szerinti el­helyezéséről. kés volt, már csak a szalon­na és a nyárs hiányzott. Ám a pártok képviselőinek és a tanács embereinek fonto­sabb tennivalója akadt. Hi­szen az érvényben levő jog­szabályok szerint meg kel­lett semmisíteni a március 25-ig őrzött ajánlási szelvé­nyeket. Ennék a szertartás­nak lehettünk szemtanúi. A páncélszekrény mélyé­ből egy nagy vaskosárba ke­rültek a kötegelt és lepe­csételt nyomtatványok. A választási bizottság tagjai előtt felbontott egységcso­magok 17 520 ajánlási szel­vényt tartalmaztak. Az ége­tőkosárba szórt papírok te­tejére olajat öntöttek, majd meggyújtották. A megsem­misítés tényét a jelenlevők a helyszínen ellenőrizték, később jegyzőkönyvben alá­írásukkal hitelesítették. A papírok hamuvá lettek. Re­méljük, hogy a füst a meg­egyezés zálogaként száll a magasba más alkalmakkor is. — Személyesen akarok meggyőződni arról, hogy a mellettem agitálok betartot­ták-e a pártok számára kö­telező etikai szabályokat. Azokat a falragaszokat, ame­lyek közel voltak a szavazó­helyiséghez, saját kezűleg szedtem le. A járdára fel­festett jelmondatokat isme­A mezőkovácsházi tanács udvarán égették az ajánlási szel­vényeket Kinek van igaza? Érdekes eset jutott tudo­másunkra Mezőkovácsházán. Az történt, hogy a 7-es vá­lasztókerülethez tartozó egyik kis faluban vita kere­kedett a tanács és egy hely­béli lakos között. Ugyanis a választópolgár saját keríté­sére hirdetőtáblát készített, és ezen népszerűsítette ked­venc pártja képviselőjét. Eb­ből mindaddig nem volt probléma, amíg ugyanerre a táblára a helyi tanács em­berei egy kisméretű falra­gaszt helyeztek el, amelyen a szavazás technikájára hív­ták fel a figyelmet. A prob­léma akkor kezdődött, ami­kor a kisméretű hirdetmény helyet cséréit egy, az egész táblát eltakaró újabb taná­csi közlendővel. A tulajdonos felháborod­va mondta el panaszát az illetékes választási bizott­ságnak, azt tisztázandó, hogy kinek van igaza. Joga volt-e magánszemélynek maszek hirdetőtáblát állítani, illet­ve a tanácsnak joga volt-e ezt igénybe venni és felül­ragasztani? A kérdésre ed­dig még nem született vá­lasz. Ennek ellenére a kör­nyékben lakók minden bi­zonnyal megtalálták a szá­mukra szimpatikus képvise­lőjelölt nevét a szavazóla­rőseim segítségével homok­kal leszórtuk. Ügy gondo­lom, a tisztességes'küzdelem -ezt megköveteli. A választás nem azon múlik, hogy az utolsó percben kinek a fes­téke az erősebb — mondta kiszállva a gépkocsijából a képviselőjelölt. Jó látni, hogy a választás finisében éppen a küzdelem­ben érintett tanúsít ilyen tisztességes magatartást. Ügy látszik, a demokratiz­mus óhajtásán túl, gyakor­lati példát is láthatunk ar­ra. hogyan kell sportszerű­en küzdeni. * * * A mezőkovácsházi tanács udvarán körbeálltuk a lobo­gó lángokat, mint annak­idején a tábortüzet. A han­gulat is ehhez hasonlóan bé­Mezőkovácsháza Lakásért tüntetett Ügy látszik a /békéscsabai városház előt­ti placc valami megmagyarázhatatlan vonzerővel rendelkezik, legalábbis azok számára, akik lakásügyben tiltakozásuk­nak adnak hangot. Tegnap, •a választás napján egy hölgy kisfiával telepedett le a tanácsháza elé, és lakást követelt ma­gának. Plakátokat is írt. Az egyiken pél­dául a következő szöveg volt: „Hajlékta­lan lettem, 1 lakás 600 ezer forint + OTP, havi megtakarításom 600' forint, a beugró száz év múlva együtt lesz, köszönöm elv- társ urak!” A másik transzparensen pe­dig a következők voltak: Rablógyilkos ka­pott lakást, a becsületes lakásigénylő ígé­retet sem!” És szó volt tkét pártról is, az MDF-röl és az MSZMP-röl. Az esemény politikai jelentősége ebből eredt. Az 1. sz. országgyűlési választókerület választási bizottsága a tények ismereté­ben úgy döntött, hogy ez a fellépés ellen­tétes a választási törvény betűjével és szellemével, tudniillik a választás napján semmiféle politikai kampány már nem folytatható. A csabai fiatalasszony felira­tai azonban alkalmasak voltak arra, hogy pozitív vagy negatív értelemben befolyá­solják a szavazókat. Kocsisné dr. Pénzes Agnes, a választási bizottság vezetője a fejleményekről igy tájékoztatott bennün­ket: — A választási bizottság teljes össz­hangban döntött úgy, hogy távozásra kell felszólítani a (tüntető nőt, s ha ennek nem tesz eleget, akkor rendőri segítséget ké­rünk. ‘Bizottságunk három tagja felkereste az illetőt, de a felszólításnak nem tett ele­get. A rendőrség határozott, de kulturált fellépése után azonban (sikerült a tüntetőt jobb belátásra bírni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom