Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-26 / 71. szám
1990. március 26., hétfő Szarvason életükben először szavaztak Szabó Zoltán. Bagi Szabolcs és Nemcsényl János et képviselte. Szemmel látható megnyugvással mondta: — Népszavazáskor szinte ugyanez a csapat volt együtt, akkor sem voltak zökkenők. A választópolgárok 'közül többel beszélgettünk. Nagy László így fogalmazott: — Csak az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy kire adom a voksomat. Több párt programjával is egyetértek, azt remélem, hogy az új hatalom valóban javít az ország gazdasági helyzetén. Szabó Zoltán, Bagi Szabolcs és Nemcsényi János együtt érkeztek, mindhárman először szavaznak. Hogy kire, arról nem beszéltek, megtartották maguknak a titkot. A kérdésre, hogy személy szerint mit remélnek e sorsfordító naptól, a következőket mondták: — A 40 éves kommunista uralom végét. Normális nyugati, polgári demokráciában szeretnénk élni. Ha a következő választásokig Magyarországon rendeződnek a dolgok, akkor már elégedették leszünk. Szarvason a választók többsége Deme Zoltán és Fekete János képviselőjelölt párharcára számít. Szinte egyöntetű vélemény, hogy szoros küzdelem várható, de a végeredmény előre megjósolhatatlan. Nem tévedhetünk nagyot, ha kijelentjük, hogy Vida Jánosné szarvasi választó- polgár nemcsak a Körös- parti városban élőkre jellemző gondolatokat fogalmazott meg, miután bedobta az urnába voksát: — A legtöbb párt programjában jót akar, ezért nehéz választani közülük. Sajnos nem tudhatjuk, hogy az ígéretekből mi valósul meg. Az első szabad választás után egyetlen dologban reménykedem, mégpedig abban, hogy belátható időn belül a mostaninál, munkánk révén, sokkal jobban élhetünk. Szeghalom és vidéke Azért mindenki eligazodott Melyik az a párt, amelyik több pénzt ad? Töprengenek a szeghalmi választók . Körösladányban, a Batthyány utcai általános iskolában berendezett 5. számú szavazókörben nemzeti színű lobogókkal feldíszített fülke fogadta a választókat. A szavazóhelyiségből kilépve Szabó Andrást arról kérdeztük, hogyan tudott eligazodni a megyei listán induló 11 párt és a választási körzet 12 képviselőjelöltje között: — Egyszerű — felelte indulatosan —, az embernek tudnia kell. hogy hová tartozik. Én, aki pártonkívüli vagyok, úgy látom, dolgozni senki sem akar, mindenki a hatalomra törekszik, és abból akar megélni — hangzott a kurta válasz, majd tudósítónkat faképnél hagyta. Szeghalmon, a 11-es számú szavazókörben, az újtelepi általános iskolában 10 óra 50 percig a 644 szavazásra jogosultból csak százan jelentek meg. — Itt kell szavazni? — nyitott be a helyiségbe a 101. ‘állampolgár, Gyöngyösi Gyula. A fiatalember elmagyarázza, hogy ő se írni, se olvasni nem tud, majd Csordás Károlynak, a szavazatszámláló bizottság elnökének kérdésére elmondta azt is, hogy kire szavaz. A szavazatszámláló bizottság egyetértésével, és a tagok jelenlétében, Csordás Károly segédkezett a fiatalembernek, hogy állampolgári jogát gyakorolja. Egy idős házaspár — míg a szabad fülkére várakozott — a listákat tanulmányozta: — Arra szavazunk. aki több pénzt ad — válaszolt kérdésünkre a bácsi. Füzesgyarmaton csendesen telt el a választás délelőttje. Déli háromnegyed 1-ig a 4800 szavazó 40 százaléka voksolt Az otthon maradó idősek, betegek közül viszonylag sokan — kb. 30-an. 40-en — igényelték a mozgóurnát. Őket a délutáni órákban gépkocsival keresték fel. Bucsán a kellemes tavaszi idő sokakat a kertekbe csábított. így a falu 2050 szavazójából déli egy óráig csak 900-an keresték fel a három szavazókor urnáját. Viszonylag kevesen, a tanács épületében levő szavazókörben például csak ketten igényelték addig a mozgóurnát. Körösladányban Szabó András és neje csendesen meditálnak a választási lista felett Méhkerék Szabadok-e, akiket a félelem kísért? Méhkeréken. — ahol alakosság csaknem kivétel nélkül román nemzetiségű — tegnap éppúgy szikrázott a nap, mint a szomszédos falvak bármelyikében. A lelkikre mégis árnyék vetődött, ha nem is a fellegekből való, hanem- a félelem hideglelős lenyomata. Mondják a helybeliek: igaz, hogy az állampárt uralma idején nem teljesedtek ki nemzetiségi jogaik, ám a nacionalizmus szélsőségeitől sem kellett rettegniük. S most, Marosvásárhely után, nem megy este egyedül még a szomszédba sem a méhkeréki ember... A választás azért itt is választás volt. Tanplomba menet, vagy onnan kijőve, a fóliában végzett munkát egy pillanatra abbahagyva a többség — délután ötig a választok mintegy 60 százaléka — útba ejtette a két szavazókörök egyikét. Dr. Rúzsa Őyörgy, bizottsági elnök meghívására, mi a 2. számúba néztünk be. Megsúgták. hogy az a bőrkabátos, kalapos férfi, aki éppen határozott mozdulattal pöccintette be szavazólapjait a keze ügyébe eső urnába. nem más. mint Rok- szin Györgynek, a választó- kerület egyik független jelöltjének az édesapja. — Ha megengedi, kitalálom, hogy kire szavazott — fordultam hozzá —, de a családi okon túl volt-e más indítéka erre? — Mi nemzetiségként is csak azt kérnénk, ami jár — válaszolta az idősebb Rokszin György. — Nem kellemetlenkedésből mondom, de akik a közös asztalra tesznek, azoknak kapniuk is kell onnan. A fiamnak itt élő nemzetiségiként kötelessége is volt vállalnia a feladatot, hiszen megkérték rá. — Büszke, a fiára? — Én . mind a négy gyermekemre büszke vagyok. Nem annak örülök, hogy képviselőjelölt lett. hanem annak, hogy bizalmat kapott. S ezért nem is az a legfontosabb, hogy képviselő lesz, vagy sem — bár az sem mindegy. hogy ki képviseli az ittenieket. Nézze, akárhogy is volt. egy tény: az eddigi társadalom megadta a lehetőséget a gyermekeimnek, hogy tanuljanak. Ezért hálás vagyok. Istennek pedig köszönöm. pon. Mint az újságírók legtöbbje. járjuk a számunkra ki jelölt választói kerület szavazóhelyiségeit. Már ki tudja, hányadik településen vagyunk, amikor előttünk vagy utánunk fel-fel tűnik egy sárga Dacia. Ugyan ki lehet a kísérőnk? Meglepetésünkre egy országgyűlési képviselőjelölt rója a köröket személygépkocsijával azért, hogy meggyőződjön a pártját népszerűsítő feliratok, plakátok előírás szerinti elhelyezéséről. kés volt, már csak a szalonna és a nyárs hiányzott. Ám a pártok képviselőinek és a tanács embereinek fontosabb tennivalója akadt. Hiszen az érvényben levő jogszabályok szerint meg kellett semmisíteni a március 25-ig őrzött ajánlási szelvényeket. Ennék a szertartásnak lehettünk szemtanúi. A páncélszekrény mélyéből egy nagy vaskosárba kerültek a kötegelt és lepecsételt nyomtatványok. A választási bizottság tagjai előtt felbontott egységcsomagok 17 520 ajánlási szelvényt tartalmaztak. Az égetőkosárba szórt papírok tetejére olajat öntöttek, majd meggyújtották. A megsemmisítés tényét a jelenlevők a helyszínen ellenőrizték, később jegyzőkönyvben aláírásukkal hitelesítették. A papírok hamuvá lettek. Reméljük, hogy a füst a megegyezés zálogaként száll a magasba más alkalmakkor is. — Személyesen akarok meggyőződni arról, hogy a mellettem agitálok betartották-e a pártok számára kötelező etikai szabályokat. Azokat a falragaszokat, amelyek közel voltak a szavazóhelyiséghez, saját kezűleg szedtem le. A járdára felfestett jelmondatokat ismeA mezőkovácsházi tanács udvarán égették az ajánlási szelvényeket Kinek van igaza? Érdekes eset jutott tudomásunkra Mezőkovácsházán. Az történt, hogy a 7-es választókerülethez tartozó egyik kis faluban vita kerekedett a tanács és egy helybéli lakos között. Ugyanis a választópolgár saját kerítésére hirdetőtáblát készített, és ezen népszerűsítette kedvenc pártja képviselőjét. Ebből mindaddig nem volt probléma, amíg ugyanerre a táblára a helyi tanács emberei egy kisméretű falragaszt helyeztek el, amelyen a szavazás technikájára hívták fel a figyelmet. A probléma akkor kezdődött, amikor a kisméretű hirdetmény helyet cséréit egy, az egész táblát eltakaró újabb tanácsi közlendővel. A tulajdonos felháborodva mondta el panaszát az illetékes választási bizottságnak, azt tisztázandó, hogy kinek van igaza. Joga volt-e magánszemélynek maszek hirdetőtáblát állítani, illetve a tanácsnak joga volt-e ezt igénybe venni és felülragasztani? A kérdésre eddig még nem született válasz. Ennek ellenére a környékben lakók minden bizonnyal megtalálták a számukra szimpatikus képviselőjelölt nevét a szavazólarőseim segítségével homokkal leszórtuk. Ügy gondolom, a tisztességes'küzdelem -ezt megköveteli. A választás nem azon múlik, hogy az utolsó percben kinek a festéke az erősebb — mondta kiszállva a gépkocsijából a képviselőjelölt. Jó látni, hogy a választás finisében éppen a küzdelemben érintett tanúsít ilyen tisztességes magatartást. Ügy látszik, a demokratizmus óhajtásán túl, gyakorlati példát is láthatunk arra. hogyan kell sportszerűen küzdeni. * * * A mezőkovácsházi tanács udvarán körbeálltuk a lobogó lángokat, mint annakidején a tábortüzet. A hangulat is ehhez hasonlóan béMezőkovácsháza Lakásért tüntetett Ügy látszik a /békéscsabai városház előtti placc valami megmagyarázhatatlan vonzerővel rendelkezik, legalábbis azok számára, akik lakásügyben tiltakozásuknak adnak hangot. Tegnap, •a választás napján egy hölgy kisfiával telepedett le a tanácsháza elé, és lakást követelt magának. Plakátokat is írt. Az egyiken például a következő szöveg volt: „Hajléktalan lettem, 1 lakás 600 ezer forint + OTP, havi megtakarításom 600' forint, a beugró száz év múlva együtt lesz, köszönöm elv- társ urak!” A másik transzparensen pedig a következők voltak: Rablógyilkos kapott lakást, a becsületes lakásigénylő ígéretet sem!” És szó volt tkét pártról is, az MDF-röl és az MSZMP-röl. Az esemény politikai jelentősége ebből eredt. Az 1. sz. országgyűlési választókerület választási bizottsága a tények ismeretében úgy döntött, hogy ez a fellépés ellentétes a választási törvény betűjével és szellemével, tudniillik a választás napján semmiféle politikai kampány már nem folytatható. A csabai fiatalasszony feliratai azonban alkalmasak voltak arra, hogy pozitív vagy negatív értelemben befolyásolják a szavazókat. Kocsisné dr. Pénzes Agnes, a választási bizottság vezetője a fejleményekről igy tájékoztatott bennünket: — A választási bizottság teljes összhangban döntött úgy, hogy távozásra kell felszólítani a (tüntető nőt, s ha ennek nem tesz eleget, akkor rendőri segítséget kérünk. ‘Bizottságunk három tagja felkereste az illetőt, de a felszólításnak nem tett eleget. A rendőrség határozott, de kulturált fellépése után azonban (sikerült a tüntetőt jobb belátásra bírni.
