Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
1990. március 24., szombat TALLÓZÓ ■íkÖRÖSTÁJ 6 + 6 vagy 5+7? „Növéstervhez” idomított iskola A Művelődési Minisztérium számomra egyik legátfo- góbbnak látszó újító elképzelése: az általános iskola időtartamának redukálása, s a gimnáziumi képzés kiterjesztése. A 4+8-as modellről már többen kifejtették nézetüket — a mindennapi iskolai gyakorlatra, s klasz- szikusok ideillő megnyilatkozásaira egyként támaszkodva. Németh Magda például — Németh László „tanügyi rendezésére" is hivatkozva — két új szerkezetű iskolahálózat beindítását javasolja (pontosabban a kettő közül az egyik választását és megvalósítását tartja igazán sürgető feladatnak). Alternatívája: 6 általános és 6 középiskolai osztály, vagy 5 általános és 7 középiskolai osztály. Mindkettő mögött az a Németh László által alkalmazott szakaszolás áll, amely hároméves intervallumokra bontja — a gyermeki fejlődés és fejlesztés lehetőségeit szem előtt tartva — az oktatás-nevelés menetét. Eszerint az elemi iskola a hatodik és a kilencedik életév közötti periódusé, a középiskola alapozó fázisa a kilencedik és tizenkettedik év közötti tanulóké, s a tizenkettedik életévtől következnék egy elágazás: az alacsonyabb szellemi képességekkel bíró diákok szakmát tanulnának a tizenkettedik és a tizenötödik év között, a továbbtanulók viszont a hatéves középiskola első három osztályában tanulnának ugyanezen életkorukban. Számukra a tizenötödik évtől a tizennyolcadik életévig bezáróan a szakosodás órája következnék, a felsőfokú stúdium közvetlen előzményeként. Németh László szerint ez az iskolai szisztéma teremthetné meg leginkább azt a légkört, amelyről oly kedves elfogultsággal írt többek között 1968-ban. Az iskola nagy varázsa szerinte abban áll, hogy a fejlődés oltalmára épül, az ember „növéstervével” számol, s ahhoz idomít mindent. „A természet legszebb tüneményeként” a tananyag — a jól kiválasztott tananyag — által köti össze a benne résztvevőket (tanárt és diákot). Az iskola ilyképpen nem az életképtelenség és a vaska- laposság szinonimája, hanem az oltalmazó-fejlesztő életé. A minisztérium által fontolgatott 4+8-as modell olyan nagymérvű átalakítást követel meg, hogy előtte célszerű azoknak az érveknek a felsorakoztatása, amelyek a modell Vélhető életképességét igazolják. Ehhez én Ranschburg Pál érveinek, indokainak egy részét sorolom elő — figyelmeztetve arra is, hogy indokai nem minden esetben erősítik azt a koncepciót, amelyet a minisztérium felvet. Ugyanakkor a változtatás szükségességét maximálisan képesek (véleményem szerint) beláttatni . .. (Balogh Tibor; Köznevelés) Ferihegy Bérelt Boeing a betonon ... A vállalati közvéleményt élénken foglalkoztató Boeing—707-es bérléséről részletes és minden igényt kimerítő tájékoztatást adott a Malév-vezérigazgató-he- lyettes. Odor Tamás bejelentette, hogy befejeződtek a tárgyalások, és az igazgató- tanács hozzájárulását bírva, az ülés másnapján szerződést köthet az egyesült államokbeli Buffalo Airways INC. cargo-vállalattal, egy Boeing—707-es — személyzettel együtt történő — bérléséről. amelynek értelmében, várhatóan március közepén érkezik a repülőgép. Először három hónapra bérli a Malév — személyzettel és karbantartással együtt — a repülőgépet, majd a szándéknyilatkozat után, 36 hónapig csak a repülőgépet. A texasi társaság vállalja, hogy befejezi — az amerikai légügyi előírásoknak megfelelően — a Malév-hajózók megkezdett kiképzését. Odor Tamás szerint, a Malév kiadásai várhatóan az első évben megtérülnek, mivel a rendelésállomány biztosított. Azt is elmondta, hogy mindezekkel párhuzamosan, egy áruszállítási vegyesvállalat létrehozásáról tárgyalnak a szakemberek. Az előterjesztést követően, az igazgatótanács — két tartózkodással — hozzájárult a Boeing—707-es repülőgép — személyzettel és karbantartással történő — bérleti szerződésének és a 36 hónapos bérlemény szándéknyilatkozatának aláírására . . . (kiss: Légiközlekedés) Válni érdemes? A szolgáló szeretett lovagjai ■— Gizus, megint el kell válnunk! — mondta a férj hirtelen. — Már vártam ezt a bejelentést — sóhajtott a feleség. — Először azért váltunk el formailag, hogy mindketten megtarthassuk a lakásunkat. Aztán azért váltunk el. hogy két üdülőt vehessünk. Aztán azért váltak el útjaink — persze csak formálisan — mert így kedvezőbb volt a személyi jövedelemadózás szempontjából. Most miért kell elválnunk éppen? — A Gézukát hozzád jelentjük be. Krisztike meg velem marad, papíron — morfondírozott a férj. — így két család leszünk. — Mondd már meg, miért? — esdekelt a feleség. — Még mindig nem veszed a lapot?! A vámhatóság családonként csak egy pornókazetta behozatalát engedélyezi. (Majláth László; Dél-Magyarország). A Máltai lovagrend az utóbbi időkben többször is hírt adott magáról. A lovagrend egyik segély szerveként a Német Szövetségi Köztársaságban 1988-ban alakult meg a Máltai Szeretetszolgálat, amely kórházakat és mentőszolgálatot tart fönn. A múlt év februárjában nálunk is létrejött a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a leginkább rászorulók támogatására. Keresztény zarándokok már évszázadok óta látogatták a Szentföldet, Krisztus szülőhelyét és működésének színterét. A zarándokok ellátására, védelmére és a betegek ápolására lovagrendek alakultak. Tagjaik éppúgy fogadalmat tettek, mint a papi szerzetesrendek tagjai ... A XVI. században a törökök kiszorították a johanni- tákat Rodoszról, akik átmenetileg különböző olasz városokban telepedtek meg, mígnem V. Károly németrómai császár Máltát adományozta székhelyükül. Azóta hívják a johannitákat máltai lovagoknak ... Hazánkban a johanniták a XII. században telepedtek meg. A rendet királyaink és a pápák különféle kiváltságokkal ruházták föl. Részt vettek II. András keresztes hadjáratában. Később, a tatárjárás idején, IV. Bélának tettek jelentős szolgálatokat. A török hódítás előtt 26 székházuk volt az ország különböző részein. (Dr. Mária- földy Márton; Élet és Tudomány). Boldogtalan sorbanállók — a házasságkötő teremben ... Békéscsabán 3734 az összes állami lakások száma. S február 6-ától, a városi tanács lakbértámogatással foglalkozó ügyintézőit már több mint ötszázan keresték fel... A csabai városházán olykor öten is próbálják türelemmel állni délelőttönként a rohamot. A kis házasságkötőterem néha zsúfolásig megtelik. És nem boldog emberekkel... A kérelmezők többsége egyedülálló asszony, aki több gyereket nevel. Szégyen végiglapozni a jövedelmet bevalló rubrikákat. Egy főre bruttó ezer-négyezer forint jut átlagban. S aztán e « sorok írója nem hisz a szemének! Egy 71 éves asszony 800 forintos nyugellátásából nem élne meg, ha húga, a majd’ hetvenéves, egykori vasúti dolgozó nem veszi magához. így kettejüknek a megélhetésre már kerek ötezer forint jut havonta! Még szerencse, hogy a szociális és egészségügyi osztály munkatársai is részt vesznek ebre a dolgokra felfigyel- ben a munkában, és ezek nek. És az emberek sorban állnak. Többnyire ötvenöt vagy esetleg havi 300 forint lakbértámogatásért. És az„ügyfelekből" dől a panasz. Nem is az ügyintézés fárasztó. Hanem lelkileg elviselni a nyomorúságot — mondja az egyik ügyintéző. — És nem mosolyognak azon sem, hogy van, aki azt hiszi, a csatornadíjához — amit szintén megemeltek — is itt osztanak támogatást. A huncu- tabbja pedig elfelejti bejelenteni: albérlője van, on- nán is csurran-cseppen ... (B. S. E.; Csabai Hírmondó). Fülönfogni a fogyasztási kosarat A KSH életszínvonal-statisztikai főosztályvezetőjétől arra kerestünk választ, igaz-e, hogy véget ért a fogyasztói kosár mérése, mert nem tudják fizetni azokat, akik a háztartási naplókat vezetik. E feljegyzések alapján számítottak fontos trendeket a statisztikai hivatalban. — A hír így nem valós! — közölte a főosztályvezető. — Igaz azonban az, hogy a KSH költségvetését tavaly ősszel 20 százalékkal csökkentették a központi takarékossági intézkedések nyomán. Ez elsősorban aas idén tervezett statisztikai felvételeket érinti kedvezőtlenül. A háztartási költségvetési felmérést — amely 12 ezer családra terjed ki, és ami a létminimum-számítások, valamint a fogyasztási árindexszámítások alapját képezi — nem érinti, mert az idén ilyen vizsgálatokra amúgy sem került volna sor. ... a kiskereskedelmi forgalomról rendelkezésre álló adataink 1991-től kezdődően drámaian csökkenni fognak, azzal összefüggésben, hogy a KSH az adatszolgáltató vállalatok terheit mérséklendő, gyökeresen leegyszerűsített adatszolgáltatásra tért át. . . . feltétlenül szükséges lenne visszaállítani az évenkénti háztartási költségvetési felméréseket. Azokat olyan módon kellene végrehajtani, hogy már év közben értékelendő eredményeket kapjunk. (Népszabadság) Az érdekek csatájában vesztes: az érték? ... Nem jártam pontos-an utána, hogy miként is próbált egyezkedni a Hortobágyi Nemzeti Park és a nagy- iváni tsz vezetősége. Ám ez nem is perdöntő. A konkrét ügy ugyanis egészen paradox. Az MTI-hír szerint, amint olvastuk, a felbőszült nagyiványiak, akiket előzőleg nem kérdeztek meg az ezer hektár szikes legelőről, azért ragaszkodnak e földterülethez, mert állataiknak legelő kell. Jelentős szarvas- marha-, sertés- és juhállományra történt a jelentésben hivatkozás. Nos, a sertést ma már ki nemigen hajtják, takarmányt pedig szikes legelőn termelni nem lehet. Marad tehát a szarvas- marha és a juh. Amely valóban legel. Akkor hát: mi a baj? Mert a természetvédelemnek, a Hortobágyi Nemzeti Parknak pontosan az az érdeke, hogy a tulajdonába vagy kezelésébe került területeken ne változzék (lényegesen) a hasznosítás. Minthogy pedig a Hortobágy évszázadok óta legelő volt, ez adja jellegét, ez adja lényegét, amennyiben a nagyivá- ni tsz átadta vagy akár eladta volna jó pénzért azt az ezer hektár szikest a nemzeti parknak, a nemzeti park kérte volna, még netán fizetett volna is azért, hogy a nagyivániak legeltessék a szóban forgó területet. Járja csak, legelje csak, tapossa csak az a szarvasmarha, az a juh a szikest, és persze így trágyázza is; ez tartja fenn a megőrzendő állapotot, természeti viszonyokat, növénytársulásokat, állatvilágot... Ne firtassuk itt, hogy miféle tévedés, információhiány, hamis beállítás keltette a Nagyiván kontra Hortobágyi Nemzeti Parik pert. Hogyan „küzdötte ki” a „felelőtlen" tsz-vezetőkkel szemben a Hazafias Népfront és a tanács, hogy ne jöjjön létre egy megegyezés, amely a nagyiváni gazdáknak nem a kárára, hanem éppenséggel a hasznára lett volna. Bárcsak így is elkövetkezne, hogy a hajdani három nagy- iváni csorda helyett maradt egyetlen, kisebb csorda ismét megnövekedjék... A puszta — természetvédelem — érdeke és a gazdák érdeke (meg az országé) egyaránt ezt kívánná . . . ... mind több példa arra, hogy most is átestünk a ló túlsó oldalára. A nagyobb közösség sokkal nyomosabb érdekét sem söpörheti el gátlástalanul a kisebb közösség részérdeke ... . . . hovatovább oda jutunk, hogy semmit nem lehet már majd fölépíteni. Gyerekváros? Ide ne. mert nincs szükségünk állami gondozottakra. Üzem? Ide ne, mert zavarja a kertvárosi nyugalmunkat. Börtön? Ide ne, mert bezárva sem kellenek a rabok a környékünkre. Ha viszont ugyanezek a helyi közösségek érdekük szerint valónak vélik valaminek a létesítését, akkor élesen szembeszállnak minden más — például: természet- és környezetvédelmi — aggállyal, érdekkel. Annyi minden károsodott, pusztult el minálunk a felelőtlen évek, évtizedek során át, hogy tökéletesen érthető a lokális érdekérvényesítés mindjobban fokozódó szándéka, ereje. így tehát ma nehéz hirdetni és érvényesíteni azt, ami az érdekhierarchiából következik... (Lázáris Iván; Figyelő). Családi költségvetések Krisztina asszony gazdaságiegyensúly-vesztése ... Nagy Mihályné Krisztina rajztáros, rajzkezelő, sokszorosító — amolyan mindenes a Danuviában. Se nem munkás, se nem irodista, alkalmazott. Végzi a dolgát, mindent, amivel megbízzák, hiszen otthon három leánygyerek felnevelésének felelőssége kötelezi. A néhány éve még irigyelt kozmetikus szakmát hagyta ott a biztos fixért. A borravaló mindig tervezhetetlen jövedelem volt. Mára a munkahelyek sorozatos felszámolásával azonban az is megkér- dőjelezhetővé vált, hogy meddig biztos a fix fizetés. — 1974-ben mentem férjhez. Egy év múlva megszületett a nagylányunk, majd 1979-ben az ikrek. Baromfi- bolt-vezető férjemmel nem estünk kétségbe, mert ha nem is dúskáltunk a három gyerekkel, de némi szülői segítséggel tisztességesen megéltünk. Bő tíz évvel ezelőtt havi nyolcezerből. Sőt, hogy közelebb lakjunk a szülőkhöz, elcserélhettük hatvanöt négyzetméteres, összkomfortos tanácsi lakásunkat. — Mennyi jövedelemből él az öttagú család 1990 februárjában? — Nagvné egy főkönyvelő precizitásával válaszol: — A férjem 7900 forintot hoz haza, az én nettó fizetésem 6200 forint, a családi pótlék pedig 5700 forint. A közel húszezer forintnyi összjövedelemből 3960 forint jut személyenként. A négyezer forintos lakbér, a rezsi és OTP-vásárlá- si hiteltörlesztő részleteket, biztosítási és újságköltségeket átutalási számlára fizetem. Havonta egyszer csinálok nagybevásárlást. Ilyenkor megveszem az arra a hónapra elegendő lisztet, cukrot, zsírt és egyéb tartós élelmiszert. Általában másfél ezer forintra jött ki eddig a számla, de hogy mi lesz a beharangozott újabb emelések után, azt még csak saccolni sem tudom. A nagyleány ebédbefizetése 250 forint, a kicsiknek otthon főzök. A közlekedés 1250 forint, a középiskolás korrepetálása újabb 1200 forint Magam korábban kávéztam, de le kellett mondanom erről az élvezetről. S ha a gyerekeink önállóságára gondolok, kiver a veríték. A Danuviában kapott 10 százalékos béremelés még a naponként feljebb szökő árak kompenzálására sem elegendő, nemhogy a korábban megszokott életszínvonal megőrzésére. Szomorúan látom, hogy a legtakarékosabb gazdálkodás mellett is elkerülhetetlen a zuhanás. S ki tudja, hogy hol és egyáltalán lesz-e megállás ... (Hunyor Zsolt; Vasas című üzemi lap) (Az újvidéki Magyar Szó-ból)
