Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-22 / 68. szám
1990. március 22., csütörtök o IgHflUKTiW Az új parlamentben a nemzeti progresszió érvényesüljön! Beszélgetés Fekete Gyula íróval, a Magyar Néppárt országos elnökével (Folytatás az 1. oldalról) — Beszédében ön többször kritizálta a Kádár—Aczél- kultúrpolitikát, s ezen belül á Magyar Televízió, a rádió és a sajtó jelenlegi tevékenységét. Maradjunk ennél a témánál. Mi a véleménye a megyei lapokról? — A megyei viszonyokat nem ismerem, de tudom, hogy a lapok keményen az MSZP kezében voltak. Nem ismerem, mennyire maradt ugyanaz a vezérkar az újságoknál. Ha változatlan személyi összetételű a vezetés, akkor én alapvető változást nem tételezek fel. Kuratóriumban azonban nem gondolkodom, ezt csupán a nemzeti médiáknál tartom célszerűnek. Hitem szerint a megyei sajtó akkor működik jól, ha a sajtótörvény szellemében, érvényesíthető felelősséggel írják. Jó volna ehhez az anyagi feltételeket is megteremteni valamilyen módon. — Napjainkban sok vita folyik a föld kérdéséről és a szövetkezetekről. A néppárt véleményét programjából ismerjük, de hogyan látja ön a szövetkezetek jövőjét? — A mai helyzet kísértetiesen hasonlít az 1945 utánira. Abban az időben, ha ráfogták mondjuk a falusi tanítóra, hogy Horthy-tiszt volt — ha besorozták, mi más lehetett volna —, vagy fasiszta, kettétört az élete. De ezzel mindenkit agyon lehetett ütni, rásütötték a bélyeget. Akkor a kommunisták csinálták, ma mások teszik ugyanezt. Most az a bűn, hogy kommunista valaki. így van ez a szövetkezetek esetében is. Ez ugyan ostobaság, még akkor is, ha a jelenlegi termelőszövetkezeti forma mellett nem lehet kiállni. De a szövetkezet eszméje azért, mert valakik meggyalázták — és merem ezt mondani a szocializmus eszméjére is —, nem eldobnivaló. Nézzük meg a világ nálunk fejlettebb országait, igenis szövetkeznek. írói példát hozóik. Ha valakinek megerőszakolják a szerelmét, miért nem az a bűnös, aki a gaztettet elkövette, miért a szerelmünket hibáztatjuk? Még a kifejezés sem jó az esetre: „megbecstelenítették”. Miért az áldozat a becstelen? Amióta az emberiségnek vannak szerelmei, azokat mindig is megbecstelenítették. Ilyenek: hit és vallás, nemzet. És a hatalom rendre meg is becstelenítette őket. Most ezért tagadjunk meg mindent? Visszatérve a szövetkezetekhez. Akár állami, akár szövetkezeti, akár magán, szedjék össze az erejüket és ha a piacon találkoznak, küzdjenek meg egymással. — Ä napokban hozták nyilvánosságra az MNP és a vállalkozók pártjának választási szövetségét. Miért pont velük állítanak közös listát? — Kerestünk másokat is, de a vállalkozók pártja ideológiától mentesen a demokratikus változás híve. ők nem akarhatnak visszarendeződést. Valóban a tulajdonreform következetes képviselői. Természetesen hangsúlyozottan a nemzet érdekeit és nem a pártérdekeket figyelembe véve, más pártok képviselőjelöltjeit is támogatjuk. De a szélsőségektől, így az MSZMP-től, vagy az SZDSZ és a Fidesz politikájától mi elhatároljuk magunkat. Legyen az bal- vagy jobboldali szélsőség. Vallom azt, hogy az MNP nem a klasszikus értelemben vett párt, ha úgy tetszik, mi antipárt vagyunk. A néppárt a nemzet érdekeit tartja szem előtt. — ön, mint az MDF alapító tagja, miért vállalta el a néppárt elnöki tisztét? — Üjfent abból kell kiindulnom, hogy a néppárt nem a hagyományos értelemben vett párt. Továbbra is támogatom a Magyar Demokrata Fórum tagjait és politikáját. Az én figyelmemet a néppártra éppen az MD!F-ben lévő barátaim hívták fel. Ismerték a parasztpártban betöltött korábbi szerepemet és úgy gondolták, kedvem lehet párttisztségviselőként is politizálni. Vállaltam, s örömömre szolgált, hogy a tagjaink bizalmát élvezve meg is választottak elnöknek. Tehát nekem ebben a kérdésben tiszta a lelkiismeretem. — Mi a véleménye a választás első fordulójáról? — Az én tapasztalataim szerint az emberek nem veszik elég komolyan a választást. Sokan közömbösek, vagy belefásultak. Pedig március 25-e után nem lesz kit okolni a kialakúit helyzetért. Olyan vezetése lesz hazánknak, amilyet választunk. Ez mindenki egyetemes felelőssége. Az MNP célja, hogy a nemzeti progresszió képviselőiből alakuljon Parlament. E cél érdekében odáig is elmentünk, hogyha az adott kerületben nem volt a néppártnak megfelelő jelöltje, akkor más párt jelöltjeit is támogatjuk. Rszében megértem a választópolgárok gondjait, mert a pártok programjai után nehéz bárkire is szavazni, hiszen sok bennük az azonos elem. De mindenki ismeri a környezetében induló képviselőjelölteket. Ha programra nem is, személyre mindenképpen tudnak javaslatot tenni. Hibát követ el, aki nem megy el szavazni. Papp János „Nem a győzelem, hanem a tisztességes megmérettetés a fontos...” Interjú Orosz Józseffel, az MSZMP KB titkárával Időszámítás Nincs semmi bizonyosság. Lehet, hogy csak bolondozik velünk ez a tavasz. Kacér orcáját mutogatja, incselkedik, szerelemre csábít, s amikor vágyaink beteljesülését hisszük, egyszer csak hopp, elillan. Ledér tündér, nincs benne egy csöpp álhatatos- ság sem, mégis sóhajtozunk érte, csak jöjjön, maradjon velünk, hozzon egy kis biztatást. Nagyon elkél most a jó reménység. Éppen elég kétség gyötör, keresem ezért a kedvező jeleket. Fák, ha virágoznak — csodás csokrok — ■ már érzem a hamvas gyümölcs zamatát. Szomjas szántóföldek, ha jó esőt kapnak, nagyot nyújtóznak, s áldott méhükben megtermik a jövő évi kenyérnekvalót. Édesanyám kedves jó szomszédasszonya, konyhájában most kotlóst ültet, s én gondolatban már a finom rántott csirke combját majszolom. Szorgos méhecskék mézet gyűjtenek, vizeinkben halak ficánkolnak. Zsong a természet, mi, emberek se lehetünk restek. Persze, hogy mehetnének jobban a dolgaink, sokkal, de sokkal jobban, ám, ha most ólmos közöny telepszik ránk, bizony nem segíthet rajtunk senki emberfia. Egy amerikai elnökről azt híresz- telték ellenfelei, hogy ha sétál, közben nem tud rágógumit is rágni, mert vagy a járásra, vagy a rágásra képes csak figyelni. Nekünk most ugyancsak megszaporodtak a teendőink, nem elég csak járni és rágni. El kell végeznünk a mindennapi munkánkat, s közben arra is ügyelhetünk, legyen értelme a fáradságunknak, jó kezekbe kerüljön sorsunk irányítása. Sajnos, az értelmetlen robotba belefáradtunk, s politizáláshoz pedig se nagy kedvünk, se gyakorlatunk nincs. Ez most ilyen ország. Mint a vadnyugati filmek hősei, csípőből tüzelnek egymásra az önjelölt népvezérek, a tömeg pedig csak nézi- nézi, és hamar csömört kap a mutatványtól. Megzavarodott a világ. Hirtelen szakadt ránk ez a buzgó közéletiség. Türelmetlenek vagyunk, és nem is szoktunk hozzá, hogy odafigyeljünk mások szavára. Túl sokáig hittük el, hogy minden gyönyörű, és most nagyon sok hajdani szónokról derül ki: a prédikációk szünetében vodkát ivott. A nagy leleplezések idején megundorodtunk a múlttól, s közben riadtan tapasztaljuk, hogy a jövő látnokai se mind gusztusos próféták. Elborzadva látom, mennyi sok zagyvaság, sZenny, rejtett erőszak kerül felszínre. Csahos marakodók lesznek, akik eddig látszólag szépen megfértek egymás mellett. Aki most politikai porondra pattan, vagy megszállott, vagy nem tudja, mit cselekszik. Ég óvjon a tudatlanoktól, s a jófajta küldetéstudat is könnyen válhat eszelőssé, ha nincs egy erős fék, amely megzabolázza az elszabadulni kész hatalomvágyat. Ügy tűnik, az öntisztulás csak akkor mehet vég- j be, ha valamennyien részt veszünk sorsunk formálásában. Csak a birka-népet lehet terelni, butítani, elámítani, a saját értékeire ébredt polgárok mindig beleszólnak a játszmába, amikor az életük a tét. Hosszú, kimerítő választási csatározásokat tudhatunk magunk mögött. Erkölcsöt, jó ízlést gyakran feledve, s próbáltak hatni az emberekre. Csinnadrattától irtózó, ta- vaszi fáradtság idején, legyűrve a csömörünket, most kell felnőtté lenni, hogy a magunk akarata része legyen egy össznépi vágynak, amely tarka, sokszínű, de a tisztességes magyarok számára elfogadható. Meggyőződésem, hogy minden távól maradó ember véleménye hiányozni fog, s I utólag sokan megbánják majd, hogy mások döntöttek helyettük. Persze, később is lesz még alkalom, nem is ■ egyszer, amikor élhetünk jogainkkal, hiszen a mostani választás csak kezdete az új időszámításnak. S bár az idők kezdetén aligha változik látványosan az életünk, ' mégis fontos, mégis felelősségtől terhes a szavunk, mert a saját jövőnkről dönthetünk. Minden további napot valami módon meghatároz, hogy milyen volt a kezdet. Andódy Tibor I (Folytatás az 1. oldalról) — Ekkora politikai nyomás alatt, mely önökre nehezedik, képesek talpon maradni? — V állóban nincs könnyű dolgunk, hiszen mindarról megfeledkezett a közvélemény, amelly az elmúlt évtizedekben vitathatatlan eredmény volt. A nagyüzemeket szétverik, ifjúsági szervezetünket, a munkásőrséget, sőt már a szakszervezetet és a népfrontot is szét- trancsírozzák. Politikai ellenfeleink lepocskondiáznak mindent, ami jó volt. Am mindezek ellenére bízok abban, hogy a tisztességes, becsületes emberek, ha vitatkozni nem is állnak ki, azért a választásokon ránk szavaznak. — Mire számítanak? Es egyáltalán, hol tartanak most a kampány szervezésével? — Válaszom talán ott kezdeném, hogy kongresszusunk három-négy hetes fáziskésést jelentett. Meg kellett újuljon a párt ahhoz, hogy teljes erővel foghasson a kampányhoz. Ráadásul a közismert okok miatt, egy fillér nélkül, csakis a tagságra támaszkodva juthattunk el oda, ahol ma állunk. — És hol állnak? ■ • — Ami a jelöltállítást illeti, a hetedik helyet értük el. Nem a győzelem, hanem a tisztességes megmérettetés a fontos, és mindazok "jszefogiása, akik ellenszegülni próbálnak a jobboldali eszmei harcnak. — Mindebben kikre számítanak? — Az MSZP-re, £z Agrárszövetségre és a Hazafias Választási Koalícióra. Programjaikban, ha szégyenlősen is, de szerepel mindaz a célkitűzés, melyet az MSZMP is zászlajára tűzött Az más dolog, hogy vitáink vannak abban, mely kérdés domináns és melyik nem az. — Szólna néhány szót programjukról? — Röviden válaszolhatok a kérdésére. Minden, az ellenfeléink által kiírt jelszónak az ellenkezőjét valljuk, de leginkább munkát akarunk mindenkinek' Az árnyalatokra persze vigyázni kell. Például itt a privatizáció kérdése. E folyamat elől mi sem zárkózunk el, csak a mértékben van vita közöttünk. És ha már a szándékainkról kérdezett, nem feledkezhetünk meg a hiteles történeti értékelésről, a hibák feltárásáról sémi. Mert csak így tudunk a történelmi hamisítások, átcsú- szások elleni fellépni. — Mire gondol? .— Nem fogadjuk el az elmúlt negyven év sumimás értékelését, mely szerint minden rossz, ami volt Mert *a vagyon gyarapodását a biztonságos munkavégzést. az esélyegyenlőséget a tanulásban, a törvény előtti egyenlőséget — hadd ne soroljam tovább, — nem vitathatja el tőlünk senki. Egy másik példa a „csúsztatásra”. A romániai diktatórikus rendszert azonosították a kommunista párttal. Tessék — mondták —, ilyenek a kommunisták. Ez a legotrombább címkézés, me1 lyet valaha is tapasztaltam. —- Talán térjünk vissza az aktuális kérdésekre! Jelenleg hány tagja van az MSZMP-nek? — Nehéz pontos adatot mondani, megyénként változik a tagok, s a szimpatizánsok száma Ügy gondolom, olyan hatvanezren lehetünk mi, elvhű kommunisták. A sokkból, hogy miniden rossz ebben az országban, előbb az idpsebbek ocsúdtak fel, ezért a párttagoknak magas az átlagéletkora. Az értelmiség és az ifjúság kisebb arányát, a korábban elkövetett hibák magyarázzák; a lakásépítési programok kudarca, s az, hogy az MSZMP s a kormányzat egyaránt megfeledkezett a pedagógusokról. De meg kell mondjam, a kongresszuson az 1200 küldöttből négyszáz pedagógus volt, s azért ez jelent valamit. Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy a szélkakasok, a politikai köpönyeg- forgatók messze elkerülik pártunkat, — Szólna néhány szót önmagáról is? — Bányászcsaládból származom. meggy őződéses marxista vagyok. Hiszek abban, hogy ezek az eszmék történelmi távlatokat tekintve, győzni fognak. Nem véletlen, hogy a nyugat-európai országokban a marxizmus reneszánszát élik. S amíg ott a figyelem a Szovjetunió felé fordul1, mi botor módon kivonulunk onnan, s mélységesen lebecsüljük őket. — Azért gondolom, most mindenekelőtt a választásokra kell figyeljenek. — A végiered piény, az imént említett nehézségek ellenére: 18 megyében van országos listáink, és 95 egyéni körzetben tudtunk jelöltet állítani. A többi, már a választópolgárokon múlik... Nagy Ágnes Fató: Kovács Erzsébet Gizi nénit mindig dorgálják a gyermekei, hogy miért csinálja — de hát mit tegyen, ha itt a jó idő — nem tud a lakásban maradni. Így azután lassan megtelik magokkal, dugványokkal a 900 négyzetméteres háztáji terület, amit a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet biztosít a tagoknak Mezőmegyer határában. Jól jön a kevés nyugdíj mellé az itteni termés Z. Szabó Mihályné családjában is, így azután gondosan válogat a magok közül, amelyek — nagy bosszúságára — egyre drágábbak mostanában Fotó: Veress 'Erzsi
