Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-22 / 68. szám

1990. március 22., csütörtök o IgHflUKTiW Az új parlamentben a nemzeti progresszió érvényesüljön! Beszélgetés Fekete Gyula íróval, a Magyar Néppárt országos elnökével (Folytatás az 1. oldalról) — Beszédében ön többször kritizálta a Kádár—Aczél- kultúrpolitikát, s ezen belül á Magyar Televízió, a rádió és a sajtó jelenlegi tevékeny­ségét. Maradjunk ennél a témánál. Mi a véleménye a megyei lapokról? — A megyei viszonyokat nem ismerem, de tudom, hogy a lapok keményen az MSZP kezében voltak. Nem ismerem, mennyire maradt ugyanaz a vezérkar az újsá­goknál. Ha változatlan sze­mélyi összetételű a vezetés, akkor én alapvető változást nem tételezek fel. Kuratóri­umban azonban nem gondol­kodom, ezt csupán a nemze­ti médiáknál tartom célsze­rűnek. Hitem szerint a me­gyei sajtó akkor működik jól, ha a sajtótörvény szelle­mében, érvényesíthető fele­lősséggel írják. Jó volna eh­hez az anyagi feltételeket is megteremteni valamilyen módon. — Napjainkban sok vita folyik a föld kérdéséről és a szövetkezetekről. A néppárt véleményét programjából is­merjük, de hogyan látja ön a szövetkezetek jövőjét? — A mai helyzet kísérte­tiesen hasonlít az 1945 utá­nira. Abban az időben, ha ráfogták mondjuk a falusi tanítóra, hogy Horthy-tiszt volt — ha besorozták, mi más lehetett volna —, vagy fasiszta, kettétört az élete. De ezzel mindenkit agyon lehetett ütni, rásütötték a bélyeget. Akkor a kommu­nisták csinálták, ma mások teszik ugyanezt. Most az a bűn, hogy kommunista va­laki. így van ez a szövetke­zetek esetében is. Ez ugyan ostobaság, még akkor is, ha a jelenlegi termelőszövetke­zeti forma mellett nem le­het kiállni. De a szövetke­zet eszméje azért, mert va­lakik meggyalázták — és merem ezt mondani a szo­cializmus eszméjére is —, nem eldobnivaló. Nézzük meg a világ nálunk fejlet­tebb országait, igenis szö­vetkeznek. írói példát ho­zóik. Ha valakinek megerő­szakolják a szerelmét, miért nem az a bűnös, aki a gaz­tettet elkövette, miért a sze­relmünket hibáztatjuk? Még a kifejezés sem jó az eset­re: „megbecstelenítették”. Miért az áldozat a becste­len? Amióta az emberiség­nek vannak szerelmei, azo­kat mindig is megbecstele­nítették. Ilyenek: hit és val­lás, nemzet. És a hatalom rendre meg is becstelenítette őket. Most ezért tagadjunk meg mindent? Visszatérve a szövetkezetekhez. Akár ál­lami, akár szövetkezeti, akár magán, szedjék össze az ere­jüket és ha a piacon talál­koznak, küzdjenek meg egy­mással. — Ä napokban hozták nyilvánosságra az MNP és a vállalkozók pártjának vá­lasztási szövetségét. Miért pont velük állítanak közös listát? — Kerestünk másokat is, de a vállalkozók pártja ideo­lógiától mentesen a demok­ratikus változás híve. ők nem akarhatnak visszaren­deződést. Valóban a tulaj­donreform következetes kép­viselői. Természetesen hang­súlyozottan a nemzet érde­keit és nem a pártérdekeket figyelembe véve, más pártok képviselőjelöltjeit is támo­gatjuk. De a szélsőségektől, így az MSZMP-től, vagy az SZDSZ és a Fidesz politiká­jától mi elhatároljuk ma­gunkat. Legyen az bal- vagy jobboldali szélsőség. Vallom azt, hogy az MNP nem a klasszikus értelemben vett párt, ha úgy tetszik, mi antipárt vagyunk. A néppárt a nemzet érdekeit tartja szem előtt. — ön, mint az MDF ala­pító tagja, miért vállalta el a néppárt elnöki tisztét? — Üjfent abból kell kiin­dulnom, hogy a néppárt nem a hagyományos érte­lemben vett párt. Továbbra is támogatom a Magyar De­mokrata Fórum tagjait és politikáját. Az én figyelme­met a néppártra éppen az MD!F-ben lévő barátaim hív­ták fel. Ismerték a paraszt­pártban betöltött korábbi szerepemet és úgy gondol­ták, kedvem lehet párttiszt­ségviselőként is politizálni. Vállaltam, s örömömre szol­gált, hogy a tagjaink bizal­mát élvezve meg is válasz­tottak elnöknek. Tehát ne­kem ebben a kérdésben tiszta a lelkiismeretem. — Mi a véleménye a vá­lasztás első fordulójáról? — Az én tapasztalataim szerint az emberek nem ve­szik elég komolyan a vá­lasztást. Sokan közömbösek, vagy belefásultak. Pedig március 25-e után nem lesz kit okolni a kialakúit hely­zetért. Olyan vezetése lesz hazánknak, amilyet válasz­tunk. Ez mindenki egyete­mes felelőssége. Az MNP célja, hogy a nemzeti prog­resszió képviselőiből alakul­jon Parlament. E cél érdeké­ben odáig is elmentünk, hogyha az adott kerületben nem volt a néppártnak meg­felelő jelöltje, akkor más párt jelöltjeit is támogatjuk. Rszében megértem a válasz­tópolgárok gondjait, mert a pártok programjai után ne­héz bárkire is szavazni, hi­szen sok bennük az azonos elem. De mindenki ismeri a környezetében induló képvi­selőjelölteket. Ha program­ra nem is, személyre min­denképpen tudnak javasla­tot tenni. Hibát követ el, aki nem megy el szavazni. Papp János „Nem a győzelem, hanem a tisztességes megmérettetés a fontos...” Interjú Orosz Józseffel, az MSZMP KB titkárával Időszámítás Nincs semmi bizonyosság. Lehet, hogy csak bolondozik velünk ez a tavasz. Kacér orcáját mutogatja, incselkedik, szerelemre csábít, s ami­kor vágyaink beteljesülését hisszük, egyszer csak hopp, elillan. Ledér tündér, nincs benne egy csöpp álhatatos- ság sem, mégis sóhajtozunk érte, csak jöjjön, maradjon velünk, hozzon egy kis biztatást. Nagyon elkél most a jó reménység. Éppen elég kétség gyötör, keresem ezért a kedvező jeleket. Fák, ha virágoznak — csodás csokrok — ■ már érzem a hamvas gyümölcs zamatát. Szomjas szántó­földek, ha jó esőt kapnak, nagyot nyújtóznak, s áldott méhükben megtermik a jövő évi kenyérnekvalót. Édes­anyám kedves jó szomszédasszonya, konyhájában most kotlóst ültet, s én gondolatban már a finom rántott csir­ke combját majszolom. Szorgos méhecskék mézet gyűj­tenek, vizeinkben halak ficánkolnak. Zsong a természet, mi, emberek se lehetünk restek. Persze, hogy mehetnének jobban a dolgaink, sokkal, de sokkal jobban, ám, ha most ólmos közöny telepszik ránk, bizony nem segíthet raj­tunk senki emberfia. Egy amerikai elnökről azt híresz- telték ellenfelei, hogy ha sétál, közben nem tud rágógu­mit is rágni, mert vagy a járásra, vagy a rágásra képes csak figyelni. Nekünk most ugyancsak megszaporodtak a teendőink, nem elég csak járni és rágni. El kell vé­geznünk a mindennapi munkánkat, s közben arra is ügyelhetünk, legyen értelme a fáradságunknak, jó kezek­be kerüljön sorsunk irányítása. Sajnos, az értelmetlen robotba belefáradtunk, s politizáláshoz pedig se nagy kedvünk, se gyakorlatunk nincs. Ez most ilyen ország. Mint a vadnyugati filmek hősei, csípőből tüzelnek egy­másra az önjelölt népvezérek, a tömeg pedig csak nézi- nézi, és hamar csömört kap a mutatványtól. Megzavarodott a világ. Hirtelen szakadt ránk ez a buz­gó közéletiség. Türelmetlenek vagyunk, és nem is szok­tunk hozzá, hogy odafigyeljünk mások szavára. Túl soká­ig hittük el, hogy minden gyönyörű, és most nagyon sok hajdani szónokról derül ki: a prédikációk szünetében vodkát ivott. A nagy leleplezések idején megundorodtunk a múlttól, s közben riadtan tapasztaljuk, hogy a jövő lát­nokai se mind gusztusos próféták. Elborzadva látom, mennyi sok zagyvaság, sZenny, rejtett erőszak kerül fel­színre. Csahos marakodók lesznek, akik eddig látszólag szépen megfértek egymás mellett. Aki most politikai po­rondra pattan, vagy megszállott, vagy nem tudja, mit cselekszik. Ég óvjon a tudatlanoktól, s a jófajta külde­téstudat is könnyen válhat eszelőssé, ha nincs egy erős fék, amely megzabolázza az elszabadulni kész hatalom­vágyat. Ügy tűnik, az öntisztulás csak akkor mehet vég- j be, ha valamennyien részt veszünk sorsunk formálásá­ban. Csak a birka-népet lehet terelni, butítani, elámíta­ni, a saját értékeire ébredt polgárok mindig beleszólnak a játszmába, amikor az életük a tét. Hosszú, kimerítő választási csatározásokat tudhatunk magunk mögött. Erkölcsöt, jó ízlést gyakran feledve, s próbáltak hatni az emberekre. Csinnadrattától irtózó, ta- vaszi fáradtság idején, legyűrve a csömörünket, most kell felnőtté lenni, hogy a magunk akarata része legyen egy össznépi vágynak, amely tarka, sokszínű, de a tisztességes magyarok számára elfogadható. Meggyőződésem, hogy minden távól maradó ember véleménye hiányozni fog, s I utólag sokan megbánják majd, hogy mások döntöttek helyettük. Persze, később is lesz még alkalom, nem is ■ egyszer, amikor élhetünk jogainkkal, hiszen a mostani választás csak kezdete az új időszámításnak. S bár az idők kezdetén aligha változik látványosan az életünk, ' mégis fontos, mégis felelősségtől terhes a szavunk, mert a saját jövőnkről dönthetünk. Minden további napot va­lami módon meghatároz, hogy milyen volt a kezdet. Andódy Tibor I (Folytatás az 1. oldalról) — Ekkora politikai nyo­más alatt, mely önökre ne­hezedik, képesek talpon ma­radni? — V állóban nincs könnyű dolgunk, hiszen mindarról megfeledkezett a közvéle­mény, amelly az elmúlt év­tizedekben vitathatatlan eredmény volt. A nagyüze­meket szétverik, ifjúsági szervezetünket, a munkásőr­séget, sőt már a szakszerve­zetet és a népfrontot is szét- trancsírozzák. Politikai el­lenfeleink lepocskondiáznak mindent, ami jó volt. Am mindezek ellenére bízok ab­ban, hogy a tisztességes, be­csületes emberek, ha vitat­kozni nem is állnak ki, azért a választásokon ránk szavaz­nak. — Mire számítanak? Es egyáltalán, hol tartanak most a kampány szervezésével? — Válaszom talán ott kezdeném, hogy kongresszu­sunk három-négy hetes fá­ziskésést jelentett. Meg kel­lett újuljon a párt ahhoz, hogy teljes erővel foghasson a kampányhoz. Ráadásul a közismert okok miatt, egy fillér nélkül, csakis a tagság­ra támaszkodva juthattunk el oda, ahol ma állunk. — És hol állnak? ■ • — Ami a jelöltállítást il­leti, a hetedik helyet értük el. Nem a győzelem, hanem a tisztességes megmérettetés a fontos, és mindazok "jsze­fogiása, akik ellenszegülni próbálnak a jobboldali esz­mei harcnak. — Mindebben kikre szá­mítanak? — Az MSZP-re, £z Agrár­szövetségre és a Hazafias Választási Koalícióra. Prog­ramjaikban, ha szégyenlősen is, de szerepel mindaz a célkitűzés, melyet az MSZMP is zászlajára tűzött Az más dolog, hogy vitáink vannak abban, mely kérdés domináns és melyik nem az. — Szólna néhány szót programjukról? — Röviden válaszolhatok a kérdésére. Minden, az el­lenfeléink által kiírt jelszó­nak az ellenkezőjét valljuk, de leginkább munkát aka­runk mindenkinek' Az ár­nyalatokra persze vigyázni kell. Például itt a privati­záció kérdése. E folyamat elől mi sem zárkózunk el, csak a mértékben van vita közöttünk. És ha már a szándékainkról kérdezett, nem feledkezhetünk meg a hiteles történeti értékelésről, a hibák feltárásáról sémi. Mert csak így tudunk a tör­ténelmi hamisítások, átcsú- szások elleni fellépni. — Mire gondol? .— Nem fogadjuk el az el­múlt negyven év sumimás értékelését, mely szerint minden rossz, ami volt Mert *a vagyon gyarapodá­sát a biztonságos munka­végzést. az esélyegyenlőséget a tanulásban, a törvény előtti egyenlőséget — hadd ne soroljam tovább, — nem vitathatja el tőlünk senki. Egy másik példa a „csúsz­tatásra”. A romániai dikta­tórikus rendszert azonosítot­ták a kommunista párttal. Tessék — mondták —, ilye­nek a kommunisták. Ez a legotrombább címkézés, me1 lyet valaha is tapasztaltam. —- Talán térjünk vissza az aktuális kérdésekre! Je­lenleg hány tagja van az MSZMP-nek? — Nehéz pontos adatot mondani, megyénként vál­tozik a tagok, s a szimpati­zánsok száma Ügy gondo­lom, olyan hatvanezren le­hetünk mi, elvhű kommu­nisták. A sokkból, hogy mini­den rossz ebben az ország­ban, előbb az idpsebbek ocsúdtak fel, ezért a párt­tagoknak magas az átlag­életkora. Az értelmiség és az ifjúság kisebb arányát, a korábban elkövetett hibák magyarázzák; a lakásépítési programok kudarca, s az, hogy az MSZMP s a kor­mányzat egyaránt megfeled­kezett a pedagógusokról. De meg kell mondjam, a kong­resszuson az 1200 küldöttből négyszáz pedagógus volt, s azért ez jelent valamit. Ab­ban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy a szélkaka­sok, a politikai köpönyeg- forgatók messze elkerülik pártunkat, — Szólna néhány szót ön­magáról is? — Bányászcsaládból szár­mazom. meggy őződéses marxista vagyok. Hiszek ab­ban, hogy ezek az eszmék történelmi távlatokat tekint­ve, győzni fognak. Nem vé­letlen, hogy a nyugat-euró­pai országokban a marxiz­mus reneszánszát élik. S amíg ott a figyelem a Szov­jetunió felé fordul1, mi bo­tor módon kivonulunk on­nan, s mélységesen lebecsül­jük őket. — Azért gondolom, most mindenekelőtt a választások­ra kell figyeljenek. — A végiered piény, az imént említett nehézségek ellenére: 18 megyében van országos listáink, és 95 egyé­ni körzetben tudtunk jelöl­tet állítani. A többi, már a választópolgárokon múlik... Nagy Ágnes Fató: Kovács Erzsébet Gizi nénit mindig dorgálják a gyermekei, hogy miért csi­nálja — de hát mit tegyen, ha itt a jó idő — nem tud a la­kásban maradni. Így azután lassan megtelik magokkal, dug­ványokkal a 900 négyzetméteres háztáji terület, amit a Ma­gyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet biztosít a tagok­nak Mezőmegyer határában. Jól jön a kevés nyugdíj mellé az itteni termés Z. Szabó Mihályné családjában is, így az­után gondosan válogat a magok közül, amelyek — nagy bosszúságára — egyre drágábbak mostanában Fotó: Veress 'Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom