Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-21 / 67. szám
1990. március 21., szerda Addig élünk, ameddig a fák élnek „Addig élünk, ameddig a fák élnek." A Magyarországi Zöld Párt Békés megyei listán induló képviselőjelöltjei tűzték zászlajukra ezt a jelmondatot. A jelöltekkel, Réthy Zsigmond muzeológus természetkutatóval, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum osztályvezetőjével, Boross Lászlóval, a Természetvédők és Természetbarátok Békés Megyei Egyesületének elnökével és Doma Ildikó füzesgyarmati óvónővel a párt megalakulásának körülményeiről, programjáról és természetesen egyéni indítékaikról, elképzeléseikről beszélgettünk. fl szocialisták nem feledkeznek meg az emberek védelméről Beszélgetés dr. Vastagh Pállal, az MSZP vidéki titkárával — A Magyarországi Zöld Pártot tavaly november 19- én alakítottuk meg — mondta Boross László.5 — A Békés megyei csoport — a délalföldi szervezet megyei csoportjaiként — többek kérésére, a természetbarátok kezdeményezésére december 21- én, 14 taggal jött létre. A párt életre hívását az a szándék vezette, hogy a környezet- és a természetvédelem érdekei az ügyhöz méltó hangsúlyt, képviseletet kapjanak a közéletben, a politikai életben, és nem a politikai porondon való szereplés vágva hajtott bennünket. Január végén dőlt el, hogy indulunk a választáson, tehát elég későn és minden tapasztalat híján. A lakosság eleinte nem volt tájékozott, hiszen országosan sem a legismertebbek között szerepelt a zöld párt, de úgy tapasztaljuk, rövid idő alatt sok szimpatizánsra leltünk. Taglétszámunkat pillanatnyilag pontosan nem is ismerjük, mert a jelentkezések többsége Szegedre, a dél-alföldi szervezethez, illetve a fővárosba fut be. A taglétszám növelésére egyébként a választások után kívánunk nagyobb súlyt helyezni. Ami az anyagiakat illeti, a semmiből indultunk, aztán először kaptunk 12 ezer forintot — amit a kormány ad, és kapunk még 25 ezer forintot. Mindez talán a szórólapra lesz elég, a többit saját magunk adjuk össze. A programunk szakmai program. Olyan égető feladatokat szeretnénk megoldani legelőször, amelyekkel már a 24. órában járunk. Alakulásunkkor még olyan kérdéseket is kaptunk, hogy most nyilasok vagy kommunisták vagyunk? Nos, mi pillanatnyilag csak a szakmai célok érdekében kívánunk politizálni, függetlenül minden párttól, szervezettől. Reméljük, széles társadalmi bázison tudjuk érvényre juttatni törekvéseinket. Réthy Zsigmond vette át a szót ezután: — Az alapítás előzményeihez csupán annyit: természetesen nem novemberben kezdődött a mozgalom, működtek már korábban is sok helyen természetvédő egyesületek, szervezetek, még 1974-ben alakult a Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület, még régebben működik a Természetbarát Szövetség, történtek próbálkozások egy zöldpárt, környezetvédő párt megalakítására, de ezek a kezdeményezések akkor határozott ellenállásba ütköztek. Doma Ildikó szőkébb környezete gondjaiból kiindulva a következőképpen vélekedik: — Mit akarnak a sárréti zöldek? Tiszta, arzénmentes vizet, tiszta levegőt, tiszta (köz)életet. Az emberi életet tartjuk mindennél fontosabbnak. Minden ember élete egyszeri, és olyan csoda, ami nem ismételhető meg többé, ha véget ér. Nem akarunk több tüdőbeteg, asztmás gyermeket. Az édesanyákra és a felelősen gondolkodó emberekre akarunk hatni. Azt szeretnénk, ha az emberek elérnék a nyugdíj- korhatárt, sőt boldog öregkort élnének meg. Az elmúlt évtizedek sokszor felelőtlen, környezetszennyező ipartelepítése tönkretette környezetünket keleten és nyugaton egyaránt. Szeretnénk, ha unokáink is megismernék a tiszta élet érzését, az új demokratikus Magyarország tartozik nekik ezzel ! Befejezésül Réthy Zsigmond, a zöldek elvi, politikai céljairól: — Pártunk elvi alapjai nem hasonlítanak egyik párt ideológiájához sem. Az alapgondolatunk: az ember a természet része, és a civilizáció felborította ezt a harmóniát, szembekerült az ember a környezetével. A legtöbb párt programjában szerepel ugyan több-kevesebb környezetvédelmi elképzelés, de ezek csak részterületeket vállalnak fel. Természeti környezetünk globális egész, így a környezetszennyezés is globális probléma. Ugyanakkor megoldás — globális rendszerben — de az adott helyen, a konkrét probléma rendezésével képzelhető csak el. A zöldek semmiképpen és sehol sem kívánnak kormányzó párt lenni, hatalomra törni. A cél az, hogy a lelkiismeret szerepét vállalja és töltse be a valameny- nyiünket érintő döntések — helyi és területi, országos döntések — meghozatalánál pártunk, mégpedig nem technokrata, nem pusztán anyagi szemlélettel. Vannak pénzben szinte k i fejez betétien értékek, mint a természeti környezet, s ebben az ember, az emberi tudás. Vissza kell adni a méltóságát, tekintélyét a tudásnak, ami hosszú távon kamatozhat valamennyiünk javára. Ismét hangsúlyozom, a környezetvédelem elsősorban nem pénzkérdés, annál sokkal több, gondolkodásmódbeli, szemléleti kérdés! Tóth Ibolya (Folytatás az 1. oldalról) — Érdekes helyzetet figyeltem meg — folytatta dr. Vastagh Pál —, mintha az emberek az elmúlt 30 évet az Antarktiszon töltötték volna. S ezért az időszakért csak azok lennének a felelősek, akik ma a szocialista párt politikáját és a baloldali gondolat továbbvitelét vállalják. Nehéz megbirkózni ezzel a teherrel, s következményeként lehet, hogy igaza lesz a szlogennek: sokan a szívükre hallgatnak, s nem a józan eszükre. De úgy érzékeltem, hogy a társadalomban — ha nem is látványosan — növekvő szimpátia alakult ki, higgadt és mértéktartó kampányunk láttán, a szocialista párt és jelöltjei iránt. El kell mondanom: vállalni fogjuk a közszolgálat dolgozóinak védelmét is. Ha kell, nemzetközi fórumokhoz fordulunk, hogy ezeket az embereket politikai diszkriminációs alapon ne távolíthassák el munkahelyükről. Programunk segíteni fog az ország helyzetén: ígéretes program, de nem az ígérgetések gyűjteménye. A mai ígéreteket ugyanis holnap teljesíteni kell. Összegezve: képesek leszünk azt a társadalmi támogatást megszerezni, amely ahhoz kell, hogy jelentős erőként ott legyünk a Parlamentben. — A bizalom abból fakad, hogy meg tudták győzni az embereket: ez a párt nem kommunista, hanem nyugat- európai értelemben vett szocialista párt? — Ebben is bízhatunk, de inkább programunk, határozott állásfoglalásaink, s mértéktartó hangnemünk orientálta az embereket. — Az MSZDP tagadja, hogy a szocialista párt a Szocialista lnternacionálé része lehet. Ennek ellenére folytatják-e ilyen irányú törekvéseiket? — Természetesen, sőt a párton belüli fejlődés egyre inkább azt mutatja, hogy erősödik a szociáldemokrata politikához közelítő jelleg. Felvételi kérelmünket fenntartjuk. A választások eredménye meg is gyorsíthatja ezt a folyamatot. — Az állami, szövetkezeti, vállalati vezetők közül igen sokan múltjuk megtagadásával igyekeznek talpon maradni. őket a hafalomra törő ellenzék „átmentőknek” tekinti. De mit tartanak felőlük önök? — Az emlékezetkiesésre alapozást szűklátókörű politikának tartom. Nem hiszem, hogy csupán ezzel bárkinek is sikerülni fog megmentenie önmagát. A piac- gazdaság viszonyai szelektív erővel hatnak majd. A. téeszek most folyó közgyűlésein igen sok helyen újraválasztják azokat az elnököket, akiknek irányítása alatt eredményesen gazdálkodtak. Nem a politikai és ideológiai álláspontoknak kell dönteniük e kérdésekben. — Van-e olyan eleme az MSZP gazdasági programjának, amelyet jelentősége miatt kiemelendőnek tart? — Egyet mindenképpen: a gazdasági változtatások szükségességének elismerése mellett nem feledkezhet meg a szocialista párt az' emberek védelméről. Egész pontosan : programunkban a szocialista piacgazdaság megvalósítása szerepel. Ennek létjogosultságát igazolják a nyugat-európai szocia* lista pártok által kialakított rendszerek is. — Szólna a szocialisták földpolitikájáról? — Röviden: a föld azoknál maradjon, azoké legyen, akik azon ténylegesen termelni akarnak. Követeljük a föld forgalomképességének megteremtését, de el akarjuk kerülni azt, hogy ezzel új árfelhajtó erő jelenjen meg az élelmiszerpiacon. Ki-ki tegye próbára vállal- kozökedvét, ha ehhez anyagi eszközei is vannak. De sem a vidéken élők létbiztonságát, sem az ország élelmiszer-ellátását nem veszélyeztethetjük. A névleges megváltások utáni kártalanítás követelésével egyetértünk, de ezt nem szabad a szövetkezetekre hárítani. — Mire számítanak a szocialisták: az előttünk álló egy vagy két választási forduló során elmennek-e szavazni az emberek? — Nagyon bízom abban, hogy feltétlenül elmennek. Én a gyűléseinken is erre biztattam mindenkit. Ha csak kis számban szavaznánk, akkor ismét nem kapnánk valós képet a magyarországi tényleges politikai erőviszonyokról — válaszolta dr. Vastagh Pál. Kiss A. János T Egy asszony, az álmaival ,.A Sárrét szerelmese vagyok...” Fotó: Juhos J4noe — Nini! Hát ez megfestett sóvirág! — rikkantottam föl a hét végén Pest belvárosában, egy virágüzlet kirakata előtt, amint megpillantottam az élővirágok fölé terebélyesedő ike- bana-gömböt. — Az meg közötte héjakutmácsonya és zsióka! — skandáltam tovább a csalafinta neveket frissen szerzett táj nyelvi ismereteimet fitogtatva magam előtt. Az az asszony, a hűségével, ö jutott eszembe. Tőle jött a tudás. A rezgő, a gumós perje, meg a háromélű sás. Most már kapásból megismertem valamennyit, hisz napokon át figyelhettem, hogy mivel dolgozott. — Nem lenne szabad megfesteni őket! — ismételgettem a szavait a fővárosi üzlet üvege előtt, és elnéztem a lilába, sárgába, pipacspirosba mártott szárazvirágokat. Az árak a színüknél is vadabbak voltak. Az az asszony, a képzeletével. A minden sallangot lehántó fantáziájával. Róla kellene inni. m „Foszd meg a tudást a hittől és összeomlik” — a természettudós Fechner szavait a Vajdahunyad vár kápolnájában olvastam később. Az az asszony, a hitével. Nem hagyott nyugodr ni. A vessző, a gyékény, a faág. Az ezerfelé kanyarodó szőlőinda. A visszájára fordított gyökér, egy örökkévalóságba átmentett pillanat. Amit ott láttam a kezei között. És álmodott velük. Igg. Homokiné Nagy Jolánt — vagy ahogy az orosházi Kiállításén nevezték — a „Sárrét Asszonyát" a kétkezi munka tette kétkezi művésszé. A szántóföld, a vadon termő növények iránti szeretet, az átlagosnál aprólékosabb megfigyelőképesség. egy ösztönös, alkotási vágy terelte őt észrevétlenül a virágkötészet felé. Meg a tehetsége. Vésztőn, a Sinka István Művelődési Ház emeleti belsőjében rendezett bemutató kínált alkalmat a most következő beszélgetéshez: — Az tudja értékelni a természetet, aki benne és vele együtt nőtt fel. A természetben nincs egyetlen unalmas nap, sem pillanat. Ezt az örökké változó szépséget kell észrevennünk és az érzéseink szerint újrarendeznünk ... Hogy át tudjuk menteni a táj hangulatát a mindennapi életünkbe. Megmenteni, ami menthető — kezdte vallomását, közben megállás nélkül járt a keze. A körötte halmozódó virágkötegek percenként formálódtak újabb alakzattá. — Idevalósi? — A Sárrét szerelmese vagyok. Füzesgyarmaton születtem. Gyulán, a kertészeti technikumban dísznövény-, zöldség-, gyümölcs- termesztő képesítést szereztem. Ennek már huszonhárom éve. Apám korán meghalt, a szükség vitt rá bennünket, hogy dolgozni menjek. A füzesgyarmati Aranykalász Tsz patronált de nyaranta kellett megkeresnem a kollégiumra valót. 10-14 órás műszakokban, kemény munkát végeztem akkoriban. — Végül Szeghalmon telepedett le? — Néhány év elteltével a szeghalmi tanács termálfűtésű fóliaházát bízták rám, dísznövénnyel és vágott virággal dolgoztunk. A férjem is kertész. _ — Tőle kapott kedvet a vadvirágkötészethez? — A Sárrét szikes tája, egyszerűsége mindig vonzott engem. Gyermekkori emlékeim értették meg velem a füvek, a fák, a dülő- utak mentén sarjadzó növények üzenetét. A férjem és a két fiam volt a legigazibb támogatója e szenvedélyemnek. Csak le kellett hajolni a röghöz, másképp kellett nézni a búzakaliászra, felismerni benne, hogy élő szervezet, és máris nagyszerű lehetőségek adódtak. A növények biológiai és egyéb tulajdonságai számtalan új szín- és formakompozícióra sarkallhatják a fantáziát. Az alkotó ember harmónia nélkül vakvágányra téved. Ehhez kellett a család. — Ez már egy művészember hitvallása! — Én virágkötész vagyok, tíz év óta a megyei és országos versenyeken mindig első díjat nyertem. Szabad- kígyóson, a kastély dísztermében állandó kiállításom van, Orosházáinak most ajándékoztam egy 25 darabos kollekciót, mely a kardoskúti tájházat díszíti majd. A vándorkiállításom eddig negyven különböző helyen fordult meg a megyében*. ' Tavaly felterjesztettek a „Népművészet mestere’’ címre, de valahol a minisztériumban elakadt a dolog... — Ekkor hívták meg a Vajdahunyad várába is? — Igen, a Mezőgazdasági Múzeumban egy hónapig tekinthették meg a látoga- tók a vadvirágokból kötött alkotásaimat, miközben videofelvételről a Sárrét jellegzetes. természeti kincseivel ismerkedhettek meg. A Benelux-államokbóli hatalmas érdeklődést tanúsítottak a munkám iránt, de aztán ez is elakadt valahol. Maradt az otthon, a szülőföld, abban sosem csalatkozhat az ember, — Gondolja, hogy vannak irigy ei? — A vásárlóimtól inkább a szeretetet érzem. Az igényt. Hogy vágynak a szépre, és a szolgál tatásnál is a színvonalat keresik. Az eladói figyelmesség ma már faluhelyen is a kulturáltabb érintkezést segítheti az emberek között. Egy ízléses virágszalon, a mutatós dekcr ráció, egy köszöntő kártya nevelő hatású lehet. — Győzi a sok megrendelést? — A férjem nagyon sokat segít, „együtt vagy sehogy”, ez az elve. Tíz éve — mióta rokkantnyugdíjas vagyok, virágokban gondolkodom. Szívem-lelkem a természeté... Másnaponként injekcióznak. — Mégis csinálja? — Nézze, milyen szép ez a szőlőinda! Csak néhány roslent, vagy árpakalászt kell mellé rendezni, s máris élni kezd! F. Pálfy Zsuzsa
