Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-19 / 65. szám
1990. március 19., héttő o l?[=ü*Mto Pedagógusfórumot tartott Békéscsabán az SZDSZ „Hz oktatási pénzek útja jelenleg ellenőrizhetetlen" Március 13-án a késő esti órákban a Szabad Demokratáik Szövetsége pedagógusfórumot rendezett békéscsabai kampányirodájukban. A fórum házigazdája Dénes Zoltán békéscsabai SZDSZ- képviselőjelölt volt, meghívott vendége pedig Bessenyei István oktatáskutató, az SZDSZ programjának kidolgozója. A párttal szimpatizáló, vagy egyszerűen csak érdeklődő pedagógusok kíváncsian várták, milyen terveik, elképzeléseik vannak a szabad demokratáknak az oktatás jövőjéről. Bessenyei István mindenekelőtt azokat a kérdéseket vázolta, amelyek ma leginkább felszínen vannak, s ennek következtében „gyógykezelésük” a legsürgősebb. Az egyik ilyen kérdés a nyolcosztályos általános iskola fennmaradása. Közismert tény, hogy az általános iskolás korúak egy része határozottan továbbtanulásra tör, mások már hatodikban tudják, mielőbb dolgozni szeretnének, és vannak, akik bizonytalanok. A kérdés tehát így hangzik: szétválasszuk-e ezen érdekek szerint a tanulókat, avagy egyben tartsuk őket? Legalább ilyen fontos dilemma a 16 évesek problémaköre. Kapjanak munkanélküli-segélyt vagy „utalványt”, amelyekkel a zsebükben saját sorsuk irányítói lehetnek, hiszen arra fordíthatják, amire akarják. Többen azonban úgy vélekednek, ameddig csak lehet, ne engedjük ki őket az iskolából, hiszen így biztosan kevesebb lesz az elkallódó fiatal. A harmadik nagy kérdés a felsőoktatás. Szélesebbre tárjuk-e az egyetemek kapuit a demográfiai hullám előtt, avagy erős szűrőhöz kössük-e a bejutást? Mindkét esetben óriási feszültségekre lehet számítani. Bessenyei István önkritikusan megállapította: — Ha most azt mondanák, tessék, itt a hatalom, oldjátok meg az oktatást, bizony nehéz helyzetben lennénk. Rengeteg a gond, és sOk közöttük az olyan, amelyeket nem lehet egyetlen tollvonással megoldani... Az SZDSZ tehát nem ígér egyik napról a másikra gyökeres változást az oktatás területén, ám néhány dolgot mégis az azonnali teendők listájára írt. Ezek a következők: meg kell szabadítani az iskolákat a pedagógiai lobbyk nyomásától. (Példaként erre az előadó a nemzeti alaptervet említette, amelyet — mint elmondta —, régi módon gondolkodó elméleti pedagógusok összeszokott csoportja készített.) Fontosnak ítélik, hogy alanyi jogon bárki alapíthasson iskolát. Azt vallják, hogy a mai tervutasításos finanszírozás ellenőrizhetetlenné teszi a pénz útját, ezért ebben azonnali változások szükségesek. Mindezek mellett, a leglényegesebb kérdésnek a nyilvánosságot tartják. így például, ha az oktatással kapcsolatban bárkinek problémája van, legyen lehetősége közigazgatási bírósághoz fordulni. Legyenek különféle profilú iskolák (amelyeket természetesen az egységes vizsgarendszer fogna össze), ám e különféle profilokat, kínálatokat sajtó útján bárki megismerhesse. Fontosnak tartják, hogy az oktatás a költségvetésből az eddigieknél jóval nagyobb hányadban részesüljön. Vallják, hogy az iskoláknak kell dönteniük saját sorsukban, az SZDSZ a részletekbe nem kíván beleszólni. Az oktatásban a szabad demokraták Hollandiát tartják mintának. Az elmondottak után Bessenyei István kérdésekre válaszolt, majd pedig feljegyezte azokat a kérdéseket, kívánságokat, amelyekre a békéscsabai gyakorló pedagógusok hívták fel a párt figyelmét. Ezek közül néhány: a vizsgarendszer és a nemzeti alaptanterv kidolgozásába vonjanak be gyakorló pedagógusokat is. A költségvetésben — a jelenlegi gyakorlattal szemben — a pedagógusbér garantáltan kerüljön külön. Az orosztanárok menjenek egy év fizetett szabadságra, és valamilyen más képesítéssel a zsebükben térjenek vissza iskolájukba. M. M. Magyar—Olasz Gazdasági Kamara Szegeden? Talán azért választották Gyulát színhelyéül egy magyar-olasz fórumnak, mert köztudott, hogy a városnak több évtizedes baráti kapcsolata van az olaszországi Budrióval. De lehet, hogy más oka volt, mindenesetre tegnap, vasárnap délután olasz delegáció érkezett Gyulára az olaszországi Piacenza megyéből Franco Be- naglia, az Olasz Szocialista Párt országos vezetőségének tagja vezetésével. Vele érkezett Erika Lorenzi, egy szervezővállalat tulajdonosa és egy gyáros, Alberto Vag- hini. Magyar kísérője dr. Vastagh Pál, a Magyar Szocialista Párt vidéki titkára volt. A vendégek a délutánt városnézéssel töltötték és virágcsokrot helyeztek el az országzászló talapzatán. Ezt követően a tanács dísztermében rendezték meg a fórumot, amelyen főleg a magyar—olasz gazdasági kapcsolatokra helyezték a hangsúlyt Elhangzott egyebek mellett: Olaszország segíteni akarja a magyar gazdaságot és jó alkalmat kínál különösen a kis- és középvállalkozókkal való együttműködésre. A fórum résztvevői kérdéseik során arra is választ kerestek, elképzelhető-e magyar és olasz, illetve gyulai & olasz városok gyermekei között családos üdültetések? Főleg a nagycsaládosok körében nagy az ilyen jellegű igény. Dr. Takács Lőrinc a házigazdák nevében zárszavában javasolta, hogy éppen a kereskedelmi, de egyéb kapcsolatok erősítése érdekében Piacenza és Szeged székhellyel hozzanak létre egy magyar— olasz kamarát. Ezt követően a tanács vb- termében tovább folytatódott a kötetlen beszélgetés a jelenlévő vállalkozók és az olasz delegáció tagjai között. B. O. Méltósággal ünnepeltük március 15-ét Meziberény: „Petőfi emléke újra elevenen él!” Mezőberényben sokak számára már reggel 8 órakor elkezdődött a március 15-i megemlékezés. Ekkor indult ugyanis a tanácsházától a Körös-partig tartó gyalogtúra, amelyet e nap tiszteletére rendezett az MSE természetjáró szakosztálya. Mintegy százötvenen vágtak neki a 7-8 kilométeres távnak. Míg ők ragyogó napsütésben rótták a kilométereket, zajlott a városi ünnepség első felvonása a Petőfi-szobomál. Szuromi Andrea tanácsi főelőadó emlékező szavai után elhelyezték koszorúikat a helyi intézmények, üzemek, vállalatok, társadalmi, politikai szervezetek. Tizenegy órakor kezdődött a megemlékezéssorozat talán legimpozánsabb felvonáGyula: sa a Kossuth téren. Sokan eljöttek, hogy megnézzék, meghallgassák, az MDF Békés megyei szervezeteinek közös ünnepi műsorát. A szónok Csurka István író volt. Beszédének néhány fontos mozzanata a következő: Petőfi emléke — bár sokáig mesterségesen el akarták homályosítani, hiszen tiszta igazmondásától féltek a hatalmasok — újra elevenen él. Korábban egyszer már feltámadt ez az eszme 1956. október 23-án. Most ez a két nap mutat utat az újat akaróknak. 1848 tanulságai, követelései ez idő szerint is érvényesek. De — mint mondotta — ne csak lánglelkűek, okosak is legyünk. Ne engedjük elveszni a békés átmenet lehetőségét. Nyilvános, ünnepi ülés, koszorúzások valamint kitért azokra az emberi hibákra, tévedésekre, amelyek azonban semmit nem vonnak le a forradalom jelentőségéből. A rövid megemlékezés után a pártok, intézmények, társadalmi szervek képviselői helyezték el koszorúikat a Kossuth szobor talapzatánál. Az esti órákban a Táncsics Mihály Gimnázium diákjai tartogattak meglepetést a művelődési ház lépcsői előtt várakozó tömegSzarvas: nek. Hangulatos díszletek, korhű jelmezek sejtették a nézőkkel, itt is 1848 eszméivel szembesülhetnek... A romantikus történelmi játék két fiatal, Teleki'Blanka és Vasvári Pál. a történelem e viharos napjaiban tanúsított hősies, bátor, magatartását mutatta be. A fáklyafényes előadás — a közreműködő pedagógusoknak és a színjátszó csoport valamennyi tagjának köszönhetően — méltó befejezése volt 1990. március 15-ének. Együtt ünnepelt a város Szarvason a nemzeti ösz- szefogás, a nemzetek és nemzetiségiek közötti megbékélés jegyében együtt ünnepelt a város magyar és szlovák anyanyelvű lakossága. A városi tanács kezdeményezésére egyházak, pártok, társadalmi szervezetek képviselői és az 5. sz. választókerület egyéni képviselőjelöltjei példamutató módon közösen vettek részt a megemlékezéseken. „Ne fogyatkozzék meg a ti hitetek!" Ez a Márton Áron erdélyi püspöktől származó idézet került arra az 1848. március 15-nek és az 1989- es temesvári forradalomnak emléket állító kopjafára, amelyet a Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola elökertjében állítottak fel. Itt László István történelem- tanár tartott avató beszédet, majd a Nemzeti dal gondolataira komponált emlékműsorban a gimnázium diákjai szerepeltek. A sor a Petőfi Sándor Álltalános Iskolánál folytatódott. A kisdiákok ünnepi műsorát követően a városi körzet nyolc úttörő- csapata koszorút helyezett el Petőfi szobránál. Az ünSzeghalom: Emlékezés — nép harmadik színterén, az újtelepi evangélikus gyülekezetben istentiszteletet tartottak. Ezután Banner Zoltán erdélyi irodalomtörténész avatta fel a templom kertjében Kovács András népi iparművész kettős kopjafáját. Az ikerkopjafa a határainkon belül és a.határainkon túl élő magyarság 1848-as hagyományait szimbolizálja. Az újtemplom kertjéből a város vezetőivel és az egyéni képviselőjelöltekkel az élen- az egykori Bárány vendéglő falán levő Petőfi emléktáblához vonult a tömeg. Dr. Fántosi Antal tanácselnök beszéde után az egyetlen közös koszorúra szalagot kötöttek a városi tanács, a Magyar Néppárt, az SZDSZ, az MDF, a független kisgazdapárt, a Magyar Szocialista Párt, az MSZMP, a Hazafias Népfront, a SZABI, a városi úttörőelnökség, az újtemplomi és az ótemplomi evangélikusak gyülekezete, valamint a római katolikus egyház képviselői. Az 1948-as időket idéző pódiumiműsorban a művelődési központ gyermekszínpada szelepéit. külön Létszámát és hangulatát tekintve sem múlta felül az idei a tavalyi gyulai március 15-i ünnepséget. Talán a kellemes tavaszi idő miatt — sokan inkább a kiskertekben serénykedtek, vagy talán mert kezd töménnyé' válni a »politikai légkör — vettek részt kevesebben az ünnepség programjain. Pedig kínálatban nem volt hiány. Kezdődött már előző este az SZDSZ és a Fidesz gyertyás megemlékezésével. Másnap, kora délelőtt a hagyományos helyszínen, a Petőfi szobornál emlékezett meg az évforduló jelentőségéről, napjainknak szóló üzenetéről dr. Erdman Gyula történész, majd a pártok, a szervezetek képviselői helyeztek el koszorúkat a szobor talapzatán. Ezt követően még délelőtt Gyulaváriban avatták fel a II. világháború áldozatainak emléktábláját (képünkön). Ortshizi: Orosházán városszerte nemzeti lobogók jelezték, hogy ünnepre készülnek az emberek. Március 15-én, fiataloktól zsongott a főtér, a megemlékezés azonban így is kevesebb érdeklődőt vonzott a Kossuth-szoborhoz, mint azt az elmúlt években megszoktuk. A városi tanács által koordinált központi ünnepség hangulatában sokkal visszafogottabb volt és kevésbé látványos. A szónok, Fekete Sándor, a Kossuth Lajos Mezőgazda- sági Főiskola igazgatója köszöntötte a történelem sodDélután a városi tanács dísztermében az 1848—49-es Honvédtiszti Emlékhely Védnöksége rendezett nyilvános ünnepi ülést. Előadást tartott a témával kapcsolatban Gáspár Ferenc honvéd- vezérőrnagy és Rideg Gábor művészettörténész. A résztvevők innen a már végleges formájában elkészült emlékhelyre sétáltak, ahol a koszorúzás előtt az aradi polgármester, Ratiu Silviu adott át dr. Szigeti Zoltán tanácselnökhelyettesnek egy darabka márványt az aradi vértanúk emlékművének talapzatából, amit majd beépítenek a gyulai emlékhelybe. A koszorúzás után megrendezett fogadáson a védnökség tagjainak dr. Takács Lőrinc, a városi tanács elnöke adott át emlékplaketteket, Móti István szobrász- művész, az emlékhely alkotójának saját tervezésű és kivitelezésű, szépen kidolgozott érméjét. rában is Időtállónak bizonyult nemzeti ünnepünkön megjelent valamennyi érdeklődőt, majd e gondolatok kíséretében elevenítette fel március idusának történetét: — Csak akkor ünnepelhetjük meg méltóan március 15-ét, ha e napra félretesz- szük meglévő ellentéteinket, és sablonok, kiélezett szélsőségek mellőzésével emlékezünk szabadon és tisztelettel, 1848-hoz kötődve. Beszédében kiemelte a pesti forradalom hatásának orosházi következményeit, Bár korábban a Szeghalmi Városi Tanács megegyezett a pártokkal, hogy a szeghalmiak közösen ünnepelnek, ez mégsem valósult meg. Ugyanis a független kisgazdapárt, az MDF és az SZDSZ helyi vezetői Ma- róthy László független képviselőjelölt március 14-i szeghalmi választási gyűlése után és a március 16ri dé- vaványai találkozója előtt azt feltételezték, hogy Ma- rótihy László részt vesz a március 15-i szeghalmi ünnepségen is. Mint azt megfogalmazták; 40 év országpusztító politikájának egyik főszereplőjével nem kívánnak közösen ünnepelni. így a független kisgazda- párt, az MDF és az SZDSZ a tervezett közös ünnepség előtt, délelőtt 9 órakor tette le a koszorút a Szabadság téren felállított Petőfi szoborhoz, majd innen a KosMezőkivácsháza: Mezőkovácsházán, a március 15-i megemlékezéseket délelőtt 9 órakor, a reformátuskovácsházi templomban nyitották meg. Az ünnepi istentiszteletet követően, a ielenlevők megkoszorúzták a templom bejáratánál lévő hősi halottak emlékét őrző emléktáblát. Féltizenegy óra körül az egybegyűltek mindannyian kimentek a temetőbe, ahol a város lakói már igen szép számban gyülekeztek Jassik Lajos 1848-as honvédőrmester sírjánál. A felcsendülő Himnusz hangjai után, a 2. Sz. Általános Iskola tanulói adtak irodalmi műsort. A múlt és jelen részletes elemzése után, a jövő nehéz és suth szoborhoz vonultak. Ott, a három párt felkérésére ifi. Kosaras Béla mondott beszédet . A koszorúk elhelyezése után, a három párt részére a református templomban ünnepi istentisztelettel fejeződött be, míg a többieknek ezzel kezdődött az ünnepség. Az istentisztelet után a Péter András Gimnázium diákjai rövid műsorral emlékeztek meg március 15-ről, majd a Kossuth-szobomál többszáz ünneplő előtt Lo- vassy László mondott köszöntőt. A beszédet követően a városi tanács, a Hazafias Népfront, a Demisz, a Magyar Szocialista Párt és * az MSZMP helyezte el koszorúját. Innen a Béke utcára átvonulva, befejezésként a Petőfi szobrot koszorúzták meg. Egyébként az ünneplők között tudósítónk Maróthy Lászlót nem látta. sorsdöntő útjára hívták fel a figyelmet. Szinté mottóként hangzott el a közelgő politikai eseményekre is gondolva: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés.” Ezt követően a pártok és társadalmi szervesetek képviselői koszorút helyeztek el a sírnál. Délután 2 órakor, a fiatalok a városi tanács nagytermében gyülekeztek, ahol 1848-cal kapcsolatos vers-, próza- és dalversenyre került sor „Ki mit tud?” címmel. Az esemény Itt is megemlékezéssel kezdődött, majd az izgalmas verseny jól megérdemelt jutalmakkal, a késő délutáni órákban ért véget. Történelmi játék fáklyafénynél Jassik Laias 1848-as hnnvédőrmester síriánál