Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-19 / 65. szám

1990. március 19., héttő o l?[=ü*Mto Pedagógusfórumot tartott Békéscsabán az SZDSZ „Hz oktatási pénzek útja jelenleg ellenőrizhetetlen" Március 13-án a késő esti órákban a Szabad Demok­ratáik Szövetsége pedagógus­fórumot rendezett békéscsa­bai kampányirodájukban. A fórum házigazdája Dénes Zoltán békéscsabai SZDSZ- képviselőjelölt volt, meghí­vott vendége pedig Besse­nyei István oktatáskutató, az SZDSZ programjának ki­dolgozója. A párttal szimpatizáló, vagy egyszerűen csak ér­deklődő pedagógusok kíván­csian várták, milyen terve­ik, elképzeléseik vannak a szabad demokratáknak az oktatás jövőjéről. Bessenyei István mindenekelőtt azokat a kérdéseket vázolta, ame­lyek ma leginkább felszínen vannak, s ennek következté­ben „gyógykezelésük” a legsürgősebb. Az egyik ilyen kérdés a nyolcosztályos ál­talános iskola fennmaradá­sa. Közismert tény, hogy az általános iskolás korúak egy része határozottan továbbta­nulásra tör, mások már ha­todikban tudják, mielőbb dolgozni szeretnének, és van­nak, akik bizonytalanok. A kérdés tehát így hangzik: szétválasszuk-e ezen érde­kek szerint a tanulókat, avagy egyben tartsuk őket? Legalább ilyen fontos dilem­ma a 16 évesek probléma­köre. Kapjanak munkanél­küli-segélyt vagy „utal­ványt”, amelyekkel a zse­bükben saját sorsuk irányí­tói lehetnek, hiszen arra fordíthatják, amire akarják. Többen azonban úgy véle­kednek, ameddig csak lehet, ne engedjük ki őket az isko­lából, hiszen így biztosan kevesebb lesz az elkallódó fiatal. A harmadik nagy kér­dés a felsőoktatás. Széle­sebbre tárjuk-e az egyete­mek kapuit a demográfiai hullám előtt, avagy erős szűrőhöz kössük-e a beju­tást? Mindkét esetben óriási feszültségekre lehet számí­tani. Bessenyei István önkriti­kusan megállapította: — Ha most azt mondanák, tessék, itt a hatalom, old­játok meg az oktatást, bi­zony nehéz helyzetben len­nénk. Rengeteg a gond, és sOk közöttük az olyan, ame­lyeket nem lehet egyetlen tollvonással megoldani... Az SZDSZ tehát nem ígér egyik napról a másikra gyö­keres változást az oktatás területén, ám néhány dol­got mégis az azonnali teen­dők listájára írt. Ezek a kö­vetkezők: meg kell szabadí­tani az iskolákat a pedagó­giai lobbyk nyomásától. (Példaként erre az előadó a nemzeti alaptervet említet­te, amelyet — mint elmond­ta —, régi módon gondolko­dó elméleti pedagógusok összeszokott csoportja ké­szített.) Fontosnak ítélik, hogy alanyi jogon bárki ala­píthasson iskolát. Azt vall­ják, hogy a mai tervutasítá­sos finanszírozás ellenőriz­hetetlenné teszi a pénz út­ját, ezért ebben azonnali változások szükségesek. Mindezek mellett, a leglé­nyegesebb kérdésnek a nyil­vánosságot tartják. így pél­dául, ha az oktatással kap­csolatban bárkinek problé­mája van, legyen lehetősége közigazgatási bírósághoz fordulni. Legyenek különfé­le profilú iskolák (amelye­ket természetesen az egysé­ges vizsgarendszer fogna össze), ám e különféle pro­filokat, kínálatokat sajtó út­ján bárki megismerhesse. Fontosnak tartják, hogy az oktatás a költségvetésből az eddigieknél jóval nagyobb hányadban részesüljön. Vall­ják, hogy az iskoláknak kell dönteniük saját sorsukban, az SZDSZ a részletekbe nem kíván beleszólni. Az okta­tásban a szabad demokra­ták Hollandiát tartják min­tának. Az elmondottak után Bes­senyei István kérdésekre vá­laszolt, majd pedig felje­gyezte azokat a kérdéseket, kívánságokat, amelyekre a békéscsabai gyakorló peda­gógusok hívták fel a párt fi­gyelmét. Ezek közül né­hány: a vizsgarendszer és a nemzeti alaptanterv kidol­gozásába vonjanak be gya­korló pedagógusokat is. A költségvetésben — a jelen­legi gyakorlattal szemben — a pedagógusbér garantáltan kerüljön külön. Az oroszta­nárok menjenek egy év fi­zetett szabadságra, és vala­milyen más képesítéssel a zsebükben térjenek vissza iskolájukba. M. M. Magyar—Olasz Gazdasági Kamara Szegeden? Talán azért választották Gyulát színhelyéül egy ma­gyar-olasz fórumnak, mert köztudott, hogy a városnak több évtizedes baráti kap­csolata van az olaszországi Budrióval. De lehet, hogy más oka volt, mindenesetre tegnap, vasárnap délután olasz delegáció érkezett Gyulára az olaszországi Pia­cenza megyéből Franco Be- naglia, az Olasz Szocialista Párt országos vezetőségének tagja vezetésével. Vele ér­kezett Erika Lorenzi, egy szervezővállalat tulajdonosa és egy gyáros, Alberto Vag- hini. Magyar kísérője dr. Vastagh Pál, a Magyar Szo­cialista Párt vidéki titkára volt. A vendégek a délutánt városnézéssel töltötték és vi­rágcsokrot helyeztek el az országzászló talapzatán. Ezt követően a tanács díszter­mében rendezték meg a fó­rumot, amelyen főleg a ma­gyar—olasz gazdasági kap­csolatokra helyezték a hang­súlyt Elhangzott egyebek mellett: Olaszország segíte­ni akarja a magyar gazdasá­got és jó alkalmat kínál kü­lönösen a kis- és középvál­lalkozókkal való együttmű­ködésre. A fórum résztvevői kérdéseik során arra is vá­laszt kerestek, elképzelhető-e magyar és olasz, illetve gyu­lai & olasz városok gyer­mekei között családos üdül­tetések? Főleg a nagycsalá­dosok körében nagy az ilyen jellegű igény. Dr. Ta­kács Lőrinc a házigazdák nevében zárszavában java­solta, hogy éppen a keres­kedelmi, de egyéb kapcsola­tok erősítése érdekében Pia­cenza és Szeged székhellyel hozzanak létre egy magyar— olasz kamarát. Ezt követően a tanács vb- termében tovább folytató­dott a kötetlen beszélgetés a jelenlévő vállalkozók és az olasz delegáció tagjai kö­zött. B. O. Méltósággal ünnepeltük március 15-ét Meziberény: „Petőfi emléke újra elevenen él!” Mezőberényben sokak szá­mára már reggel 8 órakor elkezdődött a március 15-i megemlékezés. Ekkor indult ugyanis a tanácsházától a Körös-partig tartó gyalogtú­ra, amelyet e nap tiszteleté­re rendezett az MSE termé­szetjáró szakosztálya. Mint­egy százötvenen vágtak ne­ki a 7-8 kilométeres távnak. Míg ők ragyogó napsütésben rótták a kilométereket, zaj­lott a városi ünnepség első felvonása a Petőfi-szobomál. Szuromi Andrea tanácsi fő­előadó emlékező szavai után elhelyezték koszorúikat a helyi intézmények, üzemek, vállalatok, társadalmi, poli­tikai szervezetek. Tizenegy órakor kezdődött a megemlékezéssorozat ta­lán legimpozánsabb felvoná­Gyula: sa a Kossuth téren. Sokan eljöttek, hogy megnézzék, meghallgassák, az MDF Bé­kés megyei szervezeteinek közös ünnepi műsorát. A szónok Csurka István író volt. Beszédének néhány fontos mozzanata a követ­kező: Petőfi emléke — bár sokáig mesterségesen el akarták homályosítani, hi­szen tiszta igazmondásától féltek a hatalmasok — újra elevenen él. Korábban egy­szer már feltámadt ez az eszme 1956. október 23-án. Most ez a két nap mutat utat az újat akaróknak. 1848 tanulságai, követelései ez idő szerint is érvényesek. De — mint mondotta — ne csak lánglelkűek, okosak is legyünk. Ne engedjük el­veszni a békés átmenet le­hetőségét. Nyilvános, ünnepi ülés, koszorúzások valamint kitért azokra az emberi hibákra, tévedések­re, amelyek azonban sem­mit nem vonnak le a forra­dalom jelentőségéből. A rö­vid megemlékezés után a pártok, intézmények, társa­dalmi szervek képviselői he­lyezték el koszorúikat a Kos­suth szobor talapzatánál. Az esti órákban a Tán­csics Mihály Gimnázium diákjai tartogattak meglepe­tést a művelődési ház lép­csői előtt várakozó tömeg­Szarvas: nek. Hangulatos díszletek, korhű jelmezek sejtették a nézőkkel, itt is 1848 esz­méivel szembesülhetnek... A romantikus történelmi já­ték két fiatal, Teleki'Blanka és Vasvári Pál. a történelem e viharos napjaiban tanúsí­tott hősies, bátor, magatar­tását mutatta be. A fáklya­fényes előadás — a közre­működő pedagógusoknak és a színjátszó csoport vala­mennyi tagjának köszönhe­tően — méltó befejezése volt 1990. március 15-ének. Együtt ünnepelt a város Szarvason a nemzeti ösz- szefogás, a nemzetek és nemzetiségiek közötti meg­békélés jegyében együtt ün­nepelt a város magyar és szlovák anyanyelvű lakossá­ga. A városi tanács kezde­ményezésére egyházak, pár­tok, társadalmi szervezetek képviselői és az 5. sz. vá­lasztókerület egyéni képvi­selőjelöltjei példamutató módon közösen vettek részt a megemlékezéseken. „Ne fogyatkozzék meg a ti hite­tek!" Ez a Márton Áron er­délyi püspöktől származó idézet került arra az 1848. március 15-nek és az 1989- es temesvári forradalomnak emléket állító kopjafára, amelyet a Vajda Péter Gim­názium és Szakközépiskola elökertjében állítottak fel. Itt László István történelem- tanár tartott avató beszédet, majd a Nemzeti dal gondo­lataira komponált emlékmű­sorban a gimnázium diákjai szerepeltek. A sor a Petőfi Sándor Álltalános Iskolánál folytatódott. A kisdiákok ünnepi műsorát követően a városi körzet nyolc úttörő- csapata koszorút helyezett el Petőfi szobránál. Az ün­Szeghalom: Emlékezés — nép harmadik színterén, az újtelepi evangélikus gyüle­kezetben istentiszteletet tar­tottak. Ezután Banner Zol­tán erdélyi irodalomtörté­nész avatta fel a templom kertjében Kovács András népi iparművész kettős kop­jafáját. Az ikerkopjafa a határainkon belül és a.ha­tárainkon túl élő magyarság 1848-as hagyományait szim­bolizálja. Az újtemplom kertjéből a város vezetőivel és az egyéni képviselőjelöl­tekkel az élen- az egykori Bárány vendéglő falán levő Petőfi emléktáblához vonult a tömeg. Dr. Fántosi Antal tanácselnök beszéde után az egyetlen közös koszorúra szalagot kötöttek a városi tanács, a Magyar Néppárt, az SZDSZ, az MDF, a füg­getlen kisgazdapárt, a Ma­gyar Szocialista Párt, az MSZMP, a Hazafias Nép­front, a SZABI, a városi út­törőelnökség, az újtemplomi és az ótemplomi evangéliku­sak gyülekezete, valamint a római katolikus egyház kép­viselői. Az 1948-as időket idéző pódiumiműsorban a művelődési központ gyer­mekszínpada szelepéit. külön Létszámát és hangulatát tekintve sem múlta felül az idei a tavalyi gyulai már­cius 15-i ünnepséget. Talán a kellemes tavaszi idő mi­att — sokan inkább a kis­kertekben serénykedtek, vagy talán mert kezd tö­ménnyé' válni a »politikai légkör — vettek részt keve­sebben az ünnepség prog­ramjain. Pedig kínálatban nem volt hiány. Kezdődött már előző este az SZDSZ és a Fidesz gyertyás megemlé­kezésével. Másnap, kora dél­előtt a hagyományos hely­színen, a Petőfi szobornál emlékezett meg az évforduló jelentőségéről, napjainknak szóló üzenetéről dr. Erdman Gyula történész, majd a pár­tok, a szervezetek képvise­lői helyeztek el koszorúkat a szobor talapzatán. Ezt kö­vetően még délelőtt Gyula­váriban avatták fel a II. vi­lágháború áldozatainak em­léktábláját (képünkön). Ortshizi: Orosházán városszerte nemzeti lobogók jelezték, hogy ünnepre készülnek az emberek. Március 15-én, fiataloktól zsongott a főtér, a megemlékezés azonban így is kevesebb érdeklődőt von­zott a Kossuth-szoborhoz, mint azt az elmúlt években megszoktuk. A városi ta­nács által koordinált köz­ponti ünnepség hangulatá­ban sokkal visszafogottabb volt és kevésbé látványos. A szónok, Fekete Sándor, a Kossuth Lajos Mezőgazda- sági Főiskola igazgatója kö­szöntötte a történelem sod­Délután a városi tanács dísztermében az 1848—49-es Honvédtiszti Emlékhely Védnöksége rendezett nyil­vános ünnepi ülést. Előadást tartott a témával kapcsolat­ban Gáspár Ferenc honvéd- vezérőrnagy és Rideg Gá­bor művészettörténész. A résztvevők innen a már vég­leges formájában elkészült emlékhelyre sétáltak, ahol a koszorúzás előtt az aradi polgármester, Ratiu Silviu adott át dr. Szigeti Zoltán tanácselnökhelyettesnek egy darabka márványt az aradi vértanúk emlékművének ta­lapzatából, amit majd be­építenek a gyulai emlék­helybe. A koszorúzás után megrendezett fogadáson a védnökség tagjainak dr. Ta­kács Lőrinc, a városi tanács elnöke adott át emlékplaket­teket, Móti István szobrász- művész, az emlékhely alko­tójának saját tervezésű és kivitelezésű, szépen kidolgo­zott érméjét. rában is Időtállónak bizo­nyult nemzeti ünnepünkön megjelent valamennyi ér­deklődőt, majd e gondolatok kíséretében elevenítette fel március idusának történe­tét: — Csak akkor ünnepel­hetjük meg méltóan március 15-ét, ha e napra félretesz- szük meglévő ellentéteinket, és sablonok, kiélezett szélső­ségek mellőzésével emléke­zünk szabadon és tisztelet­tel, 1848-hoz kötődve. Beszédében kiemelte a pesti forradalom hatásának orosházi következményeit, Bár korábban a Szeghalmi Városi Tanács megegyezett a pártokkal, hogy a szeghal­miak közösen ünnepelnek, ez mégsem valósult meg. Ugyanis a független kisgaz­dapárt, az MDF és az SZDSZ helyi vezetői Ma- róthy László független kép­viselőjelölt március 14-i szeghalmi választási gyűlése után és a március 16ri dé- vaványai találkozója előtt azt feltételezték, hogy Ma- rótihy László részt vesz a március 15-i szeghalmi ün­nepségen is. Mint azt meg­fogalmazták; 40 év ország­pusztító politikájának egyik főszereplőjével nem kíván­nak közösen ünnepelni. így a független kisgazda- párt, az MDF és az SZDSZ a tervezett közös ünnepség előtt, délelőtt 9 órakor tette le a koszorút a Szabadság téren felállított Petőfi szo­borhoz, majd innen a Kos­Mezőkivácsháza: Mezőkovácsházán, a már­cius 15-i megemlékezéseket délelőtt 9 órakor, a refor­mátuskovácsházi templom­ban nyitották meg. Az ün­nepi istentiszteletet követő­en, a ielenlevők megkoszo­rúzták a templom bejáratá­nál lévő hősi halottak emlé­két őrző emléktáblát. Félti­zenegy óra körül az egybe­gyűltek mindannyian ki­mentek a temetőbe, ahol a város lakói már igen szép számban gyülekeztek Jassik Lajos 1848-as honvédőrmes­ter sírjánál. A felcsendülő Himnusz hangjai után, a 2. Sz. Általános Iskola tanulói adtak irodalmi műsort. A múlt és jelen részletes elem­zése után, a jövő nehéz és suth szoborhoz vonultak. Ott, a három párt felkérésé­re ifi. Kosaras Béla mondott beszédet . A koszorúk elhelyezése után, a három párt részére a református templomban ün­nepi istentisztelettel fejező­dött be, míg a többieknek ezzel kezdődött az ünnepség. Az istentisztelet után a Pé­ter András Gimnázium diákjai rövid műsorral em­lékeztek meg március 15-ről, majd a Kossuth-szobomál többszáz ünneplő előtt Lo- vassy László mondott kö­szöntőt. A beszédet követően a városi tanács, a Hazafias Népfront, a Demisz, a Ma­gyar Szocialista Párt és * az MSZMP helyezte el koszo­rúját. Innen a Béke utcára átvonulva, befejezésként a Petőfi szobrot koszorúzták meg. Egyébként az ünneplők között tudósítónk Maróthy Lászlót nem látta. sorsdöntő útjára hívták fel a figyelmet. Szinté mottó­ként hangzott el a közelgő politikai eseményekre is gondolva: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés.” Ezt követően a pártok és társadalmi szervesetek kép­viselői koszorút helyeztek el a sírnál. Délután 2 órakor, a fiatalok a városi tanács nagytermében gyülekeztek, ahol 1848-cal kapcsolatos vers-, próza- és dalverseny­re került sor „Ki mit tud?” címmel. Az esemény Itt is megemlékezéssel kezdődött, majd az izgalmas verseny jól megérdemelt jutalmak­kal, a késő délutáni órákban ért véget. Történelmi játék fáklyafénynél Jassik Laias 1848-as hnnvédőrmester síriánál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom