Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
fl HAZA MINDEN ELŐTT BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1990. MÁRCIUS 15., CSÜTÖRTÖK POLITIKAI NAPILAP Ara: 5,10 forint XLV. ÉVFOLYAM 64. SZÁM Mai számunkból: Kishont és Rónai - itthon (4. oldal) Egymás nyakának esve sohasem lehetett kijutni a bajból (4. oldal) Vándorcirkuszból a esatamezáre (10. oldal) Körösladánytól Palermálg (11. oldal) Régi dicsőségünk hátteréről - új megvilágításban (13. oldat) Márciusi remények Minden népnek vannak magasztos ünnepei, melyek olyanok, mint a mitológiai Anteus számára az anyaföld volt. A magyarságé 1848. március 15-e. Nemzeti ■történelmünk hatalmas kárpitjára tündöklő betűkkel van felírva ez a dátum, mely hol lobot vet, hol Izzik, hol csak pislákolj, de sohasem hamvad el. Mélyen é6 kitörölhetetlenül él az emlékezetben, amikor Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalta a Talpra magyart, amikor elhangzott a nemzet követelése 12 pontban. Fenséges szavakba ötvöződött egyben a magára ébredt nép dübörgő vihara. Mennyi reményt, mennyi hitet hozott az a március! Mintha igazolása lenne annak, hogy a legkétségbeejtőbb helyzetből is van kiút, van újjászületés. Anteust földre lökték, megtaposták. De éppen a föld érintésétől kapott új erőre. A magyar forradalom és szabadságharc is elbukott. Március emléke azonban megmaradt. Az emlékezés megtörhetetlen ereje vezetett el a kiegyezéshez, mely a magyarságot elindította az európai fejlődés útján. Azóta sokféleképpen ünnepeltük március 15-ét. Volt csinnadrafctás, zászlókat lobogtató ünnep, amikor harsogtak az indulók és hivatalos szólamok. A két világháború éveiben megrendült a szív, amikor ezen a napon felipántlikázott katonavonatok indulták a harcterekre. £s ott a fronton, a futóárkokban, a fogolytáborok magyarjai között milyen ünnep volt március -idusa? Ünnep volt, legalábbis a lélek mélyén. így őrzöm emlékezetemben egy volt hadifogoly tanító szavait: a tengernyi szenvedés közepette egy reményt keltő villanás. Mert ahányszor csak megtaposták ezt az országot, mindig '48-hoz nyúlt vissza. Belekapaszkodott, mint fuldokló a szalmaszál- ha. A háború után is, amikor romokban hevert az ország. A demokratikus, rendszer kiépítésének szándékával a magyarság Kossuth és Petőfi hitével ünnepelt, és látott neki az újjáépítésinek. Ám az ünnepeknek is megvan a maguk története. A hivatalosoknak és a nem hivatalosoknak Is. A kérdést a politika döntötte el. A céli, hogy miit kívánt elérni. Az uralkodó eszme- rendszer fölösleges ballaszttá tette, fekete betűs ünneppé, ami nem .-is ünnep. S akik mégis ünnepeltek, titokban, összeesküvők módján tették, nehogy észrevegyék, hogy él bennük március reménye. Az utóbbi években viszont .-megtört a jég, s a Nemzeti Múzeum -kertjében ismét felhangzott a Nemzeti dal. Elkerülhetetlen a kérdés, milyen ünnep ma március 15-e? A naptárban piros betűkkel szerepel évtizedek óta először. Tehát hivatalosan is ünnep. Országszerte megemlékeznek 1848 sorsfordító napjáról, hitet és sorsközösséget vállalva a forradalom eszméivel. És ez nem véletlen. Magyarországon napjainkban egy Csendes forradalom zajlik, mely nem más, mint 1956 folytatása békés eszközökkel. Sőt, sok vonatkozásban túllép rajta, és mélyebben hat. Két éve a folyamatok fölgyorsultak. A monolitikus, paternalista pártállam bástyái megrepedeztek, és összeomlói élben vannak. Soha nem hallott visszaélések, törvénytelenségek kerültek napfényre. Megtörtént 1956 újraértékelése. A forradalom kitörésének évfordulóján a Parlament előtt kikiáltották a köztársaságot. Időközben pártok sokasága jött létre, s közülük néhányan megerősödtek. A változások nem gyorsan, egyik napról a másikra következtek be. Ám lépésről lépésre egyértelművé és elkerülhetetlenné vált a rendszerváltás. Ez a csendes forradalom tette március 15-ét piros- betűs ünneppé. De tegyük hozzá, ez a csendes forradalom rendítette meg a környező országok diktatúráit, erőt adva a népnek, hogy még a megingathatatlannak hitt Honecker- és Ceausescu-rezsimet is elsöpörje. Mert Magyarország volt a példa. Ez az ország kezdte elsőnek -tágítani a kimondhatóság határait. Itt Közép-Európában. Mint a vak a sötétben kezdett tapogatózni, kipróbálni az ingoványt, lépésből lépésre, hogy mit szól a nagy testvér, ha önállóan, szuverén államként cselekszik, nem keltik-e életre odaát a Brezsnyev-doktrínát? Ezeknek a lépéseknek óriási volt a tétjük és a kockázatuk. Nem csoda, hogy évek óta Magyarország forradalma került az érdeklődés középpontjába. Ugyanúgy, mint 1848-ban. Rajtunk Európa és a világ szeme. A tét óriási. Még akkor is, ha nem ismertük fel kellőképpen. Körülöttünk újrarendeződnek az európai erőviszonyok. Kedvez a külpolitikai légkör. A békés rendszerváltás mégsem könnyű. Nyomaszt az adósság és a költségvetési deficit terhe. Ajtónkon kopog az infláció, a munkanélküliség és az elszegényedés. A választásokban reménykedünk. Az új kormányban. Egy csapásra azonban az sem változtat a nehézségeken. Az igazi győzelem még messze van. Megindult a versenyfutás a legerősebb három-négy párt között. Mostanra az is érzékelhető, hogy közöttük a felfogásban milyen nagyok a különbségek, és nőnek az ellentétek. Az volna a legcélravezetőbb, ha az ország hanyatlásának megakadályozásáért koalícióba lépnének majd egymással. Polgári középosztály és vállalkozói réteg hiányában azonban az ellenzék is kénytelen lesz ugyanúgy, mint a mostani kormány, a különböző lobbikkal egyezkedni. A politikai pakliba sok minden belefér. Még az ördög is. Ha nem sikerül kimozdítani a gazdaságot a holtpontról, ha az árak tovább emelkednek, akkor jöhet a szakszervezet a maga bérkövetelésével, szociális elképzelésével, az ár-, bérspirál a csillagos egekig lódul, s demokrácia helyett a bel viszály útvesztőjébe sodródhat az ország. Ám létrejöhet az ellentéteket sutba dobó, erős koalíció is, amely a nemzet iránt érzett felelősségtudatában cselekszik. Gátat vet a terebélyesedő inflációnak, biztonságossá, kiszámíthatóvá teszi az életet, a jövőt. Oko6 pénzügyi politikával fellendíti a vállalkozásokat, értelmes munkára ösztönözve a szunnyadó erőket. Szétszabdalja az összeköttetések kusza szövevényét,' felszámolja a bürokrácia hatalmas piramisait, és kiépíti a piacgazdaságot. Sok értelmes, megfontolt, hasznot hozó döntésre van szükség. Március a magyar történelemben mindig tele volt reményekkel. Ma is. Reméljük, hogy sorsfordító lesz, és meghozza a várva' várt társadalmi és gazdasági kibontakozást. Az ünnep apropóján okuljunk a történelemből. 1848—49-nek is megvolt a maga gyötrelme. Volt széthúzás, volt áskálódás, volt kivagyiság, sőt rágalom, meg gyűlölködés is. De nemzetet felemelő tettek — melyek ma is messze világító fényként tündökölnek — az összefogás nagyszerű pillanataiban születtek. Tanulságul is szolgál, hogy a soknemzetiségű Kárpát-medencében a szabadságharc zászlói alatt nemcsak magyarok, hanem más népek fiai is ontották vérüket. Hogy Vécsey Káröly, a dúsgazdag főnemes kivégzése előtt kezet csókolt a szerb származású paraszti ivadéknak, Damjanich Jánosinak. Hogy elmosódtak a rangok, az osztályzás nemzeti hovatartozások, az egyéni érdek, és csak egy mérce volt, ki mennyit tesz a nemzet javára. Így és csak így válhatott az a március örök példaképpé. A szabadság egy és oszthatatlan. Minden nép joga. Európaiságunk záloga. SERÉDI JÁNOS Utoljára ült össze a Tisztelt Ház Honvédtiszti emlékhely avatása Egy korszak lezárult Utoljára ült össze szerdán az 1985-ben megválasztott Országgyűlés. A három hónap híján ötéves parlamenti időszak záróakkordjaként megtárgyalták a kormány gesztusértékűnek tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó négy országgyűlési határozattervezetet, továbbá a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló javaslatot. Jogsérelmek felszámolása Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter emelkedett szólásra, s megtartotta expozéját a tárgysorozatban szereplő két törvényjavaslatról. Az elnöklő Horváth Lajos indítványára az Országgyűlés elfogadta, hogy együttesen tárgyalják e két napirendi pontot, így a miniszter is összefoglalóan szólt a törvényjavaslatokról. Elöljáróban emlékeztette az Országgyűlést, hogy a Minisztertanács bizottságot hozott létre a II. világháborút követő időszak koncepciós pereinek felülvizsgálatára. A jogászokból és történészekből álló bizottság vizsgálatainak eddigi tapasztalataiból a miniszter kiemelte: a kutatások egyértelműen igazolták, hogy a büntető- eljárások — bár mindig egyes személyek ellen indultak — valójában egész társadalmi rétegekkel, osztályokkal való leszámolás, a tömeges megfélemlítés céljait szolgálták, általános ellenségképet igyekeztek konstruálni. A bíróság függetlensége elméletileg sem volt garantálva, s az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom részeként működött, közvetlenül alárendelve különböző párt- és állami szerveknek. A koncepciós elemek a legkülönbözőbb formákban jelentek meg, a törvénysértés gyakran mára jogalkotás szintjén megnyilvánult. Ebből a szempontból példaértékűnek tekinthető az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések semmisségéről szóló tavalyi XXXVI. törvény, amelyben azt a megoldást alkalmazták, hogy a törvény által kinyilvánított semmisséget és az egyedi felülvizsgálatot kombinálták. A törvényjavaslat körülhatárolja azt az időszakot, amelyben nagy számban hoztak koncepciós jellegű, törvénysértő ítéleteket, továbbá meghatározza azokat a bűncselekménycsoportokat, amelyek miatt az 1945. január 1. és 1963. április 4. közötti időszakban történt elítélések jelentős részben (Folytatás a 3. oldalon) ‘ Helyükre kerültek az 1848—49-es honvédtiszti emlékhely szobrai Gyulán. így teljessé vált a szobrokkal díszített tér. A védnökség március 15-én, ma délután 14 órakor, a városi tanács dísztermében nyilvános ünnepi ülésen méltatja a Máté István alkotta szoborcsoportot, majd 15 órakor koszorúzási ünnepség lesz az emlékhelyen Fotó: Kovács Erzsébet
