Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

1990. március 14., szerda o Dr. Vastagh Pál DombegYházán Az MSZP gyökeresen szakított a múlttal (Folytatás az 1. oldalról) azok, akiket földtulajdonuk­tól megfosztottak, de ennek költségeit ne hárítsák a szö­vetkezetekben dolgozókra. Aki pedig művelési céllal ki akarja vinni a földjét: biz­tosítani kell, hogy ezt meg­tehesse és gazdálkodjon raj­ta. Utalt arra is, hogy az MSZP agrárprogramja — a kisgazdáké ellenében — több más párttal hasonló módon közelít e kérdéshez. Mit le­het tenni a Dombegyházat is felölelő vidék fejlesztésé­ért? — tette fel a kérdést, majd válaszként kifejtette: a mezőgazdaság fejlesztése mellett e tájat be kell kap­csolni a nemzetközi gazda­ságba, kereskedelembe. A másik oldalon az államha­tárig már kész az út. Domb- egyháznál is csupán 3 kilo­méternyit kellene kiépíteni. Ez esetben lehetőség nyílna arra, hogy az Arad közpon­tú vonzáskörzettel — mely­be Dombegyház is szervesen beletartozik — jövedelmező gazdasági érintkezésbe lép­jen e vidék, s ne kénysze­rüljenek kerülő útra a ro­koni kapcsolatok sem. A vita során dr. Vastagh Pál részletesen is megvilá­gította egyéni programja, il­letve az MSZP-akarat rész­leteit. A szocialisták har- sányságtól mentes kampá­nyának okait kérdezőnek pedig azt válaszolta: pártja felelősséggel csak olyan kí­ván ígérni, amit a válasz­tások után meg is tud va­lósítani. A találkozó végén dr. Vas­tagh Pál egy-egy szál piros szegfűt ajánlott fel a gyűlés hölgy vendégeinek. K. A. J. Ajánlott küldemény postások részére Holló a hollónak...? Megtörtént, aminek elkerülése érdekében — vállalva az engem bizalmával megkereső neheztelését is — már hónapok óta magamba zártam egy történetet. Reménye­im ellenére a közelmúltban mégiscsak otthagyta mun­kahelyét — a békéscsabai postahivatalt — Hegyesi László, a hírlaposztály egykori vezetője. Elment, mert a postánál eltöltött 27 év után — a lapterjesztés vissza­esését is megkockáztatva — lehetetlenné tették maradá­sát. „Ezer” fórumon bizonyitottan: jog szerint, s éppen „ezer” fórumon mellőzve a tisztesség vizsgálatát. Még 1980-ban történt, hogy a múlt év szilveszteré­ig szólóan a hírlaposztály ve­zetőjévé nevezték ki az ak­kor 36 éves Hegyesi Lászlót. Három év múlva kiegészí­tették ezt azzal a megszo­rítással, hogy 1989 végéig a postatiszti végzettsége mellé szerezzen főiskolai oklevelet is. Nehezen ment már a ma­tek és a fizika, ezért kérte, hogy tekintsenek -el tpvább- tanulásátóL Biztató jelek... A szegedi postaigazgató­ság akkori vezetése — mun­kája eredményességét látva — hajlott is erre, ezért írat­tak vele egy hivatalos kérel­met. S ezzel feledésbe is merült a dolog. Másfél-két éve ismét elővették Hegyesi Lászlót, valamint a megle­hetősen nagyszámú, hasonló helyzetben lévő postai veze­tő ügyét. A posta kollektív szerződése alapján úgy dön­töttek, hogy — a 45. élet­évüket betöltött, tanulásra már nem kötelezhető — egyes vezetői állományú dol­gozók esetében a képesítés megszerzésétől véglegesen eltekintenek. Minden oka megvolt az örömre Hegyesi Lászlónak is, amikor meg­tudta, hogy az említettek között van. Csodálkoznia sem kellett ezen, hiszen a nagy tapasztalatot, rátermettséget igénylő beosztásban eddig is elismerést elismerésre hal­mozott. A nem sokkal előbb kelt minősítésében pedig te­vékenysége alapján munka­körében hagyását javasolták. Sőt 1988-ban Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta szegedi pos­taigazgató meleghangú le­vélben fejezte ki elismeré­sét („Az eredmény az ön odaadó, jó munkáját is tük­rözi. Lelkiismeretes szak­mai tevékenységét köszö­nöm ... Jó egészséget és sok munkasikert kívánok.”), s jutalomban részesítette. Volt is miért: az eladott lapok száma — áremelések, ha­nyatló életszínvonal ellené­re is — évről évre jelentő­sen növekedett. (1988-ban például 11 millió 758 ezer 722 napi- és hetilap talált gazdára Békéscsabán.) Dnpla vagy semmi Ennek ellenére nem sok­kal később mégis kiutálták a postáról. No, nem közvet­len főnökei és munkatársai, hanem a Tisza partján ítél­kezők. Nem könnyű nyomon követni a távolból kiszámí­tott ridegséggel ható szán­dékok valódi természetét Ám keresgélés közben lehe­tetlen volt nem belebotlani az igazgatónő jól bevált „ké­zi vezérléses” irányítási módszerébe. Igen eredmé­nyes dolgozójának végleges mentesítést adott — hogyne adott volna — a továbbta­nulás alól. Cserébe csupán azt kérte, hogy néhány év múlva tegye ki magát a tel­jes létbizonytalanságnak. A felmentés árául ugyanis azt szabták, hogy eddigi határo­zatlan időre kötött munka- szerződését határozott idő-' tartamúra — ötévesre — cse­rélje fel. Mi ez, árukapcso­lás? Ugyan, csak egy szimpla „dupla vagy semmi”. Ha­sonló helyzetű sorstársai ki­vétel nélkül aláírták az új szerződést, vállalva, hogy néhány év múltán — a szer­ződés lejártával — nem­csak vezetői székükről kell lemondaniuk, hanem akár minden indoklás nélkül az utcán találhatják magukat. Speciális postai képesítéssel, óriási gyakorlattal, ám más­hoz nem, vagy csak alig értve. Persze közben re­ménykedhetnek, hogy az ak­kori igazgató mégsem rakja ki majd a szűrüket, hanem esetleg aláírat velük újabb néhány évet. Feltéve, ha közben okosan viselkednek. Hollóból palimadár Nem úgy, miként Hegyesi László tette, aki elvi kér­dést csinált a vezetői diktá­tum, a megaláztatás elutasí­tásából, s nagy naivan azt hitte, hogy az igazság és a jog szava feltétlenül egy­másba oltódik. A múlt év végén — annak minden kö­vetkezményével együtt — alacsonyabb beosztásba he­lyezték. Talán felesleges bizony­gatnom, hogy nem Hegyesi László szentté avatásán munkálkodom. • Nyilvánvaló, hogy — lévén a bőréről szó — ebben az adok-kapokban koránt sem higgadt szemlé­lőként vett részt. Az igaz­gatónő szóvá is tette: lojá­lisabb beosztotti magatartás­sal talán eljuthattak volna valamilyen kompromisszu­mig ... S talán e ponton érhető tetten a lényeg: úgy látszik, hogy e mélyen hierarchizált szervezetben sok minden fontos lehet, de a vezetői te­kintély vitathatatlanságát semmi sem kérdőjelezheti meg. A posta szimbólumáról, a bájosan bumfordi címerma­dárról jut eszembe, hogy holló a hollónak — legalább­is a közmondás szerint — nem vájja ki a szemét. Igaz, ezek a földhözragadt népi bölcsességek egyszerűen kép­telenek olyan nyilvánvalósá­gokkal számolni, mint hogy holló a hollónak (mondjuk a postánál) akár főnöke is lehet. S egy beosztott hollót már könnyű palimadámak nézni... Kiss A. János Fotó: Veress Erzsi Kossuth- és Széchenyi-, valamint Kiváló és Érdemes Művész dijakat adtak át (Folytatás az 1. oldalról) Borai Ákos, a földrajztudomány doktora, nyugalmazott tudományos tanácsadó, Keresztesi Zoltán térképész, az MTA Föld­rajztudományi Kutatóintézet osztályveze­tője, Marosi Sándor, a földrajztudomány dokto­ra, az MTA Földrajztudományi Kutatóinté­zet igazgatóhelyettese, Papp-Váry Árpád, a földrajztudomány kan­didátusa, a MÉM Országos Földügyi és Tér­képészeti Hivatal helyettes vezetője, Pécsi Márton akadémikus, az MTA Föld­rajztudományi Kutatóintézet igazgatója, Szőke-Tasi Sándor térképésznek, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal főmunkatársa; az oszcillációs kémiai reakciók mechaniz­musának tisztázása terén elért eredmé­nyeikért: dr. Kőrös Endre, a kémiai tudomány dok­tora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, dr. Noszticzius Zoltán, a kémiai tudomány kandidátusa, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi decense, dr. Orbán Miklós, a kémiai tudomány dok­tora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára; POSZTUMUSZ KOSSUTH-DlJAT KAPOTT Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester, Eckhardt Sándor, az MTA tanácskozó tag­ja, irodalomtörténész, Hamvas Béla filozófus, író, Huszárik Zoltán filmrendező, érdemes mű­vész, Jékely Zoltán költő, Kodolányi János író, Kondor Béla festő- és grafikusművész, Latinovits Zoltán színművész, érdemes mű­vész, Laziczius Gyula akadémikus, nyelvész, Márai Sándor író, költő, Molnár István koreográfus, kiváló művész, Öze Lajos színművész, kiváló művész, Rajeczky Benjamin, a zenetudomány dok­tora, népzenekutató, zenetörténész, zenepe­dagógus, teológiai doktor, Sinka István költő, író, Tóth Menyhért festőművész, érdemes mű­vész; POSZTUMUSZ SZECHENYI-DIJAT KAPOTT: Bibó István, az MTA levelező tagja, törté­nész, Győrffy Barna Kossuth-díjas biológus, a biológiai tudomány doktora, Hajnal István akadémikus, történész, Jendrassik György, az MTA levelező tagja, mérnök-feltaláló, Johan Béla, az MTA tanácskozó tagja, or­vos, Herényi Károly, az MTA levelező tagja, tör­ténész, Mándy György biológus, a biológiai tudo­mány doktora, Náray Szabó István, az MTA levelező tagja, vegyész, Papp Simon akadémikus, geológus, Sántha Kálmán Kossuth-díjas akadémikus, orvos, Szabó István, az MTA levelező tagja, tör­ténész, Varga István, az MTA tanácskozó tagja, közgazdász. Ezután az új kiváló és az érdemes mű­vészeknek nyújtották át az elismerést. Pártok és rendőrök találkozója (Folytatás az 1. oldalról) tudott mondani, mivel erre vonatkozó adatokat nem gyűjtenek. A 39 éves, háromgyerme­kes, jogi végzettségű főkapi­tány ismertette hivatala fel­építését. Ennek kapcsán be­jelentette, hogy várhatóan május elsejétől új rendőrőr­söket szerveznek Mezöbe- rényben, Gyomaendrődön és Sarkadon. Néhány riasztó adatot is nyilvánosságra ho­zott: az 1988. évi 5486-tal szemben tavaly 6218, Békés megyében elkövetett bűncse­lekmény jutott tudomásuk­ra. A rablások száma 16-ról 54-re nőtt. Szerencsére a ko­rábbinál nem volt több em­berölés. Ez. év első két hó­napjában viszont éppen két­szer annyi bűncselekmény történt a megyében, mint tavaly januárban és febru­árban. A bűncselekmények 50,3 százalékát felderítették, ezzel a megyék eredményes­ségi sorrendjében a 8. he­lyet foglalják el. Másodszori nekifutásra sem értékelte másként dr. Kovács Gábor büntetőügyé­nek bizonyítékait a gyulai városi bíróság dr. Bíró Ma­riann tanácsa, s a vádlottat halált okozó ittas járműve­zetés és segítségnyújtás el­mulasztásának bűntette miatt nem jogerősen 3 évi és 8 hónapi börtönbüntetés­re ítélte, a járművezetéstől pedig 5 évre eltiltotta. Első fokon először 1988. szep­tember 1-jén hirdettek íté­letet a gyulai fogorvos ügyében, ám akkor a me­gyei bíróság hatályon kívül helyezte azt, és új eljárást rendelt el. Időközben, né­hányszor, a közvélemény előtt ismertté váltak az újabb bizonyítási kísérle­tek fontosabb mozzanatai. Békés megyében 740 hiva­tásos rendőr és 210 polgári alkalmazott dolgozik. A meg­újult rendőrségbe 88 fiatal jelentkezését várják. Bár a létszámhiány és a 255 millió forintos (a tavalyinál alacso­nyabb reálértékű) éves költ­ségvetés aggodalomra ad­hatna okot, a főkapitány ki­jelentette: — Nem engedjük meg, hogy megyénket elárassza a bűn. A beszámoló a helyzet­ből adódóan ugyan pesszi­mista volt, de mi nem va­gyunk azok. Célunk az; hogy a megye lakosainak rendőr­sége legyünk. Dr. Sutka Sándor rendőr alezredes, főkapitány-he­lyettes részletes közbizton­sági tájékoztatást adott, majd a főkapitány a me­gyeszékhely rendőrségi szék­házának megtekintésére hívta meg a pártok képvise­lőit — a bűnügyi technikai helyiségektől a fogdákig. Ezt követően a pártok ál­Kovács Gábor 1987. ok­tóber 29-én, Gyulán, több alkalommal is szeszes italt fogyasztott, majd gépkocsi­jába ült, és hazafelé tartott. A rendőrök észrevették, kö­vették a járművet, Kovács Gábor pedig menekülni próbált előlük, miközben halálra gázolta Hirsch Já­nos, nyugdíjas kerékpárost. A baleset helyszínén nem állt meg. tovább száguldott, s a rendőrök csak másnap tartóztatták le. Vádbeszédében az ügyész, dr. Fleischmann József, a bíróság történelmében egye­dülállóan hosszúnak ítélte az ügyet, amely természet­szerűleg nem egyezik a büntetőjog céljával. Az eset társadalmi veszélyességét az ittasan okozott és a halálos tál feltett kérdésekre vála­szoltak a főkapitányság, va­lamint a helyi rendőrkapi­tányságok vezetői. Felelős­ségteljes véleménycsere hangzott el a közbiztonság jobbítása érdekében is. A pártok — Mázán Mátyás bé­késcsabai tanácselnök véle­ménye ellenében — arra szavaztak, hogy a jaminai pártház a jövőben a rendőr­ség rendelkezésére álljon. Az MSZDP képviselője indítvá­nyozta, hogy a Nemzetbiz­tonsági Hivatal szintén te­gye lehetővé a pártoknak, hogy a rendőrséghez hason­lóan megismerkedhessenek feladatukkal, tevékenységük­kel. Ez a találkozó lehetősé­get adna arra is, hogy a kezdeményező pártok végre választ kapjanak arra a pe­tícióra, amelyet még janu­árban nyújtottak át az ak­kor illetékes főkapitány-he­lyettesnek. K. A'. J. kimenetelű balesetek szá­mának szaporodásával indo­kolta. A segítségnyújtás el­mulasztását pedig — mint mondta —, minden józanul gondolkodó ember mélyen elítéli. Tamás György, a vádlott védője rámutatott, hogy a fiziológiai tudatbeszűkülés a büntethetőség kategóriáját nem érinti ugyan, de a bün­tetéskiszabásnál jelentőség­gel bír. Hasonlóan fontos­nak tartotta, hogy a védel­mi reakció befolyásolja a tudati tevékenységet, s min­dent mérlegelve, a vádlott nem észlelhette a kerékpá­rost. Ezért a halált okozó ittas járművezetésnél a gon­datlanság, a segítségnyújtás elmulasztása helyett pedig a cserbenhagyás vétségének megállapítását kérte a bíró­ságtól. A büntetőtanécs vé­gül az eredeti álláspontjá­nak megfelelően ítélkezett, amelyet az ügyész tudomá­sul vett, a vádlott és védő­je pedig három nap gondol­kodást kért. L. E. I bíróság Rém változtatott az első ítéletei Három év és nyolc hénap Kovács Gábor büntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom