Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1990. MÁRCIUS 14., SZERDA Ára: 4,30 forint XLV. ÉVFOLYAM 63. SZÁM Jóvátétel, korrekció, rehabilitáció is” Kossuth- és Széchenyi-, valamint Kiváló és Érdemes Művész díjakat adtak át Március 15-e alkalmából kedden a Parlament kupola­termében átadták a Kos­suth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Kiváló és Érde­mes Művész címeket. Az eseményen részt vett Fodor István, az Országgyűlés meg­bízott elnöke. Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke ünnepi be­szédében emlékeztetett arra, hogy Kossuth és Széchenyi olyan magyar államférfiak és tudósok voltak, akik fé­nyesen reprezentálták a ha­zai progresszió két — sok tekintetben különböző — alapirányát: a szívósan épít­kező reformokat és az egész nemzetet mozgásba hozó ra­dikális változások kikény­szerítését. Olyan kiváló hajdani tu­dósokat, művészeket és ál­lamférfiakat részesítünk eb­ben a sajnos súlyosan meg­késett elismerésben, akik­nek értékes alkotó pályájuk során nem egy esetben nem­hogy megbecsülés jutott vol­na ki, hanem igazságtalan és méltánytalan hátrányokat, olykor törvénytelen üldözé­seket kellett elszenvedniük. — Ez a díjazás tehát bi­zonyos mértékben jóvátétel, korrekció, rehabilitáció is. A mai kormány elnökeként — elődeim helyett — meg­követem a magyar szellemi életet a négy évtized alatt elkövetett méltánytalanságo­kért, egyoldalúságokért. Ez egyenes következménye an­nak a politikának, amelyet a kormány folytat, amely­nek keretében baráti kezet nyújtott az egyházaknak — s azok azt el is fogadták —, rehabilitálta Nagy Imrét és mártírtársait, újraértékelte 1956 helyét és szerepét tör­ténelmünkben, s rehabili­tálta valamennyi, az 1945 és 1963 között politikai okokból elítéltet. A díjak odaítélésé­nél fontos szempont volt, hogy az egyetemes magyar­ság érdekeinek szolgálata nyerjen elismerést — han­goztatta Németh Miklós. — A választások nyomán, amikor is a nép szabad dön­tése alapján létrejövő Par­lament és kormány veszi át az irányítást, új lendületet kaphat az a történelmi vál­lalkozás, amelybe ez a nép 1988-ban — akkor még egye­dül — belefogott. Ma már nem vagyunk egyedül, Kö- zép-Kelet-Európában meg­újult vagy megújuló politi­kai és társadalmi viszonyok között több ország küzd azért, hogy a politikai vál­tozások, a csendes és han­gos forradalmak elvezesse­nek a nemzetek gazdasági, szociális és szellemi fel- emelkedéséhez. Meggyőző­désem — hangsúlyozta —, hogy ezt a harcot a tudás, az alkotás ereje és értéke dönti el. Ezután Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideigle­nes elnöke adta át a díja­Magas színvonalú, példaértékű, nemzet­közileg is elismert tevékenység elismerése­ként KOSSUTH-DÍJAT KAPOTT: Bozay Attila zeneszerző, érdemes művész, Cserhalmi György, a Nemzeti Színház szín­művésze, érdemes művész, Csoóri Sándor költő, Gyarmathy Tihamér festőművész, kiváló művész, dr. Hajnóczy Gyula, a műszaki tudomány doktora, építészmérnök, régész, a Budapes­ti Műszaki Egyetem egyetemi tanára, Kcveházi Gábor táncművész, a Magyar Ál­lami Operaház magánitáncosa, kiváló mű­vész, Konrád György író, Makovecz Imre építész, a MAKONA Ter­vező Kisszövetkezet vezetője, Mészáros Márta, a Magyar Filmgyártó Vál­lalat filmrendezője, érdemes művész, Mészöly Miklós író, Polgár László operaénekes, a Magyar Ál­lami Operaház magánénekese, érdemes mű­vész, Udvaros Dorottya, a Katona József Színház színművésze. SZÉCHENYI-DÍJBAN RÉSZESÜLT: Dohy János, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, nyugalmazott egyetemi ta­nár, dr. Halász Béla akadémikus, orvos, a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára, kát. Harmatta János akadémikus, nyelvész, nyu­galmazott egyetemi tanár, Nyíri Tamás, a filozófiai tudomány dokto­ra, teológus, a Pázmány Péter Római Ka­tolikus Hittudományi Akadémia levelező tagozatta igazgatója, dr. ötvös László, a kémiai tudomány dok­tora, vegyész, az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyette­se, Perczel Károly, a műszaki tudomány kan­didátusa, építész, a Városépítési Tudomá­nyos és Tervező Intézet tudományos ta­nácsadója, Pigler Andor, a művészettörténeti tudo­mány kandidátusa, Kossuth-díjas művé­szettörténész, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója. A SZÉCHENYI-DÍJAT MEGOSZTVA KAPTÁK a Magyarország Nemzeti Atlasz szerkesztő­bizottságában kifejtett kimagasló tevékeny­ségükért : Bassa László térképészmérnök, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének tudo­mányos munkatársa, Beluszky Pál, a földrajztudomány kandidá­tusa, az MTA Regionális Kutatások Köz­pontja tudományos főmunkatársa, Berényi István, a földrajztudomány dokto­ra, az MTA Földrajztudományi Kutatóinté­zet osztályvezető tudományos főmunkatár­sa, (Folytatás a 3. oldalon) Torta nem lesz... Március 15. előestéjén nem illik — nem is akarok — ünneprontó lenni. De valami nyomja a lelkemet. Ha visszalapozok az emlékeimben, azt kell látnom, hogy eny­hén szólva furcsák a mi ünneplési szoká­saink, az a bánásmód, ahogyan nemzeti sorsfordulóinkat, rangos, dicsőséges és tragikus történelmi ünnepeinket kezeltük az évtizedek során. Ünneplési kultúránk­ra vagy inkább annak hiányára jellemző, hogy zavarban vagyok, amikor óvodás kislányom azt kérdezi, milyen ünnepre készülünk, miért és hogy torta lesz-e. Kisgyerek voltam még, amikor nagy- szüléimnél, az olyan sok csodálatos régi kincset rejtő fiókok egyikében rábukkan­tam egy ezüstgyűrűre, ami nagyon tet­szett nekem. Szívesen hordtam volna, de nagymamám jobbnak látta, ha lebeszél erről a szándékomról, mondván: „pro pat- ria”-gyűrűvel nem kell az utcára menni... Nemigen értettem a dolgot, ahogyan azt sem, hogy a kincsek között talált se­lyem zászlót (a Szent Koronával) miért kellett leszednem a könyvespolcomról és visszatenni az egyik fiókba. Persze akkor még az Alkotmány napját ünnepeltük au­gusztus 20-án és az új kenyérét; állam- alapító királyunkról, Istvánról, nem vagy alig esett szó. A meghitt, bensőséges családi, az ősi népi és az egyházi ünnepek helyett hiva­talos, idegen ünnepeket igyekeztek ránk erőltetni az iskolában, s hasonlóan „mű­ködtek” a munkahelyi megemlékezések is. Próbálták elhitetni velünk, hogy nem -eui ‘;?-i JoquioAou uiounq “ta-ST smpjeux jus elsejét, a nemzetközi nőnapot meg ilyen „mesterséges” alkalmakat kell (tény­leg, kötelező volt!) méltatni, elismerni, „megülni”. A kívülről jött utasítás, a kényszer, a lelki azonosulás hiánya ter­mészetesen nem használt a rendezvény­nek, a hangulatnak, s egyáltalán az egész „felhajtásnak”, ami sosem pótolta a szüle­tésnapi torta gyertyafényét vagy a temp­lomi szertartás titokzatosságát. Ferde szemmel néztek arra, aki kokárdát tűzött ki március 15-én, akárcsak arra, aki nem ment felvonulni a munka ünnepén. Vagy: a gyerekeket titokban oktatták hittanra, vitték el megkeresztelni, ahogyan engem is a nagymamám. Rohanó tempóban változik a világ kö­rülöttünk, s vele a naptárunk, az ünnep­napok. a megemlékezések módja» hangne­me. Sokáig csak Erkel Ferenc zenéjét hallgattuk, de ma már a Himnusz szö­vegét is szabad énekelni: „Isten, áldd meg a magyart!” Ilyen szemoontból persze nem vagyunk egyedülállóak; a Himnuszt az NDK-ban is szöveg nélkül játszották, mert Johannes R. Becher versének ref- rénie Németországot, az egységes szülő­földet élteti. Ma már ez sem számít szentségtörésnek. A változás biztató, a tendencia örven­detes, mármint az, hogy mindennek el­jön az ideje, a dolgokat a nevükön nevez­zük, az ünnepen pedig azt ünnnepeljük, ami. S ha végre megéljük, hogy rend és méltóság lesz ünnepeink portáján, az bi­zony jót tesz majd nemzeti öntudatunk­nak, önbecsülésünknek is. Egy négyévesnek mégsem könnyű el­magyarázni 1848. március • 15. lényegét, történelmi jelentőségét. De miivel ünnep­lőben „feszít” az óvodában, kitűzzük blú­zára a kis kokárdát, talán valamit meg- érez abból, hogy ez a nap más, mint a többi. Ünnep, pedig torta nem is lesz ... Niedzielsky Katalin üdült Szarvason Lauder-alapítvány Magyarországon Ronald S. Lauder, neves amerikai üzletember, a La­uder Befektetési Társaság elnöke, 90 millió forintos alapítványt tett Magyaror­szágon. Ennek célja, erősí­teni és támogatni azokat az oktatási, szociális, kulturá­lis és vallási programokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a zsidó ifjúság meg­ismerhesse, megőrizhesse örökségét és identitását. Mint kedden, a Hotel Fó­rumban tartott tájékoztatón elmondta: meg kelil adni a lehetőséget a kelet-európai zsidóság újraélesztésére. Az alapítványból, Szarvason létrehoznak egy nemzetközi ifjúsági üdülőközpontot, ahova a világ számos orszá­gából 10—18 éves gyerme­keket hívnak meg üdülni, hogy ily módon kössenek barátságot, ismerjék meg egymás gondolkodását, szo­kásait a zsidó fiatalok. Az alapítvány ezen kívül tá­mogat egy amerikai—ma­gyar csereprogramot, amelynek keretében a fia­talok fél évet töltenek egy­más országaiban, családok­nál. Bár március 21-e még kicsit távol van, a tavasz mégis be­köszöntött. A duzzadó rügyek, a kora tavasszal nyíló virá­gok mellett a rovarvilág is érzi a kikeletet. Papp István tanyáján a méhek a meleg napsütésben időnként elő-elő- bújnak, próbaútra indulva, talán akad már egy kis nektár. Egyelőre azonban még kevés élelmet nyújt a természet, így gazdájuk kockacukorkájából kénytelenek „korgó nyomni- kát” csillapítani Fotó: Veress Erzsi Dr. Vastagh Pál Dombegyházán Hz MSZP gyökeresen szakított a múlttal Dombegyházzal ismerke­dett, majd este a község vá­lasztópolgáraival találkozott hétfpn dr. Vastagh Pál, az MSZP egyéni választókerü­leti és megyei listavezető képviselőjelöltje. A határjá­rásnak nyomatékot adott a helyi tanács végrehajtó bi­zottságának e napon hozott határozata, melyben határ- átkelőhely nyitásáért fo­lyamodtak. — Bő egy éve veszek részt aktívan a politikai életben — indította előadá­sát dr. Vastagh Pál —, sezt az időszakot örömmel vál­lalom is, hiszen ez az év igen sok változást, fordula­tot hozott Magyarországon. E változások részeseként az első pillanattól kezdve — vi­dékiként — szükségesnek láttam képviselni a vidéki Magyarország ügyét, azt a törekvést, hogy a vidék po­litikai egyenjogúságát meg kell teremteni, gazdasági fejlődésének pedig új len­dületet kell kapnia. Azóta mindez az MSZP program­jának is része lett. Az MSZP vidéki titkára felhívta a figyelmet arra, hogy pártja gyökeresen sza­kított a korábbi állampárt­tal. Ez is közrejátszhatott ab­ban, hogy az MSZP a 176 lehetségesből 175 egyéni vá­lasztókerületben jelöltet tu­dott indítani, illetve vala­mennyi megyében és Buda­pesten területi listát állít­hatott. Így az is természe­tes, hogy országos listájuk­ra is lehet szavazni a már­cius 25-ei választásokon. Szükségesnek látta megem­líteni, hogy pártja jelöltjei olyan alkotó emberek, aki­ket a múlt hibáiért nem terhel felelősség. Az MSZP választási indítékai között első helyen azt a politikai célt fogalmazta meg, hogy feltétlenül szükség van Ma­gyarországon a baloldali gondolat meghatározó erejű parlamenti képviseletére. — Aki a szocialisták ki­szorítását tűzi ki célul, az nem demokrata, hanem az egypártrendszer helyett egy másik típusú egyeduralmat akar megvalósítani — mu­tatott rá, majd a földkér­désről mondta el vélemé­nyét. Pártja álláspontjával összhangban úgy látja, hogy a föld körül kialakult vita megriasztja a vidéken élő embereket. Közmegegyezést tart szükségesnek annak ér­dekében. hogy a mezőgaz­dasági termelés ne essen vissza jóvátehetetlenül, ma­radjon megoldott a lakosság élelmiszer-ellátása, illetve változatlanul biztosított le­gyen az export is. Ugyan­akkor kapjanak kártérítést (Folytatás a 3. oldalon) Bűn(iildözés) az élet... Pártok és rendőrök találkozéja Jól tette a megyei rendőr­főkapitányság új vezetése, hogy még a választások előtt — hivatalba lépése 12. nap­ján — párbeszédre kérte a megye pártjait, politikai szervezeteit. Nem kell jós- mák lenni ahhoz, hogy a főkapitányság épületében tegnap létrejött találkozó eredményeként megállapít­suk: o rendőrség szerepét, a bűnözés elleni fellépést megítélő — amúgy sem tá­vol eső — vélemények any- nyira közel kerültek egy­máshoz, hogy annak előbb- utóbb a bűnüldöző munka hatékonyságában is meg kell nyilvánulnia. Miután a rendőrök és á vendégek kifogástalan ud­variassággal megegyeztek abban, hogy kölcsönösen hangszalagon rögzítik a ta­lálkozón elhangzottakat, dr. Gál László rendőr ezredes, megyei főkapitány teljes nyíltsággal tárta fel a rend­őrség, a bűnüldözés helyze­tét. Elmondotta, hogy a rendőrség állambiztonsági feladatokat már megyénk­ben sem lát el, a Nemzet- biztonsági Hivatal megyei irodája önálló szervezetként, tőlük bérelt helyiségekben tevékenykedik. Elújságolta, hogy tudomása szerint rend­őreik között többen is tag­jai az MDF-nék, MSZP-nek, SZDSZ-nek, s más pártok­nak, de pontos számot nem (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom