Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-13 / 62. szám
1990. március 13., kedd Államvizsga-tanítás a békéscsabai Padiakban Felkészült fiatalok — telített Az egy hónapi egyiittlét búcsúpillanatai. (Karakasné Ágoston Anikónak mondanak köszönetét tanítványai.) Fotó: Veress Erzsi álláshelyek A hosszú hajú tanító néni hangtalanul lépdelt a második, osztályos nebulók között. Az elakadókhoz kedvesen odahajolt és segített, 'másoknak helyeslőén simogatta meg a buksiját, volt, akinek az arcát emelte fel szelíden, ne hajoljon olyan közel. És a picinyek dolgozták. Elmélyedten, nagyokat szuszogva, már-már arról is megfeledkezve, hogy hátul mennyi vendég tanító néni figyeli munkájukat. Persze a legnagyobb sóhaj mégis Földi Erzsébet tanítójelöltből szakadt ki, hiszen érezte, ura az órának, a gyerekek értik, tudják a feladatokat, egyszóval sikerült az á M a m v i zsga -tan í tá sa! És nem a medve bőrére ivott, amikor ezeket gondolta, hiszen így értékelték ezt az órán részt vevő pedagógusok is. — Jól csinálja. Nagyon jól — súgta elégedetten Amcsin Pálné, a békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola igazgatónője többször is óra közben. Hamar megtudtam, hogy iskolájuk ösz- szesen hat főiskolai hallgatót fogadott gyakorlatra a debreceni tanítóképző békéscsabai tagozatáról1. Ott- jártunkkor közülük hárman már túl voltak a vizsgatanításon, az említett Földi Erzsébet negyedikként izgult a vizsgázók sorában. A másodikos nyelvtanórát egy elsős matematika követte, ahol az izgalmak stafétáját Szabó Zsuzsa tanító- jelölt vette át. Az igazgatónő büszkén invitált erre az órára is. Óra? Inkább meseországban érezhette magát az ember, mint tanítási órán. Volt ott minden. A vadász elől menekülő nyuszitól kezdve a matematikaországi almapotyogáson át a tavaszi hóvirágokig, amit csak el lehet képzelni. A gyerekek élvezettel adtak össze, vontak ki, anélkül, hogy észrevették volna: ez egy komoly matematikaóra. Node, ha már itt van, csak nem hagyja ki az utolsó békéscsabai tanítójelölt, Karakasné Ágoston Anikó óráját! — biztatott további maradásra Ancsin Pálné. S ha nem fogadom meg tanácsát, egész biztosan szegényebb maradtam volna egy csodálatos ének-zeneórával. Igen, zeneórával! Ezúttal ugyanis nemcsak énekelni tanultak a gyerekek, hanem kézbe vehették, sőt, használhatták a legősibb ritmushangszereket, a dobot, a fakopogót, a háromszöget és a cintányért. De nem maradt el a kottaolvasás, a lemezhallgatás, vagy a mozgással egybekötött éneklés (Bújj. bújj, zöld ág...) sem. Anikó órája után az iskola kistanánijában gyülekeztek a tanítójelöltek. Most már felszabadultan, kacagva mesélték egymásnak élményeiket. — Óra elején izgultam a leginkább — kezdte Földi Erzsébet. — Szóltam a hetesnek, hogy nyissa ki az ablakot a légzőgyakorlathoz, amit azonban első zavaromban én rögtön be is csuktam. Akkor már mindegy volt... — .Az én gyerekeimnek a jó magatartás nemigen tartozik az erényei közé — vette át a szót Szabó Zsuzsa. — De amikor meglátták az órára beülő vendégek kígyózó sorát, úgy meg- illetődtek, hogy kifejezetten meglepődtem a visszafogottságukon. — A legjobban attól féltem, hogy nem jön majd ki hang a torkomon. Akkor pedig lőttek az új daltanításnak! — kapcsolódott beszélgetésünkbe Anikó is. A továbbiakban a tanító legfontosabb tulajdonságaira terelődött a szó. Erzsi szerint ez a gyermekszeretet és a szakmai tudás. Zsuzsa másként gondolta: — Szerintem a szeretet kevés. Emberség kell, s ebben példát mutatva, a szó legnemesebb értelmében embereket kell nevelnünk. Anikó hozzátette: — S persze a módszerekhez hozzátartozik a következetesség és a rendszeresség. Enélkül nincs eredmény. * Kétségtelen, hogy ezek a fiatalok értik a „szakmát”. Az egy hónapos tanítási gyakorlaton bebizonyították. Ancsin Pálné azt sem szégyellte bevallani, hogy még az itt tanító gyakorló pedagógusok is sokat tanultak a „lányoktól”. Váratlan helyzetekben is megállják a helyüket — ahogy azt a vizsgatanításukon szintén részt vevő főiskolai tanáruk, Povázsay Mi- hályné elmondta. S mint beszélgetésünkből kiderült, jól látják, melyek a tanító legfontosabb tulajdonságai... Felkészült emberek, „sarainkba tartozók” — jellemezte az igazgatónő őket. De vajon lesz-e hol kamatoztatni e sok jó tulajdonságot? Azaz, lesz-e állásuk? Ezek a kérdések már sokkal borúsabb válaszokat rejtenek magukban, hiszen Békéscsabán például teljesen telítettek jelenleg a tanítói álláshelyek. — Füzesgyarmatról jöttem — mondta Erzsi —, s mindössze egy ígéretem van — semmi konkrét —, hogy taníthatok otthon. — Talán Dobozon sikerül valami — bólogatott Zsuzsa is bizonytalanul. — Ez azt jelenti, kijáró leszek Békéscsabáról ... Egy vigasztal: a falusi gyerekek hálásab- bak. Anikó a vállát vonogatta: — Nekem csak elképzeléséül van. Szeretnék ittmaradni a Padrahban, vagy legalábbis Békéscsabán, hiszen itt élek, ebben a városban. De hát sajnos egy ilyen állásnak — úgy tűnik — nem túl sok a realitása ... Mi ez, ha nem az élet első pofonja? Magyar Mária „Itt valami sántít...” — A matematikaórán nemcsak a kicsinyek dolgoznak keményen, Szabó Zsuzsa tanítónőjelölt sem panaszkodhat Gyermekrajz-kiállítás a szeghalmi múzeumban Adósságunk Péter Andrásnak Meg tudja-e hálálni a gyermek a szülőnek a felneveltetést, a féltő gondoskodást? Nem hiszem, de saját gyermekével mindent elkövet a szülő, ami idejéből, erejéből telik. így hát mindannyian törlesztőnk a megfizethetetlen adósságból. De mivel tartozunk annak az embernek, akinek gyermeke nem lévén, mindenét a Sárrét gyermekeinek adta? „Meghalni se könnyű egy népért; de egy gazdag, anyagiakban is megáldott életnek minden termését a népnek adni — olyan tökéletes emberség és hősiesség, amit, ha a mostoha pillanat nem is, az egymást követő generációk diadalmasan igazolnak.” — írta Szabó Pál. Érzik-e, tudják-e a szeghalmi diákok, mit kaptak Péter Andrástól? Volt idő, mikor nem mondhattuk ki nyíltan, hogy egy földbirtokos volt az, aki minden vagyonát egy középiskola létesítésére hagyta. Ezért történhetett, hogy 1950-től 1957- ig Bolyai Farkas Gimnázium volt a neve a szeghalmi középiskolának. Szerencsére az értékítélet helyrebillent, és 1957-ben visszakapta méltó nevét. A Sárréti Múzeum Péter András születésének 150. évfordulójára gyermekraj zpá- lyázatot hirdetett, melyre az általános iskolákból 103 rajz érkezett. A rajzok értékelését két korcsoportban végezte a 3 tagú zsűri. Az általános iskolások két első díjat kaptak: Nagy Enikő Tanyasi ház és Kiss Endre Li- buskák című monotípiája. Második lett Szarka Szilvia, másodikos gimnazista pasz- tellikrétarajza és Czeglédi Nelli munkája. A harmadik helyeken Szarka Beáta, Csankó Izabella és Túri Sa- nyika osztoztak. A rajzokat nézegetve, az az érzésünk támad: tudják, értik, milyen volt itt az élet, és azt is, hogyan élnek ma ezen a fővárostól távoli vidéken. Az ügyesen húzott vonalak, a jól megválasztott színek, az okos komponálás mind erről tanúskodnak. Az őszinte gyermeki megnyilatkozások gazdag fantáziáról vallanak, nincs fondorlat, nincs belemagyarázás. A képeket nézve elfelejtjük napi gondjainkat, jó elmerülni a gyermekek tiszta világában. Törlesszünk hát az adósságból mi felnőttek azzal, hogy mondjuk el gyermekeinknek az igazat, a diákok pedig azzal, hogy tollat, ecsetet fognak, és gondolataikat papírra varázsolják. Sokan vagyunk, akiknek nem lett volna alkalma középiskolába járni, majd diplomát szerezni, ha nincs egy Péter András, aki előrelátó és bölcs. Az ifjúság hálája ma a sók szép rajz, amit még egy hónapig lehet megtekinteni a szeghalmi Sárréti Múzeumban, ahová mindenkit tisztelettel hívnak és várnak a múzeum munkatársai. Nagy Enikő rajza: Tanyasi ház . Fotó: oravszld Ferene Magyarbál Aradon A képen a nemrég újjáalakult pécskai Búzavirág néptáncegyüttes fellépése látható Tavaly márciusban a tavaszváró bálon (akkor még magyarbálnak nem lehetett nevezni az engedélyeztetés miatt) résztvevőket 300 lej büntetés kifizetésére ítélte a megye vezetősége. Ezt egy feljelentés alapján tették, melynek aláírása ELVTÁRSAK EGY CSOPORTJA (Un grup de tovarisi) volt. Ezek- után mindenki felkészült arra, hogy ez a 16 éves aradi hagyomány 1990-ben megszakad, hiszen a megye évek óta nem nézte jó szemmel a tavaszváró mulatságot, és a feljelentés jó alap lett volna az engedély visszavonásához. Ám jött a forradalom, és idén is volt magyarbál (most már nevén lehet nevezni a gyereket) Aradon. A mulatságnak külföldi vendégei is voltak: dr. Becsei József, a Békés Megyei Tanács általános alelnöke, dr. Luczi József, a Békés Megyei Tanács elnöki hivatalának vezetője, Vámos László, a tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának vezetője, Hevesi József, a tanács nemzetiségi titkára és Ficzere Fe- rencné, a Békés-Tourist igazgatónője. Aradi részről a mulatságon részt vettek: Sil- viu Ratiu, Arad polgármestere, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsának három alelnöke: dr. Costescu Marin Felix, Zoryti Zeo- nard, Cziszter Kálmán és a vendéglátó RMDSZ részéről dr. Hosszú Zoltán. Kép és szöveg: Gagyi-Pálffy László Ünnepi készülődés Rákóczi fejedelem születésének évfordulója 314 évvel ezelőtt született II. Rákóczi Ferenc fejedelem. A vajai Vay Ádám Múzeum Baráti Köre ez alkalomból — mint 25 éve minden március végén — ünnepi megemlékezést tart. Az eseménysorozat március 17-én 14 órakor kezdődik a múzeum udvarán, a fejedelem szobra előtt. Először dr. Takács Péter történész méltatja II. Rákóczi Ferenc szerepét és szól a vajai múzeum fennállásának negyed- századáról is. Ezt követően avatják fel az óvoda udvarán azt az új játékparkoí, mélynek elemeit Szabics Ferenc, szentesi fafaragó művész tervezte és faragta ki nyírségi akácból. A megnyitó után a múzeumban a Szabics házaspár munkáiból nyílik egy kiállítás. A délutáni programban közreműködik a Rákóczi tárogatóegyüttes és az általános művelődési központ énekkara. Vendégük lesz testvértelepülésük, az erdélyi Nagymaj- tény küldöttsége is.
