Békés Megyei Népújság, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-02 / 52. szám
Környezetvédelem — kft.-ben 1990. március 2., péntek Hogyan tovább az Évig mezőkovácsházi telepén? A munkanélküliség itt is fenyeget Azt majd a jövő dönti el, hogy közvetve-közvetlenül valamennyiünket jól szolgáló sikeres vállalkozás, avagy kudarcra ítélt, ám akkor is tiszteletre méltó kezdeményezés indult-e útjára a társasági szerződés aláírásával a tegnapi napon Gyulán, amikor létrejött a Békés Megyei Környezet- és Természetvédelmi Korlátolt Fele- lőségű Társaság. Az első olyan szervezett vállalkozás ez Békésben, amelynek mindenekelőtt célja és feladata a szakszerű környezetgazdálkodás. Az elmúlt évben a Körösvidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kezdeményezésére indult el a folyamat, amelynek a végeredményé az említett kft. létrejötte. Tavaly szeptemberben 30 üzem képviselői ültök tárgyalóasztalhoz, és úgy döntöttek, hogy a védelemcentrikus szemléleten és gyakorlaton változtatva, közgazdasági szemlélettel közelítve a környezetvédelmet, életre kell hívni egy gazdálkodó szervezetet. Létrejött egy előkészítő bizottság, amely a kft., mint érdekeltségi alapon működő szervezet alakítását javasolta. Ilyen előzmények után, 21 alapító taggal, csaknem négy millió forintos törzstőkével alakult meg a kft. Az alapítók többségében élelmiszer-gazdasági üzemek, vízgazdálkodási társulatok. A tegnapi napon, a társasági szerződés véglegesítése és aláírása után az alapító tagok dr. Cserei Pált választották a társaság első ügyvezető igazgatójává, és öttagú felügyelő bizottságot is választottak. A környezet- és természetvédelmi kft. tevékenységi köréről, feladatairól kér„A könyv a legjobb barát” — de úgy látszik, néha az is cserbenhagyja az embert. Érdekes címével magához csalogatja az olvasót, a szatyorba azonban nem kerülhet, mert a könyvárus nem adja el. Nézegetni, lapozgatni lehet, de megvenni nem. Mi ebben a logika? Erre rajtam kívül még sokan voltak kíváncsiak tegnap Békéscsabán, a posta előtt levő könyvvel teli asztalnál, ahol eddig Kapitány Ferenc árul(t). A vevők olvasgatás helyett írtak, méghozzá egy füzetbe, a nevüket. Egyre többen lettek, és egyre hangosabban bosszankodtak. Volt, aki már négy órája várakozott, de nem tágított. Azt mondta, hogy addig nem megy els amíg a kiszemelt könyvet meg nem kapja. Hallgattam, de nem értettem, mi ennek az akadálya. Szerencsére egy hölgy megadta a rejtély kulcsát: Kapitány úr bevonta vitorláit — Kapitány úrnak a városi tanács megtiltotta, hogy Itt könyvet áruljon. Állítólag ez nem illik a városképdeztük az okmányok aláírása után dr. Cserei Pált. Mint az ügyvezető igazgató elmondta, a társaság, túl azon, hogy a környezet- és természetvédelem mai gondjainak megoldásából részt kíván vállalni, azt tűzte ki célul, hogy síkraszáll a megelőzésért; már a tervezés szakaszában szorgalmazza a környezetvédelmi szempontok figyelembevételét. Feladatul vállalta fel a kft. új környezetkímélő technológiák, gazdálkodási módszerek felkutatását, bevezetését, elterjesztését. Az egyik első és 'kiemelt feladatuknak tekintik a veszélyes hulladékok tárolásának, ártalmatlanításának, újrahasznosításának megoldását a megyében. De foglalkozik a társaság szak- vélemények készítésével, környezetvédelmi intézkedési tervek kidolgozásával, és természetes környezetünk védelmével, hasznosításával, a biotermeléstől kezdve az idegenforgalomig. be — mutatott az asztalra Király Antalné. — No, de kérdem én, hogy az eldobott sörösüvegek, a szemét nem. rontja a városképet, csak a\ könyv? Más városokban egymást érik az ilyen könyv- árusítóhelyek, még sincs belőle gond. — Pár lépésre innen vásárolhatna a könyvesboltban -r- vágtam közbe. ’ — Itt ón olyan könyveket kapok meg, ami ott még nincs. A pár óra álhitt összejött kétszáz aláírás azt bizonyítja, hogy ezzel nem állok egyedül, van igény erre az elárusítóhelyre. Tudja, eddig azt hittem, a könyveket azért írják, hogy minél többen olvassák. Az ilyen döntések azonban arra' is választ adnak, hogy miért nehéz vidéken a könyvterjesztés. Szerintem inkább örülnie kellene a tanács vezetésének, hogy az emberek könyvre is költenek. — Nekem nincs pénzem arra, hogy pavilont béreljek, közel havi 15 ezer forintért — lépett közelebb Kapitány Ferenc, a „házigazda”. — Viszont, amilyen könyvet kémek tőlem, azt pár nap alatt megszerzőm. Higgye el, ezt a szolgáltatást igénylik — Örülök, hogy jó néhány üzem fölvállalta ezen szervezet kialakítását, és elkezdhetjük a munkát — mondta dr. Cserei Pál. — De azt is el kell mondanom, hogy nem csak támogatást, hanem a vállalkozás létjogosultságát megkérdőjelező megnyilvánulásokat is tapasztalni lehetett. Az egyik ilyen kétely a pénztelenségből fakadt, nehezen tudnak manapság ilyesmire áldozná; másfelől sokan nem érzik még a saját bőrükön a környezetvédelem súlyát, felelősségét. S végül, az ilyen irányú nevelés, tudatformálás hiányában még nem alakult ki a cselekvésben is megnyilvánuló helyes szemlélet e téren. Azért vannak, nem is kevesen, akik fel merik vállalni ezt a feladatot, minden kockázatával együtt, és remélem, a jövőben még többen csatlakoznak hozzánk, még többen segítenek, bizalommal fogadják törekvéseinket. az emberek. A tanácstól most arra kaptam engedélyt, hogy a buszpályaudvar aluljárójában árulhatok. Csak- hát ott jóval kisebb lenne a forgalom — morfondírozott Kapitány. Nem illik a városképbe Valaki köziben felvetette, hogy menjünk át a tanácselnökhöz. Néhány hölggyel elindultunk. Rövid várakozás után megjött Mázán Mátyás, a városi tanács elnöke. Először arról beszélt, hogy Békéscsabán van két könyvesbolt, ahol a Magyar- országon megjelent könyvek megvásárolhatók. Erre az egyik néni közbevágott, hogy ő például egy éve keresi azt a szakácskönyvet, amit végre Kapitánynál talált meg. A beszélgetés hirtelen forróbb hangulatú lett, amikor az egyik hölgyről kiderült, hogy budapesti. Vita alakult ki azon, hogy neki van-e joga békéscsabai ügyekbe beleszólni. Ezután szóba került, hogy ez a könyvárusító hely miért nem illik a városképbe. Mázán Mátyás ezt mondta: — Nyolc esztétikus pavilont helyeztünk el a városban, és ezeket bérbe adtuk. Kapitány úrnak is lett volna lehetősége pályázni, de ezt nem tette. Különben neki engedélye van arra, hogy a piacon és a vásárcsarnokban áruljon. A posta előtt viszont ezt nem teheti. Ez a válasz a várakozó hölgyeket nem derítette jókedvre, és kitartottak amellett, hogy addig nem mennek el, amíg a könyveket meg nem vásárolhatják kedvenc helyükön. Aztán persze belátták, hogy igényeikkel a vártnál jóval erősebb falba ütköztek. Csalódottan kiléptek az ajtón, és arról beszéltek, hogy az embert nem csak rászoktatni lehet az olvasásra. Nyemcsok László (Folytatás az 1. oldalról) “tiek sem tudták megmondani, mibőr mennyi kell. A létszám ebben a műhelyben csökkent a legjobban. Sokan el is mentek. A legfőbb problémánk nem az alacsony bérkzínvonal, mint inkább a bizonytalanság. Budapestről régen járt itt olyan vezető, áki érdemben tud nyilatkozni. Információnk csak a konkrét termelésről van, de hogy egy-egy helyzetnek összességében . milyen kihatása lehet, azt nem tudjuk. Az elbocsátást sem tudom megítélni, hogy jó-e, • helyes döntés e? Aki 'teheti, elmegy más vállalathoz, de a betanított munkaerő is egyre kevesebb. A munkanélküliségtől való félelem érezhető az üzem légkörében. A kismotorgyári üzemeltetésre megvan az éves fedezet. Felszámolásról, szó sincs — mondja Janó Mihály, a gyáregység vezetője. Megyénk bét legjobb gimnazista „történésze” Alaposan próbára tette a versenyzők felkészültségét az esszékérdés, melyben a Batthyány-kormány bel- és külpolitikáját kellett jellemezni. Itt már nem volt elég a szakirodalom puszta ismerete. Legalább ilyen szinten kellett tudni, csoportosítani a tényeket, levonni a következtetéseket. Mindezt bizonyára maguk is tapasztalták tegnap délután Békéscsabán a megyei könyvtárban a megyei történelemverseny „döntősei”. Ök végül is heten maradtak abból a hetvennyolc versenyzőből, akik elindultak a pedagógiai intézet által kiírt versenyen. — A történelemtanárok kezdeményezésére fogtunk hozzá megszervezni ezt az erőpróbát — mondta kérdésünkre Kamarás István megyei történelem szaktanács- adó. — Anyagilag az intézeten 'kívül a Békéscsabai Konzervgyár is patronált bennünket. Mivel tavaly volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója, így ezt választottuk versenyünk tárgyául. A továbbiakban elmondta, hogy több céljuk is volt mindezzel. A gimnáziumokra, a művelt emberek jelentőségére és a humán műveltség fontosságára szeretnék ráirányítani a figyelmet ezzel a megmérettetéssel is. Március elsején már nemcsak a tankönyv és egy szakirodalom, hanem további hét elemző munka ismerete is szükségeltetett. A zsűri elnöke volt Hermann István, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársa. Tagjai: Jároli József, a gyulai levéltár igazgatóhelyettese és Kamarás István, aki a kérdéseket összeállította. Egyöntetű véleményük volt, hogy a hét versenyző eredményes, magas színvonalú teljesítményt nyújtott. A végső sorrend pedig a következő. 1. Kamarás Zsu- esanna, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium III. osztályos tanulója. 2. Sági Tünde Mezőberény, Petőfi Sándor Gimnázium, II. osztály. 3. Bak Attila, szeghalmi Péter András Gimnázium. 4. Molnár Zsolt, ugyancsak Szeghalomról. 5. Nyári Mónika, Sarkad, Ady Endre Gimnázium. 6. Borbíró Róbert, Szeghalom, Péter András Gimnázium. 7. Tóth Mihály, Orosháza, Táncsics Gimnázium. Munkaellátottsági gondok valóban voltak és vannak. Ügy nem lehet bért fizetni, hogy mögötte nincs termelés. Tény, hogy az elmúlt évben kellett néhány dolgozót elküldeni. Elsősorban a rendszertelenül bejáróktól és a renitenskedőktől váltunk meg. Szinte minden területet érintett és nagy dilemma volt, mert emberi sorsokról döntött. A vezetést nehéz helyzetbe hozták személy szerint is, hisz nincs mindenki számára elfogadható magyarázat. Év végén alig volt megrendelésünk. Ez nem mindig a központtól függ. A piaci kényszerhez kell alkalmazkodni, ami a jövőben még kíméletlenebb lesz. A motorgyártásban több a lehetőség és várhatóan fejlődik a relégyártás. Elbocsátást nem tervezünk, de a munkamenetet át kell majd csoportosítani. A szak- szervezet által küldött levéllel nem értek egyet, mert most olyan az országos gazTanácselnök (Folytatás az 1. oldalról) azt javasolja, beszéljek a vb-titkárral. De ő most Békéscsabára utazott, vagy keressem meg a társadalmi elnökhelyettest, aki Orosházán tartózkodik. Ezek után úgy vélem, épp itt az ideje, hogy a 'legilletékesebbel, Ádász Jánossal üljek le beszélgetni. Pusztaföldvár volt tanácselnökével az Orosháza Állami Gazdaság sertéstelepén találkozom. Sejti, mi járatban vagyok. — Nemrég ön a pusztaföldvári faluhét keretében a Népújságban írt egy cikket, a cím így hangzott: „Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik”. Az az érzésem, ezt a Murphy-tör- vényt a lemondás kapcsán is fe lemlegethetjük! ? — így van. Ha újat kezd az ember, mindig vannak elképzelései. Én is így indultam a ’85-ös tanácsi választásokon. Voltak szép terveim, amik megvalósultaik, és voltak szép tervei a településnek, amit meg kellett valósítani. Jórészt sikerült. Én, minit kívülről jött ember álltam be az apparátusba. Sokat kellett változnom, de változott a kollektíva is. Rengeteg jó ötlete volt ennek a stábnak, mindenre vállalkozott, a kétes hírű tehótól kezdve a gázvezetésig, a vízmű megvalósításáig-. .. — Az utolsó években azonban elfáradtunk, és a meglevő eredményeknek sem tudtunk örülni. Mi már képtelenek voltunk „örömzienét” játszani. Monotonná vált a munkánk — sóhajt fel Ádász (Folytatás az 1. oldalról) nálnii. Bár egyesek számításai szerint az 58 forint/ki- logirammos felvásárlási ár alatt már nem biztos, hogy megéri a termelés. A lúdágazat sem áll már olyan jók mint a korábbi években. Megközelítőleg 1990-ben 2 millió naposlibával többet vittek el a termelők, mint amennyire a piacnak szüksége van. Akinek jelenleg nincs szerződése az állományára, az nehéz helyzetbe kerülhet az értékesítéskor. Túltermelés tapasztalható a toll vonatkozásában is. Mintegy 2500 tonna libatoll van készletezve a tavalyi tépésből, s jelenleg még ez a mennyiség is eladatlan. Ugyanakkor 4500 tonnát kívánnak az idén termelni, feltételezhetően kevés sikerrel, vagy dosági helyzet, hogy higgadtabban ki kellene várni a változásokat. ígérgetni se tudok — felelőtlenség lenne —, de ha türelmesek az emberek, akkor a központ se feledkezik meg rólunk. Meg kell Szoknunk a keményedő feltételeket, ha nehéz is, de alkalmazkodni kell. * * * Néhány nappal az elküldött levél után meglátogatta a gyáregységet az egyik budapesti vezető, aki tájékoztatta a dolgozókat. Megnyugtatásul elmondható, hogy feltételezve a folyamatos megrendelést, javulhat a muníkaellátottság, elbocsátást nem terveznek, és a gyáregységet továbbra is — a szükséges átszervezéssel — üzemeltetni kívánják. A megoldást tehát ebben az esetben talán megtalálták, de a térség gazdasági biztonsága továbbra sem megnélkül a falu János, majd hosszasan tűnődik. — Ügy éreztem váltanom kell1. Sokat morfondíroztam, csináljam-e tovább, hogy éppen most döntsék, amikor a munkahelyemen nem érzem jól magam, mert a munfaasdke- rek nem támogatnak, a terhek viszont fokozódnak. Augusztus óta töprengtem. Év végén volt egy fáradtabb időszakom, amikor találkoztam régi barátaimmal, ök ‘ mondták, hogy szívesen visz- szavámak a volt munkahelyemre. Ez adott lökést döntésemnek. — Az emberek másként magyarázták... — Sokféle mendemonda kapott szárnyra, ezekkel nem foglalkozom. Személyes, egyéni indíttatású a lemondásom. Nyugalmat akarok végre, és arra törekszem, hogy itt szakmai sikereket keresve, önigazolást szerezzek. — A személyes nyugalomkeresés nem biztos, hogy a falu javát szolgálja ... — Elképzelhető, de az élet megy tovább. — Hogyan fogadta döntését a csapat? — Tudomásul vették (egy * fanyar mosoly kíséretében), de azt hiszem, valahol irigyeltek is, hogy meg mertem tenni. Beszélgetésünk végién újabb idézette! szolgái Ádász János. Azt mondja, akik őt ismerik, azok értenek belőle. íme Churchill bölcs mondása: „Az ember időnként belebotlik az igazságba, de azután feltápászkodik és tócsák áron alul lehet majd eladni. Libamájból szintén óriási hazai mennyiség van lefagyasztva, tehát úgy tűnik, ennek sem lesz az idén sikere.1 A pulykaágazat jelentősen felfutott a korábbi években. A vállalkozók ezt látva tömegesen álltak rá a tenyésztésére, emiatt itt is túlkínálat várható. A kacsatermelés területén van a hazai baromfiágazat a legkedvezőbb helyzetben. Az úgynevezett barli-kacsákat jó eredménnyel' állították elő. S örömteli hír a tenyésztőknek, hogy igen jelentős a külföldi kereslet is e portéka iránt. A tojástermelésről annyi hangzott el, hogy aki eddig nem termelte, az már ne is kezdjen hozzá. Most van belőle bőven. (Papp)' Egy asztal, ami vihart kavart Fotó: Kovács Erzsébet T. I. Az olvasói gyülekezet hüledezett nyugtató. Halasi Mária vábbmegy.” Csete Ilona Csak a kacsatartás eredményes Fotó: Kovács Erzsébet A társasági szerződés aláírása.
