Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-12 / 36. szám
1990. február 12., hétfő Játékból súlyos baleset Megdöbbentő tragédiáról adott hírt a közelmúltban a Bécs-Kiskun megyei Petőfi Népe: a kiskőrösi vasútállomás területén két diák áramütéstől származó súlyos égési sérülést szenvedett. A hasonló balesetek megelőzése érdekében tanulságként adjuk közre a nyolcadik osztályos tanulók játéknak induló. de balesettel végződő meggondolatlanságát. A szegedi vasúti gazgató- ság ellenőrzési osztályán megtudtuk, hogy január 27- én este. röviddel háromnegyed hat előtt az állomás tizenegyedik, úgynevezett csonka vágányán leállított fedett kocsikból álló szemelvény 11 kocsijánál felsővezetéki földzárlat keletkezett, amely azt jelenti, hogy a villamos felsővezeték valamilyen rendellenes módon ösz- szeköttetésbe került a földdel, illetve a sínnel. Ebben az időben sem az állomáson, sem a szomszédos állomások között villamos mozdony nem közlekedett. Nem sokkal 'később a forgalmi szolgálattevő két egymást támogató fiatalra figyelt fel, akiktől megtudta az igazi okot. V. Árpád akasztói és T. Béla kiskőrösi diákok aznap délután Kiskőrösön általános iskolai labdarúgóbajnokságon vettek részt. Annak végeztével a vasútállomásra mentek, ahol V. Árpád várta az akasztói autóbusz indulását. Míg várakoztak, a két jóbarát játékból vagy szórakozásból felmászott a szerelvény tetejére, s egyik kocsiról a másikra ugrálva haladtak előre (mint azt a filmekben gyakran látták), amikor a 11. kocsin bekövetkezett a tragédia: áramütést szenvedtek. V. Árpádot első- és másodfokú égési sérüléssel (testfelületének 65 százaléka égett meg), míg társát, T. Bélát fejbőrén szenvedett kisebb fokú sérüléssel szállították kórházba. Az említett tragédia nagyfokú meggondolatlanságból következett be, hiszen a kocsisor fölött 25 ezer volt feszültségű vezeték halad, s annak 2 méteren belüli megközelítése veszélyes. A fiúk erre nem figyeltek (ezen távolságon jóval belül voltak), így keletkezett a baleset, amelynek következményeit egy életen át viselik. E tragédiából mindannyiunknak okulni kell! Sajnos, sokan elfelejtik, hogy a vasút veszélyes üzem, s az ott kialakult szabályok, rendelkezések megszegőit könnyen érheti baleset. Ezért tilos (■') az utasok elől elzárt területen tartózkodni, a vágányokon átjárni, nyílt pályán, a a sínek között, vagy közvetlen mellettük várakozni. S, főleg nem szabad a vasúti kocsik tetején játszani, szaladgálni! Gyerekek: ez nem játék! Vigyázzatok jobban magatokra. ne legyetek ilyen könnyelműek! Jó lenne, ha mi, felnőttek is jobban odafigyelnénk az ilyen szokatlan játékokra, és figyelmeztető szavunkkal megelőznénk az ehhez hasonló baleseteket! Gellért József, MÁV Szegedi Igazgatóság Hz a kedves 14-es Kedves Bacsa Ferenci Reménytelen ügyben emelt szót, amikor a január 22-i Szerkesszen velünkben a 14- es autóbuszjárat visszallítá- sát kérte. Munkatársaim és én fél éven keresztül folytattunk levelezést ez ügyben, minden eredmény nélkül. 17 éven keresztül naponta a 14-essel jártam dolgozni Jaminából a 611. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe (összvonalas bérlettel) 20 perc alatt. Jelenleg a 2-es járattal járok dolgozni. Munkahelyemre való beérkezésem attól függ, ki ül a volán mögött. A 14-es járat megszüntetését azzal indokolták, hogy az utasszámlálás szerint a járat üzemeltetése nem gazdaságos. Az utasszámlálást nyári gyakorlat alatt tanú- 7' lókkal végeztették, valószínű, nem a reggeli órákban. Javasolnám a Volánnak, hogy a papírbolt elől 7 óra 26 perckor induló 9-es járaton is végeztessenek utasszámlálást, mert akkor lehet, hogy kis kocsi helyett csuklós autóbuszt indítanának. Mi már beletörődtünk helyzetünkbe. Ami volt, már csak szép emlék. Az, hogy a 14-es járatot visszaállítsák eredeti útvonalára, olyan kívánság maradt számunkra, amely az ember életében úgysem teljesülhet. Kovalcsik Gyuláné, Békéscsaba i Biharugrai turistaparadicsom, avagy... ...Van-e még kiárusífanivalónk? örömmel értesülhettünk a január 25-i Népújságból, hogy Biharugrán megyei támogatással szabadidőközpontot létesít egy munka- közösség. Aki csak ebből az írásból tájékozódik az eseményről, feltehetően elégedett: „végre megkezdték a felzárkózást az elmaradottabb térségek is”. Á Madártani Egyesület helyi szervezete évek óta rendszeresen figyelemmel kíséri a terület természeti állapotát, akaratlanul is találkozik a hélyi és a vendégvadászokkal, észleli a vadászat) viszonyok minden jelét. Ez a többéves tapasztalat nyugtalanítja a területet jól ismerő természetvédőt. Eddig sajnos, nem szabadidőközpontként, hanem a vadász-rablógaz~ dálkodás melegágyaként találkozhattunk az adottságaival valóban egyedülálló területtel. Elborzaszt a faluszéli ház kéményének fészkén lelőtt gólya látványa, félve húzódunk vissza megfigyelőhelyünkre, amikor a sikertelen vadászat után szálláshelyükre visszaérkező egyes külföldi vadászok versengenek, ki tud egy lövéssel több madarat kilőni az égen gomolygó fecskecsapatból, vagy éppen a víz felett cikázó szitakötőkre vadásznak. E vadászok helyi ismerői is végtelenségig folytathatnák a sort. Természetesen nem teszik, mert ezzel kockáztatnák a „megélhetésüket”. De miért is vigyázna külföldi a mi éjtékeinkre? Hiszen már megérkezését követően meggyőződhet arról, hogy a magyar vadgazdák sem gondosabbak. A terület egyik legkiemelkedőbb értéke a panziótól néhány - száz méterre lévő nádas, kanalasgém és nagykócsag- fészkelő teleppel. Ezt a nádast két éve „alakították át” vadkacsatartásra alkalmas területté. Bár a nád- és gyékényirtást, ások száz vadkacsa betelepítését követően, jelentősen visszaesett a fokozottan védett fészkelő madarak száma, mégsem sikerült teljesen tönkretenni a területet. Az i-re a pontot a jövőben készül feltenni (ha még fel nem tette) a jó pénzért vendégszerető helyi vadász- munkaközösség. Ha a terveket sikeresen végrehajtották, valóban őrölhetünk, összkomfortos panzió mellett, minden igényt kielégítő horgász-, vadász-, csónakázótó áll majd rendelkezésünkre, a laikus számára eddig nem ismert és ezentúl már meg ■ sem ismerhető egykori természetsziget helyén. Boldog Gusztáv, a Magyar Madártani Egyesület Békés megyei helyi csoportjának titkára 1987. őszén sikerült lencsevégre kapni egy biharugrai vadászat terítékét a sarkadremetei vadászház hűtőkamrájánál. A képen látható madarak mindegyike védett, összes eszmei értékük most szerencsére csak kb. 50 ezer forint. Fotó: MME-archívum Nyílt levél békéscsabai barátainkhoz A helyi Nemzeti Felszabadító Parancsnokság és a Temeti lakosság háláját és köszönetét fejezi ki a szolidáris, baráti gesztusért és humánus tettekért, amelyekkel segítségünkre voltak azokban a nehéz napokban, amit átéltünk. Mindany- nyian tudjuk, hogy éveken, évtizedeken keresztül népünk és az önök népe között szoros kapcsolat volt, amit a letűnt rendszer, próbált megszüntetni, kiirtani, s ami az új rendszerű Romániával újból helyre fog állni. Köszönjük a magyar sajtónak, rádiónak, televíziónak, az egész magyar népnek, hogy velünk érzett az elnyomó rendszer ellen vívott küzdelemben. Az egész remeti lakosság nevében ezen levél által kö- szönetünket és hálánkat fejezzük ki a békéscsabai népnek a hozzánk küldött adományokért. Továbbá hálánkat és kö- szönetünket fejezzük ki Gálfi Roland, Juhász László és Kiss József úrnak, és az összes azon személyeknek és intézményeknek, akik segítséget nyújtottak a remeti népnek. Bízunk benne, hogy a remeti és békéscsabai nép, valamint a román és magyar nép barátsága tovább erősödik. Mi hű testvérként ismerjük el Békéscsaba városát, s kapcsolatainkat bővíteni és szilárdítani szeretnénk. őszinte tisztelettel és megbecsüléssel: Oprea loan Cipleu Mihaí orvos tanár Remeti, 1990. január 12. Egy állatorvos hivatástudata Többé egy kukkot se Aprónak tűnhet az eset, amely arra indított, hogy nyilvánosan is köszönetét mondjak dr. Botyánszki András állatorvosnak. Egy este valamilyen súlyos baj érte macskáimat, Picurt és Micit. Telefonon felhívtam a doktor urat, aki azonnal indulni akart az állatkórházba, hogy megvizsgálja macskáimat. Nem rajta, hanem kedvezőtlen lehetőségeimen múlott, hogy kérnem kellett ennek másnapra halasztását. Kétszer adott infúziót és injekciót az állatoknak, sőt gyógyszerrel is ellátta őket. Eközben két kutyámat is lelkiismeretesen kezelte. S mindezt olyan alacsony díjért. amilyenről manapság már nem is hallani. Nem rajta, hanem az egyik macskán jóvátehetetlenül eluralkodott kóron múlott, hogy Picur nem élte túl betegségét. Amit Botyánszki doktor tett, „csak” egy macskáért tette. De elhivatottságát, megértését és segítőkészségét szívesen vennénk sok más, embereket gyógyító orvostól is. Ne szé»v®”44k ellesni tőle azt. amire minden orvosnak leginkább szüksége van: az emberséget. Szlávik Jánosné, Békéscsaba Meg vagyok rémülve és már nagyon bánom, hogy talán kissé élesen bírálni merészeltem a Békéscsabai Családsegítő Irodát. Bizonyos tapasztalatok alapján megmondtam, hogy közreműködésük a hajléktalanok segítésében csak fékezőleg hat és duzzasztja a költségeket. A legfinomabb úri modorral értésükre adtam, hogy ezt az ügyet nélkülük fogom intézni... Dehogyis szóltam volna én egy kukkot Is, ha tudtam volna, hogy ezután az életem egy lyukas parkettát sem ér, mert csak közönséges sárba tapossa hitvány testem WAGNER úr, aki lovagnak vallja magát. Ö személyesen, két ember jelenlétében, mint egy lovag megígérte, hogy nem fogok sokat szenvedni, mert mielőtt megtapos, kitekeri a nyakam ... mint egy csirkének. Messzemenőleg tartózkodtam volna a könnyelmű eszmefuttatástól, mely szerint a családsegítő Iroda a mai sanyarú helyzetben akkor segítene a legtöbbet a szegényeken, ha flancos berendezései árát szétosztaná és kellemesen fűtött, tágas luxus■ ■ ■ irodáiban rendezné be a hajléktalanok szállását. Szóval ki sem nyitottam volna a számat ilyen tények miatt, hogy ma nagyon szaporodnak az olyan fantom intézmények, ahol komputeren tartják nyilván a nyomort — ha sejtettem volna, hogy egy keresztes lovag is van a dologban, aki szent háborút indít ellenem. Alig tudok a félelemtől és az ijedtségtől szavakat találni, egy ilyen jól ösz- szeszerveződött közösséggel szemben. Gondolataimban — hűvös árnyként — filmen látott szicíliai történet suhan keresztül. Szóval, kezdem már belátni: számomra ez nem volt veszélytelen vállalkozás, hogy ujjat húztam ezzel a nemes feladatokat maga elé tűző, kiterjedt szervezettel, melynek igazgatónője nagyvonalúan még azt Is megígérte, hogy rám uszítja a várost. (...?) Igen, ha minderre Szent Antal figyelmeztetett volna! Most már sajnálom Is azokat a felajánlásokat. Ezután mindig várhatom, hogy jön Wagner úr, és akkor nékem mennem kell... Megkerültek a Tavaly ősszel, szeptember 5- én ismeretlen tettesek ellopták a teheneimet a 47-es főút mellett. A Békés Megyei Rendffr- fökapitányság nyomozói, Nagy Tibor, Kozma Mihály, Sás János. Makszin András, valamint az orosházi és a hódmezövásárTisztelt Szerkesztőség! Domonkos téri demonstráció címmel kis — képes — tudósítást közöltek 1990. január 31-ei lapszámukban. A hír tartalmával kapcsolatban két — helyreigazító — megjegyzést szeretnék tenni. Egyrészt azért, mert személy szerint én is érintve vagyok az ügyben, másodsorban — és ez fontosabb — kiigazí- tatlan hagyva e pontatlanságokat (amelyek mögött nem tételezek fel semmiféle rosszindulatot), sértésben hagynánk azokat, akik ennek a tüntetésnek résztvevői, közreműködői voltak. Bánszky Ferenc — bérlőtársaihoz intézett — beszámolójából világosan kitűnik, h^gy, az érintettek csak a régi lakbért fizessék, s ez nem ugyanaz, mint nem fizetni a megemelt lakbéreket, a víz- és csatornadíjakat... Tagadhatatlan — érkeztek másoktól is efféle kifogások —, hogy például nem volt — kezdetben — megfelelő az erősítés, s ezért sokan elmentek. Azok azonban, akik velünk maradtak, olyan emberek, hogy teljesen tisztában vannak állampolgári felelősségükkel, önmagukkal. Ezért bántónak tartom, hogy cikkük tanácstalannak mondja a városi tanács épütehenek helyi rendőrök lelkiismeretes, alapos munkájukkal felderítették a tetteseket, ily módon megkerültek a jószágaim Is. A rendőröknek ezúton mondok köszönetét. létéhez vonult „csoportunkat”. (Ott egyébként a szép számú — mintegy 200 főnyi — békéscsabai lakossággal közös dolgainkat érintő — nyugdíj, reprivatizációs elképzelések. .adósságállomány stb. — kérdésekről cseréltünk gondolatot: nagyon kötetlen hangnemben. S „szét- oszlásunk” a legkevésbé volt tanácstalan.) Végezetül — s ezt ugyancsak kívülállók tették szóvá — valóban nem hoztunk magunkkal transzparenseket, nem nyújtottunk át petíciót és a többi... Erre a válaszunk az, hogy nem láttuk szükségét semmilyen „udvari bohóckodásnak”, s bízunk abban, hogy a pártállam „lózungjaira” emlékeztető táblacipejők korán túljutottunk már. A lényeg az emberek fejében meglevő gondolat, s a szívüket működtető tettrekészség; ami — igen szeretnénk — jövőnket fogja jellemezni.. . Petíciót azért nem adtunk át az „illetékes vezetőknek”, mert inkompetenseknek tartjuk őket. Magyarán: illetéktelened ... Darabos György, az 1-es számú (Békéscsaba) választókerület független képviselőjelöltje Csernus Pál „üz Un érdekében” (?) Állampolgári felelősségem tudatában kijelentem, hogy az én érdekemben is sztrájkoltak a kiskereskedők és a vo- lánosok. Mert: — olcsóbban és nagyobb választékból vásárolhattam az állami és a szövetkezeti boltokban — kevesebben csaptak be fizetéskor — néhány óráig nem kellett a zsúfolt, piszkos, hideg buszokon utaznom, miközben a sofőrök vidáman kártyáztak a pályaudvaron. (Sajnos, a zsugapénzt mi adtuk.) Még a végén rámbeszélik, hogy a diákok a nemzetért nem tanulnak, a pékek értem nem sütik a kenyeret és a bányászok nem termelik a szenet, az orvosok szolidaritásból nem operálnak, a postások humánus okokból nem hozzák ki a szerény nyugdijamat. Félek, hogy a sor folytatódik ... Bánomi Zoltán, Gyula Bere László, Székkutas Visszhang Kik maradtak a Domonkos téren?
