Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

Köröstáj SZÜLŐFÖLDÜNK 1990. február 24., szombat „Ezt az embert,minden adottsága méltóvá tette az uralkodásra” Mátyás király a népet védte és független államot akart Hunyadi János és Szilá­gyi Erzsébet második fia­ként, 1443. február 23-án Ko­lozsváron látta meg a nap­világot egy szerény polgár házában, ahol anyja meg­szállt. Neveltetését apjának belső munkatársa, Magyar- ország legműveltebb embe­re, Vitéz János váradi püs­pök irányította. Elsajátítot­ta a kor humanista színeze­tű általános műveltségét. Anyanyelvén kívül — ami ritkaság volt főúri család­ban ebben az időben — megtanult latinul, csehül és németül. Apja halála után (Hunya­di János főkapitány az 1456. július 22-i nándorfehérvári, törökök elleni diadal után, augusztus 11-én halt meg Zimonyban, a táborban ki­tört pestisjárványban) V. László király Temesváron Hunyadi Lászlóra ruházta a főkapitányi tisztséget. Nemsokára —• 1457 már­ciusában — a Hunyadi test­véreket (Lászlót és Mátyást) a család legtekintélyesebb híveivel együtt, a király in­tézkedésére Budára csalták Március 14-én, a soha be nem igazolt felségsértési vád alapján, László bátyjával együtt Mátyás is börtönbe került, fej- és jószágvesztés­re ítélték őket. E büntetést azonban csupán bátyján hajtották végre. 1457. már­cius 16-án este a budai Szt. György téren négy ütéssel fejezték le a fiatal vitézt. Mátyást fiatal kora miatt mem végezték ki. Midőn V. László király május végén forradalomtól tartva Bécsbe, majd azután Prágába menekült, Mátyást is magával vitte. Itt érte Mátyást 1457. november 23- án V. László váratlan halála. (Búbópestisben halt meg.) így Mátyás Podebrád György csehországi kormányzó kezei közé került, aki a Hunyadi­ház barátja volt, támogatta őt a trón elérésében, vele szövetkezett és leányát, Ka­talint eljegyezte vele. Magyarországon három személy — Garai László, Új­laki Miklós és Hunyadi Má­tyás jött szóba a trónra. A köznemesség, valamint a városi tömegek, a fogságban lévő Hunyadi Mátyást akar­Heatrix ták a trónra ültetni. A pesti utcákon a nép mozgolódott és Mátyás nevét kiáltották. A budai várban tanácskozó főrendek, és a befagyott Du­na jegén tolongó köznemes­ség 1458. január 24-én egy­hangúlag a tizenöt éves Má­tyást választották meg ki­rálynak, és öt évre Szilágyi Mihályt rendelték mellé kormányzónak. A rendek fel­szólították Podebrádot, hogy Mátyást bocsássa szabadon, III. Frigyes császárt pedig, hogy adja ki a birtokában lévő magyar koronát. Podebrád 1458. február 5- én a határon, 50 ezer arany váltságdíj fejében adta át Mátyást a reá várakozó fé­nyes magyar kíséreteknek. Mátyás február 14-én Budán tényleg birtokba vehette a magyar trónt. Magyarorszá­got ebben az időben keletről a török, nyugatról III. Fri­gyes császár, délről Velence, északról Lengyelország el­lenséges magatartása fenye­gette. Keresztülvitte Mátyás a honvédelem reformját és eredményesen felvette a küzdelmet a fenyegetőkkel szemben. 1463. május 1-jén Mátyás egybekelt Podebrád Kata­linnal, aki azonban 1464 ja­nuárjában, gyermekszülés következtében meghalt. A töröktől fenyegetett dél­vidéken Mátyás 1464. már­cius 29-én Jajcánál megverte Ali bég seregét. Ezután a III. Frigyestől — 60 ezer arany váltságdíjért — ki­adott szent koronával Szé­kesfehérváron, a koronázó­városban, nagy pompával megkoronázták. 1465 októbe­rében Mátyás meghódította Boszniának eddig török ké­zen levő részét, majd 1468 áprilisában nagy sereggel Csehországba indult. Július 4-én győztesen bevonult Ol- mützbe, ahol 1469. május 13- án cseh királlyá választották és nemsokára Brünnben is megkoronázták. Törvénytelen fia — Cor­vin János — 1473. április 2-án született Budán, egy bécsi (boroszlói) Borbála ne­vű polgárlánytól. A név a Az „Igazságos” Hunyadiak hollós címerére (Corvin a. m. Holló) céloz, és ez Mátyásnak is mellékneve. Fiát Mátyás igen nagy gond- ' dal neveltette. 1475 elején a török betört az országba, és egész Nagy­váradig haladtak. Mátyás ez év őszén Pétervárad felé in­dult. Első haditette Szabács várának ostroma volt, mely 1876. február 15-én, a fon­tos vár bevételével végződött. Tizenhárom évi özvegység után, 1876. szeptember 15- én Nápolyban, forma sze­rinti házasságra lépett Má­tyás, Aragóniái Ferdinánd király másodszülött leányá­val, a 21 éves Beatrix her­cegnővel, akit december 12- én magyar királynévá koro­náztak. A Budára való érke­zésre — roppant pompával — december 15-én került sor, majd 22-én Mátyás és Beatrix házasságot kötött. Ettől kezdve Beatrix szelle­mileg is méltó volt férjéhez, legnagyobb befolyást gyako­rolt Mátyás egész életmód­jára. 1876 őszétől feszültebbé vált a viszony Mátyás és Frigyes császár között. A következő évben Mátyás Ausztriába tört és a Bécs és Bécsújhely közti területet meghódította. A békekötés feltételeit Frigyes császár nem tartotta be, ezért Má­tyás 1484-ben ismét körül­zárta Bécset. 1485. június 1- jén a kiéhezett város meg­adta magát. Mátyás, majd később fe­lesége, nagy ünnepséggel vo­nult a városba, mely ezután székhelye lett. Felvette az Ausztria hercege címet és Ausztriával mint meghódí- ' tott tartománnyal bánt. Mátyás nagyon érdeklő­dött a renaissance irodalmi és művészeti mozgalom iránt. Maga is foglalkozott a tudo­mányokkal', eredetiben ol­vasta a görg és latin klasz- szikusokat. Maga köré gyűj­tötte a legkiválóbb külföldi és hazai tudósokat, írókat és művészeket. Budai és a visegrádi palotájának díszí­tésére hírneves olasz építő­mestereket hívott be. Megalapította a pozsonyi egyetemet, a budai Domo- kos-rendi teológiai főiskolát, Kolozsváron Domokos-rendi iskolát, a nagyszerű Korvi­na-könyvtárat. Nem idegen­kedett a magyar költészettől sem. A hagyomány szerint asztalánál magyar lantosok zengték a hősök tetteit. Uralkodása alatt jött létre Budán az első hazai könyv­nyomda (1472). Sokat tett Mátyás a nádo­ri méltóság hatalmi körének szabályozására, védte a pa­rasztságot a hatalmaskodá­sok és a túlzott földesúri terhek ellen. A belső rend- fenntartásában nem volt hajlandó engedményekre. Magyarország szempontjából nagy érdemeket szerzett az­zal, hogy a főurak és főpa­pok serege helyett megte­remtette az első állandó hadsereget (Fekete Sereg). Hadnagyait, kapitányait nagy emberismerettel tudta ki­szemelni, döntéseit nem szü­letésre, hanem tehetségre és hűségre alapozta. Hősök ko­szorúja vette körül. Mátyás külpolitikájában hármas célt követett. Bizto­sítani akarta a magyar ál­lam függetlenségét (még a római szentszékkel szemben is), megalapozni Nyugat- Európával szemben Magyar- ország tekintélyét, é^ meg­védeni az országot a»török ellen. (Sok országban sze­rették volna, ha kiveri a tö­rököt Európából, de ehhez támogatást nem adtak.) 1490. február 24-én még megünnepelték Mátyás név­napját Bécsben. Április ele­jén szélütés érte, és a 47 éves uralkodó kétnapos ne­héz küzdelem után, 1490. április 6-án reggel meghalt a bécsi fejedelmi várpalotá­ban. Halálos ágyán még bi­zonyára fontos dolgokat akart elmondani, de már érthetetlenek voltak szavai. Holttestét a Dunán Budára, majd onnan Székesfehérvár­ra vitték. A király ravata­lára díszes pajzsot készítet­tek, majd 1490. április 24-én temették el. Szent Istvántól a XV. szá­zad végéig egy királyunk sem Viselt oly sok hadjára­tot, mint Mátyás, kinek 32 éves uralkodásából 25 év csatazajban folyt le. Ez a hosszú idő alig mutat fel oly hadi cselekményt, mely szégyent hozott volna a ma­gyarra. Mátyásnál fényeseb­bet, rendkívülibbet hazánk története egyet sem mutat fel. Bár élete műve jórészt megsemmisült, a nép sze- retete őrzi emlékét. A ha­talmasokat megfékező ki­rály — az „igazságos” — számos változatban él a né­pi mesékben, mondákban. Góg Imre Honfoglalási sírleletek Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban Vezér! szablya a karosi II. temetőből Karos, az észak-magyar­országi Bodrogközben lévő község neve éppen egy év­százada vonult be a régé­szettudományba, gazdag honfoglalás kori leletek alap­ján. A múlt század végén, majd 1936-ban mezőgazda- sági munkák közben kerül­tek először felszínre itt ezeréves emlékek. A máso­dik világháború előtt fel­tárt temetőben 13 sírt bon­tottak ki, ezekből mindössze egy sír leleteit őrzi a Ma­gyar Nemzeti Múzeum. 1986-ban ismét fegyvereket, övdíszeket, ezüstpénzeket ta­láltak a földmunkások. Az azóta folyamatos ásatások két újabb temető létére de­rítettek fényt. A Budapesti Történeti Múzeumban az 1986-ban és 1988-ban feltárt II. és III. számú temető leleteit mu­tatja be a Honfoglalás kori vezéri sírok Karoson című kiállítás. A ritka szép és gazdag anyagot április 2-ig láthatja a főváros közönsé­ge, azután Miskolcon mu­tatják be állandó kiállítá­son. A száz éve feltárt Karos I. temetőtől mindössze 200 méterre találták a Karos II. temetőt, amelyben 73 sírt tártak fel, az, utóbbitól 400 méterre lévő Karos III. te­metőben pedig 19 sír leleteit sikerült ez ideig kiásni. E temetkezési helyéken sok olyan tárgyat — ruhadíszt, A halálvölgy titka, avagy kedves halottaink az állatok tetemei között? A Szovjetunióban folyamatosan tárják fel a halálvölgy titkát, vagyis a háborúban elesetteket. Próbálják azonosíta­ni, hogy méltóan eltemessék őket. Mi ezalatt szemet hu­nyunk az elmúlt években történt igazságtalanságokból és túlkapásokból eredő tragikus sorsú elhunytak felett! Továb­bá semmit sem teszünk azért, hogy a gonddal eltemetett ha- lottainkkal törődjünk, akiket nyugvóhelyükről barbár kezek szétszórtak. Itt utalok Hollósy Kornéliának, kora legnagyobb koloratúr énekesnőjének földi maradványaira, aki leszárma­zottjaival együtt Dombegyházán, a Lonovics családi kriptá­ban lett eltemetve. ékszert, lószerszámot, edényt — hoztak felszínre az ásatá­sok, amelyek még a honfog­lalás előtt készültek, és más honfoglalás kori sírokból még nem kerültek elő. Ezért fel­tételezhető, hogy a halottak egy része még Etelközben született, s részese volt a honfoglalásnak, a kalando­zásoknak. A kiállítás nem a honfoglalás kori magyarokról szól, hanem a X. századi társadalom egy sajátos cso­portjáról, valamelyik törzs­fő vagy fejedelem katonai kíséretéről. Karoson* a leggazdagabb honfoglalás kori 'leletegyüt­tes került felszínre. Fegyve­res férfiak pompás arany­ezüst díszítésű viseletdarab­ja, fegyverek, nyergek, ken­gyelek, lószerszámok. Ritka­ságnak számítanak a hatal­mi jelvényként viselt, művé­szi színvonalú szablyák. A honfoglaló magyarságra jel­lemző tarsolylemezekből mind ez idáig 26-ot tart nyilván a kutatás. Karoson egy dísztelen és egy pompás, vésett, ezüstözött arany tar­solylemezt őrzött meg a föld mélye. Mindkettőt vezéri sí­rokban találták, csakúgy, mint az eredeti elhelyezési állapotban lévő, napszimbó­lumokkal díszített íjtegeze­ket. Az elhunyt harcos mellé a lovát is eltemették. A pari­pát pányvával megfojtották, majd úgy nyúzták le a bő­rét, hogy benne maradt a koponya és a négy lábszár­csont. Ezt a halott lábához tették, a _ nyereggel, a kantárral együtt. A karosi női viselet — a sírleletek tanúsága szerint — nemesfémben szerényebb volt, mint az ország más vidékein. Az előkelők ingü­kön rombusz alakú ezüst dí­szeket, karpereceket, gyűrű­ket viseltek, csizmájuk fe­jét ezüst szegecsekkel ve­rették ki. Legszebb ékszere­ik a bőrszalaggal, ezüst ro- zettával ékes hajfonatkoron- gok voltak. A karosi ásatásokat a mis­kolci Controlflex Kft. finan­szírozza. Az ő anyagi segít­ségükkel az idén tovább folytatódik a kutatás, a fel­tárás. B- M Sajnos a fent említett, kunhalmon épült családi te­metkezőhelyet — mely felül egy kápolna és alatta a dombba beépítve a kripta­részt alkotta — 1945—47 kö­zött állandóan fosztogatták a halottgyalázók, amíg 1957 —60 között véglegesen le nem rombolták. Mivel ez a terület a tsz-hez tartozik, valószínű, ők szórták fel, teljesen törvénytelenül jár­va el akkor, amikor a csa­ládtagok értesítése nélkül önkényesen rendelkeztek fe­lette! Hogy végleg eltüntes­sék a megszentelt helyet, buldózerrel félkör alakban kivájták a dombot, ezzel még az utolsó maradványo­kat is megsemmisítve! Ez a kép tárult elénk körülbelül hét évvel ezelőtt kintlétünk alkalmával. Kérdem én, ho­va lettek a halottak!!! Nyolc felnőtt, két gyermek és Lo­novics József kalocsai érsek urnája! Itt merül fel az a borzal­mas sejtés, hogy a szétszórt csontokat a domb mellett lévő dögtemetőbe dobálták. Az egyik sírgyalázó az ’50- es évek elején odáig vete­medett, hogy a kis ártatlan, 1920-ban elhunyt tízéves testvérkém aránylag épen maradt holttestét bevitte a hátán a falu kocsmájába, ott ütlegelte, falhoz verte és táncolt vele. A belső pléh- koporsókból tepsiket készí­tettek, a halottak koponyái­val fociztak. A' község ak­kori vezetőségének kell ezért felelnie, az ő kötelességük lett volna az ilyen barbariz­must megakadályozni. Az ő bűnük, hogy így szabadjára engedték az indulatokat, és hozzájárultak ahhoz, hogy mindent a földdel tegyenek egyenlővé! Nem is beszélve arról, hogy a közelében fek­vő tizenöt épületből álló nagy tanya a régi kúriával, ahol' Hollósy Kornélia la­kott családjával, hasonló sorsra jutott, holott az meg­maradt a család birtokában, az 1946-os törvényerejű ren­delet szerint megmaradt 100 holddal együtt! Makó városa utcát nevezett el Hollósy Kornéliáról, aki­nek köszönheti az első ma­kói óvoda alapítását, és töb­bek között a szegény sorsú gyermekek segélyezésére létrehozott Jótékony Nőegy­letet is. Hogy mennyire közömbö­sen viselkedtek ez iránt a hatósági szervek, ezt példáz­za, hogy 1958. január 30-án — amikor még állít a kripta —, beadvánnyal fordultunk mi, a családtagok Benke Va­léria népművelési miniszter­hez, amelyre a mai napig nem kaptunk választ. 1959- ben a Népszabadság szer­kesztőjéhez írtunk, aki vá­laszában biztosított, hogy az üggyel foglalkoznak és meg­teszik a szükséges intézke­dést, de ez sem történt meg. Utoljára 1972-ben próbál­koztunk Dombegyház Köz­ség Tanácsánál, de kérdése­inkre valótlan választ kaptunk. Egy gyalázatos gaztett fe­lett nem lehet, csak úgy el- siklani, ezért méltó orvos­lást kérek, mint Hollósy Kor­nélia dédunokája, hogy a földi maradványokat az il­letékesek felkutassák, és a sírhely helyét azzal a kőke­reszttel jelöljék meg, amely ott a sírkertben, a helyszí­nen, a barbár kezek elől egy káplán elföldelt! A helyét körülbelül meg tudom mu­tatni. Kell legyen a község­ben olyan egyén, akinek tu­domása van mindezekről, és segíteni tudna a felkutatás­ban. A tanyában elhunyta­kat is ide a sírker.tbe temet­ték. Hogy ki volt Lonovics ér­sek? A Vigilia 1948. már­ciusi számából idézek: Poli­tikai elveiben Széchenyivel járt együtt, politikai mód­szere azonban Deákéhoz ha­sonlított. Külső alakulásá­ban tragikusan szólt bele 1848-ban vállalt szerepe, s éppen ez a sors érdemli meg, hogy a szabadságharc külsőleg fényesebb csillagai és meteorjai mellett feledés­be ne merüljön. Haynau majdnem kivégeztette, két évig élt száműzetésben a melki kolostorban. Végezetül felhívom mind­azokat, akik Hollósy Korné­lia emlékét őrzik, életpályá­ját ismerve, 1948-as helyt­állását, nagy magyarságát értékelni tudja, mellém áll, hogy együtt azon fáradoz­zunk, hogy halálának 100 éves évfordulójára, ebben az évben, a dombegyházi könyvtár falán a múlt héten felavatott emléktábla után, temetési helyét a fentiek szerint megjelöljük. Ezzel tartozunk az ő emlékének, hiszen a helye a nemzeti pantheonban lenne, és nem a mostani feltételezett „göd­rökben”. Ez elsősorban Dombegy­ház község feladata kell, hogy legyen!!! Remélem, ezzel le tudjuk zárni ezt a családra és az országra is oly szégyenletes, nemzetünket sértő ügyet! Dr. Bisztray Tamásné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom