Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3., szombat NÉPÚJSÁG Ilyen is van! Milyen is? Például: az ember egy tévéadás után órákig töpreng (és dühödten szabadulna tőle, de nem tud): hogyan is van ez az egész közműveltség itt, a Duna—Tisza —Körös táján, ebben a februárban? És hogyan volt régebben, amikor egy-egy ilyen füstölgést-felkiáltást, netán írásos kiáltozást azzal volt kénytelen befejezni, hogy „úgyis pusztába kiáltott szó az egész”, de legalább a lelkiismerete némileg nyugodt. Persze, meddig? Egy újabb elkeserítő tapasztalatig, amikor’ megint csak le kellett írni a kétségbeejtő híradást arról, hogy a bunkóság agresz- szivitása kivédhetetlen. Aztán kezdett megrendülni , a talaj a bunkóság alatt, és a tollforgató már lombosodó bizakodással írhatta szemlélődései és töprengései végére: „Ugye, ez már nem marad pusztába kiáltott szó?!” Megrendülve tapasztalta, hogy az marad. Hogy soha olyan kútmélységbe nem zuhant a közművelődés, a művészet „életminőséget'’ formáló erejének semmibevétele, mint közelesen vagy mainapság. Nem, érünk rá? Sietünk? Válogatunk a lehetséges képviselőjelöltek között? Pártprogramokat bújunk? Mérlegelünk? Viszonyítunk? Az omladozó színházi világról sugárzott jó félórányit a szegedi tévé hétfőn. A szegediről, a kecskemétiről, a szolnokiról és a békéscsabairól. Félórányi segélykiáltás volt ez a műsor, felelős színházvezetők nyilatkozták kétségbeesett daccal arról, hogy az idén még talán, de jövőre már semmi. „Azért hívtak, hogy megálmodjam a színházat, de itt már nem lehet álmodni” — mondta valahogy így egy szegedi szakmabeli a színházról. „Struktúraválság, vezetői válság, gazdasági válság. Ezek együtt viszik a vidéki színházakat az ellehetetlenülés felé” — fogalmazta meg a kritikus, M. T. Huszonnyolc színház van az országban. Sietünk. Nincs időnk velük törődni?! Csak kenyér legyen — mondja valaki. Igen ám, de nem csak kenyérrel él az ember. * * * A végén kezdem: nem kapott túlságosan nagy tapsot az Országgyűlés egyik múlt heti ülésén az a képviselő, aki a közerkölcsöt és annak vidékét hozta szóba, megfontolt, okos érvekkel, tényszerű közlésekkel. „Az országos hivatalos adatok szerint az 1988-ban ismertté vált bűnelkövetők 32 százaléka 24 év alatti. A fiatalkori bűnözés emelkedése mellett különös jelentőséggel bír a gyermekkorúnk bűnözése, számának, arányának emelkedése. Az összes fiatalkorú bűnelkövetők 40 százaléka gyermekkorú. Az erőszakog, garázda jellegű bűncselekményeknél megnőtt a testi sértés, a rablás, és a garázdaságot elkövető kiskorúaknak az aránya. Az ismertté vált bűnelkövetők közül alkohol hatása alatt állt 33 százalék. Igen figyelmeztető az iskolai végzettségre és foglalkozásra mutató megoszlás. Középiskolai, főiskolai, egyetemi» végzettségű volt az elkövetők 16 százaléka, szakmunkásképzőt végzett 27 százalék, és mindössze 17 százalék az, amely analfabéta, vagy az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el. Ezen adatok arra mutatnak, hogy a bűnözők számának emelkedése nemcsak a szociálisan és műveltség szempontjából legalacsonyabb réteg rovására írható, a rossz példát mutató médiák potenciálisan mindenkit veszélyeztetnek . . És mindez 1988-ról! Nem merem feltételezni, hogy azóta javult a helyzet, hiszen tudom, hogy romlott. Tudjuk és érezzük, itt élünk. Ez itt Magyarország, kérem! Emlékszem, amikor a televízió és a mozik programjának elsi- lányulása ellen felszólalókat (írókat) azzal intették le: nem igaz, hogy az agresszivitás, a vértől csepegő film- és tévéműsor (most már a pornó és az irodalom aluljárós része is) befolyásolják az ifjúságot. Az ifjúság megvédi magát(?!) ezektől. Az ifjúság nem olyan. A gyér taps, ott a Parlamentben, azt jelzi, hogy a fent idézett képviselői felszólalás megint magára maradt. Hogyne maradna, amikor sokkal, de sokkal fontosabb dolgok voltak és vannak földön és égen, amit intézni kell. Például a szupermagas képviselői tiszteletdíj. Meg egyebek. Bocsánat, itt már az érzelmek beszélnek belőlem, és nem a szigorú tényszerűség. Majd csak lesz valami azzal a fránya közerkölccsel, meg bűnözéssel. Csak ne izgassuk magunkat feleslegesen. * * * Olyan volt napokig, mintha tavasz lenne. Két este még a csillagoik is előjöttek, és ott fényesedett a szomszéd tízemeletes felett az Esthajnalcsillag, a Vénusz, bolygótársunk a nagy világegyetemben. Mutatom a fényes pontocskát valakinek, aki másfél éves csupán, és neki is van két olyan szép fényese, a szemében. Mutatom, és tudom, hogy először látja, ha egyáltalán észreveszi. Észreveszi! Már mutatja is a kis kezével, hogy „ott”! Aztán már több, halványabb csillagot is felfedez. Nem lehet elindulni, mert csillagot néz. Én pedig arra gondolok: milyen kár, hogy nem tudom, mi mocorog a fejében, hogy az ösztönös figyelmen kívül van-e már ott valami? „Ott”, mondja és mutatja, másnap este'is. A csillag pedig mintha még szebben tündökölne, hiszen egy másfél éves földi lény észrevette és rámutat. Megyünk az estében, és gazdagabbak vagyunk egy el- íelejthetetlen pillanattal. Meg a lehetőséggel, hogy talán lesz majd úgy vele is, hogy azt mondja'neki egy késői Petőfi Sándor: „Válasszunk magunknak csillagot?..." Valahol egy elkésett szilveszteri petárda robban. Nem is messze, összerezzenünk, ő pedig fél. Nem tudja, miSass Ervin Pályázat A békési Fehér Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet (Békés, Hőzső u. 39., tel.: 41-577), AZ ALÄBBI SZAKKÖZÉPISKOLAI TANÁRI ÁLLÁSOK BETÖLTÉSÉRE PÁLYÁZATOT HIRDET munkaviszonyban lévő pedagógusok részére: magyar—történelem, matematika—fizika, angol, német, számítástechnika, kémia—biológia, agrármérnök—mérnök-tanár, mg.-i gépész mérnök-tanár. Az állások egyetemi végzettségre vonatkoznak, melyek elfoglalási ideje 1990. augusztus 16. A pályázatot személyesen az iskola igazgatójának 1990. február 28-ig kell benyújtani. Nyomdaal Q gyomai csoda lapító Knerel k Kner Imre és Kncr Izidor G yomát a századfordulótól kezdve a Kner család tette közismertté, századunk első évtizedeiben pedig híre határainkon túl is egyre nőtt. A poros alföldi kisvárosban — amelynek sem középiskolája, sem könyvkereskedése nem volt, — 130 éve. 1860 február 5-én született Kner Izidor. régi felvidéki könyvkötők, „knyihárok” ivadékaként. Innen származik neve is. A fiatalságában sokat próbált, vállalkozó szellemű, koldusszegény könyvkötősegéd 1882-ben alapított nyomdát szülővárosában, amely fennállása folyamán új korszakot nyitott a magyar könyvnyomtatás, tipográfia és könyvművészet történetében. A tehetséges, kitartó munkabírású, nagy fantáziájú Kner Izidor 1935-ben bekövetkezett haláláig állandó önképzéssel a/ művészi könyvnyomtatás úttörő mesterévé fejlődött. Amikor kisv nyomdáját úgyszólván a semmiből megalapította, az ország nyomdai állapota siralmas volt, csupán néhány fővárosi és egy-két igényes vidéki nyomda működött. Új beruházásokra neki se telt, de megbízható szakmai igényessége, ötletessége, páratlan szorgalma átsegítette a nehézségeken. Eleinte egyedül dolgozott, később maga nevelte ki munkatársait. Első gyors- sajtóján díszes, nagy méretű betűmintalapot jelentetett meg. Könyvei rendezett tipográfiájukkal, szép, tiszta, éles nyomásukkal már a kor legjobb színvonalát tükrözik. Az üzem létalapját mindvégig a nagy számú közigazgatási forma- nyomtatványok, 1890-től kezdve pedig a i>áli meghívók kiadása képezte. A báli meghívók is tükrözik igényességét, melyek tervezésére •— korát messze megelőzve — művészeket kért fel, amikor az alkalmazott grafikának még híre sem volt. A díszítésekre Geiger Richárd, Góró Lajos, Földes Imre, Sa- ray Ákos, Major Henrik munkáit használta fel (Röpke Lapok). Meghívóival nemzetközi sikert is elkönyvelhetett magának. Az 1914- es lipcsei könyvművészeti kiállítás nagy aranyérmét nyerte el. Irodalmi vállalkozásait a századforduló táján kezdte meg. de ezirányú munkásságát 1907-től legidősebb fiára. művészi törekvései to- vábbfolytatójára és kiteljesítőjére, a modern magyar könyvművészet megteremtőiére, Imrére bízta. Száz éve, 1890. február 4- én született, s 1944-ben, élete derekán a fasiszta terror áldozatává lett ,az európai hírű könyvművész, Kner Imre. A mesterség alapjait Gyomán sajátította el, majd 1904-től Lipcsében, az európai könyvkészítés évszázaA régi gyomai nyomda Városi beiskolázással Intenzív angol Békéscsabán Ki ne ismerné a pedagógus, Gáspár László-féle nevelésfilozófiát, az össztársadalmi gyakorlatra nevelésről, amely a köztudatba csak úgy vonult be, mint a szent- 1-rinci iskolakísérlet? A Békéscsabai 3. Számú Általános Iskola negyedik éve dolgozik ezen elvek szerint. A tanulás folyamatában a legnagyobb hangsúlyt az alapkészségek elsajátíttatására fordítják. Első osztálytól harmadikig a természet- tudományos ismereteket (környezet, technika) komplexen, főleg a tapasztalásra és a megfigyelésre építve tanítják. Felsőben a magyar és a történelem tárgyak tananyagait szinkronban (időben egymáshoz igazítva) sajátíthatják el a gyerekek. A* testnevelésórákon csak játék folyik, szinte észrevétlenül beépítve ezekbe a kötelező testnevelési elemeket. Ám a közéletiségre nevelés is legalább ilyen fontos része a kísérletnek. A javaslattevő és bizonyos kérdésekben döntési jogkörrel is bíró iskolai önkormányzat lépcsőit (osztálytanács, szaktanács, legfelsőbb diáktanács) a valódi közéletről mintázták. — Dehát nem is untatnám további részletekkel — mondta dr. Novák Pál, az iskola igazgatója ottjártunk- kor, hiszen mindezt csak bevezetőnek szánta. Beszélgetésünk középpontjában a tavaly indított intenzív angolnyelvi oktatás áll, amely szerves része az említett kísérletnek. — Az idegen nyely, főleg az angol, ma már az általános műveltség egyik alapköve — folytatta az igazgató. — Ezt senki sem vitatja. Mint ahogy azt sem, hogy nyelvtanulásban legfogékonyabbak a kicsi gyerekek. A gond csak ott van, hogy sok kisgyerek, aki már óvodában is tanult valamilyen nyelvet, az iskolába kerülve csak harmadik osztálytól folytathatja a nyelvtanulást. A jelenlegi tanterv ugyanis nem engedi korábban beépíteni a nyelvórákat. Az OPI és a művelődési minisztérium támogatásával viszont mi már első osztálytól kezdve vállalnánk valamilyen idegen nyelv tanítását. Minthogy városi beiskolázásra gondoltak, akkoriban Békéscsaba valamennyi óvodájában felmérték az igényeket. Érdekes módon spanyolra, olaszra, vagy németre jóval kevesebben gom doltak, így egyértelműen maradt az angol... Figye- lembevéve a gyerekek koncentráló képességét, az első két évben minden nap csak 25 perces foglalkozásokat tartanak, ami harmadik osztálytól negyvenöt percesre emelkedik majd. A »tervek között szerepel, hogy hetedik, nyolcadik osztályban az angol mellé fakultatív formában egy második idegen nyelvet is felvehetnek a tanulók. dós fellegvárában tanult tovább. Ekkor kötött életre- szóló barátságot a szakma későbbi vezetőivel. 1916-ban vette át a könyykiadás vezetését atyjától. Mesterségének nemcsak művésze, de tudós kutatója is volt, aki egész életén át a tipográfia és a könyvművészet hagyományának és újításának titkait fürkészte, írásaiban és a gyakorlatban egyaránt. A Kner-műhely a felszabadulás előtti évtizedekben a könyvkészítés iskolája lett. Ezt a szerepét máig megőrizte. Kner Imre munkásságának első felében a hagyományokat kutatta fel, és Kozma Lajos építőművészszel, az alkalmazott grafika úttörőjével népies átírású barokk szellemben újította fel (Három Csepke könyv, Kner Klasszikusok, Monu- menta Literarum). Fametszetes illusztrációkkal, a régi magyar nyomdák díszítőanyagának újjáélesztésével igen sajátos, szép kiadványokat készítettek, melyek nemcsak e hazában, hanem azon túl is megbecsülést hoztak a magyar könyvművészetnek. Kner Imre a fontolva haladás híve volt: „Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsék meghódítani a jövőt.” Törekvéseit modern üzemben, modern eszközökkel valósította meg, erre nevelte munkatársait ' is, akik a szakma tudorai lettek, és ily szellemben vezetik ma is a nevét hordozó nyomdát, amely ma elsősorban a Kner által feltárt és móSíernizált hagyományt szolgálja. Kner Imre élete utolsó évtizedeiben az „új tárgyilagosság” képviselője lett a magyar tipográfiában a kor ízlésváltozását követve. Itt is a saját útját járta, mert eljutott a XVIII. század végének, a XIX. század elejének klasszicista betűtípusaihoz, amelyeket határozottan a magyar ízléshez illőnek érzett. Kiadványait klasszicista betűk, szigorúan tárgyilagos, mértékletes térelosztás, a szöveg világos tagolása, a kompozíció síkszerűsége jellemzik. Azt vallotta, hogy az anyag, a technika és az adott nyomtatvány * hármas egysége határozza meg a tipográfiai formát, amelyet a hagyomány tiszteletével egyeztetett. Élete utolsó éveiben a fasiszta terror fokozódása elleni tiltakozásként a nemzeti hagyományhoz menekült Misztótfalusi Kis Miklós Mentségének és Kölcsey Nemzeti hagyományok című művének kiadásával. E tette is példa és útmutatás a jelennek. Brestyánszky Ilona Ügy tűnik, a hármas számú általános iskola első angoltagozatos csoportja beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az iskolaotthonos forma, a mindennapos testnevelésórák helyett szervezett néptáncoktatás és a nagy közös cél, a legalább alapfokú nyelvvizsga megszerzése — mind-mind a csoport összetartó erejét növeli. — Végeredményben ez adott biztatást ahhoz, hogy a következő tanévben is folytassuk ezt a munkát — mondta Novák Pál. — Február közepén szeretnénk zárni a már napokban is folyó jelentkeztetést. Ezután egy iskolaérettségi alkalmassági vizsgát tartanánk a kicsinyek számára, majd egy szülői értekezletet az érintett anyukáknak, apukáknak. Sajnos, 24 gyereknél többet nem tudunk felvenni, hiszen a nyelvoktatás köztudottan «sak a kis létszámú csoportokban eredményes ... Ellenben, ha több iskola követné a 3-as példáját, talán több gyermeknek lenne esélye időben elkezdeni a nyelvtanulást. Magyar Mária
