Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-08 / 33. szám
a 1990. február 8., csütörtök JgNJUMTe! A Színészkirály (Gálfy László) és Hamlet (Magyar Tivadar): „Cselekedj, ahogy beszélsz.. Hamlet, dán királyfi Égy Shakespeare-előatlás reminiszcenciái A helsingőri vár fokán Hamlet atyjának szelleme nem „testesül”, így aztán nincsen saját szava sem, fiának lelkét szállja meg és az ő szavával beszél itten: „A kígyó, mely apádat halálra marta, most a koronáját hordja ... a vérfertőző parázna barom, megnyerte színleg erkölcsös királyném vágyát a saját züllött gyönyörének ... Ha van még benned jó érzés, ne tűrd ezt." Hátborzongató, félelmetes! A földön (márványteremben?!) hanyatt fekvő, fejét hátrafeszítő, megszállt (beteg?) dán királyfit Horatio, a barát, csak egy „Isten oltalmazza” sóhajtással övezheti, és hitét adja, hogy nem szól arról, amit látott. Feltehető, a Szellemet, amint megszállta Hamlet lelkét- agyát, és beéri azzal, hogy „egen-földön több dolog létezik, Horatio, mint filozófiátok ábrándjaiban...” Igen, a szöveg is más, Eörsi István vállalkozott a szerinte „szükségszerű vereségre”, hogy az Arany János múlt századi, .nemzetünk leikébe ivódott Hamlet-sorait korszerűbbre, maibbra váltsa, hiszen — ahogy írja — „a száz-kétszáz éves szövegek a maguk korának kultúráját és erkölcsét idézik fel”. És ebben teljesen igaza van. Abban már nem biztos, hogy jeleneteket hagy el, hogy az őrt álló Francisco, Bernardo, Marcellus és Horatio jelenete itt nem létezik, pedig a tragédia felvezetéséhez talán-talán nélkülözhetetlen. Persze, ha a Szellem — mint említettem — nem „testesül”, és csak Hamlet szájával beszél, akkor felesleges. De aki beül a nézőtérre úgy, hogy sosem hallott Shakespeare Hamletiéről, nem ismeri a „sztorit”, de még a történetet sem, nos, az ilyen nézőnek fogalma sincs, miért fetreng Hamlet és miért szólítja meg saját magát valaki más nevében. Így aztán törvényszerű, hogy a tragédia leszáll kissé a „szellemi” (itt viszont kis ,,s”-sel) magasból, ami nem is lenne baj, ha a túlcikor- nyázást, a múlt századi kultúra és erkölcs diktálta ízlést cseréli fel maival, kö- zelebh hozva Shakespeare csodálatos remekét az évszázad utolsó évtizedének kezdetén színházba látogató emberhez. Térjünk azonban vissza a dán királyi udvarba, a helyzetbe, amikor az udvar éli a maga megszokott életét, ülnek a hatalmi status quó- ban, isznak, esznek, paráználkodnak és ölnek: miközben meggyőződésük, hogy jól teszik, amit tesznek, hiszen a hatalom mindent szentesít. Az emberiség e soha nem kiirtható fertőzésétől Hamlet sem érintetlen, a tragédia ott kezdődik, amikor ez a Hamlet egyszerre nem az a Hamlet, Ophelia (Réti Andrea): „A gazdag adomány is mire jó, ha rideg hozzánk az adakozó” Fotó: Veress Erzsi amikor betelik' a pohár, amikor a világ unott, pos- hadt szürkeségét felkavarja anyjának és nagybátyjának gyors násza a „vérfertőző lepedőn", és a Szellem szava, hogy királyi atyjának gyilkosa a mostani király, atyjának öccse, nagybátyja néki. Ez már sok egy olyan „érző kebelnek”, mint Hamlet, és elindul benne a szörnyű gépezet: bosszulni, ölni. De addig, amíg a halogatás, a fel-felbukkanó habozás tölti az időt, Hamlet ezer arcot ölt, sebez, gúnyol, lázad és halálba űzi a szerelmet is, Ophéliát, pedig „negyvenezer fivér szerelme összeadva” fel nem ér az övével. És elhangzik a nagy monológ, egyetlen szócskával bizonytalanabbá téve az Arany János fordításánál, „Lenni vagy nem lenni, az hát a kérdés” ... Persze, és az is, ami az első mondat mögöttese, például: „Ki tűrné... a fricskákat, miket türelmes érdem méltatlan alakoktól szenved el, ha kiegyenlíthetné tartozását egy kurta késsel?” Szörnyű idő! Az ott, az a távoli, ahol „bűzlik valami Dániában”, ahol a bosszú királyok cselekedeteinek (sőt elhalt Szellemkéinek is!) fő mozgatója?! Üjfent térjünk azonban vissza a Hamlet békéscsabai előadásához, melyet Tasnádi Márton rendezett, látványban igen magas szintre emelt Mira János díszlettervező, és a jelmezek vendég tervezője, Csik György, ki nem hagyva a jeleneteket összekötő erőszakos zenét sem, habár egy-egy motívum gyakori ismétlése nem biztos, hogy a legjobb megoldás. (Demjén Erzsébet m. v.) Azonnal és félreérthetetlenül le kell írni, hogy az előadás egyetlen, nagy és lényegében kikezdhetetlen alakítása Magyar Tivadar Ham- letje. Nem hiszem, hogy „antihős” lenne, ahogy Tasnádi Márton nyilatkozta ebben a lapban több nappal előbb, és azt sem, hogy Hamletet úgy kell eljátszani, hogy „hiányzik belőle az a képesség, mellyel felül tudna emelkedni a többiek hibáján”; Hamlet (és Magyar Tivadar Hamletje is ilyen) egyszerűen képtelen arra, hogy úgy éljen, ahogy körülötte az emberek, a hatalom és cinkosai élnek, ugyanakkor a tisztaság, bélyegét is elviselhetetlennek érzi. Hamletet a külvilág teszi olyanná, amilyen, a külvilág és belső világa gigászi harca, melyet milliók vesznek ugyan semmibe, de a Hamletek nem. A Hamle- tek belepusztulnak. Magyar Tivadar Shakespeare-t követi alakításában, ahogyan a Színészkirályt inti: „Szenvedélyed zuhatagának, viharának, forgószelének kellős közepén is mérsékletet kell tanúsítanod”, és „Cselekedj, ahogy beszélsz, beszélj, ahogy cselekszel”. így tarthat igaz tükröt „a természet elé, hogy megmutassa az erénynek saját arcát, a gúnyt érdemlőnek önnön képét”. Nagy nyereség, hogy Tasnádi rá osztotta a zseniális mű címszerepét, melyet Magyar Tivadar eddigi pályájának csúcsára emelt. Jut eszembe viszont a többi shakespeare-i intelem, melyet nem nagyon fogadott meg a rendezés: itt-ott sok a „lárma”, mozgásban-rohangálásban-lök- dösődésben a „túlzás", {ledig az „idegen a színjátszástól", még ha mostanság divat is; így adódik, hogy többen ellenállhatatlan vágyat éreznek a mozgásbeli és hajigerőbeli harsogáshoz, az oktalan agresszív kitörésekhez, melyek óhatatlanul elfedik a lélek háborgását, ami több azért a kéz és a láb háborgásánál. Ophélia. Kedves, kitanított, okos és szerelmes lány. Valami más, de lényegében hasonló hínárban vergődve pusztul el végül, mint Hamlet. Réti Andrea egészen addig, míg értelme nem éli túl apja halálát: megejtő, méltó. De eminnen már nem sikerül, bár ki tudja: ilyen értelme vesztett is van bizonyosan, csak itt mintha nem ez lenne a jó. Kulcsár Lajos (leírtuk többször is) nagyon tehetséges színész. Tény viszont, hogy küzd a Király szerepével, mert az még nem az ő esete. Pár jelentős pillana'ta van Gálfy Lászlónak a Színészkirály szerepében, és a többi a csapat. Teszik a dolgukat, ahogy előíratott. Van azért egy nagy figyelmeztetője ennek a mostani Hamletnek: ne legyen úgy soha, ahogy kimondani kényszerül: „Renyhe, pöffedt korunkban a bűnt az erkölcsnek meg kell követnie, elnézést kérve". Mert akkor tényleg nem lesz, csak: „Minden más némaság”. Vagy ahogy Arany János fordította a múlt században: „A többi, néma csend.” Sass Ervin Baráti társaság egy táncklubért Isten tudja, hány polgárjogi társaságot jegyeztek be mostanáig, de — lám, mégis van új a Nap alatt — olyan baráti körről, mely tórsastáncklubot hivatott támogatni, csak egy helyen hallottunk. Nem csoda hát, ha érdeklődéssel figyeltük a gyulai társastáncklub baráti körének szárnypróbálgatásait. S mivel már nemcsak tétova próbálkozásról, hanem majdhogynem merész szárnyalásról beszélhetünk, felkerestük a baráti kör elnökét, Sándor Istvánt, hogy. elbeszélgessünk vele. ________________________ — Tulajdonképpen két fő oka volt annak, hogy kezdeményeztük a feleségemmel és a többi szülővel e baráti társaság létrejöttét. Az egyik, hogy gyermekeink táncolnak, s így közvetve bár, de magunk is tapasztalhattuk a nehézségeket, melyek a klub működését hátráltatták. A másik ok, hogy úgy tapasztaltuk, a helyi néptáncmozgalomnak nemcsak a kultusza nagyobb, mint a társastáncnak, de szélesebb támogatóinak köre is. így aztán, ha néhány forint csurrant-csep- pent, az mindig nekik jutott, nekünk nemigen... Mindehhez hozzátartozik — hogy ne vádolja senki elfogultsággal Sándor Istvánt —; egykor maga is a Körös Néptáncegyüttes tagja volt. Nem az tehát a szándék, hogy a néptáncegyüttes érdemeit csorbítsák, hanem az, hogy egyenlő esélyeket szerezzenek a társastáncosoknak is. Hogy milyen eredménnyel? Ezt döntse el a kedves olvasó! Nem-volt könnyű a megalakulás, hiszen harmadik nekifutásban sikerült csak bejegyeztetni a társaságot. Az adminisztráció nem az erősségük, és papírok bizony kellettek jócskán a megalakuláshoz. Erkölcsi, anyagi támogatást kívánnak biztosítani a táncosoknak, határozták el az alakuló ülésen a baráti kör tagjai. Lehet, hogy akkor még a „fellegek közt jártak”, hiszen szép elképzelés akad bőven. Sándor István ma már tudja, korántsem olyan könnyű — különösen az anyagi — támogatást biztosítani. — Egyszerűen szégyen, mennyire háttérbe szorul manapság a kultúra. Nehéz lenne összeszámolni, hány „kolduló levelet” küldünk ki márciusi megalakulásunk óta. Akadtak is segítőink, ám korántsem annyian, amennyire számítottunk. És sorolja •— hogy csak néhányat említsünk — a támogatókat: a Körös Kábeltévé, a Hidrofém Vállalat, a gyulai kórház, a Vízgépészeti Vállalat, az Afit Autójavító, a Háziipari Szövetkezet, a Hőforrás Szövetkezet... Mindegyik a maga módján segített. Volt, aki buszt adott. mások az ingyenes propagandát segítették, megint mások pénzt ajánlottak fel, vagy egyes rendezvényeken szállást nyújtottak. — Természetesen mindezt nem kívántuk ingyen — folytatja a társaság elnöke. — Külföldi szereplések idején azokat a cégeket reklámozzuk, akik segítő kezet kínáltak. Fiataljainknak egventrikójuk van, edzéseiket ebben tartják, külföldi és belföldi turnékon egyaránt. De vállalkozunk szórólapok szétosztására, és ha úgy tetszik, az adott vállalat farsangi báljának nyitótáncát is készséggel eljárják. Szóval lehetőség akad bőven a kölcsönös segítésre. Mindenfelé tájékozódunk, hogy milyen más módja lehet a társastáncklub segítésének... Itt ismét felsorolás következik, tervekről, melyek ha valóra válnak, a fiatalok utaztatását nagyban elősegítenék. A baráti kör tagjai bizonyára szívesen utaznának egy-eg.v turnéra a fiatalokkal együtt. Természetesen úgy, hogy megfizetnék az útiköltséget. Ha a buszt sikerül kedvezményesen, netán ingyen megszerezniük, ez nem kis támogatás a táncosoknak. A tervek között szerepel NSZK-, osztrák és olasz kapcsolatok felvétele is, így a már hagyományos, évenként megrendezendő nemzetközi versenyekre nem csak csehszlovák és NDK-beli társastáncosokat hívhatnának még. És egyáltalán ... Több versenyről álmodoznak a baráti kör tagjai, de sajnos kevés a parkettás tornaterem, mely alkalmas ezekre. A művelődési ház rezsiköltsége pedig akkora, hogy itt eleve képtelenség egy ilyen rendezvényt megtartani. Már a volt Mogyoróssy Könyvtárban kialakított próbaterem minősége is vitatható. S ha már a terveknél tartunk. Sándor István elmondja, szeretnének egy nagy, tószínpadi fellépést a nyáron, melyen Felczán Béla táncpedagógus műsorát láthatná a közönség. Természetesen komoly erkölcsi segítséget is jelent egy • ilyen közösség a táncklubnak. Itt nem csupán arról van szó, hogy a versenyeken történő rendszeres részvételükkel az esetleges szubjektivizmust is meggátolhatják, hanem arról, hogy legyen bármilyen probléma, van kihez fordulniuk a fiataloknak. Mert probléma azért akad jócskán. — A legfőbb baj, úgy hiszem az, hogy tulajdonképpen nem a tánc barátai, hanem a táncosok szülei alakították e közösséget. Természetes hát, ha a gyerek sikeresen szerepel, adunk a baráti társaságnak, ha nem, még azt is hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a havi ötvenforintos tagdíjat befizessük. Ugyancsak problémaként említeném, hogy annak idején ígéretet kaptunk arra: a művelődési ház tájékoztat minket az éves tervekről. így lehetőségünk lenne segíteni őket. amiben lehet. Nos, a tervekről azóta sem tudunk semmit, nekik viszont van betekintésük a mi költség- vetésünkbe ... Idegenkedés talán, mely az együttműködésnek útját állja? Félelem attól, hogy a baráti kör tagjai beleszólnak a tartalmi munkába? E beszélgetés számunkra azt bizonyította, ilyen szándéka nincs e baráti közösségnek. Ám joga, úgy hisszük, eny- nyi segítő szándék után van arra, hogy legalább beavassák a ház, a táncklub „magánéletébe”, s ők e bizalommal nem visszaélni, csupán élni szeretnének. Nagy Ágnes PROGRAMHÍIfllTUNK BÉKÉSCSABA „Kínai talpmasszázs” című előadással folytatódik az ifjúsági házban február 10- én, szombaton 10.30 órakor az Életréform Kör következő rendezvénye. Foglalkozásvezető: Késmárkiné Kovács Ágnes reflexológus. „Kabaréparádé” címmel mutatkozik be a Mikroszkóp Színpad február 13-án, kedden 17.30 órai kezdettel a Tégla Közösségi Házban. GYOMAENDRÖD Dolina Tamás festőművész kiállítása nyílik február 9-én a Déryné Művelődési Házban. Megtekinthető 23-áig. hétfőtől péntekig, naponta 8-tól US' óráig. A Napsugár Bábegyüttes műsorát láthatják az érdeklődők február 11-én, vasárnap 10 órakor a Katona József Művelődési Központban. Ugyanott február 12-én, hétfőn bábkiállítás nyílik. Megtekinthető naponta 8-tól 16 óráig. battojvya Prokop Péter festőművész kiállítása február 14-éig tekinthető meg, naponta 8-tól 16 óráig, a József Attila Művelődési központban. Fotó: Fazekas Ferenc
