Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

1990. február 5„ hétfő

o

IZIjÜUKTllc}

Hidegháború anya ás fia küzött

Amikor az idő sem hoz gyógyírt

Két olyan intézmény van, ahová senki sem szívesen teszi be.a lábát: az orvosi rendeld és a bíróság. Az egyiknél testi bajokra keressük kényszerűen a gyógyírt, míg a másiknál vélt, vagy valós sérelmeinkre. Ki dönti el, hogy hol az Igazság? Amikor az egyik felet hallgatod, még neki adsz igazat, de amikor a másikat, úgy tűnik, neki is igaza lehet. Az élet gyakran köt olyan gordiuszi csomót, amire az a bizonyos egyetlen csapás se jelent végleges megoldást. A jognak asztalánál pedig sok mindenki forog. Ember, illetve bíró legyen a talpán, aki megnyugtató választ tud adni minden ügyfelének.

Özvegy Kovács Istvánná és fia, Kovács István, nagykamarás! lakosok ügye még a múltba nyúlik vissza. Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy egymás iránti haragjuk, felkorbácsolt indulataik pontosan mikor és milyen okból szabadultakéi. Perlekedésre is sor került, és bár vitathatatlan ítéletet hozott a bíró, az anyai szeretet és a fiúi ragaszkodás mindenképpen csorbát szenvedett.

A per tárgya

A legutolsó per 1984-ben

lezárult, és II. fokú ítélete a fiú javára döntött. özvegy Kovács Istvánnét 15 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezték. Telt, múlt az idő, miközben úgy tűnt, az ügy lecsendesedett, a felek megnyugodtak, és békességben él ki-ki a maga utcájában, A napokban azonban levél érkezett szerkesztőségünkbe : december hó 8-án kaptam egy értesítést. Ugyanis van egy telek, ami az ón tulajdonom, de a fiam nevén van a haszonélvezet. Csak akkor tudja eladni, ha én is beleegyezem, de én nem egyeztem bele az eladásba. Az 1984-ben véget ért per költségét most követelik rajtam és el akarják árverezni a kertem. Hetvenéves vagyak, mit tegyek?”

Felkerestük személyesen is Kovácsnét, aki megerősítette, hogy öt évig őt senki nem kérte fel fizetésre, ő úgy tudta, hogy korára való tekintettel költségmentesség címén ezt a Gyulai Gazdasági Hivatal kifizette. A végrehajtást február 16-ra tűzték ki, és most teljesen tanácstalan. Mi lesz a kerttel?

Tulajdonos vagy haszonélvező?

Az eset tisztázására felkerestük a mezőkovácsházi földhivatalt és a nagyka- marási tanácsot is. A papírok alapján valóban özvegy Kovácsné tulajdonában van a kert és a fiának a haszonélvezeti jog van bejegyezve. (Tette ezt a-néni annak idején a fiú rábeszélésére, hisz’ gondolta, ha meghal, úgyis ő örökli mindenét.) Azóta a fiú és családja használja a kertet művelésre, teljes joggal. Az ősszel azonban (a néni szerint) el szerették volna adni. Kovácsék úgy nyilatkoznak, hogy építeni szeretnének rá. Az ügy újra napirendre került, miközben a perköltség és kamatai már közelítenek a 30 ezerhez.

Fellebbezésnek helye nincs

A tanácsnál kifüggesztett végrehajtási lapon, a 986 négyzetméteres kert becsértéke 25 ezer, az árverezési előleg 2500 forint, és az adós még közvetett úton sem vásárolhatja vissza. A végrehajtást kérő az előleg lefizetésével erre jogot szerezhet, sőt, ha más jelentkező nem lesz, akkor akadálytalanul hozzájuthat. Felmerül néhány kérdés: az idő múlásával miért nem lett tisztázva a tartozás? Kinek kellett volna kérnie az ügy végleges rendezését?, Miért vártak ennyi évet a követeléssel? Jogszerű-e a felszólítás nélküli azonnali végrehajtás? Közben nem évült-e el már az ügy? És még sorolhatnánk. A választ a legilletékesebb helyen, a battonyai bíróságon

kerestük, ahol dr. Petrisor János, a bíróság elnöke a következő tájékoztatást adta: A II. fokú ítélet jogerős, ezután fellebbezésnek helye nincs. A végrehajtási utasítás 1989. októberében született, Kovács I. kérésére. Még éppen belefért az ötéves elévülési időbe. A végrehajtásnak a felek méltányos érdekeit kell szolgálnia. özvegy Kovácsné időközben részletfizetési kedvezményt is kérhetett volna, és ha a jogosult beleegyezik, akkor úgy törleszfc- hetne. Ilyen kérelem nem érkezett be. (Feltételezhető, hogy a fiú ebbe nem is egyezett volna bele — a szerk.) A Gyulai Gazdasági Hivatal csak az ügyvédi költséget téríti meg, a tartozás kifizetése mindig is az adós kötelessége marad. Ellenkező esetben mi értelme lenne az ítéletnek. Hogy Kovácsné ezt nem tudta, és ki világosíthatta volna fel? A kirendelt, vagy fogadott saját ügyvédje. Kérés nélkül ez nem kötelező, Csak saját belátáson múlik. És, hogy miért várt a jogosult ennyi ideig? Azt kell mondani, hogy erre joga volt, a végrehajtást bármikor kérhette volna.

Kényszerű befejezés

Az ítélet tehát megmásíthatatlan, a kert sorsa február 16-án megpecsételődik. Utolsó esélyként özvegy Kovácsné még kifizetheti a felszaporodott perköltséget saját tulajdonának megőrzésére, vagy hagyja a sorsára az ügyet. így feltehetően a fia megveszi a kertet, amivel megszerzi a teljes rendelkezési jogot, A befejezésre a kényszerűség feltehetően pontot tesz, azonban néhány dolgot érdemes lenne mérlegelni. Megér-e most plusz 25 ezer forintot, hogy a fiú véglegesen bizalmát veszítse édesanyjának? özvegy Kovácsnénak pedig érdemes-e kiadnia közel 30 ezret, csak azért, hogy a hivatalban az ő neve szerepeljen kerttulajdonosként? A legégetőbb kérdés azonban mégiscsak az, hogy megér-e pár négyzetméterért dúló indulat annyit, hogy egy szülő elszakadjon édes gyermekétől, idegeneknél keresve a szeretetre kárpótlást?

— halasi —

Star Business Printen

1990. február 7-én 9-16 óra között SZÁMÍTÁSTECHNIKAI és IRODATECHNIKAI termékbemutatót

tart a SZÁMPR0G Kisszövetkezet Békéscsabán, a Megyei Könyvtár aulájában (Derkovits sor 1-4.).

STAR nyomtatók: XB 24-10

Keskeny és széles nyomtatók nagy választékban.

Színes nyomtatók,

STAR 8 lézerprinter.

IBM kompatibilis számitógépkek:

XT, AT AI-386 tetszőleges konfigurációban, igényes kivitelben.

TISZTELETTEL VÁRJUK KEDVES VENDÉGEINKET!

SZÁMPROG KISSZÖVETKEZET BÉKÉSCSABA

Szabadság tér Bartók B. - út

16-18. 21-23. the Computerprinter

66/21-824 66/27-441

|f* _____ Új cégtábla Orosházán

Mi lesz veled, Agrosiid Kft.?

A monopoíisztikus jellegű szocialista nagyvállalatok átszervezése már egy éve elkezdődött. Voltak olyanok közöttük, akik a társasági törvény életbe lépése előtt megpróbálták apróbb egységekre darabolni önmagukat, mások a törvénytervezet életbe lépése ■ után, s vannak olyanok is szép számmal, akik kivárnak. Az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a legtöbb esetben egyszerű cégtáblaátfestésről van szó, s az úgynevezett privatizációs akciók mögött sincs kézzelfogható felelős tulajdonos. Az önállósuló kisebb egységekre továbbra is rátelepszik a bürokratikus apparátusi, s úgy tűnik, a jelenlegi gazdasági törvények alapján minden további nélkül bele is gyömöszölhető bármekkora apparátus ' a korszerű tulajdonformába.

* * *

Az Országos Vetőmagtermeltető és Forgalmazó Vállalat most szervezi át önmagát. Azonban ma még nyitott kérdés, milyen .formában működik majd a holding szerepet vállaló országos központ. A tizenkét, korábban területi központként dolgozó vállalatról azonban már van döntés. Valamennyi korlátolt felelősségű társaságként jegyeztette be magát a helyileg illetékes cégbíróságnál. Az Orosházi Területi Központ átszervezéséről, a változások várható jelentőségéről Gubacsi László igazgatóval beszélgettünk.

Hol szorít a cipő?

Az Agrosiid Kft. névre keresztelt orosházi vetőmagtermeltető vállalat 83 millió forint törzstőkével jegyeztette be magát. Ebből 58 millió forint a vállalati eszköz, s mintegy 25 millió a készpénz. A guruló forintokat nyolc termelő nagyüzem dobta össze, amelyben gyakorlatilag a pénztőke többségét a Hidasháti Állami Gazdaság és a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát uralja. Azonban az össztőkéhez viszonyítva, 15 millió forintjuk 20 százalékos részesedést sem tesz ki. Mégis előfordulhat, hogy a tőkeéhséggel küszködő orosháziak egy törzstőkeemelési kényszer esetén a két nagy- részvényes termelő diktátuma alá kerülnek. Gond az is, hogy a gazdasági társaságba vont új tőketulajdonosok mellett a hajdani anyavállalat felől is szorít a cipő. Hszen a 119 milliós vagyonból 61 milliós értéket megtartott magpnak a most már vagyonkezelő holding névre hallgató, Rottenbiller utcai székház. Ám a saját tulajdon után évi 20 százalék bérleti díjat kasszíroz be az orosháziaktól. Ugyanakkor az 58 millió törzstőke- vágyon után osztalék is megilleti. Tehát minden bizonnyal az önálló kft. nem lesz könnyebb helyzetben, mint bármely más vállalat, hiszen a terhei nemhogy csökkennének, inkább nőnek. S ha feltételezzük — ami egyébként a személytelen tulajdonosok törvény- szerű fnagatartása —, hogy ők elsősorban az osztalék ki- kivitelében érdekeltek, akkor könnyen előfordulhat, hogy a vállalat alapja megcsonkul.

Nyílt kártyákkal

A vagyonkezelő egyébként szolgáltatásokat is ad a 12 vidéki kft.-nek, azonban ezt korábban is megtette mint országos központ, sőt még 20 százalékot sem kellett érte fizetni. Terveik szerint a mérleg szerepét töltenék be,

s arra is hajlandó a holding, hogy a gyengén jövedelmezőeket finanszírozza. Persze az már más kérdés, hogy a jobbak akarják vagy sem, el kell fogadniuk az „utasítását”. Mindezek ismerete után felmerül a kérdés: vajon mitől lesz jobb a szóban forgó orosházi cég, mint kft.? Jelenti-e az új forma azt is, hogy szabadabban mozoghatnak a hazai és külföldi piacon? Van-e módjuk és lehetőségük arra, hogy az Alföldön termeszthető, valamikor a világpiacon méltán elismert magyar vetőmagvak rangját visszahódítsák? A területi központ igazgatójától kapott információk alapján úgy tűnik, ezekre egyelőre kevés az esély. Az önállóság kimerül abban, hogy önálló saját számlavezető bankjuk lesz, s beleláthatnak a „kártyákba”, legalábbis a saját „lapjaikkal” tisztában lesznek. A hagyományos szervezeti formánál ugyanis minden a nagykalapba ment, s függetlenül az egyes központok eredményességétől, osztották vissza a javakat. Valójában bérgazdálkodási gondjuk sem oldódott meg az átszervezéssel. Hiszen 20 millió forint feletti a kft. bértömege, s ilyen nagyságrendet a bérszabályozás szigorúan behatárol. Az átszervezésre, a létszám csökkentésére még nincs kiforrott elképzelésük, de ezt ma még senki nem , is sürgeti', hiszen pénztárcájában nem érzi. Tulajdonképpen nem, is érezheti, hi- szeri a négy felső vezető egyénenként 100 ezer forintos névre szóló tulajdona mellett nincs dolgozói törzstőkejegyzés.

„állam az államban”

A vezetés ugyan fölajánlotta a lehetőséget 1 millió forint értékig, azonban érdeklődés a dolgozók részéről nem mutatkozott. Várhatóan

a szóban forgó összegen mégis osztozkodhatnak a dolgozók, de csak olyan kitétellel, hogy a társaság irányításában nem vesznek részt. Igaz, ez azzal az előnynyel jár, hogy a mindenkori osztalék háromszorosát vihetik haza. Afelől1 azonban kétségeink sem lehetnek, hogy ezek az alkalmazottak nem tulajdonosként viselkednek majd.

A pesszimizmusra az is okot ad, hogy a budapesti központ eltartásán túl, a két megyei vetőmagtisztító üzemnek — Orosháza, Szarvas — saját központi apparátusát is el kell tartania. Vélhetően hiába az új forma, ha a vízfej továbbra is rátelepszik a termelőegységekre. A valóban pénzt hozó export-import tevékenységet önállóan nem végezheti az orosházi részleg. Sőt, a területi társaságok csak a holdingon keresztül bonyolíthatnak le bármilyen jellegű kereskedelmi kapcsolatot egymás között. Az orosháziak — és valószínűleg a többi vidéki cég is így van ezzel — titkos vágya, hogy egyszer valóban önállóak lehessenek, a saját maguk urai. A korszerűnek tűnő szervezet ugyanis nem más, mint „állam az államban”, vagyonkezelőkkel, vagyon- gazdálkodókkal, ahol még ma sincsenek tulajdonosok, s emiatt meg sem indulhat az egyéni érdekeken alapuló önszerveződés. Ez pedig elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek. Kimondva- kimondatlanul is érzékelhető, hogy a magyar vetőmagtermeltetés sorsa, jövője aligha oldódik meg a cégtábla átfestésével. Hiszen a negyven év alatt olyan bürokratákkal teletűzdelt vállalatok alakultak ki, melyeket gyökeres átrendezés nélkül tehetetlenségük, a jó szándéktól függetlenül, a csőd felé visz.

Rákóczi Gabriella

Fotó: Kovács Erzsébet