Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3., szombat o Lehet, hogy az utolsó percben vagyunk? Ahogyan egy amerikai gazdasági főtanácsos látja A Független Kisgazdapárt Békés megyei elnöke, dr. Zsíros Géza vendégeként nemrég az Egyesült Államokból hazánkban járt, illetve szűkebb pátriánkban, a Viharsarokban, dr. Radványi Miklós gazdasági főtanácsos, akivel Sarkadon sikerült szót váltanunk. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, vajon egy fejlett piacgazdaságot ragyogóan menedzselő szakembernek mi a véleménye a magyar nemzetgazdaságról. Vélhetően egy kívülálló pontosabban megítélheti helyzetünket önmagunkhoz és a világgazdasághoz mérten. S értékítélete már csak azért sem lehet a valóságtól elrugaszkodott, mert nagyon jól ismeri a kelet-európai, de ezen belül is a magyarországi folyamatokat. Liberalizmus, demokrácia Számunkra, főleg az utóbbi hónapokban, központi kérdéssé vált az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzése és a költségvetési egyensúly fenntartása. Olykor túlzásokba esünk, s a valóságnál is tragikusabban ecseteljük helyzetünket. Radványi úr véleménye szerint pedig elképzelhetetlen úgy menedzselni egy válsággazdaságot, hogy közben állandóan azon reszketünk, tudunk-e fizetni, vagy sem. Célszerű lenne felülemelkedni pesszimista megnyilvánulásainkon, s egy kicsit arra fordítani figyelmünket, miként lehet olyan értékeket előállítani, ami a világpiacon jól konvertálható. Mégha hihetetlennek is tűnik, de legjobb tapasztalatokkal az adóságmenedzselést. illetően a magyar lakosság rendelkezik. Hiszen csaknem egy évtizede sikeresen veszi az akadályokat. Akkor is rácáfol a gazdasági irányítás elvárásaira, amikor már reménytelennek tűnik helyzete. Igaz, 14-16 órai munkával 2-3 munkakört ellátva, kockára téve ezzel saját egészségét. — Mert ma világcsoda az, amilyen életszínvonalon él a magyar lakosság egy ilyen mérhetetlenül hátrányos gazdasági és rossz politikai helyzetben — jellemezte kritikusan gondjainkat a közgazdász. Az is nyilvánvaló, hogy a lakosság teherbíró képessége határán áll. Pedig ma, a legtöbb gazdaságpolitikai koncepció nyíltan hirdeti: a piacgazdaságra áttérni az eddigieknél is nagyobb áldozatokkal jár. S mivel nincs pénze a költségvetésnek, a gazdálkodói szférának pedig nem marad, a 40 év alatt felhalmozódott mínuszokat a lakosságnak kell megfizetni. Ez a direktíva azonban lényegesen összetettebb annál, mint gondoljuk. Ugyanis, -ha elfogadjuk a lakosságot, mint egyedüli veszteségfinanszírozót, egyáltalán nem mindegy, hogy az esetlegesen megtermelt érték ismét elvész a semmibe, avagy megmarad. Ez utóbbinak ugyanis feltétele a gazdasági versenyhelyzet. II reformálgatás kevés Jelenleg tulajdonképpen senki nem vitatja a piacgazdaságot és a magántulajdont, mint elengedhetetlen feltételt a gazdaság fejlődéséhez. Arról azonban már igencsak eltérőek a vélemények, hogy mennyi idő alatt, és az egyéni tulajdon hány százalékos arányáig célszerű elmennünk. Az óvatos reformlépéseket hirdetők azzal érvelnek, hogy radikálisabb változás esetén a kátyúba rekedt szekér könnyen felrobbanhat, mielőtt kimozdul. Radványi úr azonban egészen másként látja a helyzetet. Véleménye szerint a gazdaság összeomlása így is, úgy is elkerülhetetlen. Nem mindegy azonban, hogy még egy viszonylag elfogadhatóan működő struktúra, vagy egy teljesen életképtelen roppan össze. Tudniillik, ha továbbra is csak magunk előtt toljuk a dolgokat, s félmegoldásokkal próbálunk úgynevezett szocialista piacgazdaságot fölépíteni, akár fél évszázadra is elveszíthetjük az Európához vezető fonalat. Nincs .más választásunk, mint áttérni a piacgazdaságra. Csak egy teljesen szabad, demokratikus ország, szabad piacokkal, kockázatot vállaló egyérii tulajdonosokkal reménykedhet abban, hogy részese lehet a nemzetközi gazdasági folyamatoknak, kiléphet az elszigeteltségből, állampolgárainak emberhez méltó életet nyújthat. Azt is látni kell, hogy ugyanazokra a bürokratákra — akik eddig reformál- gattak a magyar gazdaságot — nem szabad a majdani új kormánynak építeni. „fit év múlva Ausztria szintjén...” ...Mindenesetre merész kijelentés, amit Radványi úr ezek alátámasztására elmondott. Ugyanis tíz neves amerikai közgazdásszal — köztük öt olyan szakemberrel, akik korábban a Reagan-kormány főtanácsadói voltak — kidolgoztak egy olyan gazdasági koncepciót, amelynek köszönhetően a maihoz hasonló munkaintenzitással a magyar lakosság állítólag valóban Ausztria állampolgárainak életszínvonalát is elérheti. A tervezet egyik legfontosabb része a magyar forint konvertibilitásának megteremtése. Hét japán, három USA-, három nyugatnémet bank konzorciumra lép, s tőkével lefedezi a magyar forintot. Mintegy másfél év alatt a lakosság kezén lévő árufedezet nélküli pénzt kivonnák. Az új pénzegység bevezetése előtt úgynevezett átmeneti forint lenne forgalomban mindaddig, amíg nem stabilizálódik. S hogy mi a garancia arra, hogy valóban megszilárdítható a ma viharos léptekben romló forint, arra Radványi úr a következő érvet hozta fel: — Mi nem egyszerű kormányrendelettel tesszük átválthatóvá a forintot, hanem oly módon, hogy ehhez hozzárendelünk egy hasonló összegű devizát, és egy teljesen magántulajdonon alapuló szabad piacgazdaságot, ahol minden gazdálkodóegység csak annyit ér, amennyire a nemzetközi piac értékeli. Egyébként a lefedezés napjától kezdődően a forint a világ bármely részén devizára váltható lesz. Ennek az országnak azt is be kell látnia, hogy a magán- tulajdon érdekében kedvezményes feltételeket kell nyújtani. A begyepesedett érdekek ellenében favorizálni a vállalkozókat. Most él kell felejteni az egyébként hangzatosnak tűnő esélyegyenlőséget. Valamennyi korszerű piacgazdaságban a vállalkozók alacsony adókat fizetnek, tehát tőkebefektetésük jól jövedelmez. Ha Magyarország legalább ehhez hasonló feltételeket nem teremt, hiú ábránd abban bízni, hogy bárki is idehozza a pénzét. Űjabb nyugati kormány- és világbanki hitelekkel injektálni egy halódó gazdaságot pedig teljesen értelmetlen. Rákóczi Gabriella Meddig csapnak Tengiz „lángjai”? Lehet, hogy a füstje volt nagyobb, de attól is megrokkanhat az ember Egy békéscsabai mentötiszl vallomásai Ebből bizony vihar lesz — tettem le (bizonyára so- kadmagammal együtt így okoskodván) a Mai Nap című hetilap tengizi beruházással kapcsolatos cikkeit. Azt viszont álmomban sem hittem volna, hogy alig zizzen a papír, s máris kicsapódik szerkesztőségünk ajtaja az ügy egyik szereplője előtt. Mikó László, a cikksorozatban nyilatkozó békéscsabai mentőtiszt nyitott ránk ilyen vehemenciával. Halszáz rubel a tengerfenéken — Mi járatban? — nézek rá csodálkozva. — Második napja próbálom elérni a Mai Nap cikkeinek íróját, de a szerkesz- . tőségi telefont felvevők ilyen vagy olyan indokkal rendre kitérnek előlem. Sőt, legutóbb egy géphang már azt közölte, hogy megváltozott a szerkesztőség telefonszáma — buggyant ki Mikó Lászlóból minden indulata. — Helyreigazítást akarok kérni tőlük, mivel néhány, általam valószínűnek tartott dolgot tényként közöltek. Például két tengizi mentős társam apját, apásat határozottan BM-es tisztnek írták 'le, s most az érintettek felháborodottan visszautasítják ezt, minthogy katonatisztek voltak mindketten. — A helyreigazítást — ha a bíróság jogerősen megítéli — a Mai Napnak kell közreadnia. Beszélgessünk inkább Tengizről — ajánlom. — Ha jól emlékszem, 1986. június végén mentem ki — vág bele a történetbe. — A szerződéskötés alkalmával találkoztam Békési Lacival és katonatiszt apósával. Ott volt a harmadik mentős, Bónus Misi is. Mivel kons- pirációs dolgok is szóba kerültek, utólag az maradt meg bennem, hogy Laci apósa biztosan BM-tiszt. Sajnos, amióta a velem készült be- ’ szélgetés megjelent, kollégáimat környezetük kiközösíti és árulónak bélyegzi. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ők hozzájárultak-e figyelésemhez és az ellenem Tengizben kialakított koncepcióhoz. Ugyanis mindketten Egerből jöttek. Onnan, ahonnan dr. Bükk- erdő Pál főorvos is. Tulajdonképpen az igazi összeütközésem vele volt. Most merült fel bennem ez, amikor kipattant a lehallgatási botrány. Tengizt pedig a KGB. felügyelte. — Miből gondolja? —* Réz Kata, a már említett cikk írója mondta. Azt már kint is tudtam, hogy Szalmasági József . BM-es biztonsági ember volt, vagyonőrnek álcázva. A nagy titkolózással, a mindig zárt ajtókkal árulták el magukat. — Miért nem tették szóvá még Tengizben a most kiteregetett szennyest? — Aki szólni próbált, azt rövid úton hazaküldtek. Márpedig senki sem akarta elveszíteni az anyagi előnyöket. — Mennyit kerestek a ten- gizlek? — A magamét tudom elmondani. Itthoni alapfizetésemet havi 10 és fél ezer forintban állapították meg, a ■külszolgálat miatt viszont ennek duplája járt. Ezt rendszeresen fel is vette a feleségem. Ezen túl odakint 600 rubel ds összejött, s ebből a szállás, étkezés költségei és egyebek levonása után még mindig maradt havi 450 rubel. A rossz elhelyezési körülmények miatt pedig eleinte semmi levonás nem volt. Korábban Orenburgbarí is dolgoztam, ott még csak 180 rubelt kaptunk. Igaz, Tengizben — amely a Kasz- pi-tenger kiszárított medrében van — .hivatalosan is féltrópusiak a viszonyok, , a valóságban pedig talán teljesen azok. Nők a barakkban — Csak férfiak voltak ott? — Nem. A konyhán dolgozó és a barakkokat takarító személyzet, valamint az adminisztrátorok — igaz, kis létszámmal — nők voltak. & — Köze volt ehhez a brómozásnak, amelyről a Mai Napban szólt? — Tengizben közbeszéd tárgya volt, hogy a teát, kávét brómozzák, de bizonyítani nehéz lenne. — Nagy kihívás volt a lányok jelenléte? — Nézze, Tengiz a jelentősebb településektől igen távol esik. Így igaz, felettébb tiltották — kapcsolatok szövődtek. Ahogy lenni szokott, a nőkön összeösszevesztek a férfiak. — Verekedtek is? — Kemény összetűzésekért, verekedésekért, haza is küldték az embereket. Az ilyen eseteknek általában az volt a hátterében, hogyegy- egy ember összevásárolta a többiek italadagját, s ilyen állapotban látott a verekedéshez. — A helybeli kazahokkal kialakulhattak kapcsolataik? — A 15 kilométerre lévő faluban élőkkel igen. De az ottani emberek — vallásuknál, s a természeti adottságoknál fogva — elsősorban a lélek tisztaságára ügyeltek. Ez visszafogottabbá tette a magyarokat. n zord Biikkerdő — Olvasom, hogy már vagy 100, súlyosan megbetegedett tengizit tartanak számon. ön egészségügyi szakemberként élt ott. Mi erről a véleménye? — Volt a közelben egy több hétig tartó gázkitörés. Háromszor olyan magas lánggal égett a gáz, mint pár éve, Füzesgyarmaton. Állandóan szívtuk a kitörésből származó kénhidrogént, míg csak el nem fojtották a kutat. Az emberek viszont mindenféle betegségüket elrejtették, mivel dolgozni akartak, hogy ne essenek el a magas jövedelemtől. Nekem is akkoriban kezdődtek hányingeres köhögéseim, s alakultak ki testemen az elváltozások. — Hazaérkezése után nyilván megvizsgáltatta magát. — Dehogy. A panaszaim megmaradtak, de csak a múlt év januárjában — amikor már nagyon rosszul éreztem magam — fordultam orvoshoz, akj azt mondta: az utóbbi időben nem látott ilyen csúnya, tályogos tüdőgyulladást. Áprilisban kórházba kerültem, jó két hónapig ott is tartottak, s csak augusztusban kezdtem dolgozni. Akkor is saját kérésemre. — Miért jött haza néhány hónap után? — A kórházban egy kislány hisztériázott, ezért este beadtam neki egy fél ampulla S.evenalt. Ez egy tablettának felel meg. Ennyitől nem kerülhetett olyan állapotba, hogy még másnap reggel se ébredjen fel, pláne egy olyan ember, aki egyébként is nyugtatókon élt. Az eset miatt viszont dr. Bükk- erdő rámtámadt. Ez volt az alapja ki kezdésemnek. A másik pedig a tengizi hasmenésjárvány során — dr. Bükkerdő távollétében — tett intézkedésem volt. Már az első két napon hetvenen betegedtek meg, kettőjük széklete véres is volt, s nem aranyérsérüléstől. Az egyiknek infúziót is adtam. Ennek eljutott a híre Gurjev- be, a megyeszékhelyre is. Ott volt dr. Bükkerdő is, és hallván, mi történt, megijedt, s a tervezettnél korábban, helikopterrel hazajött. Presztízsféltésből nagy patáliát csapott. — Mielőtt kimentek, milyen orvosi vizsgálaton estek át? — Eddig 10 ezren dolgoztunk Tengizben. Úgy tudom, hogy valamennyien csupán egy olyan vizsgálaton vettünk részt, amilyet a Magyarországon fizikai munkát váLlalókon is elvégeznek. Ennek kapcsán azt mondták, hogy csak egészséges embert vittek ki — mondja Mikó László. Időközben egy vizsgáló- bizottság utazott Tengizbe. ök hivatottak arra, hogy eldöntsék: ennék az ügynek vajon' a füstje, vagy a lángja voltáé nagyobb. Persze, olykor a füsttől is megrokkanhat az ember ... Kiss A. János Fotó: Fazekas Fereno II gyulai Vasipari Kisszövetkezet 1990. február 20-án délelőtt 10 órakor, Gyula, (Dobozi út 42. sz. telephelyén árverést tart. Értékesítésre kerülnek az alábbi gépek: 1 db E 4Q0/1000 tip. egyetemes eszterga 1 db ME—250 Stigon tip. vízszintes marógép 1 db Hartex RH 1520/200 tip. csúcsköszörű ,1 db H80 TOS tip. vízszintes fúró-marómű Lünetta nélkül. Felvilágosítást ad: Juhász Imre, anyagosztály-vezető. Telefon: (66) 62-633. Kistermelők részére bábolnai naposcsibék megrendelhetők! Megnevezés Ft/db TETRA—82 húshibrid június 30-ig 13,77 TETRA—SL tojóhibrid január 1—május 31-ig 30,77 június 1—december 31-ig 27,77 TETRA—SL kakas 6,77 TETRA—H 14,77 TETRA—H szülőpár 45,77 V A megrendeléseket az alábbi címre lehet elküldeni: BÁBOLNÁI MEZŐGAZDASÁGI KOMBINAT KISKUNFÉLEGYHÁZI ÜZEMEGYSÉGE, KISKUNFÉLEGYHÁZA 6110. Telex: 26-259. Telefon: 06 (76) 62-641. A naposcsibék átvételi helye: kiskunfélegyházi csibebolt, Piactér, VII. kér. 108.
