Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-20 / 43. szám

1990. február 20., kedd o lENKMM--------------------------------------------------------------------------------------------------------­_ f r Búcsú Karády Katalintól Eszmecsere a tanítóképző főiskolán flz oktatás és a helyi igények Budapesten, a Szent Ist­ván Bazilikában hétfőn 11 és 13 óra között róhatták le ke­gyeletüket Karády Katalin ravatala előtt családtagjai, barátai, tisztelői. A New York-ban február 9-én el­hunyt művésznőtől a fővá­rosiak és vidékiek ezrei bú­csúztak megrendültén. Délután Szabó Géza ka­nonok celebrált gyászmisét. Méltatta a Budapesten szü­letett művésznő érdemeit, vázolta sikerekben és meg­próbáltatásokban gazdag életútját. A negyvenes évek Az elmúlt év gyűjtőmun­kája tette lehetővé, hogy a Kanizsai Dorottya Múzeum elkészítse a Magyarországon élő horvátok, szerbek és szlovének népművészetét be­mutató kiállítását. Az itt látható valamennyi tárgy a mohácsi múzeum tulajdona. Ez az első próbálkozás, amely a hazánkban élő dél­szláv népcsoportok sokszínű­ségéről hivatott az érdeklő­dőknek képet adni. A kiál­lítás négy termen keresztül mutatja be gazdag anyagi és szellemi kultúrájukat. Az első helyiség két vit­rinjében a híres mohácsi fe­kete és mázas kerámia, ill. szlovén mesterek készítette fennáló edények, míg a harmadik tárlóban faragott magyar hangosfilmjének kedvelt szereplőjét 1944-ben, a német megszállás idején, a Gestapo letartóztatta. A Zrí­nyi utcai börtönben töltött időszak után- sem követke­zett nyugalom számára: 1945 után az Andrássy út 60-ba kellett a művésznő­nek naponta kihallgatásra járnia. Szerződés és kenyér nélkül maradt, ezért 1949- ben elhagyta az országot. Kisebb kitérők után New York-ban telepedett le, ahol' az utóbbi időben, már guzsalyok, festett és fonott használati tárgyak láthatók. A nagyteremben a festett ládák, az ágyak, a bölcső, a pad, a bokálytartó és a hoz­zájuk kapcsolódó szőtteste- rítők és párnahuzatok soka­sága fogadja a látogatót. A terem közepén a két vitrin­ben 15 felnőtt- és 8 gyer­meknépviseletbe öltöztetett bábu, 12 népcsoport színes, de eltérően gazdag ízléséről és öltözködéséről tanúsko­dik. A harmadik terem a nép­szokások és a vallási élethez kapcsolódó tárgyakat mutat­ja be. Itt láthatók a szebb­nél szebb lakodalmas dísz­kendők, húsvéti kosárterí- tők, imakönyvborító szőtte­sek, szemfedők és egy 200 a külvilágtól, a művészi élettől visszavonultan élt. A művésznő barátainak, tisztelőinek kérésére a Kül­ügyminisztérium segítségé­vel sikerült Karády Katalin földi maradványainak gyors hazahozatala. Így teljesült a művésznő végakarata: hazá­jában, magyar földben nyu­godhat Délután, a Farkasréti te­mető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra Karády Katalint. A gyász- szertartáson a gyászolók ez­rei vettek részt. Karády Ka­talint Szabó Géza, kanonok áldása és imája után, he­lyezték örök nyugvóhelyére. Sírját virágok és koszorúk borították. éves halotti lepel, továbbá üvegre festett szenitképek, szenteltvíztartók és egyéb kegytárgyak. Még ebben a helyiségben ízelítőt kapunk a temetők művészetéből is. Egy busó és néhány maszk emlékeztet a nagymúltú far­sangi népszokásokra. Az utolsó terem falain kaptak helyet a gyapjúból szőtt, különböző technikával készült és díszített színes té­rítők és takarók. Itt látha­tók a legrégebbi ruhatáro­lók, a szökrönyök. Utolsó­nak említjük a sokácok ked­velt ruhadarabjait, a birka- bőrből készült ködmönöket és bőrmelleseket és a falon lévő hatalmas subát, ame­lyet a bácskai bunyevácok viseltek. A Debreceni Tanítóképző Főiskola Békéscsabai Kihe­lyezett Tagozata — mint minden magyar felsőoktatási intézmény — sorsdöntő szer­vezeti és tartalmi változá­sok előtt áll. A főiskola ve­zetőinek határozott tervei varnak a további fejlesztésre és a képzési profil bővíté­sére. Az ezekről készített tervek, dokumentációk már a művelődési minisztérium asztalán fekszenek. Ám a túlzott bürokratizmus és az Országgyűlés által még el nem fogadott módosított ok­tatási törvénytervezet egy­előre gátakat szab a meg­valósításnak. Az iskola vezetői úgy vé­lik, hogy egy új típusú, min­den tekintetben a helyi ér­dekekre épülő felsőoktatási képzés csak úgy lehetséges megyénkben, ha ebben a különböző politikai ' pártok akár az eddigi elképzelések megerősítésével, akár eluta­sításával, vagy új javasla­tokkal, de segítik a főisko­lát. Hogy az elgondolások­nak fórumot teremtsenek, a tagozat vezetői kötetlen esz­mecserére hívták a pártok képviselőit tegnap délután a főiskolára. A találkozón ti­zenöt meghívott párt közül négy képviseltette magát. A „foghíjasság” okán le­hetne gondolkodni. Érdekte­lenség? Szűkszavú meghívó? Elkésettség? Hasonló kérdő­jelekkel mindez a kibonta­kozó beszélgetés elején is felmerült. Később azonban beigazo­lódott, mégsem volt hiába­való a találkozás. A négy megjelent párt képviselője a legtöbb kérdésben egyetér­tett az iskola elképzeléseivel. Különösen azzal, amit dr. Földesi Béla tagozatvezető, és helyettese dr. Köteles La­jos hangsúlyozott: Nekünk úgy kell működnünk, mint akármelyik üzemnek, vagy gyárnak. Olyan „terméke­ket” kell gyártanunk, amit el lehet adni. Amit itt, Bé­kés megyében lehet eladni... — Szeretnénk a tanítói diploma mellé olyan plusz képzést is adni az itt tanu­lóknak — mondták —, amely hasznára lehet ennek a sokat tipródott Viharsa­roknak. Tervezzük a köz- igazgatási, ■ közgazdasági szakemberek képzését, tár­gyalunk a gyógypedagógiai és a szociális szak létesíté­séről. Szekerczés József, a Ma­gyar Néppárt képviselője, elsősorban a néptanítói el­képzelésekkel azonosult, míg Szokolay Zoltán (MDF) — többek között — a jelenlegi felvételi rendszer visszássá­gaira hívta fel a figyelmet. A független kisgazdapárttól Maczák János jött el, aki a nyitott iskolatípusok kiala­kítására tette a hangsúlyt, arra, hogy bárki bármikor megváltoztatja elképzelése­it, lehetősége legyen iskolát váltani. Dr. Dányi László (a Magyar Szociáldemokrata Párttól) az alkalmatlan is­kolavezetők mielőbbi eltávo­lításában látott garanciát mindezek megvalósulására. Végezetül Földesi Béla ar­ra kérte a megjelenteket, programjukkal, politikai szereplésükkel segítsék a ki­bontakozás programját a fő­iskolán. — ria — 13+1 tanfolyam — de mennyi ebből a nyerő? Mit nyújt egy átképzés? Néprajzi kiállítás Mohácson Tavaszváró közgyűlés a kákafoki horgászoknál . A fecskék megérkezése a tavaszt jelenti, s az egyre szaporodó horgászegyesületi közgyűlések pedig azt, hogy lassan vége a télnek és rö­videsen ténylegesen is vár­hatjuk a fecskéket. Az el­múlt héten Szarvason, a Ká­kafoki Horgászegyesület is megtartotta tavaszváró — értékelő közgyűlését, me­lyen jelen volt dr. Csigi Ti­bor, a MOH ŐSZ halgazdál­kodási osztályának munka­társa és Hegedűs László, a MOHOSZ Békés megyei in­tézőbizottságának tagja, te­rületfelelős. Az elmúlt évet értékelő beszámolót Gaál Sándor, az egyesület elnöke tartotta meg. Többek között beszá­molt arról, hogy a Kákafo­kon is megkezdődött a ta­vasz, mert a Körkövizig elkezdte a holtág átöblítését. örömmel számolt be, hogy elkészült és február 12-eóta üzemel a szennyvíztisztító­telep nyomócsöve, melyen keresztül 2500 m3 tisztított és hígított szennyvíz közvet­lenül a Hármas-Körösbe ke­rül. Megerősítette a városi tanács elnökének azon nyi­Egy szép példány az amu­rok közül. Fogta: Demeter György. latkozatát, hogy egy dán— holland—olasz bankkonzor­cium esetleg hitéllel támo­gatná azt a törekvést, hogy megvalósításra kerülhessen a Kákafok teljes, rehabilitá­ciója, kotrása, műtárgyak építése, stb. Igen eredményes volt az egyesület versenysportja, mert a megyei IB. csapat- bajnokságán Pekárik János vezetésével 3. helyezést ért el. Kimagasló versenyered­ményeivel kitűnt a Szabó házaspár, s különösen Szabó Imréné eredményei jelentő­sek, mert első helyen vég­zett a megyei meghívásos versenyen és országos ver­senyen 2. helyezést ért el, s bekerült a válogatott keret­be is. A közgyűlés a ver­senysport támogatására fel­emeltösszeget szavazott meg az idei költségvetésben. Az egyesület 1989. évi fogási átlaga 21,16 kg, mely a me­gyei átlag fölött van. Hozzászólások után, a köz­gyűlés a beszámolót és az ez évi költségvetést elfogadta, majd a jövő évi tisztújítás érdekében jelölőbizottságot választott. Demény Gyula (Folytatás az 1. oldalról) — Az a nyolc tanfolya­munk, amelyeket az érettsé­gizettek számára indítot­tunk, középfokú szakképesí­tést ad, a többi ötnek pedig a munkásképzés a cél­ja. Az itt végzettek képesí­tése kevesebb egy szakmun­kás-bizonyítványnál, de több egy betanított munkás pa­pírjánál. — A megyében indított tanfolyamok száma az or­szágos átlaghoz képest sok vagy kevés? — Békés megye az indí­tott tanfolyamok számát te­kintve az első három me­gye között található. Persze, hogy milyen tanfolyamok in­dulnak az idén, az már me­gint az igényektől függ majd. Több a „hűtlen” operátor? A tizenhárom tanfolyam közül az operátor jelölteket (számítógép-kezelőket) ke­restük fel. Az ő főhadiszál­lásuk a békéscsabai Sebes György Kereskedelmi és Köz- gazdasági Szakközépiskolá­Valutakamat-emelés az IBUSZ-nál Az IBUSZ február 19-étől, hét­főtől többségében megemelte a lekötött lakossági valutabetétek kamatlábait — közölte az MTI kérdésére Orbán Tamás, a vál­lalat csoportvezetője. Elmondta, hogy üzletpolitikai megfontolás­ból hajtották végre az intézke­dést, s valutánként eltérő a kamatváltozás. A 3 hónapra le­kötött schilling után az eddigi 6,688 százalékos kamat helyett 7,438 százalékot, az NSZK már­ka esetében pedig 6,688 helyett a jövőben 7,813 százalék kama­tot fizetnek. Ezenkívül még számos valutanem kamata emel­kedik, ugyanakkor az USA-dol- ‘lár után 8,375 helyett mostan­tól 7,625 százalék kamat jár. A változások a korábban lekötött betétekre csak a lekötési idő. lejárta után vonatkoznak. Ugyancsak változás az IBUSZ- nál, hogy míg korábban a va­lutaátváltási műveletek után az 1 százalékos kezelési költséget forintban lehetett fizetni, feb­ruár 15-étől — pénzügyminisz­teri rendeletre — devizában szá­molják fel a konverziós költ­séget. A vállalatnál egyébként mint­egy 4,8 milliárd forint értékben helyezett el a lakosság deviza- számlát, főképp NSZK-márká­ban, schillingben és dollárban. ban van. Bár a foglalkozás csak délután 2-kor kezdő­dött, az iskola könyvtárában már jóval előtte beszélgető, olvasgató fiatalemberéket találtunk. — Misur György vagyok — mutatkozott be egyikőjük. — Gyulán, az Erkel Gimná­ziumban végeztem, majd je­lentkeztem a debreceni ta­nítóképzőbe. Mivel nem vet­tek fel, ott álltam az érett­ségimmel munkahely nélkül. Aztán hallottam erről a tanfolyamról, és úgy gondol­tam, megpróbálom. — Miért éppen ezt a tan­folyamot választottad? — Igaz, hogy főleg a ma­gyar és a történelem érde­kel, de a gimiben két évig számítástechnika fakultáció­ra jártam, így ez a témakör sem idegen tőlem. Meg az­tán mindenképp szeretnék továbbtanulni, és nem akar­tam, hogy egy év pangás, kiesés legyen. Itt csak for­gatja az ember a könyveket és jó a közösség is. — A szavaidból úgy ve­szem ki, hogy te az első fi­zetésedet nem operátorként veszed majd fel. — Vagyunk itt vagy 25- en a tanfolyamon, de én csak két-három társamról tudom, hogy számítógép-ke­zelőként kíván elhelyezked­ni. Egyiküknek szólhatok — ajánlkozik Gyuri, akitől pár percen belül átveszi a szót Koszta Tamás. — Én katonatisztnek je­lentkeztem, de már a fel­vételin láttam, hogy az nem nekem való. Mivel öt éve foglalkozom számítógépek­kel, kapóra jött ez a tanfo­lyam. Ügy döntöttem, hogy operátorként próbálok elhe­lyezkedni. — Állásajánlatod már van? — Konkrét még nincs, de úgy néz ki, hogy Sarkadon az áfésznél lesz szabad ope­rátori állás. — Azt még nem is kér­deztem, hogy mennyi pénzt kaptok havonta a tanfolya­mon való részvételért? — Kézhez 3500 forintot ka: punk, ugyanis havonta öt­százat levonnak. Ezt azon­ban állítólag a sikeres vizs­ga után egy összegben meg­kapjuk. Viszont ha nem si­kerül a vizsga, mintegy 30 ezer forintot kell visszatérí­teni — mondta Tamás, de látszott rajta, hogy ehhez a „variációhoz” — érthető­en — nem sok kedve lenne. Nyemcsok László A megyei IB. saját vállalkozásban halászta le az ősszel a busákat. Pillanatkép a lehalá­szásról. Gábor Éva a „Munka Kitüntetettje 99 A kedves, mindig mosoly­gó, rendkívüli eleganciával öltözködő fiatalasszony ne­vét jól ismerik Szarvason. Gábor Éva diákkora óta pél­dás beleélő 'képességgel, az emberek iránti közvetlen­séggel, fáradtságot nem kí­mélve dolgozott mindig a közösségi célokért. Itthon if­júsági megmozdulásokat szervezett, majd több német városban is megfordult ha­sonló körökben. Lipcsében kultúrreferens volt, néhány év óta pedig az NSZK-beli Velbertben a Tudományokat Transzferáló Intézet egyik vezető munkatársa. Ez az intézet tudományos profilja mellett szakmai és turiszti­kai célú társasutazásokkal .is foglalkozik. Gábor Éva ezeknek az utaknak a szer­vezésével és vezetésével tűnt ki különösen. Hazánkkal és népünkkel úgy tudta megismertetni az idelátogató, legkülönbözőbb - érdeklődésű, korú és világ- * nézetű turistákat, hogy azok a magyar nép barátaiként búcsúzáskor már legköze­lebbi visszatérésük terveit szövögetik. Neki köszönhe­tően sokan már évente visz- szajármak hazánkba. Erre a népeket egymáshoz közelebb hozó jószolgálati tevékeny­ségre figyeltek fel az NSZK- ban, ahol ezért kapta meg a közelmúltban a „Munka Kitüntetettje” elnevezésű holland alapítvány I. foko­zatát. A kitüntetést Hűbbért professzor, az alapítvány NSZK-beli dékánja a vél- berti ünnepségen adta át Gábor Évának. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom