Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

NÉPÚJSÁG 1990. február 16., péntek fl Kereszténydemokrata Néppárt választási programja A Kereszténydemokrata jan az alábbi kérdésekre Néppárt választási prog- adott válaszokban foglal­ramját elméleti és gyakor- hatjuk össze: lati meggondolások alap­I. Mit jelent a keresztény politika? Minden politika megha­tározott ideológiára tá­maszkodik. Az ideológia a világnézet és a társadalom- elmélet területén vallott nézetek együttesét jelenti. A keresztény politika te­hát azt jelenti, hogy az ideológiája a .keresztény világnézeten és keresztény társadalomelméleten alap­szik. A politikailag és ideoló­giailag jelentős fő kérdé­sekre — az ember és a tár­sadalom mibenlétére, cél­jára és egymáshoz való viszonyára — a keresztény bölcseiét alapján keresünk választ. Tehát nem a ke­resztény vallás dogmáin, hanem a tiszta ész alapján jutunk el olyan feleletek­re, amelyek összhangban vannak a keresztény val­lások hittételeivel. Ezért nem kell szükségszerűen vallásosnak lennie annak, aki ideológiánk alapkérdé­seiben a keresztény bölcse­let, világnézet, társadalom- elmélet talaján áll. Bölcseleti és ideológiai alaptételeink nagy részét már a kereszténység előtti nagy pogány bölcselők és az egyistenhitet valló val­lások ideológusai is felis­merték. Ezért valljuk őket világnézetünk előhírnökei­nek, és ezért állíthatjuk, hogy politikánk ideológiá­ja a krisztusi tanításon kí­vül a zsidó és az európai mediterrán bölcseletben, világnézetben, kultúrában gyökerezik. tűk tagjait, s rajtuk ke­resztül maguk határozza­nak közösségük ügyeiről, választhassák meg tiszt­ségviselőiket. A helyi ügyekben tehát a döntése­ket a helyi önkormányza­tokra kell bízni a törvé­nyek általános keretei kö­zött. önállóságuk anyagi alátámasztására az önkor­mányzatok tulajdonába kell adni a helyi jelentősé­gű termelő-szolgáltató ál­lami vállalatokat, s jogot kell kapniuk újak alapítá­sára. Az önkormányzatok egyenjogúsága elvének ér­vényesítése gátolja meg, hogy az egyes települések, községek alárendelt hely­zetbe kerüljenek más tele­pülésekkel, a városokkal, és különösen a megyékkel szemben. A megyéknek az önálló önkormányzatok szövetségévé keli átalakul­niuk, és eddigi hatósági jogkörük helyett koordi­náló, összehangoló, infor­mációt szolgáltató felada­tokat kell teljesíteniük. Ne a községek függjenek a megyétől, hanem a telepü­lések képviselői közösen alakítsák iki a megye tevé­kenységét. Minden téren a bürok­rácia felszámolására törek­szünk. A demokratikus jogállamisággal összeegyez­tethetetlen a jelenlegi köz­ponti és helyi bürokrati­kus, hivatali, intézményi rendszer, továbbá ennek kiterjedt szabályalkotási és engedélyezési jogköre. Ezért következetesen küz­deni fogunk az államigaz­gatási szervezetek egysze­rűsítéséért, rendeletgyártá­suk és bonyolult engedé­lyezési eljárásuk korláto­zásáért. Sokkal kevesebb, de szakmailag sokkai kép­zettebb igazgatási tisztvi­selőre van szükség. V. Értékálló nyugdíjat követelünk! II. Mi a kereszténydemokrácia? Kereszténydemokráciá­ról három elv együttes fennállása esetén beszél­hetünk: — Olyan államban, amely gyakorlatilag meg­felel az államról alkorntt keresztény felfogásnak, vagyis amelynek célja a közjó megvalósítása, pol­gárai emberi jogainak tel­jes érvényre juttatása mellett személyiségi kitel­jesítésének a közösség ér­dekeivel összehangolt biz­tosítása; — a népfelség elvének teljes érvényesülése mel­lett; — parlamenti demokrá­ciában. vagyis olyan ál­lamformában, amelyben a néphatalom gyakorlásának legfontosabb eszköze a nép által demokratikus úton, a pártok közreműködésével megválasztott parlament. A fenti elveinkből faka­dó legfontosabb gyakorlati, politikai követeléseink: Az államhatalmi struk­túra mielőbbi átalakítását célzó törvények gyors meg­hozatala az Országgyűlés által; az alkotmányból a pártállam és a gazdasági­társadalmi rend elavult formához való kötődések gyors kiiktatása; a politi­kai pártok működésének szabályozása; az alkot­mánybíróság, a közigazga­tási bíróság, a Legfőbb Ál­lami Számvevőszék és az állampolgári jogok szószó­lója intézményeinek mi­előbbi létrehozása. Ezek közül az alkotmánybíró­ság és az állami számvevő- szék intézménye már létre­jött, azonban ezeknek ha­tásköre és eljárási módja távolról sem kielégítő. Pártunk erkölcsi köteles­ségének tudja és politikai feladatként vállalja az el­múlt években leginkább háttérbe szorított rétegek létérdekeinek képviseletét. Elsősorban a nyugdíjasok, a többgyermekes családok és a szegények helyzetének javítása nem tűr halasz­tást. Megalázónak tartjuk, hogy a társadalom kérvé- nyezésre és segélyre kár­hoztassa azokat, akiket ál­lampolgári jogon szociális ellátás, megélhetést bizto­sító nyugdíj és megfelelő családi pótlék illet. * Gyors és hatékony intézr kedések szükségesek. Kö­veteljük — és hatalomra jutásunk esetén megvaló­sítjuk —, hogy a nyugdíja­kat felemeljék az infláció mértékével azonos arány­ban. Erkölcstelennek és igazságtalannak tartjuk, hogy a gazdaság csődjét azok vállára terheljék, akik egész életük becsületes munkájával érdemelték ki a biztonságos öregséget. Politikánk nem szegény­ségtámogató, hanem sze­génységellenes politika. A gazdaságpolitikát úgy kell alakítani, hogy minél ke­vésbé legyen szükség szo­ciálpolitikai beavatkozásra. Meg kell változtatni a jelenlegi adórendszert is! Csak az olyan adórendszer igazságos, amely meghagy­ja a jövedelmet azok kezé­ben, akiknek nagyobb a társadalmi kötelezettségük (pl. nagyobb a családjuk). Elsősorban azoktól kell el­vonni a jövedelmet, akik­nek a jövedelemszínvonala azt lehetővé teszi. Pártunk felfogása szerint a család alapításával és az önálló lakás biztosításával, a csa­ládfenntartással járó kiadá­sokat a közösségnek nem támogatásokkal és szociális juttatásokkal, hanem adó- kedvezmények nyújtásával kell megteremteni. III. Elveink és eszményeink A Kereszténydemokrata Néppárt eszmei alapja a keresztény világnézet, nem­zetünk Szent Istvánig visz- szanyúló történelmi örök­sége. Világnézetünk az egyetemes emberi értékek elismerésén, tiszteletén nyugszik, azok szolgálatá­ra. megvalósítására köte­lez bennünket. Értékren­dünk középpontjában a fe­lebaráti szeretet áll. A „sze­resd felebarátodat” krisz­tusi parancs olyan társa­dalmi-politikai berendez­kedés felé irányít, amely tiszteletben tartja minden egyes ember személyiségét, szabadságjogait, lehetősé­get ad képességei kibonta­koztatására, részvételére a közösség életének alakítá­sában. A másik ember tisztele­téből következik a türelem, a mienktől eltérő világné­zetekkel, politikai felfogá­sokkal szemben. Ezért el­utasítjuk az erőszakot, a társadalmi-politikai nézet- eltérésekben és hiszünk a meggyőző vita erejében. Ebben a vonatkozásban vállaljuk a legnehezebb fel­adatot is. Az eddig elköve­tett politikai bűnökért nem ütünk vissza. El kell ér­kezni annak az időnek, amikor a politikailag és jogilag sértett fél nem emeli fel büntetésre kezét a hatalom birtokában. Pártunk a demokráciát Vallja politikai hitvallásá­nak. Hitünk szerint min­den hatalom a néptől szár­mazik. „A nép szava, Isten szava” — és ezért csak az ország népe határozhatja meg társadalmi-politikai rendszerét, alkotmányát, kormányformáját, állam­életének alakulását. Az al­kotmánynak és a hozzá kapcsolódó törvényeknek kell szavatolniuk, hogy az ország valamennyi állam­polgára szabadon kifejt­hesse és közölhesse politi­kai nézeteit, gyakorolhassa jogait az állami ügyek befo­lyásolására, és e célra pár­tok, társadalmi szervezetek létrehozásában, tevékeny­ségében részt vegyen. Pártunk néppárt. Nem valami szűk réteg, csoport vagy osztály érde­keit védi, hanem az egész nép érdekeit szolgálja. Az egyszerű emberekét, akik­ből — belőlünk — a társa­dalom túlnyomó többsége áll. Keresztényi elhivatott­ságunkból következik, hogy a nyugdíjasok, többgyer­mekes nagycsaládok és a ma már milliós létszámú szegénység életkörülmé­nyeinek javítását erkölcsi kötelességünknek tartsuk. IV. Rlketmányos jogállamot akarónk! Pártunk arra ' törekszik, hogy az új alkotmány tar­talmazza a községek és városok helyi önkormány­zata kiépítésének új alap­elveit, s ezt a hozzá kap­csolódó alaptörvények rész­letesen szabályozzák. A községek és a városok la­kosságának joga legyen, hogy maga válassza meg önkormányzati szerveze­VI. Inflációellenes gazdaságpolitikát vállalunk! Országunk gazdaságának legsúlyosabb problémája a tartós és növekvő infláció, amely egyre nagyobb mér­tékben csökkenti -a dolgo­zók keresetének vásárlóér­tékét. Amely különösen sújtja a nyugdíjasokat és az alacsony jövedelműeket. Az infláció egyre áttekint­hetetlenebbé teszi a költ­ségvetési és a vállalati, to­vábbá az egyéni gazdálko­dást. A jelenlegi infláció a kormány által gerjesztett szükségtelen és messzeme­nő politikai célokat sejte­tő gazdaságpolitika. Az infláció nem azoktól veszi ei az életszínvonalat, akik­nek korábban nem adta azt meg. A külföldről felvett kölcsönöket nem az ország népe fogyasztotta el, ha­nem annak nagy részét a hatalom vitte ki az ország­ból, népünktől idegen cé­lok megvalósítása érdeké­ben. A külföldről felvett kölcsönöket — amelyeket más irányba ugyancsak külföldre továbbított a ha­talom — nem népünknek kell megfizetni. Erre van is gyakorlati lehetőség, csak élni keli vele tudni. Elsődleges feladatunknak tekintjük tehát az infláció gyors megszüntetését, vi­szonylag rövid időn belül. Nélkülözhetetlennek tart­juk az állami kiadások azonnali nagyarányú csök­kentését. Kategorikusan fel kell számolni a gazda­ságtalan vállalatokat, radi­kálisan le kell építeni a túlburjánzott állami bürok­ráciát és pazarló költeke­zéseket. VII. Mezőgazdasági politikánk Pártunk mezőgazdasági politikája azon alapszik, hogy a termőföldek képe­zik egyben az ország terü­letét, a nemzet életének terét, s a közöttük fekvő falvakban él az ország la­kosságának mintegy a fele. A falvak, települések lako­sai részére ezért olyan po­litikai, gazdasági, művelő­dési és környezeti feltéte­leket akarunk teremteni, amelyek megszüntetik hát­rányos helyzetüket, saját gazdáikká teszik őket, és biztosítják boldogulásuk, gazdagodásuk lehetőségét. A jogállam kialakításá­nak feltétele, hogy orvosol­juk az elmúlt évtizedek jogsértéseit. A falvaknak vissza kell kapniuk az ere­detileg tulajdonukat kép­zett községi, illetve közbir- tokossági földeket és erdő­ket. Lehetőséget akarunk adni arra, hogy a közigaz­gatásilag összevont falvak visszanyerjék korábbi ön­állóságukat és ehhez az ál­lamnak anyagi segítséget kell nyújtania. Azt akar­juk, hogy az egyes falvak eredetileg önálló termelő- szövetkezetei — amennyi­ben tagjai is úgy kíván­ják — újra önállósulhas­sanak, eredeti földterüle­tükkel együtt kiválhassa­nak az összevont szövetke­zetekből. Lehetővé kell tenni az életképes magángazdasá­gok kialakítását. Részükre termelési kölcsönöket kell nyújtani kamatmentesen, és működésük első éveiben adómentességet kell élvez­niük. El kell érni, hogy a magángazdaságban a csa­lád önálló erejével művel­hesse meg a földeket. Az 1947. december 31-én fennállott földtulajdoni ál­lapotokat jogilag vissza kell állítani. Meg kell álla­pítani, hogy a termelőszö­vetkezetek használatában lévő és állami tulajdonban lévő földekből milyen tu­lajdoni arány illeti meg azokat, akiktől — akik iog- elődeitől — törvénytelenül elvették a földet. A tulaj­donarány megállapítása után pedig gondoskodni kell arról, hogy a károsul­tak megfelelő kártérítés­ben részesüljenek, ebben a vonatkozásban figyelembe kell venni a termelőszö­vetkezetek és a társadalom teherbírását. Tehát a tu­lajdonviszonyok rendezését később is követheti a tény­leges kártérítés. Az egyéni gazdaságok földtulajdonának felső ha­tárát 60 hektár körül akar­juk meghatározni. Ez felel meg a korlátozott magán- tulajdon elvének, és meg­gátolja egyéni nagybirtok kok kialakulását, valamint gátat szabhat a spekuláci­óknak. Jogszabállyal kell megakadályozni, hogy kül­földi állampolgárok és jogi személyek tulajdonába föl­dek kerüljenek. Az új föld­törvényben kell rögzíteni a mezőgazdasági földek tu­lajdonának jogi szabályait és korlátáit. A mezőgazda­ságban az iparéval és a ke­reskedelmével azonos jö­vedelem- és adószínvoinal kialakítására törekszünk. Fel keli számolni az egyéni gazdaságokkal szembeni hátrányos adó- és pénz­ügyi megkülönböztetéseket. Az egyéni gazdaságok szá­mára lehetővé kell tenni az átalányadózást, hogy mentesüljenek a könyvelé­si kötelezettség alól. IX. R realitások külpolitikáját követjük Pártunk a nemzetközi kapcsolatokban is az egye­temes keresztény erkölcs alapelveit vallja irányadó­nak. A „békét adok nek­tek” krisztusi tanítása, az országokra, népekre kiter­jesztett emberszeretet biz­tosíthatja a Föld lakóinak fönnmaradását. A béke és a békesség felel csak meg a józan ész követelményei­nek, a jószándékú emberek óhajának, és erre keli tö­rekednie országunk külpo­litikájának is. Külpolitikánkat — amely az egyetlen követhető kül­politika — az ország geo­politikai helyzete határoz­za meg. A geopolitikai helyzet az utóbbi időben már más értelmet nyert, mint akár egy évvel ko­rábban is gondoltuk. For­mailag ma még két világ- hatalmi és egyben két kü­lönböző társadalmi-gazda­sági rendszer között élünk és mindkettőhöz kötődünk. Kelethez egyelőre gazdasá­gunk, Nyugathoz kultú­ránk, szellemiségünk és ezeréves történelmünk kö­telékei kapcsolnak. A Nyu­gathoz azonban egyre több gazdasági kapcsolat is fűz bennünket. Politikai célunk európai­ságunk visszanyerése és ki- teljesítése. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a két világhatalom béké­ben és a kölcsönös bizalom légkörében él. Európába való visszaté­résünk záloga a nyugat­európai országokhoz fűző­dő gazdasági és kulturális kapcsolataink dinamikus fejlesztése, amelynek ér­dekében minden adódó le­hetőséggel élnünk kell. Szolidaritásunkkal támo­gatjuk azokat a kelet-euró­pai országokat, amelyek hozzánk hasonlóan függet­lenségük és nemzeti létük visszanyeréséért küzdenek. Szomszédainkkal összeköt bennünket közös törté­nelmi múltunk, gazdasági és kulturális egymásra­utaltságunk és hasonló gazdaságpolitikai helyze­tünk. Kapcsolatainkat immár 70 éve terheli az idegenbe szakadt magyarság sorsa. E magyarság érdekeinek kép­viseletét nem adhatjuk fel még akkor sem, ha ez len­ne a jószomszédi kapcsola­tok ára. Az utóbbi hóna­pokban Romániában igen jelentős változások történ­tek. A jelenlegi helyzetet ki kell használni arra, hogy az erdélyi magyarság visszanyerje és megszerez- ze — mint politikai egy­ség — a nemzeti kisebbsé­geket megillető korlátlan kisebbségi jogokat. A töb­bi szomszédos állammal jobb a kapcsolat és jobb a magyarság helyzete is. Tö­rekvéseinket azonban ná­luk is folytatni kell. X. R Szovjetunióhoz való viszonyunk A fentebbiekből nyilván­valóan következik, hogy legnagyobb szomszédunk­kal is a legnagyobb barát­ságban akarunk és fogunk élni. A jelenlegi politikai és gazdasági kapcsolatok rendszere azonban lénye­gesen megváltozik. A ha­tályban lévő politikai és gazdasági szerződéseket be kell tartanunk. A változás az új szerződések kötésé­ben fog realizálódni. Ekkor és ezekben szuverén és egyenrangú partnerként akarunk szerepelni. Első­sorban a gazdasági kap­csolatok átalakítására ke­rüljön sor. Az árucserék­nek a világpiaci árakon kell lebonyolódnia. El kell érnünk a Szovjetunióval szemben, hogy az egyes szerződéseket be kell tar­tania. A késedelmes és a hibás teljesítések esetén megfelelő gazdasági követ­kezményeket kell a konk­rét magatartáshoz fűzni. A gazdasági kapcsolato­kon belül az első feladat az egymilliárd rubeles adósság megfizetésének el­érése. Nem fogadjuk el, hogy a Szovjetunió „nem tudja ellentételezni” a szállításainkat. Devizával kell tudnia fizetni, vagy ha ezzel sem, akkor színarany- nyal mindenféleképp tud­nia kell fizetni. Meg keli szüntetni azt az állapotot, hogy mi — egy végletekig eladósodott or­szág — nyújtson igen nagy összegű kölcsönöket a világ legnagyobb és leggazda­gabb országának. Ezek a konkrét fizetések azonnali hatást eredményeznének az infláció megállításában. A politikai kapcsolatunk első követelménye a szov­jet csapatok rövid időn be­lül való kivonása. Emlege­tik. hogy 2000-re kivonják a csapatokat. Az 11 év. Ad­dig nem várhatunk. A szovjet csapatok ittlétének nincs meg a katonai és po­litikai alapja. Ezért egy, vagy másfél év alatt a ki­vonulásukat be kell fejez­ni. Nem fogadjuk el azt az indokot, hogy nem tudják otthon elhelyezni . őket. Tudjuk, hogy Moszkva kör­nyékén az otthonok tízez­rei állanak üresen, mert a Brezsnyev-korban az orosz lakosságot széttelepítették a határos köztársaságokba. Nem fogadjuk el azt a hi­vatkozást, hogy a gyors ki­vonulás úgy megterhelné a vasúti és közúti forgalmat, hogy az nagy áldozatokat követelne lakosságunktól. Ezekkel érvelt a főparancs­nok. Biztosíthatom a szov­jet tábornokot; a magyar nép szívesen meghozza ezt az áldozatot. R fenti írás nem a szerkesztőség, hanem a párt álláspontját képviseli

Next

/
Oldalképek
Tartalom