Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-15 / 39. szám
1990. február 15., csütörtök JSHslUJfctiTcj Filozofikus jellemábrázolás Tóth Ernő tárlata a lókai Színházban Több minit tíz évvel Csabára jövetele után e kiállításával a festő már nem bemutatkozik, hanem megmutatkozik a közönségnek. Egy éve a Munkácsy Múzeumban teljesebben jelentkezhetett — a tér adta lehetőségekkel élVe —, most viszont intenzívebb élményt kíván műveinek mondhatni műhelybemutatója. Olajképek és grafikák egyaránt helyet kaptak a színház előterében. A Jelenet kecskével című festményének ugyanilyen tárgyú grafikai előképe is elhelyezést nyert a tárlaton. Az alkotói munka módszerének két fázisát prezentálja a művész. A maga nemében mindkét mű befejezett. Tóth Ernő festményeinek mindig is lényeges jegye a grafikai felfogás — a vonalak teremtette hangsúlyozás. Nem elsősorban kedvtelésből rajzol, hanem meggyő- ződésből.^Tudja, hogy a legegyszerűbb, a leghétköznapibb, a legmeghittebb és lfegfelemelőbb ábrázolófor- mát a művész szellemi termékként, fáradságos munkával teremti meg. Tóth Ernő mindig valamilyen filozófiai ablakon keresztül néz a világba. Véleményét festői világképével mutatja fel az embereknek—, mivel mondandói csak a képzőművészet útján közölhetőek. Nem azért szürreálisak művei, mert az divat, hanem mert olyan dolgokról ad jelentést, érzéki, vizuális fogalmat, amelyek irodalmi Lag. vagy más vonatkozásban nincsenek megvilágítva. A tudatban léteznek, de az ember világképéhez hozzátartoznak. Festményeiről és grafikáiról a reménység sugárzik, egy jobb és szebb világ reménye, amely a századfordulón az emberek millióiban élt. Művészi eszközökkel idéz fel egy utópiát, amely egyszerre tűnt távoli délibábnak és az orrunk előtti kézzelfogható valóságnak. Ifjúkorában őt is eltöl- tötte az eufórikus bizakodás abban, hogy új korszak küszöbén él. Ettől kezdve nagyarányú az űrhajózás, technikai civilizáció fejlődése. Művészként immár más szemmel, mindinkább bizalmat- lankodva nézte a technikai haladást. Lassan azt is észrevette — amiről művei szemléletesen vallanak —, hogy maga is eltávolodik valamelyest eszméitől, s képessé vált ironikus szemlélésükre. S akik ezt felismerték képeiben, azok egyre in• ká'bb művészete varázsa alá kerültek. Lassú meggyőző munkával hódította meg a közönséget és a szakmát. Kialakult itthon és külföldön gyűjtőinek köre, kiállított Hollandiától, Hamburgon és Hódmezővásárhelyen át Szófiáig. A nagy áttörést még nem élhette át, de számos művészi diadal jutott már neki osztályrészük Motívumainak alapkincstárát a legeredetibb változatai, folytonossága és kevésbé az új ötletek • ötpercenkénti sorjázása jellemzi. Vegyes technikájú képei után visszatért a több száz éve bevált technikához, vászonra festi olajképeit. Nyilván, ha nagy energiát fektet abba, hogy közölje véleményét, nem használ olyan festéket, aminek a kimenetelét nem ismeri. Akik nyomon követték életműve eddigi szakaszának alakulását, már ismerősként találkoznak a repülő halakkal, a hegedülő krampuszokkal, a szerelmes kecskékkel és jelmezes alakokkal. Továbbra is eleven fantáziával rendezi el ezeket az attribútumokat. Az utóbbi egy évtizedet áttekintve ez a tárlat két területen mutat előrelépést. Egyfelől elmélyült jellemábrázolás fedezhető fel ezeken a képeken, sokkal tudatosabban és szemléletesebben, mint korábban. A kosztümös alakok és az amtropomorfi- zált állatok szituációi irigységet, féltékenységet, szenvedést és még ezerféle emberi tulajdonságot jelenítenek meg. Másrészt művészete legutóbbi termésén a színek elevenebbek, a kompozíció befejezettebb, ha korábbi alkotásaival mérjük össze. Képei egyszerre keltik a véglegesség és kiszámíthatatlanság érzetét. Végleges, mint az álom anyaga, amelyben a valóság mintegy summázva jelenik meg. Kiszámíthatatlan, mint ugyanennek a‘valóságnak a szabadon szárnyaló variánsai. Nem kerülhető meg a kijelentés: Tóth Ernő a magyar képzőművészeti élet középgenerációjához tartozik. Fiatalos, eleven a felfogása, egyre kiérleltebb képarchitektúrája és mindinkább egyéni festészeti arculata. Cs. Tóth János Fúvósok kamaraestje Békésen Nem panaszkodhattak azok a bérletezők, akik hétfőn este a békési zeneiskolában meghallgatták a Magyar Rádió Fúvósötösének filharmóniai hangversenyét. A bemutatott művek Vivalditól a 20. századi Arnoldig adtak ízelítőt a különböző zenei korok fúvós-kamarairo- dalmából. Trió, kvartett, kvintett és sorozattá fűzött karakterdarabok váltogatták egymást pergő gyorsaságban., A_ barokk, velencei szerző (akinek életművéből a még ma is tartó feltárás során több mint 500 versenymű került elő) fuvola—oboa— fagott triójában a concertá- lás, a figurációs technika és a hangszínkezelés mesteri tudását ismerhettük meg. Már itt, az első számban szembetűnően vezéregyéniséggé lépett elő a fuvola és a fagott két hangszeres művésze. Drahos Béla és Vajda József, Az ezt követő Rossi- ni-kvartett le sem tagadhatta alkotóját, a hatalmas zenei fantáziával rendelkező, múlt századi operakomponistát. A termékeny szerző — akinek 30 éves koráig 30 színpadi darabját mutatták be szülőhazájában! — a kamarazenei műfajban is leleményes egyéniség volt. Nem véletlen, hogy sikerei annak idején Beethovent is féltékennyé tették, és a társasági életben akkortájt az időjárás mellett Rossini operáiról vagy a magánéletéről illett társalogni. Az olasz mesterből a hétfői koncerten a fagottista kitűnően vizsgázott. Olyan pia- nókat produkált, majd a kürttel olyan fergeteges accelerandokat „futott”, hogy megérdemelt elismerést váltott ki a hallgatóság körében. Az előromantikus Danzi-kvintettben a budapestiek előadásában egy eredeti fúvósötös darabot üdvözölhettünk, változatos négy tételben. A másodikban még a mi Himnuszunkra emlékeztető, erkedes harmóniák is felbukkantak, a fuvolista ki-kitek intgetve gyakran ellenőrizte zenei memóriánkat és reakcióinkat. A menüett tétel sforza- to-effektusai egy jól megszervezett, kollektív „tüsz- szentés” erejével hatottak. Igazán szellemes volt. A negyedik tételben a vadászkürtös Keveházi Jenő mutatta be virtuozitását. A szünet után e századi francia szerzők darabjai vitték tovább a laza hangulatot. Ibert rövidebb lélegzetű művei klasszikus és impresszionista vonásokat ötvöztek, a muzsikusok élvezettel vonultatták fel előttünk a zenei karaktereket. Francaix kvartettjének első tétele hangzásban, ritmikában Bartók Fából faragott királyfiját idézte, a zárás hangszeres „rácsúszása’’ hatásosra sikerült. Ugyanígy a harmadik tétel prokofje- vi hangulata, majd a befejező taktusok repeticiós bravúrja is. Talán az Amold- mű napjainkat utánzó, mozgalmas, kürtös-tülkös forgataga hatott egy kicsit irritálóan. Bár Drahosék ezt is mesterien, zenei pamfletként adták elő. Így aztán a közönség lelkesen fogadta be a kortárs zenét, és ráadást kért az együttestől, ismeretlenül is kötekedve a zeneszerző Honegger jóslatával: „A művészet elhagy bennünket, elenyészik ... Félő, hogy elsőként a zene távozik el tőlünk.” Ne hagyjuk! F. Pálfy Zsuzsa A cigányság érdekeiért A Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének Szekszárdon, a közelmúltban megrendezett rendkívüli közgyűlésén jelen lévő 7 megyei küldöttcsoport közül öt azonnal, egy valamivel később, megvonta a bizalmat a szövetség korábbi vezetésétől, s azóta öt újabb megyei elnökség nyilvánította ki, högy támogatja az új elnökséget, illetve a változásokat, jelentették be áz MCDSZ úi elnökségének képviselői szerdai sajtótájékoztatójukon. A megyékben az utóbbi időben egyre többen kifogásolták, hogy a szövetség vezetői nem foglalkoznak megfelelően a vidékkel, az egyes településeken élő cigány lakosság gondjaival, s nem érvényesül a demokratizmus a vezetésben. A jelenlegi változtatás célja — hangsúlyozták az új vezetők —, . hogy a megyei csoportok is jelentőségüknek megfelelően kapcsolódjanak be a szövetség munkájába. Arra törekednek, hogy senki se helyezhesse egyéni érvényesülését a cigányság érdekképviseletének ügye elé. Ingyen is lehet a sportcsarnokban... A Hontalan testnevelésórák a békéscsabai főiskolán című, február 13-án megjelent írásunkkal kapcsolatban több megjegyzés is érkezett szerkesztőségünkbe. A cikkben helytelen utalás történt a Békés Megyei Tanács február 7-i ülésére. A leírtak — helyesen — a Békéscsabai Városi Tanács február 7-i ülésén hangzottak el. Az írással kapcsolatban Kádi Károly, a sportcsarnok igazgatója a következő levelet küldte lapunk címére. „Azon túlmenően, hogy a cikkben felvetett gondokkal többé-kevésbé egyetértek, különösen a főiskola és a környéken levő középiskolák tornateremhiányát illetően a tisztánlátás érdekében a következőkről tájékoztatom önöket: A városi sportcsarnok a környező iskolák részére a hét öt napján összesen 17 testnevelési óra megtartását biztosítja. Ez a szám növelhető akkor, foa a rendelkezésre álló időt nem egy, hanem kettő, esetleg három tanulócsoport használja. Ez a szám minden bizonnyal kevés, de semmi esetre sem megfizethetetlen. Igaz ugyan, hogy ennek az igénybevételnek a tanévre vonatkozó rezsiköltsége meghaladja az egymillió forintot, de a városi tanács végrehajtó bizottsága 411989. (I. 26.) vb sz. határozata értelmében a városi sportcsarnokban az iskolai testnevelési órák megtartása díjmentes. A használat akkor válna valóban megfizethetetlenné, ha a végrehajtó bizottság ezt a határozatát visszavonná, vagy ha a városi tanács hatályon kívül helyezné.” Művészek romániai művészekért „Művészek romániai művészekért” címmel rendeznek kiállítást a közeljövőben Békésszentandráson és Gyulán. Az előzményekről a két kiállító egyikét, a gyulai Oroján Istvánt kérdeztük. — Az új év másnapján kaptam egy levelet Békés- szentandrásról1, Lóránt Jánostól. Hadd idézzek belőle néhány sort: „Pista! A felemelő események után arra . gondoltam, hogy csináljunk együtt kiállítást Gyulán és Békésszentandráson és az eladott képek tiszteletdíját adjuk Románia megsegítésére. Ha benne vagy, értesíts! Részemről körülbelül 12 akvarellt tudnék felajánlani: ...” — És támogatóra talált önben a levél írója? — Természetesen igen. Lóránt János elképzelésének megfelelően, az értékesített alkotások teljes tiszteletdíját felajánljuk a romániai művészek megsegítésére. Ehhez még csak annyit: a.művek a hivatalos zsűriárak egyharmadáért kerülnek eladásra, így bizonyára többen támogatják kezdeményezésünket. — Milyen alkotásokkal készül a békésszentandrási megnyitóra? __ — Az eredeti elképzelésből — a 12 akvarellből — 15 lett, úgyhogy én is eny- nyit mutatok be. Nagyméretű munkáim vannak, így erre a közös kiállításra kisebb alkotásokat kellett készítenem. Egyébként nem szoktam értékesíteni képeimet, de ezúttal természetesen kivételt teszek... — E tiszteletre méltó kezdeményezésen túl, mi köti össze Lóránt János festőművésszel? — Egy mesternél végeztünk, még ha egy évtized elcsúszással is ... — Az első kiállítás tehát február 17-én 14 órakor nyílik. — Igen, Békésszentandráson, a volt pártházban. Március 2-án pedig 17 órától Gyulán, az Erkel Művelődési Központban lesz a megnyitó. Mindkét helyen Banner Zoltán művészeti író tart megnyitó beszédet. — Akkor hát nagy érdeklődéssel várjuk a kettőjük tárlatát! N. A. „II törésvonalak a pártokon belül vannak” I , 9 A Vasárnapi Újság főszerkesztője Szarvason Másodvetés Könyv nyugdíjasklub- vezetőknek „Az idősödő ember — igen helytelenül — hajlamos arra, hogy a nyugdíjba vonulással majdnem befejezettnek tekinti személyes életét. Lemond az őt jogosan megillető életörömökről, befelé fordul, és várja a halált. Rendkívül fontos klubvezetői feladat, hogy személyes, meghitt beszélgetésekkel, orvosok, pszichológusok meghívásával segítsük száműzni tudatvilágukból ezt a rendkívül helytelen és káros nézetet.” Az idézet Ples- konics András: Másodvetés című könyvecskéjéből való, amelyet nyugdíjasklub-vezetőknek szánt, mint módszertani segédanyagot. A szerző három évtizeden keresztül volt a pusztaföldvári általános iskola igazgatója, s az utóbbi évtizedekben a helyi nyugdíjasklub vezetője is. Könyvében az itt szerzett tapasztalatokat felhasználva nyújt tanácsokat, s ad módszertani segítséget a hozzá hasonló feladatot ellátó klubvezetőknek, vagy az érdeklődő olvasóknak. Klubvezetői tapasztalattal egyébként 1988-ban a Békés Megyei Művelődési Központ egy kiadványában láttak először napvUágot. A körülbelül kétszáz példányban nyomtatott könyvet azután az összes megyei nyugdíjasklub megkapta. A Másodvetést, mint önálló kiadványt — hasonló céllal — tavaly a Csongrád Megyei Tanács művelődési központja is kiadta. A „kisdolgozat” — ahogyan a szerző nevezi —, úgy tűnik, az utóbbi hetekben országos reflektorfénybe került. Knoll István filmrendező, a nyugdíjasklubok és idősek országos szövetségének elnöke arra kérte a szerzőt, járuljon hozzá, hogy munkáját egy országos kiadványban Is megjelentethessék. Ezt pedig várhatóan 1990-ben vehetik kezükbe az érdeklődők és az érintettek.- ria Szarvason, a DATE Egyetemi Karán folyó továbbképzés 'keretében Győri Béla, a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című közkedvelt műsorának főszerkesztője tartott előadást a mai magyar valóságról. A főszerkesztő szokásához híven ezúttal is a Vasárnapi Újság szellemiségének megfelelően, • kíméletlenül őszinte volt. A választásokkal kapcsolatban elmondta, hogy az amerikai típusú kampány- hadjárat, amit az SZDSZ valósított meg, sok embernek sérti az érzékenységét. Megemlítette az emlékezetes Csurka-jegyzetet, amelyben szerinte szó sem volt antiszemitizmusról, zsidózásról, mégis azonnal sokan félrehallották. Mert ma a szabad hallásgyakörlat alapján a sajtóból mindenki azt hall ki, amit akar. Vegyük tudomásul, hogy a pártharcok természetes jelenségei a demokráciának — mondotta. Néhány aggasztó jelenséget is megemlített. így egyebek között hangsúlyozta, hogy ő politikai cinizmusnak tartja a tizenévesek politikai harcba küldését, mondván, hogy »„harmincon túl mindenki hazudik”. Vajon kinek ádlt szándékában Németh Miklós idős édesanyjának ablakát bezúzni Monokon? — kérdezte. Kinek állt érdekében, hogy a fővárosban lumpen elemek tömegei a Blaha Lujza téri aluljáróban tízezreket érő bőrdzsekikben fe treng jenek a földön hajléktalanként? Nyilván csak a politikai zavarkeltést szolgálhatta mindez. A SZOT által legutóbb szervezett tüntetésről szólva kijelentette, hogy nem művészet ma tizenötezer embert összetoborozni Pesten. Ez még nem baj. A baj akkor kezdődik, ha Békásmegyer, Káposztásmegyer és más nagy lakótelepek munkástömegei megindulnak. A március 25-i szabad választásokat véleménye szerint még egy három-négy éves gazdasági bukdácsolás fogja követni. Éz a mai ellenőrizetlen gazdaság a maga ellenőrizetlen piacával, jobban sújtja az embereket, mint a szabadversenyes kapitalizmus annak idején. Figyelmeztetett egyfajta diktatórikus veszélyre is, s ehhez hozzátette még, hogy tragédia fog bekövetkezni Magyarországon a baloldal megszűnése esetén. A ma működő, közel 60 pártról úgy fogalmazott, hogy a különbségeket, tehát a törésvonalakat nem a pártok között, hanem azokon belül találjuk Így kép a kiállításról: Hamlet
