Békés Megyei Népújság, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

1990. február 14., szerda

Honvédtiszti emlékhely

Meddig lesz még hiányos?

Karmester nélkül, nem elüször

Botrányféle a Balassiban?

Ma még hiányos az emlékhely ...

A gyulái honvédtiszti emlékhelyet a múlt év augusztus 22-én, a vár előtti fegyverletétel 140. évfordulóján avatták, azaz a még nem befejezett emlékhelyet.. Nem készült el ugyanis a szobrok öntésével a kitűzött időre az alkotó, Máté István szobrászművész. (Hogy a határidő rövidnek bizonyult, arról megbízó és vállaló kölcsönösen tehet.) Október 6- ára — az aradi 13-ak vértanúságának évfordulójára — hét posztamensre kerültek fel a bronz jelképek. A gyulaiak azóta is csonka emlékhelyre tekinthetnek: hiányzik helyéről még két szobor. Meddig? Kérdésünkre Havasi István, a megvalósítás segítésére 1988-ban alakult széles körű társadalmi védnökség elnöke elmondta: hamarosan, egészen pontosan március 15-ére minden a helyére kerül. A hiányzó szobrok már Gyulán vannak, a vízgépészeti vállalatnál, ahol Orvos Vendel brigádja hegeszti azokat a vas tartórészeket, melyekkel az alkotásokat az oszlopokhoz rögzítik. Ugyancsak elkészült már Máté István a

kompozícióhoz tartozó bronz fegyverhalmaz öntésével is. A szabadságharc ezen jelképeit a szoborcsoport középpontjában, a földbe ágyazzák majd. Tulajdonképpen, mint a szobrok esetében, ezeknél is csak az összeszerelés, a helyére állítás munkálatai vannak hátra. A védnökség szándéka az, hogy március 15. előttre nem sürgeti a befejezést.

— Arra készülünk — mondta Havasi István —, hogy javasoljuk a város pártjainak, társadalmi szervezeteinek, itt tartsuk meg az idén a március 15-i ünnepséget. A jelenlegi párt- politikáktól mentes, az emlékezéshez, tisztelgéshez illő műsor rendezésére gondoltunk. Szeretnénk közreműködésre felkérni azokat a művészeket, akik itt, Gyulán Száraz György A nagyszerű halál című drámájában játszottak. Amennyiben a pártok nem támogatják elképzelésünket, úgy a védnökség csak ünnepi ülését tartja meg. Ezen megköszönjük mindazok munkáját,

akik a legtöbbet tették az emlékhely megvalósításáért. Fillérre elszámolunk minden pénzzel, amely számlánkon megfordult.

Ez az összeg nem is ke- ; vés, mintegy 12 millió forint. Körülbelül 60 százaléka közadakozásból gyűlt össze. A többi pályázatokból, tanácsi segítségből és olyan saját vállalkozásokból gazdagította az alapítványt, mint például a tavaly március 15-i jelképek készítése és árusítása. De minderről részletesen is hallhatnak a résztvevők a kuratórium utolsó, ön- : magát feloszlató ülésén és olvashatnak az érdeklődők a lapokban. Ugyanis a pénzügyekről — mert úgy érzik, a sok-sok támogatónak ezzel tartoznak — a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt kívánnak elszámolni. ? Az utolsó ülés előtt azonban, a szoborkompozíció helyére állításán túl, még van mit intézni a védnökségnek. Rendezni kell a múzeumkertet; területének egy részét kinyitják, s ezen sétányokat alakítanak ki a város polgárainak. Sz. M.

A szerdai próba később kezdődött a szokottnál. Aze- nekar tagjaiból ömlött a panasz. Hogy kevés a pénz, hogy nincs igazi menedzserük, pedig nagy szükség lenne rá, s hogy nincs karmester. Megint nincs karmester! Ez az utóbbi a legfájóbb, hiszen a Békéscsabai szimfonikus zenekar pályafutása alatt nem először került szembe ezzel a dilemmával. Sőt. Jó húsz éve alakultak, s azóta legalább hét karmestert „fogyasztottak el”. És most ismét árván maradt a zenekar.

Ez persze önmagában nem lenne olyan nagy baj, ám november óta vannak így, magukra hagyva. A régi elment, új meg azóta sincs. A filharmóniával viszont már korábban megköttetett a szerződés, mely egy szarvasi és egy békéscsabai felnőtt bérleti hangversenyre szól, nem is akármilyen műsorral ... Mindkettőt Cser Miklós vezényelné.

Akkor hát mi a baj? — kérdezhetné az olvasó —, hiszen van karnagy, aki a zenekar élére áll a fellépésen. Igen ám, de Cser Miklós jelenleg is külföldön tartózkodik, március elseje pedig — az első hangverseny időpontja — vészesen közeledik. Ki készíti fel a zenekart a dobogóra lépés előtt? „Hazai pályán” pedig (ha lehet egyáltalán különbséget tenni) még inkább nem mindegy, mit tudnak.

* * *

Jármi József zenekari vezetőségi taggal másnap délelőtt a lehetőségekről beszélgetünk.

— Teljes patthelyzetben vagyunk. Gál Tamás, a MÁV-filharmonikusok zene- igazgatója hívásunkra ma lejött Békéscsabára, hogy segítsen a felkészülésben. Így ideig-óráig kihúzott minket a csávából, ám a műsort megváltoztatta, s ez már önmagában szerződésszegést jelent. Az ok egyébként egyszerű: képtelenek lettünk volna az eredeti, nehéz programmal márciusban dobogóra lépni. És ez még nem minden. Mint mondta, beszélt Budapesten a filharmónia illetékesével a műsorváltozásról, s arról, hogy ő vezényelné a békéscsabai és a szarvasi koncertet. Csakhogy mit szól ehhez Cser Miklós, aki az eredeti programban szerepel? És •van egy harmadik alternatíva, hogy egyszerűen felbontjuk a szerződést, ám a filharmóniával, úgy hiszem (érthető módon), nem tanácsos ujjat húzni. Hát ez a helyzet jelenleg. Próbálunk Gál Tamással (legközelebb szerdán jövünk össze), aztán majd elválik, hogyan tovább.

— Ennyit egyelőre a két, küszöbön lévő hangversenyről. A patthelyzet azonban

— ahogyan ön fogalmazott

— nemcsak a közeli, de a távoli jövőre is vonatkozik, hiszen e koncerttel még korántsem oldódik meg árván maradásuk kérdése. Mit lehetne tenni, hogy egyszer s mindenkorra megoldódjon ez a gond?

— Talán ha sikerülne egy olyan karmestert találni, aki félállásban a zenekart vezetné, félállásban pedig tanítana a zeneművészeti szakközépiskolában. (Egyébként csak a zenekarból megélni nem tud senki.) Vagy marad a másik lehetőség, az ingázás. Mert a zenei élet központja, tetszik, nem tetszik, Budapesten van. Az elképzelés az, hogy a megyei művelődési központ pályázatot ír ki a karmesteri helyre, s a jelentkezőkből, a zenekar vezetésének véleményét is kikérve, kiválasztják az erre legalkalmasabbat.

— Ki az, aki egyáltalán pályázik, ha valóban olyan mostohák az itteni körülmények, mint ahogy lefestette?

— Vagy egy pályakezdő, akinek vonzó lehet, hogy önálló zenekara van, vagy egy olyan idősebb karnagy, aki . nem akarja már megváltani a világot. És ha itt van, akkor kezdhetünk ismét azon fáradozni, hogy valahogy itt tartsuk ... Rendszeres próbával, megfelelő menedzseléssel, hogy eleget .foglalkoztassák a zenekart... Az elmúlt évben is sok kényszerpihenőnk volt. De ebbe talán jobb, ha nem megyünk bele.

— Kérem is, hogy maradjunk a karmesterhiánynál. Mi tehát a közeli, s a távlati megoldás?

— A távlati az, amit az imént mondtam. A pályázat, s az „igazi” megtalálása. A közeli pedig? Nos, Gál Tamás segítségével, aki szerencsére ezúttal is kihúz bennünket a csávából, a lehető legjobban felkészülni erre a március elsejei békéscsabai koncertre. Mert tudjuk, a közönséget csak egy dolog érdekli: a jó előadás. És mi, úgy tűnik, egyelőre éppen ezt az egy dolgot nem tudjuk garantálni. Mindenesetre azon leszünk, hogy ne okozzunk csalódást.

* * *

E párbeszéd az elmúlt héten, csütörtök délelőtt hangzott el, az előző napi vita „második felvonásaként”. Némi aggodalommal búcsúzott el Jármi József, hiszen mint mondta, csak a pillanatnyi helyzetet vázolhatta fel. Hogy mi lesz az elsejei műsoron? S ki áll a zenekar élére végül is? Ezt egyelőre, biztosan, ő sem tudja.

A helyzet tehát, a szimfonikusok jövőjét tekintve, korántsem megnyugtató. Reméljük, hamarosan hírt hallunk a kedvező fordulatról.

A „harmadik felvonás” sajnos ez ideig még váratott magára. Pedig jó lenne, ha az előadás mihamarabb happy enddel érne véget.

N. A.

„A jó Mária őrizze meg magát!"

(Székely köszönés)

Andrisnál nem volt fénykép. Csak a személyazonosságija. Fotós vállalkozót se leltünk a közelben. Csak a fénymásoló automatát. így került hát a Kék fénybe is illő kópia a lap hasábjaira, közzétéve Berecz András időszaki erdőművelő, 6étaút-karbantartó, budapesti lakos arcképét abból az alkalomból, hogy „Most jöttem Erdélyből” című műsorának igéit igen nagy létszámú hallgatóság előtt hirdette a minap a békési városi könyvtárban.

A jelzett műsorcím előzménye — a 13 évvel ezelőtti, első kimenetel Romániába — elegendő volt ahhoz, hogy ezt a bajuszos, konok tekintetű fiatalembert Moldvában a szeku- sok ripsz-ropsz letartóztassák. Pedig csak a szándékáról kellett volna faggatózniuk, mindjárt megszigorították volna az őrizetét. Szerencsére akkor még magnója se volt az Andris fiúnak, csak egy hátizsákja; és a feje, a szíve, meg az emlékezete gyűjtögette, mentette ideátra az erdélyi székelyek és csángók kincseit. De azt aztán istenigazából. Később már felszereléssel is. Amit a kacskaringós utak során látott, hallott,' megtapasztalt a havasok alján, ott ragadt a tekintetében, ott a gondolkodásában, de még a mozdulataiban is. Ettől aztán olyan ízesen, őszinte, tiszta szándékkal nyiladozott meg a békési könyvtár hallgatósága előtt, hogy a mi szívünk is rögvest befogadta ezt az énekeslegényt.

Már hogyne fogadta volna, mikor Esztelnek, Farkaslaka, Pálfala, Kőrispatak, a sok ősi magyar település legszebb képeivel lakatta jól a szemünket, s a vetítés közben számtalan élő népszokásról, néprajzi érdekességről mesélt. Ittuk a szavát, mint ahogy ő szívhatta magába egykor a Tanka nagyapától örökölt dalolási kedvet, a szülői ház és a templomi istentiszteletek énekes élményeit, s cimbalom és az orgona hangját, a sok életreszóló ráhatást, ami idáig kísérte, és szavaitól istápolva mi is ott járhattunk a székelyektől belakott vidékeken. Megértettük viccelődésüket, mondataikat, amelyek ezernyi jelentésükkel „megásott csapdát” jelentenek az idegeneknek, láttuk a csavaros észjárású, ha- risnyás parasztembert, aki makacsul tudja Aranyt vagy Petőfit, csodáltuk a kövér füvű legelőket, ahol a csobánkutyák őrzik a nyájat, és ámultunk a világ legszebb falva, Énlaka

’■SS? BEbecz

......................

2

. lltóntv«: PSORAS ISTváM...................

3. leánykori családi n*v«:

4. Leánykori utóneve:

2xiD(3P.£iär„.VJU..........

*

• «r!y‘ ülIVfl /lOUflllŰilíli

AU—VII. 495558

látványán. Ez a pesti születésű, ám génjeiben sőregi és kún- hegyesi fiatalember úgy magához láncolta a figyelmünket, hogy vele együtt gyönyörködtünk a kászonság népi ácsmesterségében, a hét évszázados művészetben, a faragott gé- meskutakban, a tapasztott falú házakban, a terméskő itatókban és elmondani is hosszú, mi (mindenben. Ügy gombolyo- dott szavai nyomán a mese, -hogy közben új tartalmakat, új jelentéseket tanultunk. A pityókasütést, a csángók mondását, az „amilyen a kerítés, olyan a fogadj Isten”-t, a leitő ellentétpárját, a felleitőt, vagy a csergeványolás és az asz- tagrakás tudományát. És aztán jöttek az énekek! A Mezőségről, a Gyimesvölgyről valók, a moldvai csángói dalok, majd az anekdoták, a huncutságok. A mi legényünk győzte szusszal és humorral, jócskán estébe fordult az idő, mire a közös daltanulással lezárult a barangolás.

A könyvtárosok sokunkat ott marasztalták egy kis teázásra, borozgatásra. Ugyan „a szemöldökünk nem zsibba- dott még”, mint az egykori, dunántúli dalénekes, Gergely Pista bácsinak, ha mondandóba fogott; de oldódott a nyelvünk, és vége-hossza nem volt kíváncsiságunknak. Berecz András, 32 éves fiatal házasember, két gyermek apja, az életét tette énekes hivatására. Gyermekkorában magába szívott érdeklődés a szenvedélyévé vált, s a jogi tanulmányokat félbehagyva néprajzkutató, .nyelvész, énekes, előadó, fotóművész lett egy személyben. 1985 óta a Kodály tánc- együttes szólóénekese, velük járja a világot. USA, Kanada, Svájc, Olaszország, a Felvidék, a Vajdaság már a háta mögött van. Közben szólóestéklet tart idehaza, klubokban, kul- túrházakban, sikert sikerre halmoz, hallgatják őt egyetemisták és nyugdíjasok. A sok jó hír mellett kudarcélményeiről is mesélt nekünk. A 10-15 éves ikamasz korosztályról, a legveszélyeztetettebb nemzedékről, akik zavarba jönnek, ha meghallják őt.

— Csak egyszer romlana él minden tévé és rádió, csak egyszer találkoznék velük a kertek alján, suttyomban, ahol „megfertőzhetném” a dalaimmal őket! *- mondta teakor- tyolgatás közben. •

—• A Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság pedig igaz. Az a munkaadóm — oszlatta él hitetlen kedésünket. — Csak fel ne mondjanak! Nagyon szeretem a természetet! Sajnos, a népdal művi környezetbe került, én is művészvilágba csöppentem. Nem akarom, hogy ez rám szűküljön. Minden pestit kivinnék egyszer erdőt tisztogatni a munkatársaim, a nyolcvanéves Jani bácsi és a bikfalvi Mária nővér mellé. Förtelmes állapotban vannak ott a hegyek! A praktikus világ, ez a 'gazdasági olló arra szorítja az embert, hogy sürgősen cselekedjen. Megőrizni az erdei státuszt: ez a vágyam! — aztán hirtelen rikkantva, kipréselt fejh^ngon egy közép-ázsiai dorombéneket danászott nekünk, valahonnan Tuvából valót, a messzi Szibériából.

A fénymásoló automata gyorsan dolgozott. A kép tulajdonosa azóta lehet, hogy -már ismét a gyergyói havasakban jár. Dé a lelkűnkön gyomlált egy kicsit.

F. Pálfy Zsuzsa