Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
VCÖRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1990. január 13., szombat Katonazenész, dalköltő, némafilmek zongoristája Vendéglői fizetsége egy vacsora volt Tisztelettel és hálával kell gondolnunk mindazokra a lelkes, odaadó és fáradságot nem ismerő karmesterekre, akik nagyon sokat tettek Gyula város fúvószenekarainak létrehozásáért, de megítélésem szerint az igazi megalapozást a cseh származású Holy Károlynak köszönhetjük, aki Csehországban, Kadesitsben született 1892-ben. 1914. június 12-én a császári és királyi gyalogezred pótzászlóaljának zenekarával érkezett Gyulára. Itt-tartózkodása alatt számtalan zenés felvonuláson vett részt a zenekarral, s a Göndöcs népkert területén felállított magas emelvényen játszó katonazenekarban teljesített szolgálatot. Mint ilyenkor szokás volt, a térzenét nagyszámú, zenét szerető közönség hallgatta. így történt meg, hogy a zenekart körülállók között feltűnt egy kedves és szép gyulai kislány, Hack Terézia, akit egy életre megszeretett Holy Károly, a katonazenész. A cseh katonazenekart Gyuláról Csehországba vezényelték vissza. Holy Károly azonban nem lett hűtlen sem városunkhoz, sem pedig Hack Teréziához. Leszerelése után visszatért Gyulára, és feleségül vette Hack Teréziát. A bürokráciától akkor sem volt mentes a hatóság, mert igen hosszú ideig tartó kérvénye- zés után kapta meg a magyar állampolgárságot, majd 1926. október 13-án lett az Országos Magyar Zenészszövetség tagja. A zenész fiatalos lendülettel vetette magát a gyulai fúvós- és vonószenei élet megteremtésébe. Sokak szerint akkoriban igen ritka volt Gyulán az ilyen jó felkészültségű zenészegyéniség. Mint tudjuk, önzetlenül vett részt több gyulai fúvós- zenekar létrehozásában, s tette mindezt magáért a zenéért, minden ellenszolgáltatás nélkül. Sajnos, Tanczik Lajos (tanítóból lett) gyulai rendőr kapitány, soviniszta meggyőződésből, minden olyan esetben, amikor valamelyik fúvószenekar élére állt Holy Károly, közbelépett, hogy márpedig részére fizetést ne folyósítsanak. Mindezek ellenére több vegyes és dzsessz- zenekart vezetett, és maga is játszott azokban. Több hangszerhez értett, játszott trombitán, klarinéton, hegedűn, zongorán. Zongoratudását a néma filmek idejében hallhatta a mozilátogató gyulai közönség, mivel a némafilmek „alá" játszott. Holy Károly tagja volt az Országos Magyar Zenészszövetségnek (tagsági igazolványának száma 1432). Elismeréssel írtak róla a korabeli gyulai újságok. Többek között a Békés című napilap 1945-ben. „Városszerte közismert férfi volt. Ö volt az első gyulai dzsesszzenekar megalakítója, és kitűnő dalköltő is volt.” Holy Károllyal kapcsolatban még azt is érdemes elmondani, hogy az 1920-as évek közepétől ő is játszott a németvárosi fúvószenekarban; sőt, a zenekarnak egy időben volt a karmestere is. Ez időben az a zehekar nagyobb katolikus ünnepeken a németvárosi templomban is játszott, hiszen ebben a templomban már Erkel József iskolamester vezetése alatt is volt a gyulai Németvárosnak fúvószenekara. Holy Károly és társai egy régi németvárosi szép hagyományt keltettek életre a templomi muzsikálással. De a Holy-zenekar játszott szüreti mulatságon, esküvői misén és lakodalomban, a nemzeti ünnepeken is szerepelt zenekarával, de játszott a németvárosi olvasókör rendezvényein éppen úgy, mint a volt Ludvig Viszt, vagy Friedlich-ven- déglő közönségének a Németvárosban. Dzsesszzenekarával pedig vasárnap délutánonként a Göndöcs népkertben működő Komjáthy-vendéglő kerthelyiségében játszott igen csekély keresetért. .Adatközlőmtől, Bujdosó Istvántól tudom, hogy egy ilyen vasárnapi játék után a fizetség egy vacsora (jobb napokon ebéd is kijárt) és a csarózás (tányérozás) volt. Tehát any- nyi, amennyit a közönség a tányérozáskor a tányérba dobott. (Általában 10-20 fillért dobtak az emberek.) Mindezeknek az adatoknak a birtokában elmondhatjuk Holy Károlyról, hogy nagyon szerény, ízig-vérig a zenét szerető és továbbadó egyéniség volt, aki haláláig, 1945-ig fólyamatosan tevékenykedett Gyula város zenei, életében. Igazi zenei kultúrmisszionárius volt. Wegroszta Gyula A tagsági igazolvány száma 1432 A takarékpénztár palotája Gyulán Emlékezés Kunágota hűséges fiára, a falu küldöttére Ráckeve műemlékei A reformáció központjától a mai alkotóházig Nyolcvanesztendős lenne a Kunágotán 1910. január 4-én született Seres József. Tanító, tanár, ifjúsági és pártszervező, szabadművelődési felügyelő, újság-, folyóirat- és könyvszerkesztő volt. Író, kritikus, a magyar ifjúsági irodalom kiváló szakértője. Számtalan társadalmi munka önzetlen végzője. Élete delén írt egyik versében, a reá jellemző szerénységgel így kérdezett és válaszolt életútjáról: „Ki vagyok, mondd, ki vagyok? Csendes faluvégről úgy indultam én el, pálmát senki se lengetett, parasztcsizmám kőbe botlott, úgy ballagtam csak serényen. Néha fölkaptam mégis a fejem, s hittem: a falu (küldöttje vagyok, de hangomra senki sem felelt. Ó, de hosszú is ez az út, néha megbotlom ma is. Félek, mert messzire kerültem, s ha nem hallom hangotok, eltévedek.” Ha csak a bevezető sorokban említetteket vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy nem tévedett el. Életének 74 évét úgy élte le, hogy tehetségéhez kapcsolódó hangya- szorgalommal, országos magaslatra emelkedve is, végig hűséges fia maradt szülőfalujának, ahonnan elindult. A felszabadulást követő „vihariramú fényes szellő” őt is feljebb emelte. 1945 tavaszán Erdei Ferenc sürgető írására, szegényparaszti osztályélményekre támaszkodva Kunágota határából kilépve hosszú útra indult. Ötévnyi sikeres szegedi társadalomszervező és kultúrpolitikai tevékenység után Budapestre kerülve több mint három évtizeden át az oktatási, illetőleg Műv áSdési Minisztérium főmunkatársa, a Tankönyvkiadó felelős szerkesztője, Szinte sorsszerű, hogy első — 1935-ben született — jelentősebb írása faluja, „Kunágota község társadalomrajza” volt, és a legutolsó is — 1983-ban — falujához kapcsolódott: „Egy viharsarki falu múltja és útja a felszabadulás után (Kunágota)”. A kezdő és végső írások közötti időben százával jelentek meg oktatási, nevelési, irodalomelemző, ifjúsági és kritikai írásai, betűkben rögzített értékeket hordozó gondolatai, „ifjúsága tüzének visszfényei”. Ezek legjavának összegyűjtése, válogatott vagy kritikai kiadása, ismertetése sok tanulságot nyújtana az utókornak is. Seres Józsefnek voltak még szép irodalmi tervei, amelyeket szeretett volna megvalósítani. Azonban éveinek múlása és a bizonytalan holnap olykor aggodalommal is eltöltötte. Erre utal a — halála évében, 1984-ben írt — kiadatlanul maradt alábbi költeménye, amely akaratlanul búcsúverse lett. „öregszem ezután már csak az elmúlt évek jönnek: ifjúságom tüzének visszfényei, mert eltemettem már a mát is — a holnapok úgy zörgetnek, mint fagyott tollú madarak az ablakon, mikor némi fény még kivilágít tőlem az útra, az égre, a világra, amely ezután már úgylehet, majd nélkülem újul. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából is nagy tisztelettel gondolunk reá, aki legjobb tudása szerint, plédamutatóan teljesítette faluja küldetését. 1440-ből fennmaradt oklevelek tanúsága szerint Ráckevét I. Ulászló alapította, ide telepítve le a törökök által a Szerém megyei Kévéről elűzött rácokat. Innen származik a helység neve is. A XVI. századból származó adatok szerint a község lakosságának többségét már magyarok alkották, így válhatott a helység a reformáció egyik központjává. Az 1657-es tűzvésztől, a törököktől. a német-lengyel katonaságtól sokat szenvedett Ráckeve birtokosa 1698-tól Savoyai Jenő lett, aki a mezőváros fellendítésén fáradozott, és kőházak építését rendelte el. 1702-en kastélya, 1701—11 között a jegyzői ház, 1722-ben a város felsőháza, 1724—25 között pedig a Bálványosi vendégfogadó készült el. A XVIII. századtól németek is költöztek Ráckevére, a három nemzet (magyar, rác, német) felváltva szerepelt bíróként és esküdtként. A XVIII. század elejére, amikor L. F. Rosenfeld átfogó térképe készült (1728) Ráckevéról, a helységnek már rendezett, városias jellege volt. Ez a lendületes fejlődés a XIX. században elakadt, így századunkban Ráckeve köszégként szerepelt egészen a közelmúltig. (Jelenleg nagyközség.) Savoyai Jenő tábornok 1698-ban 85 000 forintért megvette Csepel-szigetet Heissler Donát tábornoktól. A kastély az uradalom központjában 1702-ben Johann Lucas Hildebrandt tervei alapján épült fel. A ráckevei kastély a nagy osztrák építész első hiteles műve, későbbi alkotásai közül a bécsi Belvederet és a féltoronyi Harrach-kastélyt lehet stílusban hozzákapcsolni. A Savoyai-ka^tély alaprajza a franciaországi Vaux-le-Vicomte kastélyhoz hasonló, de itáliai hatások (Borromini, Palladio) is felfedezhetők rajta. A ráckevei kastély földszintes épülete a nyaralókastélyok típusába tartozik. A XVIII. század elején Magyarországon ritkán előforduló típus ez, minthogy a magyar főúri kastélyok építésénél ebben az időben még a védelmi szempontokat is figyelembe kellett venni. A kastély belső dekorációját Giuseppe Fachinetti olasz díszítőfestő és Santino Bus- si szobrász és stukkátor végezte. Sajnos, a belső dekorációból nem sok maradt meg, csupán a kápolna oldalfalán került elő csekély maradvány a freskóból. A kastély építésénél palléros- kodott Mayerhoffer Ádám. 1819-ben klasszicista stílusban megújították a kastély kupoláját és a tetőzetét. A XIX. század folyamán a kastélyt gazdasági célokra használták. A kastélyt néhány éve helyreállították és építészeti alkotóházzá átalakították dr. Rados Jenő egyetemi tanár tervei alapján. Nevezetes ráckevei látnivaló a görögkeleti szerb templom. A barokk téglakerítéssel körülvett (1768-ban készült) egyhajós, sokszög- záródású, későgótikus templomot 1787-ben építették a rácok a Boldogasszony tiszteletére. A XVI. század elején a templom déli oldalához csatlakozva két gótikus és reneszánsz részletekkel díszített kápolnát emeltek. A nyugati Szt. Kozma és Damján, a keleti kis szentélyű kápolnát pedig Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték. Ekkor épült a különálló torony is, amelynek alsó szintjét 1758-ban szentek, Krisztus és Mária két copf stílű emelettel magasították. A későgótikus hálóboltoza- tú templombelsőt és a szabálytalan hálóboltozatú kápolnák belső falait bibliai szentek, Krisztus és Mária életéből vett jeleneteket ábrázoló festés borítja, amely mai formájában 1765-bői és 1771-ből származik. A templom eredetileg a középkorban is festett volt, amelynek részletei helyenként előbukkannak a boltozaton. A templomnak nagyon gazdag barokk fa berendezése van (ikonosztáz, énekesszékek, püspöki szék, Mária-trónus, ikontartó állványok, úrkoporsó, ajtószárny a Kozma- és Domján-kápolnában), valamint értékes reneszánsz és barokk kő emlékei (gyertyatartók. 5 sírlap). S. E. A görögkeleti szerb templom freskórészlete Dr. Szabó Pál A volt Savoyai-kastély bejárata
