Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-11 / 9. szám
NÉPÚJSÁG 1990. január 11., csütörtök KGST: üzlet vagy együttműködés „Lélekharang .... csődtömeg .... totális kudarc .... a szétesés határán" — ezek a leggyakrabban előforduló szavak azoknak a nyugati újságíróknak a tudósításaiban. akik manapság a KGST-tagállamok szófiai, kormányfői szintű tanácskozásáról írnak. A „lélekharang" szót történetesen az AT'l* francia hírügynökség használta, mert nagyon lehetségesnek tartotta, hogy Kelet-Eu- rópa kormányfői azt meg is húzzák a KGST felett a bolgár fővárosban ... A Nyugaton mindeddig méla unalommal olvasták a KGST-tanácskozásak „"korszakalkotó” döntéseiről szóló jelentéseket — de a most hirtelen feltámadt mohó érdeklődés érthető: Kelet-Eu- T'ópa politikai tájképe he- tek-hónapok alatt szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. Szófiában már nem a szocialista országok „régi gárdája” ülte körül a tárgyalóasztalt: a testvérországok kormányfői — legalábbis ezen a szinten — most találkoztak először, a román miniszterelnök pedig szó szerint egyenesen a forradalomból csöppent bele a tanácskozásba. A külföldi újságírókat most a politikai csata után (közben) kialakuló gazdasági tájkép érdekli: az ugyanis erősen befolyásolja majd nemcsak a kelet-európai országok egymás közötti viszonyát, hanem a Kelet és a Nyugat politikai és gazdasági kapcsolatrendszerét is. Arról nem is szólva, hogy a „keleti nyitás” óriási és alaposan elhanyagolt piacot nyit meg a nyugati cégek előtt. Marian Calf a csehszlovák kormányfő — derül ki az AP amerikai hírügynökség jelentéséből — igen érdes szavakat használt, amikor kifejtette: Csehszlovákiát (következésképpen a többi országot is) mesterségesen elszigetelték a korszerű technológia forrásaitól, a világméretű munkamegosztás előnyeitől. Calfa szerint Csehszlovákiának (így a többi tagországnak is) most kell számba venni az ebből fakadó óriási veszteséget. A hírügynökség ennek a tudósításnak ezt a címet adta: „Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország azt mondja, hogy a szovjeteknek fizetniük kell a 40 évért. ..” S a csehszlovák kormányfő nem kertelt Szófiában: „Üzletet akarunk — nem együttműködést” — mondotta. Vannak egyéb kényes kérdések. Az AP tudósításának első mondata így hangzik: „Csehszlovákia, Magyarország és. Lengyelország hallgatólagosan olyan frontban egyesült, amely Kelet-Euró- pa gazdasági motorjává válhat”. E megállapítás mögött pedig felsejlik a bomlófélben levő KGST képe, hiszen tagadhatatlan, hogy az említett három országban jutott a legmesszebb a politikai reform, és náluk erős, határozott és világos a szándék is: nyitni kell, mindenfelé, de most, az évtizedes „keleti elkötelezettség” után elsősorban a Nyugat felé. Az AFP szerint ugyanis a KGST szisztémája olyan volt, mint egy visszájára fordított gyarmati viszony: a Szovjetunió energiahordozót, nyersanyagokat szállított szövetségeseinek, amelyek tökéletlen késztermékkel fizettek. Ebben a viszonyban a kis tagállamok a Szovjetuniótól váltak függővé. A nyugati értékelések szerint a kelet-európai változá-, sok nyomán a központi tervgazdálkodás szocialista dogmája az árulás sorsára jutott. Márpedig a központi tervgazdálkodás felső szintű jelképes megtestesítője éppen a KGST volt az elmúlt negyven évben. A KGST is „elárultatott” tehát? Valószínűleg. A szocialista országok éppen ez idő tájt helyezik minőségileg egészen más alapokra gazdasági kapcsolataikat is. Milyen változtatást kell a KGST-ben végrehajtani? Václav Klau9 csehszlovák pénzügyminiszter válasza: „Radikálisát, drámait — és most!”. Horn Gyula kitüntetése Horn Gyula külügyminisztert szerda délelőtt Mainz- ban, Rajna-vidék-Pfalz tartomány székhelyén a tekintélyes Stresemann-társaság aranyérmével tüntették ki. . A magas megbecsüléssel a Weimari Köztársaság kiemelkedő külügyminiszterének, Gustav Stresemann-nak a nevét viselő társaság a magyar államférfinak, kormányának és a magyar népnek azokat az érdemeit óhajtja méltányolni, amelyeket az európai népek közötti szolidaritás elmélyítésében szereztek az emberiesség szellemében. Horn Gyulának személyesen is lényeges része volt Magyarország demokratizálásában és az NDK-menekültek kiutazásáról létrejött megállapodásban. A kitüntetést Marie-Elisabeth Klee, a Stresemann- társaság elnöke nyújtotta át. Előtte Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter, a tavalyi kitüntetett mondott méltató beszédet. Szintén beszédet mondott dr. Karl Otmar Freiherr von Aretiin professzor, az Európai Történelmi Intézet igazgatója. Az ünnepélyes szavakra Horn Gyula válaszolt. Később a magyar politikus és a többi vendég tiszteletére fogadást adott Carl- -Ludwig Wagner, Rajna-vi- dék-Pfalz tartományi miniszterelnöke. Sztyepanakert Sztyepanakertben a keddi fegyveres cselekmények miatt elhalasztották Andrej Girenko KB-titkár és Rafik Nyisanov LT-alelnök látogatását. A szovjet tv-híradó kedd esti helyszíni filmjelentése szerint Girenko és Nyisanov a sztyepanakerti repülőtéren várakozott egy ideig, ám a helyzet nem javult: a lövöldözések folytatódtak, így nem tudtak bejutni a városba. Krenz kivált a Egon Krenz, az NDK volt párt- és állami vezetője lemondott az ország parlamentjében viselt mandátumáról. Az ötvenkét éves politikus kedden Berlinben közzétett nyilatkozatában hangoztatta, hogy az NSZEP —DSZP vezetőségének kérésére válik ki a Népi Kamarából. Todor Zsivkov volt bolgár államfő és pártfőtitkár vagyoni helyzetével foglalkozott a törvénysértési eseteket kivizsgáló parlamenti bizottság Szófiában tartott első ülésén. A szakértők bevonásával tartott tanácskozáson a BTA jelentése szerint megállapították, hogy a ivóit vezető műveinek kiadására fordított tekintélyes- helyzetkép A karabahi helyzet rendkívüli kiéleződése ellenére a Vremja jelentése szerint ismét sikerült megindítani az autonóm területre irányuló teherforgalmat, hogy alapvető élelmiszereket és gyógyszert juttassanak a térség lakóinak. Az utóbbi napokban robbantások mitöbb Karabahba vezető vasúti szakasz és közút, azokat azonban • keddre sikerült helyreállítani. parlamentből Erich Honecker utódaként Egon Krenz október 18-án került az NDK legmagasabb állami és párt- tisztségébe. a személyét ért kemény bírálatok hatására azonban hat hét elteltével kénytelen volt benyújtani lemondását. összegek és a befolyt szerzői honoráriumok indokolttá teszik a vizsgálat megindítását Tódor Zsivkov ellen. A bizottság ülésén megismerkedtek annak a nyomozásnak az eredményeivel is, amelyet a külüg.y- és külkereskedelmi minisztérium folytatott Todor Zsivkov külföldi bankbetétjeiről. Vizsgálat Zsivkov ellen DEH SPIEGEL |-ben olvastuk: Moszkvában kigyulladt a stoplámpa Vége a reformnak? A szovjet Parlamentben a konzervatívok hallatták szavukat: Rizskov miniszterelnök ötéves tervet terjesztett elő, amely a piacgazdálkodásra való áttérésre alig hagy esélyt. Az ortodox kommunistáknak sikerült megtartani a párt hatalmi monopóliumát. Moszkvában kigyulladt a reformok végét jelző lámpa. Ez a tél a szovjet parancs- gazdálkodás összeomlásával fenyeget, és úgy tűnik, a nagy kezdeményezőnek és reformernek vége. A peresztrojka és a glasznoszty építésze immár az események szenvedő alanyává redukálódott. Nem csak Moszkvában kérdezik hívei és ellenségei: Mekkora nyomás nehezedik Gorbacsov- ra? Valóban a „tegnap embere” lenne, ahogyan az Economist nevezte egyik cikkében? Az elmúlt hetek eseményei azt igazolják, hogy az állam- és pártvezért minden irányból komoly veszély fenyegeti : egyedül népének elégedetlensége megdöntheti hatalmát. Hogy ez milyen gyorsan megy, arra éppen elég példát szolgáltattak a szövetséges országok. De Gorbacsov megbuktatásához vezethetnek ideológiai ellenfeleinek kihívásai is. A nyugati világ reménykedik benne, de azok a szociális, gazdasági és politikai ellentmondások, amelyek a 70 éves kommunista uralom alatt az állam, a társadalom és az ipar területén felhalmozódtak, mára robbanásig fokozták a konfliktusok tömegét. A szovjet állampolgárok 93,5 százaléka — egy kormányhű felmérés szerint — a gazdaság helyzetét kritikusnak vagy kedvezőtlennek ítéli. Milliók életükben először — az eddigi, éppúgy tehetetlen mint eredménytelen termelési és ipari átalakítási kísérletek következtében — a munkanélküliségtől rettegnek. A mindennapi szükségletek közül 1000-1200 a hiánycikkek száma — a statisztikai hivatal felmérései szerint. Köztük olyan cikkek is, mint például a gyermekcipő, zokni, kéztörlő, fehérnemű. Az alapvető élelmiszerekkel való ellátást tekintve a burgonya például a tervezett szint alatt marad egyharmaddal, miközben az ára 18 százalékkal emelkedett. Az orosz újévi ünnepre alig volt szárnyas, hal és hús, sok helyütt ezeket is csak Kimért adagokban lehetett kapni. Személyenként havonta 2-4 font hús jár. Több városban csak jegyre kapható szappan, akárcsak a vaj és a cukor. A tél beállta óta hiánycikk a meleg szovjet filccsizma, a val'enki. A kuzbaszi, Do- nyec-medencei és vorkutai bányászok hosszú sztrájkjai miatt egyedül októberben 24 millió tonnával esett a szén- termelés. Az Orosz Köztársaság 16-25 megyéje tiltakozik a kormánynál a télre való felkészülés elmulasztása miatt. Gorbacsov magánkívül volt November 21-én a Legfelsőbb Tanács gazdasági 'szükségprogramot fogadott el, amely előirányozza az árak ellenőrzését és korlátozza az üzemek önállóságát, amibe épp, hogy belekezdtek. Ez is Gorbacsov ellen irányult, hiszen ő éppen az ellenkezőjét akarta elérni, amikor az üzemek irányításában több önállóságot és rugalmasságot sürgetett. Az államelnök legfontosabb gazdasági tanácsadóját, Leonyid Abalkin miniszterelnök-helyettest is sértette ez az intézkedés, hiszen éppen a szükségprogram meghirdetése előtt néhány héttel javasolta 1400 menedzsernek és gazdasági szakembernek, hogy hat éven belül vezessenek be piacgazdasági feltételeket, amelyek lehetőséget teremtenek az árreform megvalósításához, a támogatások megszüntetéséhez és a veszteséges vállalatok és kolhozok felszámolásához. Mindez most érvénytelenné vált. A pártvezérnek az sem segített, hogy a Kommunista Párt Központi Bizottságában a konfrontációt kereste, amely aztán abban csúcsosodott ki, hogy Gorbacsoy visszalépéssel fenyegetőzött. Erről különböző hírek terjedtek el, állítólag azt mondta, hogy ha eddigi többéves munkáját ilyen negatívan ítélik meg, akkor készen áll arra, hogy lemondjon. Egy szemtanú — Danyiil Gra- nyin képviselő és reform- kommunista — drámainak minősítette az összeütközést, ahol a KB konzervatív betonfejei más pártszervezetekkel szövetkeztek. Gorbacsov „teljesen magánkívül volt”. Ellenfelei őt tették felelőssé az országban uralkodó elégedetlenség és társadalmi feszültségek miatt. Egyesek azzal vádolták meg, hogy kiárusítja országát a Nyugat kapitalista államainak. A Pravda meg — és ez is a növekvő bizonytalanság egyik jele — a szokásostól eltérően nem hozta le a gán- csoskodó beszédeket szó szerint. B piac gazdasági káoszhoz vezet? A népi küldöttek kongresszusának egy hete alatt folytatódott a vita. Gorbacsov igyekezett a jelenlevő 2106 küldött előtt ismét megmagyarázni peresztrojkájának lényegét. De halkan hozzá kellett fűznie: „A gazdaságban sajnos, még nem látszik semmi eredmény." Nyikolaj Rizskov ebben a szituációban tudott fellépni, meghirdetve azt az ortodox szükségtervet, amelyben aligha jelentkezhetnek a piacgazdálkodás jelei. Ahogyan a könyvelésekben szokásos, termelési átlagokat kötnek ki a hűtőszekrények számára, a tojásokra, a tejtermékekre vonatkozóan, sőt, még a filmszínházra is vannak előírások. Az országban uralkodó hangulatot figyelembe véve egyetlen megjegyzést tett Rizskov: az ellátáson a nehézipar terhére kell javítani. Utópisztikusán hangzott — miként még Hruscsov idejében —, hogy a terv eredményeképp hirdette meg a társadalmi termelés 25 százalékos emelkedését, illetve a termelékenység 29 százalékos növelését. A kormányfő programját két ütemben kellene megvalósítani: az elkövetkező három esztendő során akarja Rizskov az államháztartás deficitjét (120 milliárd rubel) csökkenteni és az ellátás katasztrofális helyzetén könnyíteni. A második ütemben kellene aztán a különböző tulajdonformákat kialakítani, ám a piacgazdaságra csak nagyon korlátozott lehetőségek között lehet számítani, mivel a privát tulajdon, a vállalkozás és az üzemek privatizálása „a kapitalizmusba való visz- szahanyatlást” jelentené, ezért nem kívánatos megoldás. Vége a reformoknak? „Minden eddigi változás pusztán kozmetika volt” — nyilatkozta Pavel Bunics, a legfelsőbb Tanács gazdasági reformbizottságának helyettes elnöke Rizskov elképzeléseiről, amelyek szerinte a még mindig mindenható központi irányítás győzelmét, a minisztériumok és a konzervatív pártapparátus monopóliumát igazolták. Zöld utat kaptak á kétkedők és a fékezők. Jurij Maszljukov PB-tag és tervfőnök azt jósolta, hogy a piac mechanizmusa elkerülhetetlenné tenné a „gazdasági káoszt” a Szovjetunióban. Az éppen szívrohamából felépült politikus a veszteséges vállalatok szükség- szerű bezárásával kapcsolatban a következőt mondta: „Az ötéves tervben nem szerepel a munkanélküliség.” Jegor Ligacsov, a PB mezőgazdaságért felelős megbízottja világosan kijelentette, mitől félnek a konzervatív ideológusok: „A magántulajdonban levő föld egy másik társadalmi rendszert jelentene” — mondta Gorbacsov tapasztalt riválisa. Betonfej kerülhet a főtitkári székbe „A kormánynak nem kellene független mezőgazdászokról beszélnie, ha egyszer előírja nekik, hány tojást kell termelniük” — vágott vissza Gavril Popov, liberális reformer, a Gazdaság kérdései című magazin kiadója. Egyébként a teremben tartózkodó reformerek meglehetősen visszafogták magukat; ez a hét azoké volt, a párt azon sólymaié, akik kihasználják a lakosság elégedetlenségét arra, hogy a gazdasági csődöt a „kommunizmus elveitől való eltéréssel” magyarázzák. A keleti blokk többi részében tapasztalható vívódás a kommunista testvérpártok háza táján csak fokozza az apparatcsiikök kelletlenségét a pártirányítás lazításának tekintetében. Elvégre azzal kell szembenézniük, hogy a párt vezető szerepének végével az ő mandátumuk is lejár a szocializmus szülőhazájában. A szovjet Parlament 1138 küldötte leszavazta azt a 839 reformert, akik az alkotmány 6. cikkelyének tartalmát, az SZKP vezető szerepét csak vitára akarták bocsátani. A párt leszereléséről egyelőre nem lesz szó. Eközben a szovjet birodalom határai mentén ugyancsak megroggyant a párt hatalma. A Kaukázusban új pártok alakultak az elmúlt hónapokban, az ukrán, a moldáviai és a baltikumi népfrontmozgalmakhoz pedig óriási néptömegek csatlakoztak. Észt- és Lettországban a helyi választásokon számos nem kommunista jelöltet állítottak. Tal- linnban most először költözött be zöld képviselő a tanácsházára. Arnold Rüütel észt államfő büszkén mondta: „Gyakorlatilag máris többpártrendszerünk van.” De Moszkvában és Lenin- grádban is egy felmérés szerint a lakosság 3/4 része fölöslegesnek tartja a párt vezető szerepét. A vereség a KP egyeduralmáért, illetve az ellene folytatott harcban elkedvetlenítette a reformereket. „A demokratizálásért folytatott küzdelemben élen jártunk Kelet-Európábán” — mondta egy fiatal képviselő. — f,Most meg azt kell látnunk, hogy a szomszédos országok leköröztek bennünket.” Egy kollégája hozzáfűzte: „Vajon a korábbi román vezetéshez, Albániához, vagy Magyarországhoz és az NDK- hoz állunk közelebb politikailag?” A rendszer ellentmondásaival együtt fennmaradt — pontosan úgy, ahogyan azt Leonyid Brezsnyev előírta, amikor az SZKP vezető szerepét 1977-ben rögzítette az alkotmányban. De a reform- kommunisták nem akarják olyan könnyen feladni. A KB ülésén reményt ébresztett bennük Gorbacsov. A betonfejek legnagyobb bosz- szúságára kijelentette: „Az alkotmány bármelyik mondatát újjá lehet fogalmazni, vagy éppen ki lehet húzni az átalakítás keretében." Az 1990-es pártkongresz- szuson fel kell tenni a kulcskérdést. „Többpártrendszert szeretnék látni a hazámban, és meg vagyok róla győződve, hogy ez el is jön” — mondja az elismert televíziós újságíró, Wladimir Posner. De ugyanakkor hozzáfűzi: „Ha az emberek semmit nem tudnak venni, akkorává nőhet az elégedetlenség, hogy Mihail Gorba- csovot a legközelebbi alkalommal felváltják egy betonfejjel.” Fordította: Niedzielsky Katalin „Teljesen magánkívül”