Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-08 / 6. szám

1990. január 8., hétfő o Hz MSZP elhatárolja magát mindenféle törvénysértéstől (Folytatás az 1. oldalról.) Az MSZP vezetői a tájé­koztatón több kérdést kap­tak a magyar Watergate- ügy kapcsán. Nyers Rezső hangoztatta: az ügy törvé­nyes (kivizsgálását támogat­ják, az MSZP elhatárolja magát mindenféle törvény- sértéstől, így az állampolgá­ri szabadságjogokat sértő magatartásoktól is. A párt szükségesnek tartja a hír­szerzéssel kapcsolatos min­denféle eljárási mód törvé­nyes szabályozását, ellenőr­zésének megteremtését. Pozsgay Imre visszautasítot­ta azokat a híreszteléseket, gyanúsítgatásokat, amelyek szerint az MSZP-nek bár­miféle érdeke fűződött vol­na az ügyhöz. Horváth Ist­ván belügyminiszter, aki részt vett a tanácskozásom, bár nem tagja az országos választmánynak, szintén úgy nyilatkozott a testület előtt, hogy vállalja mindenféle törvénytelenség kivizsgálá­sát, s ebben a szellemben nyilatkozott a miniszterel­nök, Németh Miklós is. A belügyminiszter lemondását kezdeményezők akciójával kapcsolatban Pozsgay Imre arra figyelmeztetett, hogy mindenkinek a jogállam for­máihoz kel.1 tartania magát, nem pedig az SZDSZ inten­cióihoz. Az, ha valakit meg­vádolnak, még nem biztos, hogy bűnös is. Horváth Ist­ván lemondásának kérdése a választmány ülésén nem került szóba — tette hozzá Nyers Rezső. Nyers Rezső a személyét érintő kérdésre válaszolva elmondta: nyugdíjba ment, hogy a párt kiadásait ezál­tal is csökkentsék, elnöki tisztségét, munkálkodását azonban ez nem érinti. Ha­vonta csupán jelképes díja­zásban részesül. A párt el­nökének régebben volt olyán gyanúja, hogy esetleg le­hallgatják a telefonját, ám ennek valódiságát soha nem kutatta. Mindig azon a vé­leményen volt: jobb, ha egyenesben hallják vélemé­nyét. S végül arra a kérdés­re, hogy bizonyos belügyi akták lehetnek-e áruk, így válaszolt: a gondolat számá­ra új, de semmi sem lehe­tetlen. Nyers Rezső, az MSZP el­nöke Németh Miklós minisz­terelnökhöz írt levelében kérte, hogy a kormányfő rendeljen . el vizsgálatot a vonatkozó levéltári szabá­lyozás alapján a pártiratok ügyében, és a vizsgálat eredményéről a legszélesebb közvéleményt tájékoztassa. A pártelnök levelében le­szögezte, hogy múlt év de­cember 8-ától mindenfajta iratmegsemmisítést leállítot­tak. A valóság azonban, úgy tűnik, nem tud gátat vetni a hangzatos vádaskodások­nak — ezért fordult vizsgá­latot kérő levelével a mi­niszterelnökhöz. „Ez a föld kevesebbet kapott az igazi kultúrából” (Folytatás az 1. oldalról) nyomban ezután ismét egy csokor, immár egy valóságos virágcsokor következett, amelyet az alakuló összejö­vetel neves-kedves vendégé­nek, a Magyar Kodály Tár­saság elnökének, Szokolay Sándor zeneszerzőnek nyúj­tottak át. Rövid tájékoztató követ­kezett ezután, amelyből megtudhattuk, hogy a ko- dályi szellemi örökség je­gyében kíván a Békés Me­gyei Kodály Társaság tevé­kenykedni, a nagy népzene- kutató szellemi örökségét ápolni és az utókornak to­vábbadni, s az ifjúságot ar­ra nevelni, hogy zene nél­kül nem lehet művelt fel­nőtté válni. Az egybegyűl­tek — a megyében működő ének- és zenetanárok — kö­zül jó néhányan már koráb­ban jelezték belépési szán­dékukat, s azokkal együtt, akik e szombat délelőttön csatlakoztak, csaknem ötve- nen léptek a Kodály Társa­ságba, melynek megjalakulá- sát ezennel kimondták. Az összejövetelen a résztvevők megválasztották az elnöksé­get is, annak vezetőjéül pe­dig Rázga Józsefet. Az értelemhez és a szív­hez egyszerre szólt szenve­délyes hangú beszédében Szokolay Sándor, aki több szállal is kötődik ehhez a megyéhez. Közismert, hogy itt született, édesapja évti­zedekig volt a zenei élet ve­zető egyénisége Orosházán, s a harmadik kapocs: Békés- Tarhos. Kodályról, arról a Kodályról beszélt, akinek gondolatai ma is időszerűek, akinek hite, erkölcsi tartása, hazaszeretete példát ad — éppen e példától féltek az elmúlt évtizedekben sokan ,,egy seszínű ország nemzet­rontó politkiá jában”. Aho­gyan Szokolay Sándor fo­galmazott: „akik mesterünk példájától féltek, azok mély és tiszta erkölcsiségtől fél­tek; és vallási kultúrától át­itatott hitétől talán még job­ban féltek. Így is nagy volt, de igyekeztek „lecsavarni”. Kodály hatalmas életművé­vel, nemzetnevelő program­jával a fokozatosan kultúra­ellenessé vált politika nem tudott mit kezdeni.” A Ko­dály Társaságot — folytatta a zeneszerző — tizenkét éve a valós, nemzeti szükségsze­rűség hívta életre. Szűkebb hazájára térve eképpen fogalmazott Szoko­lay Sándor: „ez a föld hosz- szú időn át kevesebbet ka­pott a múltban is az igazi kultúrából, mint az ország más része. De éppen ez a föld próbált nemzeti kultú­ránk alapján termékenyítője lenni mesterünk nemzetne­velő programjának, Kodály jövőépítésének. Tudjuk jól, mi volt Békés-Tarhos.” S azután — folytatta a gondo- látsort — hatalmi, hivatali diktátorkezek likvidálták. Hosszú hallgatás után a tar- hosi eszme újra kezdett él­ni. Az ország sorsa, múlt, je­len, és a biztató jövendő, művészet és politika, hit, er­kölcs, tehetség és tartás, re­ménység és bizakodás — ezekről fejtette ki gondola­tait, tett személyes hitval­lást ezután a művész, idéz­vén többször Kodály vissza­tekintéseiből. Megszívlelen­dő figyelmeztetése, hogy csak a nemzeti kohézió szi- lárdulása lendítheti fel or­szágunkat; hogy a nemzet eszmél et-visszanyeréséhez nem elég a demonstráció; s hogy az igazi értékrend nem elhatározás kérdése. Tóth Ibolya Békéssámson múltja és jelene Békéssámson Tótkomlóstól nyugatra fekvő kisközség. Északon Kardoskút, délen Nagykopáncs és Makó, nyugaton Csongrád megye határolja. 1566-ig Csanád megyéhez, 1715- től 1877-ig Csongrád megyéhez tartozott. Az 1877. évi I. tör­vény 22. paragrafusa alapján Békés megyéhez csatolták, s hogy megkülönböztessék a Hajdú-Bihar és a Somogy me­gyei Sámsontól, Békés előnevet kapott. Az orosházi Szántó Kovács János Múzeum Békéssámson belterületéről származó honfoglaláskori lovassírt őriz, a köz­ség határának betelepülése azonban nem a .magyar honfog­lalással kezdődött. A határ különböző pontjain található te­lepülési nyomok tanúsága szerint a bronzkortól kezdve — kisebb-nagyobb megszakításokkal — a XVI. századig lakott terület volt. Az 1552—56-os években már csak a jogfenn­tartás kedvéért emlegetik az oklevelek, miivel a török pusz­títás Sámsont sem kerülte el — a lippai vereség után a vidéken portyázó szpáhi csapatok felperzseliték a falut. Egy ideig Temesvár tartozékának nyilvánították és Mágocai Gás­pár gyulai kapitány foglalta el magának. A határt lakói elhagyták, s az adórovó nem tudott egyebet írni róla, mint azt, hogy „Sámson elhagyott, lakatlan”. A pusztát Vásárhely és Makó gazdái használták. Nevével 1647- ben találkozunk újra, a Csanádi püspök formált jogot a te­rületre, melynek felét 1722-ben gróf Károlyi Sándor kapta meg — a többi Csanád megyei pusztával együtt —"111. Ká- rolytól, labanc érdemeiért. A falut jelenlegi helyére, a régi Száraz-ér bal partjára, 1860-ban költöztették át, csak a templom és az 1859-ben épített plébániaház maradt a régi helyén. Ugyanabban az évben Sámson elvált Hódmezővásár­helytől és önálló község llett. Az 1890-es években Békéssámson dolgozó parasztsága is egyre nagyobb figyelemmel kísérte Békés megye munkás­mozgalmának erősödését, s a Tanácsköztársaság idején a faluban is megalakult a direktórium. A község 1944. október 6-án szabadult fel. Az MKP és a polgári pártok helyi szer­vezeteinek létrejötte után, az 1945. március 16-tól működő földosztó bizottság 5 ezer 479 katasztrális hold földet osz­tott ki 587 nincstelen között. Az első termelőszövetkezet 1949. augusztus 20-án alakult meg, az 1965-ös egyesítésig öt gazdaság foglalkoztatta a mezőgazdasági dolgozókat. A kezdeti nehézségek után a téesz és a község is fejlő­désnek indult. A hajdani kulitúrház felújított és kibővített épületében jelenleg a Hódiköt Leányvállalata üzemel, amely részben megoldja a női munkaerő foglalkoztatását. Mintegy ötszáz békéssámsoni viszont ingázásra, kényszerül (Hódme­zővásárhelyre, Orosházára, Tótkomlósra és Kardosikútra). Az utóbbi évtizedekben az alapfokú ellátás javítását szol­gálta a művelődési ház és könyvtár, az új iskola, orvosi rendelő, szolgálati lakások, illetve tornaterem megépítése. Korszerű, az igényeknek megfelelő szolgáltatóegységek lé­tesülitek: étterem, ABC, gyógyszertár. Bár az igények és az egyre nehezebb gazdasági helyzet újabb és újabb problé­mákat. megoldásra váró feladatokat állít a 2 ezer 825 lelket számláló község elé, a lakosság társadalmi munkájának és anyagi erejének segítségével több kilométer hosszú járda, út és törpevízmű épült. Barna Jánosné Kisgazdák zászlóavatása Szeghalmon II félelem még nem tűnt el az arcokról Az egykori székházban, a Sárréti étteremben gyülekez­tek tegnap délelőtt a szeg­halmi kisgazdák, hogy fel­avassák a helyi szervezet zászlaját, melyet az idősek visszaemlékezése alapján varrattak újra. A tagok a llobogó alatt az étteremből a Béke utcán keresztül a re­formátus templomba vonul­tak, ahol ünnepi istentiszte­leten vettek részt. Az ige­hirdetés után — a hagyo­mányoknak megfelelően — előbb a megválasztott zász- lóanya, majd a Fidesz, az MDF, az SZDSZ helyi szer­vezetének képviselői és a Szeghalmi Demokrata Kör ügyvivője helyezték el sza­lagjukat a felavatott zász­Mi, a Bócs-Kiekun., Békés ás Csongrád megyei szabad de­mokratáik, január 12-én, pénte­ken 16.00 órakor békés tünte­tést akarunk a megyei rendőr­kapitányságok előtt. Országos csatlakozásra hívunk fel min­den sízabad demokratát! Sora­inkba várunk mindem egyetér­tőt! Akciónk célja, bogy a tár­sadalom megszabaduljon az Ál- tambiztomjsági Szolgálat tör­vénytelen tevékenységétől, és a magyar rendőrség megszabadul­jon e tevékenység szégyenétől. A magánember biztonsága nél­kül az állam sem lehet bizton­ságban. Szabad demokraták! Az épülő szabad Magyaror­szágnak szüksége van a népé­hez hű, szabad rendőrségre. Olyan b-elügyi apparátusra, amely az adófizetők pénzén nem a megbukott kommunista rend­szert, a pártállamot szolgálja- továibb. nem a visszarendeződés már régen esélytelen, ábrándjait kergeti. hanem mindenfajta pártpolitikai érdektől elhatáro­lódva, mindnyáj unk érdekében közrendünk biztosítására for­dítja eredét. Mindainnyiumkat megrázott a január 5-én ki­lón. Valamennyien hangsú­lyozták a közös cselekvés fontosságát és azt, hogy a választási kampány idején is szem előtt kell tartani a ke­resztény felebaráti szere,te- tet, s ezzel összefüggően az erkölcsi tisztaságot. A szala­gok elhelyezését a .kisgazdák helyi elnöke, Kazinczy Ist­ván köszönte meg, és ez al­kalommal! jelentette be az ifjúsági szervezet megalaku­lását, valamint azt,- hogy csírájában már a párt női szervezete is létezik. Befejezésül — a templom közelében — a kisgazdák az egykori vezetőjük, Tildy Zoltán szobránál a megem­lékezés koszorúját helyezték ed. — m. 1. — pattant botrány, amely leleplez­te az Állaimbiztonsági Szolgálat törvénytelen üzelmeit, a demok­ratikus kibontakozással szem­ben kifejtett sötét aíkmamunká- jáit. Ezek a tények azonban nem sározhatják be a magyar rendőrség egészét. A Független Rendőrszakszervezet nyilatkoza­tával egyetértve tudjuk: a ma­gyar rendőrök becsületes több­sége nem vállal közösséget ez­zel a felelőtlen ténykedéssel. Közös akciónkkal segítsük elő, hogy a magyar rendőrség meg­tisztuljon a visszahúzó elemiek­től. ós a népelnyomó rendszert kiszolgáló erőszak-apparátusból az ország felemekeflés'lét, népét szolgáló erővé válhasson. A mi rendőrségünké! Magyar rendőrök! Határoljátok el magiatokat a múlt ügynökeitől! Tartsatok ve­lünk, tartsatok a magyar nép­pel! Gondoljatok személyes lö­vőtökre és megújuló hazátok jövőjére! Szükségünk van rá­tok ! Egy az utuink! Kecskemét, 1990. január 6. A Szabad Demokraták Szövetsége Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei szervezetei (Folytatás az 1. oldalról) Alig világosodik még, ami­kor Gyulán, a Komló előtt kapaszkodunk az Ikaruszok- ra. Talán mondanom sem kell, mindkét autóbusz meg­telik. Nemcsak Gyuláról és a megyeszékhelyről, hanem Miskolcról is csatlakoztak a csoporthoz. Megtömött rek­lámszatyrokkal, kisebb-na­gyobb bőröndökkel érkeztek a legtöbben. Olyan is akad, aki soha életében nem járt Romániában, ö viszont egy laposüveg pálinkáin kívül ta­lán semmit sem hoz magá­val ... Temesvári úticélunk előtt kapunk egy órányi időcskét Aradon. A nagy élelmiszer-áruház kirakata annyiban változott, hogy halkonzerv mellett már zöldborsó- és zöldbabkon- zerv is sorakozik. Benn ki­sebb sor szafaládéért áll... — Van már hús is — tá­jékoztat egy jólöltözött fia­talasszony. — Igaz, sorba kell állni érte, de ezt igazán megszoktuk. Egyszer talán mi ís eljutunk oda, miint ma­guk, hogy munkából jövet besétálunk és már mérik is, amit kérünk. — Mennyibe kerül, mond­juk, egy kiló karaj? — Az a legdrágább, 45 lej... Tegnap egy nagy tyú­kot vettem 68 lejért... — Az én nyugdíjam na­gyon kevés — 510 lej — szó­lal meg mellettem egy ko­pott kabátos néni. — De végre húst ehetek, ha keve­set is tudok venni, de tu­dok ... * Letelik az egy órai, igyek­szem vissza a buszhoz. Irány Temesvár. Óriási tömeg hömpölyög az utcákon. A tér egyik sar­kán két tank áll rendületle­nül. Katonák őrzik. Pár mé­terre meg lehet közelíteni, de attól, hogy egész közel kerüljünk, elzár egy kifeszí­tett kötél. — Tegnap éjjel még lőt­tek ... — okít magyarázat­képp egy ifjú ember. — De ez már csak olyan ijesztge­tésféle — nyugtatja önmagát terembe. A nagy hodályban — tán háromszor beleférne a békéscsabai Körös étter­me — nem találok üres asz­talt. Ebédidőben járunk, mégis csak egyetlen asztal­nál étkeznek. Söröznek, bo­roznak és bittert (likőrféle) isznak ... Az egyik asztalnál középkorú testvérpár beszél­get. Melléjük telepedek. Fin­na Csaba és Finna Gréta testvérek, örömmel állnak szóba az anyaországiból ér­kezettel. Szüleik Csíkszere­dából költöztek Temesvárra. Az asszony tipográfus, a fér­fi gépkocsivezető. Kissé szé­gyellik, hogy nem tökéletes a magyar kiejtésük, de — mondják mindketten — ro­mán párt választottak. — Gondolják, vannak még szekusok a közelben? — Hát ki másnak lenne fegyvere? — felel Gréta. Az­tán kire, mire is térnének rá, mint hajdani zsarnokuk­ra ... Mesélnek ... — Tudja, miért nézegette Ceausescu az óráját tárgya­lása közben? Mert adóvevő volt beépítve a fogába, és vélhetően sokallta az időt, amiért még mindig nem ost­romolták meg a helyet, ahol őket fogva tartották. Hatvan variációt dolgoztak ki arra az esetre, ha vele történne valami. De látja, nem lehet­tek tökéletes tervek! Hál’ Istennek. — Mutatták Magyarorszá­gon is a tévében Ceausescu lányát? Na, az meg narkós volt! Nem is tudom dolgo­zott-e mostanában? De mi­ért is strapálta volna ma­gát? Táippénzre 7500 lejt ka­pott. Az én fizetésem 13 év után 2400 lej. — A testvére, Nicu sem volt egy szent! Csak amiről mf. tudunk: két lányt gá­zolt halálra részegen. Pénz­zel simították el az ügyet .. Sorra mesélik a diktátor és családja viselt dolgait: — Elena anyja 96 éves. Nem tudja, bogy a lánya ha­lott .... Az öregasszonyt ott találták a földalatti alag­utakban. Bolyongott... Próbálom a szóbeszédről másra terelni a szót: — Kaptak-e a segélyek­ből? — Nem, nem — felel az asszony. — Az iskolákat lát­ják el elsősorban. De volt olyan konzerv az üzletek­ben, amit pénzért árusíta­nak ... Pedig tudjuk, maguk ingyen szállították. Tudja, hogy van ez? A segélyek nem mindig oda jutnak, ahol a legnagyobb a szükség. — Hogy érti? — Azt mondják, azok jár­nak jól, akik a tűz mellett vannak! — Találkozik-e seftelök- kel? — Jönnek át a magyarok kávét, szappant árulni, de hát istenem, nekik is pénz­be van, amit itt eladnak ... Csaba felajánlja, hogy el­kísér Tőkés Lászlóékhoz. Úigy tudja, már hazajöttek Szilágymenyőről. A házba még most sem egyszerű bejutni. Hárman is őrzik. Miután megtudják, hogy nem helyiek vagyunk, zöld utat kapunk. — A tiszteletes még nem érkezett haza — talán a jö­vő héten — mondja a szem­üveges, vékony férfi az aj­tóban. — Nagyon kell vi­gyáznunk rá, hiszen nem tet­te le a fegyvert még min,- dén Securi,tate-tag, azok meg bosszúért lihegnek.:. Isten őrizz, hogy most essék valami baja Tőkés László­nak. Egyetértünk. Isten őrizz! Lassan itt az indulás ide­je. Az utcán szót váltunk még egy-két járókelővel. Vá- laszolgatnak is kérdéseimre. De egyetlen egy sincs, aki ne nézne szét; ki látja, hogy beszélgetünk? Nem is veszik észre, de a félelem még mindig az arcukon ül... Lehet csodálkozni ezen? Hu­szonöt év beidegzett mozdu­latait nem lehet két hét alatt letörölni... Kép, szöveg: Béla Vali Vélemények, nyilatkozatok, állásfoglalások Felhívás békés tüntetésekre IS. Besétálok egy közeli ét­A sok gyertya -— az áldozatokért ég.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom