Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
1990. január 6., szombat NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Úk huszonnégyen... (10.) Kis esélyből nagy siker Idén nyáron (június 8 — július 8.) kétségkívül a legrangosabb sporteseménynek számít majd a 14. labdarúgó-világbajnoki döntő. A résztvevő 24 válogatott miniportréjának felvázolása az Afrikából — Kamerun mellett — másodikként Olaszországba eljutott Egyiptom csapatával folytatódik. Amikor a fekete kontinensen már csak a legjobb négy válogatott maradt állva a selejtezőkben, az egypito- miaknak nem túl sok esélyt adtak Algériával szemben. A kis esélyből aztán nagy siker lett. Mégpedig olyan nagy. hogy az egyiptomi kormány ifjúsági és sporttanácsának elnöke, Abdel-Ahad Gamaleddin a következő hangzatos kijelentést tette: „Labdarúgó-válogatottunk döntőbe jutása az egyiptomi kultúra hétezer éves történetének legfényesebb lapjaira kívánkozik.” Szó, ami szó, van okuk a lelkendezésre, hiszen labdarúgásuk történetében korábban csak egyszer jutottak ki a vb-re, tehát most sikerült másodszor is helyet biztosítani a legjobbak között. Az Algéria elleni hazai 1—0-ás sorsdöntő győzelem után a szövetségi kapitányt, Mahmoud Al-Goharyt (51) a vállán vitte az öltözőbe a tömeg. Hozzá közelállók így jellemzik őt: nagy stratéga. Ilyen szellemben is építette vb-csapatát, mert Egyiptom legjobb futballistái képesek arra, hogy — az ellenfél támadó vagy éppen védekező megoldásait felismerve — önállóan vegyenek fel új és új taktikai formációt. Algéria ellen például a kezdeti 4—3—3-as hadrendet pár perc alatt formálták át 5—3 —2-re. Miben rejlik erejük? Megtévesztő, túlzott könnyedséggel kezdenek, aztán arra törekszenek, hogy ritmust váltva meglepjék ellenfelüket. Ha kell, taktikai jellegű, sokszor teljesen feleslegesnek tűnő oldalpasszok- kal, önzőnek látszó cselezge- tésekkel. Várnak, s amikor úgy alakul, akkor egyik ékjüket villámgyorsan szabadra játsszák. Az sem ritka, hogy 35-40 méterről bombázzák az ellenfél kapuját. Al-Gohary kapitány csapatában Hossam Hassan és Hisham Abdel-Rasood két nagy reménység, az idősebb generációt a kapus, Ahmed Shobair képviseli. Ügy hírlik, hogy a vb-döntő után francia vagy nyugatnémet klubban folytatja pályafutását. Magdi Abdel-Ghaninak már nem kell légióskenyér után futnia, hiszen a portugál Beira Mar játékosra, a 27 éves Taher Abu-Zeid nevét is érdemes megjegyezni. Az Afrikai Egységszervezet Kupájáért 1984-ben játszott sorozaton ő lőtte a legtöbb gólt, s ezután elnevezték „egyiptomi Maradonának”. Laczkó szerint Mészöly a kapitány, de... Bicskei kereteket hirdetett Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, kihirdette az „A” és az olimpiai válogatott keretek névsorát. (Ismert: a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége 1989. december 19-i ülésén úgy szavazott, hogy 1990. január 1-jétől Mészöly Kálmánt bízzák meg a szövetségi kapitányi munkakör betöltésével. Bicskei Bertalan már akkor bejelentette, hogy szerződését a döntés ellenére is érvényesnek tekinti, addig, ameddig az MLSZ hivatalos értesítést nem küld neki munkaviszonya felmondására. — A szerk.) Bicskei Bertalan az ,A”- keretben 34, az olimpiai válogatottban pedig 28 labdarúgó nevét hozta nyilvánosságra, azokét, akikre az idei feladatok során számít. Hozzáfűzte: már az 1992-es EB- re is gondolt. Indoklásában kifejtette, a keretek megnevezésénél figyelembe vette az eddigi válogatott és bajnoki találkozókon mutatott formákat, felhasználta azokat az információkat, amelyeket a külföldön játszók, teljesítményéről szerzett, és fontosnak tartotta fiatal, reményteljes labdarúgók behívását is. Azt nyilatkozta az MTI munkatársának, -Jjogy már több NB I-es klub vezetőedzőjével tárgyalt az idei feladatokról, és tervei szerint végiglátogatja majd a tavaszi bajnoki folytatásra a munlyít ezekben a napokban elkezdő egyesületeket. Az olimpiai keret ösz- szetételével kapcsolatban még megjegyezte, hogy messzemenően tekintettel volt az őszi bajnoki fellépéseken mutatott teljesítményekre, és ezúttal is arra törekedett, hogy jórészt NB I-es csapatokból válogasson. A két keret névsora: Brockhauser, Petry, Simon, Máriási, Márton (PMSC), László Cs., Keller, Szalma, Palaczky, Bérczy, Limperger, Mészöly, Bognár Z„ Kovács E„ Lőrincz (MTK- VM). Duró, Sass, Bánki, Csucsánszky, Fodor. Illés, Bácsi. Lovász, Jován, Szekeres. A külföldön játszók, akiket itt figyelembe vett: Géléi, Pintér, Bognár Gy„ Dé- tári, Kovács K„ Fischer, Kiprich, Vincze, Katzenbach. Olimpiai válogatott: Végh, Rótt, Mitring, Vámos (kapusok) ; Kuttor, Arky, Rácz Zs„ Bánfi. Bódog, Lázár (Tatabánya), Geress, Braun, Földes, Balázs, Pisont, Belvon, Járfás, Bánföldi, Lin- ka. Orosz, Fújsz, Tóth L. (DVSC), Király, Wukovics, Báder, Kámán, Miklya, Babai. Dr. Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, a kerethirdetést hallván, így nyilatkozott: — Furcsállom Bicskei pénteki „névsorolvasását”. Nincs másról szó, mint egyfajta jogi túllépésről, alapszabályunk be nem tartásáról. Ezúttal is — Immár sokadszor — ismételhetem önmagam, amikor azt mondom, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya Mészöly Kálmán. Hadd idézzem az 1988. végén. Török Péter akkori főtitkár és Bicskei Bertalan kézjegyével ellátoitit szerződés idevonatkozó pontjának kivonatát, lényegét! A szövetségi kapitánynak joga és kötelessége az „A” és olimpiai keret összeállítása, s a névsoroknak az elnökség elé való beterjesztése. Az elnökségnek azt mindenkor jóvá kell hagynia.' Ezután a szövetségi kapitány szuverén joga, hogy a „szentesített” keretekből úgy állítsa össze csapatait, ahogyan ő jónak látja. Az elnök 'elmondta: .azért, hogy végre tiszta viz kerüljön a pohárba, Bicskei Bertalan ihétfőn (kézbe fogja kapni a felmentéséről szóló hivatalos és végleges értesítést. A .szóban forgó, január 30-1 elnökségi ülésen, a Mészöly Kálmán által összeállított válogatott keretek és felkészülési program ilesz vita tárgya. Mérlegen a Békéscsabai Elére Spartacus atlétái „A tömegbázis nem csökkent!” az ezüstjelvényesek száma 61. összességében annyit mondhatok, hogy az 1989. évi teljesítményünk az előző évinél lényegesen jobb volt. Külön örömet okoz az, hogy gyermekekkel foglalkozó edzőink kiváló munkát Az atlétika a sportok királynője. A világon mindenhol a nagy versenyeket több tízezren nézik végig a stadionokban, a televízióközvetítésekről nem is beszélve. Az olimpiákon a csúcsot az atlétikai döntők jelentik. Sajnos Magyarországon ez a sportág is — néhány kivételtől eltekintve az összes többihez hasonlóan — visszafejlődik. A nemzetközi porondon már évek óta ugyanazok a versenyzőink vesznek részt, és csak néha „fut ki” egy-egy jobb eredmény. Ilyen jobb teljesítmény volt tavaly a női gyaloglóválogatottunk Világ Kupán elért ötödik helyezése. Tagjaik között találhatjuk a békéscsabai Rosza Máriát és llyés Ildikót is. ök ketten a legismertebbek a Békéscsabai Előre Spartacus 314 sportolót tömörítő atlétikai szakosztályából, amelyik 1988-ban, az országos egyesületi rangsorban a hatodik helyen végzett. A végleges tavalyi adatok még nem állnak rendelkezésünkre, de az már biztos, hogy gyaloglásban a legeredményesebbek voltak, közép- és hosszútávfutóik pedig az első hat között végeztek. A különböző korosztályok válogatottjaiban négyen képviselték a lila-fehéreket. Az említetteken kívül a szintén gyalogló Szabó Andrea és a gerelyhajító Takács Csaba húzhatták fel magukra a címeres mezt 1989-ben. Hazai eredménylistájukon 12 egyéni és hat csapat magyar bajnoki cím szerepel. Versenyzőik két-két felnőtt, ifjúsági és utánpótlás országos csúcsot tartanak. Az elért eredmények nemcsak a négy főfoglalkozású, nyolc mellékfoglalkozású és néhány társadalmi munkában dolgozó edző sikere, hanem — a romló gazdasági körülmények ellenére — a feltételeket megteremtő lelkes szakosztályvezetésnek is. Tóth Sándor — aki 1981 óta vezető edzője az atlétáknak — vállalkozott arra, hogy értékelje az elmúlt évi tevékenységüket. — Milyen elvek szerint dolgozták ki az 1989. év programját? Mik voltak azok, amiket feltétlenül szerettek volna megvalósítani? — Erre nagyon röviden tudok válaszolni — mondta a vezető edző. — Alapvető feladatunknak tekintettük, hogy az 1988-as egyesületi rangsorban elért hatodik helyezésünket megtartsuk. Ugyanakkor szerettük volna növelni nemzetközi eredményességünket is. Mindig kiemelten (kezeltük az utánpótlás helyzetét, és ennek érdekében több sportosztályunk működik a József Attila Általános Iskolában. Ebben a vonatkozásban célunk az volt, hogy azt a 300 sportolót, akikkel már sikeresen lehet dolgozni, az idén is biztosítsuk. Ezeken kívül már évék óta egyik leglátványosabb munkánk a tavaszi Schweppes Kupa megrendezése. Ez ma már a világ versenynaptáraiban is szerepel, és jegyzik a tengerentúlon is. Ennek lebonyolítása számunkra mindig kiemelt programot jelent. — Automatikusan adódik a kérdés, hogy sikerült-e. ezeket megvalósítaniuk? Miben tudtak előrelépni az elmúlt évekhez képest? — Eredményeinket legjobban számszerű adatokkal tudnám alátámasztani. Sportágunkban az elsőtől a nyolcadik helyezésig készülnek el a rangsorolások. Ezek alapján — csak hazai versenyeinket tekintve — 80 magyar bajnoki helyezést értünk el. Ezen belül a különböző korosztályokban 12 egyéni és 6 csapatbajnoki címet szereztünk. Atlétáink hat számban tartják a magyar csúcsot. Gyaloglónőink hét alkalommal álltak rajthoz válogatottként, illetve ifjúsági ■ válogatottként, és mindig megálltak a helyüket. Ifjúsági gerelyhajítónk, Takács Gyula egy nemzetközi viadalon negyedik lett. Nálunk az összehasonlítás alapjául az úgynevezett minősítések szolgálnak. Ezek szerint a felnőttek között egy nemzetközi, négy első Tavalyi eredményeikkel magasra tették a mércét a csabai atléták. De nemcsak emiatt, hanem a várható gazdasági nehézségek miatt is nehéz év előtt állnak,; de ismerve eddigi következetes munkájukat, bízni lehet abban, hogy sikeresen veszik az akadályokat 1990-ben is osztályú és tizenkét másod- osztályú versenyzőnk van. Az utánpótláskorúak közül 49-en aranyjelvényeseik, míg végeznek, és sok más sportággal ellentétben nálunk a tömegbázis nem csökkent! Talán még növekedett is! „...nem értük el tűrőképességük halárait” — Amiről eddig szó volt. azok a pályán dőlnek el. De amikor a sport körül, és különösen a Békéscsabai Előre körül viharok dúlnak, hogyan állnak önök a háttérrel? — Ebben az inflációs világban elég, ha csak annyit mondok, hogy az 1989-es évben is csak ugyanaz az ösz- szeg állt rendelkezésünkre, mint az előző esztendőben. Ennek ellenére büszke vagyak arra, hogy előirányzott kereteinket nem léptük túl. Igaz, a gyerekek szüleire nagyobb teher hárult. Vállalták a magasabb tagdíjak fizetését, még kezdő gyermekeik szerelésének megvásárlását, és időnként még az étkeztetésükbe is besegítettek. Úgy látszik, hogy még nem értük el tűrőképességük határait. Anyagiak .miatt szelektálnunk kellett a versenyek között is, ami konfliktusokat okozott az edzők és köztem, de végül mindig egyetértés született, mert nem egy verseny, hanem a szakosztály léte a fontosabb. Nálunk szerelést csak a nemzetközi és első osztályú versenyzők kapnak. Érdekes lehet, hogy válogatottjaink, akik a hírnéven kívül még pénzt is hoznak a .„konyhára”, mivel központi szerelésben edzenek, egyéb jó tulajdonságaik mellett még takarékoskodnak is. — Mint említette, nem lépték túl a pénzügyi keretet. De látva a változásokat, azt már most is ki lehet jelenteni, hogy a tavalyi pénz az idén biztosan kevés lesz. Hogyan képzeli el a jövőt ebből a szempontból? — Jelenlegi szakosztályi rendszerünkben az edzőkön kívül egyedül Vargáné Czeg- lédi Katalin dolgozik főállásban. Neki az a feladata, hogy ennek a nagy létszámú szakosztálynak minden ügyes-bajos napi dolgát elintézze. és még szponzorokkal is tárgyaljon. Szakosztályvezetőnk Ilovszki Lajos, amennyire az ideje engedi, mindent elkövet azért, hogy a munkánkhoz szükséges anyagi hátteret biztosítsa. Ügy vélem, hogy ez a formáció a jövőben már nem lesz elegendő! Mivel legnagyobb kiaknázatlan lehetőségeinket a szponzorokkal köthető szerződésekben látom, úgy gondolom, hogy szükségünk lenne egy főállású menedzserre. Az lenne a dolga, hogy szakosztályi és egyéni reklámszerződéseket kössön, illetve belföldi és külföldi kapcsolatainkat szervezze. Természetesen ehhez az is kell, hogy önállóan tudjunk gazdálkodni. Tudniillik garanciákra van szükségünk arra vonatkozóan, hogy az általunk előteremtett forintokat valóban mi is használjuk fel. Csak példaként említem, hogy 1989-ben az Előrén belül mi kötöttük a második legtöbb reklámszerződést. Tehát önálló gazdálkodást egyesületen belül, és bizonyos szerkezetváltást szakosztályunkban elkerülhetetlennek látok. — Térjünk vissza a sporthoz. Mit vár 1990-től? — Tulajdonképpen ugyanazt amit 1989-től. Őrizzük meg helyünket az országos rangsorban. Vigyázzunk felépített utánpótlásbázisunkra, és ha lehet még szélesítsük azt. A nemzetközi porondon viszont előrelépést várok. A felnőtt EB-n helyezést kellene elérnünk, legalább két versenyzőt szeretnénk adni az IBV-keretnek, és bízom benne, hogy az ifjúsáigi vb- re is kijut majd sportolónk. Egyébként szeretnénk a hagyományos Schweppes Kupán kívül két nagyszabású pályaversenyt is rendezni, egyenként legalább 600 résztvevővel. A szív nem csak motorja a testnek — Éppen ennek a nemzetközi előrelépésnek, és egyáltalán a jövő évi sikerek egyik fő letéteményese Rosza Mária, Tatabányára szeretne költözni. Mi lehet a megoldás vele kapcsolatban, hiszen mint köztudomású, indokai olyanok, amivel szemben tehetetlen volt, és valószínű marad is a sportvezetés? — Valóbaiv így van. Ro- szának lassan már egy éve vőlegénye Urbanik Sándor válogatott gyalogló, aki Tatabányán él. Mi azonban semmiképpen sem szeretnénk, ha versenyzőnk elmenne tőlünk. Törjük a fejünket a lehetséges megoldásokon. Reméljük, hogy sikerül olyan kompromisszumot találnunk, amelyik mindenkinek jó lesz. De ha ez nem járható út, akkor jelentős összeget, kétmillió forintot kérünk érte! Bár látszólag ez igen sok pénz, mégis mi lennénk az igazi vesztesei ennek az üzletnek. Egyrészt azért, mert ha továbbra is így fejlődik, akkor ennek az" összegnek a többszörösét meg tudja „termelni” egyesületének. Másrészt azért, mert emberi tulajdonságai miatt ő igazi példaképe a fiataloknak, nagy közösségformáló erő. Ezért erkölcsi veszteségünket nem lehetne pénzben kifejezni. — Reméljük, hogy sikerül ezt az ügyet megnyugtatóan elintézni. Végül egy teljesen más kérdés. Mostanában szép sikereket érnek el a szupermaratoni versenyeken. Mi erről a véleménye? — Ez olyan sportág,- amely iránt egyre nagyobb az érdeklődés a világban. Ez érthető is, hiszen teljesítőképességeinek határa mindig izgatta az emberiséget. Nagyon nagy reklámlehetőségek vannak benne. Én ebből a szempontiból is nagy jelentőséget tulajdonítok neki. Akik nálunk ezt a távot választották, azokkal természetesen ugyanolyan komolyan foglalkozunk, mint a többiekkel. — Bár látom, hogy még mindig csak az „elején” jár mondanivalójának, mégis megkérdezem: mivel fejezné be ezt a beszélgetést? — Azzal, hogy remélem, tudunk alkalmazkodni a változó körülményekhez. Sikerül a máris látható és még láthatatlan problémáinkat megoldanunk. És akkor bízom benne, hogy eredményeink sem fognak elmaradni az új esztendőben. Ferencz Rezső BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Politikai napilap. Igazgató-főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: Adamik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba. Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefon száma: (661 27-844, igazgató-főszerkesztő: (66) 21-401. a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba. Lenin út 9—21.. 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.