Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. január 6., szombat NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Úk huszonnégyen... (10.) Kis esélyből nagy siker Idén nyáron (június 8 — július 8.) kétségkívül a leg­rangosabb sporteseménynek számít majd a 14. labdarú­gó-világbajnoki döntő. A résztvevő 24 válogatott mi­niportréjának felvázolása az Afrikából — Kamerun mel­lett — másodikként Olaszor­szágba eljutott Egyiptom csapatával folytatódik. Amikor a fekete kontinen­sen már csak a legjobb négy válogatott maradt állva a selejtezőkben, az egypito- miaknak nem túl sok esélyt adtak Algériával szemben. A kis esélyből aztán nagy si­ker lett. Mégpedig olyan nagy. hogy az egyiptomi kor­mány ifjúsági és sporttaná­csának elnöke, Abdel-Ahad Gamaleddin a következő hangzatos kijelentést tette: „Labdarúgó-válogatottunk döntőbe jutása az egyiptomi kultúra hétezer éves törté­netének legfényesebb lapjai­ra kívánkozik.” Szó, ami szó, van okuk a lelkendezésre, hiszen labda­rúgásuk történetében koráb­ban csak egyszer jutottak ki a vb-re, tehát most sikerült másodszor is helyet biztosí­tani a legjobbak között. Az Algéria elleni hazai 1—0-ás sorsdöntő győzelem után a szövetségi kapitányt, Mah­moud Al-Goharyt (51) a vállán vitte az öltözőbe a tömeg. Hozzá közelállók így jellemzik őt: nagy stratéga. Ilyen szellemben is építette vb-csapatát, mert Egyiptom legjobb futballistái képesek arra, hogy — az ellenfél tá­madó vagy éppen védekező megoldásait felismerve — önállóan vegyenek fel új és új taktikai formációt. Algé­ria ellen például a kezdeti 4—3—3-as hadrendet pár perc alatt formálták át 5—3 —2-re. Miben rejlik erejük? Meg­tévesztő, túlzott könnyed­séggel kezdenek, aztán arra törekszenek, hogy ritmust váltva meglepjék ellenfelü­ket. Ha kell, taktikai jelle­gű, sokszor teljesen felesle­gesnek tűnő oldalpasszok- kal, önzőnek látszó cselezge- tésekkel. Várnak, s amikor úgy alakul, akkor egyik ék­jüket villámgyorsan szabad­ra játsszák. Az sem ritka, hogy 35-40 méterről bom­bázzák az ellenfél kapuját. Al-Gohary kapitány csapa­tában Hossam Hassan és Hisham Abdel-Rasood két nagy reménység, az idősebb generációt a kapus, Ahmed Shobair képviseli. Ügy hír­lik, hogy a vb-döntő után francia vagy nyugatnémet klubban folytatja pályafutá­sát. Magdi Abdel-Ghaninak már nem kell légióskenyér után futnia, hiszen a portu­gál Beira Mar játékosra, a 27 éves Taher Abu-Zeid nevét is érdemes megjegyezni. Az Afrikai Egységszervezet Ku­pájáért 1984-ben játszott so­rozaton ő lőtte a legtöbb gólt, s ezután elnevezték „egyiptomi Maradonának”. Laczkó szerint Mészöly a kapitány, de... Bicskei kereteket hirdetett Bicskei Bertalan, a ma­gyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, kihir­dette az „A” és az olimpiai válogatott keretek névsorát. (Ismert: a Magyar Labdarú­gó Szövetség elnöksége 1989. december 19-i ülésén úgy szavazott, hogy 1990. január 1-jétől Mészöly Kálmánt bízzák meg a szövetségi ka­pitányi munkakör betöltésé­vel. Bicskei Bertalan már akkor bejelentette, hogy szerződését a döntés ellené­re is érvényesnek tekinti, addig, ameddig az MLSZ hivatalos értesítést nem küld neki munkaviszonya felmondására. — A szerk.) Bicskei Bertalan az ,A”- keretben 34, az olimpiai vá­logatottban pedig 28 labda­rúgó nevét hozta nyilvános­ságra, azokét, akikre az idei feladatok során számít. Hoz­záfűzte: már az 1992-es EB- re is gondolt. Indoklásában kifejtette, a keretek megne­vezésénél figyelembe vette az eddigi válogatott és baj­noki találkozókon mutatott formákat, felhasználta azo­kat az információkat, ame­lyeket a külföldön játszók, teljesítményéről szerzett, és fontosnak tartotta fiatal, re­ményteljes labdarúgók behí­vását is. Azt nyilatkozta az MTI munkatársának, -Jjogy már több NB I-es klub ve­zetőedzőjével tárgyalt az idei feladatokról, és tervei szerint végiglátogatja majd a tavaszi bajnoki folytatás­ra a munlyít ezekben a na­pokban elkezdő egyesülete­ket. Az olimpiai keret ösz- szetételével kapcsolatban még megjegyezte, hogy messzemenően tekintettel volt az őszi bajnoki fellé­péseken mutatott teljesít­ményekre, és ezúttal is ar­ra törekedett, hogy jórészt NB I-es csapatokból válo­gasson. A két keret névsora: Brockhauser, Petry, Simon, Máriási, Márton (PMSC), László Cs., Keller, Szalma, Palaczky, Bérczy, Limper­ger, Mészöly, Bognár Z„ Kovács E„ Lőrincz (MTK- VM). Duró, Sass, Bánki, Csucsánszky, Fodor. Illés, Bácsi. Lovász, Jován, Sze­keres. A külföldön játszók, aki­ket itt figyelembe vett: Gé­léi, Pintér, Bognár Gy„ Dé- tári, Kovács K„ Fischer, Kiprich, Vincze, Katzen­bach. Olimpiai válogatott: Végh, Rótt, Mitring, Vámos (ka­pusok) ; Kuttor, Arky, Rácz Zs„ Bánfi. Bódog, Lázár (Ta­tabánya), Geress, Braun, Földes, Balázs, Pisont, Bel­von, Járfás, Bánföldi, Lin- ka. Orosz, Fújsz, Tóth L. (DVSC), Király, Wukovics, Báder, Kámán, Miklya, Babai. Dr. Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, a kerethirdetést hallván, így nyilatkozott: — Furcsállom Bicskei pén­teki „névsorolvasását”. Nincs másról szó, mint egyfajta jogi túl­lépésről, alapszabályunk be nem tartásáról. Ezúttal is — Immár sokadszor — ismételhetem önmagam, amikor azt mondom, a ma­gyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya Mészöly Kálmán. Hadd idézzem az 1988. végén. Török Péter akkori főtitkár és Bics­kei Bertalan kézjegyével ellátoitit szerződés idevonatkozó pontjá­nak kivonatát, lényegét! A szövetségi kapitánynak joga és köte­lessége az „A” és olimpiai keret összeállítása, s a névsoroknak az elnökség elé való beterjesztése. Az elnökségnek azt mindenkor jóvá kell hagynia.' Ezután a szövetségi kapitány szuverén joga, hogy a „szentesített” keretekből úgy állítsa össze csapatait, aho­gyan ő jónak látja. Az elnök 'elmondta: .azért, hogy végre tiszta viz kerüljön a po­hárba, Bicskei Bertalan ihétfőn (kézbe fogja kapni a felmentéséről szóló hivatalos és végleges értesítést. A .szóban forgó, január 30-1 elnökségi ülésen, a Mészöly Kálmán által összeállított válogatott keretek és felkészülési program ilesz vita tárgya. Mérlegen a Békéscsabai Elére Spartacus atlétái „A tömegbázis nem csökkent!” az ezüstjelvényesek száma 61. összességében annyit mondhatok, hogy az 1989. évi teljesítményünk az elő­ző évinél lényegesen jobb volt. Külön örömet okoz az, hogy gyermekekkel foglalko­zó edzőink kiváló munkát Az atlétika a sportok ki­rálynője. A világon min­denhol a nagy versenyeket több tízezren nézik végig a stadionokban, a televízió­közvetítésekről nem is be­szélve. Az olimpiákon a csú­csot az atlétikai döntők je­lentik. Sajnos Magyarorszá­gon ez a sportág is — né­hány kivételtől eltekintve az összes többihez hasonlóan — visszafejlődik. A nemzetkö­zi porondon már évek óta ugyanazok a versenyzőink vesznek részt, és csak néha „fut ki” egy-egy jobb ered­mény. Ilyen jobb teljesít­mény volt tavaly a női gya­loglóválogatottunk Világ Kupán elért ötödik helyezé­se. Tagjaik között találhat­juk a békéscsabai Rosza Máriát és llyés Ildikót is. ök ketten a legismertebbek a Békéscsabai Előre Sparta­cus 314 sportolót tömörítő atlétikai szakosztályából, amelyik 1988-ban, az orszá­gos egyesületi rangsorban a hatodik helyen végzett. A végleges tavalyi adatok még nem állnak rendelkezésünk­re, de az már biztos, hogy gyaloglásban a legeredmé­nyesebbek voltak, közép- és hosszútávfutóik pedig az el­ső hat között végeztek. A különböző korosztályok vá­logatottjaiban négyen képvi­selték a lila-fehéreket. Az említetteken kívül a szin­tén gyalogló Szabó Andrea és a gerelyhajító Takács Csaba húzhatták fel maguk­ra a címeres mezt 1989-ben. Hazai eredménylistájukon 12 egyéni és hat csapat magyar bajnoki cím szerepel. Ver­senyzőik két-két felnőtt, if­júsági és utánpótlás orszá­gos csúcsot tartanak. Az el­ért eredmények nemcsak a négy főfoglalkozású, nyolc mellékfoglalkozású és né­hány társadalmi munkában dolgozó edző sikere, hanem — a romló gazdasági körül­mények ellenére — a felté­teleket megteremtő lelkes szakosztályvezetésnek is. Tóth Sándor — aki 1981 óta vezető edzője az atlétáknak — vállalkozott arra, hogy értékelje az elmúlt évi te­vékenységüket. — Milyen elvek szerint dolgozták ki az 1989. év programját? Mik voltak azok, amiket feltétlenül sze­rettek volna megvalósítani? — Erre nagyon röviden tudok válaszolni — mondta a vezető edző. — Alapvető feladatunknak tekintettük, hogy az 1988-as egyesületi rangsorban elért hatodik he­lyezésünket megtartsuk. Ugyanakkor szerettük volna növelni nemzetközi eredmé­nyességünket is. Mindig ki­emelten (kezeltük az után­pótlás helyzetét, és ennek érdekében több sportosztá­lyunk működik a József At­tila Általános Iskolában. Ebben a vonatkozásban cé­lunk az volt, hogy azt a 300 sportolót, akikkel már sikeresen lehet dolgozni, az idén is biztosítsuk. Ezeken kívül már évék óta egyik leglátványosabb munkánk a tavaszi Schweppes Kupa megrendezése. Ez ma már a világ versenynaptáraiban is szerepel, és jegyzik a tenge­rentúlon is. Ennek lebonyo­lítása számunkra mindig kiemelt programot jelent. — Automatikusan adódik a kérdés, hogy sikerült-e. ezeket megvalósítaniuk? Mi­ben tudtak előrelépni az el­múlt évekhez képest? — Eredményeinket legjob­ban számszerű adatokkal tudnám alátámasztani. Sport­águnkban az elsőtől a nyol­cadik helyezésig készülnek el a rangsorolások. Ezek alapján — csak hazai ver­senyeinket tekintve — 80 magyar bajnoki helyezést értünk el. Ezen belül a kü­lönböző korosztályokban 12 egyéni és 6 csapatbajnoki címet szereztünk. Atlétáink hat számban tartják a ma­gyar csúcsot. Gyaloglónőink hét alkalommal álltak rajt­hoz válogatottként, illetve if­júsági ■ válogatottként, és mindig megálltak a helyü­ket. Ifjúsági gerelyhajítónk, Takács Gyula egy nemzet­közi viadalon negyedik lett. Nálunk az összehasonlítás alapjául az úgynevezett mi­nősítések szolgálnak. Ezek szerint a felnőttek között egy nemzetközi, négy első Tavalyi eredményeikkel magasra tették a mércét a csabai atléták. De nemcsak emiatt, hanem a várható gazdasági ne­hézségek miatt is nehéz év előtt állnak,; de ismerve eddigi következetes munkájukat, bízni lehet abban, hogy sikere­sen veszik az akadályokat 1990-ben is osztályú és tizenkét másod- osztályú versenyzőnk van. Az utánpótláskorúak közül 49-en aranyjelvényeseik, míg végeznek, és sok más sport­ággal ellentétben nálunk a tömegbázis nem csökkent! Talán még növekedett is! „...nem értük el tűrőképességük halárait” — Amiről eddig szó volt. azok a pályán dőlnek el. De amikor a sport körül, és kü­lönösen a Békéscsabai Előre körül viharok dúlnak, ho­gyan állnak önök a háttér­rel? — Ebben az inflációs vi­lágban elég, ha csak annyit mondok, hogy az 1989-es év­ben is csak ugyanaz az ösz- szeg állt rendelkezésünkre, mint az előző esztendőben. Ennek ellenére büszke va­gyak arra, hogy előirány­zott kereteinket nem léptük túl. Igaz, a gyerekek szülei­re nagyobb teher hárult. Vállalták a magasabb tag­díjak fizetését, még kezdő gyermekeik szerelésének megvásárlását, és időnként még az étkeztetésükbe is besegítettek. Úgy látszik, hogy még nem értük el tűrő­képességük határait. Anya­giak .miatt szelektálnunk kel­lett a versenyek között is, ami konfliktusokat okozott az edzők és köztem, de vé­gül mindig egyetértés szüle­tett, mert nem egy verseny, hanem a szakosztály léte a fontosabb. Nálunk szerelést csak a nemzetközi és első osztályú versenyzők kapnak. Érdekes lehet, hogy váloga­tottjaink, akik a hírnéven kívül még pénzt is hoznak a .„konyhára”, mivel köz­ponti szerelésben edzenek, egyéb jó tulajdonságaik mel­lett még takarékoskodnak is. — Mint említette, nem lépték túl a pénzügyi kere­tet. De látva a változásokat, azt már most is ki lehet je­lenteni, hogy a tavalyi pénz az idén biztosan kevés lesz. Hogyan képzeli el a jövőt ebből a szempontból? — Jelenlegi szakosztályi rendszerünkben az edzőkön kívül egyedül Vargáné Czeg- lédi Katalin dolgozik főál­lásban. Neki az a feladata, hogy ennek a nagy létszámú szakosztálynak minden ügyes-bajos napi dolgát el­intézze. és még szponzorok­kal is tárgyaljon. Szakosz­tályvezetőnk Ilovszki Lajos, amennyire az ideje engedi, mindent elkövet azért, hogy a munkánkhoz szükséges anyagi hátteret biztosítsa. Ügy vélem, hogy ez a for­máció a jövőben már nem lesz elegendő! Mivel legna­gyobb kiaknázatlan lehető­ségeinket a szponzorokkal köthető szerződésekben lá­tom, úgy gondolom, hogy szükségünk lenne egy főál­lású menedzserre. Az lenne a dolga, hogy szakosztályi és egyéni reklámszerződése­ket kössön, illetve belföldi és külföldi kapcsolatainkat szervezze. Természetesen eh­hez az is kell, hogy önál­lóan tudjunk gazdálkodni. Tudniillik garanciákra van szükségünk arra vonatko­zóan, hogy az általunk elő­teremtett forintokat valóban mi is használjuk fel. Csak példaként említem, hogy 1989-ben az Előrén belül mi kötöttük a második legtöbb reklámszerződést. Tehát ön­álló gazdálkodást egyesüle­ten belül, és bizonyos szer­kezetváltást szakosztályunk­ban elkerülhetetlennek lá­tok. — Térjünk vissza a sport­hoz. Mit vár 1990-től? — Tulajdonképpen ugyan­azt amit 1989-től. Őrizzük meg helyünket az országos rangsorban. Vigyázzunk fel­épített utánpótlásbázisunkra, és ha lehet még szélesítsük azt. A nemzetközi porondon viszont előrelépést várok. A felnőtt EB-n helyezést kel­lene elérnünk, legalább két versenyzőt szeretnénk adni az IBV-keretnek, és bízom benne, hogy az ifjúsáigi vb- re is kijut majd sportolónk. Egyébként szeretnénk a ha­gyományos Schweppes Ku­pán kívül két nagyszabású pályaversenyt is rendezni, egyenként legalább 600 résztvevővel. A szív nem csak motorja a testnek — Éppen ennek a nem­zetközi előrelépésnek, és egyáltalán a jövő évi sike­rek egyik fő letéteményese Rosza Mária, Tatabányára szeretne költözni. Mi lehet a megoldás vele kapcsolatban, hiszen mint köztudomású, indokai olyanok, amivel szemben tehetetlen volt, és valószínű marad is a sport­vezetés? — Valóbaiv így van. Ro- szának lassan már egy éve vőlegénye Urbanik Sándor válogatott gyalogló, aki Ta­tabányán él. Mi azonban semmiképpen sem szeret­nénk, ha versenyzőnk el­menne tőlünk. Törjük a fe­jünket a lehetséges megol­dásokon. Reméljük, hogy si­kerül olyan kompromisszu­mot találnunk, amelyik min­denkinek jó lesz. De ha ez nem járható út, akkor jelen­tős összeget, kétmillió forin­tot kérünk érte! Bár látszó­lag ez igen sok pénz, még­is mi lennénk az igazi vesz­tesei ennek az üzletnek. Egyrészt azért, mert ha to­vábbra is így fejlődik, ak­kor ennek az" összegnek a többszörösét meg tudja „ter­melni” egyesületének. Más­részt azért, mert emberi tu­lajdonságai miatt ő igazi példaképe a fiataloknak, nagy közösségformáló erő. Ezért erkölcsi veszteségün­ket nem lehetne pénzben ki­fejezni. — Reméljük, hogy sikerül ezt az ügyet megnyugtatóan elintézni. Végül egy teljesen más kérdés. Mostanában szép sikereket érnek el a szupermaratoni versenyeken. Mi erről a véleménye? — Ez olyan sportág,- amely iránt egyre nagyobb az érdeklődés a világban. Ez érthető is, hiszen teljesí­tőképességeinek határa min­dig izgatta az emberiséget. Nagyon nagy reklámlehető­ségek vannak benne. Én eb­ből a szempontiból is nagy jelentőséget tulajdonítok ne­ki. Akik nálunk ezt a tá­vot választották, azokkal ter­mészetesen ugyanolyan ko­molyan foglalkozunk, mint a többiekkel. — Bár látom, hogy még mindig csak az „elején” jár mondanivalójának, mégis megkérdezem: mivel fejezné be ezt a beszélgetést? — Azzal, hogy remélem, tudunk alkalmazkodni a vál­tozó körülményekhez. Sike­rül a máris látható és még láthatatlan problémáinkat megoldanunk. És akkor bí­zom benne, hogy eredmé­nyeink sem fognak elmarad­ni az új esztendőben. Ferencz Rezső BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Politikai napilap. Igazgató-főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: Adamik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba. Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefon száma: (661 27-844, igazgató-főszerkesztő: (66) 21-401. a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap­kézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba. Lenin út 9—21.. 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom