Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
1990. január 27., szombat TALLÓZÓ 'kÖRÖSTÁJ Ki a jó tulajdonos? „Eladni kell, és nem a most dívó átalakulásokat csinálni” remény A privatizálásról ... — Vállalkozásokról szólva, nem kerülhetjük meg a sokak kedélyét borzoló vállalati átalakulásokat, amit úgy is neveznek: spontán privatizálás, ön mit tart ezekről? (Aki a kérdésekre válaszol: Antal László, a Minisztertanács Gazdaságpolitikai Titkárságának vezetője — a szerk.) — Egyáltalán nem szimpatizálok velük. Mert ha nincs igazi tulajdonos, aki a tőke gyarapításában érdekelt, csupán formálisan átalakítgatják a cégeket, az nem egyéb, mint ügyeskedés. Ha például az igazgatóság lesz a holding tulajdonosa, a többiek részvénytársaságokká alakulnak, akkor meg lehet csinálni azt, hogy az állammal szembeni adósságokat egy vállalatra terhelik, s az összes többi egy csapásra nyereségessé válik, pusztán e művelet nyomán. Ez csak egy a lehetőségek közül, ami az érdekek tiszta és világos megjelenítésének hiányából adódik. Ez a mód nyilvánvalóan a menedzsereknek az érdekét szolgálja, ők ugyanis szeretnék egyszersmind a tulajdonos szerepét eljátszani. Különösen, ha az egzisztenciájukat féltik, minthogy egy igazi tulajdonos könnyebben mond búcsút az alkalmatlannak vélt vezetőnek, mint a bürokratikus hatalom, amely esetleg saját maga nevezte ki az illetőt. Túl azon, hogy a menedzserek beágyazódtak a hatalomba, végeredményben a hatalomnak is presztízsveszteség kimondani, hogy választásuk nem vált be. A tulajdonosoknak ez nem okoz fejfájást. — Igen ám, de honnan kerülhetnek ki ezek a valódi tulajdonosok? A külföldi be.. . Van-e Magyarországon, s a közeljövőben lesz-e olyan fórum, ahol polgáraink végre igazán és szabadon hangot adhatnak véleményüknek, adott esetben kritikájuknak, ne adj’ isten, dühüknek? A szakszervezetek erre alkalmatlanok, a pártok nem kép>esek rá, mert saját belső és egymás közötti hatalmi harcaikkal vannak elfoglalva, bázisuk is kicsi. A sztrájk, a tüntefektetök még óvatosak, a hazai potenciális vevőknek meg a tőkéjük kevés. — Valóban. Ezért szerintem a privatizáláshoz elég hosszú idő, úgy 10-15 év szükséges, ha most elkezdjük is. Egy bizonyos. Eladni kell és nem a most dívó átalakulásokat csinálni. Ehhez élénkítő hitelek szükségesek, és annak a világos értelmezése, kiből válhat egyáltalán valódi tulajdonos. A munkavállalókból általában nem, mert az ő elsődleges érdekük a bérre irányul, s ha ezt veszélyeztetve látják, átmennek egy másik céghez. A menedzser sem jó tulajdonos áltálában, noha vannak kivételek. Azonban az ő érdeke főként azt diktálja, hogy cége terebélyesedjék, akkor is, ha az ésszerűség esetleg az ellen szól. A pozícióit kívánja bővíteni, s mifelénk ez nem kizárólag a profiltól függ. hanem netán attól, jó-e a kapcsolat közte és a vállalati tanács között. Jó tulajdonos következésképpen az, akinek elemi érdeke a haszon, az, hogy a befektetése megtérüljön ... Visszatérve azonban a tulajdonosok rangsorolásához, természetesen jó ebben a minőségben a magántulajdonos, aki a bőrét viszi vásárra, hasonlóképpen a külföldi befektetőhöz, aki számára az jelent vonzerőt, ha kellő garanciát kap rá, hogy repatriálhatja a hasznát, hogy nem változnak hetenként a pénzügyi kondíciók stb. Egy vegyes vállalat tulajdonosaként nyilvánvalóan hasznot akar elérni, és ebből értelemszerűen profitál a magyar fél is... (Szigethi Teréz; ötlet) tés nem megfelelő módszer. De akkor mit tehetnek? Egyáltalán: érdekel valakit ma Magyarországon az, hogy a nép mit akar, hogy mi fáj neki igazán? A demokráciának — melyet most akarunk felépíteni — e súlyos kérdésekre is választ kell majd adnia, ha tartósan és hasznosan akar működni és fennmaradni. (Wágner Dezső; Dátum) Sár és ... Mert sár mindenkinek jut. Itt mindenki besározó- dott az elmúlt három és fél évtizedben — már ha dolgozni, alkotni akart, csinálni valami tisztességeset. Mindegy, hogy verset, regényt, színházat, épületet, tudományt vagy kiskertet, jól működő bányát vagy ép- p>en múzeumot — másképp nem tehette, mint hogy valamiképpen kiegyezett a hatalommal. Vagy csalt: a törvényesség határán egyensúlyozva, rendeletek útvesztőjében csalinikázva tette, amit tehetett'... Döbbenten hallgatom, olvasom a „szűz fiúk” nyilatkozatait: itt az elmúlt négy és fél évtizedben minden, de minden gyalázat volt, minden rossz volt. Nekik, akik az elmúlt négy és fél évtizedből egyet, ha megértek ésszel, s értelemmel? Kibírnék semmi sem drága ... Minden tiszteletem azoké, akik nem sározódtak be. Csakhogy ilyenek nagyon kevesen vannak. Egyrészt nem érték meg a mi időnket, másrészt a „sármentes” életben mentek tönkre. Erre is vonatkozik a régi mondás: csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik. Azt azután végiképp nem kedvelem, amikor valaki úgy próbálja meg lemosni magáról a rákenődött sarat, hogy másokat saraz be, de jó alaposan. Szomorúan olvastam Faludy cikkét, amelyben az általam na... Üj fogalom a munka- nélküliség. Anna betanított munkás, szakmája nincs. Munkahelye megszűnt, jelenleg még kap munkanélküli-segélyt. És azután? Ki ad munkát egy kétgyermekes, félanalfabéta fiatalasz- szonynak, akinek kisgyerekei még gyakran betegek is? A következő fiatalasszony már saját hibájából (?) került nehéz helyzetbe. Leányfővel szülte meg gyermekét (apja ismeretlen), aki most nyolc hónapos. Albérletben lakik, ahonnan állandóan ki akarják tenni, ami nem csoda, hiszen hói fizet lakbért, hol nem. A gyed kifizetésének első napjaiban még futja némi ennivalóra, de a hónap végén már a kukából kotorász, életerős, 18 éves létére. Ami ehető, azt maga eszi meg, a talált üvegek árából pedig csecsemőjének vesz, ha vesz valamit. Mindenesetre a baba igen sokat van kórházban, fejletlen, gyón tisztelt költő hóhérainál semmivel sem különb módon mocskolja az általam még jobban tisztelt néhai Horváth Zoltánt, aki már védekezni sem tud. Megvolt nekem is a magam sarazó- ja. Ahogy Arany mondja: „Nem pöröltem — / Félreálltam, letöröltem.” S különben is, én már korán eltemetkeztem a sinológiában ... Tudom, a történelem kerekét nem fordíthatjuk visz- sza. S a civilizáció fenyegetései sokkal inkább történelem, mint a kicsiny politikai szélkakasok forgolódása. Ezeket elsöpri egy vihar — s jönnek helyettük az újabbak, akikre ugyanaz a sors vár. Az igazi, a „longue durée” történelem valahol a tengerek mélyén, s az .Amazonas őserdeiben íródik — csak nem figyelünk rá eléggé. Mi most itt a szélkakasokra figyelünk, s elhitetjük magunkkal, hogy ez a történelem, meg az, hogy holnap mit fogunk enni, s venni. Engem mégis jobban érdekel, hogy unokáim mit fognak' enni. Nem holnap, hanem holnapután. Tudom, hogy a politika csinálóira szükség van, akár szélkakasok, akár messzebbre látó, nagyformátumú személyiségek. De talán szükség lenne a nagyobb távlatokban, az emberiség sorsában, s glóbuszméretekben gondolkodókra is. Elvégre azt, hogy rosszul táplált. Mi a megoldás? Állami gondozás? Gyermeket egyedül nevelni sokféleképpen lehet. És sokféle ok folytán. R.-né özvegy. Nagyobbik gyermeke már szakmunkástanuló, a leányka első osztályos. Vizes, piszkos albérletben laknak, a lakás bútorzata néhány szedett-vedett szekrény, egy sezlon, egy ágy. Nem ritkaság, mondhatná erre bárki. De R.-né nagyon beteg. Olyan baja van, amit nálunk az orvosok csak körülírni szoktak a megszeppent hozzátartozóknak. De R.-nének nincs megriadt rokona, érdeklődő férje, aggódó édesanyja. Csak 16 éves kamasz fia, aki ápolja anyját — ahogy tudja —, és a mit sem sejtő kislány, aki egy ágyban alszik — mondjuk ki — haldokló anyjával ... (Skultéti Ibolya: A nyomor békéscsabai útjai; Napóra) unokáim mit fognak enni, mégsem a percemberkék szabják meg ... Az emberi világban sokkal több a kiszámíthatatlan mozzanat. A kertet talán tisztán, kullancsmentesen hagyhatom unokáimra, s persze tele kedves madaraimmal és állatkáimmal. De hogy ez a világ mivel várja őket, nem tudom megmondani. Ez a világ, ahol ma is fortyognak az indulatok, s a tegnapi rabok (vagy rabjelöltek) észre sem veszik, hogy pontosan ugyanazt a nótát fújják, amit a tegnapi rabtartók, s ahol a tegnapi elkényeztetett (há- zi)munkások ma nem akarnak, kiváltságaikra hivatkozva, a mindenkit érintő áldozatvállalásban részt venni — ez nem az én világom. Ehelyett inkább a régi kínai kultúra példáit hagyom nekik: a türelem, s a megbékélés eszményeit. A csöndét s a harmóniáét, amelyben egymásra lelhet az emberi világ és a természet megannyi csodája. Hiú ábránd? Lehet, sőt biztosan az. De a „ment-e a világ elébb?” kérdés döbbent, s kétségbeesett, csalódott, s kételyekbe fulladó megfogalmazói sem tudtak másképp válaszolni önmaguknak — népüknek —, mint az „és mégis” konok elszántságával — az öregedő írástudó egyetlen válaszával.' (Miklós Pál: Liget) . ■. December 18., hétfő. Romániában a hivatalos tájékoztatás hallgat az előző napok tragédiájáról. Ekkor egy egészen furcsa, csak a későbbi napok eseményei után felfogható és értelmezhető cikk jelenik meg az ifjúság lapjának, a Scientia Tineretuluinak hétfői számában, az 5. oldalon. Az eseményekben játszott, feltételezhető .szerepe miatt érdemes ezt a cikket teljes terjedelmében, szó szerint idézni. Címe: Néhány tanács azoknak, akik ezekben a napokban a tengeren vannak. A szöveg így hangzik: „— Kerüljék a hirtelen és hosszas napozást. Óvatosan kell kezdeni, 10-15 perces időszakokban, hol az egyik, hol a másik oldalra fekve. Ily módion kellemesen és egyformán le lehet bámulni. — Ne ússzanak túlságosan messzire a tengerbe! Veszély esetén ne kiabáljanak! Teljesen felesleges. Az ' esély, hogy a közelben olyan személy legyen, aki hajlandó meghallgatni önöket, minimális. — Használják ki az ultraibolya sugarak jótékony hatását. Mint ismeretes, ezek hatása aktívabb 5.30 és 7.30 óra között. Különösen ajánlatos ez a gyengébb személyeknek. — Aki szentimentális természetű, és aki kedveli a naplementét, a tengerparti könyvesboltok e témakörökben bő választékot kínálnak képbs levelezőlápok formájában. — Még valami: ha ezek a »tanácsok« gondolkodóba ejtették önöket és immár tétováznak, s arra gondolnak, a hegyek kedvéért lemondanak a tengerről, nos ez azt jelenti, hogy nem szeretik a tengert!” Mit is üzenhetett ez a szerfölött furcsa tartalmú cikk, amely a román újsáFrusztráló feszültségek — Az önök szakmájában lecsapódnak a társadalmi problémák? Egészen pontosan: a súlyosbodó életkörülmények produkálnak új és új betegeket? (Akihez a kérdések szólnak: dr. Kassai-Farkas Ákos, a Hété n y l Géza Kórház újszászl pszichiátriai és rehabilitációs osztályának vezető főorvosa — a szerk.) — Állíthatom, hogy leghamarabb a pszichiátriában jelennek meg a társadalmi ellentmondások, nem véletlen, hogy a szo- ciálpszichiátria önálló szakág az orvoslásban Amikor néhány évvel ezelőtt üzleteket lehetett kivenni, és nőtt a vállalkozók száma, megszaporodtak a frusztrált betegek, a szorongó neurotikusok, akik a testi-lelki felkészültség miatt felmorzsolódtak a mindennapi harcban. Most, hogy az életszínvonal csökken és erősödik a létbizonytalanság, elsőként éppen azokat a betegeket bocsátják el a munkahelyükről, akiknek a támogatásra a legnagyobb szükségük lenne ... —Milyen politikai áramlatok vetnek partra még „egzisztenciális fuldoklókat”? — Érdekes módon, napjainkban megszaporodtak a vallási doxazmák, a politikai csalódottak inkább áttételesen jelentkeznek, Alvászavarral, esetleg alkoholizmussal, vagy más Járulékos panasszal kerülnek hozzánk ... (Palágyi Béla; Néplap, Jász-Nagykun-Szolnok megye) gok közismerten kemény cenzúrája ellenére megjelenhetett? Nyilvánvaló, rejtjelezett utasítások ezek. Legtöbben azon a véleményen vannak, hogy * a földalatti ellenállás ily módon üzent a fiatalokiiak. Az ugyanis feltűnő, hogy Temesvárott is, de később Bukarestben is a fiatalokból álló tömegek előbb az utca egyik, majd másik oldalán gyülekeztek. „Hol az egyik, hol a másik oldalra” — szól a cikk idevágó részlete. De más mondatait is a későbbi eseményekkel lehet behelyettesíteni. A 10-15 perces „napozás” minden bizonnyal arra vonatkozik, hogy hullámonként, de semmiképpen sem egyszerre kell a tüntetési helyszínekre menni. Valóban így történt. Az úszás közbeni kiabálás fölösleges volta minden bizonnyal any- nyit tesz, hogy a tüntetés esetleges szétverése esetén fölösleges bármi erőszakos cselekményt folytatni, inkább ki kell várni a következő adandó alkalmat. Alighanem jogos tehát az a feltételezés, hogy az ellenállás szólalt meg. A forradalom napjaiban pedig kiderül: ekkor már valóban létezett két földalatti, főként ifjúsági csoport. Az egyik a Román Demokratikus Akcióbizottság, míg a másik a Népi Felszabadítá- si Szervezet. (Később kiderült az is, hogy e két csoport együttesen szervezte meg a Ceausescu-beszéd megzavarását, amely tulajdonképpen a forradalmi események nyitányát is jelentette, hiszen pszichológiailag kedvező hatást gyakorolt a tömegekre: bebizonyította, még a securitatésektől körülvett tömegben is lehetséges akciót kezdeményezni és sikerrel végrehajtani Nico- lae Ceausescuval szemben!) ... Oltványi Ottó— Oltványi Tamás; A vég) Bandába verődtek a csövesek... Dluhopolszky László rajza (A Népszavából) — rf O, a nő, a nő, a nő! ... már csak azokat tudom igazán irigyelni, akik valami módon, de tetőtől talpig mégiscsak nők tudtak maradni. Mindenféle doktorátus, egyenruha, traktor, csákány és pilótaülés nélkül. Nőik, akik a lelkűk mélyén nem veszik komolyan az egyenjogúsítás maszlagát, nem dőlnek be a feminista leszbikusság felé kacsingató férfigyűlölők hadának. Ezeket a nőket irigylem. Akik képesek órákig ülni a tükör előtt, hogy mindenkinek tessenek. Akik mindig megválogatják, mit vegyenek fel, még a piacra menet is. Akiknek minden új ruha, sál, körömlakk és fülbevaló igazi örömet tud nyújtani. Akik otthont varázsolnak maguk köré, és nem csupán laknak egy bizonyos négyzetméteren. Irigylem azokat a nőket, akik képesek sanyargatni magukat, hogy karcsúak, vonzóak, szépek és hajlékonyak legyenek, még a negyedik ikszen túl is. Akik aggályosán ügyelnek a részletekre, miként tekeredik rajtuk egy kendő, sál vagy homlokszalag? Szeretem azokat a nőket, akik megváltoznak a férfiak közelében, akik tudnak viselkedni, szeretni, apró szerepeket játszani, közben gyereket nevelni, főzni, estélyi ruhában csillogni, barackbefőttet eltenni, egyujjas kesztyűt kötni, kalácsot és pogácsát sütni, órákig ülni a fürdőhabban, akik ügyelnek arra, hogy hálóingük friss, divatos és vasalt legyen. Akik képesek akkor is összeszedni magukat, amikor úgy érzik, minden összeomlott körülöttük, és akik keresnek ugyan pénzt, de nem haragszanak, ha a férfiak többet hoznak haza. Bámulom azokat, akik szeretik, hogy nőnek születtek. Ez az érzés manapság, lehet, hogy nem divatos, de egészséges. És különben is, egy nő mikor megy ki a divatból? (S. Ági; Képes 7) „érdekel valakit, hogy a nép mit akar?” Emberi(?) sorsok Naplemente, kódolva
