Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

NÉPÚJSÁG 1990. január 4., csütörtök n hadsereg teljesen ura a helyzetnek Bukarest ellátása kielégíts Az új esztendő első mun­kanapján, szerdán befejezte kétnapos látogatását Buka­restben Laurent Fabius, a francia parlament elnöke. A francia politikus hosszú idő óta az első jelentősebb nyugati politikusként láto­gatott el Romániába. A francia parlament el­nöke — aki tárgyalt mások között Ion Iliescuval, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökével és Petre Roman kormány­fővel —. bejelentette sajtótájékoztatóján: országa nagy segítséget nyújt Ro­mániának az új élet indu­lásához, feléleszti a hagyo­mányokra épülő francia— román kapcsolatokat. Pá­rizs csomagtervet készít elő az együttműködés kibonta­koztatására, a gazdasági kooperációk serkentésére. Franciaország közbenjár, hogy a Közös Piac kezdjen tárgyalásokat Romániával, vizsgálja felül a korábban kialakult helyzetet — kö­zölte. Egy kérdésre vála­szolva kifejtette, hogy a hetvenes években a Nyugat részéről illúzió volt Nicolae Ceausescu politikájának tá­mogatása. A honvédelmi miniszté­rium képviselői is sajtóér­tekezletet tartottak szerdán. Közölték: a hadsereg telje­sen ura a helyzetnek az egész országban, szilárdan ellenőrzi a fővárost és a na­gyobb városokat. Figyel­meztettek azonban arra, hogy a Securitate bizonyos egységei elrejtőzködtek, és búvóhelyeikről fenyegethe­tik az ország nyugalmát. Feltehetően a Kárpátok he­gyeiben kialakított rejtett védőhelyekre vonulhattak vissza a szétvert csoportok — mondták. — A csoportok felderítése folyamatban van, a munka azonban még so­káig eltarthat. A sajtótájékoztatón ugyan nem ismertették a hadsereg teljes veszteségét, de közöl­ték, hogy csaknem kétszáz tiszt vesztette életét. A külügyminisztérium szóvivője arról számolt be, hogy januárban több kül­földi vendége lesz Romániá­nak. Eduard Sevardnadzén kívül ellátogat Bukarestbe Hans-Dietrich Genscher, nyugatnémet külügyminisz­ter is. Este, a televízióban beje­lentették, hogy a Nicolae Ceausescu által építtetett új lakóházakba, amelyek az új kormányközpont közelében már két esztendeje üresen, lakatlanul állnak, a buka­restieket, a rászorulókat költöztetik be. Szerdán két­százhatvan család kapott új otthont. A főváros ellátása kielé­gítő. Kenyér ugyan nem mindig és nem mindenütt van, húsért meg hosszú so­rok állnak, de az étolajból, a cukorból és más, koráb­ban „jegyre” kapható élel­miszerből már bő a kíná­lat. Közölték, hogy újabb hús- és élelmiszerszállítmá- nyok vannak útban a fővá­ros felé. Irán nem támogatta Ceausescut A budapesti nagykövetség cáfolata Az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetsége szer­dán közleményt juttatott el az MTI-hez. Ebben a nagykövetség — bírálva az MTI-nek az AFP hírügynökség jelentésére is tá­maszkodó információját és igé­nyelve az Iráni Iszlám Köztár­saság valós álláspontjának köz­lését — visszautasítja a magyar tömegkommunikációs eszközök által a Ceausescu támogatására küldött iráni erőkről szóló hí­reket. Leszögezi: „Az iráni iszlám Köztársaság kapcsolatai más ál­lamokkal a népek érdekein ala­pulnak, és távol állnak minden­féle elnyomás alkalmazásától és annak elfogadásától. Az Iráni Iszlám Forradalom, természeté­ből fakadóan, szembeszáll bár­minemű diktatúrával, és támo­gatja a demokratikus folyama­tokat. így üdvözölte a kelet­európai demokratikus fejlemé­nyeket is. — Ceausescu teheráni látoga­tása alatt az Iráni Iszlám Köz­társaság vezetői tiltakoztak a Securitate erőszakos fellépése ellen Románia népével szem­ben, és követelték annak meg­szüntetését. Ceausescu többszö­ri kérése ellenére az iráni Isz­lám Köztársaság vezetője és egyben a fegyveres erők főpa­rancsnoka, Hamenei ajatollah úr, visszautasította a vele való találkozást. Ceausescu teheráni tartózkodása alatt az Iszlám Ta­nácskozó Testület (az iráni par­lament) külügyi bizottságának egyik képviselője felszólította őt lemondásra. Románia nagykö­vete az Irán! Iszlám Köztársa­ságban a múlt héten tolmá­csolta Románia új kormányának készségét az Iráni Iszlám Köz­társasággal való kapcsolatok folytatására és továbbfejleszté­sére, és egyben kijelentette: semmilyen híresztelések nem akadályozhatják meg a kétol­dalú kapcsolatok fejlődését”. A nagykövetség megítélése szerint a kifogásolt információk nyilvánosságra kerülését „olyan egyének vagy csoportok irá­nyítják, amelyek ellenzik az Irá­ni Iszlám Köztársaság és a Ma­gyar Köztársaság között fenn­álló jó kapcsolatok fejlődését”. Krakkóban nem szeretik Lenint Lenin Nowa Huta-i em­lékművének zajos eltávolítá­sa után, az ugyancsak a Le-, nin nevet viselő Nowa Hu­ta-i kohómű új munkásta­nácsa közölte most: nem hajlandó tovább „Lenin ne­vével együtt élni”. A mun­kástanács nyomására a ko­hómű vezetése szerdán az illetékes minisztériumhoz fordult, hogy változtassák meg a létesítmény nevét, mégpedig a Lenin Kohómű­ről az egyszerű Krakkói Ko­hóműre. Az általános „átkeresztelé- si” hullám, amelynek első­sorban a lengyel és a nem­zetközi munkásmozgalom is­mert személyei estek ejjdig áldozatul, egyelőre elkerüli Lech Walesa egykori mun­kahelyét. a Szolidaritás szü­lőhelyét: a gdanski Lenin Hajógyárat. Helyreállítják Kari Marx sírját A nyugatnémet kormány költségén helyreállítják a kommunista ideológia német származású - megteremtőjé­nek, Kari Marxnak a sírhe­lyét a londoni Highgate te­metőben — közölte szerdán Bonnban Annemarie Renger, a Bundestag alelnöke. Kari Marx a németorszá­gi Trier-ben (a jelenlegi NSZK nyugati részén) szü­letett 1818-ban, és London­ban húnyt el 1883-ban. Renger asszony, az SPD tagja utalt rá: Marx londoni nyughelyének leromlott álla­potára ő hívta fel korábban a bonni kormány figyelmét. Helmut Kohl kancellár ked­vezően fogadta a javaslatot, és felkérte a külügyminisz­tériumot a felújítási mun­kálatok megszervezésére. Budapestre érkezett a dél-afrikai külügyminiszter Január 3-án, szerdán, dél-afrikai kezdeményezésre, rövid látogatásra hazánkba érkezett Roelof Frederik (Pik) Botha, a Dél-Afrikai Köztársaság külügyminisztere. Pik Botha látogatásának különös érdekessége, hogy dél­afrikai külügyminiszter most első ízben keres fel egy, a Varsói Szerződéshez tartozó államot. Egyben ez lesz az első magas szintű magyar—dél-afrikai találkozó. flEH3EH< «£1*3 TÁRLAT Jövő évben lesz 100 éve a nagy holland festőművész, Vincent van Gogh halálá­nak. Ebből az alkalom­ból a róla elnevezett amsz­terdami múzeumban emlék- kiállítást szerveznek hollan­diai és külföldi múzeumok­ban őrzött 120 festményéből és 250 rajzából. A szervezők jó előre „értesítik” a kép­rablókat — akiket legalább annyira érdekelhet a jubi­leumi tárlat, mint a művé­szetek kedvelőit —, hogy rendkívül hatékony riasztó- berendezésekkel védik a képanyagot. *• A DOHÁNYZÁS ÉS A NŐK A Csendes-óceán partvi­dékén elterülő országokban több dohányzó nő van, mint férfi. Ez derül ki az Egész­ségügyi Világszervezet által nemrég közzétett adatokból. A szervezet szakemberei ag­godalmukat fejezik ki a ci­garettázó nők rendkívül ma­gas' száma miatt. Ugyanis téves az a hiedelem, hogy naponta néhány cigaretta el­szívása még nem károsítja a nők egészségét. A felmé­rés adatai szerint a dohány­zó nők hajlamosabbak a sú­lyos betegségekre, köztük a szív- és érrendszeri, vala­mint a rákos megbetegedé- 'sekre. A koraszülöttek, a vele született betegségekkel világra jövők nagyobb há­nyada dohányzó nők gyer­mekei. Az ilyen nőknél gya­kori a meddőség. A káros szenvedély természetesen a nők arcán is nyomot hagy: a ráncok sokkal hamarabb jelennek meg a szemük kö­rül, mint a nem dohányzó társaiknál. HÁLÓBA AKADT BOMBA Lampung indonéziai tar­tomány part menti vizei mé­lyén egy halász furcsa tárgy­ra bukkant. Mikor felhozta, kiderült, hogy a második vi­lágháború idejéből származó bombát „fogott a hálójába”. A vizsgálat során kiderült, a bomba nem tartalmazott robbanóanyagot, tehát ve­szélytelen volt. A lelemé­nyes halászember tovább kutatott a tengerfenéken és csaknem három tonnát nyo­mó, különböző kaliberű bombákat hozott a felszínre, valamennyit „ócskavasként” adta el. A halászfaluk lakói úgy vélekednek, hogy • a bombák akkor kerülhettek a part menti vizekbe, amikor a második világháború ide­jén a japán légierők elsül­lyesztettek itt egy hadiha­jót. melynek fedélzetén fegyverek és katonai felsze­relések, köztük bombák és aknák is voltak. Részlet a román kémfőnök könyvéből űz engedetlen Király Károly i A romániai forradalom kitörésének napján érkezett a hír: Király Károlyt,' az egyik' legmarkánsabb magyar ellenzékit.lelőtték. Mint később kiderült, a Király Ká­roly elleni merénylet szerencsére, rémhírnek bizonyult, s azóta Marosvásárhelyen az ottani forradalmi esemé­nyek élére állt; megválasztották a helyi forradalmi ta­nács vezetőjének. Király Károly, aki egykor Ceausescu kegyeltje volt, hosszú és keserves úton jutott el. a mos­tani. forradalmi szerepvállaláshoz. Sorsát szemléletesen mutatja be'Ion Mihail Pacepa egykori román kém­főnök világhírű könyve, a Vörös horizontok alábbi rész­lete; J /* 1 i > - ■ •.árs-r-■■oe-'-W. , A belügyminiszter, Teodor Coman, első: helyettese, Ni­colae Plesita és én bambán álltunk Ceausescu irodájának közepén. Mint a ketrecbe zárt tigris, Ceausescu dühödten jórkáJt a szoba egyik sarkából a másikba. — Megparancsolom, hogy rakjatok Király minden szobá­jába mikrofont, még a seggébe is, és hogy éjjel-nappal el­lenőrizzétek! Mennyit fizetett nektek a CIA, hogy engedjé­tek Királynak kicsempészni a levelet? — ordított Comanra, aki még mindig feszes vigyázzállásban állt. — Hogy sike­rült ezt neki Nyugatra csempésznie? — visított, egyszerre elfeledkezve kényes torkáról és gyenge hangszálairól. — Mennyit fizetett nektek a CIA, hogy ne szerezzétek meg azt a levelet külföldön? Mennyit, hogy hagyjátok újságírók kezébe jutni? — és most már velem ordítozott. — Király egy hülye — mondta ünnepélyesen. Abbahagyta a dadogást és az ordítozást. — Egy marha, aki semmit nem tanult. Megpróbáltam jószívű lenni, szabadon engedtem, a Nagy Nemzetgyűlés tagja maradhatott, de ez az állat nem tudta megérteni, hogy az én türelmemnek is van határa. Ceausescu elrendelte, hogy Királyt nyomban az ország másik végébe, a jugoszláv határhoz kell költöztetni, messze a magyarjaitól. Huszonnégy órás megfigyelés alatt kell tar­tani, nyíltan és kíméletlenül. Meg kél! félemlíteni és állan­dó nyomás alatt kell tartani, így majd megérti, hogy nem szórakozhat a proletárdiktatúrával. — És verjétek agyon, ha szökni próbál, vagy levelet akar külföldre küldeni. Végül Ceausescu megparancsolta, hogy a Securitate ke­ressen nem politikai ürügyet Király letartóztatásához. — A börtönben már az első naptól fogva kapjon „Radut” — utasította belügyminiszterét Ceausescu. A „Radu” a bör­tönbe zárt bírálók végleges elhallgattatásának fedőneve volt. Likvidálják Királyt! Király Károly Ceausescu egyik felfedezettje volt. Mint szenvedélyes vadász, Király exkluzív vadászatok szerve­zésével szerzett politikai előnyöket, amelyeken Ceausescu figyelemre méltó trófeákat gyűjtött. Amikor Romániában a 17 megyét 47 járásra cserélték fel, Ceausescu Királyt a szinte teljesen magyarlakta Kovászna járás ellső titkárává nevezte ki. Nem sokkal ezután Ceausescu élete legnagyobb medvéjét lőtte Kovásznában, és rövid idő múltán Király már a Végrehajtó Bizottság póttagja lett. Véletlenül én is Ceausescu irodájában voltam 1978-ban, amikor a belügy­miniszter egy levelet nyújtott át Ceausescunak, amelyben Király tiltakozott a magyar kisebbség élnyomása elén, és lemondott minden párt- és állami tisztségéről, ami példa nélkül állt a kommunista Románia történetében. Sosem felejtem el Ceausescu megdöbbenését, a hosszúra nyúlt néma csöndet, mialatt meredt szemmel bámult ránk, majd iszonyatos dühkitörését. Amikor lecsillapodott, meg­parancsolta, hogy a levelet szigorúan tartsuk titokban, nyomban helyezzünk el mikrofonokat Király házának min­den zugában, még a fürdőkádban is, és kezdjük meg a ter­helő adatok gyűjtését Király ellen. Ceausescu elrendelte Király nyilvános leváltását a közeljövőben, és letartóztatá­sát, majd börtönbeli likvidálását. Természetes halál látszatát kelteni • A nem politikai vádak alapján bebörtönzött bírálók lik­vidálására Ceausescu a Securitate K. részlegét használta. Azt az aránylag kis szervezetet, amelyik a börtönökön be­lüli elhárításért volt felelős. Romániában ezek az intézmé­nyek nem az Igazság-, hanem a Belügyminisztériumhoz tartoznak. A KGB mintájára 1950-ben létrehozott román K. részleg a legmocskosabb munkát végezte a börtönökben, lehallgatta a rabokat, spicliket rakott a cellájukba, hogy rájuk nézve terhelő információkat csaljon ki belőlük, vagy terhelő bizonyítékok kimondására biztassa őket. Néhány esetben titokban eltették őket láb alól, öngyilkosságnak feltüntetve az esetet, vagy olyan mérgeket használtak, ame­lyek a természetes halál tüneteit produkálták. 1970-ben a K. részleg a szovjet KGB által kifejlesztett radioaktív be­rendezésekkel egészítette ki halálos arzenálját. Ceausescu maga adta az eljárásnak a „Radu” fedőnevet, majd kiad­ta a parancsot: „Adjatok egy adag Radut Popescunak!” A halálos sugáradag rákos elváltozást idézett elő az áldozat szervezetében. — Amint Királyt lecsukták, kezdjék meg a besugárzást — mondta Ceausescu azon a napon, 1972-ben, befejezvén a parancsok kiadását, és cinkosan a belügyminiszterre ka­csintott. Hosszú ideig a Királyra állított mikrofonok nem jeleztek semmi különöset. Semmilyen politikai megbeszélés, semmi­lyen komprommittáló tevékenység, semmi. Egészen 1977. szeptember végéig, amikor is az intenzív megfigyelés végre eredményt hozott. Kiderült: Királyt nyugtalanítja, hogy nem képes Ceausescuval találkozni, és megvitatni vele a magyarok romániai elnyomását. Emiatt aztán Király egy memorandumot fogalmazott, amelyben leírta a kormány megalázó és elnyomó intézkedéseit, amelyeket a magyar, a zsidó és a német nemzetiségek ellen hozott. A belügymi­niszternek, Comannalk és nekem ismét el kellett viselnünk Ceausescu haragját, mikor megtudta a hírt. Rögtön behí­vatta a miniszterelnök-helyettest, Ilié Verdetet, és utasítot­ta, hogy látogassa meg és csillapítsa le Királyt. — Próbáld meg kiszedni belőle a jövőre vonatkozó ter­veit, és ígérj meg neki bármit, ami pillanatnyilag lecsillapítja. Később majd meglátjuk, mi lesz. Még a hasznos emberek is meghallhatnak egy vadászat közben. Vagy rákban — tet­te hozzá. 1977. október 4-én, Verdet, a politikai végrehajtó bizott­ság tagja, Petre Lupu, Teodor Coman miniszter és Ion Vin­te, egy magyar származású régi párttag, a Magyar Nemze­tiségi Dolgozók Tanácsának helyettes elnöke meglátogatták Királyt. A beszélgetés során, amit hangszalagra vettek, rá­beszélték Királyt, hogy adja oda Verdetnek a magyarok ro­mániai helyzetéről írt memorandumának vázlatát. — A párt lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy or­vosolják az elkövetett hibákat — ígérte meg Verdet, hogy elhallgattassa Királyt. Később természetesen meg se kísé­relték teljesíteni az ígéretet. Egy mocskos szállóban találtunk rá 1978. januárjában, a Királyra állított mikrofonok hirte­len elnémultak. Amikor aztán január 22-én, végül a Secu­ritate emberei rábukkantak egy mocskos bukaresti szálló­ban, már késő volt. Ugyanazon a napon a londoni Times és a Manchester Guardian egyidejűleg publikált egy belg­rádi jelentést, miszerint egy Romániából kicsempészett le­vélben Király Károly azt állítja, hogy a Román Kommunis­ta Párt és kormány elnyomja a Romániában élő magyar és más kisebbségeket. A következő nap az egész nyugati sajtó tele volt az erről szóló cikkekkel, és a Szabad Európa Rá­dió újra és újra beolvasta a levél egy részletét. A későbbi tények csak alátámasztották a Király-ügy ko­molyságát. 1980. június 5-én, csütörtökön, Richard T. Schul­ze, Pennsylvania képviselője, előterjesztette Király Károly ügyét a képviselőházban. — „Múlt év januárjában Romá­niába látogattam, ahol meg szerettem volna látogatni Ki­rály urat, hogy tőle halljam a véleményét. A román ható­ságok azonban komolytalan érvekre hivatkozva megtagad­ták tőlem az engedélyt, hogy találkozzam vele. Tiltakozá­sát azonban nem lehetett elhallgattatni. Februárban külö­nösen éles hangvételű, bíráló levelet küldött Románia mi­niszterelnökének, Ilié Verdetnek. A levél leleplezte azokat az ígéreteket, amelyeket a román vezetőségtől.kapott, nyil­vánvalóan azért, hogy elhallgattassák 1977-es első levele után. De minden ígéretüket megszegték, és a kulturális ge­nocídium (népirtás — a szerk.) megállái nélkül folytató­dott:’ 1984. Októberében egy nyugati emberjogi aktivistának si­került személyesen találkoznia Királlyal. Az interjúban Ki­rály kijelentette: „A terror légköre leírhatatlan. Átszövi az élet minden területét... A bizalmatlanság már olyan mértékű, hogy senki nem mer beszélni senkivel.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom