Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-29 / 307. szám

NÉPÚJSÁG 1989. december 29., péntek n segítőkészségnek nincsenek határai Egy dossziéban a pártvagyon Kilencvennégy ingatlan — 255 millió forint (Folytatás az 1. oldalról) — Felvetődik a kérdés, eb­ben a katasztrófahelyzetben ha a vér eléri úticélját, ott megfelelően tudják haszno­sítani? — Megpróbáltunk min­denre gondolni, nem vesz­het kárba egyetlen csepp sem. Nem valószínű, hogy a romániai vérellátók rendel­keznek a nálunk használa­tos. korszerű eszközökkel. Ezért magvar nyelvű tájé­koztatóval ellátott eszközö­ket csatoltunk a zsákos és a palackos vérkészítmények­hez egyaránt. A vércsoport­Szerdán este érkezett ha­za az eleki MSZP- és MDF- szervezetek segélyszállítmá­nyát Aradra szállító Nánási Mihály magánkereskedő és Barna János gazdálkodó. (Az élekiek előző küldemé­nyüket még vasúton juttat­ták el Romániába.) Egytonnás tehergépkocsi­jukon ruházatot, élelmet, gyógyszereket vittek a rá­szorulóknak. Útjukról Náná­si Mihály számolt be: — Szerdán délután fél ket­tőkor Nagylaknál léptük át a határt, s fél nyolckor is­mét Eleken voltunk. Az ara­di nagy kórházat mindenféle A tapasztalatok szerint az utóbbi napokban csökkent az élelmiszer-felvásárlási láz, s ha nem is tudták még mindenütt feltölteni a pol­cokat, a folyamatos áru­utánpótlás lassanként meg­szünteti a hiányokat. Elmondták, hogy vala­mennyi élelmiszerből alap­vetően elegendő készlet áll a kereskedelem rendelkezésé­re. A vállalatok folyamato­san biztosítják a tőkehúst és a húskészítményeket, szil­veszteri virsliből is van (és lesz is) elég. ám választék­meghatározástól kezdve a transzfúzió minden lépéséig biztosítottuk a felszerelést. — Melyek a tanulságai a rendkívüli helyzetnek? — Most a katasztrófa nem bennünket érintett. Ha egy­szer ilyen bekövetkezne, legalább a mostanihoz ha­sonló összefogásra, segítség­re lenne szükség. A mun­kánkhoz nélkülözhetetlenek a hírközlési eszközök, ame­lyeknek biztosítása elsőren­dű fontosságú. A legfőbb ta­nulság az, hogy az emberek alapjában véve nagyon jók, a segítőkészségnek nincse­nek határai. Megyénkben a áruval telítve találtuk. Ezért a gyógyszert átvitettük a szülészetre, ahol elmondták, hogy jódra, gumikesztyűre, vattára, kéken világító 20-40 Wattos fénycsőre, ehhez va­ló gyújtószerkezetre lenne egyebek között szükségük. A magunkkal vitt burgo­nyát, lisztet, cukrot, zsírt is ott adtuk le, míg a kolbászt, szalonnát az aradi néptanács udvarára szállítottuk, ahol a készleteket fegyveresek őr­zik. A ruhanemű a mika- lakai lakótelep iskolájába került, s az ottani gyere­keknek adtuk ót az édessé­get is. Azt tapasztaltuk, hogy hiányokkal — akárcsak a korábbi években —, ezúttal is számolni kell. Mint ilyen­kor mindig, előfordulhat, hogy friss áru helyett időn­ként fagyasztott kapható. A cukorgyárak lassanként szintén pótolják a kereske­delem raktáraiból hiányzó árut; napi 5 ezer tonnát cso­magolnak. Egyébként a hiá­nyokat eddig csak a szűk csomagolási kapacitás okoz­ta, hiszen, akárcsak az előző években, az idén is 520 ezer tonnát állít elő a cukoripar, s ez a jövő évi termésig fel­rendszeres véradók száma 27-28 ezer. most olyanok is jöttek, akik életükben soha nem adtak vért. A 18 és 60 év közöttiekre számíthatunk, de megkerestek bennünket 15 és 70 évesek is. Hiszem, hogy a tragédia új erőt adott a véradómozgalomnak. Az emberek, a véradók ná­lunk megtudják, hogy állan­dóan és folyamatosan szük­ség van rájuk. A megyében a rendkívüli három napon, 22—23—24-én összesen 213 liter vért adtak. A véradás Aradon normalizálódott az élet, az iskolákban folyik a tanítás. A kórházban azt mondták, hogy az aradi ha­lottak száma eléri az 50 főt, a sebesültek pedig 300-an vannak. A határon udvaria­sak a román határőrök és vámosok, utóbbiak jövet- ben-menetben csak a teher­gépkocsi fülkéjébe kukkan­tottak be. A küldemények elosztása még nem tekint­hető szervezettnek, ezért jó lenne, ha a románjai egy­házakat — tekintélyükre és szervezettségükre alapozva — sikerülne bevonni a mun­kába. Eleken addig folytat­juk a gyűjtést. tehetően elég lesz. Rövid ideig a só is sok helyütt hi­ányzott az üzletekből, ám a készletek megfelelőek, így az időszakos hiánynak gyor­san vége lesz. A margarinkínálat — az importtal együtt — elégsé­ges, 'ugyanakkor a növény­olajipari vállalatnak étolaj­palackozási gondjai vannak. Ám az árualap rendelkezés­re áll, s most. hogy a felvá­sárlás csillapodott, a keres­let és a kínálat rövidesen egyensúlyba kerül. Módosulnak a vám­jogszabályok Január 1-jétől — a pénz­ügyminiszter és a kereske­delmi miniszter együttes rendelete alapján — módo­sulnak a vámjogszabályok. A jövőben a nagyobb ér­tékű vámáruk után fizeten­dő vámokat a kereskedelmi vámtarifa alapján állapít­ják meg. A fizetendő vám alapja továbbra is a külföl­di számla szerinti ár, gép­kocsi esetében a Schwacke katalógus szerinti ár. Január 1-jétől egységesen 17 százalékos vám terheli az utasforgalomban és az aján­dékforgalomban érkező va­lamennyi vámárut, ha azok összértéke a 15 ezer forintot nem haladja meg. Ha az így bekerülő áru értékesebb 15 ezer forintnál, ám tartalmaz 500 forint vagy annál kisebb értékű cikkeket is, az ilyen kis értékű vámáruk után is 17 százalékos vámot számí­tanak fel. A 17 százalékos vámtétel­lel vámkezelt árukat vámke­zelési díj nem terheli. A jogszabályok módosítá­sának eredményeként a vámteher összességében — az általános forgalmi adót is figyelembe véve — nem nő. Egyes árucikkeket ja­nuártól az idei 45 százalék­nál kisebb, a vámáruk nagy része tekintetében 45 száza­lék körüli, néhány esetben — ilyen a gépkocsi — a je­lenleginél nagyobb vám és adó terheli a kereskedelmi vámtarifának megfelelően. A mozgássérültek részére beérkező gépkocsira vonat­kozó vámmentesség a jövő­ben csak a 2000 köbcentit meg nem haladó lökettérfo­gatú benzinüzemű, és a 2500 köbcentis vagy annál ki­sebb űrtartalmú dízelgépko­csikra alkalmazható. Meg­szűnik az engedéllyel kül­földön munkát vállalók vámmentessége, melyet vég­leges hazaitérésük alkalmá­val vehettek igénybe. Ez utóbbi rendelkezés nem vo­natkozik azokra a munka­vállalókra, akik a rendelet kihirdetését megelőzően utaztak ki munkavégzés cél­jából, és 1990. december 31- éig véglegesen hazatérnek. (Folytatás az 1. oldalról) lett a sorsa azoknak a nyomtatványoknak, ame­lyekben az érintett ingatla­nok hasznosítását nem pon­tosan. esetleg vagylagos megjelöléssel határozták meg. Nem véletlenül — ma­gyarázta Molnár Pál —, hi­szen amikor a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága elé kerül a megyei összesí­tés, a testület teljesen ért­hetően nem vállalhatja ma­gára, hogy bármelyik tele­pülés pártingatlanának hasz­nosításáról döntsön. A helyi körülményeket, igényeket ugyanis pontosan, csak az adott településen ismerhe­tik. Arról sajnos, nem készült statisztika, hogy városaink­ban, községeinkben, a va­gyon felmérésénél, illetve hasznosításának vitájában kik vettek részt, bevonták-e a pártokat és más szerveze­teket. vagyis, mennyire volt nyilvános, demokratikus. Nagyobb visszhangra talán csak a tegnapi lapszámunk­ban megjelent medgyesegy- házi eset talált, s megemlít­hető még a mezőberényi példa is, ahol a helyi ta­nács nehezményezte, hogy a város MSZP-szervezete nem mondott le a vagyonáról. A döntéskor egyébként valamennyi településen ér­demes volt figyelembe ven­ni néhány szempontot, pél­dául azt, hogy bármely in­tézmény kapjon is helyet egy-egy ingatlanban, jövő­beni működéséhez, illetőleg az épület fenntartásához semmilyen költségtérítést nem kap. Másrészt, sajnála­tos volt messzemenően fi­gyelembe venni az ingatla­nok meglévő adottságait, ugyanis hiába vezérelte jó szándék a különféle elkép­zeléseket. ha megvalósításuk csak nagy költséggel vagy az épület jelentős átalakítá­sával történhetett volna. Ilyen megfontolásból vetet­ték el például a békéscsabai megyei székház oktatási cé­lú hasznosítását. A pártvagyon felmérése egyébként 94 ingatlant érin­tett a megyében, melyek ér­téke — a nyilvántartások adatait figyelembe véve — megközelíti a 255 millió fo­rintot. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága január elején — feltehetően a helyi elképzeléseket jóváhagyva — dönt a hasznosításról, ame­lyet egy hasonlóan formális­nak tűnő minisztertanácsi határozat követ, s csak az­után szolgálhatnak új célo­kat a „feleslegessé vált” pártépületek. azóta is tart. Bede Zsóka Eleken folytatják a gyűjtést Csökken a felvásárlási láz — Elegendő az élelmiszer-tartalék Tiltakozás A szocialista párt Békés megyei koordinációs tanácsa tiltakozik az ellen, hogy a párt kezelésében lévő med- gyescgyházi épületet — magukat alkotmányosnak, de­mokratikusnak nevező szervezetek — önkényesen el­foglalták. Ez a magatartás — éppen a jogállamiság megteremtéséért folytatott szívós küzdelem időszakában — veszélyes és elítélendő. A jogszabályokat mindenkinek be kell tartania! Amennyiben ismételt törvénysértés történik, a szük­séges intézkedéseket a törvényes rend visszaállítása ér­dekében azonnal megtesszük. Készek vagyunk ugyanakkor ez ügyben további tár­gyalásokat kezdeményezni. Szocialista Párt Megyei Koordinációs Tanácsa Hová szökik a (palackos) gáz? K határőrség kezdeményezésére Találkozó a politikai pártok, mozgalmak vezetőivel Egy hosszabb távú, tartal­mában . és formájában is újat jelentő együttműködési megbeszélésre került sor Orosházán, a BM Határőr­ség kerületének székhelyén. Az ismerkedési célokat is szolgáló összejövetelen a megjelent hat pártvezetőnek Pál János ezredes, kerület­parancsnok bemutatta a ke­rület vezetőit — kiemelve a közelmúltban végbemenő fiatalítás tényét is —, majd tájékoztatta a meghívotta­kat a határőrkerület tevé­kenységéről. Adatokkal is megerősítve beszélt többek között a ha­tárőrség történetéről; a tör­vények szabályozta jelenlegi feladatrendszerről; az oros­házi határőrkerület helyéről, szerepéről, felépítéséről ; a határőrizet, határforgalom, határrend végrehajtásáról, társadalmi megítéléséről; a hivatásos és sorozott állo­mány élet- és munkakörül­ményeiről; a határterületi lakossággal való kapcsola­tukról és mintegy végkövet­keztetésként a határőrség jö­vőjéről. Hangsúlyozta, hogy a ke­rület katonai szervezete po­litikamentes, a vezetők kö­zül senki nem tagja egyik pártnak sem. A pártok je­lenlevő vezetői, illetve kép­viselői — így az MDF oros­házi csoportja részéről Szo- kodi Sándor, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt helyi szerveze­tétől Sülé József, az MSZP- től Varga Zoltán, a HNF- től Varga Sándor, az MSZMP képviseletében Do­bi Imre, és a Fidesz oros­házi szervezetétől Pleskó At­tila — nagy figyelemmel hallgatták a parancsnokot. Szokodi Sándor úgy véli, hogy a határőrkerület veze­tése a mai társadalmi vi­szonyok között jól látja a bizalom kérdését. Az együtt­működési kezdeményezés jó, ha már korábban is létre­jön, talán elkerülhetők let­tek volna a félreértések a fegyveres szerv megítélésé­ben, ami az MDF tagsága részéről is előfordult. Szólt ezen túl saját mozgalmukról, politikai nézetükről, tagsá­gukról és törekvéseikről. Megerősítette az ország vé­delmének és az államhatár őrizetének szükségességét, amelyet szervezete is vall. Kérte, hogy a sajtón ke­resztül is tájékoztatva le­gyen a közvélemény erről a találkozóról, az ott elhang­zott lényegesebb kérdések­ről. Ezen túl valamennyi résztvevő hozzászólt, meg­erősítve a határőrség jó kez­deményezését, kiemelve, hogy meg kell találni a kö­zös hangot a demokratizáló­dási folyamatban kinek-ki- nek a politikai meggyőző­dése szerint. Sülé József úgy fogalmazott, hogy történel­mi folyamat mozgató kere­két nem lehet megállítani, és ebben a helyzetben „ál­lamférfiúi bölcsességet lát a tisztikarban”. Többek sze­rint ez az összejövetel lehe­tőséget adott arra is, hogy a városban működő politi­kai szervezetek képviselői talán első ízben egy asztal­hoz ültek, és ha nem is po­litikai nézeteikről, de a .ha­tárőrségről alkotott vélemé­nyükről meghallgatták egy­mást. A Fidesz vezetője en­nek kapcsán adott hangot annak, hogy rövid, egyhó­napos működésük után fel­figyeltek ráiuk. A beszélgetés során sok kérdés felvetődött a vendé­gek részéről, melyre a ke­rület vezetői készséggel vá­laszt adtak. A találkozóhoz tartozik az is, hogy a kerü­let parancsnoka a laktanyá­ban is esedékes vacsorára — babgulyásra invitálta vendé­geit, akik ezt elfogadták. Papp Imre László Szerva itt! Csere ott! — ez a labdaadogatási szólás jutott eszembe, a tegnapi telefonálgatásaim után. Hogy érthetővé váljon a fenti mondatom: csütörtökön egy idős néni hívta felhá­borodva szerkesztőségünket; micsoda dolog, hogy a Dé- gáz hosszú évek óta nem tud kellően felkészülni pa­lackos gázzal az ünnepekre?! Története szerint ugyanis nem lehet palackos gázt kapni Békéscsabán, vagy! — hallgatott el egy pillanatra — van, aki kap a pult alól, természetesen megfelelő ho­norárium ellenében ... — Miért is kevés a palac­kos gáz, sok éve már, így ünnepek előtt? — kérdeztem tegnap délután 15 órakor a Berényi úti cseretelep ve­zetőjét, Krizsán Istvánt. Nem túl sok mindent tudtam meg tőle, csak annyit, hogy szer­dán 800, csütörtökön 2000 palack gáz fogyott náluk. Pénteken, vagyis ma várha­tóan ismét 2000 palack ér­kezik az algyői „gázmezők­ről”. De, ha többet akarok megtudni, hívjam Szegeden a Dégáz szolgáltatási főosz­tályát. Becsörög Szegeden a meg­adott (62) 14-722-es szám. A telefonközpontos kapcsolja is a kért urat. Aztán közli, elmúlt 15 óra, nincs bent senkii, aki érdemben nyilat­kozhatna. De kapcsolja a diszpécsert. A diszpécser to­vábbpasszolja. a labdát. Fi­noman kioktat, maradjak csak a megyén belül és hív­jam a Dégáz csabai kiren­deltségét. Megteszem, de illetékest már itt sem találok (15.15). A csabai diszpécser viszont elmondja; csak földgázzal foglalkoznak, hívjam az al­győi cseretelepet. Kedves, készséges hölgy magyarázza a telefon végén: ő bizony nincs felhatalmaz- ra ez ügyben az újságban nyilatkozni. Keressem az üzemigazgatót. Telefonszám­mal nem segíthet, kérdez­zem főnöke lakásszámát a tudakozótól. Nincs más megoldás, ott­honában kell zavarnom Ga- lambosi Istvánt, a Gázszol­gáltató Vállalat üzemigazga­tóját. Nagyon fegyelmezet­ten és udvariasan fogadja érdeklődésemet. Nem érzem a hangján, hogy ideges len­ne, amiért lakásán keresem. Szeretné rhegértetni velünk is, az olvasóval-fogyasztóval is, hogy miért kevés minden évben ilyentájt a palackos gáz. — A nap 24 órájából 24- be,n töltjük a palackokat. Ennyit bír a berendezés. „Köznapi heteken” két mű­szakban dolgozunk, a har­madik 8 órában látjuk el a gépek karbantartását. Ünne- p>ek előtt abbahagyjuk az egyébként szükségies karban­tartást is . .. — Rossz lenne hát az el­osztás? '— Szó sincs róla! Prózaibb oka van a gázhiánynak. Ne­vezetesen az, hogy a palack­kal rendelkezők 50 százalé­ka használja csak arra a propán-butánt, amire kelle­ne: tűzhelyek és vízmelegí­tők üzemeltetésére. A másik fele arra, amire nem lenne szabad : ezzel üzemelteti a gépkocsiját, fűti a fóliát, csirkére, libára, pulykára melegít. Erre a célra egy háztartásba 5-6 palackot is elvisznek egyszerre, különö­sen így ünnepek előtt „tan­kolnak” fel alaposan. Nemrégen végeztünk el egy felmérést. Egy települé­sen a meglévő 600 palackból 500-at használtak fel a fent említett célokra. Talán mond valamit az a szám is, hogy évente Békés megyében 20-30 ezer háztar­tást állítunk be földgázüze­melésre. Az lenne hát a lo­gikus, hogy azoknál, akik addig propán-butánt használ­tak, felszabadul a palackos gáz. Nem így van! Minden évben növekszik a propán- bután-gáz fogyasztása. De hát nem a mi feladatunk ki­szűrni, hogy ki és mire hasz­nálja azt a palackos gázt, amit a cseretelepről elszál­lít. Béla Vali

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom