Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

1989. december 28., csütörtök O ■Tr „Eltűnik” a lovasszobor # Új játékhelyszín a várnál Bakó József .érdemes művész ilyennek képzeli el az új já­tékhelyszínt Iskolabetiirések Békéscsabán Lopni jöttek, nem tanulni A Gyulai Várszínház jövő nyári programja már meg­született. — Valóban, már december közepén elkészült a terv — mondja Havasi István, a Gyulai Várszínház igazgató­ja. — Hosszú-hosszú évek vajúdása után végre sikerül színre vinni Márai Sándor A kassai polgárok című tör­ténelmi drámáját a Nemzeti Színházzal közös produkció­ban. Sikerre számíthat Ter- sánszky J. Jenő Kakukk Marci című színműve, amit a Thália Színházzal közösen mutatunk be. Egy újszerű és nálunk még nem játszott politikai krimi is színpadra kerül a Szegedi Szabadtéri Játékokkal és a székesfehér­vári Vörösmarty Színházzal közösen. A Merénylet a fő­titkár ellen. Aktuális prob­lémákat elemez, boncolgat. A régi darab, a Gyurkovics- lányok is megújul, legalábbis ami a szereposztást illeti. Herczeg Ferenc darabját a Vidám Színpaddal közösen adjuk elő. Ugyancsak sor kerül a határainkon túli magyar líra fesztiváljára és Nemzetiségi irodalom és folklór címmel bemutatkoz­nak a hazánkban élő nem­Ma. amikor a radikális válto­zások igénye a gazdasági szfé­rát is elérte, negatív szenzáció, ha egy tsz-ben csendben törté­nik meg a vezetőváltás. Külö­nösen. ha ez a tsz egy 7200 hektáron gazdálkodó. másfél milliárd forint értéket termelő, 880 tagot számláló nagyüzem. A Szarvasi Dózsa Tsz elnök- és vezetőségválasztó közgyűlé­sét az elmúlt héten tartották a művelődési házban, ahol a nyugdí jba vonuló tsz-elnök, Ko­vács Péter utolsó beszámolóját tartotta, nemcsak az 1989-es zetiségiek. A két utóbbi produkciót a Magyar Tele­vízióval közösen rendezzük 'meg. — A várszínpadon? — Köztudott, hogy meg­kezdődött a vár épületének rekonstrukciója. Kiszorul­tunk a belső udvarról, de nem szeretnénk, ha emiatt kimaradna egy szezon. Ba­kó József érdemes művész, a Nemzeti Színház díszlet- tervezője, hosszas egyezteté­sek, helyi bejárások után elkészített egy tervet, egy makettet, amolyan tárgyalá­gazdaságl év eredményeiről, ha­nem a tsz 2 évtizedes, sikeres gazdálkodásáról is. A közgyűlés hozzászólói elis­merő és megható szavakkal vet­tek búcsút az elnöktől. aki ugyan nyugdíjba vonul, de az aktív munkáról nem mond le, hiszen a tsz által alapított kül­földi vegyes vállalat igazgatói teendőit látja el a jövőben. Több évtizedes munkássága el­ismeréseként Győrffy Károly adta át a megyei tanács és a Teszöv által alapított, ,,Békés si alapnak. A városi tanács és a műemléki felügyelőség véleményét és jóváhagyását kérjük hozzá. Az elképzelés szerint új játékhelyszínt ál­lítanánk fel a vár épülete előtt, hogy a vár is díszlet­ként szerepeljen. Egy to­ronyszerű épülettel a lovas­szobrot „eltüntetjük”. Előtte épülne fel a nézőtér, a je­lenlegi berendezésével, s így talán még több néző fér el, mint odabent. A tanulmány- terv jóváhagyása után meg­kezdődhet a kivitelezés. ben megye fejlődéséért” emlékpla­kettet Kovács Péternek. A közgyűlés második részé­ben a tagság megválasztotta az új vezetőséget. A jelölőbizott­ság szeptemberben kezdte meg munkáját, s minden vezetői posztra egy-egy jelöltet állított. Elsöprő többséggel választották meg elnöknek Stafira Sándort, aki a tsz közgazdasági elnök- helyettese volt korábban. El­nökhelyetteseknek Mihály Ist­vánt és Rejtő Józsefet válasz­tották meg. K. M. Sokszor elgondolkodtam már, vajon mi lehet az oka annak, hogy valaki meglop­ja embertársait. A XIII. vagy a XIV. századi jobbágy biztosan azért tette, mert földesurai annyira kizsák­mányolták, hogy még éle­lemre sem jutott... (lásd Bánk bán Tiborcát). Rózsa Sándor — a legenda szerint legalábbis — csak a gaz­dagokat fosztotta meg tulaj­donuktól. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy e nemes szívű rabló célja az igazságszol­gáltatás volt. Hogy valaki ma, a XX. század végén vajon miért űzi e „mesterséget”, annak elbírálását az olvasóra bí­zom. Ám, hogy valaki gye­rekektől lopjon, az már fel­háborító. Az év végén négy békéscsabai iskolabetörésről érkezett hír szerkesztősé­günkbe ... SZLOSZJÁR GYÖRGYNÉ, A II. SZÁMÚ ALTALANOS ISKOLA IGAZGATÓJA: — Az első betörés novem­ber elején volt. A tanári szoba biztonsági zárját fel­feszítették, és innen-onnan több mint kétezer forintot vittek el. Az audiovizuális eszközökhöz nem nyúltak. Másodszorra november vé­gén törtek be. Pontban éj­félkor. A gondnok és a fe­lesége, akik itt laknak 'az is­kolánál, gyanús zajt hallot­tak, s azonnal szóltak a rendőrségnek. A rendőrség gyors volt, a rabló (vagy rablók) ' azonban még gyor­sabb (ak). Ahogy megállt a rendőrkocsi, a tettes vala­melyik emeleti ablakból ki­ugrott (a gondnok felesége hallotta is a dübbenést). Az­tán nyoma veszett. Valószí­nűleg környékbeli lehet, de ha nem, akkor is könnyű el­tűnni ezeken az itteni sötét utcákon ... A zárakat per­sze csináltathattuk újra .. . PEPÓ PALNÉ, A KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLATÓIPARI SZAKMUNKÁSKÉPZŐ IGAZGATÓHELYETTESE : — Amikor november kö­zepén felfedeztük a betö­rést. arra gondoltunk, eset­leg valamelyik jelenlegi vagy volt tanulónk lehet a tettes. Ugyanis behatolási nyomok nem voltak, tehát az illető feltehetően bezárat­ta magát az épületbe. A ki­felé vezető nyomokat meg­találtuk. A feltételezésünket aztán azért vetettük el, mert úgy hallottuk, más iskolák­ban is hasonló módon tör­téntek betörések, ezzel kö­zel egyidejűleg. A behato­ló főként pénzt vitt el. A gazdasági irodából 19 700 fo­rint készpénzt és ugyanin­nen körülbelül 4000 forint értékű postai bélyeget. A zsebszámológépek, színes tv és az elektromos. írógép lát­hatóan nem érdekelte ... KRUCHIÓ GABOR, A RÓZSA FERENC GIMNÁZIUM IGAZGATÓJA: ■— Két nappal a kereske­delmisek betörése után volt a miénk. A tettes főként a gazdasági irodát vette cél­ba. Ott is — szerencsére — csak egy kis páncélkazettát, amiben még 1000 forintot sem talált. A nagy páncél- szekrénnyel már nem tu­dott megbirkózni. Gondo­lom, rendesen dühbe jöhe­tett, mert a tanáriba már be se ment... A kicsomago­lásra váró számítógép pedig valószínűleg nem lehetett az esete, mert azt otthagyta .. . A rendőrség csak kimene­teli nyomokat talált. NÉMETH LAJOS, A TEVAN ANDOR NYOMDAIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA ÉS SZAKMUNKÁSKÉPZŐ IGAZGATÓJA: — December elején törtek be hozzánk. Valószínűleg a WC-ablakon keresztül jöhet­tek be az épületbe. Azért mondom többes számban, mert az ablak elég magasan van. többen kellenek a be­jutáshoz. Meg ahhoz is, amit elvittek. Egy videomagnótól, néhány kazettától és egy számítógéptől kellett ilyen módon megválnunk. A ká­runk körülbelül 100 ezer fo­rint. Ügy látszik, korai volt az örömünk, amikor azt gondoltuk, hogy nagyjából megoldottuk az idei oktatá­si feltételeket... Ez most dupla kiadás. Ha egyáltalán telik még rá ... * * * Tényleg. Ki téríti meg az iskolák kárát? S egyáltalán, hol tart a rendőrség a nyo­mozásban? Többek között ezekkel a kérdésekkel a tar­solyomban indultam el a Bé­késcsabai Rendőrkapitány­ságra, ahol Bencsik Pál őr­nagytól, a bűnügyi osztály vezetőjétől kaptam a vá­laszt. — Sok jó hírrel nem tu­dok szolgálni — kezdte. — A nyomozás folyamatban van. de konkrét eredmények még nincsenek. Egy ilyen bűncselekménynek a nyo­mozása egy hónap után évül el. Ha azonban úgy látjuk, hogy van esély a tettesek kézrekerítésére, meghosz- szabbítiuk ezt a határidőt, így történt most is ... A kártérítésről: ha az eltulaj­donított dolog» biztosítva van, akkor a biztosító fizet. Persze csak akkor, ha meg­szerzéséhez a tettesnek úgy­nevezett dolog elleni erősza­kot kellett elkövetnie. Pél­dául zárat felfeszítenie vagy hasonlót. A tapasztalatunk azonban sajnos az, hogy a dolgozók — és ez nem csak a pedagógusokra vonatkozik — gyakran mindenféle elzá­rás nélkül tárolják pénzü­ket. értéktárgyaikat a mun­kahelyükön. s az elkövető mindenféle nehézség nélkül tud hozzájutni ezekhez. Ezzel kapcsolatban az őr­nagy kiemelte az intézmény- vezetők felelősségét. A rend­őrség ugyanis a nyári hó­napokban valamennyi okta­tási intézmény vezetőjéhez eljuttatott egy felhívást. Eb­ben kérik, az iskolák tárol­ják megfelelő módon az ér­tékeiket. mert a videók és számítógépek elterjedése mi­att várható, hogy az eddigi­eknél több lesz az iskolai betörés ... Legalább az al­kalom ne szüljön több tol­vajt! Magyar Mária Béla Ottó Uj elnök a Szarvasi Dózsa Tsz­Isztam/buli bazárárak November 20-a, az új valutaellátási rend életbe lépéssének dátuma. Sok utazni vágyó magyar arculcsapásának napja, hiszen „a külföldi tartózkodás során felmerülő kiadások fe­dezésére 1990-től 4 naptári évre, legfeljebb háromszáz USA- dollárt, személyenként évente 50 dollárnak megfelelő kon­vertibilis fizetőeszközt vásárolhat a kiutazó”. így szól a RENDELET. Igen ám, de mitől magyar a magyar? Attól, hogy a RENDELET nagykapuja mellett mindig megtalálja a kicsit. És ebben partnereket is talál — főleg Ausztria és Törökország minden hájjal megkent kereskedői szemé­lyében. Az utazási irodáknak azonban így sem könnyű. A társasutaikat egyre körülményesebb összehozni. A kirendelt­ségek mindent elkövetnek (kedvező árakkal, költőpénz biz­tosításával), hogy ösztönözzék, megnyerjék a ^nég dilem- mázó, ugyanakkor utazni óhajtó állampolgárok. Mi is elhatároztuk, hogy december elején — rendelet ide, rendelet oda — ellátogatunk Törökországba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy meghallgattassék a másik fél is... Én ismerem a dörgést Indulás előtt személyesen vittük fel útleveleinket Buda­pestre. A tapasztalt „törökbe járók” óva intettek: — Korán álljatok a követség elé, különben sose kerültök sorra. Reg­gel 8 órakor az Űri utcai ház előtt csak néhányan ácsorog- tak. — Délután kettő körül jöhetnek az útlevelekért — nyug­tat meg alkalmi ismt jsöm, aki Szarvasról érkezett. — En már ismerem a dörgést, nem először vagyok itt. Most meg­lepően kevesen várnak vízumra, bezzeg a nyáron! Jól alánk vágtak ezzel a valutakeret-faragással. De én nem estem két­ségbe, nyitottam devizaszámlát. Már kivettem, az így legali­zált márkámat, és ha kész_ lesz a vízum, akkor irány a ba­zár! Harmadnap mi is útrakeltünk. A röszkei határállomáson a vámos kérdőn nézett ránk: — Ilyenkor mennek Isztambulba?v— majd fejcsóválva le­gyintett egyet. Gyere madzsar, két puszi egy bugyi! Tizenhat órás, nonstop autózás után mindössze két ma­gyar autóbusszal és három-négy H jelzésű személygépkocsi­val találkoztunk. Isztambulban is mintha kevesebb lenne a magyar szó. Beyazit kerületben (itt van a fedett bazár) most a lengyel turista az „úr”. A bugyikkal, zoknikkal futkosó, is­kolapad-koptatás helyett az élet sűrűjében boldogulni vágyó török gyerekek azonban próbálkoznak: — Madzsar vagy? Gyere madzsar! Mi kell ? Két puszi egy bugyi, vagy inkább aranyat akarsz? Gyere . . . És mondják, unszolják, ajánlják fáradhatatlanul, csak­hogy az „oridzsinál” portékára vevőt találjanak. Nem szá­mít, hogy a kiszemelt áldozat szép vagy csúnya, öreg vagy fiatal, férfi vagy nő. Egy a fontos: vásároljon. És, ha vásá­rol, lesz belőle „szepsegkiralynó”, „szívem csücske”. Mi van, ha nem tetszik az áru? Ha a bőrkabát kicsi, ha a szoknya hosszú, ha márka nincs csak Amo szappan? — Nem prob­lem — mosolyog az eladó. Hiába, az üzlet az üzlet. A töj'ök üzletember pedig nem ismer lehetetlent... Ez már nem biznisz A BOSPORUS bőráruházban amerre a szem ellát, dzsekik, irhák, kosztümök sorakoznak. Udvarias eladó lép hozzánk, ízes magyar beszéde mindannyiunkat meglep. Kabátpróba közben tudjuk meg, hogv erdélyi. Irakban dolgozott, de onnan már nem tért vissza Romániába. Azóta Isztambul­ban él, alkalmi munkás az üzletben. — Sajnos az utóbbi időben kevesebb a magyar. Akik jön­nek, azok is panaszkodnak -és alig vásárolnak, csak turkál­nak, válogatnak. Elfogadunk minden pénznemet, mi ezzel segítjük a vásárlókat. De kérdezzék meg a főnököt is! —■ Artúr vagyok, a becsületes nevem Mehmed — mutat­kozik be a tulaj,, s ezzel kifogy a magyar szavakból. Honfi­társunk tolmácsol. Közli, hogy a „pasa” nem óhajt többet elárulni, mivel új bolt nyitását tervezi és a konkurencia, meg a miegymás ... Mustafa bőbeszédűbb. A 25 éves, fiatal török éjt nappallá téve dolgozik. Üzletében sok lengyel és magyar megfordul. Bevallása szerint ő „polskaspecialista”. Van is ebből éppen elég baja, mert szocialista szomszédaink gyakran meglop­ják. — Benneteket szeretlek, mert nem okoztok gondot — mondja Mustafa. — Van sok barátom a fővárosban, Nyír­egyházán, Debrecenben. Igaz, mostanában kevesebben jöt­tök, de ez nem probléma. Decemberben úgysincs biznisz. 25-én én is lehúzom a rolót és repülök Budapestre, mulatni, szórakozni. Ti hoztatok ide sok márkát, forintot, most én viszem .vissza. Ekkor értjük csak meg a magyar vámos kérdését. Ilyen­kor év végén nem Isztambulban, hanem Magyarországon virágzik az üzlet — igaz, ennek sem mi, átlag magyar ál­lampolgárok vagyunk az élvezői... C t II

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom