Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

1989. december g8., csütörtök A Ceausescu-per A Magyar Televízió bemutatta a Román Tv egyenes köz­vetítésének alapján (azt az amatőr videofelvételt, amely a Ceausescu-házaspár bírósági tárgyalásáról készült. Mint is­mert, egy később sem felfedésre kerülő titkos katonai ob­jektumban, rögtönítélő katonai bíróság vádolt és ítélkezett. Az ítélet: golyó általi halál. Mihail Lupoi századostól szár­mazó értesülés alapján a tárgyalás résztvevőinek névsorát és 'a kivégzés helyszínét a későbbiekben sem hozzák nyil­vánosságra, tartva attól, hogy Ceausescu hívei esetleg a-ké­sőbbiekben merényletet követnek el ellenük. Az alábbiakban részleteket közlünk a tárgyalásról, az említett videofelvétel segítségével. (A vád .képviselői) — Megértette a vádat? — Nem válaszolok semmi­re, csak a nagy nemzetgyű­lés előtt. Amit itt felsorol­tak, az mind hamisítvány, semmi sem igaz és nem írok alá semmit. Amit Önök fel­soroltak hiányként az or­szágban, az mind megvolt. — Akkor mire alapozza Ceausescu úr, hogy sem gyógyszer, sem élelem, sem tej, sem kenyér nem volt az üzletekben, hiányzott a fűtés és világítás? Ki adott utasí­tásokat a temesvári vérfür­dőre, arra, hogy gyerekeket, nőket, terhes anyákat meg­gyilkoljanak? — Erről nem tudok sem­mit. RAGALOM, SEMMIRE SEM VÁLASZOLOK! » — Ki termelte ki ezeket a fanatikus embereket, akik maga mellett állnak, s akik gyilkolnak, rombolnak. Ma­ga utasította őket? — Ez mind rágalom és semmire nem válaszolok. Nem tudok arról, hogy a Köztársasági téren egy lövés is eldördült volna. — Vádolom még azzal is, hogy az értelmiség krémjét elűzte az országból, vagy aki itt maradt, annak lehetetlen­né tette az életét. Önök pa­rancsot adtak arra is, hogy zsoldosokat hozzanak be az országba. Honnan hozták és ki adott erre parancsot? Hentes módra vágták le a népet. — Erre.nem vagyok haj­landó válaszolni, csak a nagy nemzetgyűlés előtt. (Ezután felsorolják az Elena Ceausescu ellen a vá­dakat, amire nem szól egy szót sem, csak könyököl az asztalon. Amikor szólni akar, a férje lefogja a kezét. Aki a vádakat felsorolja, el­mondja, hogy az asszony mi-_ lyen nagy vegyésznek tar­totta magát, pedig még ol­vasni sem tud. Erre Elena Ceausescu felháborodik, s azt mondja: „Nahát, ha ezt a kollégáim hallanák!” Erre az ügyész azt mondja: majd biztos meg fogják hallani. Ceausescu újra lefogja a ke­zét.) — Nem vagyunk hajlan­dóak beszélni és ismétlem, csak a nagy nemzetgyűlés és a ’ munkásosztály előtt szó­lunk. — Maga mindig a nagy nemzetgyűlésről beszél, hogy majd ott ad számot a tettei­ről, ám az már régen fel­oszlott, megsemmisült, tehát nem létezik. Nincs hol szá­mot adjon bűneiről. — Most én vádolom önö­ket, akik előidézték ezt a puccsot, amely külföldi se­gítséggel történt. Én nem voltam a részese. — Most ebben az ország­ban a nép csinál rendet. Ki adott nekik parancsot, hogy rendet csináljanak, s hogy harcoljanak? Maguk szerint most kiért harcol kint a nép? — Erre a kérdésre nem válaszolok, mert ezt a fóru­mot nem ismerem el. Bár­hol elmondom, de nem most. Az egyszerűség kedvéért csak annyit, hogy nem fog­tok dolgozni Románia meg­semmisítéséért, széteséséért. MÉG A KUTYÁNAK IS KÜLFÖLDI HÜS — Tudja-e, hogy nem ál­lamfő többé, és a család­tagjaik is elvesztették min­den pozíciójukat? Egyszer és mindenkorra, tisztázzuk, hogy már nem Elena Ceau­sescu a kormány főhelyet- tese, hanem mint egyszerű állampolgárok állnak a bí­róság előtt. — Én továbbra is a Ro­mán Szocialista Köztársaság elnöke vagyak és a hadse­reg főparancsnoka. Maguk az egyszerű állampolgárok, akik itt ülnek velem szem­ben. Nem vagyok hajlandó Önökkel beszélni. — Mi vezetett téged ar­ra, vádlott, hogy a benzin­től kezdve, a parasztoktól elvegyed a húsnak valót? Te megnyúztad a népet. — Nemhogy exportáltam volna, és nyúztam a népet, hanem fejenként 200 kiló búzát kapott a paraszt. — Mit tud arra mondani, hogy az Önök otthona maga a jólét volt? Még a kutyá­juknak is külföldről hoztak húst. (Elena felháborodik, gú­nyosan válaszol.) — Ez csodálatos ... Ilyet kitalálni! Hát létezik ilyes­mi? — A svájci és a többi be­tét honnan származik? — Micsoda?! Ilyesmi nem létezik. — Akkor hogy lehet, hogy ezek mind a maga nevére vannak kiállítva? Miért nem engedte be az országba ezt a pénzt? Azt mondja, hogy külföldön nincs pénze? És ami van, azt miért nem a román nemzeti bankba tette? — Különben is, mint egy­szerű állampolgároknak, mondom, visszautasítok minden kérdést, és nem va­gyok hajlandó aláírni sem­milyen nyilatkozatot. — Elena Ceausescu vád­lott, mit szól ahhoz, hogy ön volt az első, aki a te­mesvári vérengzőkkel együttműködött? (Elena felháborodik és felugrik.) — Hogy mondhat ilyet egy elnöknek? (A férje lefogja a kezét.) — Hallgass, ne beszélj! — Ki adott parancsot art ra, hogy Temesváron a nép­re lőjenek? Maga és az első miniszter! — Honnan lehet tudni, hogy ki adott parancsot, hi­szen, nem lehet tudni, hogy kii lőtt először. Lehet, hogy a tüntetők. — A Securitate, a maguk emberei még mindig lőnek a tömegre Bukarest utcáin. — Valószínű, maguk is terroristák. — Magát nem kérdeztem! Ki kergette öngyilkosságba a hadügyminisztert? Ki adott utasítást arra, hogy őt áru­lással gyanúsítsák? — Erről nem tudok sem­mit. a kommüniké úgy szólt, hogy öngyilkos lett. Később összeült egy tanács, hogy tárgyalja az ügyét, ám ak­kor ő már öngyilkos lett. Különben is, Vasile Milea áruló volt és ezzel fizette meg a tartozását. — Az nem úgy volt, mert agyonlőtték. S, most felel­jen, akadémikus doktornő, hol van az a hononárium, amelyet a külföldi publiká­ciókért kaptak? (Néma csend. A kérdezett csak mosolyog.) (Üjra visszatérnek Milea- hoz, Ceausescu változatlanul állítja, hogy áruló volt, mi­re Elena közbevág ...) — Ez provokáció! Külön­ben majd a nagy nemzet- gyűlés előtt elmondom, hogy Milea miit tagadott meg. MICSODA PROVOKÁCIÓ! — Ügy tudjuk, hogy ön pszichés beteg. (Etena dühösen kifakad.) — Micsoda disznóság ! Pro­vokáció! Ezt nem mondhat­ja más, csak egy ökör. Hagyjon nekünk békét! Ko­cák! Különben is, most már megtagadunk minden együtt­működést, csak a bíróság előtt fogok beszélni. Én, aki 14 éves korom óta a népért dolgoztam és harcoltam, és mellette voltam, nem elle­ne. Ilyen rágalmakra sem­mit nem mondunk többet. (Fotó : VoUmuth Frigyes tv-felvétele) A Nemzeti Megmentési Front Tanácsának ülése A védőügyvédet visszauta­sítjuk, magukkal nem tár­gyalunk, mostmár csak a bíróság előtt vagyunk haj­landók beszélni. A katonai bíróság a vád­lottakat bűnösnek találta, halálbüntetésre és teljes va­gyonelkobzásra ítélte őket. — A védőügyvéd azért van itt, hogy megvédje Önöket. (Nicolae Ceausescu újra visz- szautasítja.) — Csak az államelnök kö­vetelheti, hogy a nagy nem­zetgyűlés előtt védekezzen, de ön már csak egy egy­szerű polgár, ezért elégedjen meg a védőügyvéddel, ha egyáltalán elfogadja. Végre értsék már meg, hogy egy törvényes bíróság előtt áll­nak, aki elítélte Önöket. (Üjra felsorolja a váda­kat.) — Különben is Önök fe­lelősek elsősorban a népir­tásért, s a falurombolástól kezdve az éhezésig minde­nért. Tehát önöket bűnös­nek találták, amiért felelni­ük kell. Nemcsak a mostani népirtásról van szó, hanem 25 év bűneiről. A népirtás mellett leláncolták a nép lelkét, a kezét, gátolták a munkában. Az értelmiség, aki tudott, elmenekült az or­szágból. Kinek a parancsára történt a temesvári véreng­zés? A katona a szuronnyal a terhes anyát felhasította. Ezeket ki csinálta? Ki a fe­lelős? A secusok katonaru­hába öltöztek, hogy megté­vesszék a népet, hogy azok később a katonaságot hibáz­tassák. (Az ügyész újra sorolja a vádakat, mivel Elena visz- sza'kérdez.) — Kikről van szó? — Önök úgy tesznek, mintha nem ismernékaz or­szágukat, a rendeleteket, amiket kiadtak? (Ceausescu összeszorítja a száját, a fejét elfordítja.) MIHÁLY KIRÁLY MÉG MOST IS JOBBAN TUDJA — ön, kedves volt elnök úr, nem ismeri ezeket a dol­gokat, nem emlékszik azok­ra, amik történtek? (Gúnyosan folytatja.) — Kedves uram, nem kell, hogy megismerje a román nép jogait, mert Mihály ro­mán király még most is job­ban tudja. (A vádak újbóli felsorolá­sa következik. Ceausescu ne­vet, nézi az óráját, mint aki unja az egészet.) — Hova tűntek el azok az emberek, akik nem teljesí­tették az ön parancsait? (Néma csend. Egymás ke­zét lazán lefogják a vádlot­tak.) — Vádlott! Tud-e valami mentséget felhozni? — Én nem vagyok vád­lott. Románia elnöke va­gyok, majd a munkások és a nemzetgyűlés előtt adok választ a kérdésekre. Külön­ben is, majd meglátják, ho­va vezet ez a magatartás, ahogy Önök folytatják. El­veszti a függetlenségét az ország, és engem a dolgozó nép szeret. Ahányszor csak bementem egy gyárba, min­den munkás felállt és kö­réin gyűlt. (A törvényszék befejezi munkáját. Felszólítják a vád­lottakat, hogy álljanak fel, de azok nem reagálnak.) — Lábra! (Az egyik vádló fel akar­ja segíteni Elenát.) — Nem, kedves. (A bíróság ítéletet hirdet. 1989. december 25-én egy­hangú titkos szavazással ha­lálra ítélik Nicolae Ceauses- cut és Elena Ceausescut. Nicolae az asztalra csap.) — Nem ismerem el ezt a bíróságot, nem ismerek el semmit. — Sajnálom, a határozat végleges. * * * A katonai bíróság által hozott halálos ítéletet 3 ta­gú osztag hajtotta végre. Mint a Reuter hírügynökség Bukarestből jelentette, a Ceausescu-házaspárt együtt végezték ki, mert Elena Ceausescu közölte a kivég­zőosztaggal : „Együtt aka­runk meghalni. Nem kérünk kegyelmet.” Fordította: Sándor Nicolette Szerdán Bukarestben, a külügyminisztérium épületé­ben megtartotta első plená­ris ülését a Nemzeti Meg­mentési Front Tanácsa. Az ország legfelső hatalmi szer­vének számító tanács 36 tagja elemezte Románia je­lenlegi helyzetét, véleményt cserélt a kiépítendő új ha­talmi struktúrákról, és meg­vitatta a gazdasági helyze­tet. Ion Iliescu, a megmenté­si front tanácsának. elnöke rövid, rögtönzött beszédében hangsúlyozta. Romániában végérvényesen elmúltak azok az idők, amikor az életet fe­lülről irányították, és ezért most új hatalmi struktúrák­ra van szükség. Iliescu alá­húzta, hogy az országban ki­alakult mélységes válság ve­zetett társadalmi robbanás­hoz. Szerinte a román for­radalom abban különbözik p Közép-Európában lezajlot­taktól, hogy itt a folyamata kommunista párton kívül megy végbe. Egyes források szerint a délután végétért tanácsko­záson Sergiu Celak szemé­A román nemzeti bank felszólította a világ bank­jait, hogy, fagyasszák be azokat a betéteket, amelye­ket Nicolae Ceausescu, meg­döntött román elnök, vagy családtagjai és közeli mun­katársai helyeztek el e ban­kokban. A svájci igazságügyi mi­nisztérium szóvivője szer­dán közölte, hogy a svájci A bukott Ceauscscu-rend- szer titkosszolgálatának orv- lövészei meggyilkolták a ZDF nyugatnémet televízió- állomás forgatócsoportjának román tolmácsnőjét. Ezt a tv-állomás szerda Mire képezték ki a Secu- ritatét, milyen fegyverekkel rendelkeznek tagjai — erről kérdezte az MTI munkatár­sa Kőszegvári Tibor ezre­dest, a Zrínyi Miklós Kato­nai Akadémia tanszékveze­tő egyetemi tanárát, aki 25 éve foglalkozik a diverzió és a gerillaharc témakörével. Az ezredes a jelenlegi ro­mániai helyzetet katonai szempontból leginkább a li­banoni városokban folyó csa­tározásokhoz, illetve a Dél- Amerikában időről időre ki­újuló gerillaharcokhoz ha­sonlította. Mint elmondotta, a Securitate egységeit fő­képpen a fontos állami és pártvezetők személyes vé­delmére, illetve a legfonto­sabb állami, párt- és bizton­sági objektumok védelmére képezték ki. Tagjainak ki­választásában az állóképes­ség és az egyéni elszántság volt a fő szempont. Emellett a vezérhez, azaz Ceausescu- hoz való feltétlen hűség is követelményként szerepelt. Fegyverzetük, felszereltsé­gük is lényegesen jobb, mint a hadsereg alakulataié. Minthogy a hadsereg alaku­latait kötelékben folytatott harcra képezték ki, a Secu­ritate tagjai a városi harc körülményei között — gyor­sabb mozgásukkal, szívóssá­gukkal — számbeli fölény ellensúlyozására is képesek. Emellett tagjai a hadsereg egységeinél jobb helyisme­rettel is rendelkeznek. A Securitatén belül külön szer­vezeti egységet jelentenek a terrorista-ellenes kiképzés­iében kinevezték a román kormány külügyminiszterét. Sergiu Celak, nem volt tag­ja a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának, és eddig egy kiadóhivatalban _ szer­kesztőként dolgozott. Dumitre Mazilu, a tanácp helyettes elnöke az ülés be­fejeztével a Reuter hírügy­nökségnek adott nyilatkoza­tában megerősítette, hogy áprilisban szabad választá­sokat tartanak. A Nicolae Ceausescu és felesége, Elena fölött tartott gyorsított bí­rósági eljárást a kialakult heizet diktálta szükségsze­rűséggel indokolta, és kifej­tette, hogy a bonyolult hely­zethez képest az eljárás kor­rektnek mondható. Mazilu korábban Románi­át az ENSZ emberi jogi bi­zottságában képviselte. Négy évvel ezelőtt tartóztatták le, amiért az ENSZ-ben lesújtó képet rajzolt az emberi jo­gok tekintetében Romániá­ban kialakult helyzetről. Mazilu feleségével és fiával együtt a forradalom első napján szabadult fogságá­ból. nemzeti bank telexen meg­kapta a román kérést. A svájci kormány egyéb­ként már a múlt pénteken zárolta az ország két na­gyobb bankjában elhelye­zett Ceausescu-betéteket. Egyes hírek szerint, a volt román vezető zürichi ban­kokban 400 millió dollárnyi értéket helyezett el, főleg aranyban. esti politikai híradójában je­lentette be a ZDF egyik Ro­mániából tudósító riportere. A csoport egy gépkocsin ép­pen egy útkereszteződésen haladt-át, amikor háztetők­ről tüzet nyitottak rájuk. ben részesített alegységek, amelyek összesen 2000 fő­ből állhatnak. Ez a speciális terrorista-ellenes egység — kommandó — a Securitate legszívósabb embereiből áll. Tagjai a Securitatén belül is különlegesen kiképzettnek számítanak, és a lehető leg­modernebb fegyverzettel és felszereléssel rendelkeznek, amelyeket kitűnően tudnak alkalmazni a gerillaharc so­rán. A városi harc legkülön­bözőbb formáit is elsajátí­tották. így a magas épüle­tek között, s a kommunális csatornákban folytatott harc fortélyait szintén ismerik. A híradások során nem egy­szer halljuk, hogy hadállá­sukat régi temetőkben épí­tik ki, ahol a tágas kripták és a szilárd márványépít- piények kedvező körülmé­nyeket teremtenek a gerilla­harchoz. Az ezredes szerint számí­tani lehet arra, hogy a Se­curitate egységei megkísér­lik a városokból való kitö­rést. Ez a harcok elhúzódá­sát eredményezheti, mivel a szervezet tagjait megtanítot­ták arra. hogy a külvilágtól* elzárt körülmények között, ’ példáig a hegyekben, er­dőkben hogyan lehet élel­met beszerezni és elszigetel­te#! harcolni. A helyzeten jelentős mér­tékben változtatna, ha a ro­mán hadsereg kezére jutná­nak a Securitatét ellátó rak­tárak. Ez a harcok jelentős lerövidítését eredményezhet­né. n román nemzeti bank kérése Román tolmácsnő halála Katonai szakértő a Securitate esélyeiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom