Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. december 2., szombat

o

KÖRÖSTÁJ

BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET

A Magyar Köztársaság Minisztertanácsának Elnöke

Bakos István Ürnak,

a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Békés Megyei Szervezete titkárának.

Békéscsaba

Tisztelt Titkár Űr!

Köszönöm megtisztelő bizalmát, amellyel megküldte részemre a Kisgazdapárt megyei szervezetének programját.

Tájékoztatom arról, hogy a tiltakozásban foglaltakat haladéktalanul megvizsgáltattam az ügyben illetékes Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal. Ennek alapján tiltakozását részben megalapozottnak tartom és egyetértek a „megváltás” címén létrejött termelőszövetkezeti földtulajdonszerzések általános felülvizsgálatával és törvényi újraszabályozásával.

A módosítandó földtörvény tervezetében a termelőszövetkezeti földtulajdonszerzések igazságos és reális rendszerét — a megváltás helyett — indokoltnak tartom sürgősen kidolgozni és az Országgyűlés elé terjeszteni.

Véleményem szerint az esetleges sérelmek véglegesnek tekinthető orvoslására azonban csak a tulajdoni reform végrehajtásával egy időben kerülhet sor.

Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek földeladásáról készült felmérés szerint a földtörvény 1909. VII. 1-jei módosítása óta tizenhat termelőszövetkezet 72 hektár, egy állami gazdaság pedig 7 hektár termőföldet adott el Békés megyében.

Az előzőekből kitűnik, hogy a földértékesítések szórvány jellegűek és nem eredményezik a közös tulajdon kiárusítását.

A földtulajdonosok jogainak az ön által kért korlátozását a miniszterelnök egyébként sem rendelhetné el.

A demokratikus közélet és a hatékonyan működő agrárgazdaság kialakítására irányuló törekvéseikhez sok sikert, jó egészséget kívánok, értékes javaslataikat ismételten megköszönöm.

Budapest, 1989. november 24.

Tisztelettel Németh Miklós

A földvásárlást érvénytelennek tekinti a kisgazdapárt

A Kisgazdapárt Békés Megyei Szervezete újólag tiltakozik a földeladások ellen, és egyben tudatja a földet jogcím nélkül eladókkal, valamint az új birtokot szerzőkkel hogy 1989. szeptember 1-jétől nem ismeri el az eddigi jogügyleteket.

Minden földvásárlást érvénytelennek, az eladókat rosszhiszemű eladóknak tekintjük, viszont a vásárlókat sem tudjuk megtévesztett vevőknek elfogadni.

Dr. Zsíros Géza Bakos István

megyei elnök megyei titkár

Ki röhög o markába?

Hozott már néhány, eredetileg humánus intézkedést a kormány, amelyek kidolgozatlansáuk miatt kiskapukat hagytak

nyitva.

Ilyennek tartom a jelenlegi korengedményes nyugdíjazás le- hetCKségét. Ez egyrészt a munkanélküliségi statisztika javítását szolgálja, másrészt korrekt megoldás, amikor egy nyugdíjkorhoz közel álló dolgozó munkaköre megszűnik, vagy azt hozzáértőbb emberrel óhajtják betölteni. Ilyenkor a vállalat fizeti volt dolgozójának a nyugdijat addig, amíg el nem éri a rendes nyugdíjkorhatárt. Am sok korengcdménnyel nyugdíjazott rövid időn belül mégis talál magának megfelelő munkát. ami nem baj, viszont ..jogtalan*’ haszonhoz jut: kapja a nyugdíjt is. meg a fizetést is, sőt. még adókedvezmény is jár neki. mint az öregségi nyugdíjasoknak. Ez méltán bőszít mindenkit. legfőképpen azokat az idős embereket, akiknek munkájára szüksége van a vállalatnak. akik nem váltak feleslegessé. ök a nyugdíjkorhatár el- éréséig csak a fizetésükért dolgoznak. nem kapnak mellé korengedményes nyugdíjat is Leginkább azok az esetek irritálják a közvéleményt, amikor valaki ,,jó beosztásból”, elég magas korengedményes nyugdíjjal vonul nyugalomba. Széles körű ismeretségének köszönhetően hamarosan jól fizető munkát, talál, és úgymond „röhög a markába".

A helyzet ennél bonyolultabb. Mi történik, ha valakit csekély 2-3 ezer forintnyi korengedményes nyugdíjjal bocsájt el vállalata? Ennyi pénzből alig lehet megélni, ezért az érintett rákényszerül a munkavállalásra. Tőle ugye vétek lenne elvenni a korengedményes nyugdíjat?

Teljes társadalmi igazságosság sohasem volt, és valószínűiig nem is lesz, de egy differenciált rendszer kidolgozásával el lehet érni, hogy az emberek igazságérzetét kevésbé bántó -megoldást találjunk. Például: vonják össze a korengedményes nyugdíjat a fizetéssel, és ameny- nyivel meghaladja ez az Összeg a mindenkori létminimumot, annyit vonjanak vissza a korengedményes nyugdíjból.

Esetleg lehet gondolkodni egy még igazságosabb elosztáson.

Gyurkó Edit

Amíg nem késő

Ma a Béres-cseppekben van minden reményünk. Egyesek olyan hittel kapaszkodnak ebbe a végső medicinába, mint fuldokló a szalmaszálba. Mert kell a hit. Éneikül az ember elveszti tartását, erejét és akaratát, ami talpon tartja. A cseppekből azonban hiány van. Holott hosszú sorok tanúsítják a Herbária és olykor a gyógyszertárak előtt, hogy milyen nagy szükség van rájuk. Különösen a gazdaságnak. Noha éppen a hiány tükrözi leginkább, milyen drámai helyzetbe került a magyar gazdaság.

Mert minden feltétel megvan ahhoz, hogy a Béres- cseppek előállítása hasznot hozzon a gyártóknak és az egész országnak, összetételüket nem kell kikísérletezni, mert azt már megtette a kisvárdai orvos, áldozatos munkájával. Van gyár, ahol előállítják azokat. Sőt, az üveg felfedezésével sem kell vesződni, mert azt több mint egy évezrede megtették már a föníciaiak és Magyarországnak jelentős az üvegipara. Sorozatban készítik az üvegeket, s automaták töltik a gyógyító folyadékot. Hírverésre sem kell költeni, mert olyan nagy a kereslet, hogy ennél nagyobb már nem is lehet. Egyszóval nem kell mást tenni, csak dolgozni, gyártani, ellátni a boltokat és a vevőket. Soha ennél nagyobb lehetőség nem volt a pénz keresésére. És mégse megy.

Ehelyett gyűlik a panasz, hogy nincs pénz. Panaszkodnak a tanácsok, a vállalatok, a szövetkezetek, a teszövök, panaszkodik az egész ország, mindenki, aki tud beszélni. Legtöbben a Pénzügyminisztériumot szapulják. A minap megtetézve hallottam egy vezetőtől a kijelentést, hogy pénzügyi terror van. Holott éppen az ellenkezője folyiji. a pénzügyi lazaság. A gazdasági szervezetek tömegesen nem fizetik meg egymásnak a tartozásokat. Ennek ellenére fizetik a béreket és a vezetők megkapják a nem kis prémiumokat. Márpedig egy gazdaságban, amelyben ilye: a helyzet, vagy adminisztratív eszközökkel kell szabályozni, vagy előbb-utóbb megbomlik az egyensúly. Nálunk az utóbbi történik. Nincs más mód. hogy ezt a ío lvamatot megállítsuk, csak az, hogy a pénzügyi előírásokat szigorúan számon kérjük.

Példák igazolják, hogy a gazdasági vezetésünk elké- nyelmesedett, különösen középszinten, régi módon gon dolkozik. keresi a kiskapukat, olykor a visszaéléseket súroló megoldásokat, ahelyett, hogy a termelés területén lépne, s a piaci igények felé fordulna. Még mindig könnyebb, előnyösebb és kényelmesebb hiányt „termelni mint kockáztatva felvenni a kor kihívásának a keszty jót és a vállalatokon, s a szövetkezeteken belül rém teremteni szerkezetváltással, a túlburjánzott bürokrácia leépítésével. Még ott sem megy, ahol csak a lehetőség gél kellene élni, mint a Béres-cseppek világában. Pedig ezekben a cseppekben reménykedhetne a gazdaságunk i - Minden bizonnyal roborálnák a vezetési készségeket. A - azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, ahol már a Béres-cseppek sem segítenek, nem ártana olyan vezetőket állítani a posztokra, akik nemcsak felfogják a gazdasági nehézségeket, hanem meg is tudnak birkózni velük.

Addig, amíg nem késő. Scrédi János

Csengey—Grósz-vita Szentesen

„Az eszmék hivatása nem az, hogy leteperjenek egy népet

A Magyar Néphadsereg Helyőrségi Klubja Szentesen évek óta fórumot ad az ország ügyeibe aktívan beleszólni kívánók jeleseinek, hogy a helyi nyilvánosság előtt fejtsék ki véleményüket. így került sor arra a vitára, ami Grósz Károly és Csengey Dénes között zajlott a közelmúltban. Csengey Dénes író a Magyar Demokrata Fórum álláspontját képviselte, míg Grósz Károly az MSZMP XIV. kongresszusát szervező bizottság vezetőjeként szólalt meg.

Csengey Dénes, az MDF elnökségi tagja Schillert idézte bevezetőjében, miszerint „a romantikusok után rohan a valóság, a realistáktól pedig menekül”. Nem titkolta, hogy az ország realistájának egy éve milliók Grósz Károlyt tartották, aki kormányfő és pártfőtitkár volt egyszemélyben, míg az MDF alapítói, írók, álmodozók asztaltársaságának számítottak. Grósz Károly azt mondta akkor: gazdasági

megújulást, egypártrendszert (az MSZMP vezető szerepének megtartása mellett), jóléti Magyarországot. Az MDF azt mondta: többpártrendszerű parlamenti demokráciát, tulajdonnal rendelkező szabad önkormányCsengev Dénes az MDF programjában ismertette azt, hogy mindenkire számítanak a jövőben, aki valamilyen mesterséghez ért. szakmát művel, legyen az esztergályos, vagy egyetemi tanár, katonatiszt, rendőr, vagy bárki, mert a demokráciának szüksége van jó mesteremzatot, szabad választásokat, európai orientációt. Mára kiderült, Magyarország korszaknyitó pillanatban van; a nemzeti szuverenitás és függetlenség, a demokrácia és a piacgazdaság Európához vezető stációin készül elindulni. Ennek megfelelően igényt jelentett be, hogy a demokratikus Magyarország jövőjét formálja az ő pártja is. Nem titkolta, hogy mindenki emlékszik rá, Grósz Károly volt az, aki Kádárt megbuktatta, de Grósz Károly volt az is, aki egy éve hidegen és élesen megfenyegette az éppen felegyenesedni készülő magyar népet, és az alakuló pártokat fehérterroristáknak titulálta.

berekre, szakemberekre. csak kiváltságosokra, előjogokra és exkluzív kasztokra nincs szüksége. A demokráciát a diktatúrától elválasztó korszakhatárt kívánják átlépni a demokraták, és nem fognak megállni félúton. Eközben nagyon figyelni kell arra, hogy senki

)>

ne válhasson mások számára félelmetessé, és kiforduljunk végre a történelmi kerékvágásból, amely a bosz- szú és a viszontbosszú útjára vitte számtalanszor ezt az országot. Azt sem rejtette véka alá, hogy az alakuló, vagy folytonosságot bizonyítgató MSZMP kongresz- szusára készülők közül szerinte sokan vannak azok, akiket a történelmi bűnök emléke, vagy a kiváltságok védelmének a szántéka tart

Grósz Károly nem vitatta Csengey Dénes konstruktív szándékát, az. ügy iránti — egy új, korszerű Magyarország megteremtéséért való — lelkes küzdelmét. Természetesen az egyetértés kizárt, hiszen éppen azért került sor mindkettőjük meghívására, hogy politikai viták során bebizonyíthassa az ország: nincs igazuk, és soha nem is volt igazuk azoknak, akik azt tartották, hogy ez a nép még nem nőtt fel a politikai érettség szintjére.

— Azt a harcot, amit folytattam, egész életemben végigkísérte az önmagámmal való küzdelem is — mondotta a volt kormányfő.

— Amit egyik pillanatban igaznak tartottam, sokszor később, a gyakorlati élményeim alapján megkérdőjeleztem és kétségbe vontam. A küzdelmekben természetesen nemcsak győzelmeket arat az ember, hanem vesztes is lehet könnyen.

— Évtizedünk elején jutottam el ahhoz a felismeréshez, hogy a magyarországi gyakorlatot — melyet akkor nagyon széles körű nemössze, akik a diktatúra kegyetlen időszakára úgyy gondolnak vissza, mint a régi szép időkre. Hozzájuk tartozhatnak azok is, akik európai zakójukat veszik fel a Párizsban vásárolt nyakkendőhöz, és megkísérelnek tulajdonosaivá válni azoknak a gyáraknak, földeknek, kiadó- vállalatoknak, amelyeket kezelésükre bízott a kormányzó párt az elmúlt korszakban. Tulajdonosaivá válni unnak az éledő országnak, amit tönkretettek. Elmúlt az a korszak remélhetően Kö- zép-Európában is, amikor n~ eszmék feladata az volt. hogy leteperjenek népeket. Az eszmék hivatása nem az, hogy leteperjenek népeket és alávessék maguknak hívőiket, hanem az, hogy szabaddá tegyenek és megtanítsanak élni a szabadsággal.

zetközi elismerés övezett — szigorú kritika és felülvizsgálat alá kell vetni. Hittem abban, hogy ez a párton belül fog elkezdődni, de azt is tudtam, hogy az önvizsgálat és a megtett út kritikai elemzése sokkal szélesebb körű társadalmi együttműködést igényel. Ekkor kezdődött el a ’73 utáni szakasz elemzése, majd az ’56 és a ’.73 közötti felülvizsgálata, végül 1945-től kezdődően végbement események kritikai átvilágítása. Sok vita után jutottunk el a ’88. májusi pártértekezletig, ahol teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy új politikai felfogásra, az elméleti alapok kritikai felülvizsgálatára és egy sor praktikus, gyakorlati intézkedésre van szükség, hogy az ország lelassult fejlődését, kibontakozó gazdasági csődjét megelőzhessük, illetve megakadályozzuk.

Kérdésre válaszolva elmondta, hogy sokan nem értik, miképpen fordulhatott elő, hogy másfél év alatt egy, a népszerűsége csúcsán álló vezető politikus eljutott a politikai bukásig?

Grósz Károly szerint ezzel nemcsak neki kell szembenézni, hanem mindazoknak, akik a májusi pártértekezlet után a kibontakozás folyamatát befolyásolták, mert úgy tűnik, hogy túlbecsülték erejüket, mert törekvéseik és szándékaik, és az élet szükséglete — a valódi feszültségek — nem voltak összhangban. Meghaladta erejüket az a folyamat, aminek elindításában részt vállaltak. Hogy miért nem volArra a kérdésre válaszolva, hogv miért hirdették meg az MSZMP XIV. kongresszusát, azt hangoztatta, hogy az októberi az MSZMP '89 nevet viselte, és a kialakult európai polgári játék- szabályok szerint nem zárta le az MSZMP történetét. Ha ez megtörtént volna, akkor nem lenne arra szükség, hogy összehívják a decemberi XIV. kongresszust. A vitapartner felvetésére válaszolva elmondta Grósz Károly, hogy egy politikai mozgalom teljesítményét a kortársak nem tudják általában tárgyilagosan megítélni. Nem oszlatták fel a Magyar Szocialista Munkáspártot, ezt most a XIV. kongresszus megteheti.

— Ez a kongresszus dolga, hogy megtegye, nem az én dolgom. Nem oszlatták fel a vezető testületét sem, amelyet korábban a '88-as pártértekezleten megválasztottak. Legkevésbé fájdalmas számomra, hogy nem váltották le a főtitkárt sem, mert különösebb ambíciók nem vezettek a főtitkári posztra. A XIV. kongresszust azért kell összehívni, hogy befejezze az MSZMP munkájának értékelését, minősítse a XIII. kongresszus óta megtett utat, és ezzel hozzájáruljon a baloldali erők újjászerveződéséhez. Ez több pártban is lehetséges. Ami a személyes dolgomat illeti, én a kongresszus összehívását

tak rá felkészülve? Mert a korábbi politikai mechanizmus nem tette lehetővé, hogy a politikában elfáradt, vagy a gondolkodásmódban is elöregedett emberek mögött szervezetten és tudatosan felnőjön egy olyan generáció, mely egy objektíve kikerülhetetlen személyi váltásra időben készen áll. Nem alakult ki az a küzdőtér, ahol valódi teljesítményeik alapján mérettettek volna meg a versenyzők.

zeteset vállaltaméi. Politikai feladatomat annyiban látom, hogy tisztességesen előkészítsem, amit vállaltam. Nem kívánok föliivatásként semmiféle vezető beosztást vállalni. társadalmi aktívaként, közkatonaként hittel és jó szívvel kívánom szolgálni politikai meggyőződésemet, ami sok önvívódás és küzdelem után formálódott és alakult ki bennem. Hogy milyen lesz a párt, azt a gyakorlat fogja minősíteni, de én óvok attól, hogy előítéletek alapján döntsön bárki is arról a programról, ami még nincs, és arról a tagságról, ami még most szervezi önmagát — vágott vissza a volt kormányfő és pártvezető.

Grósz Károly a Ceausescu- val rendezett aradi találkozóval kapcsolatban elmondta, hogy a magánarchívumában lévő hiteles jegyzőkönyvet az eseményről a napokban a sajtó útján nyilvánosságra hozza, mert sokan vélik úgy, hogy előre láthatóan értelmetlen és sikertelen dologhoz kár volt hozzáfogni : ez a találkozó nem segítette elő sem a hazai közvéleményben. sem a nemzetközi kapcsolatokban az együttműködés kialakulását. Grósz Károly szerint elsősorban azért, mert túl magas fokra hevítette a sajtó a várakozók lázát.

Nádor István

Csengey: „...kiváltságosokra és exkluzív kasztokra nincs szükség”

Grósz: „’88 májusában nem volt új generáció”

Titkos jegyzőkönyv készült Aradon

kezdeményező bizottság ve-