Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

1989. december 16., szombat o ■ IgHiUMW Prémiumrendszer nélkül, hiteles vezetőkkel Úttörő tsz-tagok Nagybánhegyesen Murányi Miklós a tanácsi költségvetésről Aki szegény, az a legszegényebb A valamikor méltán országos hírnevű Nagy- bánhegyesi Zalka Tsz tagsága a megyében el­sőként vállalkozott ar­ra, hogy vezetőivel szemben kikényszerítsen egy tisztújító közgyűlést, ahol önmaga dönthet sorsáról és a szövetkezet jövőjéről. Az incidensektől és szélső­séges megnyilvánulásoktól sem mentes tegnapi összejö­vetelen a 2160 fős tagságból • 1107-en jelentek meg, tehát a határozatképesség nem le­hetett kérdéses. A tagok a nap folyamán döntöttek ar­ról, hogy a továbbiakban függetlenített elnökhelyet­tesre nincs .szükségük. Tehát Czibula János munkaköre megszűnt. A jövőben a fő­könyvelő látja el az egyéb­ként valóban inkább proto­kolláris feladattal járó mun­kakört. A nagybánhegyesiek je­lentős többségének jövedel­me kizárólag a helyi szö­vetkezettől függ, hiszen az alaptevékenységen túl a tej­üzem és más kiegészítő egy­ségek is munkalehetőséget nyújtanak. Ezért sem mind­egy, miként alakul a téesz anyagi helyzete, s ennek függvényében a bérek meny- nyisége. Sajnos, az utóbbi években a vezetők és a dol­gozók fizetése oly mérték­ben elszakadt egymástól, hogy szinte általánossá vált az ötszörös, sőt a tízszeres jövedelemkülönbség is. Ezért a tagság úgy határozott ko­rábban, már a munkahelyi KISZ-gyűléseken, de tegnap a közgyűlésen is, hogy meg­szünteti a vezető prémium- rendszerét, s helyette a nye­reségből minden dolgozó megközelítőleg egyenlő arányban részesedik. A fel­szólalók azzal érveltek: a fi­zetések differenciálódása miatt a vezetők és dolgozók között megrendült a biza­lom, sőt teli zsebbel az irá­nyítók nem csupán a dol­gozók életkörülményeinek javításában, hanem a ter­melésben sem voltak igazán érdekeltek. Állítólag mini­mális nyereség esetén is fel­vehették éves fizetésük 90- 100 százalékát is, míg a ta­gok egy-két ezer forinttal térhettek haza a zárszám­adásról. A jelölőbizottság teljesen új vezetőségre tett javasla­tot, elnöknek pedig tovább­ra is egyedül Horváth End­rét javasolta. Tudniillik, a korábban induló négy jelölt közül három időközben visz- szalépett. Folyosói hírek sze­rint a három személy azért táncolt vissza, mert a szö­vetkezet anyagi helyzete oly­annyira bizonytalan, hogy nem merik vállalni „gardi- rozását”. E sorok írásakor valószí­nűnek látszik, hogy elnök- választásra később kerül sor, mert a jelenlegi alapszabály többes jelölést ír elő. Sza­vazni csak alapszabály-mó­dosítás után lehet, amit még ezen a napon meg kell ten­ni. A tagok előtt egyébként a volt elnök, Horváth Endre ma is népszerű, de gyenge- kezűnek tartják, akit a té­esz vagyonából „megzsíro- sodott” vezetői klikk még ma is befolyásol. A nagy­bánhegyesiek úgy gondolják, ha az elnök környezetébe megbízható, hiteles emberek kerülnek, akkor a tagok és a szövetkezet sorsa is vár­hatóan jobbra fordul. — rákóczi — Megyei szervezetet alakítanak képzőmőviszeink Ügy hírlik, megyénk kép­zőművészei kiválnak a Ma­gyar Képző- és Iparművé­szeti Szövetség dél-magyar­országi területi szervezeté­ből. Igaz ez? — kérdeztük Koszta Rozália festőművész­től, megyénk összekötő tit­kárától. — Valóban, a héten, leg­utóbbi összejövetelünkön szövetségi és Művészeti Alap-tagok úgy döntöttünk, hogy önálló megyei szerve­zetet hozunk létre. Ezzel mindenki egyetértett. A ki­válás miértjére csupán azt mondhatom, hogy a képző­művészeket ekkora, kétme- gyényi területen, vásárhelyi központtal nem lehetett jól összefogni. Azonkívül fel­nőtt egy új generáció Bé­késben, tehát a jelenlegi harminc tag már megyénk­ben is tevékeny csapatot al­kothat. — Változtat-e az új cso­port az eddigi célkitűzése­ken, amely szakmai segítsé­get, érdekvédelmet jelent? — Az esetleges másságról még különösebbet nem mondhatok: talán annyit, hogy valószínűleg a társasá­gi formát választjuk. Mind­erről januári összejövetelün­kön határozunk. A bizonyos egyelőre az, hogy megala­kulunk, ám ez nem jelenti a szövetségből való kiválást, vagy rossz szomszédi kap­csolatokat a csongrádiakkal. Sz. M. Néhány zárkába bekuk­kantottunk. Nyilvánvaló, hogy az egyetlen helyiségből álló lakrészben nem lehet rózsás senki élete: összezsú- fqlt ágyak mindenütt, az el­hanyagolt WC-csésze pedig karnyújtásnyira az étkezésre használt kisasztaltól. A ket­tő közé csupán a méternyi magas, összecsukható para­ván kerül, de most azt is odatámasztották a falhoz. — Mikor és hol fürödhet­nek a zárkalakók? — ér­deklődöm, nem is titkolva, hogy a tömény zárkaszag miatt tettem fel a kérdést. — A közös fürdőben a munkát vállalók naponta, a többiek egy héten kétszer fürödhetnek. A nőknek min­dennap meleg víz is jut a mosdáshoz. Egészségvédel­mükhöz tartozik az is, hogy a nem dolgozók naponta egy órát sétálhatnak az udva­ron. Egyébként sokan azt hi­szik, hogy a legnagyobb büntetés a fogvatartás. Pe­dig nem így van. Az igazi hátrány az elítélt társakkal való kényszerű együttlét. Ezt követi a család hiánya, az anyagi javak elérhetet­lensége, a heteroszexuális élettől való megfosztottság. — Létezik börtönszex? — Hogyne. Rendszeres testedzéssel, nyugtatókkal, önkielégítéssel gyengíthetők a szexuális feszültségek. A visszaesők között akadnak olyanok is, akik megtanul­nak fordítani szokásaikon : kinn heteroszexuális életet élnek, itt viszont megpróbál­koznak az azonos neműekkel is kapcsolatot teremteni. — Az AIDS veszélye nem kísért? . — A jogerősen elítélteket szűrésnek vetjük alá. Egyet­len intézetben sincs sem beteg, sem fertőzött. Egy hat hónapra elítélt AIDS-esnek be kellett volna nemrég vo­nulnia, de az igazságügymi­niszter hozzájárulásával a Büntetésvégrehajtás nem fo­gadta be őt. — Öriznek-e külföldieket Gyulán? — Nálunk elég sok romá­niai tartózkodik, zömmel erőszakos cselekményekért. A lányrabló szökése Séta közbeni beszélgeté­sünk során a magánzárkánál kötünk ki. Lakója nem akár­ki, hanem Rézműves Sán­dor, a vagány. Ült már 15 évet emberölésért, illetve — mint ő mondja — lányrab­lásért. — Talán a hölgy nem akart magával tartani? — kapom fel a fejem. — Eleinte nem nagyon, de aztán belejött. Két hét alatt mindent megkaptam tőle, amit akartam. A végén már azt kellett mondanom neki: igyekezzen, mert ha siet, Miskolcon még elkapja a cirkuszt. Mert hogy kötél­táncos volt. — Miért került magánzár­kába? — Szarvason dolgoztunk, s ittam valamicskét a munka­helyen, majd kiléptem a vá­rosba. Eredetileg Csabára akartam jutni, de gondol­tam, hogy ebben a ruhában körülményes lenne. Vissza­mentem, az őr nem csinált balhét, biztosan megörült nekem. Békéscsabán azután egy lámpánál leugrottam a rabszállító buszról. Ez hétfőn volt. Piáltam egyet, valami nő is akadt, úgyhogy kedden már vissza is jöttem ma­gamtól — foglalja össze a történteket, vidáman csillo­gó szemekkel. Közben öt óra telt el azóta, hogy szorongva lenyomtam a vaskos börtönajtó kilincsét. (Van, aki ennyi évre csukja be maga után a kaput.) Ki­felé jövet megsúlyosbodnak gondolataim; vajon képes lennék-e ép elmével elvisel­ni a rabsors keserű aláve­tettségét. Pedig láttam és tapasztaltam, ' hogy odabenn is élnek — s úgy látszik, mindenütt megélnek — ilyen, vagy olyan emberek. . Kiss A. János A lányrabló, aki alig tudott megszabadulni zsákmányától Fotó: Kovács Erzsébet — Az új gazdasági év kezdete előtt két héttel so­ha nem látott késésben va­gyunk — mutatott rá Murá­nyi Miklós. — Az országnak még nincs elfogadott költ­ségvetése, a költségvetési reform részeként pedig több évtizedes hagyománnyal sza­kítva, teljesen új rendszerű és szemléletű költségvetési mechanizmust kell bevezet­nünk. Bár a reform megvaló­sításának szükségességéről meg vagyunk győződve, mégis meg kell mondanom: igen sok feszültséget is te­remt. Már az is gond, hogy nehéz pénzügyi évet — és egy kedvezőbbnek tervezett ötéves tervet — zárunk, s azzal kell számolnunk, hogy az idén rendelkezésünkre álló 9,2 milliárd forinttal szemben, a növekvő költségek ellenére is kevesebbel indu­lunk a jövő évnek. Válaszolt-e a miniszterelnök? — A megye tanácselnökei nemrégen levélben kérték a miniszterelnököt az új költ­ségvetési rendszer bennün­ket hátrányosan érintő ha­tásainak valamilyen ki- egyenlítésére. Jött-e már vá­lasz? — Hivatalosan még nem, de több fórumon, így az al­földi megyék országgyűlési képviselőinek találkozóján, a megyei tanácselnökök érte­kezletén is a főhatóságok képviselői említést tettek ar­ról, hogy a levélben foglal­takat miként kívánják fi­gyelembe venni. Nem a re­form ellen szóltunk; helyes­nek véljük azt. hogy a helyi tanácsok a helyben képződő személyi jövedelemadóhoz és a normatív állami támo­gatáshoz alanyi jogon jut­hatnak hozzá — s ezzel meg­szűnik a „kijárás” gyakorla­ta —, de megyénk történel­mi elmaradottságából adó­dóan így 600-700 millió fo­rinttól esünk el. Korábbi forrásaink közül kikerült a félmilliárdos bevételt jelen­tő földadó is .amely összeg az országban képződő föld­adó 26 százalékát teszi ki, s ezentúl nem a tanácsokhoz fog befolyni. Ugyanakkor várhatóan 200 milliót ka­punk a központi tartalékból ivóvízminőség-javító beruhá­zásunkhoz. Az ország min­den települése — tehát Bé­késcsaba és Geszt is egyfor­mán — 5» millió forint álta­lános települési támogatás­ban részesül. Hozzánk ké­pest — e téren — előnyö­sebb helyzetben vannak az apró falvas megyék, összes­ségében megállapítható, hogy a reform önmagában nem a hátrányos helyzet ki­egyenlítődését, hanem a sze­lektivitás fokozódását idézi elő. A hátrányok ellensúlyo­zására viszont országosan 20-30 milliárdra lenne szük­ség, ekkora tartalékok vi­szont nincsenek. Nem dorbézolják el — Teljesen új szellemű költségvetési gazdálkodást terveznek. Felkészült-e erre a tanácsok érintett személyi állománya? — Nincs szükség teljesen új csapatra. Tanfolyamokkal készítjük fel új feladataira a pénzügyi apparátust. Válto­zás lesz bőven: választások jönnek, törvényt alkotnak az államháztartásról, az önkor­mányzatokról, a vagyonke­zelés módjáról. A „pénzköl­tés” helyett előtérbe kerül a gazdálkodás, s aki jobban eligazodik a tennivalókban, az nyilvánvalóan előnyhöz jut. — A költségvetés jelentős tételeket különít el a „me­gyeközpont” számára. Mi in­dokolja ezt? — A látszat ezúttal is fél­revezető lehet. Ez nem el- dorbézolandó pénzt jelent. A települések közös érdekei jelennek meg benne. Ebből a közel 2 milliárdból 1,5 milli­árd forint a megyei intézmé­nyek működését szolgálja. Ez az összeg tartalmazza az érintett egészségügyi dolgo­zók, pedagógusok 16 százalé­kos béremelését is. Sajnos, azt is számításba ‘kellett vennünk, hogy feloldhatatlan feszültség esetén egyes intéz­ményeink működését esetleg meg is kell szüntetnünk. A 34 megyei intézményből álló jelenlegi intézményrendszer változatlanul hagyásával tar­talékok már ki sem mutat­hatók. Választás: csak a kényszerpályák között — A december 21-ei ta­nácsülésre kerülő tervezési elképzeléseket egyeztették-e a politikai pártokkal, érdek- védelmi és tömegszerveze­tekkel? — Az anyag végrehajtó bizottsági tárgyalása előtt már sort kerítettünk erre. Szeretnénk, ha minél alapo­sabban megismernék a a me­gyei tanács igen szerény, a^ költségvetés legfeljebb 10* százalékát érintő tényleges döntési lehetőségeit, s részt vennének a csoportérdekek érvényesítésében. — Ha jól tudom, a decem­beri tanácsülésen nem szü­letik döntés a költségvetés­ről. — Két fordulóban terjeszt­jük a tanács elé az 1990-es megyei költségvetést. E hó­napban a kiinduló feltételek, a tervezési elvek meghatá­rozását kérjük a tanácstól, februárban pedig az ezek alapján kidolgozott terveze­tet tesszük asztalára. — Mi történik, ha a par­lament nem állapítja meg a költségvetést, vagy a me­gyei tanács nem fogadja el az Önök előterjesztését? — Ez is, az is kedvezőtlen lenne. Mi a tanácsnak há­rom lehetséges döntési vál­tozat minden előnyét és hát­rányát, hatását bemutatjuk. Sajnos, a lényeg úgy jelle­mezhető, hogy abban kell majd állást foglalniuk, hogy melyik kényszerpályán in­duljunk el. — A jövő évi költségvetés biztosíthatja-e az idei mű­ködési, fejlesztési szint tar­tását? — Nem. Elsőbbséget adunk az intézmények működésé­nek. de a beruházásokat sem fagyasztjuk be. Elsősorban a már megkezdett beruházá­sok folytatásával számolunk, újat csak szerény mértékben indíthatunk — mondotta a megvei tanácselnök. K. A. J. Bemutatkozott Szarvason a Fidesz Szerda est 6 óra előtt néhány perccel még \csendes és néptelen volt a DATE mezőgazdasági karának fo­lyosója és nagy előadója. Semmi jel nem mutatott ar­ra, hogy itt néhány percen belül Deutsch Tamás, a Fi­desz — fiatalok körében közismert és népszerű — kép­viselője lesz egy vitafórum vendége. Ez azért volt fel­tűnő, mert két héttel ezelőtt ugyanitt Pető Ivánt, az SZDSZ ügyvivőjét zsúfolásig megtelt előadóterem fo­gadta. Elsőként három fiatalem­ber jelent meg, akik a Csa- bacsüdi Lenin Tsz-ből jöt­tek, őket négy kislány kö­vette, majd szállingózni kezdtek az egyetemi kar hallgatói. Két-három őszülő halántékú úr is érkezett. Deutsch Tamás azonban pon­tos volt, cseppet sem zavar­tatta magát attól, hogy a résztvevők egyenként és las­sacskán gyülekeznek, maga­biztosan megkezdte mon­dandóját. Tájékoztatója első részében összehasonlította a fokozatos, békés, demokra­tikus átalakulást a más szo­cialista országokban zajló robbanásszerű események­kel. Véleménye szerint ná­lunk sokkal inkább európai módra, megnyugtatóbban és kiszámíthatóbban alakul a helyzet, s a leglényegesebb, hogy a visszarendeződés el­leni jogi garanciák is meg­teremtődtek. Bármilyen ra­dikálisak és rohamosak is a változások az NDK-ban Csehszlovákiában, Bulgáriá­ban, a régi hatalmat védő erőszakszervezetekben sem­mi változás nem történt, a régi törvények, jogszabályok élnek, ezért ott megvannak még a visszarendeződés tör­vényi előfeltételei. Valóban szabad választások Közép- kelet-Európában először Ma­gyarországon lesznek, jövő év tavaszán-. — Ez a választás — mon­dotta a fiatal politikus — olyan katarzist jelent a ma­gyar nép számára, mint a berlini fal leomlása a né­meteknek. De ezzel megszű­nik az a tudathasadásos ál­lapot, amiben ma élünk. Az előadás második ré­szében elemezte belpolitikai helyzetünket, beszélt az or­szág tragikus gazdasági ál­lapotáról, a választás után várható további változások­ról. Véleménye szerint nem fogunk jobban élni. A pár­tok már nem ígérgetnek, mert reálisan semmit nem lehet ígérni. A jövőt illető­en mégis optimista, mert hisz abban, hogy az új, le­gitim Parlamentnek és az új kormánynak a nép bizalmát érezve lesz ereje, önbizalma meghozni fájdalmas intéz­kedéseket is. Ezek jelenthe­tik a reményt, hogy négy­öt év múlva talpra állhat a magyar gazdaság. Az előadás után a fiata­lok kérdésekkel ostromolták a Fidesz-politikust. A több­ségében mezőgazdászok ér­deklődését tükrözte, hogy élénk vita bontakozott ki a mezőgazdaság helyzetéről, jövőjéről. A késő esti órák­ban ért véget a fórum. M. Kovács Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom