Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

O 1989. december 13., szerda Aki még az ismerőseit sem tegezi Néhány kedves barátom biztatására felkerestem Orosházán a Tv-s presszót. Ebben ugyan nincs semmi különös, de amit ott tapasz­taltam, az párját ritkítja. Ismerőseim invitálásának az volt az oka, hogy a szóra­kozóhelyen különleges ki­szolgálásban részesültek. Menj csak el — mondták nekem is —. rendelj vala­mit, s egy-két hét múlva térj be újra, meglátod, Far­kas Zsolt, a felszolgáló tud­ni fogja, mit rendeltél két hete. Kipróbáltam, s nem csalódtam. Zsolt tényleg emlékezett a korábban fo­gyasztott üdítőre, borra. — Honnan tudja, mit kér­tem hetekkel ezelőtt? — kérdeztem elámulva a fia.- talembertől. — Talán felír­ta? — A, dehogy — mosolyog a pincér — nem szoktam felírni. Emlékszem a vendég arcára, s ezután beugrik a szokása, meg a kedvenc ita­la. Jó a memóriám — ieszi hozzá szerényen — ennyi az egész. Amíg iszogatom a kólát, figyelem, hogyan szolgál ki másokat. És amit látok, az szinte hihetetlen, beleillik a húszas évek úrivilágába. A pincér az ajtóban fogadja az érkezőt, lesegíti a kabát­ját. és hellyel kínálja. Ilyet utoljára filmen láttam. Megpróbálom Farkas Zsol­tot az asztalomhoz ültetni. Kíváncsi lennék sok min­denre, ám udvariasan visz- szautasít. Hiszen ez is aranyszabály: a vendéghez munkaidőben leülni nem il­lik. így ő áll, én ülök, köz- be-közbe fürge pillantást vet a helyiségre; nézi, nem kér-e valamit a többi vendég. Néhány rövid mondatából megtudom : már gyerekko­rában szeretett főzni, tálal­ni. Ezért is választotta a fel­szolgáló szakmát. A gyakor­lati fogásokat Békéscsabán sajátította el Sándor István­tól. az Utasellátó vezetőjé­től, majd a katonaság után került jelenlegi munkahe­lyére. — Az „utasban” tanultam meg — meséli Zsolt —, hogy a vendéget nem tegezzük, még ha ismerős, akkor sem. A megszólítás: Hölgyem, Uram — kinek mi illik. Ha az illető törzsvendég, akkor tudni kell. ki hol szeret ül­ni, mi a kedvenc étele, ita­la. Várnám az aranyszabá­lyok további felsorolását, de történt valami, mert a pin­cér megszokott mosolyával elnézést kér, meghajol és elsiet. Hiába figyelem, mi történt, én nem vettem ész­re semmit. Tanácstalanul nézek utána, hová igyeke­zett. Ekkor lép hozzám ifj. Metál György, az, üzlet ve­zetője, és afelől érdeklődik: talán nincs rendben a szám­la. vagy miért fordultam úgy a felszolgáló után. Rö­viden elmondom neki a tör­ténteket, amitől láthatóan vidámabb lesz az arca. — Ugyan, nem történt semmi — mondja a főnök —, csak az egyik vendég ci­garettát vett elő, s a pincér tüzet adott neki. Csak ezért sietett el! Egyébként nem dohányzik soha, de mindig van nála öngyújtó, hátha rá­gyújt valaki . . . Ettől — ahogy mondani szokták — leesik az állam. Ebben az üzletben tényleg Vendég a vendég. A pincér viselkedése nem mesterkélt, inkább szokatlan, hiszen nem túl gyakran van ré­szünk ilyen kiszolgálásban. Pedig manapság kevesen és ritkán engedhetjük meg ma­gunknak. hogy betérjünk egy vendéglőbe ebédelni, vagy egy presszóba társa­logni. Ha mégis megtesszük, akkor a borsos árak láttán joggal elvárjuk az udvarias kiszolgálást. Sajnos, Farkas Zsolt munkamódszere nem általános. Papp János Fotó: Gál Edit B THT—Malév Kft. bővülő szolgáltatásai Sikeresnek bizonyult a TNT— Malév Epress Légiáru-fuvarozó KftJ egyéves tevékenysége. A 2 millió dolláros alaptőkével an­gol, ausztrál és magyar cégek által létrehozott vegyes vállalat vezérigazgató-helyettese, Veér Jenő az MTI-nek elmondta: a kft. tevékenységi körét az úgy­nevezett R-Express szolgáltatás­sal indította, amelynek az a lé­nyege, hogy Magyarország bár­mely területéről Nyugat-Euró­nal legalább ennyire fontos. Lehet, hogy a gebének lát­szó sokkal többet ér, mint egy felhizlalt lovacska. A jó lónak száraz a lába, rövid csüggekkel. Nincs telepatá­ja és nem ,pókos. fl padlásról etetták . — Mindehhez mennyi idő­re van szüksége? — Három percre. — Ennyi idő elég a biztos értékítélethez? — Elég az abszolút biztos­hoz is. — A lókereskedéssel ál­talában cigányok foglalkoz­nak, ön nem az. — De húsz éven át közöt­tük forogtam. — Igaz-e, hogy volt olyan ló, amit tucatszor adott el egymás után? — Nem igaz. Pontosan 21- szer adtam el a Tündét. Mert így hívták azt a nagyon gyö­nyörű lovat. Egy téesz adott túl rajta, mert életveszélyes volt, a végén már csak az istállóban tarthatták kiköt­ve, s a padlásról etették. Hallottam, hogy eladó, meg­vettem. Saját felelősségre el­kötöttem — szinte ingyen adták —, kivezettem az istállóból, ráültettem a ba­pába 24, Illetve 48 óra alatt komplett áru- és dokumentum- szállítást kínál megrendelőinek. Később komoly igény jelentke­zett egy, az. egész világot átfo­gó szolgáltatásra, s ekkor In­dult be a TNT sky-Pack elne­vezésű üzletág, amely maximá­lisan hat nap alatt a világ bár­mely részére eljuttatja a Ma­gyarországról feladott küldemé­nyeket. Ugyancsak ekkor jelent rátomat, aki ötven kilomé­teren át nyeregben ülve ve­zette hazáig. Szó szót követett... — Hogyan lehet eladni huszonegyszer ugyanazt a lovat? — Elvittem a ikomádi vá­sárba a barátommal. Pa­rasztsuttyónak öltöztünk be, fejünkön kötöttsapka, úgy bámultunk a világba, mint a nyeretlen kétévesek. Oda­jön a parasztgazda, s meg­kérdezi: gyerekek, mit kér­tek ezért a lóért? Mondtunk neki egy árat, erre ő fel­ajánlotta, hogy elcserélné az otthon lévő csikójáért. Köz­ben magyaráztuk neki, hogy szép ez a ló, meg jó, de az első két-három napban ki­csit morcos az idegeneknek. Erre megnyugtatott az atya­fi: „Ne akarjuk mi pont őt megtanítani, hogy mi a jó ló.” Nem ez az első, amit lát életében. Elmentünk hoz­zá, létrejött a csere, de csak úgy, hogy ráadásnak fizetett egy fél ló árát. (A csikó az mégiscsak csikó.) Megkötte­tett az üzlet, mentünk visz- sza a vásárba. Nemsokára ötödmagával jött utánunk és meg az R-Trans, amely na­gyobb terjedelmű áruk szállítá­sát vállalja az Egyesült Álla­mok. Kanada, Dél-Amerikn, Ausztrália és Dél-Azsia felé. Ezt követően került sor a TNT— Mail Fast nevű postai szolgálta­tás bevezetésére, január 1-jétől pedig négy napon belül Európa bármely részébe 100 kilogramm­nál nehezebb áru háztól házig történő szállítására is vállalko­zik a TNT Economic. követelte, hogy adjuk vissza a pénzt, meg a csikót, mert csak vasvillával tudott ki­jönni az istállóból. Szó szót követett, végül visszaadtuk neki a lóért a csikót, 'de a fél ló ára a zsebünkben ma­radt! Ugyanezt a lovat még aznap este Zsadányban új­ra eladtuk. Három nap múl­va tehertaxin hozta a gazda, hogy féláron vegyük vissza tőle. És ez így ment sorozat­ban. — És mi lett a rúgás ló vége? — Az egyik téesz hizlal­dájába került, ahonnan, saj­nos, nem tudtuk visszavásá­rolni, pedig igen sok pénzt ajánlottam érte ... — És hogy volt az az eset, amikor egy téesz teljes ló­állományát vásárolta meg? — Ha nem is a teljeset, de kéttucatnyi öreg lovat el­adtak. Csináltunk belőlük hatéveseket. Kettőt közülük ugyanabban a faluban ad­tunk el jó hónap múlva, persze többszörös áron. Saj­nos, a kocsis megismerte az állatokat. Mondogatta, hogy ezek nem hat-? hanem tizen­hat évesek. Nagy zűr lett belőle, de még a szakértő is csak azt tudta mondani, hogy a foguk alapján ezek bizony hatévesek. (Folytatjuk) Lovász Sándor fl kék nyakkendő a béke jelképe lett Mérleg a sarkad! családi irodában „A családi iroda elköltö­zött a régi gyógyszertár he­lyére. Lenin tér 2." Ez a tábla fogadott Sarkadon, a Kossuth út 20. szám alatt. Az új hely a város központ­jában található. Igaz, még csak egy papír jelzi az aj­tón, hogy itt működik az iro­da, és a frissen festett falak is jól érvényesülnek, mert­hogy kevés a bútor... — Múlt hét keddjén kezd­tünk átköltözni — invitál beljebb Ilyés Sándor iroda­vezető. A régi, ideiglenes iroda nagyon kicsi volt. nem lehetett rendesen fűteni sem. Itt még nem sikerült teljesen elrendezkední. ...Egy 1970-es kormány- határozat tette a tanácsok feladatává a szertartások megrendezésével foglalkozó intézményhálózat kiépítését. A határozat kimondja: a tu­dati fejlődés eredményeként mindinkább megnyilvánul az az igény, hogy a legfonto­sabb családi események — névadás és házasságkötés — megünneplésében, valamint a temetések lebonyolításá­ban is kifejezésre jusson az állampolgároknak a szocia­lista társadalomhoz való vi­szonya .. . — Amióta csak fennáll irodánk. 1984 óta — mondja Ilvés Sándor — nem gon­dolkodunk ilyen mereven. Mindig igvekeztünk a csalá­dokhoz érzelmi megközelí­téssel szólni. Alkalmazko­dunk az igényekhez, néhány korrigálást eszközöltünk az év során. Például a névadó­kon — azon túl, hogy a vá­ros polgárává fogadjuk a gyereket — a keresztszülők fogadalomtételében „ha­zánkhoz hű leszek” hangzik el. kimarad a szocialista jel­ző. — Névadókon kék nyak­kendőt is adtak a gyerekek­nek . . . — Igaz. nekünk is van még néhány darab. Mint a béke jelképét nyújtjuk ót ezután. De terveink között szerepel, hogy a névadón vá­rosi címerrel ellátott emblé­mát adunk, és valami olyan ajándékot, amit nem lehet boltban megvenni, hanem csak a sarkadi névadón kaphatják a gyerekek. A családi iroda szolgálta­tásai között esküvő, temetés is szerepel. A közelmúltban tartottak halottak napját — mindkét temetőben külön- külön —. amelyet legalább négyszázan hallgattak meg. Most pedig itt a téli szezon, és a Télapó házhoz megy ■Sarkadon is az iroda segít­ségével. De rendeznek ob- sit- és személyiigazolvánv- átadást. ötvenéves házassá­gi évfordulót pedig ingven szerveznek meg. El jegyzési meghívókat is lehet náluk rendelni. Nemrég úi szolgál­tatással bővült repertoárjuk: az eevik sarkadi polgár sír- avatót kért. . . Akik nem velük intéztetik n temetéssel járó dolgokat, azoknak Is adnak felvilágosítást: hova menjen, kit keressen. Az 1989-es változásokról annyit mond Ilyés Sándor, hogy ke­vesebb az úgynevezett közös temetés, azaz, amikor tár­sadalmi és egyházi szertar­tás is van. — Egy ilyen szolgáltatá­sokat nyújtó iroda milyen nagyságú helyen képes élet­ben maradni? — Mi 20—25 ezer embert szolgálunk ki. Ide tartozik Sarkad, Sarkadkeresztúr, Mezőgyán. Geszt, Kötegyán, Méhkerék. — Gazdaságilag hogy áll­nak? — Költségvetésünk közel egymillió. Ebből majdnem négyszázezer a béralap a három főállású és a több mint 40 társadalmi aktíva részére. A többi nagyrészt pénzforgatás, amit az ügy­felek fizetnek. — Milyen volt ez nz év, és mit várnak 1990-től? — Nyolcvankilenc az. elő­zőekhez képest jobb volt. mert többen fordultak hoz­zánk. Most. hogy új helyre költöztünk, remélem, szín­vonalasabban tudunk dol­gozni. Egy igazi alkotómű­helyt szeretnénk teremteni. A technikát is javítani kell még. Ogv érzem, jó ügyet szolgál a tanács, amikor ezt az intézménvt támogatja. A lakosság bízik bennünk, és erre a bizalomra szeretnénk rászolgálni. K. K. II Vöröskeresztnek is vállalkoznia kell A jelenlegi társadalompo­litikai helyzetben döntő, hogy a Vöröskereszt gyűjtő­helye legyen — a segélyszer­vezet alapelveinek megfele­lően — a jó szándékú, segí­tőkész embereknek. A ha­zánkban 108 éve működő szervezel közvetítő szerepe a segíteni akarók és a támo­gatást igénylők között kulcs­kérdéssé vált — tájékoztatta az MTI munkatársát dr. AI- földy Árpád, a Magyar Vö­röskereszt főtitkárhelyette­se. Elmondotta: a rendsze­resen vagy alkalmanként munkát végző több mint 300 ezer hazai önkéntesre s a 600 ezer véradóra számíthat­nak elsősorban. Az önkénte­sek tevékenységét a váro­sokban I -3, a megyei Vö­röskereszt-vezetőségeknél 5-7 fizetett alkalmazottuk — országosan összesen 500 fő­foglalkozású dolgozó — szer­vezi. Dr. Alföldy Árpád hang­súlyozta: egyre nehezedő fel­tételek közepette, eltérő ha­tékonysággal ugyan, de mű­ködnek alapszervezeteik a munkahelyeken, az iskolák­ban, a lakóterületeken. A Magyar Vöröskereszt — mint ismeretes — a többi szervezethez képest igen sze­rény anyagi támogatást ka­pott az elmúlt időben, az idén például 147 millió fo­rintot. Raktárakra, szállító- eszközökre lenne szükségük, s ha a működési feltételeket meg tudják teremteni, szán­dékukban áll átmeneti szál­lók létrehozása, a szegények étkeztetésének segítése. A főtitkárhelyettes remé­nyét fejezte ki. hogy az Or­szággyűlés a költségvetési vita során méltányolja a szervezet tevékenységét, hasznosságát. Azonban a se­gélyszervezet sem tétlenke­dik, igyekszik bevételeit nö­velni. Rámutatott: a Vöröske­resztben is szükség van a vállalkozói szellem megho­nosítására. így a gyűjtési akciók mellett a jövőben he­lyi és központi alapokat, alapítványokat hoznak létre egy-egy feladat támogatá­sára, például beteg gyere­kek, szegények patronálásá- ra, véradások szervezésére. A nemzetközi segítséget említve megfogalmazta: a menekültprogramhoz eddig is kaptak — pénzbeni és ter­mészetbeni — támogatást. Az igények azonban messze meghaladják az eddig ka­pott segítség mértékét. Ha­marosan a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Ligája egv nagyobb szabású programot hirdet meg a me­nekültek támogatására. En­nek részleteit most dolgoz­zák ki. művészettörténész — vállal­kozott a kiadó elgondolásá­nak megvalósítására. A kö­tet mintegy 200 oldalon ad áttekintést egy-egy korszak világképéről, a művészeti kifejezési eszközökről, a stí­lusokról és a kiemelkedő művészegyéniségekről. Az időrend alapján kalauzolja az olvasót az ősművészettől az ókori Közel-Kelet, Egyip­tom. Görögország és ' Itália művészetén át a Római Bi­rodalom művészetének elem­zéséig. Bemutatja a keresz­tény művészet születését, az európai művészet kialakulá­sát, sorra véve a gótika, a reneszánsz és a barokk leg­jelesebb építészeti, képzőmű­vészeti és iparművészeti al­kotásait. Betekintést nyújt a XIX. század művészeti irányzataiba a klassziciz­mustól a szecesszióig, majd elvezeti az olvasót napjaink művészetéig. Végvári Lajos tanulmányát a következő sorokkal zárja: „A mai alkotók többsége többnyire az ,önmegvalósí­tással’ kísérletezik, de nincs kizárva, hogy a jövőben olyan művészet jön létre, amely az értéket, a harmó­niát és a természet szépsé­gét kívánja felmutatni.” A szemléltetést és a jobb meg­értést 120 színes és 177 fe­kete-fehér reprodukció se­gíti. A kötetet a szokásos névmutató egészíti ki. G. T. Az elmúlt évtizedek során az iskolákban nem tanítot­ták a művészettörténetet. Ezt az oktatási hiányosságot nem pótolhatják az iskolai rajzoktatás keretében folyó műelemzések, a kommuni­kációs eszközök műsorai és a művészeti ismeretterjesz­tést szolgáló előadássoroza­tok sem. Figyelemre méltó a Kép­zőművészeti Kiadó azon tö­rekvése, hogy összefoglaló, kézikönyvszerű kötetet je­lentetett meg az európai mű­vészet történetéről, melyet nemcsak középiskolások, ha­nem a felnőtt olvasóközön­ség is haszonnal forgathat. Végvári Lajos — a neves

Next

/
Oldalképek
Tartalom