Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
IVCÖRÖSTÁJ■ EXKLUZÍV 1989. november 18., szombat Realitások és hamis realitások között A nemzetgyűlés „Kossuth örökébe” iktatta Az 1989-es esztendő a látványos rehabilitációk és a közelmúlt többé-kevésbé reális ^újraértékelésének éve volt. Hosszú évtizedeken keresztül elhallgatott eseményekre derült fény, életükben és emlékükben meghurcolt emberek kaptak igazságot. Minél közvetlenebb ak- tuáilpolitikai jelentősége van egy-egy történeti eseménynek, illetve történelmi személyiségnek, annál nagyobb lendülettel s annál szélesebb nyilvánosság előtt zajlott (zajlik) az újraértékelés. Til- dy Zoltán, a Kisgazdapárt egykori vezére, a Magyar Köztársaság elnöke nem volt azok között, akik a kontinuitás helyreállítása során előtérbe kerültek. Az éledező Kisgazdapárt sem reá, az alapítók egyikére, hanem inkább a szovjet rabságba hurcolt Kovács Bélára irányította a figyelmet. Hogy Tildy neve homályban maradt, annak oka felsősorban az, hogy az 1946- os köztársaság első elnökének diadalok mellett kudarcokkal, sőt önfeladó kompromisszumokkal terhes élete ma csekély metapolitikai tartalmat hordoz. Valószínű, hogy a születésének századik évfordulójára megjelenő írások is inkább higgadt elemzések, mintsem publicisztikai hevületű szellemidézések lesznek. Ám a realitásoknak megfelelő cselekvés lehetőségeit kereső politikus pályájának — benne súlyos tévedéseinek — áttekintése épp olyan fontos információkat ad századunk történelmének egy szakaszáról, mint a ma erkölcsi példaként idézett életutak. * * * Tildy Zoltán nevét 1929— 1930-ban, a Kisgazdapárt zászlóbontásakor ismerte meg az ország politikára figyelő közvéleménye. Az újonnan szerveződő pártban vezető szerepet játszó, már nem éppen fiatal református lelkész nem a hivatásos politikusok megszokott útját végigjárva jutott be egy párt vezérkarába. Pályájának első szakaszában a politikától eltávolító erők voltak erősebbek. Tildy 1889. november 18-án született Losoncon. Jellegzetes felvidéki kisnemesi-kistisztviselői miliőben nevelkedett. A gimnázium első négy osztályát Léván végezte el, utána a Selmecbányái iskola következett. Érettségi után szakadt ki először a tradicionális felvidéki kisvárosok nyugodt polgári világából: Pápán, a nagy hagyományú református iskolaközpontban végezte el a teológiát. Ám ezzel a tanulóévek nem zárultak le, a jó képességű fiatal teológust egyházi elöljárói 1913-ban angol ösztöndíjjal Belfastba küldték. Az Írországban töltött egy évet maga Tildy is minden életrajzi interjújában megemlítette. Világszemléletét döntő módon befolyásolta az angol polgári demokrácia elveinek és gyakorlatának megismerése. Hazatértekor egy újabb, ezúttal amerikai ösztöndíj várta, de a háború közbeszólt. Így Princetown helyett egy kis Somogyi fainba, Szennára került segédlelkésznek. Politikára kezdetben nem gondolt Nagy tervekkel érkezett a még 1000 lelket sem számláló gyülekezetbe: o pápai teológia szellemiségének megfelelően szolgálni akarta a reábízottakat, legjobb tudása szerint. Kezdetben még politikára nem gondolt, de a falu szellemi, gazdasági felemelésére igen. Hamar rá kellett jönnie arra, hogy csupán tanítással, gazdaságii szakoktatással aligha ér célt. Pontosan látta, hogy a parasztság gazdasági és politikai érdekképviselet híján nem tud kitörni alárendelt helyzetéből. 1925-ben Be- reczky Alberttel együtt megalapították a Sylvester Lapkiadó- és Nyomdavállalatot. 1929 augusztusában hagyta el a nyomdát az első, parasztságnak szóló, politikai lap, a Magyar Nép. A frissen induló újság kovásza lett a szerveződésnek, összefogta a szétszórt csoportokat, irányt szabott a meglehetős tétovasággal induló vidéki kezdeményezéseknek, s egyszeriben ismertté tette Tildy Zoltán nevét. 1929 telén felgyorsult a pártszervezés. Decemberben napvilágot látott a „mező- berényi program”, egymást követték a regionális előkészítő gyűlések. 1930. október 12-én Békésen zászlót bontott a Független Kisgazda- párt. Az egybegyűltek a párt születésénél oly oda- adóan bábáskodó lelkészt választották a szervezet egyik alelnökévé. A harmincas évek első felében a párt országos hálózatának kiépítésében kulcsszerepe volt Til- dyinek. Ügyvezető alelnök- ként irányította a központi pártirodát, koordinálta a vidéki szervezést, lapot szerkesztett, sőt afféle „sajtófőnöki’’ szerepet is betöltött. Mindemellett folyamatosan járta az országot.. Egyik 1938-as parlamenti beszédében megemlítette, hogy körülbelül 3000 népgyűlésen, illetve vidéki pártrendezvényen vett részt. A szó szoros értelmében megismerte az országot, s a parasztság is megismerte őt. 1933-ban tovább bővült tevékenységi köre, a szeghalmi gyülekezet lelkészévé választotta. Az eddig elmondottakból is kiderül, hogy Tildy Zoltán elsősorban gyakorlati politikus volt. Bár a párt vezetőjeként — később képviselőként — részt vett a Kisgazdapárt programjainak kidolgozásában, de az elvi állásfoglalások során is a gyakorlati szempontokat hangsúlyozó politikus, s nem a teoretikus szólalt meg. Elvi programja néhány alap- érték és alapkövetelmény köré rendeződött. Első alapértéknek a „tiszta demokráciát”, vagyis a polgári szabadságjogokat maradéktalanul biztosító, korlátok nélküli parlamentárts demokráciát tekintette. Ennek megfelelően követelte az önkormányzati testületek szerepének növelését, s az olcsó és politikamentes közigazgatást. A kor legtöbb politikusához hasonlóan ő sem fogadta el a trianoni határokat. Gazdasági téren agrárius jellegű, szinte kizárólag a parasztság érdekvédelmét szolgáló programot vallott magáénak. Amennyire átgondolt volt programjának politikai része, annyira féloldalas és antiliberális maradt a gazdasági oldal. Nincs nyoma annak, hogy végiggondolta volna, a gazdaság egészére nézve milyen következményekkel járhat egy iparellenes, csupán egyetlen gazdasági ágazatot preferáló gazdaságpolitika. Szeghalom képviselője a Parlamentben A Kisgazdapárt alelmöke vezérszavakban összefoglalt programjának hosszú ideig épp az országos politika elsődleges fórumán, a parlamentben nem adhatott hangot. Még a Horthy-korszak nyíltszavazásos választásain is párját ritkította az az atrocitássorozat, amellyel megakadályozták, hogy mandátumhoz jusson. Több sikertelen kísérlet után 1936- ban Szeghalom képviselőjeként jutott be a törvényhozásiba. Ám a hosszú felkészülés meghozta eredményét, alig telt el két év, s pártja parlamenti csoportjának második embere lett. 1940-ben, amikor az angolszász orientációjú politikai körök kezdeményezésére Amerikába távozó Eckhardt Tibor lemondott pártvezért tisztéről, a Kisgazdapárt vezetése magától értetődőnek tekintette, hogy Tildy Zoltán lép örökébe. A háború kitörése után az ellenzék politikai tevékenységének lehetőségei beszűkültek. A Kisgazdapárt vezetői — köztük Tildy is — jó ideig elfogadták ezt az állapotot. Lojalitást vállaltak a háborúba lépett kormánnyal szemben. Csak 1942-ben mutatkozott némi mozgolódás a párt környékén. Kapcsolatot kerestek a hosszú ideig ellenfélnek tekintett szociáldemokratákkal, képviseltették magukat az ellenzéki jellegű laza szerveződésekben, majd 1943- ban kísérleteit tettek a párt vidéki szervezeteinek aktivizálására. Tildy is azok közé a politikusok közé tartozott, akik a kormányra és a kormányzóra gyakorolt nyomással próbáltak fordulatot kierőszakolni. A Kállay Miklósnak, majd Horthynak átadott memorandumok, követelések, mivel nem volt mögöttük igazi erő, vajmi kevés eredményt hoztak. A német megszállást követően Tildy ,is illegalitásba vonult. A bujkálás keserves hónapjaiban óvatosan ugyan, de részt vett az ellenállás szervezésében. Pártja nevében ő írta alá a Magyar Front programadó kiáltványát. Tildy Zoltán számára 1945. január 16-án ért véget az ostrom szenvedésekkel és félelmekkel teli időszaka. Amint egészsége megengedte, azonnal bekapcsolódott a politikai életbe. Az újrakezdés zűrzavarában a korábbinál is nagyobb feladatok vártak rá, A választásokig minden lényeges kérdés — gyakran a lényegtelenek is — a pártközi tárgyalásokon dőltek el, a Kisgazdapártot leggyakrabban Tildy képviselte. Az 1945 tavaszán kialakult politikai szituációban is tartotta magát a harmincas években megfogalmazott elveihez, csupán néhány ponton módosított álláspontján. Elfogadta adottságként a Szovjetunió jelenlétét, arra számított, hogy a szomszédos nagyhatalom valamilyen módon a béketárgyalások után is befolyásolni fogja Magyarország sorsát. Ennek megfelelően tudomásul vette a kommunisták hirtelen megnövekedett jelentőségét. Normális együttműködés kialakítására törekedett, részben mert ezt tekintette reálpoliti kának, részben azért, mert mindenképpen — engedmények árán is — elejét akarta venni egy kommunista puccs- nak. Néhány nyugodt, politikai megrázkódtatásoktól mentes évet akart, hogy a nagy összeomlás után az ország gazdaságilag talpra álljon, s a parlamentáris demokrácia konszolidálódhasson. 1945 kora őszén még úgy tűnt, Tildy jól mérte fel • a helyzetet. Saját pártján belül megszilárdította pozícióit, az augusztus 20-i nagyválasztmányon hivatalosan is pártvezérré választották, s elfogadták az általa előterjesztett határozati javasla-' tot. Biztatóan alakult a Kisgazdapárt vezére és a Kommunista Párt közötti kapcsolat. öt ebben az időben nem támadták, s ezt vonal- vezetése igazolásának tekintette. Még nem sejtette, hogy személyében a Moszkvából hazatért kommunista vezetők nem a korrekt, megegyezést kereső politikai partnert, hanem a gyenge láncszemet látják. Rákosiék viszont pontosan tudták, hogy Tildy az a kisgazda- párti vezető, aki — épp felelősségérzete miatt — egy baloldali hatalomátvétel rémével zsarolható. Tudták, hogy alkatából eredően a nagyobb erővel szemben egy idő után enged. 1945 ősze azonban még a kisgazdapárti sikerek ideje volt. A november 4-i választás 57 százalékos elsöprő győzelmet hozott. A „Tildy, Varga, Nagy Ferenc, magyar lesz a parlament!” kortes jelszó jótékonyan elfedte a párton belüli ellentéteket. A választások után a Kisgazdapárt vezére lett a miniszterelnök, 1946. február 1-jén pedig a Magyar Köztársaság elnöke. Az Ország- házban először Nagy Ferenc- köszöntötte: „...a nemzet- gyűlés közfelkiáltással még- nyiiivánuló bizalma önt iktatta be Kossuth Lajos örökébe. Magyar embert ennél nagyobb megtiszteltetés nem A Magyar Köztársaság elnökének eskütétele 1946. február 1- jén érhet, magyar emberre ennél súlyosabb örökség nem hárulhat”. Tildy Zoltán ötvenhat évesen politikai pályája csúcsára érkezett. Ám az emelkedett pillanatok után olyan hónapok következtek, amelyekben a köztársasági elnök csak a terhes örökséget érezte. Alig csendesedett el a koalíciót fenyegető egyik politikai válság, jött a másik. A súlyos választási vereségre a kommunista párt hisztérikus tömegakciókkal reagált — vagyis felrúgta a parlamentáris kereteket. Beindult a „szalámitaktika”. 1946-ban a Kisgazdapártot arra kényszerítették, hogy kizárja húsz képviselőjét, közöttük olyan vezetőket is, mint Sulyok Dezső és Vásáry István. A külső nyomás megosztotta a pártot. Tildy szembekerült a Nagy Ferenc mögé felsorakozott, a párt legnagyobb szellemi és tömegerejét adó úgynevezett „centrumcsoporttal”. A pártvezér legendás kiegyenlítő, ellentéteket elsimító képessége is kevés volt az egység helyreállításához. 1947 elején jött a „köztársaság elleni összeesküvés”, amelybe Kovács Bélát is belekeverték. A legnagyobb parlamenti párt mentelmi joggal rendelkező képviselőjét szovjet lágerbe hurcolták. A sors kegyes volt... 1948 nyarán a köztársasági elnök a teljes csődöt regisztrálhatta. A „tiszta demokrácia” felé vezető út jóvátehetetlenül eltorlaszoló- dott, a pártot, amelyre az életét tette, módszeresen szétverték. Küzdőtársai közül Varga Béla és Nagy Ferenc emigrált, Kovács Béla Emlékeim Tildy Zoltánról Előttem a Szeghalom-Vidéki Hírlap újjászületett, szemre is tetszetős első száma. Címlapján méltó emlékekkel Tildy Zoltán köztársasági elnökről. Továbbá tudósítás arról, hogy országos ünnepség színhelye lesz ma Szeghalom, szobrának avatásakor, születésének századik évfordulóján. Az olvasottak -után hiába igyekszem soraimat valamiféle jólnevelt fogalmazásba önteni. Fellobbanó emlékeim elsöprő erővel tolulnak toliam hegyére. Hiszen neked kezet nyújtott Tildy Zoltán köztársasági elnök — súgják emlékeim. — Ha valaki mégis szerénytelennek tartana azért az ország-világ előtti bejelentésért, képzelje magát a helyembe. Mentségem is van, közlési kényszeremet kamaszmércével véste belém az emlékezet. 1947 őszén, nem sokkal az iskolaév kezdése után, mi, orosházi ötödik elemista kisdiákok szegedi kiránduláson vettünk részt. A kirándulásnak több kellemes következménye is volt, de máig tartó élménye csak egy. • Ha jól emlékszem, a Dóm téren egy váratlan pillanatban tanítónk — és a magától értetődő tiszteletadás — állított bennünket sorba. Épp, hogy fülünkig ért a várakozás csendje, mikor Tildy Zoltán köztársasági elnök és kísérete megjelent köztünk, gyerekek között. Többünknek kezet nyújtott, másoknak a fejét simogatta meg. Az esemény váratlanságánál fogva aligha lehetett előkészített. Ma is ez az egyetlen városi, mégis természeti környezetbe ágyazott személyes emlékem Tildy Zoltánról. ■ További ismereteim már olvasottak, mások és a történelem által rögzített események. Ha mégis felidézek néhányat, talán időszerűségük indokolja. Egyik ilyen: 1946. február 9-én katonai pompával helyezték örök nyugalomra a főváros ostrománál elesett szovjet hősöket. Történelmi értékénél fogva érdemes felidézni a magyar közélet részéről megjelentek névsorából. A Ludovika Akadémia kertjében emelt kőemléknél rendezett ünnepségen megjelent: Tildy Zoltán köztársasági elnök, Varga Béla, a nemzetgyűlés elnöke, Nagy Ferenc miniszterelnök, Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, Sólyom László rendőr altábornagy, a kormány tagjai és mások. Előttem Tildy Zoltán beszéde, melyet 1945. április 8-án a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak a felszabadulás után tartott első budapesti nagygyűlésén mondott el. Befejező sorait idézem: „Az a Magyarország, amely felé megyünk, nem a szolgák, az elnyomottak, az éhezők és koldusok országa, hanem a dolgozók, a szabad magyarok országa. Hinni kell benne és dolgozni érte!” Ezt üzeni nekünk, közel negyvenöt év távolából Tildy Zoltán elnök úr! Verasztó Antal szovjet börtönben raboskodott. Tildy Zoltán még a helyén volt, bár az események menetét már befolyásolni sem tudta. Kegyes volt hozzá a sors, még lehetőséget sem kapott arra, hogy öregemberként valamiféle Dobi Istvánéhoz hasonló szerepet eljátsszon, hogy kol- laboránsként dekorációja legyen egy olyan diktatúrának, amely tagadja mindazon polgári, emberi és nemzeti értékeket, amelyekért egész életében harcolt. A kommunista vezetők úgy döntöttek, hogy az esetleges meglepetés elkerülése végett az utolsó nagy tekintélyű kisgazdapárti vezetőt is eltávolítják. Lemondatásá- hoz veje, Csornoky Viktor máig tisztázatlan „kémkedési ügyét” használták fel. 1948. júliusában mondott le a köztársasági elnöki tisztről. A lemondást követően nyolc éven keresztül házi- őrizetben tartották. A forradalom kitörése után még néhány napig várt, de az első hívó szóra megjelent a Parlamentben. „Sorsotok iránt, a magyár nép sorsa iránt érzett felelősség késztetett arra, hogy részt vegyek a Nagy Imre- kormányban” — mondotta 28-án este, amikor a rádióban először megszólalhatott. Megnyilatkozásai arról tanúskodnak, hogy őt is magával ragadta a forradalom láza. Október 30-án megrendültén, meghatottan beszélt a magyar nép elemi erejű felkeléséről, különösen az ifjúság hősiességéről. A november 2-án alakult kormányban is államminiszter lett, ő is megszavazta a Varsói Szerződésből való kiválást. A nyilvánosság előtt utoljára november 3-án szerepelt, Losonczy Gézával tartottak sajtótájékoztatót. * * * Bár Tildy 1956-ban is az események analizálására törekedett, a forradalom után mégis hat év börtönbüntetést »kapott. Egészségi állapotára való tekintettel 1959 áprilisában kiszabadult. 1961. augusztus 3-án halt meg. Példaképe Bethlen Gábor volt, a nagy erdélyi fejedelemhez hasonlóan üllő és verő között is meg akarta tartani a reá bízott országot, ám e iszázad a közép-európai politikusaknak nem adott olyan „korlátlan lehetőségeket”, amilyenekkel Bethlen Gábor élhetett. Így Tildy Zoltán is a tragikus sorsú politikusok számát szaporítja. Pályájának felfelé ívelő szakaszai egybeestek az ország történelmének ’ emelkedő szakaszaival, vereségei és bukásai — bármekkora egyé-- ni hibákat is követett el — a magyar demokrácia vereségei voltak. Erdész Ádám
