Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-11 / 268. szám

1989. november 11., szombat 25 év után Volt egyszer egy olimpia Tokió — gála „Kedves Barátaim! A Magyar Olimpiai Bizottság tagsága nevében tisztelettel adózom a 25 év előtti szép sportsikerck előtt. Önök kimagasló teljesítményükkel kivívták a világ sport- szerető közvéleményének elismerését. Eredményeikkel hoz­zájárultak a magyar sport hírnevének öregbítéséhez, és bíz­vást mondhatom, hogy küldöttségünk sportszerű viselkedé­se, szimpatikus magatartása révén a japán—magyar, illetve az osztrák—magyar baráti szálak is erősödtek. Sportolóink tartalmas, azóta is szeretettel ápolt emberi kapcsolatokat te­remtettek japán és osztrák vendéglátóinkkal, ezáltal meg­valósították az olimpiai mozgalom alapvető célkitűzését: a népek közötti barátkozás elősegítését. Remélem, hogy a 25. évforduló hitet és erőt ad a jelenleg sikerekért fáradozó sportszakembereknek, sportolóknak. Az Önök hajdani sikeres szereplésére való visszaemlékezés pél­daként állítható a mai fiatalság elé” — ez állt a díszes meg­hívón. alatta az aláírással: Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. Pereg a Budapest Kong­resszusi Központban Csőke József filmje — A tíz arany. Szepesi György — akkor ta­lán még többeknek Gyuri, mint ma —, szóval a képek, meg az ő hangja, így együtt, mintha mi is ott lennénk, amikor Pézsa holtversenyt eldöntő újravíváskor beviszi az utolsó találatot Arabnak. Amikor Sákovicsné Dömöl- ky Lívia lépéskitöréses egye­nes támadással győz Sisova ellen, és ezzel megvan a ki­lencedik arany. Vagy Török doktor futása, amellyel be­biztosította a győzelmet No- vikovval szemben. Meg per­sze Kozma Pici, amint gyű- ri-gyömöszöli Roscsint. Ne feledjük azonban, volt akkor ám egy olimpia Innsbruckban is. A téli, a mi Almássy Zsuzsinkkal, aki a játékok legfiatalabb ver­senyzője volt a maga 14 évével. Egyik asztalszomszé­dom éppen Zsuzsi édesany­ja. Már csak a krónikás sze­rencséje is azt diktálja, elő­ször őt kérdezzük: mi újság a mi egykori, mosolygós baj­noknőnkkel? — Zsuzsi Svájcba ment férjhez, férje számítógépek programozásával foglalkozik, de „korcsolyás", valamikor bíróként működött. Két cso­dálatos unokám van, Judit és Szabina. Most első osztá­lyosok és természetesen kor­csolyáznak. Zürich mellett laknak, ahol Zsuzsa edzös- ködik is. Innsbruckról min­dig az jut eszembe, hogy Zsuzsi első igazán nagy ver­senye volt, ott még eléggé a mezőny második felében végzett, de hát a bemutatko­zás mindig ezzel jár. Ké­sőbb aztán Gerschweiller irányításával nagyon szépen feljöttek. Évente öt-hat al­kalommal jönnek haza, egy hete is jártak itthon. Úgy­hogy, ha most nem is lehet itt, mindenről beszámolok majd nekik, biztosan nagy örömmel hallgatják... — mondja leplezetlen büszke­séggel Rózsika néni. 99P Napjaink politikaiélet-vál- tozásainak természetes vele­járója, hogy az alternatív szervezetek, ellenzéki pártok képviselői is a gála vendé­gei. Mint például Kádár György, a Magyar Demok­rata Fórum elnökségének tagja, aki a külügyi bizott­ságban is dolgozik. — Bizonyára önöket is a MOB hívta meg? — Minket kivételesen nem. A nemzetközi kapcsolataink révén lehetünk itt. Japán egy demokratikus ország, azt hiszem, számunkra példakép lehet, mint ahogy minden demokratikus ország. Ezért vettük szívesen, hogy követ­ségük ránk is gondolt. Hogy miért tapsoltam különösen lelkesen, amikor Schmitt Pál a köztársaság szót említette? Mert felemelő volt, s pél­dázta, hogy a sport része a politikának. — Mintha eddig ezt önök nemigen fedezték volna fel. (3 °Q) MAGYAR OLIMPIAI BIZOTTSÁG ■ ; S*™ — Ha úgy érti, hogy nem használtuk ki, akkor egyet­értek, de mindenképpen tö,- rekszünk erre. Ügy tudom például, hogy Kárpáti György — aki Glatz Árpád­dal együtt tagja a mi politi­kai formációnknak — azt tervezi, hogy hamarosan megszervezi az MDF sport- tevékenységét. így aztán egy idő múlva, remélem, már nem mondhatom azt, amit most, nevezetesen, hogy itt ezen az estélyen még mi is keveseket ismerünk, s min­ket is kevesen ismernek. «9 A hangulat egyfolytában kitűnő, pedig még csak most következik az egyik fénypont, a Kagamiwari. Ne találgassák, ez egy ősi japán szertartás. A K agami a szakés hordó tetejét, a wari azt jelenti — betömi. A szaké? Csodás aromájú rizspálinka. A szertartás csak különösen kiemelkedő ünnepélj’es alkalmakhoz kapcsolódik. A hordót ezút­tal nem akárkik állják kö­rül: Franzoise Zeifel asz­szony, a Nemzetközi Olim­piai Bizottság igazgatónője, őexelenciája Eije Seki, Ja­pán magyarországi nagykö­vete, Igara Csiharu, a MOB Japánt képviselő végrehajtó bizottsági tágja, tudományos akadémiánk elnöke, Berend T. Iván, egyik tokiói baj­nokunk, Pólyák Imre, és természetesen Scmitt Pál. Roppannak a fakalapá­csok, kicsordul a szaké, amely aztán kocka alakú fa­poharakba, vagyis maszuk- ba kerül, s mellé boldogu­lást, jó egészséget kívánnak a házigazdák. A téli olim­piai játékokra kandidáló Nagano város külön köszön­tője ez. Merthogy Japán nemcsak 1964-ben rendezett olimpiát, 1998-ban is szeret­né! El ne feledjünk még vala­mit: a szertartás kívánalmai szerint a hordó fedelének Joiso! — illik kiáltani, amikor feltörik a szakés hordót A szerző felvétele feltörésekor mindenkinek azt kell kiáltania: „Joiso!” Hjt akkor joiso! 99P Fájdalom, mennyien nem lehetnek már részesei a gá­lának. Kegyetlenül hosszú a lista: dr. Csanádi Árpád, Kanizsa Tivadar, Szepesi Gusztáv, Boros Ottó, Kozma Pista, dr. Lakat Karoly, Dó­ka gyúró, Gulyás Gyula ... Csak néhányan, azok közül, akik a küldöttség élén, a medencében, a birkózósző­nyegen, a kispadon, vagy éppen a rádiósfülkében vol­tak szereplői azoknak a cso­dálatos napoknak. És vannak, akiknek zse­bében ugyan ott lapul a meghívó, s bár nem lehet­nek itt, gondolatuk, szívük itt jár ezen az estén. Egy táviratot olvas fel a házi­gazda. Érdemes idézni: „Sok szeretettel gondolunk rátok és lélekben veletek vagyunk a szép jubileumon. Remél­jük, hogy még sok ilyen ün­nepségben lesz részünk, erő­ben és egészségben. Baráti üdvözlettel dr. Kárpáti Gyu­ri és Joan Avelange." A futballisták asztaltársa­ságánál Bene és Ihász viszi a szót. Óriásiakat nevetnek, messziről is érezhető egyko­ri nagy csaták emlékeit idé­zik fel. Mi Palotai Károllyal beszélgetünk, aki egy kicsit a békéscsabaiakat is képvi­selte Tokióban. (S ha már itt tartunk, ne feledjük, a távol-keleti városban a kö- zéptávfuló Such Ida számí­tott még viharsarkinak.) — Fantasztikus öröm a ré­gi harcostársakkal találkoz­ni, így együtt nem is ültünk azóta! Az olimpia számomra azért is a csúcs, mert nem­csak egy sportág krémje ta­lálkozik, hanem valameny- nyié. Sokat beszélgettünk az imént a tokiói sikert meg­alapozó afrikai túráról, no, és a későbbi meccsekről is. S milyen érdekes az élet, bizonyára mások is emlékez­nek arra, hogy milyen nagy csatát vívtunk a jugoszlá- vokkal, amikor 6—5-re győz­tünk. A későbbi világsztárok közül Dzsajics játszott fan­tasztikusan a mi Bene Fe­rink mellett, aki mindent megtett azért, hogy gólratö- rően játsszon. Én azonban egy sok-sok évvel későbbi St. Etienne—Bayer München Európa Kupa-döntőn talál­koztam egykori ellenfelem­mel, a középcsatár Oszim- mal, aíkkor már játékvezető­ként. És amikor megláttuk egymást, természetesen a to­kiói csata jutott eszünkbe... Hogy rúgtam-e olimpiai gólt? Csak a selejtezőkön; a svédek és a spanyolok el­len, persze erre is szívesen emlékszem. Palotai azt mondja, aki sportolt, mindig jobban tud azonosulni a sportolók ügyes-bajos dolgaival, gond­jaival, amelyből manapság bőven akad. 1971 óta sport­vezető, jelenleg a Győr-Sop- ron Megyei Tanács sport- igazgatóságának helyettes vezetője, s változatlanul azon fáradozik, hogy a sport megbecsülése ne csökkenjen társadalmunkban. «P Külön elismerés a szer­vezőknek azért az ötletért, hogy nemcsak az egykori, a mai bajnokokat is meghív­ták. Martinék János 1965- ben született, vagyis csak később ismerhette meg az akkori győzelmek króniká­ját. — Valóban, itt a filmen láttam . talán másodszorra, miként is lett bajnok kapi­tányunk és a csapat Tokió­ban. Nagyon büszke vagyok rá, hogy mi öttusázók akkor is letettük a névjegyünket... De sokat beszélgettem azóta Müller Katival, Szaniszló Józsival, Kamuti Jenővel, Bene Ferivel is az akkori csapatból. Talán nem sértek meg senkit azonban, ha azt mondom, számomra az örök példakép Balczó Bandi. Én sokáig csak a társaság ked­véért sportoltam Benedek Feri bácsi keze alatt, és hosszú idő után ébredtem rá az igazi öttusázás érté­keire, éppen Balczó példája nyomán. Fábián István B békéscsabai lányok „féléves bizonyítványából” fl női kézilabda NB I őszi fordulói után A Bp. Postás elleni gólzáporos győzelemmel végződött mérkőzéssel fejezték be a Békéscsabai Előre Spartacus NB I-es női kézilabdázói az 1989—90-es bajnokság első félidejét. Lezárult egy szakasz, s mint az ilyen esetek­ben mindig, a szakemberek értékelik az elmúlt idősza­kot. Mérlegre helyezik az elvárásokat és a ténylegesen elért eredményeket. Megkeresik azokat a kritikus ténye­zőket, amelyek a produkciót döntően befolyásolták. Az egyéni és csapatteljesítmények részletes elemzésével igyekeznek meghatározni azokat az elveket, amelyek alapján kialakíthatják későbbi tevékenységüket. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével próbáltuk meg Szabó Károly edző segítségével kiállítani az együttes féléves „bizonyítványát”. — A hetedik helyen vé­geztek, 14 ponttal zárták az őszi szezont. Hogyan érté­keli az elért eredményt? — A teljesítmény nagyjá­ból fedi az előzetes elkép­zeléseket, hiszen a szakosz­tály vezetés a 4—7. helyre várta a csapatot. Hazai pá­lyán veretlenek maradtunk, öt győzelem mellett két dön­tetlenünk volt. Ez jónak mondható, bár ha meggon­dolom, hogy a BHG SE és a Bp. Spartacus elleni mérkő­zéseinket meg is nyerhettük volna, sajnálom az elvesz­tett két pontot. Idegenben nem ment ilyen jól, mert győznünk nem sikerült, és csak a Herz-FTC és a PMSC otthonában sikerült ponthoz jutnunk. — Minek tulajdonítja ezt a felemás szereplést? — Alapvetően a rutinta­lanságunknak, ami viszont elsősorban abból adódik, hogy sok az olyan fiatal já­tékosunk, akik már most is fontos szerepet töltenek be. Náluk még természetes do­log a formaingadozás. Igaz, abba, hogy rájuk ilyen nagy feladat hárult, a kényszerű­ség is beleszólt. Hiszen a csapatkapitány Hankóné •csak öt mérkőzésen vett részt, utána sérülése miatt már nem számíthattam rá. Ugyanúgy, ahogy Bollára sem, akit műtétje teljesen visszavetett, és csak a kísér­letezés szintjén próbálkoz­hattam vele. És az idegen­beli sikeres szerepléshez — a felkészültségen kívül — nagy tapasztalatra is szükség van. De itthon is felemás volt a játékunk, bár ez az eredményen nem látszik. A DVSC, a Dunaújváros és a BHG elleni mérkőzések — elsősorban a mi jóvoltunk­ból — magas színvonalúak voltak, míg a Borsodi Bá­nyász, Bp. Spartacus és a Bp. Postás ellen kimondot­tan gyengén játszottunk. — Egy csapat összteljesít­ménye végsősoron az egyé­ni eredményességtől, illetve eredménytelenségtől függ. Figyelembe véve azt, hogy előzetesen mi volt az elvá­rása, hogyan ítéli meg a já­tékosok szereplését külön- külön? — Minden mérkőzés után 1—10-ig osztályozok. Ezek alapján számolom ki az át­lagteljesítményeket. A leg­egyenletesebben Hankóné szerepelt, igaz, hogy ő csak öt mérkőzésen játszott, így ez egy kicsit csalóka képet mutat. Azok közül, akik mind a tizenkétszer pályára léptek, Hochrajter volt a legjobb. Ez azért is örven­detes, mert ő az egyik leg­fiatalabb, s ha meglesz a kellő rutinja, sorozatosan nyújthat kiváló teljesít­ményt. öt Kisuczki, Sala­mon és Gyöngyösi követi, megközelítőleg azonos pont­számmal. Közülük Gyön­gyösi azt tette, amit vártunk tőle, egyenletesen jól védett. Kisuczkinak mérkőzéseken belül, Salamonnak meccsen­ként változott a teljesítmé­nye. A listámon Kasik és Thaiszné következik. Ök megfeleltek. Kár, hogy ka­pusunk megsérült, mert iga­zán jó formában volt. Utá­nuk a fiatalok jönnek, sor­rendben: Mezőségi, Bohus. Kovács, Máté, Sávolt. Nekik kisebb-nagyobb szerepek ju­tottak, melyeket amúgy „fia­talosan” hol kiválóan, hol gyengébben sikerült megol­daniuk. Viszont mindegyi­kükben „benne van a lehe­tőség”. Tulajdonképpen kel­lemes gondot jelent, hogy sok tinédzser van nálunk, mert ha továbbra is így fej­lődnek mint eddig, néhány év múlva már merészebb terveket is meg tudunk va­lósítani. — Végül összegezve a ta­pasztalatokat, milyen tanul­ságokkal szolgált az elmúlt évad? Ezek alapján hogyan határozná meg a közeljövő legfontosabb feladatait? — Még a nyáron meggyő­ződtem róla, hogy igen elté­rő a lányok fizikai állapota. 'Volt, aki sérülés, és volt — elsősorban az ifjúsági válo­gatottak —, aki a sok ver­seny miatt nem tudott eleget edzeni. A bajnokságban ki­derült, hogy többen techni­kai hiányosságokkal küzde­nek, de ezeket a hibákat sok gyakorlással korrigálni le­het. Taktikailag is van mit tanulnunk. De mivel szinte teljesen saját nevelésű játé­kosaink vannak — és remé­lem, hogy még sokáig együtt is maradnak —, a szükséges, testre szabott variációkat még lesz alkalmunk begya­korolni. Tulajdonképpen en­nek a három tényezőnek, a fizikai állapotnak, a techni­kai készségeknek és a tak­tikai érettségnek a fejlesz­tését — ebben a sorrendben — tartom a közeli jövő leg­fontosabb feladatainak. Férencz Rezső Hochrajter kapura lövési kísérletét hárítják a Bp. Spartacus védői. Ez volt az egyik döntetlenül végződött hazai mér­kőzés BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató-főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes; Adamik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba. Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844. igazgató-főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap­kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba. Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom