Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
1989. november 11., szombat 25 év után Volt egyszer egy olimpia Tokió — gála „Kedves Barátaim! A Magyar Olimpiai Bizottság tagsága nevében tisztelettel adózom a 25 év előtti szép sportsikerck előtt. Önök kimagasló teljesítményükkel kivívták a világ sport- szerető közvéleményének elismerését. Eredményeikkel hozzájárultak a magyar sport hírnevének öregbítéséhez, és bízvást mondhatom, hogy küldöttségünk sportszerű viselkedése, szimpatikus magatartása révén a japán—magyar, illetve az osztrák—magyar baráti szálak is erősödtek. Sportolóink tartalmas, azóta is szeretettel ápolt emberi kapcsolatokat teremtettek japán és osztrák vendéglátóinkkal, ezáltal megvalósították az olimpiai mozgalom alapvető célkitűzését: a népek közötti barátkozás elősegítését. Remélem, hogy a 25. évforduló hitet és erőt ad a jelenleg sikerekért fáradozó sportszakembereknek, sportolóknak. Az Önök hajdani sikeres szereplésére való visszaemlékezés példaként állítható a mai fiatalság elé” — ez állt a díszes meghívón. alatta az aláírással: Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. Pereg a Budapest Kongresszusi Központban Csőke József filmje — A tíz arany. Szepesi György — akkor talán még többeknek Gyuri, mint ma —, szóval a képek, meg az ő hangja, így együtt, mintha mi is ott lennénk, amikor Pézsa holtversenyt eldöntő újravíváskor beviszi az utolsó találatot Arabnak. Amikor Sákovicsné Dömöl- ky Lívia lépéskitöréses egyenes támadással győz Sisova ellen, és ezzel megvan a kilencedik arany. Vagy Török doktor futása, amellyel bebiztosította a győzelmet No- vikovval szemben. Meg persze Kozma Pici, amint gyű- ri-gyömöszöli Roscsint. Ne feledjük azonban, volt akkor ám egy olimpia Innsbruckban is. A téli, a mi Almássy Zsuzsinkkal, aki a játékok legfiatalabb versenyzője volt a maga 14 évével. Egyik asztalszomszédom éppen Zsuzsi édesanyja. Már csak a krónikás szerencséje is azt diktálja, először őt kérdezzük: mi újság a mi egykori, mosolygós bajnoknőnkkel? — Zsuzsi Svájcba ment férjhez, férje számítógépek programozásával foglalkozik, de „korcsolyás", valamikor bíróként működött. Két csodálatos unokám van, Judit és Szabina. Most első osztályosok és természetesen korcsolyáznak. Zürich mellett laknak, ahol Zsuzsa edzös- ködik is. Innsbruckról mindig az jut eszembe, hogy Zsuzsi első igazán nagy versenye volt, ott még eléggé a mezőny második felében végzett, de hát a bemutatkozás mindig ezzel jár. Később aztán Gerschweiller irányításával nagyon szépen feljöttek. Évente öt-hat alkalommal jönnek haza, egy hete is jártak itthon. Úgyhogy, ha most nem is lehet itt, mindenről beszámolok majd nekik, biztosan nagy örömmel hallgatják... — mondja leplezetlen büszkeséggel Rózsika néni. 99P Napjaink politikaiélet-vál- tozásainak természetes velejárója, hogy az alternatív szervezetek, ellenzéki pártok képviselői is a gála vendégei. Mint például Kádár György, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja, aki a külügyi bizottságban is dolgozik. — Bizonyára önöket is a MOB hívta meg? — Minket kivételesen nem. A nemzetközi kapcsolataink révén lehetünk itt. Japán egy demokratikus ország, azt hiszem, számunkra példakép lehet, mint ahogy minden demokratikus ország. Ezért vettük szívesen, hogy követségük ránk is gondolt. Hogy miért tapsoltam különösen lelkesen, amikor Schmitt Pál a köztársaság szót említette? Mert felemelő volt, s példázta, hogy a sport része a politikának. — Mintha eddig ezt önök nemigen fedezték volna fel. (3 °Q) MAGYAR OLIMPIAI BIZOTTSÁG ■ ; S*™ — Ha úgy érti, hogy nem használtuk ki, akkor egyetértek, de mindenképpen tö,- rekszünk erre. Ügy tudom például, hogy Kárpáti György — aki Glatz Árpáddal együtt tagja a mi politikai formációnknak — azt tervezi, hogy hamarosan megszervezi az MDF sport- tevékenységét. így aztán egy idő múlva, remélem, már nem mondhatom azt, amit most, nevezetesen, hogy itt ezen az estélyen még mi is keveseket ismerünk, s minket is kevesen ismernek. «9 A hangulat egyfolytában kitűnő, pedig még csak most következik az egyik fénypont, a Kagamiwari. Ne találgassák, ez egy ősi japán szertartás. A K agami a szakés hordó tetejét, a wari azt jelenti — betömi. A szaké? Csodás aromájú rizspálinka. A szertartás csak különösen kiemelkedő ünnepélj’es alkalmakhoz kapcsolódik. A hordót ezúttal nem akárkik állják körül: Franzoise Zeifel aszszony, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság igazgatónője, őexelenciája Eije Seki, Japán magyarországi nagykövete, Igara Csiharu, a MOB Japánt képviselő végrehajtó bizottsági tágja, tudományos akadémiánk elnöke, Berend T. Iván, egyik tokiói bajnokunk, Pólyák Imre, és természetesen Scmitt Pál. Roppannak a fakalapácsok, kicsordul a szaké, amely aztán kocka alakú fapoharakba, vagyis maszuk- ba kerül, s mellé boldogulást, jó egészséget kívánnak a házigazdák. A téli olimpiai játékokra kandidáló Nagano város külön köszöntője ez. Merthogy Japán nemcsak 1964-ben rendezett olimpiát, 1998-ban is szeretné! El ne feledjünk még valamit: a szertartás kívánalmai szerint a hordó fedelének Joiso! — illik kiáltani, amikor feltörik a szakés hordót A szerző felvétele feltörésekor mindenkinek azt kell kiáltania: „Joiso!” Hjt akkor joiso! 99P Fájdalom, mennyien nem lehetnek már részesei a gálának. Kegyetlenül hosszú a lista: dr. Csanádi Árpád, Kanizsa Tivadar, Szepesi Gusztáv, Boros Ottó, Kozma Pista, dr. Lakat Karoly, Dóka gyúró, Gulyás Gyula ... Csak néhányan, azok közül, akik a küldöttség élén, a medencében, a birkózószőnyegen, a kispadon, vagy éppen a rádiósfülkében voltak szereplői azoknak a csodálatos napoknak. És vannak, akiknek zsebében ugyan ott lapul a meghívó, s bár nem lehetnek itt, gondolatuk, szívük itt jár ezen az estén. Egy táviratot olvas fel a házigazda. Érdemes idézni: „Sok szeretettel gondolunk rátok és lélekben veletek vagyunk a szép jubileumon. Reméljük, hogy még sok ilyen ünnepségben lesz részünk, erőben és egészségben. Baráti üdvözlettel dr. Kárpáti Gyuri és Joan Avelange." A futballisták asztaltársaságánál Bene és Ihász viszi a szót. Óriásiakat nevetnek, messziről is érezhető egykori nagy csaták emlékeit idézik fel. Mi Palotai Károllyal beszélgetünk, aki egy kicsit a békéscsabaiakat is képviselte Tokióban. (S ha már itt tartunk, ne feledjük, a távol-keleti városban a kö- zéptávfuló Such Ida számított még viharsarkinak.) — Fantasztikus öröm a régi harcostársakkal találkozni, így együtt nem is ültünk azóta! Az olimpia számomra azért is a csúcs, mert nemcsak egy sportág krémje találkozik, hanem valameny- nyié. Sokat beszélgettünk az imént a tokiói sikert megalapozó afrikai túráról, no, és a későbbi meccsekről is. S milyen érdekes az élet, bizonyára mások is emlékeznek arra, hogy milyen nagy csatát vívtunk a jugoszlá- vokkal, amikor 6—5-re győztünk. A későbbi világsztárok közül Dzsajics játszott fantasztikusan a mi Bene Ferink mellett, aki mindent megtett azért, hogy gólratö- rően játsszon. Én azonban egy sok-sok évvel későbbi St. Etienne—Bayer München Európa Kupa-döntőn találkoztam egykori ellenfelemmel, a középcsatár Oszim- mal, aíkkor már játékvezetőként. És amikor megláttuk egymást, természetesen a tokiói csata jutott eszünkbe... Hogy rúgtam-e olimpiai gólt? Csak a selejtezőkön; a svédek és a spanyolok ellen, persze erre is szívesen emlékszem. Palotai azt mondja, aki sportolt, mindig jobban tud azonosulni a sportolók ügyes-bajos dolgaival, gondjaival, amelyből manapság bőven akad. 1971 óta sportvezető, jelenleg a Győr-Sop- ron Megyei Tanács sport- igazgatóságának helyettes vezetője, s változatlanul azon fáradozik, hogy a sport megbecsülése ne csökkenjen társadalmunkban. «P Külön elismerés a szervezőknek azért az ötletért, hogy nemcsak az egykori, a mai bajnokokat is meghívták. Martinék János 1965- ben született, vagyis csak később ismerhette meg az akkori győzelmek krónikáját. — Valóban, itt a filmen láttam . talán másodszorra, miként is lett bajnok kapitányunk és a csapat Tokióban. Nagyon büszke vagyok rá, hogy mi öttusázók akkor is letettük a névjegyünket... De sokat beszélgettem azóta Müller Katival, Szaniszló Józsival, Kamuti Jenővel, Bene Ferivel is az akkori csapatból. Talán nem sértek meg senkit azonban, ha azt mondom, számomra az örök példakép Balczó Bandi. Én sokáig csak a társaság kedvéért sportoltam Benedek Feri bácsi keze alatt, és hosszú idő után ébredtem rá az igazi öttusázás értékeire, éppen Balczó példája nyomán. Fábián István B békéscsabai lányok „féléves bizonyítványából” fl női kézilabda NB I őszi fordulói után A Bp. Postás elleni gólzáporos győzelemmel végződött mérkőzéssel fejezték be a Békéscsabai Előre Spartacus NB I-es női kézilabdázói az 1989—90-es bajnokság első félidejét. Lezárult egy szakasz, s mint az ilyen esetekben mindig, a szakemberek értékelik az elmúlt időszakot. Mérlegre helyezik az elvárásokat és a ténylegesen elért eredményeket. Megkeresik azokat a kritikus tényezőket, amelyek a produkciót döntően befolyásolták. Az egyéni és csapatteljesítmények részletes elemzésével igyekeznek meghatározni azokat az elveket, amelyek alapján kialakíthatják későbbi tevékenységüket. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével próbáltuk meg Szabó Károly edző segítségével kiállítani az együttes féléves „bizonyítványát”. — A hetedik helyen végeztek, 14 ponttal zárták az őszi szezont. Hogyan értékeli az elért eredményt? — A teljesítmény nagyjából fedi az előzetes elképzeléseket, hiszen a szakosztály vezetés a 4—7. helyre várta a csapatot. Hazai pályán veretlenek maradtunk, öt győzelem mellett két döntetlenünk volt. Ez jónak mondható, bár ha meggondolom, hogy a BHG SE és a Bp. Spartacus elleni mérkőzéseinket meg is nyerhettük volna, sajnálom az elvesztett két pontot. Idegenben nem ment ilyen jól, mert győznünk nem sikerült, és csak a Herz-FTC és a PMSC otthonában sikerült ponthoz jutnunk. — Minek tulajdonítja ezt a felemás szereplést? — Alapvetően a rutintalanságunknak, ami viszont elsősorban abból adódik, hogy sok az olyan fiatal játékosunk, akik már most is fontos szerepet töltenek be. Náluk még természetes dolog a formaingadozás. Igaz, abba, hogy rájuk ilyen nagy feladat hárult, a kényszerűség is beleszólt. Hiszen a csapatkapitány Hankóné •csak öt mérkőzésen vett részt, utána sérülése miatt már nem számíthattam rá. Ugyanúgy, ahogy Bollára sem, akit műtétje teljesen visszavetett, és csak a kísérletezés szintjén próbálkozhattam vele. És az idegenbeli sikeres szerepléshez — a felkészültségen kívül — nagy tapasztalatra is szükség van. De itthon is felemás volt a játékunk, bár ez az eredményen nem látszik. A DVSC, a Dunaújváros és a BHG elleni mérkőzések — elsősorban a mi jóvoltunkból — magas színvonalúak voltak, míg a Borsodi Bányász, Bp. Spartacus és a Bp. Postás ellen kimondottan gyengén játszottunk. — Egy csapat összteljesítménye végsősoron az egyéni eredményességtől, illetve eredménytelenségtől függ. Figyelembe véve azt, hogy előzetesen mi volt az elvárása, hogyan ítéli meg a játékosok szereplését külön- külön? — Minden mérkőzés után 1—10-ig osztályozok. Ezek alapján számolom ki az átlagteljesítményeket. A legegyenletesebben Hankóné szerepelt, igaz, hogy ő csak öt mérkőzésen játszott, így ez egy kicsit csalóka képet mutat. Azok közül, akik mind a tizenkétszer pályára léptek, Hochrajter volt a legjobb. Ez azért is örvendetes, mert ő az egyik legfiatalabb, s ha meglesz a kellő rutinja, sorozatosan nyújthat kiváló teljesítményt. öt Kisuczki, Salamon és Gyöngyösi követi, megközelítőleg azonos pontszámmal. Közülük Gyöngyösi azt tette, amit vártunk tőle, egyenletesen jól védett. Kisuczkinak mérkőzéseken belül, Salamonnak meccsenként változott a teljesítménye. A listámon Kasik és Thaiszné következik. Ök megfeleltek. Kár, hogy kapusunk megsérült, mert igazán jó formában volt. Utánuk a fiatalok jönnek, sorrendben: Mezőségi, Bohus. Kovács, Máté, Sávolt. Nekik kisebb-nagyobb szerepek jutottak, melyeket amúgy „fiatalosan” hol kiválóan, hol gyengébben sikerült megoldaniuk. Viszont mindegyikükben „benne van a lehetőség”. Tulajdonképpen kellemes gondot jelent, hogy sok tinédzser van nálunk, mert ha továbbra is így fejlődnek mint eddig, néhány év múlva már merészebb terveket is meg tudunk valósítani. — Végül összegezve a tapasztalatokat, milyen tanulságokkal szolgált az elmúlt évad? Ezek alapján hogyan határozná meg a közeljövő legfontosabb feladatait? — Még a nyáron meggyőződtem róla, hogy igen eltérő a lányok fizikai állapota. 'Volt, aki sérülés, és volt — elsősorban az ifjúsági válogatottak —, aki a sok verseny miatt nem tudott eleget edzeni. A bajnokságban kiderült, hogy többen technikai hiányosságokkal küzdenek, de ezeket a hibákat sok gyakorlással korrigálni lehet. Taktikailag is van mit tanulnunk. De mivel szinte teljesen saját nevelésű játékosaink vannak — és remélem, hogy még sokáig együtt is maradnak —, a szükséges, testre szabott variációkat még lesz alkalmunk begyakorolni. Tulajdonképpen ennek a három tényezőnek, a fizikai állapotnak, a technikai készségeknek és a taktikai érettségnek a fejlesztését — ebben a sorrendben — tartom a közeli jövő legfontosabb feladatainak. Férencz Rezső Hochrajter kapura lövési kísérletét hárítják a Bp. Spartacus védői. Ez volt az egyik döntetlenül végződött hazai mérkőzés BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató-főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes; Adamik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba. Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844. igazgató-főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba. Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
