Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-27 / 281. szám

/ 1989. november 27., hétfő o / Le veled, vérnyomás! 9 Ettől a kezdeményezéstől 9 nem megy fel a pumpa Nem szeretném különö­sebben ecsetelni, hogy ma­napság mi mindentől megy fel az emberben a pumpa. Lassan elég bekapcsolni a rádiót, vagy a televíziót, mondjuk egy kormányülés után, és máris érezhetően pezsegni kezd a vérünk. Én például kimondottan kíván­csi lettem volna néhány hon­fitársam vérnyomására ak­kor, amikor értesült valuta- ellátmánya lefaragásáról. Gondolom, az idő tájt egy­két ikörösladányi Mini Press Klub-tag is ösztönösen nyúlt egy kis fekete dobozka után, amiben saját vérnyomásmé­rő műszere pihent. Hogy mi is ez a Mini Press Klub, és miért van a tagoknak vérnyomásmérő­jük? Bevallom, ez mindad­dig rejtély volt előttem is, amíg a napokban részt nem vettem egy bemutató foglal­kozáson a ladányi vadász­házban. Annyit már az aj­tóban állóktól is megtud­tam, hogy a klub tagjai a magas vérnyomás ellen küz­denek. De így? — gondol­tam magamban, amikor be­léptem a nagyterembe, és megláttam a „terülj-terülj asztalkákat”, tele sok-sok finomsággal. Elképedésemet rögtön észrevette Marosi Gézáné, a táplálkozás- egészség szakcsoport vezető­je. mellesleg a település ét­termének főszakácsa. — A látszat csal — mond­ta nevetve —, hiszen a töl­tött fasírt és a rántott sze­let szójából, a sütemények pedig mézzel készültek. — Mit szólna mindehhez a férje? — Az itt látható étkeket otthon is próbálom elfogad­tatni a családdal, de a fér­jemnél nehezen megy az átállás. A szóját gombaízű­nek tartja — amit nem sze­ret —, így ő marad tovább­ra is a húsnál. Az utolsó mondatokat már együtt hallgattuk Rad- nai Józsefné nyugdíjas taní­tónővel, aki éppen vérnyo­másmérő műszerét pakolta el nagy gonddal. — Biztosan az idegesség tette, de most 180/110-re ment fel a vérnyomásom. Utoljára akkoi volt ilyen magas, amikor a nővéremet műtötték — mutatja az ál­tala vezetett naplóban. — Amúgy, ha egy kicsit sétá­lok a kertben, kertészkedem, egyből rendbejövök. — A vérnyomásmérés for­télyait hol tetszett megta­nulni? — Volt a településen egy tanfolyam, aminek a végén vizsgázni lehetett. Miután sikerült, már csak annyi dol­gom volt, hogy 1200 forin tért megvegyem a masinát, és mérni kezdjek. Magam­nak és másoknak. Az utób­bi két évben mi, klubtagok 12 ezerszer mértünk vérnyo­mást a lakosság körében, díjmentesen. — Kinek az ötlete volt a klub létrehozása? — Az ötlet Kovács dok­tor úrtól, a körzeti orvo­sunktól ered, aki ellenőrzi naplóinkat és ennek megfe­lelően beállítja a gyógyszer- adagot. Nézze, most éppen Karakasnak viszik a tablet- ! tát, biztos felszökött a vér­nyomása. Mire Karakas Gyulához érek, már megtörtént a cso­da. A 190/100-as vérnyomás két tabletta hatására félóra alatt lement 160/80-ra. A nagy forgatagban sike­rült néhány szót váltani dr. Kovács Zoltánnal is. — Ügy látom, a község­ben az öngondozás által tényleg jobban odafigyelnek az emberek a várnyomásuk­ra, és megpróbálnak tenni is a betegség ellen. Mi a véle- \ ménye a szakmának a klub­ról? — Nagy az érdeklődés a munkánk iránt, amit bizo- j nyit, hogy mostani bemuta- j tónkra eljött dr. Rácz László megyei főorvos, dr. Kási Gyula a Gyulai Tüdőgyógyá­szati Szakkórház főigazgató főorvosa és Iványi János címzetes egyetemi docens, a gyulai 1. sz. belgyógyászati osztály vezető főorvosa. — ön bemutatott itt egy saját találmányt is. —■ Olyan vérnyomásmérő műszerről van szó, ami egy időpontban mind a négy végtag vérnyomását méri, és pulzust számol. Remélem, ennek forgalmazására ha- jj marosan sor kerülhet. A jó hangulatú rendez- \ vény végén én sem kerül­hettem el sorsomat, egy óvatlan pillanatban szakértő kezek egyből rámcsatoltak egy vérnyomásmérőt. Hogy mennyi volt az én vérnyo­másom? Tudják, aznap so­kat hallgattam a rádiót... Ny. L. Miért vált meg Szarka Péter az MDF-től? Az MDF békéscsabai szer­vezetének keddi, késő esté­be nyúló zárt ülése után Szarka Pétertől, a helyi el­nökség tagjától azt kérdez­tem, vajon igaz-e a hír, mi­szerint megválik a szerve­zettől? — A hír igaz. Az előző pénteken visszaadtam a tag­sági könyvemet. — Milyen indíttatásból tet­te ezt? — Több oka volt lemon­dásomnak és kilépésemnek. Amikor a Magyar Demokra­ta Fórum zászlót bontott, az egyik alaptétele az volt, hogy az országban kialakult morális válságot próbálja leküzdeni. Most úgy érzem, hogy éppen az országos el­nökség bojkottfelhívása ala­kított ki morális válságot a tagságon belül és bennem is. Ezek után a tagság vezeté­sét csak meghasonlással tudnám vállalni, mert nem értek egyet a bojkottfelhí­vással. Azzal sem, ahogy ezt a döntést az elnökség meg­hozta. Antidemokratikusnak érzem, mert csak egy 15 tagú vezetőség döntött a bojkott mellett. A legutolsó választmányi ülésen tudo­másom szerint a bojkottról nem esett szó. Ezek után apolitikusnak tartom az el­nökség lépését, — Itt, a zárt ülés után a tagság jelezte, hogy szüksé­gük van önre. Ezek után is fenntartja a döntését? — Igen. Ha rám szükség van a szervezetben, akkor fel kell tennem azt a kér­dést, hogy az országos el­nökségnek szüksége van-e a tagságára. Én úgy vettem észre az elnökség döntésé­ből, íhogy rám nincs szük­sége, az én véleményem, Szarka Péteré nem számít. Márpedig mi azért szerve­ződtünk, hogy ne felülről döntsék el, mit képvisel lent a tagság, hanem azért, hogy az emberek alulról döntsék el, hogyan alakuljon az or­szágos MDF-politika. Ügy érzem, nem én hagytam el a szervezetet, hanem az en­gem. — Azt is lehetett hallani mostanában, hogy a helyi elnökségi tagok között némi nézeteltérés volt. Ez közre­játszott a lemondásában? — Ilyesmi nem befolyá­solta a döntésemet. Politikai viták természetesen voltak, de az elnökségen bélül kü­lönösebb személyeskedő jel­legűek, vagy olyan nézetel­térések, amelyek bomlasz- tólag hatottak volna a szer­vezetre, nem fordultak elő. Szokolay Zoltánnal is min­dig meg tudtunk egyezni. Az kétségtelen, hogy viták eredményeként. h. A. Vers­és prózamondók Békésen A MEDOSZ megyei bizottsága évente rendna vers- és próza­mondó versenyt munikásfiata- 1 oknak és tanulóknak. Az idei .megyei döntőt, amely már e tizenhatodik, a minap « Béké­si Fehér Balos Mezőgazdasági Szakközépiskolában és Szak­munkásképző Intézetben tar­tották meg, A mintegy 20 résztvevőt — iskoláik: legjobb­jait — a vendéglátó intézmény nevében Bartyik János igaz­gatóhelyettes köszöntötte. Bé­késre elküldte Versenyzőit a gyomaendrődi mezőgazdasági szakközépiskola', az eleki me­zőgazdasági és ipari szakmun­kásképző intézet, a Battomyai Mikes Kelemen Gimnázium:, az orosházi mezőgazdasági szak- középiskola, és természetesen a helyi mezőgazdasági középisko­la. Csokonai. Balassi. Ady, Jó­zsef Attila, Pákolitz István, Csoóri Sándor, Sütő András és még sok-sok íróitk, költőnk sorai keltek életre a versmon- dóik által. Teljesítményüket ér­tékelve Szües Alajosné, a zsűri elnöke elmondhatta, többsé­gükben értették a verset, fő­ként a szabadon választott ka­tegóriában sikerült megcsillog­tatniuk egyéniségüket. Szimpatikus ifjú vers- és pró­zamondókat hallhattunk, akik tanúságot tettek Békésen, iro- dalomszeretetükről. Az első he­lyezést Rácz Jenő, a békési is­kola harmadikos tanulója nyer­te el, második lett az oros­házi Mózes Sándor, a harma­dik helyen a gyomaendrődi Andrejkovics Ildikó és az oros­házi Kondé Agnes osztozott. Dunakeszin nem mindennapi vállalkozásba kezdett Forintos Gyula. 37 éves magántaxis. Három éve építi tengeralattjá­róját. amely mintegy hétszáz­ezer forintjába került. A 7 tonna súlyú 7,5 méter hosszú víz alatti járművet 2000 cm3-es Mercedes-dízelmotor hajtja, 30-40 km/h sebességgel. A 65 méter mélységig merülő „He­len’s Heart”, magyarul „Ilona szívé”-re keresztelt SS 86 H ha- jójelű tengeralattjárót a víz alatt négy villanymotor hajt, amelyet 1100 amperórás akku­mulátor táplál. A biztonságos üzemeltetést légperiszkóp, fe­délzeti számítógép segíti, míg az egyszemélyes „legénység” kényelmét pilótafülke biztosít­ja. A nyár elején ezzel a jár­művel tulajdonosa, hat hónapos mintegy 14000 mérföld' i útra készül az Északi-tenger, i. Jövőnk alapja az iskola Napjainkra a gazdasági, a társadalmi, a tudományos fejlődés minden ■ korábbihoz képest felértékeli az emberi képességek sok­oldalú fejlesztésére hivatott iskola szerepét, a tudás jelentőségét. A gazdaságnak, a he­lyi társadalomnak, a családnak, és maguk­nak a fiataloknak is egyre sürgetőbb igé­nye a jó iskola megteremtése, amely gyer­mekközpontú. ahol az egyéni képességek megfelelően kibontakozhatnak, ahol a pe­dagógus akar, szeret és alkotó módon tud is dolgozni, ahol az eljövendő demokráciára is felkészítik az ifjúságot. Békés megye oktatásügyét, fejlesztési le­hetőségeit a megye földrajzi helyzete, ipar­szerkezete, gazdasága — a területi munka- megosztásban elfoglalt helyének változása — döntően meghatározta és befolyásolja ma is. Megyénkben viszonylag később ismerték fel, hogy az oktatást a legkifizetődőbb gaz­dasági beruházásnak kellene tekinteni, hi­szen a szellemi potenciál növelése és meg­tartása lehetett volna a leghatékonyabb esz­köz arra, hogy a megye ledolgozza — sajá­tos történelmi helyzetéből adódó — évtize­des gazdasági, társadalmi Vmaradását. A megyei tanács tervezési-fejlesztési el­képzelései között a VI. és a VII. ötéves tervben (a lehetőségeken belül) már kiemelt helyet kapott az oktatásügy. A megyei mű­velődési koncepciót ennek alapján határoz­tuk meg, nevezetesen az oktatási rendszer folyamatos megújítását. Megyénk óvodahálózatának alakulását a társadalmi-gazdasági mozgásokon túl a te­lepülések jellege, nagysága, a születési ará­nyok, a nők foglalkoztatási aránya és a fej­lődés általános dinamikája határozta meg. Az óvodai helyek nagyobb arányú növelé­sére az V. és a VI. ötéves tervidőszakban került sor. 1985-ben az óvodáskorú népes­ség 96,2 százaléka részesült óvodai ellátás­ban, s ez az arány 1989-ben 98 százalékra emelkedett. Így az óvodáztatás teljes körű­vé tétele reális, megvalósult célkitűzésnek bizonyult és országosan elismerést szerzett. Ennek ellenére maradtak problémák. Az óvodai csoportok száma több településen magas. Ez a csoportok közel 40 százalékát jelenti. Az oktatási törvény 20-as csoport­létszámot ír elő, amelynek biztosítása min­den tanács és gyermekintézmény feladata. Az általános iskolai tanteremépítés a VI. ötéves terv kiemelt feladata volt. Ezt indo­kolta az általános hiány mellett a demográ­fiai hullám iskolai megjelenése is. A prog­ram — helyi és megyei együttműködés eredményeként — 225 tantermes nettó gya­rapodást hozott. A jelentős fejlődés ellené­re a VII. ötéves/ terv is kiemelt célfel­adatként kezelte a tanteremépítést, hiszen a tevidőszak kezdetén még mindig 16,4 szá­zalékos volt a szükségtantermek száma. Az elmúlt 4 évben 129 új tanterem épült, a tervidőszak végéig 228-ra növekszik az új tantermek száma, s így 208 szükségtante­rem helyettesíthető. A diákotthonok több­sége az 1960-as években szerveződött. La­kások, iskolaépületek átalakításával sike­rült eleget tenni a körzetesítés miatt je­lentkező gyermekelhelyezési igénynek. Az igény és lehetőség függvényében a zsúfolt­ságot is vállalni kellett. A középfokú iskolahálózat mennyiségi és minőségi fejlesztését a demográfiai hullám mellett a szakmastruktúra folyamatos, a valós igényekhez való közelítése indokolja. Az 1980/81-es tanévben középfokon tanuló 13 567 tanuló helyett az 1989-es évben már ez a szám 18 000-re nőtt. Mindenképpen in­dokolt tehát az extenzív fejlesztés. A VII. ötéves tervben előirányzott 76 új tanterem­ből már megvalósult 74. A megszűnéseket is figyelembe véve a várható gyarapodás 51 lesz, ami nem éri el az igényeket. A fej­lesztésekhez eddig időarányosan 143,1 M Ft megyei támogatást használtak fel. Jelen­tős segítség, hogy iskolai, illetve kollégiumi célokra bérelhetővé vált az oktatási igaz­gatóság és a volt KISZ-iskola. • Az 1985. évi oktatási törvény bevezetése — hiányossága ellenére is — több területen változást hozott. Az óvodai nevelésben ' a legnagyobbat a gyermekek fejlettségéhez igazodó új beiskolázási gyakorlat jelentette. A fejlettséghez igazodó rugalmas beiskolá­zás a gyermek valódi érdekeit szolgálja. Me­gyei tapasztalataink kedvezőek. Az általános iskolai oktatás tartalma, eredményessége alapján megállapítható, hogy az alapozó szakaszban az alapvető készségek és képességek — mindenekelőtt a nyelvi kommunikációs képességek és a matematikai alapkészségek — fejlettsége nem megfelelő, fejlesztésük tudatosabb ok­tató-nevelő munkát kíván. A fő hangsúlyt a tanítás eredményességére kell helyezni, a pedagógus által legeredményesebbnek tar­tott módszer alapján, s támaszkodva a csa­lád megnövekedett felelősségére. Az alap­vető oktatáspolitikai célok megvalósulása — elsősorban a feltételek különbözősége miatt — sajnos, hiányos, amely megmutatkozik a tanulói teljesítmények nagyfokú polari­zációjában. A gazdaság gyorsuló ütemű .korszerűsí­tése, átalakítása folyamatosan új igények és feladatok elé állítja a középfokú, főként a szakképző intézményeket. A szakképzés­nek igazodnia kell a megváltozott gazdasági elvárásokhoz, de sajátosságaiból adódóan nem tud kész szakembereket adni az üze­meknek. A munkahelyek szakemberszük­séglete egyre gyorsuló ütemben változik. Ä szakemberszükséglet és a képzés megbom­lott összhangját a szélesebb alapokon nyug­vó — általános műveltségtartalommal páro­suló — szakmacsoportos szakmai ismeretek biztosításával lehetne egyensúlyba hozni. A munkaerőigény napjainkban jelentős válto­zásokon megy keresztül. A kereslet mér­séklődött, minőségi jellemzői felerősödtek. Ennek figyelembevételével dolgoztuk ki a technikusképzés tervezetét, ami beindult. Megyénkben a közel 8 és fél ezer szak­munkástanuló a 14—18 éves korosztály 50 százalékát teszi ki, az iskolákban mintegy 90 szakma képzése történik. A munkahe­lyek egyre jobban igénylik, hogy a gazda­ság változásaival „együtt mozogjon” az ok­tatás. Ez jogos vállalati, szövetkezeti igény. Kielégítéséhez az általános és a szakkép­zés gyökeres megújítása szükséges. A középfokú iskolatípusok között a gim­názium a legkevésbé kedvelt. Fokozatosan csökken az itt tanulók aránya az idei 23 százalékig (ez 4000 tanulót jelent). Több tehetséges diáknak volna a helye a gimná­ziumokban, mivel ott alapozódnak meg leg­inkább az értelmiségi pályák. A társadalom megújulásának folyamatá­ban az intézményes nevelés részeként ki­emelt fontosságú az intézményi önállóság megvalósulása. Megyénk nevelési-oktatási intézményeinek vezetői, pedagógusai tuda­tában vannak annak, hogy a magyar köz­oktatás történetében első ízben deklarálja törvény az intézményi önállóságot. A lehe­tőség fogadtatása, az önállóság értelmezése és biztosítása eltérő tapasztalatot mutat. Több helyen az útkeresés, a próbálkozás idő­szakában vannak. Kevesebb az az intéz­mény, ahol jól kihasználják az önállóság, a nevelők pedagógiái szabadságának, a de­mokratizmus megvalósulásának törvény ad­ta lehetőségeit. Vannak intézmények _ bár k isebb számban, ahol viszont úgv látják, hogy az önállóság és önfejlesztő képességek valóságos tartalmának megvalósításához az intézmények nem rendelkeznek megfelelő feltételekkel, sem belső struktúrájukat, sem a társadalmi környezetet illetően. Öröm, hogy a tantestület megújulási készsége fel­erősödőben van. Kérjük valamennyi intézményvezetőtől, hogy saját területükön bátorítsanak, adja­nak lehetőséget a kezdeményezésre, az ön­állóságra. az igazi emberi értékek melletti kiállásra, az oktatási és az önkormányzati törvény adta lehetőségek minél felelősség­teljesebb érvényesülésére. A megyei műve­lődési ágazat — a megyei tanács testületé jóváhagyásával — 1 millió forinttal — tud­ta támogatni az idei évben az iskolák meg­újulási törekvéseit, az alkotó műhelyek pe­dagógusainak munkáját. A Pedagógiai In­tézet közreműködésével folyamatban van a több mint 70 innovációs pályázat értékelé­se. Az egyik legfontosabb — egyben a leg­nehezebb — és legtöbb buktatóval megva­lósuló átalakítás az intézményvezetés struk­túrájában. a vezetők munkastílusában megy végbe. Ez az a terület, ahol alapvető szetnlé- letvá Hozásra, tényszerű, új minőségű és folyamatos elvi és gyakorlati tevékenység­re van szükség: Az intézmények között e területen nagy a szóródás. Ez azt mutatja, hogy egy lassan meginduló, sokrétű prob­lémát (társadalompolitikait is) magában foglaló folyamat lassú haladásáról van szó. Ennek alapvető okai többek között: az a társadalmi átrendeződés, amely napjaink­ban végbemegy; erősödő a vezetők leterhe­lése (a gazdaságban bekövetkező nehézsé­gek hatására); és hiányosan adottak az új típusú vezetési módszerek hagyományai. Az intézményvezetésben a munkamegosztásra (igazgató, helyettesek, munkaközösségveze­tők), a vezetés struktúrájában az érzékel­hető változásokra (egyházak, pártok, ifjú­sági szervezetek), nagyobb figyelmet kell fordítani. Az oktatási reform végigvitelében megha­tározó, hogy megyénkben mennyire tudjuk a szellemi erőforrásban — a pedagógusban — rejlő végtelen lehetőséget kibontakoztat­ni, elismerni és közkinccsé tenni, mely el­sődlegesen a művelődésirányítás és az is­kolavezetés feladata. Ez azért is fontos, mert a pedagógusok helyzete — mind a tár­sadalmi struktúrán belül, mind az értelmi­ségen belül — sokat vitatott, sok kritikát kihívó. Ha a pálya presztízsét növelni akar­juk és a nevelő-oktató munkát jól akarjuk végezni és végeztetni, akkor az oktatásban, a nevelésben a minőségi munkát, az ember- formáló tevékenységet, a hitet, az önbizal­mat, a gyermekek iránti szeretetet és a pe­dagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülését kell előtérbe helyezni. A kétezredik évi Magyarországot a ma ifjúsága fogja felépíteni. Ezért a pedagógu­soknak az elsők között kell cselekedniük annak érdekében, hogy új szellemű, más felkészültségű ifjúság kerüljön ki az iskola­padokból. Békés Megyei Tanács V. B. művelődési, ifjúsági és sportosztálya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom