Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

1989. november 1., szerda

o

Ez a vízlépcső nagy bökkenő

viselők nevében kijelentette: megütközéssel fogadták Udvari László kormánybiztos jelentésében azt a mondatot, miszerint a kormány döntése egyhangú volt, kivéve a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot, majd feltette a kérdést: „Egy tárca az egész kormány ellen?’’ Ilyen nézetkülönbség alighanem idegen Németh Miklós miniszterelnök egységes kormányzásra törekvő elképzelésétől — folytatta. Az építést ellenző képviselők csoportja nyomatékkal javasolja a szükséges következtetések levonását, beleértve az intézményi szerkezetre vonatkozókat és a személyi konzekvenciákat is — mondotta.

Több képviselő felszólalása után a soros elnök a vitát lezárta. Az Országgyűlés személyi javaslatok, illetve különféle állásfoglalások, interpellációk megtárgyalásával folytatta munkáját.

Pesta László, az Ország- gyűlés jegyzője ismertette a titkos szavazás eredményét, amelynek során megválasztották az Állami Számvevő- szék tisztségviselőit. A plénum az Állami Számvevő- szék elnökévé 281 szavazattal dr. Hagelmayer Istvánt, elnökhelyettesévé 282 szavazattal Sándor Istvánt választotta meg.

Az Állami Számvevőszék tisztségviselői az Országgyűlés előtt letették a hivatali esküt.

Az eskütételt követően a képviselők nagy többsége elfogadta a társadalombiztosítás irányításáról és a társadalombiztosítási bizottság létrehozásáról szóló ország- gyűlési határozattervezetet.

Ezután — ugyancsak a szociális és egészségügyi bizottság, továbbá a terv- és költségvetési bizottság együttes javaslata nyomán — a társadalombiztosítási ellátások 1989. évi egyszeri kiegészítéséről hoztak határozatot a képviselők. Az állásfoglalással egyhangúan egyetértett az Országgyűlés.

A javaslat egyébként azt tartalmazza, hogy a 6 ezer forint alatti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat 2000 forinttal, a 6 és 7 ezer forint közötti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat fejenként ezer forinttal, az első-második fokozatba tartozó. 6000 forint feletti rokkantsági nyugdíjakat 2 ezer forinttal egészítsék ki ebben az évben. Továbbá kapjanak fejenként 2-2 ezer forintot a házastársi pótlékban részesülők, a 7 ezer forint alatti jövedelempótlékban részesülők, valamint a

gyes-re jogosultak. A családi pótlékban részesülők számára a javaslat gyermekenként ezer forintos kiegészítést tart indokoltnak»

Módosítani keli az államközi szerződést

Már este nyolc óra volt, amikor a képviselők nagy többséggel elfogadták a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatokról szóló minisztertanácsi beszámolót.

Az Országgyűlés arra hívta fel a kormányt, hogy tevékenységét a jövőben is az ökológiai szemlélet, a tudományos megalapozottság és a nemzeti érdek képviseletének elsődlegessége hassa át. Az Országgyűlés felhatalmazta a Minisztertanácsot az 1977-es államközi szerződések módosításának kezdeményezésre. (Ez a szerződés a nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szól.)

Az Országgyűlés egyetértőig tudomásul vette, hogy a kormány a Duna országhatártól Nagymarosig terjedő szakaszára komplex regionális fejlesztési koncepciót és rendezési tervet dolgoz ki.

Ezzel a parlament októberi ülésszaka befejezte munkáját.

A tudósításokat készítették: László Erzsébet és Rákóczi Gabriella. Fotó: Gál Edit.

Parlamenti mozaik,

Kié a kormány?

Németh Miklós miniszterelnöktől néhány kérdésben arról érdeklődtünk, mi a véleménye az SZDSZ kongresszusán elhangzott kijelentésekről, a kormányt és a kormányfő személyét, vagyis nézeteit illetően.

— Miniszterelnök úr! Az SZDSZ kongresszusán felmerült, hogy ön nem mindig egyértelműen a Magyar Szocialista Párt kormányfőiéként nyilatkozik, ezért célszerű lenne színt vallania. Az SZDSZ úgy véli, a konszenzus felé vihetné a nemzetet, ha az ön kormánya választásokig szakértő kormányként működne. Mi erről a véleménye?

— Kérem szépen! A legutóbbi parlamenti megnyilatkozásomat szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani. Abban pedig szó sincs arról, hogy ez MSZP-kormány. Abban ugyanis arról van szó, hogy a Parlamenten keresztül. a népnek, a nemzetnek felelős kormánya vagyunk. Egy szakértői kormány mint jogi kategória pedig a nemzetközi gyakorlatban teljesen ismeretlen. Ügyintézői kormány ugyan van, de az egy más eset. Szakértői kormány ebben a helyzetben tragédia lenne az országnak, mert nem áll szóba vele sem a bankvilág, sem a kormányok, sem a nemzetközi pénzügyi szervezetek, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy jogi értelemben ilyen kormány nem is létezhet. Tehát óriási felelősség lenne ilyen szintet beiktatnunk, egyáltalán kitalálnunk.

— Az SZDSZ azt is felajánlotta, hogy az átmeneti időszakban segít a kormánynak egy válságkezelő gazdasági program kidolgozásában. Hogyan fogadja ezt a gesztust az SZDSZ részéről?

— Ez a kormány válságkezelést hajt végre november óta. Elképzelése is van egyébként a dolgokról. De minden ötletet és javaslatot szívesen veszünk. Ám ez a felelősség most csak a miénk!

K lehetőségek lehetősége...?

Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettest, aki a napokban járt Indonéziában és a fejlett délkelet-ázsiai országok gazdasági 'kapcsolatteremtésében közreműködik, a parlamenti szünetben arról faggattuk, vajon a honi gazdaság vérkeringésének stimulálásában milyen szerepet tölthetnek be az előbb említett térség országai, hiszen Nyugat-Európa országaival ellentétben meglehetősen távoli földrészről van szó.

— A tőkeimportra igenis van realitásunk, természetesen ott, ahol többlettel rendelkeznek, függetlenül a földrajzi fekvéstől. A kereskedelmi kapcsolatoknál pedig elsősorban olyan termékek jöhetnek szóba, amelyeknél a hozzáadott érték magas, és garantálja a többletszállítási költségek elviselhetőségét. Ám akár tetszik, akár nem, Magyarország termékeivel bizonyosan kiszárul majd a közeli európai piacokról, és ezért is fontos számunkra az önmagát felkínáló délkelet-ázsiai piac.

— Milyen konkrét magyar termékekre gondol?

— A hagyományos termékekre semmiképpen, mert azt tudomásul kell vennünk, hogy ezek az országok percek alatt megszervezhetik egy-egy versenyképes termék gyártását. Éppen ezért nekünk egy lépéssel mindig előbbre kell tartani, de legalábbis egy orrhosszal. Bár a nehéz- és könnyűvegyipari cikkeink hosszú távon eladhatóak.

— És vajon a hazai agrártermékeknek milyen az esélye?

— Sajnos a világ valamennyi országában igen nagy az agrárprotekcionizmus. A lakosság lélekszámúnál máshol lényegesen nagyobb a parasztság politikai súlya, mint itthon. Éppen ezért nekünk kizárólag speciális agrártermékek eladására van lehetőségünk.

— A fővárostól távol eső, vidéki térségek gazdasága számára lehetséges-e kapcsolódási pont, s ha igen, milyen területeken?

— Amennyiben a vidéki térségek gazdasági struktúrája megfelelő, az illető partnerországhoz hasonló, akkor minden lehetőség adott. Békés megyét illetően azonban már bonyolultabb a helyzet, mert a termelés szerkezete éppen olyan, amelyből a délkelet-ázsiai országok jelentős tömegű versenyképes árut termelnek. Bár a feldolgozott élelmiszerekkel mégis van lehetőségünk piacot hódítani. Ehhez azonban mindenekelőtt a kis- és középméretű üzemeket lenne célszerű fejleszteni, s mindenképpen magasabb feldolgozottságot megvalósítani.

„Hol a miniszterasszony?”

Az Országgyűlés forgatókönyvét bizony jó néhányszor felborítja az élet. Másképpen szólva egyre kiszámíthatatlanabb a munkamenete. „Ha én tudom, hogy reggel

9-kor az interpellációk kerülnek sorra, nem rohanok any- nyira” — fortyant fel tegnap a munkakezdés utáni pillanatokban egy „álmos" honatya. Valóban, izgalmasabb kezdésre számított mindenki, de a kora délelőtti percekben két bizottság is ülésezett, így hát — hogy az idő ne teljék tétlenül — a Tisztelt Ház belefogott az interpellációk tárgyalásába.

Egy korábbi témával kapcsolatban az elnöklő Horváth Lajos megkérdezte az interpelláló képviselőt: egyetért-e az időközben elkészített vizsgálat eredményével? Ám a képviselő résen volt, így csak annyit mondott: mivel a miniszterasszony nincs a helyén, tehát nem hallja a szavait, türelmet kér. Ekkor eszmélt az alelnök, s csodálkozva tekintett széjjel: „Igaz is! Hol a miniszterasz- szony?” A gond leginkább az volt, hogy ezúttal a tárcát senki sem képviselte, így az interpelláció tárgyalása tényleg időszerűtlen volt.

A miniszterasszony persze nemsokára megérkezett, és elhárult az akadálya a nyitva álló kérdések megvitatásának. Egy biztos: annak megállapítására, hogy a fontosabbnál fontosabb kérdésekben mikor, hányszor és hogyan módosul a program, még egy miniszter is kevés.

Fülsiketítő látogatás

„Amit mi átéltünk Debrecenben, elmondani is nehéz” — kínál hellyel a Parlament folyosóján Ancsin Károly csorvási képviselő, s máris emlékeztet dr. Szilágyi Gábor

Ismét a politikai élet porondján

Számos újságíró számtalan kérdéssel fordult az elmúlt ülésszakon hiányzó, de most jelenlevő Grósz Károly, volt MSZMP-főtitkárhoz a tegnap délelőtti szünetben. Néhány kérdésre a mi Lapunk is választ kapott.

— Az újjászerveződő, illetve a Púja Frigyes és Ribánszki Róbert nevével fémjelzett MSZMP nyilvánosan felkérte önt arra, vállalja el a főtitkári megbízatást. Válaszolt-e már a felkérésre?

— A pontos és hiteles történethez hozzátartozik, hogy a 13. kerületi aktíván úgy minősítettek főtikárrá, hogy én erről semmit nem tudtam. Engem csak utólag tájékoztattak, hogy közfelkiáltással elfogadtak főtitkárnak. A legutóbbi aktíva előtt viszont felkerestek és korrektül megkérdezték, elvállalom-e a megbízatást. Én azt mondtam, hogy álláspontom változatlan: a Magyar Szocialista Pártba elvi megfontolásból nem lépek be. Ha a Magyar Szocialista Munkáspárt viszont él, akkor én változatlanul a párt tagja vagyok és ez esetben rólam a saját pártom kell hogy rendelkezzék. S ha belőlem alapszervezeti titkárt., vagy például pártszervezőt akarnak csinálni, akkor elfogadom. De mindienképpen csak társadalmi munkában, hiszen jelenleg nyugdíjas vagyok. Bár igaz, a kongresszus előtti hónapokban még olyan véleményen voltam, hogy részt vállalok az MSZMP-ben. De amikor három héttel a kongresszus előtt világos volt számomra, hogy a kitűzött út járhatatlan, akkor bejelentettem, hogy a vezetésben nem kívánok részt venni. Egyébként ezért is lepett meg Kosa úr — MSZP- elnökségi tag — azon kijelentése, hogy a kongresszus előkészítési ideje alatt arról vitatkoztak, nekem van-e helyem a vezetésben, vagy sem. Hiszen Nyers Rezsőnek és másoknak én már három héttel korábban bejelentettem szándékom. Esvébként azt tanácsoltam az MSZMP-t képviselő küldöttségnek, hogy a párt soros XIV. kongresszusát minél előbb hívják össze és ez a fórum döntsön.

— Konkrét időpontot tudna-e mondani?

— Nem, de jó lenne még ebben az évben megcsinálni.

— Hány tagra számítanak?

— Ezt nem lehet előre kiszámítani. Ha valaki például egv hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy a Magyar Szocialista Pártnak a mai napig csak 15 ezer tagja lesz, nem hittem volna neki.

— Több tagra gondolt, vagy kevesebbre?

— összehasonlíthatatlanul többre. Legalább a jelenlegi taglétszám tízszeresére.

— A Magyar Szocialista Munkáspártban a Púja Frigyesés Ribánszki Róbert-platformmal együtt kíván dolgozni vagy egy ön által elképzelt reform MSZMP-ben?

— Nézze kérem! Először is a Ribánszki-és Puja-platform hivatalosan megszűnt, melyet be is jelentettek. Én pedig a kongresszusi beszámolómban — ha valakit érdekel, el is olvashatja — egy megújuló MSZMP-ért harcoltam, nem pedig egy új pártért. S ha nekem van egy nézetem arról, hogy kell a megújult MSZMP, akkor a válaszom csak egyértelmű lehet.

Egyedül a szünetben

debreceni honatya júniusban tett interpellációjára, amelyben a debreceni katonai repülőtér megszüntetését kérte. A miniszter válaszát akkor a Parlament nem fogadta el, ily módon a honvédelmi bizottságban alakult egy alkalmi, öttagú testület, amely a problémát a helyszínen vizsgálta.

De folytassa élményeit Ancsin Károly:

— Nem szeretném, ha félreértenék a lényeget: bár

szovjet katonai repülőtérről van szó, ezúttal „csupán” a zajártalmat és annak hatásait tanulmányoztuk. Ezen a repülőtéren olyan MÍG—27-es vadászrepülők is gyakorlatoznak, amelyek háború esetén harcászati feladatokat végeznek: Talán nem kell túlzottan ecsetelnem, hogy az a detonáció, amelynek ereje eléri a 120 decibelt, milyen nyomasztó hatással van a város lakosságára. Főleg akkor, amikor 4-6 tagú kötelékekben gyakorolnak a gépekkel. Ottjártunkkor például az egyik lakásra ráesett egy repülő póttartálya — szerencsére nem volt benne üzemanyag —* szétroncsolta a háztetőt. Bár korábban egy megegyezés után korlátozták a gyakorlatok számát, idejét, ám még így is borzasztó átélni, amikor délután

2-től este 9-ig 72 felszállás zavarja a város lakóinak nyugalmát. Ilyenkor a csecsemőket nem lehet kitenni a szabad levegőre, sok gyermeket pszichológus kezel és nem ritkít a felnőttek között a nagyothallás.

— Kidolgozott-e a bizottság valamilyen megoldást?

— Igen, méghozzá a debreceniek számára kedvezőt. Álláspontunk szerint 1990. december 31-ig — kormányközi megállapodás keretében — meg kell szüntetni a debreceni katonai repülőteret.

— Nyilván áthelyezik valahová?

— A tervek szerint Kunmadaras közelébe, ám ennek rendkívül sók katonapolitikai, technikai és anyagi von- zata van.

— Ezek a repülők bizonyosan Kunmadarason is hasonlóan hangosak lesznek.

— Igen, de jelenleg nincs az országnak olyan pontja, térsége, ahol a lakosságot ne zavarnák a repüléssel járó zajártalmak.