Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-24 / 279. szám

1989. november 24., péntek € IgHíHMTd Kemény összecsapás az adótörvényről Balogh László: „Feneketlen kútnak bizonyul a Pénzügyminisztérium kasszája” Egyik fülemen be, másikon ki... A magánszemélyek jöve­delemadójának most előter­jesztett tervezete továbbra sem párosul a bér- és a szo­ciálpolitikai reformmal. Az átlagos adóterhelés nem csökken érzékelhetően, s nem csökkenti teljesítmény­visszatartó hatását — beve­zetőjében eképpen fogalma­zott a Békés megyei képvi­selő, majd, még a személyi jövedelemadónál maradva, megállapította: „A jelenlegi törvény lényegesen több jö­vedelmet von el az állam­polgároktól, mint amit az elmúlt év végén számítot­tak ... Újra megfogalmazó­dik bennem a gondolat, hogy nem a bevétel kevés, hanem a kiadás sok. Fene­ketlen kútnak bizonyul a Pénzügyminisztérium által kezelt kassza, amiből elúszik rejtett csatornákon az adó­zók zsebéből befolyt pénz”. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim ! A magánszemélyek jöve­delemadójáról szóló tör­vényjavaslat 7. paragrafusa az adómentesség eseteit so­Felszólalásában ezután két módosító javaslatot terjesz­tett elő: „— Javaslatom sze­rint az eddigi jogszabály alapján biztosított termé­szetbeni járandóság (25 má­zsa kukorica) továbbra is adómentes legyen, és csak az afeletti rész után kelljen adót fizetni. Nem értek egyet a törvényjavaslatban sze­replő több olyan intézkedés­sel, amely a mezőgazdasági, illetve a szövetkezeti dolgo­zókat az átlagosnál sokkal hátrányosabb helyzetbe hoz­za. Ugyancsak a szövetke­zeti nyugdíjasokat sújtó in­tézkedés a földjáradék adó­mentességének megszünteté­sére tett javaslat a törvény- tervezetben ... A másik be­nyújtott módosító javasla­tom az adósávokra vonatko­zik. Azt elismerem, hogy a költségvetési bevételek rolja fel 48 pontban. Egyet­értve azokkal, az alábbiak­kal javaslom kiegészíteni, il­letve bővíteni: Először: a felmondási idő­re kifizetett bér, ha a mun­kaviszonyt a munkáltató szempontjából nem vitatha­tó jelentősége van az adó­bevételeknek, de a törvény- tervezet készítőinek figye­lembe kellett volna venni, hogy 5 ezer forintos kereset­ből, főleg a gazdaságilag el­maradt területeken nem le­het adózni, mivel a jövede­lem egy főre vetítve a csa­ládok esetében egyszerűen veszélyezteti a megélhetést. Ezért a magam részéről ja­vaslom a Tisztelt Háznak, akár az „A”, akár a „B” változatot fogadja el, azzal a módosítással, hogy 60 ezer forintig legyen nulla száza­lékos az adó”. Végül egy, a törvényter­vezetben szereplő kitétel kapcsán a képviselő határo­zottan leszögezte: a tsz-ek nem láthatnak el adóhatósá­gi funkciókat, ezek óriási adminisztrációs terheket ró­nának a mezőgazdasági nagyüzemekre. szünteti meg, a vállalat, in­tézmény megszűnése vagy átszervezése címén, legyen adómentes. Másodszor: az egészség­ügyben elrendelt kényszer- ügyeletek után járó díjak szintén legyenek adómente­sek. Az első javaslatomat az­zal indokolom, hogy a kor­mány által beterjesztett gaz­dasági program a szerkezet- átalakítás révén, valamint a veszteséges vállalatok bezá­rása révén, jelentős számú munkanélküli réteget hoz létre, akiknek felmondással szűnik meg a munkaviszo­nya. Ilyen esetben a dolgozó egyik napról a ' másikra kényszerhelyzetbe kerül. Eközben a felmondási időre kifizetett bért az állam még meg is adóztatja, ezzel dup­lán sújtva azt, aki ki tudja mikor lehet újra munkavál­laló, mikor érezheti magát újra biztonságban. A máso­dik javaslatom indoklására, úgy gondolom, nincs külö­nösebben szükség, hiszen e ház falai között már inter­pellációként elhangzott. Hogy most én újra felemlí­tem, annak az az oka, hogy választókerületem, Gyula vá­ros egészségügyi dolgozói kerestek meg e kéréssel, részletesen bemutatva jöve­delmi helyzetüket. Megol­dásként elfogadom a Pénz­ügyminiszter Úr beszédében beígért, az egészségügy egé­szét érintő béremelést. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Űr! Az általam önhöz be­nyújtott interpelláció, mely­ben a Magyar Szocialista Párt — mint az MSZMP jogutódja — elbocsájtott ap­parátusa „megbélyegzése” ellen emelek szót, termé­keny talajra talált. Kedden tartott expozéjában politikai jelentőségének megfelelően szólt arról a folyamatról, amelynek már számos kár­vallottja van és sok ezer lehet, ha nem lépnek fel ellene. Üdvözlöm és köszönöm, hogy a kormány és személy szerint a Miniszterelnök Ür „minden időben, mindenfe­lé boszorkányüldözésnek es­küdt ellensége, nem csupán erkölcsi okokból, hanem azért is, mert ez az ország­nak nagy károkat okoz”. Üdvözlöm, hogy mélysé­gesen elítélte az újkori po­litikai B-listázást, és az ej­tőernyős bélyegzővel történő megjelölést, az MSZMP és a közigazgatás alkalmazot- tainák. Bízom abban, hogy a Munkatörvénykönyvben végrehajtandó módosítás, valamint a kormány által közeljövőben beterjesztendő közszolgálati törvény ele­gendő feltétel lesz ahhoz, hogy az újkori boszorkány­üldözés mielőbb befejeződ­jék. Erkölcsi, etikai kérdé­seket azonban nem lehet csak törvénnyel szabályoz­ni. A diszkrimináció haté­kony felszámolásához való­ban szükség van a nemzet összes józan és felelősen gondolkodó tagjának, s az országgyűlés egészének tá­mogatására. Miniszterelnök Űr! ön rendhagyó. de szá­momra rendkívül szimpati­kus módon adott választ in­terpellációmra. Én is rend­hagyó módon egy más té­mához kapcsolódó hozzá­szólás keretében köszönöm meg és fogadom el az ön válaszát. A tudósításokat készítették: László Erzsébet, Lovász Sándor, Rákóczi Gabriella. Fotó: Kovács Erzsébet. Szabó Miklós: „Üdvözlöm, hogy elítélte az újkori politikai B-listázást” PHRLRMEHII MOZAIK Törvénysértés vagy politikai fogás? Ismeretesek azok az ellenzéki vélemények, melyek szerint az Országgyűlés megváltoztatta a kérdések sor­rendjét, tartalmát, s magyarázattal látta el azokat. Dr. Soltész Istvánt, az Országgyűlés főtitkárát arról kérdez­tük: a Parlament vétett-e — ha igen, hol és milyen mértékben — az alkotmány vagy más törvények ren­delkezései ellen, esetleg másról, egyfajta politikai fo­gásról van-e szó? — Abból kell kiindulnunk a népszavazásról szóló tör­vény kapcsán — kezdte a főtitkár —, hogy egy jogsza­bály értelmezésére az a testület jogosult, amely azt megalkotta, esetünkben tehát a Parlament. Ez a gya­korlat alakult ki egyébként minden jogállamban. Nem szabad elfelednünk, hogy a népszavazás kezdeménye­zése és kiírása között lényeges változások történtek. Ne­vezetesen: az Országgyűlés a négy kérdés közül hármat meghatározó módon eldöntött. Ezt nem tudomására hoz­ni a népnek, nemcsak hiba, hanem ellentmond a tör­vény szellemének is. A kérdések szövegének megváltoztatásával kapcsolat­ban annyit: a négy kérdés közül hármat, egyetlen vesz- sző változtatása nélkül hagyott jóvá a Parlament. Az első kérdésben a „választások” kifejezés elől a „szabad” jelzőt hagyta ki csupán. A legcsekélyebb mértékben sincs tehát szó arról, hogy az Országgyűlés átfogalmaz­ta volna a kérdéseket. A jogi bizottság arra az állás­pontra helyezkedett, hogy elvileg jogában állt volna a kérdéseket megváltoztatni, ám ahelyett inkább — a tisztánlátás érdekében — magyarázatot fűzött hozzá­juk. A kérdések sorrendjének megváltoztatását ért bírálat végképp érthetetlen. A törvényben sehol nincs olyan rendelkezés, amely a sorrend módosítását tiltaná. Az Országgyűlés logikai megfontolásból határozta el a je­lenlegi sorrendet, hiszen egyetlen kérdésben nem dön­tött korábban, ezért azt — abszolút nyitott volta miatt — az első helyre tette. Szuperbiztonság Napok óta különös jelenségre lehettünk figyelmesek a Parlament folyosóin. Miit folyosóim? Már a bejáratnák az étteremben, a kupola csarnokban, az ülésteremben, a karzatokon, vagyis mindenhol. Mintha valamivel töb­ben lettünk volna. Sok-sok idegen arc, egzotikus vidék­ről érkezett emberek sürögtek-forogtak a Házban. Persze, mindenki jól tudta, a dél-koreai elnök és kül­döttsége biztonsági emberei végezték — tegyük hozzá, felettébb precíz — munkájukat. Állítólag tűvé tették a Parlamentet, belekukkantottak minden rejtett lyukba, még az épület csatornarendszerét is átvizsgálták. Tegnap reggel aztán — a vendég érkezésének napján — tetőzött a biztonsági szolgálat. Finom kis műszerek­kel mustrálták a beérkezők holmijait, még az öltözőben is szigorú szemek követtek minden mozdulatot. A folyo­sókon fürge figyelők reflektorhoz hasonló kézi szerken­tyűkkel ellenőriztek minden gyanús tárgyat. A jól in­formáltak még azt is tudni vélték, hogy a koreaiak a saját berendezéseiket is tüzetesen átvizsgálták. Noha kissé furcsa volt ez a szuperbiztonság, azt azért ne feledjük: a dél-koreai elnök először látogatott ha­zánkba, sőt, először jött szocialista országba. Idegen föld, idegen környezet. Kellett hát egy kis óvatosság. Interpelláció Leplezetlen kárörömmel mondta egyik reál szakos kollégám az előző parlamenti ülésszak után: — Na, ezt jól megkaptátok! — Mit? — INem nézted a tévében az ülésszakot? — De néztem. Mit kaptunk meg? És kik? — Hát ti, történelemtanárok! Ekkor kapcsoltam, hogy arra a képviselőre céloz, aki azt fejtegette hozzászólásában, hogy — úgymond — szé- gyellhetik magukat a történelemtanárok, hogy nem ta­nították meg, mi az a demokrácia, a többpártrendszer... ezért jutottunk ide, ahol most tartunk. Közöltem kollégámmal, hogy nem a iszégyenérzet ha­talmasodott el rajtam, hanem egészen másféle érzés. Azt is közöltem, hogy bár ennek a másféle érzésnek a ha­tására kikapcsoltam a tévét, a mostani ülésszakot végig fogom nézni, mert biztosan lesznek olyan képviselők, akik másokat is felszólítanak a szégyenkezésre: — szégyellhetik magukat a matematikatanárok, ami­ért így alakult a gazdasági életünk számháborúja; — szégyellhetik magukat a biológiatanárok, amiért idáig jutott Bős—Nagymaros ökológiai válsághelyzete; — szégyellhetik magukat a földrajztanárok, amiért időről-időre átrajzolják az országhatárokat; — szégyellhetik magukat az énektanárok, amiért egy időben nem énekeltük a Himnuszt... Kérdésem a Tisztelt Házhoz: — És a képviselők mire büszkék? Beck Zoltán Mese a csodaszarvasról „Fejezzük be a szocialista csodaszarvas üldözését” — javasolta Mayer Bertalan, Vas megyei képviselő. — Elég volt. Immáron 20 milliárd dollár terhe alatt görnyedve húzzuk az igát a szakadék felé. (Ráadásul a jelek sze­rint a képzeletbeli hám posztó helyett smirglivel van bélelve.) A nép persze, hogy zúgolódik, s rettegve gondol a holnapra. A kérdések kérdése, mennyi szorítást bírhat még a lakosság? Az ülésteremben a hangulat feszült, egyszercsak valaki a mítoszok világából merít hasonla­tot. Elgondolkoztató a látható erő ilyetén való meg­nyilvánulása. De mi is volt ez a szocialista csodaszarvas, rövidítve SZCSSZ? Igazi állat* neve nem lehetett. Akkor valami­féle ábránd, vagy lelki kényszer, netán a szebb jövő keresésének örök álma. Az SZCSSZ elillant. De mintha most többek szemé­ben újra felcsillanna a remény. Ott, a sűrűben valami megvillant. Már mondják is a nevét KCSSZ, azaz a Kapitalista Csoda Szarvas. Nosza, szaladjunk, nehogy, mire észbekapunk, ez is felszívódjon a semmiben. Kétperces Élve a lehetőséggel, Vass Józsefné Békés megyei kép­viselőnk kétperces hozzászólásában néhány, igencsak komoly kifogással élt a személyi jövedelemadó vitája során tegnap, a késő délutáni órákban. Kérte a pénz­ügyminisztert, 108 ezer forintnál továbbra sem legyen magasabb a nyugdíjasok jövedelemadó-határa, mert a gyermeket nevelők és az 55 ezer forinttól adót fizető családok számára ez irritáló lehet. A gyermeknevelést enyhítő adómódosítást szorgalmazó honatyákkal egyet­értett. A képviselőnő úgy vélte, ezeket a javaslatokat a pillanatnyi nehézségek ellenére is tanácsos elfogadnia a pénzügyi tárcának. Végül atrocitásnak minősítette a parlamenti munka sorrendjét. Érvelése szerint, ugyanis addig adótörvényt szentesíteni, amíg nincs kiforrott gazdaságpolitikai program, értelmetlen dolog, hiszen nagy a valószínűsége annak, hogy a törvények semlege­sítik gazdaságpolitikai terveiket. Tanulni vagy tanítani a demokráciát? — Nem koalíció, csupán a népszavazás kiírásának körülményeiben, és a választókban egyetértő pártok összefogásáról van szó — hangsúlyozta a Bajcsy-Zsi- linszki Társaság, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokrata Fórum, a Ma­gyár Néppárt és az MSZP képviselői a tegnap délutáni sajtótájékoztatón a Parlamentben. Az újságírók meg­tudhatták, jó magyar szokás szerint ismét egy joghé-. zagnak — mégpedig a módosított alkotmány népszava­zásról szóló fejezetének — köszönhető, hogy a belpoli­tikai életben feje tetejére állt minden, néhány nappal a november 26-i népszavazás előtt. Az MDF részéről Csurka István például kifejtette, hogy az MDF remél­te, a parlament és a kormány elhárítja a népszavazás kiírására történő akciót. Mert ugyanis — állítólag —az MDF az egész értelmetlenségéről már az aláírások gyűjtése idején meggyőződött. Igaz, arra a kérdésre, va­jon egy legitimitással küszködő parlamenttől és kor­mánytól elvárható-e olyan lépés, amely hitelességét méginkább aláássa, csupán annyi volt a válasz, hogy a joghézagot célszerű megszüntetni. Egyébként Csurka István, az újságírók legnagyobb meglepetésére jól meg­dorgálta a magyar sajtó munkatársait is. Ügy véli, az irányítás nélkül maradt magyar tájékoztatásban elural­kodott a közvélemény manipulásának gyakorlata. Hámori Csaba az MSZP részéről viszont azt hiá­nyolta, hogy a tömegtájékoztatás még egyetlen egyszer sem kérdezte meg az SZDSZ-t, vajon hatalmas népsza­vazási kampányukra miből futja? Varga Csaba, pedig a Néppárt részéről hiányolta, hogy a december 9-én sorra kerülő budapesti képviselő- pótválasztás öt jelöltje közül eddig csupán az SZDSZ induló jelöltjét, ismerhette meg a közvélemény. Minden esetre a demokrácia íratlan és írott szabályaiból a pár­toknak és a sajtónak is van mit tanulni. Ám egyelőre úgy tűnik, a nebulók közül a tanulás helyett legtöbben tanítani akarnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom