Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-22 / 277. szám
1989. november 22., szerda J3Hsiuj*TíxI3 Magyar—vatikáni tárgyalások Tárgyalások kezdődtek kedden a Vatikánban a magyar kormány és az egyházi állam képviselői között a diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről, és — vatikáni közlés szerint — „a magyar katolikus egyházzal kapcsolatos kérdésekről”. A magyar tárgyalóküldöttséget Sarkadi Nagy Barna, a kormány mellett működő egyházügyi titkárság vezetője, a vatikánit Francesco Cola- suonno érsek, különleges ■megbízatású nuncius vezeti. Várható, hogy a magyar küldöttséget fogadja Agos- tino Casaroli bíboros, államtitkár, az egyházkormányzat vezetője is. Casaroli és Németh Miklós miniszterelnök korábban nyilvánosságra hozott levélváltása már rögzítette: mindkét fél részéről megvan a készség a háború után megszakadt diplomáciai kapcsolatok helyreállítására. Fontos részletek azonban még tisztázásra várnak, s ezt célozzák a megkezdett tárgyalások. Ezek első fordulója csütörtökön ér véget. n Reuter hírügynökség jelenti #---------- . ........................... Bukarest beássa magát... Szerte Kelet-Európábán reformszelek fújnak, elérték már Prágát és Szófiát is, de az elszigetelt Románia (együtt a tömbön kívüli Albániával) semmi jelét sem adja annak, hogy le akarna számolni a régi stílusú kommunizmussal. Nincs pezsgés a romániai lakosság körében sem, holott már Kelet-Németországban is megbukott a keményvonalas rendszer, vele együtt eltűnőben van a berlini fal. A román kommunista párt kongresszusa előtt azonban vasárnap ellenzéki román személyiségek Nyugatra juttatták egy olyan nyílt levél szövegét, amely igen keményen bírálja Ceau- sescut és felszólítja őt: hozza meg a „bölcs döntést”, távozzék, ,,mielőtt még mások foglalnák el a helyét". A levelet a romániai emberi jogok védelmének ligája juttatta el Párizsba; formailag egy kérdőívről van szó, amelyre feltehetően Ceausescunak. illetve azoknak kellene válaszolniuk, akik támogatják, hogy a román vezető megőrizze „diktatórikus hatalmát”. A nyílt levél szerzői a ,,nemzeti megmentés frontjának” nevezik magukat, de nem tudni, milyen jelentőségű és összetételű szervezetről van szó. A csoport szeptemberben már drámai felhívásban szólította fel a kongresszus küldötteit, hogy távolítsák el Ceausescut, mert drámai helyzet alakult ki az országban. A felhívás szerint a megoldásnak a párton belül kell megszületnie. Mitől zseni Ceausescu? Az említett kérdőív 14 kérdést tartalmaz. Az első: „Hogyan magyarázza a kirívó ellentmondást az ön által deklarált sikerek és a Romániában uralkodó nyomor között, hiszen drámai mértékben csökkent az élet- színvonal, jegyrendszer van, eltűntek az alapvető fogyasztási cikkek, a gyógyszerek .. A kérdezők arra is választ várnak Ceau- sescutól. hosv „miként tudja összeegyeztetni a deklarált demokráciát minden olyan különvélemény elfojtásával, amely nem egyezik az övével vagy Elenáéval.... miben rejlik zseni mivoltja, hiszen ót a nép zseniális kondukátornak tartja.... hogyan lehetséaes, hogy a hatalomra jutásig teljesen ismeretlen felesége, Elena, akinek még diplomáin sincs, ma már mérnök, doktor és akadémikus?" Ceausescu úrtól magyarázatni várnak arra is, kik az ország és a neo állítólagos árulói, akiket a közelmúltban olv keményen ostorozott? „Ki árulta el a pártot, ki választotta meg őt. aki szétrombolta a gazdaságot, a társadalmi életet, a kultúrát, sárba tiporta az alkotmányt?” Ceausescu azonban szemlátomást tökéletesen érzékelhető kelet-európai elszigetelődésre és arra készül, hogy dicsőségesen újraválasztják őt a párt élén. a kommunisták hétfőn kezdődő kongresszusán, Minden korábbinál jobban meg van győződve arról, hogy csakis a „román típusú tudományos szocializmus” az egyetlen járható út az ..új ember” megteremtésére, Románia 23 milliós lakosságának üdvére. Minden egyes alapszervezet és minden egyes regionális pártszervezet egyhangúlag Ceausescu újraválasztását javasolta. Egyedül az éhségsztrájkoló Doina Cornea és a bebörtönzött Dán Petrescu személye körüli maroknyi ellenzéki személyiség az, amely több felhívásban is sürgette a pártszervezeteket: ellenezzék Ceausescu újraválasztását. A párt középkádereinek egy része — akik Moszkvában végezték tanulmányaikat — kész lenne bátorítani a reformokat, de nem merészelik a nyilvánosság előtt hangoztatni a mégoly visszafogott ellenvéleményüket sem. A katasztrofális ellátás dacára Ceausescu makacsul ígérgeti, hogy ragyogó gazdasági kilátások, jövő vár az országra. A párt- kongresszuson elfogadták az új, 1991—95-re szóló ötéves tervet, s lefektetik a gazdaság fejlesztésének 2010-ig szóló irányvonalát. A tervek szerint a következő öt évben a nemzeti jövedelem átlagosan évente 6-7 százalékkal növekszik és 2005-ig a nemzeti jövedelem és az ipari termelés megduplázódik. November elején Ceausescu elmozdította hivatalából Radu Balant, a tervhivatal főnökét, mert állítólag nem tartotta tiszteletben néhány ipari kulcsszektor tervcél- kitűzéseit. Ceausescu menesztett más hivatalnokokat is, őket téve meg bűnbaknak a rossz ellátásért. Ezek a személyi változások azonban egy pillanatig sem tették kérdésessé Románia politikai irányvonalát. Ceausescu minden egyes beszédében azon kesereg, hogy Kelet-ííurópa reformországai, elsősorban Magyarország és Lengyelország, gyengítik a szocializmus pozícióit és utat nyitnak a kapitalizmus különféle formáinak helyreállítása előtt. fl hadsereg belefáradt a munkások őrzésébe Ceausescu már több ízben is hasztalanul próbálta rávenni a Szovjetuniót és más országokat, hogy hívják össze a szocialista országok képviselőit és vitassák meg a több szocialista országban mindinkább fenyegetett helyzetbe jutott kommunizmus jövőét. Erich Honeckernek, Ceausescu régi barátjának menesztésével, az NDK liberalizálásának megindulásával a román vezető alighanem lemondhat arról, hogy szövetségbe tömöríti Kelet-Európa ortodox kommunistáit. A román nép mindmáig nem értesülhetett arról, hogy a keletnémetek szabadon utazhatnak az NSZK-ba és Nyu- gat-Berlinbe. Érdekes, hogy Moszkva — amely jó gazdasági kapcsolatokat tart fenn Romániával — a jelekből ítélve a legcsekélyebb nyomást sem gyakorolja Bukarestre a reformfolyamat megindítása érdekében. Az Izvesztyija című szovjet kormánylap azonban pénteken egy bukaresti keltezésű jelentésében bírálta Romániát: felfedte. hogy a teljes külső adósság visszafizetésére vonatkozó román döntés gazdasági válságba sodorta az országot, kiürítette a boltok polcait. Az osztrák KP után a finn KP is bejelentette. hogv nem küldi el képviselőjét a román párt kongresszusára; a finn képviselőket már ki is jelölték, de a párt közvéleményének hatására végül is megváltoztatták a döntést. Moszkva viszont Vitalij Vorotnyikovot, az oroszországi föderáció államfőjét küldi el Bukarestbe. Vorotnyikov — a PB tagja — konzervatív nézeteiről ismert. Eközben különös módon folyik a készülődés Romániában: az ország gyakorlatilag lezárta magyarországi határait (Magvaror- szág sem hajlandó megfigyelőt küldeni a kongresszusra), kiutasított több külföldi újságírót. illetve nem engedélyezte beutazásukat. A román állambiztonsági szervek ellenőrző pontokat állítottak fel az utcákon és a külföldi autókat ellenőrzik. Nem engedélyezik beutazni az AFP tudósítóját, vasárnap pedig közölték a Taniug jugoszláv hírügynökséggel, hogy munkatársuk. Dra- goszláv Markovics nem kívánatos személy Romániában, még turistaként sem. Markovics egészen tavalyig a Taniug bukaresti tudósítója volt és nyugati újságírók szerint az egyik legjobban tájékozott tudósító Románia ügyeiben. Nyugati megfigyelők nem számítanak komoly változásokra a kongresszuson — ám felhívják a figyelmet arra, hogy az ellenzékiség egy váratlan helyen, a hadseregben ütheti fel a fejét: e források szerint a hadsereg belefáradt már abba. hogy túlórázva a bányák, polgári üzemek elégedetlenkedő munkásaira felügyeljen. Egyes jelentések szerint a hadsereg főtisztjeit a kongresz- szus idejére szabadságolták, mert van bizonyos félelem az államcsínytől. Annyi bizonyos — mondja a Tanjug említett tudósítója —, hogy az elmúlt 48 órában a „Conducator” idegességének jelei megsokszorozódtak. Független szakszervezeti tagok között Egy kis háború Szarvason Kérték, hogy a nevük ne maradjon titokban. Elegük volt a titkos megbeszélésekből, a zárt ajtók mögött játszódó megállapításokból, s egyáltalán, az arctalan politikából. Ök vállalják önmagukat, vállalják a felelősséget azért, amit mondanak. Dobrodka Gabriellával és Bencsik Tiborral, a Szarvasi 1. Sz. Általános Iskola két fiatal pedagógusával egy véletlenszerű telefonbeszélgetés során ismerkedtem meg. A tavaly év végén megalakult országos független érdekképviseleti szerv, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete ugyanis a közelmúltban tartotta első kongresszusát. Horn Gábor szóvivőtől megtudtam, hogy az új szervezetnek 75 Békés megyei tagja van. Kíváncsian érdeklődtem tehát néhány iskola nevelőitől, mit hozták haza tarsolyukban a kongresszusról. Mint kiderült azonban, az új szak- szervezetnek még nem sikerült teljesen megküzdenie az indulás nehézségeivel. Egy sajnálatos szervezési (vagy postai?) hiba miatt a megyei meghívottak csak utólag értesültek a kongresszus időpontjáról. Ám a telefonkor mégsem volt hiába. Többen olyan lelkesedéssel meséltek az új érdek- képviseletről, hogy kedvet kaptam megismerkedni gondolataikkal, elképzeléseikkel. így találkozhattam, most már személyesen is az említett két pedagógussal. Utolsó csepp a pohárban Már az első pillanatban feltűnt nyíltságuk, nyugalmuk, határozottságuk, jó kedélyük. Nem tudom, milyen emberek valójában, kétórás beszélgetésünk azonban azt sugallta, minden tekintetben kiegyensúlyozottak. S ez nem lehet véletlen. Véleményt mondhatnak, szavuk van, akarhatnak valamit, hiszen tartoznak valahova. Egy másik szervezethez, amely kiáll értük, amely tömöríti a hozzájuk hasonló „másként” gondolkodókat. Igaz, a munkáltatóval összefonódó pedagógus-szakszervezet még a mai napig sem tekinti igazán egyenrangú partnereknek őket. De hát minden kezdet nehéz ... Apropó, kezdet! Kilépésüket a hagyományos szakszervezetből így mesélték el: — Az elmúlt tanévben történt. A pedagógusnapi bér- maradványügy volt a kiváltó ok. Tantestületünk kérte a szakszervezeti bizalmit, hogy a pénz szétosztásánál képviselje kollektívájának ja'vaslatát. Az pedig úgy hangzott, hogy jutalom helyett inkább a béreket emeljék, mégpedig mindenkinek megközelítőleg egyenlő arányban. A döntésnél azonban a szakszervezeti bizalmi „tehetetlen” volt, mint később erről kérésünkre beszámolt, hiszen a pénzt mégiscsak jutalomként osztották szét, ráadásul erősen differenciáltan a vezetőség javára. A „csurran-cseppen” jutalmat 12-en visszautasítottuk, azaz felajánlottuk az innen nyugdíjba ment pedagógusok javára... Tizenkét embernek tehát megrendült a bizalma a pedagógus-szakszervezetben. Azt vették észre, hogy ez a szervezet vagy gyenge, vagy arifl még ennél is rosszabb: megvásárolható. (A szakszervezeti bizalmi is magasabb jutalmat kapott, mint az összes többi „mezei” pedagógus.) Az új, független pedagógus-szakszervezetről, annak elképzeléseiről, az éppen akkor Szarvason tartózkodó Beke Katalin író-pedagógustól hallottak bővebben. A 12 szarvasi pedagógus nem sokat gondolkodott. Még aznap délután beléptek a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetébe. Az új tanévben még hárman csatlakoztak hozzájuk, így jelenleg 15-en képviselik iskolájukban a másfajta érdekképviseleti elképzeléseket. Többen közülük már csaknem húsz éve tanítanak, s mint Bencsik Tiborék elmondták, nagy kő esett le a szívükről, hogy végre valahol bátran, következmények nélkül elmondhatják, amit gondolnak. Sokan tartották megmagyarázhatatlannak például, hogy a városi pedagógus-szakszervezet tagjai iskolaigazgatók, vagy -helyettesek, azaz, az érdekvédelmet maga a munkáltató látja el. Sokan nem értették azt sem, hogy miért kell mindenféle számlával igazolni egy halálesetet, ha temetési segélyért folyamodnak. De szólni senki sem mert. Kettészakadt tantestület Az új szerveződéssel aztán kettészakadt a kollektíva. A hagyományos szak- szervezet hívei kezdetben arra gyanakodtak, hogy az „újak” még a sztrájktól sem riadnak vissza. Pedig a munkabeszüntetés e hivatással etikailag teljességgel összeegyeztethetetlen. Ügy- hogy egy tantestületi értekezleten a biztonság kedvéért el is hangzott, hogy aki sztrájkol, az arra a napra nem kap fizetést. A PDSZ- tagoknak azonban eszük ágában sem volt sztrájkolni. — De nem azért — magyarázta Dobrodka Gabriella —, mert meghat bennünket az erkölcsi ráhatással próbálkozók érvelése. Ebből elég volt! A pedagógus is ugyanannyiért veszi a kenyeret, mint a bányász, vagy a gyári munkás. Egyszerűen csak azt gondoljuk, ezzel úgyse javítanánk a dolgokon. S ha már sztrájkolunk, akkor azt nem a gyerekek rovására fogjuk tenni, hanem például úgy, hogy a bizonyítványokat nem június 13-ára, hanem 14-ére töltjük ki. Akiknek kell, azok úgyis érteni fognak belőle... — Remélhetőleg — teszi hozzá Bencsik Tibor. — Mert sok mindent nem értenek még a váltani nem tudók. Szerintem a pedagógusok munkája kicsit olyan, mint a színészeké. Ahhoz, hogy egy színdarab jól sikerüljön, sok mindenre van szükség. Jelmez- és díszlettervezőre, világosítókra, és így tovább. Persze, a közönség elsősorban a darabot látja, azt tapsolja, az a lényeg, még ha az elemek-önmaguk- ban nem is tökéletesek. Nos, . nálunk is ez lenne a fontos. A tanítás. De kit érdekel ez!? A „jó” pedagógus mércéje az, hogy a napló ki van-e töltve, van-e köpeny rajta, köszönt-e az igazgató- helyettesnek, meg ilyesmi. Az, „újak”, persze, ezenkívül is sok mindent másként látnak, örömmel üdvözölték, hogy a hittant ma már nemcsak „fű alatt” lehet tanítani. Nem titkolták az egyházzal való együttműködésüket sem. Fontosnak tartanák a vizsgarendszer bevezetését az általános iskolások körében is, hiszen így a tanulók egységesebb feltételekkel indulhatnának a középiskolákba, s a tanárok munkája is mérhetőbb lenne. Nem értenek egyet azonban a honvédelmi oktatás iskolában maradásával. A „háborúsdit” ráérnek megtanulni a fiatalok a katonaságnál. A gyerek kezébe játék és tanszer való, nem fegyver ... A „kizárás” A korán jött mást akarók elképzeléseit nemcsak az iskolán belül, hanem a városi pedagógus-szakszervezet vezetői sem tudják tolerálni. Levelet küldtek a PDSZ-ta- goknak, amelyben közük, kizárják őket minden olyan kedvezményből, amely a hagyományos pedagógusszakszervezeti tagokat megilleti. Ilyen az üdültetés, a különféle segélyezés és az Eötvös Alapból való részesedés. A PDSZ képviselői ez utóbbit azonban jogtalannak tartják, minthogy korábban az öt-tíz forintos támogatásokat nem a szakszervezetnek, hanem magának az Eötvös Alapnak fizették. Mindezekhez azonban rögtön hozzátették, az új szak- szervezetnek, ha széles körben elismert tekintélye még nem is, de apró eredményei már vannak. — A szeptemberi kötelező béremelés 16,1 százalékos volt — mesélik. — A mi bérmaradványunk 16—18 százalékos emelést tett lehetővé, de mint kiderült, még ezen túl is marad pénze az iskolának. Mi, PDSZ-tagok javasoltuk, hogy ez a többlet ne differenciáltan osztódjék, hanem legyen az emelés valamennyiünknek egységesen 20 százalék. Ezenkívül kértük, hogy a 200-tól 550 forintig szóródó osztály- főnöki pótlékok közelítsenek egymáshoz, hiszen minden osztályfőnök hasonló meny- nyiségű többletmunkát végez. S most először éreztük, meghallgattak bennünket, odafigyeltek ránk. A fizetéseket egységesen 19 százalékkal emelik, az osztályfőnöki pótlékok alsó határát pedig 400 forintban határozták meg. Persze, a legnagyobb eredménynek mégiscsak azt tekintik, hogy egyre többen érdeklődnek tevékenységük iránt, s szépen gyarapszik követőik tábora is. Társiskolájukból, a Petőfiből már tízen csatlakoztak a PDSZ- hez, sőt a gimnáziumból is akadt jelentkező. Talán ők lesznek az első fecskék, akik elhozzák a nyarat az oktatásba ... Ki tudja? Magyar Mária A székesfehérvári Videoton Ipari Rt. az év végéig 300 ezer televíziót gyárt, termékeik 70 százaléka exportmegrendelésre készül. November közepétől karácsonyig a hazai ellátásra mintegy 40 ezer televíziót szállítanak, túlnyomórészt a legkorszerűbb típusokból. Jelenleg a szerelőszalagon a legkorszerűbb, Precision 2000 típuscsaládból az 51, 56 és a 71 centiméter képátlójú készülékeket szerelik. Ezek a tv-k belső mikroprocesszoros automatika- utánállítóval és teletex-szel is el vannak látva. Az 1900-ben gyártásra kerülő Precision 2000 új készüléke a 72 centi- méteres képátlójú „Jumbó” (MTI-fotó)
