Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-20 / 275. szám

1989. november 20., hétfő

o

Vita a népszavazásról

Politizáló elnököt az ország élére

Az alábbi levél kapcsolódik a november 16-i számunk „Nyílt fórum” rovatában megjelent vitaindítóhoz. Címzettje ugyan nem az említett cikk szerzője, de a téma — a közelgő népszavazás kérdése — azonos.

Tisztelt Haraszti Miklós úr!

Békés megyei látogatásáról, előadásairól szóló tudósítást a Népújságban olvasva szükségesnek tartóm, hogy néhány gondolatával vitatkozzam. Elfogadhatatlan megközelítés számomra az az érvelés, hogy: „A nép által közvetlenül megválasztott elnök ténylegesen nem felelős senkinek, csak önmagának, s ez a diktatúra receptje.” Azt gondolom, igazának rendíthetetlenségét gondolva magyarázhatta ennyire félre a tényeket, hiszen az ön logikáját az európai országok tapasztalatai nem igazolják. Kérem, gondolja végig a különböző országok helyzetét.

Azt is mondta: „Attól óvjon az Isten, hogy erős kezű ember kerüljön hatalomra. Pozsgay Imre ilyen ember, ő politizáló elnök akar lenni.” Én mint állampolgár az ország élén politizáló elnököt akarok látni, olyat,

aki felelősséget érez a nemzet iránt és egész politikai tevékenységét ennek szolgálatába akarja állítani. Azaz én politizáló elnököt akarok (sokan mások1 is) és biztos vagyok benne, hogy Ön sem vadászgató, kártyázgató, iszogató elnököt akar látni köztársaságunk élén. A köztársaság elnöke attól köztársasági elnök, hogy az ország érdekében politizál.

Nem tagadom, hogy az MSZP tagja vagyok. Ez most lényegében azért fontos, mert nem MDF-tagként szállók szembe azzal az állításával, hogy: „Az MDF kínjában állított elnökjelöltet, aki attól lett legitim.,, hogy nem bírja az ellenzék egészének támogatását”. Remélem, nem értem önt félre, hiszen azt Ön sem gondolhatja, hogy országunkban csak az a személy, csak az a testület, csak az a törvény legitim, amelyet az SZDSZ vagy közvetlen szövetségesei támogatnak.

Őszintén sajnálom, hogy az Önök szervezete — a ténylegesen jelenlévő komoly szellemi érték ellenére — az elmúlt hetekben a minden tagadása, azaz most éppen a tagadás igennel történő kifejezése álláspontjára helyezkedett. Ügy ítélem ímeg, hogy országunk fel- emelkedéséhez felelős gondolkodás szükséges minden szervezet részéről, azért, hogy a békés, demokratikus politikai átmenet megteremthető legyen. Ehhez egyik feltételt abban látom, hogy a köztársaság elnökét a nép válasszthassa meg. Ezért számomra az első kérdésre nem lehet más a válasz, mint az: NEM!

Ne haragudjon, hogy eszembe jut régi, kedves matematikatanárom mondata, amelyet ugyan nem politikai kérdésekre, hanemmatematikai problémák esetén mondott nekünk. Akkor, amikor nem akartuk (nem tudtuk) megérteni a feladat lényegét: „Az ember, tudjuk, gúnnyal arra támad, mit meg nem ért.”

Tisztelettel: Tóth Károly, Békéscsaba (Asztalos J. u. 54.)

Itt a piros, hol a piros?

Paprikás lesz, de nem a kolbász

— Kérek két kiló csemege paprikát. Kolbászba kell.

— Csak édes-nemes van,

10 dekás kiszerelésben,

21,20-ért.

— Nagyobb csomag nincs?

— Negyedkilós Gulyás (csípős).

— Másfajta van?

— Nincs!

Ez a jelenet először a mezőkovácsházi Mozaik áruházban, másodszor a Kunság ABC-ben játszódott le. A település környéke köztudomásúan mezőgazdasági jellegű, s ilyentájt megkezdődik a bevásárlás a decemberi disznóölésekhez. Egyik és elmaradhatatlan kolbászkellék a fűszerpaprika. Mostanában azonban, mintha baj lenne az ellátással. A Mozaik áruházban elmondták, hogy néhány hete keresett cikk, és bár egy hónappal ezelőtt emelkedtek az árak. a választék nem bővült. Paprika tehát van? — kérdeztük.

— Van, de kevés és nagyon drága. Feltehetően az ellátás a decemberi, karácsonyi időszakra sem változik. Időnként kapunk árút, de nem az igényeknek megfelelőt. A tavalyi készlet kifogyott, az idei termésnek pedig csak ezután kezdődik a feldolgozása.

A Kunság ABC-ben arról is tájékoztatást kaptunk, hogy várhatóan ismét emelkedik az ára.

Több magán paprikatermelőnél is érdeklődtünk, akik elmondták, hogy ez évben a paprika nagyon kelendő, mert kilóját 400- 450 forintért is el lehet adni.

Felhívtuk a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatot, ahol Nagy István, általános igazgatóhelyettes az alábbiakban adott felvilágosítást:

— Az ez évben termett paprikamennyiség egyhar- mada a tavalyinak. A régi, 10 forintos ár helyett 15 forintért vásároltuk fel. Ellenkező esetben a termelők más csatornákon értékesítették volna. Tapasztalatunk az, hogy új vállalkozók is bekapcsolódtak a felvásárlásba, az ország minden részéről. Az emelt felvásárlási árat valahol kompenzálni kell. Az ellátással kapcsolatban sem tudok biztatót mondani, mert három tényező is befolyásolja. Először is tapasztalható egy tömegpszichózis, ami a novemberi-decemberi felvásárlási láz következménye, tovább nehezíti a helyzetet, hogy a környező országokban (például Jugoszlávia, Csehszlovákia) sem lehet paprikát kapni, és a kisha- tárforgalom miatt jelentős mennyiség kerül ki az országból. Harmadik tényező a kiszerelőkapacitásunk,

amely pillanatnyilag maximálisan leterhelt. Hetente 50 tonna paprikát szállítunk a kereskedelmi egységekbe, de a megnövekedett igényt nem tudjuk kielégíteni. Ezen felül exportkötelezettségünknek is eleget kell tenni, nem vonulhatunk ki a megszokott piacokról. A téli időszakban tehát továbbra is lesz paprika, csak nem a megszokott választékban és nem folyamatosan.

Mindezeket tudomásul véve, a tény, hogy jelenleg a polcokon csak méregdrága áron, szép, kézzel festett kalocsai díszdobozos paprika virít. Elgondolkodhat a gazda: ez év telén ízes kolbász helyett, elégedjen meg .kalocsai díszes” kolbásszal.

H. M.

Fokhagymás drazsé előállítására rendezkedett be a törökbálinti Energ Innov Szövetkezet. Az új készítmény természetes anyagokkal bevont parányi adag fokhagymamassza, amely a növény valamennyi alkotóelemét megőrzi, ám az erős illat terjedését meggátolja, A külföldi készítménynél jelentősen olcsóbb drazsé várhatóan a közeljövőben kerül a gyógynövény- és élelmiszerboltokba. Kovács Andrásné és Pénzesné Somogyi Ildikó csomagolják a fokhagymadrazsét MTI-fotó

II közművelődés a köz művelődése

A közművelődés kérdéseiről gondolkodva megkerülhetetlen a korábbi művelődésirányítási szisztéma fölemlítése. A centralizált irányítású népművelés időszakában az emberek kulturális szükségletei a politika szempontjából másodlagossá váltak, hiszen a cél meghatározott ideológiai töltésű tudattartalmak terjesztése s nem az emberekben, a helyi társadalmakban meglevő igények kielégítése volt.

Míg a szabadművelődés időszakában a helyi kulturális érdekek intézményeket hoztak létre, mert a közösségeknek szükségük volt épületekre, gyűjteményekre, addig a centralizált irányítású népművelés idején könyvtárakat, művelődési házakat létesítettek, hogy szükség legyen — e jórészt ideológiai alapon kiválasztott — könyvekre, kulturális rendezvényekre.

E két ellentétes megközelítés közötti feszültség az idők folyamán nyilvánvalóvá vált ugyan, de amíg a társadalmi berendezkedés nem engedte valóságos helyi önkormányzatok létrejöttét, addig a helyi, kistérségi érdekek a kultúra területén sem — vagy csak nagyon töredékesen — legitimá- lódhattak. A hatvanas évektől az ifjúsági klubok, az amatőr művészeti közösségek s egyáltalán a nagy rendezvényeket felváltó kiscsoportos formák nagy erejű áttörése e feszültség két pólusának harcaként, s a központi művelődéspolitika liberalizálásának eredményeként volt értékelhető, de tartalmában erős korlátok között mozoghatott, ami végül is kétségessé tette, lassan megszüntette e mozgalom továbbélési esélyeit.

Ebben a folyamatban a produkcióközpontú kiscsoportok megmaradása volt inkább valószínű, á megszűnés veszélye elsősorban azokat a kisközösségeket sújtotta (ifjúsági klubok, értelmiségi- és vitakörök), amelyek a helyi közélet fórumaivá válhattak volna. így a könyvtárak is jórészt megmaradtak kölcsönzési funkcióikban, szolgáltatásaik és az információ áramoltatásában kívánatos meghatározó szerepük ki sem fejlődhetett.

Az inétzmények gazdálkodási, támogatási rendszerében is ellentmondásos helyzet alakult ki. Nem a tevékenységek határozták meg a gazdálkodás módját és kereteit, hanem ezekhez kellett igazítani a tevékenységek szerkezetét, mennyiségét és színvonalát.

Mindezek mellett a térségek, a telípülé- sek valós érdekeik — életmódbeli, kulturális hagyományaik függvényében —, leszorítva bár. de tovább éltek, és a cselekvést, a helyi döntéseket befolyásoló módon hatottak. így a deklarált mellett — helyenként különböző erősséggel és töredékesen — fennmaradtak a helyi érdekérvényesítő struktúrák, s mindazokon a területeken működtek, amelyeket a központi előírás és elvárások szabályaikkal nem fontak át.

A hetvenes évek végére a gazdasági-társadalmi válság első jelei nyilvánvalóvá, tág körben felismerhetővé tették, hogy a művelődés területén sem tartható a pártérdekű, osztályhivatkozású művelődéspolitika, a közművelődésnek nem a deklarált értékek közvetítése a feladata, hanem egy nemzeti művelődési program keretében a helyi igényekből kiinduló közösségi művelődés feltételeit kell megteremtenie. Ennek lényeges eleme, hogy a település belső szándékai a döntőek, ami egy ennek megfelelően átalakított intézményrendszert tesz szükségessé.

Ekkorra az ötvenes években a szovjet mintára kiépített kulturális intézményrendszer már végképp nem felelt meg az újragondolt funkcióknak. Ezek a gondolatok hatottak e terület állami irányításában, de az adott politikai viszonyok között az említett nemzei programmá nem érlelődhettek.' Ennek ellenére az intézményeknek a magyar művelődés hagyományaihoz igazítását segítette a könyvtárak és a művelődési otthonok korszerűsítésének megyei folyamata, mely az adott keretek között a funkciójukban is megváltozó intézmények kialakulását eredményezte, egyúttal erősítette a korábban megyénk sok településén meglevő olvasókörök és különböző művelődési egyletek hagyományainak újraéledését.

Ezen Időszak fontos eredményének tartjuk a formálódó közösségek helyi kezdeményezéseit, azt, ahogyan a megye számos településén kutatták, gyűjtötték népi kultúrájuk örökségét, felújították és bemutatták értékeiket. Ez olyan eredményeket is teremtett, mint a Vésztő—mágori emlékhely, amivel Vésztő lakosai orsj^gosan is példaértékű áldozatot vállaltak, vagy, amely jeles íróinknak Sinka Istvánnak, Szabó Pálnak, Darvas Józsefnek emlékházakkal, múzeumi kiállításokkal állított emléket.

A helyi művelődés értékei mellett az egész megyére kiterjedő szellemi hatással működtek a megye reprezentatív, országos és nemzetközi hírű együttesei, rendezvényei, intézményei. Hiszen a megye évtizedekre visszanyúló néptáncmozgalma, országos képzőművészeti szemléi és művésztelepei, a Békés-tarhosi zenei napok, a nemzetközi bábfesztivál, vagy a Gyulai Várszínház létező közösségigényből nőttek ki, s a megye legjelesebb kulturális értékeit képviselik. Ezek a sokszor helyi indítású

kezdeményezések esetenként az uralkodó művelődéspolitikai irányok ellenében jöttek létre, és minden esetben döntő eleme volt, hogy jelentős szakmai és emberi elkötelezettségű személyekre, csoportokra alapozódtak. Jórészt az utóbbi évtizedben határozott törekvésünk volt a szerveződő szellemi műhelyek megerősítése. Így fejlődött tovább a Magyar Tudományos Akadémia Alföldi Kutatócsoportja, a megyei levéltár, mint tudományos kutatóhely: a nemzetiségi kutatásokat is koordináló múzeumi szervezet. a Békési Élet, az irodalmi élet területén az Űj Aurora és a Tevan Könyvkiadó.

Természetesen a megye művelődéséről szólva nem lehet célunk az eredmények teljes körű felsorolása, csupán felvillantani lehet azokat az értékeket, amelyekre a jövőben is építeni lehet, hiszen nem igaz, hogy úgy szűnik meg a múlt, hogy nem hagv nvomot a jelenben.

A közművelődés támogatásában hosszú évtizedeken keresztül a központi költségvetés maradványelve érvényesült A terv- gazdálkodás és a piacgazdálkodás váltásának idején nem hagyható, hogv a mai. a sok bizonytalanságot hordozó változásnak kárvallottjai ismét azok az intézmények és tevékenységek legyenek, amelyeknek társadalmi hasznossága nem mérhető pénzben, s ezért nem mindenki számára nyilvánvaló. Ez nemcsak a gazdaság jobb teljesítőképességén múlik, hanem azon is, hogyan döntenek a demokratikus politikai fórumok, és helyben, a helyi önkormányzatok milyen szintű és minőségű Prioritásokat fogalmaznak meg. Ügy ítéljük, hogy a meglevő kulturális intézményrendszerben is megjelentek azok a változások, amelyek egy közös- (Ségközpontú. önszerveződő, demokratikus művelődési élet támaszai lehetnek. Hiszen a művelődési házak tevékenységét is jelentősen átformálta a napi igényekre alapozott szolgáltatási szemlélet elterjedése, s a könyvtári szolgáltatások kiépítése is egy információgyűjtő, információközvetítő, a mindennapokban megkerülhetetlen könyv- tármodell kialakulása felé vezet.

. Napjainkban az iskola szerepköre is átalakulóban van. A jövőben az alapműveltség, az alapismeretek átadása mellett az lehet a feladata, hogy megtanítsa az, ismeretszerzés technikáját is. kifejlessze mindazon készségeket, amelyek nélkülözhetetlenek az önképzéshez, a különböző információs eszközök kezeléséhez.

Az már valószínűnek látszik, hogy a művelődési élet több pólusú lesz. A pártok, egyesületek, vállalkozások is szerepet vállalnak a művelődés szervezésében s az igények kielégítésében. A várhatóan újraalakuló szabadművelődési rendszer plurálisabb összetételű érdekképviselete révén teljesebben lesz képes átfogni a társadalomban jelentkező sokszínű igényeket. Ez természetesen nem érthető úgy, hogy az állam feladatai és felelőssége csökkenne a művelődés anyagi feltételeinek megteremtésében. A társadalmasítás itt inkább a teljességet és az esélyegyenlőséget hivatott elősegíteni.

Előreláthatóaín a jövőben a művelődési igények három fő irányban erősödnek meg, Ezek egyike a munkavégzéshez aktuálisan és potenciálisan szükséges ismereteket adó alkalmak, beletartozóan a munkaerő-átképzés, a nyelvoktatás, a közhasznú ismeretek terjesztése. A jelenleginél sokkal nagyobb teret és jelentőséget kapnak az embersegítő, mentálhigiénés szerepet betöltő formák és szolgáltatások. Minden korábbinál jobban megnő az információk gyors és pontos közvetítésének szükségessége, amelynek természetes bázisai a könyvtárak lehetnek az ehhez megfelelő eszközparkjuk teljes kiépülése után.

Sürgető társadalmi szükséglet, hogy a kulturális élet egészének jellegét a közösségi művelődés adja meg, mert mind a társadalmi-gazdasági. mind a morális válságból a közösségekben meglevő erőtartalékok segítségével, azok inspiráló működésével lehet kijutni. A közösségi művelődésben nem az alkalmankénti művelődési eseményeket, vagy valamiféle „kultúraodavitelt” értünk, hanem az ismeretszerzés a társadalmi együttlét folyamatos, az élettevékenységek közé szervesen illeszkedő sok fórumú rendszerét. A települések életminősége népességmegtartó és -eltartó képessége csak a művelődés fejlesztésétől nem változhat meg. A fejlődés a gazdasági, az infrastrukturális, a közoktatási és a közművelődési folyamatok együttes erősödésétől várható.

A művelődési fejlesztés mindaddig nem járhat eredménnyel, amíg az alapjaitól újraépülő társadalom meg nem teremti a maga közösségeit. Ha ez létrejön, egy megyei, központi irányítás feladatait abban látjuk, hogy támogatja, lehetőségekhez juttatja az így létrejövő szerveződéseket, gondoskodik a szakmai információk közvetítéséről, regionális szervezési feladatokat lát el. alapokat működtet és közvetít a központi forrásokhoz; a társadalmi igazságosság alapján a települések esélyegyenlőségének kialakulására törekszik.

Békés Megyei Tanács V. B. művelődési, ifjúsági és sportosztálya