Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-15 / 271. szám
NÉPÚJSÁG X989. november 15., szerda „üntikriszlusként emlegettek bennünket” Az MSZP nem akar földosztást Kongresszusra készülnek az ipari szövetkezetek — Jó érzéssel tölt el, hogy az a dokumentum, amelyet most önök olvastak, másfél évvel ezelőtt éppen a Békés Megyei Szövetkezeti Műhelyben készült. Igaz, akkor nem az elismerés hangján szóltak rólunk, hanem Antikrisztusként emlegettek bennünket — ezekkel a szavakkal nyitotta meg tegnap, délután, a Békés Megyei Ipari Szövetkezetek kongresszusi küldöttgyűlését dr. Sümeghy Csaba, ügyvezető elnök. A tanácskozás témája az ipari szövetkezetek 10. kongresszusának vitaanyaga volt. — Ugyanakkor mégis gondban vagyok — folytatta beszédét dr. Sümeghy Csaba, mert az országos szövetség még mindig kéregét, mint a szegény rokon, s úgy néz fel a kormányra, mint az istenre. Így a jövőben nem lehet dolgozni. A vita során kemény bírálat érte a kormányt és tagjait. El kell döntenie a kormánynak — hangsúlyozták a résztvevők —, tud-e együttműködni az érdekképviseleti szervekkel, vagy nem. Ha nem, akkor kilátásba helyeztek egy bizalmatlansági indítvány benyújtását is. Igazi érdek- képviselet csak a kölcsönös partneri viszonyok mellett képzelhető el. Olyan érdek- képviseletet ellátni, amilyet a központi tervezet leír, nem lehet — jelentette hi az ügyvezető elnök. A gazdaságról szóló kitételek jó néhány részét szintén cáfolta a közgyűlés. Elhamarkodottnak ítélték a kiadvány készítőinek azt a javaslatát, miszerint a gazdasági helyzet kedvező lesz az ipari szövetkezetek számára. Nincs valós esély- egyenlőség, hiába a sajátos tulajdonformára hivatkozás. Ebből előnye nem származott se a kollektíváknak, se a vezetőknek, de sajnos a munkásoknak sem. Hiszen a megyei szövetkezetek dolgommminmmnnmmMmnjmnmmmmmbi hangsúlyt helyeznek a demokratikus gyakorlat kialakítására, meghonosítására. Visszatérve az előbbi gondolathoz, én úgy érzem, örülnek az elvtársaink, barátaink. hogy támogatjuk szerveződésüket. Mi nem akarjuk átvenni az ő feladatukat, meg szerepkörüket, mi „csupán szeretnénk összehozni a XIV. kongresz- szust és új vezetőséget választani. Amennyire tudom, nagyon közel áll az álláspontunk ahhoz, hogy az új vezetőség lehetőleg zömmel olyanokból álljon, akik a megtett út harcaiban nem fáradtak el, vagy nem kaptak olyan sebeket, amik a jövőt illetően esetleg a pártot terhelhetik. Ribánszky R.: — Egyébiránt hadd jegyezzem meg, Henrik itt a közvéleményre hivatkozott. Ám van egy másik közvélemény is, egy nagyon széles közvélemény és erről beszélt most Grósz Károly. Valóban így van, ha mi ezt most nem vállaljuk, ha nem veszünk benne részt, akkor nagyon széles tömegek tántoroghatnak el az ügytől, pedig a sajátjuk ez az ügy, és létérdekük fűződik hozzá. A másik: az új párt. A kongresszus alatt már' volt egy olyan kezdeményezése a reformszövetségneK, hogy hozzuk létre együtt, most, itt, a Magyar Kommunista Pártot. Azt mondtuk, hogy nem. Ugyanis nem értenék meg a párttagok százezrei, hogy miért kell most kommunista pártot csinálni, amikor az MSZMP programja. szervezeti r íbályzói nagyságrenddel (20 százalék) kevesebbet keresnek, mint hasonló munkát végző budapesti társaik. Illúziónak tartották az Európához történő csatlakozást, vagy felzárkózást célzó távlatot is. Elmondták: nálunk fejlettebb gazdaságok —például Ausztriáé —, tizenkét éve várják, hogy a Közös Piac szóba álljon velük. Pedig ott jóval előrébb tart az ipar. A hazai kormányzat nem fejlesztette az ipart, hanem fékezte beruházási stoppal, és az elvonásokkal. — Akkor mitől várjuk az úgynevezett felzárkózást? — tették fel a költői kérdést. Ám nemcsak bíráltak a küldöttek, hanem javaslatot is tettek a tulajdon kezelésére. E szerint a szövetkezetek teljes vagyonára forgatható részvényt kell kibocsátani. De a kisebbség érdekében a részvények 51 százalékát a szövetkezetnél kell tartani, mint oszthatatlan vagyont. Ezáltal lehetővé válik, hogy a részvény felvásárlásával a jogi tag is beléphessen a szövetkezetbe, legyen az akár külföldi, akár belföldi személy. Konkrét igény esetén részvényvásárlás lehetőségét az önkormányzati szabályzat alapján bírálnák el. A részvényesek vagyonarányosan szavazhatnak egyes kérdésekben. Továbbá célként tűzték ki a társadalombiztosítás szövetkezeti megteremtését, illetve a tagságnak kiegészítő juttatásokat irányoztak elő. A szövetkezeti törvény- tervezetet a közgyűlés abszolút alkalmatlannak tartotta arra, hogy bárhol elfogadják. Most olyan törvényt csinálhatunk magunknak, amilyet akarunk — állapította meg dr. Sümeghy Csaba —, mert kedvezőek a belpolitikai feltételek. Alapelvként fogalmazták meg, hogy a törvény olyan keretet szabjon, amely a szövetkezeteknek lehetőséget ad, de védelmet is nyújt zata, törekvései szerint lényegében, kommunista párt. Világos volt, hogy miről van szó. Az MSZP nem számíthatott és számított arra, hogy tömegpárt lesz. Jó lett volna még egy töredékpártot létrehozni. Berecz .T. : — Nem is akartak. Ribánszky R.: — De jó lett volna mert ha mi kommunista párttal indulunk, akkor ez is egy maroknyi párt. A baloldal súlyosan legyengült volna, még a mostaninál is nehezebb helyzetbe került volna. Most is agitálnak bennünket. hogy ha új pártot hozunk létre, akkor székházat is kapunk, az infrastruktúrából is részesülhetünk. Egyébként világos, hogy ez nekünk jogos örökségünk, nem mintha ezért mi késhegyig menő vitákat akarnánk folytatni. Nem is valószínű, hogy erre szükség lenne. De teljesen nyilvánvaló a szándék: ne maradjon az MSZMP nagy párt, tömegpárt. Márpedig az marad ! Grósz K.: — Az alapvető szándék az, hogy legyen egy bűnbak, akire rá lehet kenni az elmúlt évtized gyengeségeit, s ők akkor valami hamis képzetből kiindulva úgy vélik, hogy hófehér ruhában jelenhetnek meg a politika színpadán. Mintha nem is lett volna saját múltjuk. Forró T.: — Most meglepetést fogok okozni: máris van egy jelzőjük a történelmi analógia alapján. — önök a magyar ménsevikek. mindenfajta külső beavatkozással szemben. Meg kel] tiltani, hogy a szövetkezeti törvényt bármilyen kormány —, vagy miniszteri szintű végrehajtási rendelet szabályozza, mert így az alaptörvény rögtön nem érvényesülhet. Meg kell teremteni a jogbiztonságot a szövetkezés viszonylatában is. A fentiek miatt a Békés megyeiek által, tavasszal kidolgozott törvénytervezetet változatlanul fenntartják, és ezt tekintik a jövőben magukra nézve kötelezőnek. Az érdekképviseletről szólva először azt szögezték le, hogy az új egyesülési törvény alapján minden szövetség olyan érdekképviseletet választ, amilyet leginkább megfelelőnek tart. Ebben a kérdésben nem lehet megkötni senki kezét. A Békés megyei szervezet olyan lesz, amilyet a tagság jónak lát. Érdekképviseleti törvény kell, de azért, hogy a kormányzatnak előírja, neki mi a kötelessége az érdekképviseleti szervekkel szemben. Részkérdésekkel, törvénykezés szintjén nem szabad foglalkozni. — jelentették ki a tanácskozás résztvevői. Az OKISZ-t szét kell szedni — állította az ügyvezető elnök — és újra összerakni. Legyen kisebb, de hatékonyabb. Az ipari szövetkezetek 10. kongresszusára Szolnok, Csongrád és Békés megyék képviselői érdekszövetséget kötöttek. Feltételezhetően ennek az országos fórumon súlya lesz, hiszen a három megye egyharmadát adja a kongresszusi küldöttlétszámnak. Befejezésül a tanácskozás résztvevői 11 tagot delegáltak az országos szövetkezeti küldöttközgyűlésbe, ugyanakkor dr. sümeghy Csaba OKISZ elnökségi tag lett. P. J. Ribánszky R.: — Majdnem sokkos állapotba kerültem tőle. de azért gondolkodjunk rajta. Berecz J.: — Számomra nem rossz a kifejezés, mert én ugyan váltig hangoztatom, hogy bolsevik nosztalgiából nem lehet kiindulni, akkor tehát úgy látszik ... Ribánszky R.: — Bolsevik nosztalgia — nagyon tetszetős! Úgyhogy én Jánost ezért a találmányáért irigylem, De hát, ténylegesen van ennek egv szépséghibája: nem bolsevik nosztalgia. Berecz J.: — Ami ma itt van ... Havas H.: — Az előbb Berecz János mondott egy nagyon fontos dolgot, hogy most itt a hatalom másodlagos. Hogyan lehetséges ez ? Berecz J.: — Induljunk ki a fő kérdésből, a hatalom kérdéséből. Mert igaza van, ez a fő kérdés. Miíiden politikai alakulatnak, amely valamilyen céllal összejön, politikai elképzelései is vannak, végül is szeretne a hatalomból részesülni, vagy a hatalmat megragadni. Nyilvánvaló, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt is azt mondja, szeretne részt venni a kormányzásban. Ez másodlagos, most szervezeteinket kell helyreállítani, össze kell fogni, politikai programot, majd elképzeléseket kell kialakítani, és akkor a választásokon meglátjuk, hogy milyen a meg- ítéltetés. Milyen támogatást, illetve bírálatot kapunk a tömegektől. (Folytatjuk) Dr. Lakos László, MSZP-elnökségi tag nyilatkozata Békéscsabán Az agrárágazat mintegy 15 millió ember élelmét termeli meg, az agrárolló mégsem akar bezárulni. Az MSZP vidéki titkárságának első regionális rendezvénye — melyet a múlt héten Békéscsabán tartottak meg — a térség jellegének megfelelően kiemelten kezelte az ágazat problémáit. A párt agrárpolitikai téziseiről dr. Lakos László, az MSZP elnökségének tagja adott tájékoztatást. A Pest megyei téesz- elnöktől először azt kérdeztük: nem gondolja-e, hogy az MSZP az agrárpolitika terén lépéshátrányba került a többi párttal szemben? — Bár a pártkongresszuson a régi vezetés is tudatában volt a kérdés fontosságának — válaszolta —, nem tudtunk érdemben foglalkozni vele. mert amúgv is kevésnek bizonvult az a négy nap. Ha az elnöksée elfogadja az itt is ismertetett téziseket, akkor rövid időn belül megjelentetjük az anyagot. — ön országgyűlési képviselő is. Mennyire tartja sikeresnek az agrártagozat parlamenti működését? — Azt éreztük, hogy hiába voltunk' nyolcvanan-szá- zan, nem tudtunk egységesen fellépni. Meg kell mondanom, hogy részben a TOT akadályozott meg ebben bennünket, mivel az agráriusok csoportjának megalakulása csökkentette befolyását a különböző szintű tárgyalásokon. A pártosodás talán e tekintetben is előrelépést jelent majd. Annyi máris látszik, hogy szükség van a szakmai érdekképviseletre. Eddig külön-külön játszadoztak velünk. Hogy egy egyszerű példával éljek: ha a Szovjetunióba — tegyük fel — egymillió csirkét lehet kivinni, nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha a Kereskedelmi Minisztérium dönt az exportőrök kiválasztásáról. Ezt a feladatot a termelők is meg tudnák oldani maguk között. — Egyesek azt mondják — a dán példával előhozakodva —, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. — Hát ezt nagyon nehéz megvalósítani nálunk. Dániában a gyermek örökölheti apja földjét, de nem kapja meg abban az esetben, ha nem tud megfelelő garanciákat adni arra, hogy megfelelően tudja művelni. Azt gondolom, mi még nem tartunk itt. A programunkban a leghatározottabban kinyilvánítjuk: a föld azé, akinek a tulajdonában és használatában van. Tulajdonreform csak széles közmegegyezés alapján jöhet létre — a jelenlegi földárak miatt is. Húsz-harminc évvel ezelőtt, kérem, az emberek menekültek a földtől, otthagyták az állatokat, a gépeket: most sem dolgozni akarnak, hanem befektetni, kincset ké- oezni, manioulálni. Adminisztratív eszközökkel persze nem lehet fellépni ez ellen. Nagyon remélem, hogy a magvar paraszt ráérez a föld értékére, és nem foffia azt elkótvavetvélni néhány tízezer forintért. Holnap is meg kell valamiből élni — ezt kell tudatosítanunk az emberekkel. — Mi lesz . most már a faluval? — A falu sorsának rendezése mellett természetesen minden erőnkkel kiállunk, de hadd mondjak megint egy példát. Svájcban azt kérdeztem az egyik településen: miért nem törekednek a városi cím elérésére? Azt válaszolták, hogy nem érdemes megszerezni a városi rangot, mert a kis helységek adókedvezményben részesülnek. — Az MSZP agrártéziseiben nem kellett volna kissé részletesebben foglalkozni mezőgazdaságunk múltjával és jelenével? — Azt gondolom, hogy az anyag túlságosan is terjedelmes lett volna. Az általunk összeállított anyagot elsősorban a mezőgazda- sági szakemberek fogják elolvasni, ők pedig nemigen kíváncsiak arra, mi a véleményünk a múltról. — A téziseknél maradva. Mit akar az MSZP? Földosztást? — Nem akarunk földosztást — azt szeretnénk, ha a földnek gazdája lenne. Én azzal értek egyet, hogy a té- esztag legyen a téesz tulajdonosa. — Bank, biztosítás, agrárturizmus? — Nagyon fontos területeket említ, de nem tudom, hogy bele kell-e kerülniük az agrárprogramba. Az ag- rárturizmussai kapcsolatosan mindenesetre elmondhatom: a jövőben 300 ezer forint bevételig valószínűleg adómentes lesz ez a tevékenységi forma. — Mikor beszélhetünk valóban szektorsemleges szabályozásról? — Nem tudom. Azt viszont nyugodtan ki merem jelenteni: a mostani szabályozás egyértelműen nagyüzemelle- tes. A magánvállalkozó, mint ismert, 500 ezer forintig nem fizet adót, nem fizet SZTK-t, nincsen adminisztrációs kötelessége. A nagyüzem pedig rendelkezik a földdel és a tőkével, valamint előnyösebb helyzetben van az állami támogatás odaítélésénél. Ennek ellenére úgy vélem, hogy nem lenne szerencsés, ha az MSZP ezen a területen zászlajára tűzné a radikális változtatást. Dányi László Bezárt strand — nyitottak a kérdések Korábban már hírt adtunk arról, hogy Gyula vároa tanácstestülete kifogásolta a Várfürdő strandmedencéinek nyár végi — korainak tűnő — bezárását. Azóta háromtucatnyi aláírással tiltakozó levelet is kaptunk, amelynek hazai és külföldi aláírói a szabadtéri gyógymedencék üzemelésének október 20-1 megszüntetését nehezményezték, őri Lászlót, a Gyulai Vízművek igazgatóját a kívülálló számára meglepő döntések okairól kérdeztük. — Egy fürdő üzemeltetése ma már nem szociálpolitikai, hanem üzleti kérdés a vállalat szempontjából — válaszolta az igazgató. — Elképzelhetetlen, hogy időjárásra, látogatottságra tekintet nélkül május 1-jétől szeptember végéig teljes üzemben működjön a strand. Ugyanakkor a karbantartást is meg kell oldanunk. — A tanács azzal érvelt, hogy évente több mint 10 millió forintot ad a fürdő működéséhez, ezért elvárja az igényei szerinti nyitva tartást is — vetem közbe. — A tanács anyagilag soha nem járult hozzá sem a fürdő fenntartásához, sem fejlesztéséhez. A szóbanfor- gó 12 milliót a Pénzügyminisztérium adja állami támogatásként. Ezt az összeget évekkel ezelőtt befagyasztották, a költségek viszont rohamosan nőnek. 1980-ban 16, tavaly már 46 millió forintba került a Várfürdő üzemeltetése. Nyolc év után most emeltünk árat, de így is a legolcsóbbak vagyunk az országban. — Az áremelés nyereségessé tette a fürdőt? — Legfeljebb nem veszteséges. — Ha „lassít” a fürdő, akkor megtorpan a város idegenforgalma is. Jól gondolom? — Amennyiben nincs naponta legalább 4 ezer vendégünk, akkor veszteséget termelünk. Azok a közüle- tek, magánszemélyek, akiknek a gyulai idegenforgalom jelentős hasznot hoz, nem nagyon törekednek részt vállalni a fürdőztetés költségeiből. Tulajdonképpen csak a három nyári hónap hoz nyereséget. — A tanácsülés úgy foglalt állást, hogy amennyiben ön nem hosszabbítja meg a szezont, akkor anyagi ösztönzésénél ezt rosszallóan veszik figyelembe. Mit kivan tenni? — A meggyőződésemmel ellentétes intézkedést nem hozhatok. Képzelje el : ha arról számolnék be a tanácsnak, hogy veszteséges a vállalat. akkor — alkalmatlan gazdasági vezetőként jogosan — elbocsáthatnának. Ezért nem tartom helyesnek a tanácselnök fenyegető indítványát. Attól teszik, függővé a személyes egzisztenciámat, hogy hajlandó vagyok-e gazdaságtalan döntést hozni? — Mihez kezdhet ilyen helyzetben az, aki fürödni, gyógyulni akar? — A lovarda és a kupolás fürdő medencéiben minden olyan gyógyvíz megta álható, amivel a szabad ág alatti medencéket is feltöltjük, s vannak úszásra használható fedett medencéink is — zárja le gondolatait Őri László. A vízművek tanácsi ff 1- ügyeletét a műszaki osztály látja el. Vezetője, Hild György segít eligazodni az összefüggések, ellentmondások szövevényében. — A közüzemi vállalatok érdekeltségét teljesen eltorzítják azok a díjkiegyenlítések, amelyek ahhoz kellenek, hogy az eltérő költségektől függetlenül hozzávetőleg azonos arak érvényesüljenek az egész országban. Nem nehéz kiszámolni: ha a Várfürdő nem kapná meg az állami támogatást, akkor éppen 12 millió forint vesztesége lenne. Ugyanakkor minden arra ösztönzi ezeket a vállalatokat, hogy nyereségük keletkezzen. S az sem mindegy, hogy a vízművek 400 dolgozójának megélhetése is a gazdaságos működéstől függ. — Milyen döntést hozhat a végrehajtó bizottsáo? — Csak kompromisszum születhet. Az igazgatónak be kell mutatnia a fürdő üzemeltetési szabályzatát, s ebben meg kell keresni azt az évadnyitási és zárási időpontot, amelynek betartása még nem hozza a vízműveket lényegesen kevezőtle- nebb helyzetbe, ugyanakkor nem ad lehetőséget a vállalatnak indokolatlan kényelemre, gazdasági túlbiztosításra sem. * * * Amíg folyik a vita, a hoppon maradt fürdőzők szitkozódnak, tiltakoznak. A vízművektől természetesen nem várható el, hogy megfizesse a lehetetlen árrendszer és az állam szociális lelkiismeretének forintban is kifejezhető fogyatékosságait. A tanács pedig aligha vállalhatja át a szezonhosszabbítás költségeit. De lassan megoldást kellene találni, hiszen, ha a fürdeni, gyógyulni vágyók a kellemesnek ígérkező üdülés helyett bosszankodni és perlekedni kényszerülnek, aligha viszik jó hírét Gyulának. Vagy ha per, hát hadd legyen peV?... K. A. J.
