Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-17 / 246. szám
1989. október 17., kedd o A kisjövedelműek szégyenük a szegénységüket A Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat nyugdíjasai szétszórtan, Körösnagy- harsánytól Battonyáig városokban, apró falvakban élnek. Igen sok közöttük a 70 éven felüli kisnyugdíjas. Hogyan tudnak törődni velük, erről beszélgettünk Vasas Pál szb-titkárral és Farkas Pál elnökkel. Elmondották, hogy sajnos, érdemben csak a szakszervezeti tagokkal tudnak foglalkozni, a többieket képtelenség nyilvántartani, nem tudják, hol, milyen körülmények között élnek. Pedig évtizedeken át nehéz fizikai munkát végeztek, nagyon sokszor távol a családtól, kitéve hőségnek, esőnek, szélnek. Mintegy 170-180 nyugdíjas életét ismerik. Az idős emberekkel nagyon tapintatosan kell bánni, szégyellik a szegénységet. — Mi pedig azt szégyelljük, hogy nem tudunk többet segíteni, mint az adott körülmények megengedik — mondja az szb-titkár. — Ezeknek az embereknek a létük forog kockán. Évente mintegy 80-90 ezer forint segélyt tudunk biztosítani a legjobban rászorulóknak sez bizony nagyon kevés. Igyekszünk figyelemmel kísérni életüket, nyugdíjkiegészítésre terjesztjük fel őket. Tavaly 13-an kapták meg. Nem várjuk meg, amíg a súlyos beteg, főleg magányos öreg önként jöjjön segélyért, ahol lehet segítünk. Főidényen kívül, aki üdülésre beutalót kér, megkapja. Leginkább a melég vizű gyógyfürdőket kedvelik, sok a mozgásszervi betegségben szenvedő emberünk. Ha nekünk nincs, cserélünk más vállalattal. Jutányosán, vagy, ha lehet térítésmentesen üdülhetnek. 1988-ban 27-en üdültek. Aki elérhető közelségben lakik, rezsivel csökkentett ebédet vihet haza. Ez főleg a magányosoknak nagy segítség. — Annak idején sokan a mezőgazdaságból jöttek az építőiparba. Most az jár jól, aki falun él, egy kis jószágtartással, zöldség-gyümölcstermeléssel pótolni tudja kisnyugdíját. Megható, hogy mennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy a bélyeg be legyen ragasztva könyvecskéjükbe. Évente megrendezzük a nyugdíjastalálkozót. 130-140- en is eljönnek. Emlékszem, két évvel ezelőtt négy busz- szal körbejártuk a megyét és megmutattuk az öregeknek mindazokat a létesítményeket, melyeket mi építettünk, vagy építünk, örömmel tapasztalták, hogy milyen sokat fejlődött a technika nálunk. — Nagyon szeretnek kirándulni. A régi híres építők ragaszkodnak egymáshoz. 30-40 tagú kis társaság boldogan megy a hegyvidékre, a Dunakanyarba, de szeretik Budapestet is. Állandóan jönnek, kérdezik, mikor hova mehetnek. S, hogy ingyenes-e? A korábbi években volt erre lehetőség, most egyre kevésbé. Liker Andrást, az idősek klubjának megbízott vezetőjét a klubban kerestük fel. Hetenkimt kétszer jönnek össze, lehet biliárdozni, színes tévét, videót nézni, hiszen a szépen berendezett helyiségbe nem csak öregek járnak. A 76 éves korát megha- zudtolóan fiatalos Liker András elmondotta, hogy 1927-ben mint bádogos szabadult Hankó Mátyás mesternél s az államosításkor együtt mentek az építőiparhoz dolgozni. Bádogosként kezdte, aztán művezetőként tevékenykedett. Nagyon szereti a szakmáját, de a közösséget is, azért vállalta a a megbízatást. Nyugdíjas csoportmegbízottak szedik a tagdíjakat. A klubban 87 idős ember tagdíját gyűjtik össze. Eddig nem volt differencia. A 75 éves Viczián Mihály bácsi — aki az asztalosműhelyben dolgozott — a jegyzetelést látván, megkérdezi : „Ingyen lesz a kirándulás? Hová megyünk? Engem is tessék felírni...” Az ember szíve elfacsaro- dik, amikor látja a kisember szemében a sóvárgást. Ég a vágytól, hogy régi munkatársaival együtt utazhassák. Jogos a kérés, hiszen évtizedeken át fizikai munkát végzett. De ha nem lesz ingyenes, lész-e saját magának erre garasa? Ez itt a nagy kérdés. Megtudtuk azt is, hogy Zsibrita György és neje 5750 forint nyugdíjból él. A Vasvári utcában laknak, a spar- heltban minden hulladék elég, mégis szednek tőlük szemétpénzt. A kevésből az évi 96 forint is sok. Ary Róza Légikikötő Békéscsabán Éppen 70 éve annak, hogy a polgári légi közlekedés első gépét elindították Párizsból londoni útjára. Három év múlva már hazánkban is levegőbe emelkedtek a polgári légiflotta gépei. Néhány nagyobb városunkat 1924- től belföldi vonalakkal is összekötötték, ám a ’60-as évek végének közlekedésfejlesztési koncepciója — a „kis országban nincs távolság” jelszavával — e járatokat halálra ítélte. — El-elhangzik a vád, hogy a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) — a jó üzlet reményében — be- settenkedik a már meglévő, többnyire az MHSZ által használt repülőterekre — vágok a téma közepébe, Rejtő Andrással, az LRI osztályvezetőjével beszélgetvén, amikor a szakértők egy csoportja helyszíni szemlét tartott a békéscsabai repülőtéren. — A menetrendszerű belföldi légiforgalom felszámolásával az LRI-t kitessékelték a vidéki repülőterekről. Mi sem természetesebb, minthogy ott bábáskodunk az újjászervezésnél. A belföldi légiközlekedés megteremtéséhez partnerül hívjuk az MHSZ-t, a MÉM repülőgépes szolgálatát, sőt az Országos Mentőszolgálatot is. Békéscsabán — nyilvánvalóan a térség gazdasági, idegenforgalmi érdekeit felismerve — a megyei tanács is ösztönzően segíti a feltételek megteremtését. — Vártuk — s lapunk augusztus 24-i számában hírül is adtuk —, hogy október elején Budapest és Békéscsaba között menetrendszerű járat indul. Kútba esett ez a terv? — Mindenképpen még az idén szeretnénk beindítani a repülést. Az elmúlt két hónapban Siófokon szerzett tapasztalataink arra figyelmeztettek bennünket, hogy már eleve a nemzetközi követelményeknek megfelelően alakítsuk ki a békéscsabai repülőteret. Ott ugyanis e rövid idő alatt 80 nyugateurópai magángép fordult meg. Célunk, hogy az igényes szolgáltatásokat kereső, jól fizető vendégkört ide is elhozzuk, ezért a külföldiek közvetlen — Budapest köz- beiktatása nélküli — leszállásának feltételeit is megteremtjük. A csabai repülőtér adottságai kiválóak: az üzemanyag-felvétel lehetősége, a fogadóépület, a repülésirányító torony adott. A 19 személyes, két pilóta által vezetett csehszlovák gyártmányú L—410-es repülőgépek számára az 1500 méter hosszú, 60 méter széles leszállópályát könnyedén kialakíthatjuk. Ha lesz rá igény, akkor az éjszakai repülés eszközeit is ide telepítjük. — Saját gépeikkel repülnek? — Aviaexpress vállalkozásunk egy JAK—40-es géppel már rendelkezik, az L— 410-eseket egyelőre — pilótákkal együtt — a bolgároktól béreljük. Az L—410-es igen kényelmes, ragyogóan műszerezett, leszállás nélkül akár 1000 kilométert is repülő — gépekből m'agunk is vásárolni fogunk. Érdeklődés esetén 3-4 személyes légitaxikat is beállíthatunk, s az áruszállítás elől sem zárkózunk el. — Közismertek Ferihegy szigorú biztonsági intézkedései. Hasonlókra számíthatunk Békéscsabán is? — Hazai járatunk utasai gyorsabban túljutnak majd. a formaságokon. De Ferihegyen és Békéscsabán is — éppen az utasok érdekében — mindent meg kell tennünk azért, hogy ne kerüljenek a gépekre terrorcselekményre alkalmas eszközök. így utasaink a vám- és pénzügyőrség műszeres ellenőrzése után foglalhatják el a helyüket a gép fedélzetén. A biztonság érdekében mindent megteszünk. A le- és felszállásoknál mentőautó, speciális tűzoltó jármű is készenlétben áll. A repülőteret ugyan nem kerítjük körbe, ám szigorú tiltással és őrizettel elejét vesszük annak, hogy bárki is a leszállópályára tévedjen. — Az elmúlt hónapokban egyes Békés megyei szervezetek környezetvédelmi indíttatású tiltakozásokat is megfogalmaztak a menet- rendszerű járatok indítása ellen. Van-e ok az aggodalomra? — Feltehetően azért került minderre sor, mert a nagyforgalmú, óriás gépeket fogadó repülőterek problémáit rávetítették egy egészen más helyzetre. Az L— 410-eseket az alacsony zajszint érdekében ötágú légcsavarokkal tervezték. Ez a gép jóval halkabb, mint a bizonyára Békéscsabán is jól ismert kétfedelű AN—2- esek. Másrészt nem fogunk a város fölé repülni. Mielőtt megkérjük a környezetvédelmi hatóság engedélyét, magunk is elvégezzük a műszeres zajszintméréseket. Az égéstermék hatása is jóval a megengedett értékeken belül marad. — Nem lesz betonozott pálya. Mi történik esőben, hóban? — Egy adott határig ez nem jelent akadályt. Az igények és a lehetőségek szerint télen is repülni kívánunk. A repülőtér műszaki követelményeiről az érdekeltekkel megállapodtunk, szervezik az utaztatást, az anyagi feltételek is adottnak tűnnek, így biztosra vehető, hogy még az idén megindítjuk a menetrendszerű forgalmat — állítja meggyőződéssel Rejtő András. Hovatovább hagyománnyá válik e hazában, hogy némelyek fanyalgással fogadják a kedvező híreket is. Az Európát közelebb hozó égi országútért versengő magyar városok közül Békéscsaba, s vele együtt a megye egésze ezúttal előnyhöz jutott. Ritka vendég errefelé az ilyesmi, jó lenne hát üstökön ragadnunk a leheFűszeres háztájik A kakukkfű és a majoránna a legnépszerűbb Kondoroson Kézzel aratják a kakukkfüvet Kondoroson Fotó: Kovács Erzsébet A legtöbb fűszer- és gyógynövényt már az ókorban, valamint a középkorban ismerték, használták italok, ételek ízesítésére, illetve a népi gyógyászatban. A les- tyán termesztését például Nagy Károly frank császár kötelezővé tette a középkori kolostorkertekben. Még nagyobb „karriert futott be” a kakukkfű, hiszen az ókori görögöknél a vitézség jelképe volt, és virágát a harcba induló katonák ruhájára varrták. Némely gyógynövényhez legendák is fűződnek, ilyen például a citromfű levelének „asszonyfiatalító”, vagy a borsikafűből készült tea „szerelemgerjesztő” hatása. Manapság már a legtöbb ősi fűszer- és gyógynövénynek a nevét is elfeledtük, nemhogy felhasználási területeiket ismernénk. Kondoroson minderről másképp vélekednek, hiszen itt a tsz-ta- gok közül sokan már évek óta termesztenek a háztájiban gyógynövényt. Korántsem biztos, hogy Kondoroson mindenki tudja, a kakukkfű virágos szárát egyaránt használják köhögéscsillapító gyógyszerek alapanyagaként, húsételek fűszereként, illó olaját pedig a kozmetikai iparban. Azzal azonban legtöbben tisztában vannak, hogy a kakukkfű termesztése — hasonlóan a többi gyógynövényhez — mennyi munkát, figyelmet igényel. Az átlagosnál nagyobb bevétel reménye viszont évről évre egyre több szövetkezeti tagot csábít szerződéskötésre. Több termeltető — szűkülő piac Az Egyesült Mgtsz-ben Soltai Sándor a háztáji ágazat mindenese. Irodájában egymásnak adják a kilincset a dolgozók, hiszen a háztáji „szent” a falusi emberek számára, ott mindig mindennek rendben kell lenni. — A gyógynövényesek most leginkább szárítási lehetőségek után kutatnak, de már sokan iratkoznak fel a jövő évre is. A többség a gyomirtás és a betakarítás után ugyan eskü alatt fogadta, hogy soha többé nem termel gyógynövényt, aztán a terület elosztásakor mégis alig tudjuk az igényeket kielégíteni. — A tsz a földterületen kívül mit biztosít még a gazdáknak? — Az öntözést és a szárítást vállaljuk magunkra, a vetőmag beszerzéséről és az értékesítésről a termelőknek, illetve a termeltetőknek kell gondoskodni. Ma már több vállalat foglalkozik értékesítéssel, így a termelők választhatnak, kivel kötnek szerződést. Bár felvásárlási monopóliumát elvesztette, mégis a legnagyobb termeltetők egyi'ke a Herbária, ahová a kondorosi áfészen keresztül jut a betakarított gyógynövény. XJrbán Mihály, az áfész felvásárlási osztályvezetője elsősorban az elvesztett piacok miatt kesereg. — A fűszer- és gyógynövényeknek Nyugaton — Olaszországban, Hollandiában és az NSZK-ban — van piaca. Ez csábítóan hat a magánkereskedőkre és a gazdasági társulásokra, és bekapcsolódnak a termeltetésbe. Ezáltal viszont egyre inkább telítődik a piac, és nehezebb az értékesítés. Az idén például csak 4 és fél millió forint értékben forgalmaztunk gyógynövényt, ez több millió forinttal kevesebb, mint az elmúlt években. — A Herbária csak továbbértékesíti, vagy fel is dolgozza a megszárított gyógynövényt? — A legkeresettebb gyógynövényeket — kakukkfű, citromfű. borsikafű — morzso- lás és rostálás után teaként forgalmazzuk, de a gyógynövényszaküzletekben itthon is bárki hozzájuthat ezekhez, sőt, Gyógyító növények címmel egy könyv is kapható, amely a gyógynövények felhasználási lehetőségeiről tájékoztat. A nemrégiben alakult gyógynövény-értékesítő cégek közül a Mátradrog Gazdasági Társulásnak is van Kondoroson képviselője. Jancsó Pál éppen a zsákok kiosztásával foglalatoskodik, amikor keresem. — A mi vállalatunknak itt, a házam udvarán van a kondorosi „kirendeltsége”. Most a majoránna betakarítása van soron, de az idén főleg a kakukkfű és a citromfű volt a sláger a nyugati piacon, hiszen ezeknek a növényeknek sokféle felhasználási területe van. Sajnos ugyanakkor romlott a borsikafű piaci pozíciója, az angelikából pedig csak a tervezett termésmennyiség felét várjuk. Gvógynövénytermesztés „Mód-módra" A tsz-tagok közül többen már „őstermelőnek” számítanak. Mód Nándor például tíz éve foglalkozik gyógynövénytermesztéssel. Vállalkozó kedvét bizonyítja, hogy minden évben valami újdonsággal is előáll. — Római kamilla és menta az idei meglepetésem — kezdi nevetve a specialista —, de természetesen nem ilyen szűkös a választék, a két holdon még majoránna, kakukkfű és angelika is „fűszerezi” az életem. — A gazdának mennyire kell tisztában lennie a gyógynövények felhasználási területeivel? — Egy-egy gyógynövénynek többféle alkalmazási területe van. A menta levelét például saláták, húsételek ízesítésére, teafőzésre használják, ugyanakkor illó olaját a gyógyászat, illetve az élelmiszer- és illatszeripar hasznosítja. Ezeket fontos tudni a termelőknek, hiszen ő döntheti el, hogy melyik növényi részt hogyan értékesíti. — Az évek során biztos akadt olyan növény, amelyet jobban megkedvelt. — Jövedelmezőségben a majoránnában csalódtam a legkevesebbet, esztétikailag és az illata alapján a bazsalikom nyerte meg leginkább a tetszésemet. Külön örülök annak, hogy a són. paprikán és borson kívül rég elfeledett fűszereket kedveltettem meg újra a családommal. Tárkony a padláson - levendula a földeken Bánki Gyuszi bácsi már nyugdíjas, de a háztájiban még most is újabb és újabb gyógynövényekkel próbálkozik. Az idén levendulával kísérletezett, egyelőre kevés sikerrel. — Nem keseredek el, hiszen a levendula több év alatt kell hogy meghozza a ráfordított munka ellenértékét. Amúgy is állt már a padlásomon két évig tárkony úgy, hogy a végén kereslet híján ki kellett dobni. — Hallottam, a múltkor kis csapatot toborzott a majoránna kézi vágásához. Mennyire munkaigényesek ezek a növények? — A fűszer- és gyógynövények állandó figyelmet, törődést igényelnek, egész évben tisztán kell tartani őket, gondoskodni kell arról, hogy a növény „jól érezze magát” a földben. Mivel a megművelést és a betakarítást nehéz gépesíteni, rengeteg a kézi munka, amit általában négykézláb kell végezni. Ügy is mondhatnám, hogy ezek a növények túl közel vannak a földhöz. — Jövőre hogy lesz? — tenném fel az utolsó kérdést, de Gyuszi bácsi megelőz: — Az a legnagyobb baj, hogy nincs biztos piac, a művelési költségek pedig emelkednek. Egy évet azért még megpróbálok — mondja búcsúzóul, majd sietve indul „meglátogatni” a levendulát. Gyuszi bácsit hallgatva végig az járt a fejemben, hogy a falusi emberek tudják — bárhogy is változik a helyzet —, nekik elsősorban a földből kell megélniük ... Nyemcsok László
