Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-12 / 242. szám
NÉPÚJSÁG 1989. október 12., csütörtök Megpróbáltam felszámolni a magyar közoktatás legszégyenletesebb elemeit, s Kádár ezért menesztett fl szocialista párt programjában nincs azonosság az MSZMP programjával II Le Figaro inlerjúja az MSZP köztársaságielnök-jelöltjével Poszgay Imrével közöl nagy terjedelmű interjút szerdai számában a befolyásos francia napilap, a Le Figaro. A lap kijelenti, hogy a politikus „Kádár János utódja, de nem örököse". „Pozsgay Imre és a többi reformer tevékenységének eredményeként az MSZP látványosan szakított mindazzal, ami — Magyar- ország és Lengvelország kivételével — még mindig Bibliája a vasfüggönytől keletre eső országoknak: a proletárdiktatúrával, a pártállammal, a . demokratikus centralizmussal, a kollektív tulajdonnal” — írja bevezetőjében a francia lap. Az MSZP és az MSZMP közötti különbségről Pozsgay Imre azt hangoztatja, hogy az rendkívül nagy, még akkor is, ha ezzel ma még sem a magyar közvélemény, sem a külföld nincs teljesen tisztában. „A lényeges különbség az elnökség összetételében van. A szocialista párt nrog- ramjában semmiféle azonosság nincs az MSZMP programjával’' — hangoztatta az interjúban Pozsgay Imre, aki annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a választási hadjáratban, már a köztársasági elnökválasztás időszakában meg lehet győzni a magyar közvéleményt arról, hogy a párt valóban megváltozott. „A magyarok jól ismernek, tudják. mit tettem az elmúlt húsz évben” — mondotta. Hangoztatta: az elnökválasztási küzdelemben fő érve az új párt tevékenysége lesz. „Meg kell kísérelnem elismertetni azt az érvet, hogy egy új, európai típusú baloldali párt nélkül Magyarországon lehetetlen a békés átmenet”. Pozsgay Imre kijelentette, az új párt vezetője Nyers Rezső. „Ö az egyesítő erő, .benne testesül meg a tisztesség képe, amely szükséges ahhoz, hogy az MSZP hitelt szerezzen magának. Megválasztásában azonban nekem is szerepem volt, kezdettől fogva támogattam jelöltségét. Együtt dolgoztunk, nincs közöttünk gyanakvás, de az én politikai feladatom kezdettől fogva más volt” — mondotta erről. Arra a kérdésre, hogy „hosszú ideig együttmarad- hatnak-e az új pártban a reformkommunisták és a szocialisták”, Pozsgay Imre kijelentette: ez mindaddig lehetséges, amíg megtartják a kongresszuson elfogadott programot. „Ha a programot követik, akkor ez erős párt marad. A program azonban nem örök időkre szól. Ez olyan program, amely megadja az új párt arculatát. Az elkövetkező évek politikai harcai mutatják majd meg, hol van a szocialista pártban az uralkodó erő. Visszalépés azonban nem lehetséges”. A kommunizmus mérlegéről. magyarországi jövőjéről szólva azt hangoztatta, hogy a mérleg negatív. A kommunizmus nem hozta meg az ígért fejlődést, korszerűsítést, a kollektív tulajdon helyett bürokratikus tulajdont hozott létre, a gazdasági és társadalmi funkciókat bürokráciával váltotta fel. elfojtotta az egyéni kezdeményezést, az uralkodó magatartás a passzivitás volt. „A kommunizmus nincs már napirenden. Célunk a demokratikus szocializmus — és a hangsúlyt a demokrácia szóra teszem”. Saját politikai pályafutásáról szólva úgy vélekedett, hogy igen korán kezdődött nála az a folyamat, amely a reformerséghez vezetett. „Életem nem volt hibák nélküli. Lehet, hogy volt erre lehetőségem, de semmiféle bűn nem terheli lelkiismeretem. mindig a humanista oldalon álltam. A változás a hatvanas években kezdődött nálam. Még akkor is el tudok számolni tetteimmel, ha a látszat ellenem szól. Miniszter voltam a Kádár-korszakban. Az már kevésbé ismert, hogy megpróbáltam felszámolni a magyar -közoktatás legszégyenletesebb elemeit, s Kádár ezért menesztett. Mindig nyitott voltam, s ez tett hitelessé”. A lap tudósítójának kérdésére válaszolva Pozsgay Imre kijelentette, nem hisz az ortodox kommunizmus „feltámadásának” lehetőségében, mert annak semmiféle támogatása sem lenne a magyar társadalomban. „Magyarország történetében sohasem volt katonai puccs, s ha valaki ilyenre gondolna, Jaruzelski tábornok lengyelországi tapasztalatai elegendőek arra, hogy megváltoztassa elképzeléseit” — hangoztatta. A munkásőrségről szólva kijelentette, tagjainak nincs otthon fegyvere. s azok a számok is eltúlzottak, amelyek az önvédelmi fegyverek birtokában lévő személyekről közkézen forognak. A szovjet Dártvezetéssel kialakított kapcsolatairól azt mondotta, hogy „az utóbbi időben kevesebb volt a személyes találkozása és sohasem találkozott személyesen Mihail Gorbacsovval. „Ügy hiszem azonban, jól tudja, hogy rokonszenvezek politikájával. Meghívásom van Moszkvába, csupán az időpontot kell még tisztázni” — válaszolta a tudósító kérdésére. Pozsgay Imre határozottan leszögezte: 1956. néni ismétlődhet meg. „A peresztrojka eredményeként a Varsói Szerződés már nem korlátozza Magyarország szuverenitását.” Interjújában úgy vélekedett, hogy Kelet-Európábán, a szocialista országokban elkerülhetetlenek a reformok. „Nem nekem kell megmondanom, mit kell tenniük más országoknak, s nekünk, magyaroknak sem szabhatják meg más országok azt, hogy mit tegyünk” — mondotta, az NDK helyzetével kapcsolatos kérdésre válaszolva. Az interjú befejező részében Pozsgay Imre a dunai és a kelet-közép-európai népek összefogásának a Dártprogramban is megemlített elképzeléséről szólva kifejtette: ezt széles értelemben kell felfogni, az ilyen rendszerbe beletartozik Németország, Olaszország északi fele, Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország és Románia. „Ha véres is volt történelmük, az elmúlt ezer évben ezek a népek megtanultak együtt élni. Mindig az uralkodó osztály okozta az ellentéteket. Ha ezeknek az országoknak kormányai valóban népüket képviselik, az összefogás garantált lesz” — mondta. ARANNYAL ALAPOZTAK AZ AVTÖUTAT Norvégiában egy autóút egyik szakaszát köveken kívül arannyal is alapozták, a munkások ugyanis nem vették észre, hogy a közeli kö- törőből érkezett kövek egy része aranykvarcot is tartalmaz. Az autóútba beépített arany értéke 1,5 millió dollár. Egy idő múlva a geológusok felfedezték, hogy a kőtörőben egy arany ér húzódik, s ekkor a munkálatokat megszakították. RADIOAKTÍV HULLADÉK A VILÁGŰRBEN? Wolfgang Wild egyetemi tanár, a nyugatnémet űrügynökség igazgatója azon a véleményen van, hogy a radioaktív hulladékot be kellene csomagolni, és messze a világűrbe küldeni. A Quick magazinnak adott interjúban Wild professzor elmondta, hogy ezeket a csomagokat nem Föld körüli pályára, hanem sokkal messzebbre kell továbbítani. A hulladék szállítására azonban megfelelő űrhajókat kell készíteni. BRÜSSZEL LAKOSSÁGÁNAK NEGYEDE KÜLFÖLDI A Saint-Josse kerületben lakók 55,7 százaléka más országból érkezett, s a többi 19 kerület lakóinak 25 százalékát is külföldiek alkotják. A nem őshonos brüsz- szeliek 46 százaléka a Közös Piac tagországaiból, egy- harmaduk pedig Törökországból és Marokkóból jött. A külföldiek zöme a belga fővárosban székelő nemzetközi szervezetek valamelyikénél dolgozik. MŰÉR Az Utahi Egyetemen (USA) olyan mesterséges eret készítettek, amellyel kicserélhetik a szív elzáródott koszorúereit. A nagyon keskeny, nem egészen 6 milliméter átmérőjű mesterséges véredényeknek a felszínét úgy képezték ki, hogy a vér ne alvadjon meg bennük. Ezek az erek annyira hajlékonyak, hogy alkalmazkodni tudnak az ingadozó vérnyomáshoz is. A kutyákon már alkalmazott műereket a közeljövőben embereken is kipróbálják. Ha beválnak, nemcsak a szívsebészetben lesznek alkalmazhatók, hanem a végtagokon és a fejen végzett érsebészeti beavatkozásokban is. MÉG A KÁVÉHÁZAKBAN IS KAPHATÓ ún. könnyű kábítószer Amsterdamban. A drogkereskedők bevétele évi 42 millió holland gulden. Országos viszonylatban a nyereség milliárdokban számolható. A hatóságok csak a kemény drog (heroin és kokain) fogyasztói ellen lépnek fel. JÖVŐRE MARCUS AURÉLIUS SZOBRA visszakerül a Capitoliumra, de nem a császár eredeti, híres aranyozott bronzlovas szobra, hanem annak másolata. így határozott hosz- szas tanakodás és szakértői bizottságok meghallgatása után a műemlékek gondozására illetékes minisztérium, összhangban Róma műemléki felügyelőjével. Az ókori római szobrászművészet eme csodálatos, s leghíresebb alkotása 8 éve nem látható már, mert a környezeti ártalmak annyira megrongálták, hogy el kellett távolítani helyéről, ahova még Michelangelo állította. a COBETCKAfl KYAbTYPA Ma Il XX. század legnagyobb szemfényvesztése így értékeli Helmar von Dietfurt nyugatnémet újságíró a hírhedt Fiilöp-szigeteki sebészeti csodát A csodadoktor ujjai mélyre hatolnak a testben. A műtét néhány másodpercig tart, a páciens nem érez semmilyen fájdalmat, és bár sok vért veszít, testén nincs egy karcolás, egy forradás sem. Egyre több beteg látja ebben a műtétben utolsó mentsvárát és sokan készek mindent odaadni érte. Valójában ez az úgynevezett „pszichikai sebészet" nem más, mint ügyes és drágán megfizetett szemfényvesztés. A németek évente mintegy 10 ezren érkeznek a Fülöp- szigetekre, akik az itteni csodadoktoroknál keresnek gyógyulást. A betegek között sok az olyan, aki minden megtakarított pénzét feláldozza erre a távoli útra. Nemcsak a páciensek, rokonaik, sőt az újságírók és az orvosok is meg vannak győződve arról, hogy szinte lehetetlen bekerülni az itteni csodadoktorokhoz. Valamennyien azt állítják, hogy ezek a csodadoktorok csupasz kezükkel képesek behatolni a páciens testébe és eltávolítani a beteg szöveteket, a rákos daganatokat... Józanul gondolkodva hihetetlen Objektív felvételek szintén igazolják ezt. Az egyik fizikus még le is filmezte az „operációt”. Két jelentős német képes folyóirat is elküldte a helyszínre szakértőit. És ezek a sokat tapasztalt, edzett szakemberek szintén értetlenül, letaglózva tértek vissza a szerkesztőségbe. Kételyeik ellenére mégis azt írják, hogy saját szemükkel olyan dolgokat láttak, ami józanul gondolkodva hihetetlen. Mit is láttak valójában? Néhány héttel később a manilai Romadan Midtown Hotel 1001-es számú szobájában ültem. Ide az a kis cetli vezetett, amelyet a saját szállodai szobám ajtaján találtam. A német nyelvű sszövegben az állt, hogy a csodadoktorok kedden és csütörtökön 10-től 16 óráig fogadnak. Ma épp kedd van és velem együtt körülbelül 15 német turista várt Boy Santia- góra, a csodadoktorra. A várakozók között láthatóan sok a súlyos beteg. Az egyik idős ember, aki nehezen lélegzik, becsukott szemmel fekszik egy hordágyon, halálosan sápadt. Az emberek csak suttogva beszélnek. Feszült várakozás . .. Végre nyílik az ajtó és belép a szobába Santiago két asz- szisztensével. Az asszisztensek hangtalanul, ügyesen, gyakorlott mozdulatokkal készülnek a műtétre. Az egyik palackból átlátszó, vízhez hasonló folyadékot öntenek egy kék műanyag csészébe. Előkészítik a vattát, egy pár törülközőt, egy üveget valami olajfélével. Siegfrid Klein, a nyugatnémetek csoportjának vezetője mutatóujjával a szoba egyik sarkában álló fiatalemberre mutat. Amaz feláll, és levetve az ingét, jobb oldalára fekszik a „műtőasztalon”. Betegsége felől nem is kérdezik, nem diagnosztizálják. A csodadoktor ajkához érinti á bibliát. . . Majd feltűri inge ujját és két kezével, mintha tésztát gyúrna, a páciens veséje tájékán, kezdi megdolgozni a bőrt. Az egyik asszisztens nedves vattacsomót nyújt felé. Hirtelen a doktor ujjai között vér kezd szivárogni. Az asszisztens letörli még mielőtt az ágyra cseppenne, de a vér egyre erőteljesebben folyik. A műtétet végző ujjal már vértócsában matatnak. Hirtelen egy alig észrevehető mozdulattal Santiago mutatóujja félig eltűnik a páciens hasüregében. Még egy pillanat és teljesen elmerül benne. Ez különösen azért vehető észre, mert Santiago egyidejűleg többi ujjait széttárja. A páciens teljesen ernyedten fekszik. Nyilvánvaló, hogy semmilyen fájdalmat nem érez. A körülötte állók látható izgalommal figyelik a műtétet. Egy kis erőlködéssel, legalábbis úgy tűnik, Santiago fúró mozdulatokkal kihúzza ujját a sebből, majd hirtelen nagy- és mutatóujja között feltűnik egy véres darabka. Alaposan szemügyre veszi, mielőtt a kis műanyag dobozba helyezné. Ez kétszer is megismétlődik. Minden alkalommal a páciens testéből vérrögöt vagy szövetdarabot távolít el. Majd az egyik asszisztens letörli a vért. A bőr megtisztítása után a behatolás helyén vörös foltok láthatók, ahogyan ez erős csípés után szokott lenni. Látni lehet a körmök nyomait is, de sem lyukat vagy sebet, vagy forradást nem látni. A páciens felkel és elindul széke felé. Mindez néhány percig tartott. Amíg a másik asszisztens kiüríti a kék csésze tartalmát, a rögtönzött „műtőasztalra” már a következő páciens fekszik. És minden megismétlődik. Egy óra alatt már mindenki túl van a megpróbáltatáson. És mindegyik „gyógyult” az asszisztens markába 100, 200 vagy 300 pesót nyom honoráriumként. Ez nem olyan túl nagy összeg — 30-90 nyugatnémet márkának felel meg. A „megoperált” páciensek között vidám a hangulat, meglepően élénkek. Egyesek határozottan állítják, hogy sokkal jobban érzik magukat. . . Amikor délután visszatértem, teljesen megváltozott a hangulatom. A csoport leplezetlenül ellenségesen fogadott. Honfitársaim ultimátumszerűén és ingerülten követelték, hogy azonnal hagyjam el az 1001-es szobát. Elég volt egy pillanatra mégis maradni, és megpróbálni kideríteni, hogy mi történt, a csoport azonnal fenyegetőzni kezdett. Később szállodai szobámban felkeresett Klein úr, a csoport vezetője, bocsánatot kért a páciensek viselkedéséért. Én megértem, hogy ő teljesen ártatlan. Mellesleg, ő próbálta meg elintézni, hogy lefilmezhessem ezeket a műtéteket. Korábban ez mindig sikerült is, az én esetemben azonban ez meghiúsult. Arról van szó, hogy a páciensek felismertek. Rájöttek, hogy az NSZK-ban a tévében és a rádióban tudományos kutatásokat folytatok, és már sok, úgynevezett „csodatévőt” lepleztem le. Ez a felfedezés pánikot keltett a csoport tagjai körében és attól tartottak, hogy az én jelenlétem kedvezőtlenül hat a csodadoktor „mágneses” erejére. Néhány nap múlva véletlenül ismét találkoztam azzal a fiatalemberrel, akit aznap elsőként „műtötték” meg. Építészként mutatkozott be, és megpróbálta megmagyarázni pácienstársai agresszív viselkedését. „Élje csak bele magát a mi helyzetünkbe — mondotta. — Az egyikünket a teljes vakság fenyegeti. Az NSZK-ban az orvosok tudtára adták, hogy semmit sem tudnak tenni érte. Nos, képzelje el magát az ő helyébe.” Szerencsére nem követelt tőlem választ. Ö maga azért jött el a csodadoktorhoz, mert hihetetlen dolgokat mesélitek róla. Én nagyon jól megértem a fiatal építészt. Inkább leharapnám a nyelvem, mintsem elmondjam neki, milyen nevetséges dolgok tűntek fel számomra az úgynevezett operáció során. Trükkök műtét közben Ez alkalommal nemcsak a saját benyomásaimra támaszkodtam. A világszerte ismert Fülöp-szigeteki Christian mágus megmutatta, milyen trükköket használnak munkájuk során honfitársai, vagyis a csodadoktorok. Hogy megmutassa, hogyan jelenik meg a művér a páciens testért, a mágus átitat egy darab vattát káliumrhodaniddal, egy másikat III- cloriddal, vagy szódával összekevert fenolftaleinnel. E két vegyület összekeveredésekor vörös folyadék keletkezik. Ezután ujjával nyomást gyakorol a hasra. Ha ujjának első perce behajlik, úgy tűnik, hogy az ujja eléggé mélyre hatolt a hasüregbe. Ha a hasfelületen valóban nyílt seb lenne, akkor a* vér nem tudna összegyülemleni, hanem szétfolyna, belefolyna a sebbe is. Itt a vér egy helyben áll, mivel ebben az esetben a kezében elrejtett hólyagból szivárog. Az az illúzió, hogy az ujja mélyen behatol a hasba, azzal is fokozható, hogy megfeszített, mozdulatlan ujjait erősen széttárja. A másik kezében jól el lehet rejteni a vért tartalmazó hólyagokat vagy szövet darabokat. A manilai szélhámosok markaiba a kétségbeesés sodorja az embereket. Walter Lüdke kijelentette nekem, hogy az NSZK-ban hét doktor fedezte fel, hogy prosztatarákja van és műteni már lehetetlen. * Mindezek honfitársaimat a Fülöp-szigeteki csodadoktorokhoz vezették. Walter Lüdke, akárcsak sokan előtte, már az első kezelés után megnyugodott és reménykedik. A csoda- doktor ugyanis azt ígérte, hogy a tizedik kezelés után a rákos daganatot teljesen eltávolítja testéből. Nos, a mi „maradi” egészségügyünk Manilába űzi a betegeket a csodadoktorokhoz. 50 ezer pácienst évente, akik közül egy sem gyógyul meg . ..