Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

1989. október 9., hétfő o Fock leníf: Brezsnyev nem tűrt semmilyen „kilengést” Elegáns, ősz hajú embert pillantunk meg a kongresszus szünetében, Fock Jenő volt miniszterelnököt. — Fock elvtárs, önnek, mint a reform- politika hazai elindítójának, mi a véle­ménye, folytatódik az a folyamat, am.it az 1960-as évek végén Nyers Rezsővel el­kezdtek? — Mi annak idején, 1968 januárjában a gazdasági reformmal együtt politikai re­formot is akartunk, sajnos akkor a nem­zetközi körülményék korántsem kedvez­tek annyira, mint most. Idézzük csak visz- sza a történelmet! A magyar példát még ’68 őszén követték a csehek, s a reform- törekvéseiket akaratunkon kívül a mi se­gédletünkkel leverték. Majd 1970-ben Go- mulkáék kísérlete fulladt kudarcba. A szocialista tábor korlátlan lehetőségekkel bíró ura, Brezsnyev nem tűrt el semmi­lyen „kilengést”. Náluk, a Szovjetunióban még gazdasági reformról sem lehetett szó. Hiábavaló volt Hruscsov minden, próbál­kozása. — Magyarországon mi okozta a legna­gyobb áttörést a gazdaság szocialista fel­fogásában? — A gazdasági reform kudarcát a poli­tika intézményrendszere, s annak megkö­vesedése okozta. Ezen a téren nem lehe­tett áttörést elérni. Mégis, a szocialista világban mi mondtuk ki először az álla­mi és a szövetkezeti tulajdon egyenlősé­gét. Szemben a többi szocialista ország állami tulajdon elsőbbségét túlhangsúlyo­zó politikájával. Sőt, mi támogattuk a magántulajdon létjogosultságát is. — Milyenek voltak a hatalmi viszonyok a hetvenes évek elején, hiszen egy mi­niszterelnököt nem lehet könnyű elmoz­dítani a helyéről? — Ez valóban így van, engem nem is akartak leváltani. De miután Nyers Rezső és Fehér Lajos kikerült a Központi Bi­zottságból, én kértem a felmentésemet, amit el is fogadtak. Tehát, ha úgy tetszik, helyzetbe hoztak. így 1972-ben, a reform visszafordult. Igaz, két hét múlva kérték, hogy legyek újra miniszterelnök, mert a nép .körében népszerű vagyok. Elfogad­tam, de higgye el, három évet ültem Horthy ideje alatt a szegedi Csillag­börtönben, de könnyebb dolgom volt, mint a másfél év miniszterelnökség ideje alatt. Szörnyű az, amikor az ember nem csinálhatja azt, amit szeretne. — A pártkongresszus előtt, vagy alatt konzultáltak-e valamilyen kérdésben Nyers Rezsővel? — En arra kértem őt, hogy a névvál­toztatást ne elvi kérdésként kezelje. A szocialista jelző eddig is benne volt a párt nevében, most is benne maradhat. A kom­munista előtte se szerepelt, most se. A munkás kifejezés — régen se csak mun­kások alkották a pártot, a munkás jelző maradvány, politikai kinyilatkoztatás volt. — Milyen elvi kérdéseket tart ön ma fontosnak? — Az új párt vállalja fel a régi párt múltjából mindazt, amit lehet. Ne követ­kezzenek be azok a hibák, amelyeket Rá- kosiék elkövettek a .két párt egyesülése­kor. Ne kerüljön senki az üldözöttek lis­tájára. — Mi a véleménye a Magyar Szocia­lista Pártról? — Zavar néhány dolog. Például min­denki népszerű akar lenni, s ezért fe­lelőtlenül ígérget, mondjuk életszínvonal- emelkedést. Nyers Rezső azt nyilatkozta, hogy az új pártban helye van a kommu­nistáknak és a reformereknek is. Majd később arról beszélt, lehet hogy kommu­nista párt is alakul majd. Továbbá az is zavar, hogy a párttagoknak aláírásukkal kell regisztrálni az új párthoz történő csatlakozást. Taggyűléseket kell összehív­ni, meg kell beszélni a programot. Meg­zavarják az emberek gondolatait, s fél­millióan fogják elhagyni a pártot. — Mennyire lehet egy kormány függet­len, mit szól Németh Miklós beszédéhez? — Ne akarjon egy kormány se túlzottan függetlennek látszani, ilyen még nyuga­ton sincs. Amíg a párt hatalmon van, ad­dig lesz befolyása is. Szerintem nagyobb a kormányban a reformretorika, mint a “tényleges reformcselekvés. Mindenki a helyén akar maradni, vagy előrébb akar jutni, s csak szónokol. Tudósok és politikusok tást kap az oktatás. Kül­dött-társai figyelmét arra hívta fel, hogy személyesen keressék, s nyerjék még tagtársaikat az új pártnak. Alz esti órákban a XIII. kerület küldötteként felszó­laló Barabás János vélemé­nye szerint a programnyilat­kozatban vázolt legfontosabb stratégiai kérdésekben egy­értelmű állásfoglalásra van szükség. Az új párt létre­hozásának pillanatában vi­lágosabbá, konkrétabbá, szel­lemi értelemben radikáli­sabbá kell tenni a progra­mot, megfogalmazva, hogy az ország, a nemzet előre­haladását egy baloldali szo­cialista párt segítheti. * * * A programnyilatkozat ál­talános vitáját lezárva az esti órákban megkezdődött az alapszabály-tervezet fe­letti részletes szavazás, amelynek keretében számos szövegmódosítást vitatnak meg a küldöttek. Az alap­szabály kapcsán egyebek közt olyan lényeges kérdés­ről kell döntenünk, mint a párt működési alapelvei, a párt országos szervei, s az utóbbi hónapok már-már neuralgikusnak számító kér­dése: kivonul-e a párt a munkahelyekről. (A küldöttek ma folytat­ják munkájukat.) * * * Vasárnap este egy kér­dés hangzott el az MSZMP kongresszusán, amely sze­rint olyan híresztelések kap­tak lábra, hogy kormány- válság lenne, a kormány több tagja lemondott volna. Ezt a híresztelést a plénum előtt Németh Miklós kor­mányfő cáfolta. A küldöt­tek nagy tapssal fogadták azt a bejelentését, misze­rint a kormány a helyén van. egyetlen tagja sem mondott le, nincs kormány- válság. Mint megjegyezte: a miniszterek közül az esti órákban néhánvan valóban távoztak a teremből, amit azzal magyarázott a minisz­terelnök, hogy készülniük kell. a hétfői munkanapjuk­ra. Itt pártkongresszus folyik, a párt dolgaival foglalkoz­zon mindenki — mondta a kormányfő, aki a kormány nevében egyben sok sikert is kívánt a tanácskozás munkájához. A tudósításokat készítették: Dányi László, Kiss A. János, Papp János, Rákóczi Gabri­ella. Fotó: Gál Edit és Ko­vács Erzsébet. Nyers Rezső: megtiltani nem lehet... A már-már parttalanná való -vitát Nyers Rezső oldot­ta fel, aki felment az emelvényre és elmesélte, hogy nemrég beszélt egy olyan nyugati tőkéssel, aki Magyar- országon alakít vegyes vállalatot. Feltette neki a kér­dést: engedné-e, hogy az üzemben pártszervezet működ­jön? A tőkés azt válaszolta, természetesen, kiváltképp . akkor, ha ez elősegítené a munka hatékonyságát, szer- tezettségét. 1 Egy másik példát is mondott, saját életéből. O annak idején, a Horthy-rendszerben munkahelyén a nyomdá­szokkal együtt politizált, s vajon miféle demokrácia az, amelyik ma megtilthatja a szabad szerveződés jogát? Ezért azt javasolta, hogy ne korlátozzák az önkéntes szerveződés elvét, a fő cél legyen a lakóterületi párt­munka, és erre ösztönözzék is az embereket, de meg­tiltani pem lehet a munkahelyi szerveződést, aki ott akar pártmunkát végezni, az végezhessen ott. A kong­resszus nagy többséggel ezt fogadta el. 7 a kongresszus megyei visszhangja '• Madarat tolláról, pártot tagságáról Hild György, a Gyulai Váro­si Tanács osztályvezetője, MSZMP-tag, elhárítaná a vé­leménynyilvánítást, de érződik, hogy van mondanivalója az eseményekről. — Beteljesült-e várakozása a Magyar Szocialista Párt meg­alakulásával? — Az új pártról majd akkor lehet igazán véleményt alkot­ni, ha kiderül, hogy kik re­gisztráltatják magukat. Talán a programnál és a szervezeti sza­bályzatnál is többet elárul az új pártról az, ha majd látjuk, kikből tevődik össze a tagság. E pillanatban én nem érzéke­lek semmilyen szűrőt, vagy védekező reflexet, amellyel távol tarthatók mindazok, akik lejáratták magukat, vagy egyszerűen hiteltelenek. — ön már döntött-e a belépésről? — Időre van szükségem, tájékozódni szeretnék. Az MSZP céljai vonzanak, de előbb látni kell, hogy az új párt képes-e új módon működni. Pártértekezleteket kell tartani. A kongresszus előttiek súlyos politikai alkuval terheltek, vagy fásultságtól bénultak voltak. Üj összeté­telű testületekre, új vezetésre van szükség valamennyi szinten. Ez a párt akkor lesz cselekvőképes, ha olyan em­berek alkotják, akik a fő kérdésekben egyetértenek, s el is hiszik egymásról ezt, — Megnyugtatja-e, hogy beszélgetésünkig elmaradt a pártszakadás? — Ha a kongresszuson nem is kerül rá sor, a regiszt­rálás során, illetve a pártértekezleteken a személyi elha­tárolódásnak kell megvalósulnia. Mert ha az MSZMP tagságának egésze átkerül az MSZP-be, akkor bizony nem csináltunk semmit. Elefántcsonttoronyból Dr. Zsíros Gézát, a Függet- getlen Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Békés megyei elnökét, a Politikai Intézőbi­zottság tagját arról faggattuk, vajon mint ellenzéki és a ke- rekasztal-konszenzust aláíró párt vezető politikusa miként vélekedik a kongresszus ed­digi eseményeiről. Vajon az újjáalakult Magyar Szocialista Párt, amely a reformok elkö­telezettjének vallja magát, megkönnyíti-e a két párt kö­zötti együttműködést a jövő­ben? — Alapvető gond számomra, hogy a párt ismét nem foglal­kozik kellő súllyal a vidékkel, az itt élő emberek sorsá­val, jövőjével? Sajnos, a vonalvezetés továbbra is egy­értelműen főváros- és ipari centrikus. Nem tudni azt sem pontosan, vajon mit akarnak konkrétan a mezőgazda­sággal. Hiszen önmagában a szövetkezeti parasztsággal együttműködni még egyáltalán nem jelenti a mezőgaz­dasággal foglalkozó lakosságot. Mert Magyarországon több mint kétmillió ember kötődik az agrártermeléshez. Számomra az se világos, vajon milyen forrásokból pró­bálják előteremteni a vidéken nélkülözhetetlen infra­struktúra kiépítésének fedezetét. Egyértelműen meggyőződtem arról is, hogy ez a párt még most is csak belülről vívódik, a tagok, illetve a kongresszus küldöttei egymással vitatkoznak, ahelyett, hogy olyan programot hirdetnének, mellyel a tömegek azonosulni képesek. S hogy milyen tartalommal töltődik fel a Magyar Szocialista Párt? Erre sem tudok ma még választ adni. Mert pillanatnyilag nem látok olyan közös pontúikat, amelyekkel együtt lehetne működni. Mintha egy elefántcsonttoronyba zárták volna magukat! Pedig ideje lenne végre az emberék közé, de mindenekelőtt a mindennapok családjához közeledni... Ha vizet prédikálunk... Mint volt községi párttitkár és a mozgalomban ma is tevé­keny párttag, vajon mit vár a kongresszustól — kérdeztük Balogh Józsefnét Újkígyóson. — Mindenképpen olyan dön­téseket, amelyek végre egyér­telműek, s legfőképpen célra- vezetőek. Szeretnék végre hin­ni abban, amit csinálok. Ha talán ma nem is oly divatos, de én mindenképpen nosztal­giával gondolok a valamikori pártmunkára. Arra, amelyet még büszkén végzett az ember, mert volt hite. Ezt szeretném most visszakapni. — S vajon az újjáalakult MSZP-ben regisztráltatja-e magát? — Ezen még mindenképpen el kell gondolkodnom, hi­szen időre van szükségem ahhoz, hogy az ember tisztán lásson, hogyan, miként tovább. — Véleménye szerint a vidéki platform előretörése hozhat-e érdemleges változást az ország távoleső térségei­ben, egyáltalán a kisebb településeken? — Sajnos egyáltalán nem vagyok meggyőződve afelől, hogy gyors és érdemleges változás lesz ezen a területen. Véleményem szerint mielőbb abba kellene hagyni párton belül az egymásra mutogatást, mert a haladást csak ösz- szefogással lehet szolgálni, és nem utolsósorban példa- mutatással. Mert ha a régi módszerekkel próbál dolgozni ismét a párt, esélye sincs arra, hogy az emberek rokon- szenvét elnyerje, névváltoztatástól, újjáalakulástól füg­getlenül. Nekünk egyetlen lehetőségünk maradt, neveze­tesen a lakosság boldogulását szolgálni. Hiszen csak így lehet esélyünk hogy a választásokon mandátumot szerez­zünk, s a tömegek nevében vállalt programunkat követ­kezetesen megvalósíthassuk. Számomra azonban a legfon­tosabb az, hogy ha vizet prédikálunk, vizet is igyunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom