Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-09 / 239. szám
BÉKÉS MEGYEI a Haza minden előtt N É PÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1989. OKTOBER 9., HÉTFŐ Ára: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM Kompromisszumok napja a kongresszuson Napirenden az alapszabály-tervezet és a párt programnyilatkozatának vitája — Nincs kormányválság - Várhatóan ma választmányt és elnökséget választanak A Kongresszusi Központban vasárnap a legtöbbször ez a szó hangzott el: kompromisszum. Maga a Magyar Szocialista Párt is kompromisszum révén jött létre. A sokak által történelminek minősített megállapodás lényege, hogy a mind érzékletesebben egymástól is különböző reformerők szombatra megtalálták azokat az alapelveket, amelyeket alapvetőnek és közösnek vallanak. A platformok, áramlatok, tagozatok szövetségeként létező MSZMP alkotó elemeinek egymás közti kompromisszumára épül. Csak akkor biztosítható a párt fennmaradása, ha az alpszabály, a program és az etikai alip- elvek határain belül az egyes áramlatok közötti összetartó erő nagyobb, de legalábbis akkora, mint az eltérő nézetek és érdekek feszítése. Ma várhatóan minden egyebet háttérbe szorít az MSZP választmányának és elnökségének megválasztása. A kompromisszumképesség szempontjából ez sem lesz könnyű lecke. Egyelőre csak remélni lehet, hogy az új párt kiállja a belső megrázkódtatásokat, s fokozatosan kialakítja az összetartó- egyeztető mechanizmust, a különbségek demokratikus összehangolását. A Magyar Szocialista Párt kongresszusa vasárnap ügyrendi javaslattal kezdte munkáját. Berend T. Iván, az ülés elnöke Gubcsi Lajosnak adott szót, aki töDb küldött állásfoglalását tolmácsolva a nyílt, demokratikus jelölés érdekében javasolta, hogy a kongresszus ne csak a párt elnökét válassza meg egyéni jelölés alapján, hanem a korábban elfogadott változattal szemben (ez az elnökség további tagjaira zárt listás jelölést rögzít) a tisztségviselőket és az elnökség tagjait is egyénileg, nyílt szavazással jelölje és válassza meg. Kovács László, az ügyrendi bizottság elnöke Gubcsi Lajos felvetésére reagálva emlékeztetett arra, hogy e kezdeményezéssel a kongresszus már nagy többséggel meghozott s a zárt listás jelölés mellett állást foglaló döntését kérdőjelezte meg utólag. Az elnöklő Berend T. Iván mégis szavazásra tette fel a javaslatot, aminek eredményeként a jelenlevő 1271 küldött 823 ellenszavazattal és 55 tartózkodással elvetette az indítványt. A kongresszusnak az eredetileg elfogadott ügyrend szerint a ,,Történelmi utunk tanulságai”, valamint a párt tervezett programnyilatkozatának dokumentumai feletti vitával kellett volna folytatnia munkáját. Ezzel kapcsolatban azonban Berend T. Iván újabb ügyrendi javaslatot jelentett be. A szavazás eredményeként a küldöttek abszolút többséggel foglaltak állást, hogy a programnyilatkozat tervezetéhez mindenki írásban tegye meg javaslatát, de az ily módon átdolgozott szöveget terjesszék a kongresszus elé. * * * Ezután áttértek az alapszabály-tervezet vitájára. Elsőként a platformok képviselői kaptak szót. Gulyás András, a Reformszövetség véleményét kifejtve fontosnak tartotta, hogy a kongresszus szellemével összhangban az MSZP a tagság pártja legyen, érvényesítse a teljesítményelvet céljaiban, működésében, gazdálkodásában. Szükségesnek tartotta, hogy az alapszabály hosszabb időre készüljön, de fontos feladat elemezni a mechanizmusokat a kongresszust követő átmeneti időszakban is, ha kell ideiglenes szabályozással. A Népi demokratikus platform szóvivője hangoztatta: az alapszabály-tervezetet alkalmasnak tartják arra, hogy az új párt önmaga demokratizálása révén, összefogva más demokratikus erőkkel, a siker reményében birkózzon meg a társadalmi valósággal. Örömmel vették tudomásul, hogy az alapszabály-tervezet egyértelműen rögzíti : a párt marxista szellemiségű, platformszövetség jellegei működő, eleven mozgalomként, tömegpártként kíván működni. A tanácskozás elmúlt két napja már bizonyította, hogy ezek az elvek a gyakorlatban is megállják a helyüket. A vidék esélyegyenlőségéért platform képviselője kiegészítésként javasolta : az alapszabály rögzítse a tagozatok létrehozásának lehetőségét, és jelezte, hogy a vidék tagozatot kívánják jegyeztetni. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a kongresszus döntése — amely nem ad módot hozzászólásokra a programnyilatkozat-tervezethez — „hermetikusan” elzárja az új arcok megjelenésének, a bemutatkozásnak a lehetőségét. Hoch Róbert kifejtette: az összefogás platform alapvetően egyetért az alapszabálytervezettel, csupán azt kéri, hogy a pártsajtó felsorolásánál vegyék figyelembe az Üj Fórum című hetilapot is. A továbbiakban arra hívKongresszusi morzsák „A mi pártunk már régen nem csupán munkáspárt, de a munkások sem burkoltan, sem nyíltan nem tagadhatják meg azt.” (Grósz Károly) „Az sem szabadság, amely csak a hatalmasoké, de az sem, amely csak a gazdagoké.” (Kovács Jenő) „Éppen az állami tulajdon akadályozta meg azt, hogy Magyarországon a közösségi tulajdon kifejlődjék.” (Pozsgay Imre) „A magyar ifjúság többsége leírta az MSZMP-t.” (Nagy Imre) „A baloldali gondolatnak Magyarországon csak a választásokon való helytállás esetén van realitása.” (Ar- pási Zoltán) „Az évente összeülő pártkongresszusnak egyfajta parlamentként kell funkcionálnia, a két kongresszus között az elnökség játssza majd a kormány szerepét.” (Barabás János) „A kongresszuson nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az az utódpárt, amelyet az itteni többség elfogad.” (Gönci János) „El kell állni azoknak az embereknek az útját, akik' a kertek alatt próbálnak besurranni az új pártba.” (Asztalos István) „Van-e hiteles, tömegbázisra épülő pártunk? Nincs.” (Kiss József) „Nem hiszek abban, hogy az új párt most már ma« kulátlan emberekből fog állni.” (Vitányi Iván) „Mint munkás, azt mondom: ne tárgyaljanak rólunk — nélkülünk.” (Kovács Illés) „A kormány ahhoz a párthoz közeledik, amely »-itt és most« alakul ebben a teremben.” (Németh Miklós) „Engem máglyára lehet küldeni, de azt a 720 ezer párttagot, akit önök képviselnek, nem.” (Berecz János) A vita a tetőfokon Ha kapott volna öt percet A kongresszuson meghívottként részt vevő Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettestől megkérdeztük: — Mi a véleménye arról, hogy a kongresszuson eddig szinte alig esett szó a gazdaságról? — Nagy hibának tartom ezt. Azt hiszem, kissé befelé fordult ez a kongresszus is. Egyfelől túlságosan is előtérbe kerültek a múlttal való elszámolás problémái, másfelől a programnyilatkozat nem tartalmaz megfelelő arányban gazdasági kérdésekkel foglalkozó passzusokat. — ön szerint a küldöttek nem érzékelik a gazdaság szerepének fontosságát, vagy nem akarják ezt a feladatot felvállalni? — A kérdése jó, mert elképzelhető, hogy tudatosan kerülik meg az ilyen jellegű, valóban súlyos problémákat. Pedig annak, aki az ország sorsáért felelősséget érez, nem lenne szabad megkerülnie az objektív valóságot. — Ha kapott volna öt percet a kongresszuson, miről beszélt volna? — Először is a múlt hibái, illetve a gazdasági törvények következtében eléggé meghatározott mozgásterünk- j ről szóltam volna. Másodszor pedig arra térem volna ki, hogy az elkerülhetetlen áldozatok mellett milyen esélyeket kínál számunkra a piacgazdaság, a vállalkozás, az újfajta gazdasági gondolkodásmód kialakulása. ta fel a figyelmet, hogy amennyiben a kongresszus elfogadja az új alapszabályt, törekedni kell annak következetes érvényesítésére. Kőhalmi Ferenc a Reformszövetség képviseletében emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évtizedekben — jóllehet, az alapszabály ezt kimondta — mégsem a kongresszus volt a párt legfelső szerve, hiszen a két kongresszus között a Központi Bizottság helyettesítette a plénumot. Ezzel kapcsolatosan úgy vélte, hogy a korábbiakban mindig az operatív hatalomnak volt döntő befolyása. A megyei küldöttcsoportok nevében szólok; az alapszabály-tervezettel kapcsolatban számos ponton egymással ellenkező véleményt fogalmaztak meg. így vita tárgya volt a munkahelyi pártszerveződés kérdése, az apparátus kialakítása és felépítése, a megyei pártszervezetek szerepe. Elhangzott olyan vélemény, hogy a megyei szervezetek helyett regionális pártapparátust kell kiépíteni, s annak kell nagyobb szerepet adni. Mások úgy vélekedtek, hogy a választások miatt továbbra is (Folytatás a 2. oldalon) Berecz János nem alakít kommunista pártot A kongresszusi palota folyosóján nagy a latolgatás. Találgatnak a küldöttek és terjed a pletyka, hogy Grósz Károly és a Münnich Ferenc Társaság szövetséget kötöttek, és kommunista pártot alakítanak. Egy másik hír szerint Púja Frigyes és Berecz János mondják ki a kommunista párt megalakítását. Ebben az izgalmas, érdekfeszítő légkörben tettük fel a kérdést Berecz Jánosnak. — Igaz-e, hogy pártot alakít? — Nekem nem kell pártot alakítanom, mert az MSZMP nem szűnt meg. Itt a kongresszuson alakult ugyan egy új párt, de ennek egyelőre még nincs tagsága. Majd egy hónap múlva dől el, hogyan határoz a párttagság. Szerintem a többség a Magyar Szocialista Munkáspárt mellett fog voksolni. Az utca embere nem ilyen változást akar, s ha a régi pártot választják, én velük tartok. — ön reformernek vallja magát. Miért nem lép be az új pártba, a Magyar Szocialista Pártba? — Nyers elvtárs ugyan azt nyilatkozta, hogy a reformereknek is helye van az MSZP-ben, de a hozzászólók egy része más véleményen van. Én reformer vagyok, s amit csinálok, azt komolyan veszem. — Nem inkább arról van szó, hogy az ön számára nem maradt más lehetőség? — Nem, ez nem személyes ügy, hanem a párttagság ügye. Bízzuk rájuk a választást. Munkatársaimmal együtt rengeteg táviratot és levelet kapok (főleg vidékről), s arra biztatnak bennünket a választóink is, hogy őrizzük meg a Magyar Szocialista Munkáspártot. Munkatársunk megkérdezte Grósz Károlyt is, aki szintén cáfolta, hogy pártot alapít.
