Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

1989. október 8„ vasárnap o iznqiMití­Folytatódnak a berlini ünnepségek Katonai díszszemlével, ün­nepélyes őrségváltással és nagyszabású fogadással foly­tatódott szombaton Berlin­ben az NDK megalakulásá­nak 40. évfordulója alkal­mából zajló ünnepségsoro­zat. A Kari Marx sugárúton rendezendő katonai . de­monstráció díszemelvényén az NDK vezetői mellett he­lyet foglal Mihail Gorba­csov is, aki rendkívül nagy érdeklődéssel fogadott beszé­det mondott a köztársasági palotában pénteken este tar­tott központi ünnepségen. Az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöke leszögezte, hogy a Szovjetunió érdeke az NDK továbbfejlődése. A szovjet vezető meggyőződé­se szerint a társadalom ösz- szes erőivel összefogva az NSZEP képes megoldást ta­lálni az NDK-ban felvető­dött problémákra. Erich Honecker ünnepi beszédében nem esett szó problémákról, az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács elnöke a négy évtizedben el­ért vívmányokat ecsetelte, és az NDK ellen Nyugatról folytatott propaganda-had­járatról beszélt hosszasan. A központi ünnepség után pénteken este az FDJ ifjú­sági szervezet több mint százezer tagja tartott fák­lyás felvonulást, amelyet az NDK vezetői és a külföldi vendégek is megtekintettek. Mihail Gorbacsovot, mint a nap folyamán már többször, ezúttal is lelkes éljenzés fo­gadta. A Reuter hírügynökség ér­tesülése szerint viszont a tö­Ausztriából egy huszonhat­éves orvost és egy 29 éves mérnököt jelöltek ki arra a szovjet—osztrák űrutazásra, amelyet a két ország tavaly kötött megállapodása értelmé­ben 1992 elején hajtanak vég­re. A kozmonauták személyéről osztrák és szovjet illetékesek által hozott döntést pénteken délután jelentették be Bécsben. megből lepfújolták Nicolae Ceausescut. Berlinben a Megváltás templomban pénteken este ismertették több ellenzéki szervezet, köztük az Új Fo­rum közös nyilatkozatát. Ab­ban követelik, hogy a kö­vetkező választásokat az ENSZ felügyeletével rendez­zék meg. Az ellenzéki szervezetek már több ízben felvetették, hogy a májusi tanácsi vá­lasztások eredményét nyil­vánvalóan meghamisították. A Megváltás templomában összegyűlt 2500 ember előtt felolvasott nyilatkozatban a szervezetek leszögezték: az NDK-ban is biztosítani kell, hogy az emberek gyakorol­hassák politikai jogaikat, amint azt az ENSZ doku­mentumai és a helsinki fo­lyamat során elért különbö­ző megállapodások rögzítik Nyilvánvalóan az ünnep­pel kapcsolatban az NDK A két jelöltet — Clemens Lothallert és Franz Viehböcköt — az egy évvel ezelőtt meghir­detett nyilvános pályázat alap­ján 180 jelentkezőből választot­ták ki. A esélyes pályázók szá­ma az alkalmasságvizsgálatok és az NSZK-ban lebonyolított első fordulója után hétre csök­kent, s őket nemrég a szovjet űrhajósképző központban, Csil­haióságai továbbra is meg­tagadják a beutazási lehető­séget a Nyugat-Berlinből ér­kezőktől. A nyugat-berlini rendőrség adatai szerint pén­tek reggel óta több mint nyolcszáz, szabályos beuta­zási engedéllyel rendelkező személyt utasítottak vissza. Kizárólag a hivatalos ügy­ben utazókat, és a kelet­berlini városézésre busszal érkező csoportokat engedik be. A korlátozás hátterében feltehetően az a félelem áll, hogy a nyugati beutazók esetleg megzavarják az ün­nep hangulatát. Egyelőre nem tudni a pontos okát an­nak sem, hogy az NDK ha­tárőrsége miért állított fel vaskorlátokat a friedrich- strassei közúti átkelőnél köz­vetlenül a határállomás előtt. A diplomaták és a szolgá­lati úton levők átkelése azonban zavar nélkül folyik a határállomáson. lagvárosban, további alapos próbatételnek vetették alá. A végűi is legjobbnak talált Lot- hallcr és Viehböck az „Astro- mir”-nek nevezett osztrák— szovjet űrutazás előtt Csillag- városban másféléves kiképzést kap. Közülük azonban 1992-ben — akkori alkalmassági fokuk szerint — csak az egyik juthat el a világűrbe, s az egyhetes kozmikus expedíció során a szovjet Mir-űrállomáson hazája számára tizenöt különféle fon­tos és érdekes tudományos kí­sérletet végez majd el. Miről tárgyalt Sevardnadze Nicaraguában és Kubában? Moszkva ismét meglepe­tést okozott. Kiderült: a Szovjetunió szerint a közép­amerikai rendezés elhúzód­hat ugyan, de „lefutott játszma”, s már a válság lezárása utáni korszakra kell készülni. Felkapták a fejüket az újságírók a ma- naguai sajtóértekezleten an­nak hallatán, hogy a Szov­jetunió új típusú gazdasági együttműködést akar Nica­raguával. Nem internacio­nalista segítségnyújtásról, támogatásról volt szó, ha­nem közös vállalatok létre­hozásáról, kormányközi he­lyett vállalatközi együtt­működésről, és arról, hogy közösen kell megcélozni a harmadik piacot. „Biztos vagyok a békés rendezésben” — mondta Se­vardnadze. Ezt mutatja a Washington által rögtön el­utasított javaslat is, hogy a közép-amerikai államok ala­kítsák ki egymás között a kizárólag védelmi szükség­leteikhez igazodó katonai erőviszonyokat, s így létre­jött egyensúlyt közösen sza­vatolja a két világhatalom. Amerikai részről e kezde­ményezést a közép-ameri­kai béketerv helyettesítésé­nek látják, Sevardnadze azonban arról beszélt, hogy a nicaraguai államfővel egyetértettek abban: a mos­tani rendezési folyamat ke­retében létre kellene hozni azt a tárgyalási mechaniz­must. amely lehetővé tenné a szükséges védelmi képes­ség megállapítását, s a for­mális békekötés után igy biztosítható lesz az egyen­súly. A havannai megálló is rácáfolt a jóslásokra. Az elemzőket Mihail Gorba­csov áprilisi havannai útja sem győzte meg arról, hogy a vélt vagy valós szovjet— kubai ellentétek nem jelen­tenek komoly gondot a két ország kapcsolatában. KÖRNYEZETVÉDŐ VILLANYRENDŐR Majna-Frankfurtban (Né­met Szövetségi Köztársaság) a legnagyobb sugárutakon új típusú villanyrendőr jelent meg. A piros-sárga-zöld szí­nek mellett külön felirat jel­zi, mennyi időre állíthatja le a motort a vezető. A gépko­csivezetők szempontjából gazdaságosnak bizonyult új villanyrendőr ökológiai je­lentősége is figyelemre mél­tó, ugyanis, ha a motor „üres­járatban” megy. sokkal több mérgező anyagot tartalmazó gázokat szivárogtat ki. HAMBURG ÉS A BÁLNÁK A hamburgi kikötő 800. évfordulójának szentelt ün­nepségek keretében nemrég a fenti címmel szerveztek kiállítást. A tengeri emlősök védelméért küzdő társaság elnöknője, Petra Deimer kez­deményezésére megnyitott kiállítás a kipusztulással fe­nyegetett bálnák védelmét szolgálja. Köztudomású, hogy Hamburg az évszáza­dok során jelentős mérték­ben hozzájárult a féktelen bálnavadászathoz, 1043-tól kezdődően 0000 alkalommal indífottak onnan expedíció­kat. Háromszáz évvel ezelőtt a bálnavadászat a város gaz­daságának fontos ágazata volt. ADÁSVÉTEL A Sony japán konszern nemrég vásárlási ajánlatot tett a Columbia amerikai filmtársaságnak. A Sony 3.4 milliárd dollárt ajánlott fel, a Columbia Pictures Enter­tainment Inc. vezetősége pe­dig hajlik az összeg elfoga­dására. A Sony ebben az esetben erős pozícióra tesz szert az amerikai film- és tévéműsorpiacon, minthogy két évvel ezelőtt már meg­vette a CBS társaság két­milliárd dollárt érő jogait —, ugyanis a Columbia je­lentős mennyiségű filmet és tévéműsort gyárt, emellett pedig saját mozihálózattal is rendelkezik. Ez a vásár „ki­golyózná’1 a filmpiavról a Coca Cola céget, mely jelen­leg a Columbia Pictures szerzői jogainak 49 százalé­kát birtokolja. GUMIKONJUNKTÚRA DÁNIÁBAN örvendezhetnek a gumi­óvszer-gyártók a dán piacot illetően: az 1980-ban indított AIDS-kampány hatására 40 százalékkal szöktek fel el­adásaik. Míg 1986-ban 13,5 millió gumi óvszer fogyott, addig tavaly 19,3 millió ta­lált gazdára. a bajnokság végéig NEM JÁR TEMPLOMBA Amerika lázban ég! A földrészünkön csak a tévé képernyőjén látott vagy a leírásokból ismert úgyneve­zett amerikai futball (rögbi) új bajnoki idénye a minap kezdetét vette. A két cso­portban lebonyolításra ke­rülő bajnokságban 14-14 csa­pat vesz részt, és a két győztes, valamint a máso­dik helyezettek január 28-án New Orlcansban vívják meg a szuperdöntőt. A játék nép­szerűségére jellemző az alábbi kis történet, amelyet egy amerikai tévétársaság a bajnokság rajtjának napján sugárzott. A képernyőn egy amerikai átlagcsalád látható, a szülők és három gyermek. Az istentisztelet meghallga­tása után, a templomból tá­vozva a családfő igy köszön el a prédikátortól: „Hát is­ten áldja, atyám, a viszont­látásra január végén, a baj­nokság után.” Ez aztán a sportszeretet! CIGARETTAFOGYASZTÁS A The Exonomist című brit kiadványban közzétett adatok szerint a világon to­vábbra is nő a cigarettafo­gyasztás, 1988-ban összesen 5173 ezer milliárd darab ci­garetta fogyott el, az előre­jelzések szerint 1992-ben ez a szám eléri az 5587 ezer milliárdot. A legnagyobb ci­garettafogyasztó országok névsorában az első helye­ket az USA, a Szovjetunió, Japán, Brazília és az NSZK foglalja el. Osztrák ürhajósjelöltek írja: Hruscsov menesztésének háttere Az utóbbi időben megjelent rendkívül érdekes írások, visz- szaemlékezések az 1964-es fordulatot (Hruscsov leváltását) egy kissé amolyan feltételes módban írják le. Hiszen a visz- szaemlékezések szerzői valójában nem magát a fordulatot, nem e fordulat társadalmi és politikai indítékait írják le, hanem egy összeesküvésről, a vezető leváltásának az ország elől eltitkolt eljárásáról számolnak be. így az olvasóban az az érzés támadhat, hogy itt csupán egyes — nem túl tiszta kezű — személyek rosszakaratáról van szó. A Brezsnyev— Szuszlov-csoport félre akarta állítani Hruscsovot,— és ezt meg is tette, miután előzőleg maga mellé állította a Közpon­ti Bizottság legbefolyásosabb tagjait és biztosította önmaga számára Malinovszkij akkori védelmi miniszter, valamint Szemicsasztnij, a KGB elnöke támogatását. Senki sem sajnálta Meg kell értenünk, hogy Hruscsov bukásának az okai nyilvánvalóan nem szűkíthetők le csupán a kulisszák mö­gött folyó intrikára és a Kreml titkos udvari cselszövéseire. Az 1964-es októberi fordulat okait döntő fontosságú társa­dalmi tényezőkben kell keresni : a társadalom mindazon erőiben, melyek elégedetlenek voltak Hruscsov politikájá­val, valamint mindazokban a feltételekben, melyek ennek az elégedetlenségnek tápot adtak. Nézzük meg tehát, kinek és miért „nem tetszett” Hrus­csov mint politikai vezető? Az idő korrigálja értékelésein­ket, és a napjainkban megjelenő publikációk szerzői Hrus- csovról rendszerint jóindulattal szólnak: nagyra értékelik azt, hogy Hruscsov bátran felvette a harcot a személyi kul­tusz ellen, helyeslőén nyilatkoznak Hruscsov társadalmi programjáról — a nyugdíjak emeléséről, a lakásépítkezésről, a falusi népesség életének megkönnyítéséről, stb. Hruscsov valóban kimagasló vezető volt, és joggal rászol­gált arra, ahogvaji ma értékeljük őket. Ez azonban csak ma van így. Mert mi volt akkor? Újságíró kollégáimhoz fordu­lok: emlékezzetek csak arra, hogyan reagáltatok Hruscsov leváltására 1964 októberében. Fájlaltátok-e akkor azt, hogy a Központi Bizottság októberi ülése Hruscsovot nyugállo­mányba helyezte? Tegyétek a kezeteket a szívetekre, és mondjátok meg, hogy ki sajnálkozott az akkori társadalom­ban (arról már nem is beszélek, hogy ki háborodott fel ak­kor) amiatt, hogy Hruscsov egyszer csak hipp-hopp (mert hiszen így történt!) nem volt sehol? Mint a szóban forgó Moszkovszkaja Pravda események akkor fiatal szemtanúja meggyőződéssel állítom: gyakorlatilag senki. Egyáltalán miért kellett volna a hatvanas évek közvéle­ményének sajnálnia a vezetésben bekövetkezett változást, és felháborodnia miatta? Azt, hogy ki is voltaképpen Brezs­nyev, a „széles közvélemény” abban az időben még nem tudhatta. Ezzel szemben igen jól tudta, ki is az a Hruscsov. Rohanás a zűrzavarba Vegyük sorra az alapvető társadalmi csoportokat a hat­vanas évek elején. Kezdjük a párt- és irányító apparátussal. Az akkori idők számos párt- és tanácsi dolgozóját még ma is hideg verejték lepi el, ha felidézi magában a Hruscsov által bevezetett „új stílust és módszereket”. Mit is jelent csupán a pártbizottságok városi és falusi bizottságokra tör­ténő szétválasztása, ami maga után vonta az egész appará­tus felülvizsgálását, az osztályok átalakítását, az apparátu­son belül már kialakult kapcsolatok és funkciók lerombo­lását? Nem kisebb pánikot idézett elő a szovnarhozok (nép- gazdasági tanácsok) megszervezése sem. Az adminisztratív parancsuralmi rendszer teljhatalma közepette — olyan fel­tételek között, amikor regionális önelszámolás még csak ál­munkban sem merült fel — a szovnarhozokra épülő de­centralizálás (minden pozitív vonása ellenére) a népgazda­ságot rohamos gyorsasággal sodorta az irányítás zűrzavara és a felfordulás felé. A helyi gazdasági vezetők a szó szoros értelmében két malomkő között őrlődtek: ágazatuk irányí­tása és a szovnarhoz hatalma között; a minisztériumok és a szovnarhozok körlevelei szőrén-szálán elvesztek a véget nem érő egyeztetésekben. A tervező hatóságok tanácstala­nok voltak. Áttekinthetetlen volt Hruscsov káderpolitikája is. Hrus­csov nemegyszer „visszákézből” döntött felsőszintű vezetők sorsáról és életéről, személyesen határozta meg (ahogyan ő maga mondta) „ki utazzon el a vásárra, és ki jöjjön haza a vásárról”, Féléimet keltett Hruscsovnak az az ígérete is (igaz, ez az ígéret nem teljesült be), hogy végrehajtja a ká­derek nemzedékváltását, meghatározza, ki mennyi időt tölt­het magas beosztásban. Nem voltak jobb helyzetben az al­sóbb szintű vezetők sem. Bármelyiküket (függetlenül attól, milyen munkát végeztek) bármikor kiküldhették egy le­maradó kolhoz „megtámogatására”, a szűzföldek meghódí­tására, bármikor bekövetkezhetett az, hogy meg kell vál­niuk jó beosztásuktól, megszokott helyüktől, kényelmüktől. Istencsapás volt a látogatása A vezetők számára kész istencsapása volt, hogy Hruscssov gyakran ellátogatott az ország különböző körzeteibe. E ki­ruccanásai során hosszú beszédeket mondott, jól legorom- bította a helyi apparátust, váratlan — nem egy esetben ön­kényes — utasításokat adott: mit tegyen, mit vessenek stb. Fejek is hulltak, nem is egy. Meg kell jegyezni, hogy egyre elégedetlenebb volt Hrus- csovval a hadsereg parancsnoksága, a belügyminisztérium és a KGB vezetősége is. A hadsereg tábornoki és tiszti kara amiatt elégedetlenkedett, hogy a Szovjetunió fegyveres erői­nek csökkentése miatt számos katonatisztnek nyugdíjba kel­lett mennie, a nyugdíjak összegét pedig jelentős mértékben megnyirbálták. Nem járult hozzá Hruscsov népszerűségéhez az sem, hogy leváltotta Zsukov marsall védelmi minisztert. Röviden „a gárda zúgolódott” — ahogy régi regényekben ol­vashatjuk. A belügyminisztérium dolgozóinak elégedetlenségét is meg lehetett érteni. Minthogy Hruscsov szerint az ország az ál­lam elhalása és a kommunista társadalmi önigazgatás felé haladt, az állami szervek funkcióit — ahol csak lehetett — átruházták a társadalmi szervekre. A rendőrség és az igaz­ságszolgáltatás ebben az időben az állam elhalásával kap­csolatos kísérlet amolyan gyakorlótere volt: úgy látták, hogy e funkciókat teljes mértékben magukra vállalhatják a rend­őrséget segítő brigádok, a népi osztagok, a társadalmi bíró­ságok stb. Minthogy azonban az effajta újításoktól a bűnö­zés természetesen nem csökkent, a belügyi dolgozók ezeket az újításokat naiv elképzeléseknek, egyszerűen ostobaságnak tekintették. Ami az Állambiztonsági Bizottságot illeti, a KGB mun­katársai aligha voltak hálásak Hruscsovnak azért, hogy a Berija-féle vezetés felszámolásával és a KGB-ben végre­hajtott személyi tisztogatással Hruscsov — akarva-akarát- lanul — úgyszólván teljesen lerombolta e főhatóság egykori nagy presztízsét. Az ország irányító apparátusa tehát a fordulatra teljesen felkészült társadalmi bázisnak bizonyult. Ez a sztálini fe­gyelem szellemében nevelkedett apparátus (melynek alap­elve az volt: nem vitatkozni, hanem végrehajtani!) maga természetesen soha nem tett volna egyetlen önálló lépést sem a fordulat irányába, elégedetlensége azonban kétségkí­vül szárnyakat adott a Központi Bizottság ülését megszerve­zőknek. Ahogyan telt az idő, egyre romlott a munkásság és az • egész városi lakosság Hruscsovhoz való viszonya is. A nö­vekvő elégedetlenségre a vezetésnek azok az akciói szolgál­tattak okot, melyek csapást mértek a lakosság életszínvo­nalára. Itt elsősorban a hús és a tejtermékek nagyarányú áremelését, az állam által kibocsátott államkölcsönkötvé- nvek visszafizetésének az elutasítását, a rendszeres norma­rendezéseket kell megemlíteni. Éppen ebben az időben je­lentkeztek az infláció első jelei, melyek különösen az 1961- es pénzreform után mutatkoztak meg. Növekedett az élel­miszerhiány, az ország számos városának élelmiszerboltjai­ból eltűnt a hús, más élelmiszerek terén is zökkenők mutat­koztak az ellátásban. A munkások elégedetlenségét bizonyí­totta, hogy az ország számos körzetében zavargások törtek ki. A hivatalos sajtó persze e zavargásokról semmit sem kö­zölt. Az egyik ilyen zavargás Novocserkasszkbun volt, ami­kor is a munkások ellen fegyvert használtak, bevetették a harckocsikat. ». .... .. N. Mihajlov

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom