Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

1989. október 8., vasárnap

o

Uhrin Erzsébet felszólalása

Én is azok közé a magyar állampolgárok közé tartozom, akik régóta várták, örömmel üdvözölték és folytatni akarják a májusi pártértekezleten és az azóta eltelt időszak alatt bekövetkezett változásokat. Azok közé a magyar állampolgárok közé is tartozom, akik országukra jellemző súlyos és átfogó válságot nemcsak tévedésnek, ■ hibának, hanem nagyon sok tekintetben bűnnek is tartják. És azok közé a párttagok közé is tartozom, akik csak akkor vállalják a felelősséget a jelenért és a jövőért ennek a pártnak a nevében, ha ez a kongresszus itt és most határozottan állást foglal a párttagságot megosztó lényegi, valamint a párttagságot és a társadalmat foglalkoztató aktuálpolitikai kérdésekben is. Alapvető tartalmi és a meghatározó személyi kérdésekben elvtelen kompromisszumokkal a problémák megoldását bármiféleképpen halogató javaslatokkal én sem tudok és nem is akarok azonosulni.

Mert azok közé a tanárok közé is tartozom, akik tanítványaiktól a ballagási ünnepségen a rájuk hagyott örökség és a rájuk váró jövő miatt nem szemlesütve, szégyenkezve, mentegetőzve, hanem emelt fővel és tiszta lel ki ismerettel akarnak búcsúzni. És egyike vagyok a küldötteknek megválasztott 103 nőnek, a 8,1 százaléknak, akiknek a politikában való cselekvő részvételéről, sajátos problémgmegközelítéseiről a mi új, magyar, szocialista pártunk sem mondhat le.

A továbbiakban két problémát érintek: a felelősség kérdését és a példa nélküli történelmi kísérletünk nemzetközi feltételeit. Az országunk és a páVtunk jelenlegi súlyos helyzete miatt elkerülhetetlen feladatnak, fontos bizalomerősítő lépésnek tartom a felelősség megállapítását. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem a véres leszámolást, de a konkrét, határozott, névre szóló vezetői következményekkel — beosztás és nem búvó és rejtett munkahelyváltoztatással, fizetés és a kiemelt nyugdíjak csökkentésével, lakás és egyéb kedvezmények megvonásával — járó felelősségre vonást.

A nemzetközi feltételekről: örülök a külpolitikai nyitásnak, a bennünket támogató nemzetközi szimpátiának, ugyanakkor aggaszt, hogy megromlott a kapcsolatunk a szomszédos szocialista országokkal, a Varsói Szerződés tagállamaival. A félreértések elkerülése végett, szeretném leszögezni, hogy minden konkrét döntésben a mi kormányunkkal értettem egyet. A jövőben azonban a jószomszédi, baráti kapcsolatok ápolását, fenntartását, fejlesztését minden lehetséges úton — kormányzati és egyéb hivatalos és közvetlen kapcsolatokkal, a népi diplomácia eszközeivel — támogatnunk és ösztönöznünk kell. Hogy ne ismétlődhessenek meg a szomorú történelmi példák. Csak emlékeztetőül mondom, hogy Középkelet-Európa népeinek közös múltja bizonyítja: nemegyszer sikerült már nagyhatalmi érdekek miatt felhasználná a nemzetiségi ellentéteket és egymás ellen fordítani az itt élő népeket.

A hazánkban élő nemzetiségieket — akiknek a megnyeréséről pártunk szintén nem mondhat le — különösen sújtja, érzékenyen érinti ez a helyzet. És sajátos helyzetükből adódóan, sokat tehetnek és tesznek is e kapcsolatok javításáért. Ezt a hídszerepet látják el a határainkon kívül élő magyarok is, akiknek az érdekében -a legtöbbet példamutató hazai nemzetiségi gyakorlattal tehetünk.

A fentiek szellemében javaslom: kongresszusunk határozatban fejezze ki sajnálkozását amiatt, hogy Románia vezetése — és nem a román nép — megakadályozta az aradi vértanúk emlékének méltó megünneplését.

(Folytatás a 2. oldalról)

hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől. Szakít a bürokratikus pártállam

rendszerével, a demokratikus centralizmus elvével. Az alakuló új párt ugyanakkor az MSZMP-n belüli reformtörekvések örökösének tekinti magát. Maradéktalanul vállalja az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadságot, a demokráciát, valamint az értékteremtő munka tiszteletét.

Folytatója a szocialista és kommunista mozgalom időtálló hagyományainak, magáénak vallja a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elvét. Ugyanakkor vallja, hogy a társadalmi igazságosság és az emberi szabadságjogok eszméi nem állíthatók szembe egymással. Nem engedhető meg az sem, hogy a piac ellenőrizhetetlen erői felülkerekedjenek a szociális és kulturális értékeken ...

A párt egyik örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és haladás eszméinek, a Duna menti népek sorsközössége gondolatának. Szoros és szerves kapcsolatot kíván fenntartani mind a reformra törekvő közép- és kelet-európai baloldali pártokkal, mind pedig a világ reformkommunista, szocialista és szociáldemokrata pártjaival.

Az új reformpárt a saját munkájuk alapján jövedelemből részesedők, a kisvállalkozók, magyar és más nemzetiségű honfitársaink pártja. Működésének elvei közé tartozik a világnézeti és politikai türelem, az áramlatok szabad és önkéntes szövetsége.

Pártunk állampártból korszerű baloldali szocialista mozgalommá, a tagsága által . ellenőrzött politikai tömegpárttá válik, amely kezet nyújt minden demokratikus, haladó magyar erőnek, s egyúttal az európai baloldal szerves részének tekinti magát. Kész a demokratikus szocializmus céljait követve, a jogállam törvényeit mindenkor tiszteletben tartva, valamennyi együttműködésre vállalkozó erővel összefogni, hogy az ország kijusson a válságból.

Lapértékelés

Tüntető a bejáratnál

A küldötteket reggel fél 8-kor néma tüntető várta a kongresszusi palota főbejáratánál. Kezében transzparens, a következő felirattal: „Küldött elvtársak! Csalódás az első nap, hagyjátok abba az önmarcangolást! Ne bántsátok a sok ezer reménykedő MSZMP-tagot!”

— ön kit képvisel, milyen szervezet nevében tiltakozik?

— Én csak saját magam nevében beszélek. Önként jöttem ide, mert nem értek egyet a felszólalásokkal — emeli fel a hangját Fülep Endre nyugdíjas, a budapesti VI. kerület 4. számú pártalapszervezetének a tagja, majd így folytatja: — Grósz Károlyt támogatom és nem Pozsgayt. Különben is, Pozsgayt nem érti a párttagság fele sem. Ennek az országnak erős pártra van szüksége. Itt nem szövegelni kell, hanem rendet teremteni.

— Milyen rendet szeretne és milyen eszközökkel?

— Ne gondolja, hogy a fegyverekre hivatkozom. Bélkésen, de határozottan le kell állítani az önmarcangolást. Semmi értelme sincs egymás lepocskolásának. A párttagság nem ezt várja!

Folytatnánk a beszélgetést, de éppen ebben a pillanatban érkezik meg Jassó Mihály. Hozzá fordulunk:

— Mi a véleménye a feliratról?

— Nekem egész más a véleményem. A kongresszus első napja igen aktív volt. A küldöttek nagy aktivitással vettek részt a munkában. Szerintem tartalmas vita bontakozott ki. Hogy néhány embernek nem tetszett, az .nem baj, neim vagyunk egyformák, mások az érdeke• ink. t

Hozzá kíván járulni a vegyes tulajdon, a szociális piacgazdaság és az önkormányzatok rendszerére támaszkodó többpártrendszerű parlamenti demokrácia kiépítéséhez.

A gyökeres politikai megújulást a kongresszus a párt

elnevezésével is kifejezésre kívánja juttatni. A jogfolytonosságot fenntartva bejelenti a Magyar Szocialista Párt megalakulását.

A Magyar Szocialista Párt meg kívánja tartani és hívja soraiba mindazokat, akik

egyetértenek programjával, elfogadják alapszabályát.

* * *

A kongresszus után kerüljön sor a Magyar Szocialista Párt bejegyeztetésére. Az MSZP megalakítása a tagsági viszonyt is érinti. Ezért 1989. október 31-ig össze kell hívni az alapszer- vezeteketi Aki a párt alapszabályát és programnyilatkozatának alaptételeit elfogadja, s ezt aláírásával hitelesíti, az megerősíti, hogy a Magyar Szocialista Párt tagjává válik.

Az MSZP tagjai 1989. november 10-ig szabad választásuk alapján — szükség szerint — hozzák létre alapszervezeteiket, s kezdjenek hozzá a tagtoborzáshoz, az új párt szervezéséhez. A taggyűléseken készítsék cl a tagság nyilvántartását, adják ki az új tagkönyveket, válasszák meg vezetőiket és küldötteiket, vitassák meg a választásokra való felkészülés módját. Budapest, 1989. október 7.

* * *

A kongresszus a dokumentum elfogadásával befejezte szombati munkanapját. A küldöttek vasárnap folytatják munkájukat.

A tudósításokat készítették: Dányi László, Papp

János, és Seleszt Ferenc. Fotó: Gál Edit

7 A kongresszus megyei visszhangja l

„Bízom a fiam elkötelezettségében”

Vastagh Pálné, békéscsabai nyugdíjas mindig Vérzékenyül, valahányszor a kongresszust, s főleg a fia szereplését említjük.

— Milyen útravalóval indította el a fiát Budapestre — kérdeztük az édesanyát a csabai piacon.

— Nehéz szívvel gondoltam a fiam küldetésére, s mielőtt elment, minden nap felhívtam. Azt mondtam neki: vigyázzanak, hogy a párt ne szakadjon szét, mert ez nem olyan, mint a lottógömb, aminek az egyik felében van a szám, a másikban pedig semmi sincs. Ebben egyetértettünk, s én nagyon bízom a fiam elkötelezettségében. Szerintünk a különböző irányzatok képviselőinek meg kellene vizsgálniuk, melyek azok a nézetek, amelyekről hasonlóképpen vélekednek, s ezek alapján egy merőben új szellemű pártot hoznának létre. Arról is beszélgettünk, hogy mostanság milyen sokan elhagyják a pártot. A fiam azt válaszolta, hogy valóban sokan elmennek, de ez a folyamat részben hozzá is járul a párt megtisztulásához, hiszen a karrieristákra, az érdekpárttagokra nincs szükség.

— Bizonyosan megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kongresszust.,.

— Természetesen, s nemcsak nézem, hanem értékelem is magamban. Ügy láttam a televízióban, hogy sok megbántott ember kért szót. Az viszont nem tűnt ki, hogy mennyire elkötelezettek a reform gondolatának. Nem elég ugyanis csak mondani, hogy „reformer” vagyok. Most már tettek kellenek. S mit látok ehelyett? Egymás elleni harcot, torzsalkodást, s közben elfeledkeznek a pártról, a népről.

„Nem kell tartanunk a visszarendeződéstől”

— Talán a kelleténél is nagyobb jelentőséget tulajdonított az ország ennek a kongresszusnak — töpreng gondolatai összegzésénél Herczeg Tamás, az MDF békéscsabai csoportja elnökségének tagja —, ez persze összefüggésben áll az MSZMP állampárt- pozíciójával. Mert, ha valóban többpártrendszer lenne, sokkal inkább a párt belügyiként kezelnék. Persze, így is lesz tennivalójuk elegendő, hiszen meg kell tisztulniuk, a választásokra csak úgy lehetnek esélyeik. Stratégiai szempontból sem közömbös tehát, hogy ne csak erkölcsileg, hanem jól felfogott érdekeiktől vezérelve is tisztázzák, mit akarnak tulajdonképen.

— Hogyan vélekedik, használna most az MSZMP-nek a pártszakadás?

— Mindenképpen, bár én nem ezt a fogalmat említeném. Kétségtelenül fontos lenne, hogy a különböző irányzatok önálló arculatot kapjanak, mert úgy válnék világossá, melyiknek mi a célja. Meggyőződésem, hogy ez az egész országnak jót tenne.

— Az ellenzék melyik irányzatot fogadná el a leginkább tárgyalópartnerként?

— Erre most nem lehet választ adni, hiba lenne prekoncepciókat gyártani, esetleg egy választások utáni koalícióról beszélni. Egy biztos, a választásokon a reformszocialistáknak lenne a legnagyobb esélyük.

— Kell-e még tartanunk a visszarendeződéstől, az ön véleménye szerint?

— Ebben a kérdésben mindig nagyon optimista voltam, hitem szerint ném.

Eddig nem sokat törődtek a néppel

— Biztos vagyok benne, s látom is a munkatársaim körében, hogy igenis érdekli a munkásembereket a kongresz- szus — bizonygatja Pintér Attila, a Medgyesegyházi Haladás Tsz magtári dolgozója. Rögtönzött véleménye mégis erős pesszimizmussal átitatott:

— Számomra meglehetősen lehangoló a tanácskozás, s meggyőződésem, hogy meginl a kisembereket segíti a legkevésbé. Talán túl sokan és sokszor mondták már, de én sem tudok másként fogalmazni: egy szűk elit politizál most a fejünk felett. Számunkra,

egyszerű munkások számára az lenne az egyik legfontosabb, hogy ne érezzük magunkat kiszolgáltatottnak, amikor egy hivatalba vagy bármilyen intézménybe belépünk.

— Mit gondol, változik-e valami azzal, hogy az MSZMP új néven, egy egészen új elhatározással, koncepcióval szándékozik részt venni a politikai életben?

— Nincsenek illúzióim, szerintem csupán formai megoldásról van szó. Ügy is mondhatnám, a gyerek marad, csak a neve változik. Majd akkor hiszünk a megújulásban, ha 10-15 ezer forintot kereshetünk, a húst pedig 80 forintért vehetjük meg a boltban. A hatalom pedig valóban néphatalom legyen! Eddig ugyanis az MSZMP nem sokat törődött a néppel. Ezért is adok igazat Szabó Miklós megyei első titkárnak akkor, amikor azt mondja, a pártba minél több munkásképviselőt kell bevinni. És még egy nagyon fontos dolog: sokkal többet kellene foglalkozni az ifjúsággal, az oktatással. Így érhetnénk el ugyanis azt, hogy jól képzett, magasan kvalifikált szakemberek töltsék be a vezető posztokat.