Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

1989. október 7„ szombat NÉPÚJSÁG Van egy jó tippem (Folytatás az 1. oldalról) megnyilvánulásának nevez­te. Nyers Rezső végezetül an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZMP kongresszusának ál­lásfoglalásától függ a magyar szocialista munkásmozgalom sorsának alakulása, s hatása a nemzet lövőié szempontjá­ból is jelentős. A napirendnek megfelelő­en ezután Grósz Károly fő­titkár fűzött szóbeli kiegé­szítést a Központi Bizottság beszámolójához. Elöljáróban bejelentette: a csütörtök esti gondolat- gazdag vita alapján szóbeli kiegészítését az éjjel átdol­gozta, így ezt a Központi Bizottság nem hagyhatta jó­vá. A beszámolót tárgyaló KB-ülés vitájára visszautal­va a főtitkár rámutatott: — Egység vagy szakadás, megújuló párt vagy új párt — sokak szerint ez ma a kérdés. Ez is. De szerintem fennél többről van szó. A fő cél a demokratikus szo­cializmus, amely hitem sze­rint a nemzet felemelkedé­sének legjárhatóbb útja. S ehhez maga a párt is csak eszköz. Az MSZMP ma a legjelentősebb politikai erő hazánkban. Szervezettsége, felkészültsége, belső és nem­zetközi kapcsolatai alkal­flz agitálás nem szünetel Körlevelet kaptunk — mutatja dr. Kondé Gá­bor kondorosi küldött. A budapesti résztvevők ezen a dokumentumon arra kérik a kongresz- szus résztvevőit: ha egyetértenek Nyers Re­zső pártelnökké válasz­tásával. akkor nevük és azonosítási számuk fel­írásával lépjenek Nyers Rezső híveinek sorába. Jelenleg a dokumentu­mot több mint 200 részt­vevő írta alá, holnap es­tig ez a szám minden bizonnyal emelkedni fog. mássá teszik az átmenet kulturált biztosítására. Nél­küle ez nem lehetséges. Ép­pen ezért az átmenet idő­szerű feladatait kell megbe­szélnünk. Ezért tettünk az írásos előterjesztésben aján­lást a legaktuálisabb teen­dőkre, s ezért kell tisztáz­nunk néhány alapvetően fon­tos szemléletbeli, s nem pe­dig elvi, ideológiai kérdést. Ezután emlékeztetett ar­ra, hogy a magyar vezetés az 1970-es évek elején hibás válaszokat adott a világgaz­dasági kihívásokra. A párt akkori vezetése nem kezdte meg a párt és a politikai intézményrendszer érdemi reformját. A XIII. kong­resszus teljesíthetetlen, egy­szerre nem megvalósítható célokat fogalmazott meg, s újabb évek mentek veszen­dőbe. Mindez nagymértékű eladósodáshoz vezetett. — Ezért a felelősség nem a párttagságot, hanem a po­litikai vezetést terheli. Nem a tagság döntött ezekben a sorsdöntő kérdésekben, ha­nem egy szűk vezetés, s nem a Parlamentben vagy a kor­mányban, hanem a párt központi vezetésében hozták meg az elhatározásokat. De ugyanakkor ne legyünk egy­oldalúak. Az elhibázott dön­téseket tanácsadók is kez­deményezték és támogatták. — A folyamatok hátteré­ben azonban a politikai és gazdasági vezetés hibáin kí­vül egyéb, rajtunk kívül ál­ló okok is meghúzódnak. Ezek közül a legjelentősebb: a világgazdaság ellentmon-. dásos — örökölt elmaradott­ságunk miatt ránk nézve különösen hátrányos — át­rendeződése. A magyar gaz­daságra a ’80-as évek köze­pén már olyan terhek nehe­zedtek, amelyek nagyság­rendje messze meghaladja az ország méreteit, vezetői­nek döntési kompetenciáját. Az adósságválság egyre in­kább nemzetközi léptékű, globális gazdasági problé­mává vált. A kongresszusi előkészü­letek tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a párt tagjai közül sokan várakozó állás­ponton vannak. A párthoz való viszonyuk eldöntését a kongresszus eredményétől teszik függővé. Többségük reálisan szemléli az esemé­nyeket és elhatárolódik a politikai szélsőségektől. A demokratikus szocializmus olyan elemeit, mint a közös­ségi tulajdonra és a magán- tulajdonra épülő vegyes gaz­daság, a gazdaság teljesítő- képességének állandó növe­lése, a jogállamiság, az ál­lampolgárok önszerveződése — noha érintik a gazdasági és politikai berendezkedés alapjait — nem tekintik tár­sadalmi rendszerváltásnak. E hibák elkövetésének há- »•om okát jelölte meg a fő­titkár: — Az egyik, hogy ez a pártvezetés az 1988 máju­sa után jelentkező feladatok­ra nem volt, nem lehetett eléggé felkészülve, fokozato­san ismerte fel, hogy mi­lyen sok és milyen nagy tennivalóval kell megbirkóz­nia. AI másik, hogy a Központi Bizottság szervezeti struktú­rája — mint munka közben kiderült — alkalmatlan a gazdasági és politikai válság egyidejű kezelésére, egy meghasonlott, önbizalmát vesztett párt határozott és korszerű irányítására. A harmadik ok: a Köz­ponti Bizottság szűkebb ve­zetését megbénította a poli­tikai egység és a kellő szoli­daritás hiánya. A pártérte­kezleten megválasztott veze­tés kezdetben nem tudott, később nem is akart egysé­gessé válni. A párt vezetői­nek mulasztása, hogy a tes­tületekben nem vitatták vé­gig eltérő véleményüket a gazdasági és politikai átala­kulásról, a reformok üte­méről. Munkastílusuk és po­litikai megnyilvánulásaik pedig egy marakodó közös­ség képét alakították ki. Ez­zel hozzájárultak annak a hamis nézetnek az elterje­déséhez, hogy csak rajtuk, a vezetőkön múlik az or­szág sorsának jobbrafordu- lása, a párt azonnali meg­újulása. Mindezért a felelősség el­sősorban a főtitkárt terheli. — Egy választásra készü­lő pártban megegyezésre kell jutniuk a különböző áramla­toknak, s a közvélemény számára egységet kell de­monstrálni. Éneikül lehetet­len a választási siker, mivel a szavazópolgár többnyire arra adja a voksát, akiről feltételezi az erőt, kormány­zóképességet. Az új pártve­zetés elsőrendű feladata ezért, hogy mozgósítsa és se­gítse a párttagságot a kö­zelgő köztársasági elnöki, or­szággyűlési és tanácsi vá­lasztásokra való felkészülés­ben. A nemzetért, a közös célokért viselt felelősségünk tudatában a párt tagjai kö­zött erősítenünk kell a po­litikai összetartozás, a szo­lidaritás érzését. S tegyünk meg mindent az ország gazdasági össze­omlásának megakadályozá­sára! — hangoztatta a fő­titkár. — Vitassuk meg és dönt­sünk arról, kialakítható-e és hogyan egy új típusú párt­egység? Megújuló pártot vagy új pártot akarunk? Én a megújuló párt és az új típusú egység mellett teszek hitet. De ne akarjuk újra monolittá, egy tömbből fa- ragottá tenni pártunkat! Rendezzük egységes keretbe a pártmozgalomban a leg­utóbbi időben feltűnt, életre való és előremutató kezde­ményezéseket — mondotta beszéde befejező részében. Kifejtette, hogy miközben a pártnak vallásos emberek is tagjai lehetnek, ha politikai céljaival azonosulnak, sen­kinek sem kell feladni kom­munista meggyőződését ah­hoz, hogy a megújult párt teljes jogú és teljes értékű tagja lehessen. — Végül, de nem utolsó­sorban, kongresszusunkra hárul az a felelősség is, hogy a pártmozgalom meg­újulását előmozdítani képes, egységes vezetést válasszon. Legyen ez az egység a sok­féleség. a gazdaság egysége. Mutatkozzék meg a vezetés szellemiségében, munkastí­lusában, következetességé­ben és az egymás iránti szo­lidaritásban — hangoztatta Grósz Károly, megköszönve a főtitkári munkájához ka­pott támogatást. * * * Az első vitaszakasz elő­adói beszédeinek sorát Ko­vács Jenő folytatta, aki a párt alapszabálytervezetét terjesztette elő. Bár a mai MSZMP már nem az, ami másfél évvel ezelőtt volt, mégis kertelés nélkül ki kell mondani; a baloldali, szocialista hitű embereknek újra kell építe­niük pártjukat. Olyan párt­tá kell újjászervezniük, amely szakít elaggott szoká­saival, a cselekvést béklyó­ba verő szervezeti rendjével. A kongresszusnak olyan pártot kell életre hívnia, amely képes helytállni a többpártrendszerű, demokra­tikus jogállam politikai küz­dőterén, új életre kelti a szocialista mozgalom erejét és tekintélyét. Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszo­nyát az új programhoz, az alapszabályhoz, a megvá­lasztandó új vezetéshez. Magyarán szólva: mondják meg, hogy tagjai kíván­nak-e lenni a kongresszus eredményeképpen körvona­lazódó pártnak. A párt ugyanakkor hívja soraiba mindazokat, akik politiká­jával — világnézeti különb­ségre való tekintet nélkül — rokonszenveznek és vállal­ják céljait. Várja azokat is, akiket éppen a párt múlt­béli gyakorlatának elutasí­tása és jogos bírálata tar­tott távol az MSZMP-től — mondotta befejezésül Ko­vács Jenő. * * * Pozsgay Imre, a pártel­nökség tagja a Politikai ér­tékelés történelmi utunk ta­núságairól. illetve A párt programnyilatkozata című dokumentumtervezetekhez fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a Központi Bizottság szándéka szerint a történelmi utunkról szóló tudósítás a programnyilat­kozat tervezetének társdo­kumentuma. A KB — e fontos gondolatkört nem kí­vánva kivenni a kongresz- szusi vita köréből — azzal a megfontolással terjesztet­te elő, hogy nagyobb önis­merettel, világos beszéddel, a programnyilatkozatot tisz­tázott történelmi körülmé­nyek között fogadhassák el a küldöttek. A továbbiakban rámuta­tott: a történelmi igazság elérésére törekedett az a tu­dós- és kutatógárda, ame­lyik e dokumentum elvi, el­méleti alapjait megterem­tette, forrásait feltárta. Re­mélte. hogy e párt számá­ra a történelmi igazsághoz való szakadatlan törekvés a nép közgondolkodásával va­ló együttműködést segíti elő. A tervezet fontos szándé­ka volt. hogy a párt önis­meretre szert téve, az el­múlt negyven év értékleltá­rát is elvégezve, kimondjon olyan történelmi tapsztala- tokat, amelyek korábban ki­mondhatatlanok, tabuügyek voltak. Alapvető kérdésnek ítél­te, hogy a tagságnak bűn­tudattal és bénult politikai akarattal kell belevágni a közeljövő feladataiba, vagy felszabadultan, tisztán, s vi­lágosan. a felelősséget is meghatározva, cselekvőké­szen. vállalkozásra készen. Ezzel összefüggésben Pozs­gay Imre leszögezte: ebben az országban — különösen az utóbbi másfél-két évti­zed válságainak felelősségét elemezve — a párt tagsága nem marasztalható el. A terhet a párt tagsága nem bűnbakokra akarja rakni, ennél sokkal nagyobb mű­veletet kell elvégeznie. A rendszer működési alapjai­ban kell keresnie a hibák okait, s személyi felelősség dolgában pedig azokban az oligarchiákban és szervező­désekben. amelyek a hibás, rossz politikával azonosulni tudtak, miközben a rend­szer működését úgy igye­keztek berendezni, hogy a döntésért ne legyen felelős senki. A párttagság a dön­téseknek valódi tényezője nem is lehetett, hiszen egy centralisztikus, bürokratikus rendszerben erre nem volt lehetőség. — Az MSZMP története minden felmutatható érték ellenére a pártállam-állam­párti szerkezet története. Tagságának története azon­ban itt nem zárulhat le, mert ez a párt hordozta az előbb emlegetett történelmi okok miatt is azt a reformgondo­latot, gyűjtőpártként azt a sokféle értéket, emberekben megtestesülő akaratot, amely nélkül Magyarország politi­kai egyensúlya helyre nem állítható, politikai jövője katasztrófa nélkül nem foly­tatható. Ezért megismétlem: a párt története, mint MSZMP-történet, a pártál­lam történetével együtt ezen a szakaszon véget ér, s ettől kezdve ez a tagság az ala­nya és letéteményese egy új szocialista párt megteremté­sének, amely elsősorban az európai baloldal értékrend­jére, s abból következően a demokratikus szocializmus követelményeire építi fel szervezetét, politikailag pe­dig szakadatlan jelenlétet kí­ván a társadalmi mozgás­ban azért, hogy közhatalmi szerepét hátrahagyva kor­mányzópárti szerepre pá­lyázhasson szabad válasz­tásokon a pluralista politi­kai berendezkedés körülmé­nyei között — hangoztatta a szónok. Ezért is úgy vélekedett, hogy nagy figyelmet kell for­dítaniuk azokra a gondola­tokra, amelyek megkülön­böztetik az MSZMP-t más pártok programajánlataitól. A tervezethez érkezett ki­egészítő javaslatok a parla­mentáris demokrácia elis­merésén túl az önkormány­zatokban, s e tekintetben a vidéki Magyarország kez­deményezőkészségében lát­ták azt a politikai kezdemé­nyező erőt. amely a főváros, a városlakók számára is egy­fajta új nyitás lehetőségét teremti meg, s a társadalmi kooperációnak, szolidaritás­nak az autonóm közössége­ken való kiépülését tervezi. Ebből a szempontból a most megteremtendő pártnak elő­nye van minden más politi­kai kínálattal szemben eb­ben az országban — hangoz­tatta. — Mint minden, európai politikai kultúrán nevelő­dött párt, a mi pártunk is tiszteletben fogja tartani a platformok, az áramlatok szabadságát, s a szentségnél is szentebben tisztelni a ki­sebbség jogainak védelmét. De egy pluralista politikai berendezkedésben nem le­hetnek olyan kényszerek, amelyek közénk kényszeríte­nek olyanokat, akik nézete­ikben, gondolataikban és politikai érvrendszerükben nem tudnak együtt lenni. Az (Folytatás a 3. oldalon) NÉPÚJSÁG megkérdezte A Sajtóközpontban (Intransmas-székház) délután 2 órai kezdettel megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón a Népújság munkatársa megkérdezte: „A kongresszusi küldöttek mindössze néhány százaléka munkás. Elfogad­ják-e majd a fizikai dolgozók a születőben levő új pár­tot, annak elnökségét és választmányát?” Válaszában Vastagh Pál, a mandátumvizsgáló bizott­ság vezetője elmondta, hogy elsősorban azért magas az érelmiségi küldöttek arányszáma (72 százalék), mert a küldöttválasztók úgy vélték: a tanult emberek jobban át tudják látni a jelenlegi helyzetet, s könnyebben meg­találják a válságból kivezető utat. Szavaznak a Békés megyei küldöttek H figyelem középpontjában Pozsgay Imre minden mozdulatát viharos taps kíséri. A szünetben úgy hozta a sors. hogy sikerült közelébe férkőznünk. — ön ellen különböző anyagokat írtak és terjesztenek. Mi a véleménye ezekről a kiadványokról? — Én mindig nyíltan politizáltam. Aki ismer, az nem hisz ezeknek az intrikáknak. Természetesen, ahogy éle­ződik a politikai harc, úgy egyre gyakrabban fogunk ilyenekkel találkozni. — A reformszövetséghez 464 küldött csatlakozott. Mit jósol, elérheti-e ez a minőségi többséget, a 700-as bűvös számot? 1250 küldött van a teremben. — Igen, el fogja érni. A vita során több küldött fog hozzánk csatlakozni. A reformnak nyernie kell. Iljúságpárti az, aki jövőpárti Ifjúságpárti az, aki jövőpárti i— tart elém egy kiad­ványt Gregor László békéscsabai küldött. A Nagy Imre (Demisz) vezetésével összehívott tanácskozás egy cso­portba tömöríti mindazokat a fiatal kongresszusi kül­dötteket, akik az idézett jelmondattal azonosulni tud­nak. V A megbeszélés célja, hogy olyan szocialista párt lét­rehozását támogassák, amelyiknek van ifjúságpolitikája. Nincs jövő fiatalok nélkül, s csak az a párt létezhet hosszú távon, amelyik maga mögött tudhatja az ifjú nemzedék támogatását. Az MSZMP eredményeivel együtt is az egypártrend- szer jelképe, s mint ilyen nem megújítható. A kong­resszus ezért mondja ki, hogy az MSZMP története vé­get ért. Az új korszak másik pártot követel. Az új párt neve — javasolták Nagy Imre hívei — Magyar Szocia­lista Párt legyen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom